Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-03 / 27. szám

AZ ÚRVACSORA „Urunk, engedd, hogy kegyelmedet helyesen élvez­zük abban a vacsorában, melyet Szent Fiad maga parancsolt elköltenünk és add, hogy ebben az órában megismerjük közelségét. Köss össze minket egymással és minden szentekkel e földön. Gyújtsd össze szent egyházadat, miként a gabonaszemek is együvé kerül­tek e kenyérben és eggyé lettek. Olts be minket élő vesszőként az igaz szőlőtőbe, a Te Fiadba, hogy Benne éljünk és élete a miénk legyen. Szenteld meg testünket és lelkünket, tedd élő és kedves áldozattá, hogy ne csupán szavunk, hanem cselekedeteink is szüntelenül áldják és magasztalják szent nevedet.” Söderblom Náthán svéd evangélikus érsek, 1866—1931. Az úrvacsora szentségéről az Űjtestamentum számos he­lyén tesz egyértelmű bizony­ságot. Jézus által való szerez- tetéséről beszámol az első há­rom evangélista (Mt 26,17— 29; Mk 14,12—25; Lk 22,7—23) és Pál apostol (I. Kor. 11,23— 26), sőt közvetlenül János evangélista is, amikor közli az első úrvacsorái vitát (Jn 6,22—59). Az Apostolok Cse­lekedeteiről írott könyv és apostoli levelek pedig arról tudósítanak, hogy az első gyü­lekezetben kezdettől fogva szokásban volt a „kenyér meg­törése” (Csel. 2,46 stb.), vagyis az úrvacsora vétele. A keresztyénség vala­mennyi felekezete minden időben gyakorolta ezt a szentséget, mint amely magától értődőén és elide- geníthetetlenül hozzátar­tozik hitünkhöz. Ennek el­lenére szinte alig akad a keresztyén tanításnak olyan része, amely oly he­ves vitáknak lett volna tárgya, mint éppen az úr­vacsoráról való tanítás. Ma is választóvonal ez a ró­mai, a görög és a protestáns egyházak között, sőt részben a protestáns egyházakon belül is. A Kis Káté ötödik része az úrvacsoráról (az oltári szent­ségről) szól és vita nélkül, egyszerűen, pozitív módon tükrözi a lutheri reformáció tanítását. Ebben a szentségben — ta­nítja a Káté — Krisztus az ő testét és vérét adja nekünk ételül és italul, hogy ezzel is megerősítse hitünket és bizonyossá te­gyen bennünket Isten leg­drágább ajándéka, a bűn­bocsánat és örök élet fe­lől. Nem kapunk tehát mást, vagy többet, mint a prédikációban, az igehir­detésben, Isten igéjében. Másképpen kapjuk azon­ban ugyanazt az ajándé­kot; Krisztus az igében hirdetteti, hogy megfeszít- tetett és feltámadott éret­tünk. E szentségben pe­dig kenyérben és borban érettünk odaadott testét és vérét eledelül is odaadja. A célja ezzel az, hogy bennünk éltesse és erő­sítse az új embert (Nagy Káté). „Ez a szentség mindennapi üdülésül és táplálékul adatott nekünk, hogy hitünk feléled­jen és erősödjék, __mert az új életet úgy kell élnünk, hogy egyre gyarapodjék és fejlőd­jék” (Nagy Káté). Amikor Jézus az utolsó va­csorán testét és vérét adja eledelül tanítványainak, ak­kor önmagát adja. Az az ígé­rete teljesedik be itt_ sajátos módon, amit így mondott: „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevem­ben, ott vagyok közöttük” (Mt. 18, 20.) és: „ti veletek va­gyok minden napon a világ Végezetéig” (Mt. 28, 20.). Az úrvacsorában tehát Krisztus — az érettünk megfeszített és feltáma­dott Krisztus — valóságos jelenlétéről van szó. Ismét hozzátehetjük; jelenlété­nek egyik módjáról, hi­szen jelen van hirdetett és olvasott igéjében és a má­sik szentségben, a ke- resztségben is. Éppen erről támadt azonban az egyházban a vita a refor­mációban — de