Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-07-03 / 27. szám
KI». fcfitM. MP. fi ORSZÁGOS EV AN G É Ki I KU S H E T 1 LA XXV. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM I960, július 3. ARA: 1,40 FORINT Előrehaladásod nyilvánvalóvá legyen mindenki előtt“ Lelkész-szentelés a Deák téren Sokáig emlékezetes marad a jelenlevők számára az a lelkészszentelés, amely a Deák té^i templomban volt június 19-én. öt lelkészjelölt nyert ez alkalommal kiküldetést a gyülekezeti szolgálatra. Bizonyára többeknek jutott eszébe a Szentírásból ez a sor: „Ezek után pedig rendele az Ür másokat is ... és elküldé azokat ...” (Lk. 10, 1.) Akik szoktak imádkozni a lelkészekért és a lelkészi szolgálat folyamatosságáért, azok örömmel tapasztalhatták meg, hogy Istelen keresztül Isten a lelkészjelölteknek a lelkészi szolgálat betöltéséhez szükséges kegyelmi ajándékot valóságosan adja. Azért ez az óra az ajándékozás órája. Lehetséges, hogy a gyülekezetekben való szolgálat közben majd többször megfáradtok, elkedvetlenedtek, sőt talán még abban is kezdtek kételkedni, hogy a lelkészi szolgálatra hívott-e el benneteket az Isten vagy inkább valami másra. Ilyenkor jusson eszetekbe ordinációtok órája és ne a maten meghallgatja azokat az imádságokat, amelyek Jézus szavára építenek: „kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ó aratásába”. (Lk. 10, 2!) Hisszük, hogy az öt ifjú nem maga választotta a papi szolgálatot, hanem Isten „küldte” és „rendelte” őket és valóban „meghallgatott imádságképpen” álltak ott a Deák téri templom oltára előtt. Vasárnap este 6 órakor tele templom várta az ünnepi istentisztelet megkezdését. Nemcsak a Deák téri és más budapesti gyülekezet tagjai voltak ott, hanem az ország különböző részéből jöttek el lelkészek, szülők és ismerősök. Az Erős vár a mi Istenünk hangjai mellett Káldy Zoltán püspök, dr. Ottlyk Ernő akadémiai dékán és Várady Lajos esperes vezetésével léptek be a templomba a lelkész- jelöltek és a lelkészek. A lelkészjelöltek azonnal az oltár- fioz mentek: Barcza Béla, Szir- may Zoltán, Dom Vilmos, De- dinszky Tamás és Zászkaliczky Péter. A bevezető imádság otán Káldy Zoltán püspök I. Tim. 4, 14—16. alapján hirdette az igét. Prédikációjában többek között a következőket mondotta: A felolvasott igében Pál apostol fiatal szolgatársát, Ti- mótheust egy szép és szent órára emlékezteti: ordináciöja órájára. Arra az órára, amelyben a gyülekezet vezetői könyörögve és áldva kezeiket Timotheus fejére tették és rendelték a szolgálatra. Ekkor Ti- mótheus hivatalának elvégzéséhez „kegyelmi ajándékot” kapott az Istentől. Isten sok szép órával ajándékozza meg az embert egy életen keresztül, de egy lelkész számára mindig egyik legszebb óra marad az ordináciöja órája, amelyen teológiai tanulmányainak elvégzése után a* egyház hivatalos vezetőin keresztül rendeltetik a szolgálatra: az igehirdetés és a szentségkiszolgáltatás munkájára. Az ordináció népi pusztán ünnepélyes formai vagy ké- pies cselekedet, hanem olyan szent alkalom, amelyen az ige hirdetésén, a szentség nyújtóban, az imádságon és kézrátégatok szubjektív érzéseire vagy benyomásaira támaszkodjatok. Jusson eszetekbe, hogy az egyház vezetőin keresztül Isten kétségtelenül rendelt benneteket a szolgálatra és adta azt a kegyelmi ajándékot, amely elegendő ahhoz, hogy szolgálatotokat minden körülmények között be tudjátok tölteni. Erre a tényre támaszkodjatok és mindig ez által győzzetek le minden kétséget. De milyen kegyelmi ajándékot kapott Timótheus és mit kaptok ti? A felolvasott levél egy másik versében ezt a kegyelmi ajándékot így jelöli meg Pál: „az erőnek és szeretetnek és józanságnak Lelke”. Tehát ez a kegyelmi ajándék Isten Lelke, aki erőt, szerete- tet és józanságot munkál bennünk. Mind a háromra igen nagy szükségünk van és nék- tek is szükségetek lesz. Szükségetek lesz az erőnek a Lelkére, mert teherbírónak kell lennetek, hordoznotok