már előbb is és tart ma is — hogyan van jelén Jézus az úrvacsorában. Ebben a kérdésben a refor­máció egyházai, az evangé­likus és a református egyház, illetőleg a reformátorok, Lu­ther, Kálvin és Zwingli között sem volt egyetértés. Hálaadás­sal kell azonban vennünk azt a tényt, hogy az úrvacsoráról szóló újtestamentomi szövegek szorgalmas tanulmányozásá­nak eredményeképpen az utóbbi években jelentős meg­értés és közeledés támadt a reformáció egyházai között. Közös meggyőződése a pro­testantizmusnak általában az, hogy az úrvacsorában Krisztus maga van valósággal jelen közöttünk és cselekszik velünk. A németországi Amoldshain- ban 1957. őszén tartott konfe­rencián — hosszú évekig tartó kutatás, előkészület után — neves evangélikus és refor­mátus hittudósok 8 pontban foglalták össze az úrvacsorá­ról való megegyezésüket. A hollandiai evangélikus és re­formátus egyház 1956-ban 10 pontban foglalta össze idevo­natkozó megegyező tanítását, rámutatva azonban a még fennálló eltérésekre is. A Dél- Indiai Egyház — e több fele- kezetből egyesült egyháztest — és a dél-indiai evangélikus egyház pedig 1955-ben 7 pont­ban foglalta össze az úrva­csoráról való tanácskozásának eredményét. Mindezek örvendetes jelei annak, hogy Urunk e ponton is, az úrvacsora szentségének kérdésében, építi egyházának egységét. Természetesen a re­formáció egyházainak is még sokat kell fáradozni és imád­kozni azért, hogy egyre több világosságra jussanak Isten igéjének tanulmányozása ré­vén ebben a kérdésben. Nyil­vánvaló azonban az eddigiek­ből is a reformációnak és elsősorban Luthernek a szán­déka az úrvacsora dolgában. S ez az, hogy mindenféle emberi felté­teltől függetlenné tegye Krisztusnak azt a hatal­mas ajándékát, amit ép­pen ebben a szentségben akart adni tanítványainak. Es éppen ezen a ponton válik nyilvánvalóvá a római egyház tanításá­tól elválasztó áthidalha­tatlan különbség. Mert ott azzal a felfogással találkozunk, hogy Krisztus ön­magát az egyház kezébe adta, hogy cselekedjék vele tetszé­se szerint, áldozza fel újra meg újra oltárán, élőkért és holtakért való engesztelő ál­dozatul. Krisztus „az egyház fia” s az egyház mintegy újra meg újra világra hozza öt. Az egyház akaratától függ, mi­kor s hányszor ismétli meg újra Krisztus áldozatát. E mögött a felfogás mögött egy, a reformátoritól merőben eltérő egyházfogalom hú­zódik meg. Az uralkodó egyház fogalma, amely Isten igéjének is felette áll s így végső fokon ma­gával Krisztussal is ren­delkezik s az Ő jelenlétét az egyházban mintegy bir­tokolja. A reformáció egyháza viszont mindig újra ingyen ajándék­képpen fogadja az önmagát nekünk adó Krisztust az úr­vacsora! kenyérben és borban. Krisztus jelenléte ajándék. S ezt az ajándékot akkor kap­juk. amikor — rendelése sze­rint — magunkhoz vesszük a kenyeret és bort, a testet és a vért. Független ez az ajándék persze a mi hitünktől, vagy kételkedésünktől, emberi véle­kedésünktől is. Ezt Luther kora rajongó szektái felé han­goztatta s erre a figyelmezte­tésre ma is szükségünk van. Ez természetesen nem teszi érvénytelenné Pál apostol ko­moly intelmét (I. Kor. 11, 27 30.): „Próbálja meg azért ma­gát az ember...” A szentség­gel való élésre komolyan ké­szülni kell, mint ahogyan el- csendesedéssel készülünk az istentiszteletre, Isten igéjének hallgatására, vagy olvasására és az imádkozásra. Az úrvacsoráról szóló refór- mátori tanítást egyetlen rövid cikk keretében kifejteni — le­hetetlenség. Csak néhány idő­szerű összefüggésre szerettünk volna a Kis Káté ötödik ré­szével kapcsolatban rámutatni. Groó Gyula (Az úrvacsoráról szóló tanítást egy cikk keretén belül a rendel­kezésre álló hely korlátozza. Evangélikus egyházunk úrvacsorái tanításáról olvasóink teljesebb is­mereteket nyerhetnek a Sajtó- osztályunkon kapható és annak kiadásában megjelent Groó Gyula: Elet kenyere című tanító iratból. Szerk.) Nyári szünet A kisdiákok megkapták bí- zonyítványukat, hurrá, éljen a vakáció! Nem kell ko­rán kelni, leckét csinálni, de annál többet lehet játszani, labdázni, kirándulni. Egyik­másik rokonukhoz utazik messze vidékre, más a szülei­vel indul nyaralni, a harma­dik pajtásaival száll táborba. A felnőttek számára is más világ a nyár. Legtöbben ezek­ben a hetekben veszik ki sza­badságukat és mennek egy­két hétre pihenni a Balaton mellé, a hegyekbe, az üdülő­helyekre. Valaha a nyári hó­napokat „uborkaszezonnak” hívták, amikor kevesebb a munka, kevesebb a komoly­ság. A hétvégeken sokan utaz­nak világot látni már hosszú hetek óta, de most megsok­szorozódik az utasok száma. A városok szinte kiürülnek, mindenki a Duna mellé, a strandokra igyekszik. A szín­házak is bezárják kapujukat, a hirdetőtáblára felirat kerül: Nyári szünet. A mozik köny- nyű, mulatságos filmeket ját­szanak. ^7 a jón valóban nyári szünet van-e? Hiszen sokan ilyenkor is dolgoznak, talán éppen azért fáradoznak, hogy a többiek nyugodtan, békésen frTTYTTTTTrVTTTTTTTTTTTTTTTVT^ ► A Sajtóosztály iratterjesz-J ► tése értesíti a Gyülekcze- X ► teket, hogy megjelent J t a 2 ► 3 ► KORÄLISKOLA I. 3 £ amely a templomi kántorit 5 szolgálathoz szükséges ele-3 £mi tudnivalókat és éneke-3 linkhez előjátékot tártál-3 ► máz. 3 ► A kottafüzet ára 52,— Ft. ► Megrendelhető a Sajtó­► osztályon, £ Budapest, VIII. Üllői u. 24. IXaaaááaááááááááaáaaááaaááaááí pihenhessenek. Most van a munka java falun is, tűző na­pon, fáradhatatlanul dolgoz­nak mindnyájunk kenyeréért. Az okos kisdiák sem dobja most sutba a tudományt, amit tíz hónapon át gyűjtögetett: a naponkénti tanulást felcseréli jó könyvek olvasásával, a kedvére való barkácsolással. A kirándulás sem mindenről megfeledkezés, hanem orszá- got-világot lát közben, újabb és újabb élményekkel gyara­podik. A z okos ember nem tart ^ nyári szünetet — vagyis nem függeszti fel most két- három hónapra életének meg­szokott erkölcsi rendjét. Más­képp él, mert többet van sza­bad levegőn, többet pihen, többet szórakozik is — de mindez nem üres, tartalmat­lan semmittevést jelent. A zárt színházak helyett kaput nyitnak a szabadtéri színpa­dok és ha helyesen tervezték meg műsorukat, akkor köny- nyű, de nem tartalmatlan elő­adásokra hívogatják az érdek­lődőket. A mozik sem értékte­len filmeket vetítenek, csu­pán vidámabbakat, nem seké- lyesebbeket, csak kedvesebbe­ket, egyszerűbbeket. Az okos pihenés nem azt jelenti, hogy naphosszat bámuljuk a meny- nyezetet vagy süttetjük ma­gunkat a nappal. Hiszen a nyári szabadidő nagyszerű al­kalom a testet-lelket üdítő or­szágjárásra, kirándulásra, könnyű testedzésre, de ugyan­így arra is, hogy egy-egy szép, hosszabb lélegzetű, nagyobb figyelmet igénylő könyvet kézbe vegyünk és elolvassunk, egymással megbeszéljünk. Jó alkalom arra is, hogy egy ki­csit végignézzünk magunkon, az életünkön, hogy felkészül­jünk az előttünk álló felada­tokra, az új munkaévre, amely akkor kezdődik, ha majd vé­get ér a nyár. Z. ft. HÍREK. — Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje; Lk. 9, 57—62; szó­széki igéje: Csel. 4, 8—22. EGYMÁSSAL - EGYMÁSÉRT Mi, keresztyének sokszor gondoljuk: az a feladatunk, hogy megtartsuk az egyházat. A mi feladatunk nem az egy­háznak., hanem az evangé­liumnak a megtartása. Az evangéliumot akkor tartjuk meg, ha az evangéliumot él­jük, vagyis evangéliumszerűen élünk. Az evangéliumot élni annyit jelent, keresztyénként viselkedni és dolgozni a vi­lágért, amint Jézus Krisztus is a világért jött és a világért munkálkodott. Keresztyénnek lenni, evangéliumszerűen élni, jelenti: egymással és egymá­sért élni. — A lelkészi munkaközössé­gek életéből. A Fejér-Komá­romi Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége július 12—13 —14-én háromnapos munka- közösségi ülést tart Eszter­gomban. Az igehirdetéseket Hódy Pál, Selmeczi János, Molnár Gyula, dr. Schulek Tibor, Kajos János tartják. Gazdag témaköréből figyelem­re tarthat számot több elő­adás. Dr. Nagy Gyula: Az egy­ház, a szexuális erkölcs, és a házassági elválás; valamint: Az egyház, a köztulajdon és a magántulajdon és a keresz­tyén munkaerkölcs. Ugyan­csak Nagy Gyula' tart elő­adást: Az egyház, az atom és a szputnyik (az egyház és a mo­dern természettudományos fej­lődés) címen. Csonka Albert: A római katolicizmus ökume­nikus szemmel címen. Tudo­mányos és ismeretterjesztő fo­lyóiratokból sajtóbeszámolót tart Kajos János. Az egyház­megye lelkészei kirándulást terveznek Visegrádra. A Nyugat-Békési Egyház­megye Lelkészi Munkaközös­sége Orosházán ülésezett jú­nius 16-án. A lelkészi kar megtekintette a Szántó Ko­vács Múzeumban Medgyessy Ferenc szobor- és rajzkiállí­tását. — Sárkány Béla ny. evan­gélikus lelkész 90 éves korá­ban Gyenesdiáson elhunyt. Te­metése június 14-én volt Kecs­keméten. A temetési igehirde­tést Koren Emil, a Déli Egy­házkerület püspökhelyettese végezte. A búcsúztató kecske­méti gyülekezeten kívül szá­mos evangélikus és református lelkipásztor kísérte utolsó út­jára. — Az igaznak emléke­zete áldott! — Köszönetnyilvánítás. Hálás köszönetét mondok mindazoknak, akik szeretett férjem elhunyta al­kalmából együttérző részvétüket fejezték ki. özv. Váczi Jánosné. — CSALÁDI HÍREK: Podma­niczky Tamás ny. bányamérnök életének 43., boldog házasságának 11. évében május 30-án hirtelen elhunyt. Jiútiius 7-én Sopronban temették el. A család gyászában részvéttel osztozunk, „Az az ígé­ret, melyet ö ígért nekünk: az örökélet”, (1. Jn. 2,25.) Dr. Zoltay Róbert egyházközségi felügyelő, a veszprémi egyházköz­ség másodfelügyelője elhunyt. Jú­nius 13-án temették el Veszprém­ben nagy részvét mellett Halász Béla esperes. Hering János ny. es­peres és Vető Béla lelkész szolgá­latával. „Az Igaznak emlékezete ál­dott!»: A Sajtóosztály iratterjesztése ; értesíti a Gyülekezeteket, ] hogy [július 15—augusztus 15-ig • szünetet tart. X A Sajtóosztály kéri a Gyű-1 lekezeteket, hogy nyári ren-. |deléseiket legkésőbb július* * 1-ig beküldeni szívesked-1 ♦ jenek. X X Ahol a Szentlélek jön Ap. Csel. 4, 8-22. „Akkor Péter a Szentlélekkel megtelve* így felelt ne­kik: Ti, főemberei a népnek és ti vének, ha minket e mai napon egy beteg emberen való jótétemény miatt vallattok* hogy miáltal gyógyult meg ez: vegyétek tudomásul mind­nyájan ti és Izrael egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll előttetek ez az ember épségben. Ez az a kő, amelyet ti építők megvetet­tetek, amely a szegelet fejévé lett. Es nincs senkiben másban üdvösség; mert nem adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk. • Ap. Csel. 4, s-A*. Töltsd be szíveinket bőven — ezt kérjük énekben, imád­ságban a Szentiélektől. Nem hiába kérjük, mert a Szentlélek jönni akar ma is. De mi történik, mikor jön? Mi történik, mikor betölti szívünket? Ez a bibliai történet segít a válasz megkeresésében, mert a Szentlélek munkájának néhány sajá­tos következményét mutatja be. 1. A hosszú bibliai szakaszban több névvel is találkozunk. Az apostolok neve mellett ott látjuk Annás és Kajafás már ismert nevét és még más főpapokét is. Közülük azoiiban egyet­lenegy név emelkedik ki páratlanul, tisztán, hatalmasan és ragyogóan: Jézus neve. Ahol a Szentlélek jön, ott mindig ez történik. Jézus neve fölénk magasodik, nem lesz tovább üres szó, hanem az emberhez lehajló, bűneinket megbocsátó, beteg­ségeinket gyógyító, feltámadott Jézus Krisztus közelségét je­lenti számunkra. 2. Ahol a Szentlélek jön, ott mindig új alkalmat is teremt. Mikor Péterrel és Jánossal felismertette, hogy Jézus neve drágább kincs az aranynál és ezüstnél, mindjárt alkalmat adott nékik arra, hogy ebben a névben jót tegyenek, maguk is odaforduljanak az emberhez és segítsenek. Alkalmat kaptak arra is, hogy hatalommal szóljanak Jézus nevében. A Szent­lélek ma is azért jön hozzánk, hogy a szeretet tetteire bátorítsa szívünket és ajkunk bizonyságtevését érvényessé tegye. 3. Nemcsak Péter és János kapott alkalmat a Szentiélek­től, hanem Annás és Kajafás és az egész főpapi tanács is. Alkalmat kaptak arra, hogy ismét találkozzanak Jézussal, akit megfeszítettek, de feltámadott, akit ők megvetettek, de akit Isten szegeletkővé tett. Egy béna talpraállt. Egyszerű emberek értelmesen, nyugodtan beszélnek Jézus nevében. A feltámadás ténye elé állította őket a Szentlélek. Hátha megbánják bűnei­ket, hátha felszabadulnak előítéleteikből, hátha felbuzdulnak ők is a jó cselekvésére. Milyen türelmes, milyen fáradhatat­lan, milyen készséges a Szentlélek! 4. A főpapi tanács azonban nem akarta meglátni Jézusban az igazi kincset. Számukra saját kiváltságaik, előjogaik és nem csekély mértékben az a nagy mennyiségű arany és ezüst képezte az egyház kincsét, ami a nagy idegenforgalmat le­bonyolító jeruzsálemi templomban felhalmozódott. Megfélem­lítéssel akarták elnémítani az apostolokat. Így pattan ki újra meg újra az egyházon belül a hit és a hitetlenség közötti feszültség, küzdelem. Nem térhetett ki előle Péter és János, nem térhetett ki előle Luther és nem térhetünk előle ki mi sem. Nem minden vita, nem minden feszültség, nem minden küzdelem mondható a hit harcának az egyházban, de a hit harca nélkül pl. mi sem találhattuk meg és ma sem járhatjuk az egyház útját. 5. Végül még arra figyeljünk, hogy a Szentlélek nemcsak feszültségek közé vezette az apostolokat, hanem fel is készí­tette őket, hogy azokban megálljának. Elég Péterre gondol* nunk. Néhány hónappal előbb Jézus állt ugyanazon a helyen, ahol most neki kell állania. Akkor azonban ő kinn tartózko­dott az udvaron, a tűz mellett kuporgott és mikor- megszólalt a kakas, keservesen sírnia kellett. Péter most nyugodtan áll és beszél. Ellenállhatatlan ember. A Szentlélekkel megtelve felel minden kérdésre. A régiek elmúltak. Más emberré lett. A Szentlélek olyan irányban akar bennünket is más emberré tenni, mikor hozzánk jön, hogy Jézus nevében segítő, hitüket világosan megvalló, a hit szép harcában szabályszerűen küzdő tanítványok legyünk. Benczúr László EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő éa kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VII1„ Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott N APROL-N APR A VASÁRNAP: ÉZS. 46, 13. — Isten szereti az embert, ezért adta a világ üdvözítésére Jézus Krisztust. Jn. 3, 18; Pét 5, 5/c-lH I- Kor. 12, 1-3. (3). HÉTFŐ: II. MÖZ. 23, 6. — Kegyelmes a mi Urunk. Szereti a bűnös embert, akiért Jézus Krisztus szenvedett, meghalt és feltámadott. Gál. 6, 9; Jer. 14, 7-9; I. Kor. 12, 4-11. (4-7.). KEDD: I. MÓZ. 28, 15. — Mindig magunk mellett tud­hatjuk Urunkat, ö nem hagy el minket soha. Mk. 16, 20; Bír. 10, 6-16; I. Kor. 12, 12-26. (12, 13, 26.). SZERDA: JŐB 38, 11, — Isten Lelke az, Aki megőriz a bűnbeeséstől. Jn. 6, 20; Lk. 15, 11-32; I. Kor. 12, 27-31 (27, 31.). CSÜTÖRTÖK: V. MÖZ. 13, 7, 9. - Ami Urunk, Jézus Krisztus Atyja, Aki örökkön él és uralkodik. Mt. 4, 1; Rom. 4, 1-8; I. Kor. 13, 1-7. PÉNTEK: I. KRÖN. 17, 27. - Aki őszintén megvallja Is­tennek bűneit, bizonyos lehet abban, hogy bűnei Jézus Krisz­tusért meg vannak bocsátva. Róm. 15, 33; Róm. 5, 1—5; 1. Kor. 13, 8-13. SZOMBAT: II. MÖZ. 15, 18. — Hitünk reménysége Jézus Krisztus örök királysága. Ef. 1, 20, 21; I. Jn. 2, 1—6; I. Kor. 14, 1-12. (1, 12.); Ézs. 65, 17-19; 24, 25. (k. á.) ISTENTISZTELETI REND 60,6473/2 *= Zrínyi Nyomd« Budapesten, 1960. Július 3-án: Deák tér de. 9 (úrv) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Trajtler Gábor. — Fasor de. 11 Sülé Károly, du. 6 Sülé Károly. — Dózsa György út de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10 szupplikáció: Éltes Gyula, de. 11 szuppl. Éltes Gyula. — Karácsony Sándor u. de. 10 Kar­dos József. — Rákóczi út 57-b de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Kardos József. — Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Rédey Pál. — Kőbánya de. 10 Veöreös Imre . — Utász u. de. 9 (úrv.) Szirmay Zoltán. — Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. — Zugló de. ll Boros Károly. — Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. — Váczi út 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9. — Rákospalota MAV-telep de. fél 9. — Rákospalota nagytemplom de. 10. — Rákospalota kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. — Sashalom de. 9 Karner Ágoston. — Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. — Bécsi­kapu tér de. 9 dr. Ottlyk Ernő, de. 11 dr. Ottlyk Ernő, este 7 Mado- csai Miklós. — Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Schreiner Vilmos. — Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Fülöp Dezső. — Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt** kay Elemér, este fél 7 Károlyi Eri zsébet. — Budakeszi de. 9 (úrv.) Zoltai Gyula. —* Pesthidegkút de. fél 11 (úrv.) Zoltai Gyula. — Ke­lenföld dé. 8 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. 6 dr. Re- zessy Zoltán. — Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. — Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Ró­bert. Budafok de. 11 Visontai Ró­bert. — Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10. — Csepel de. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents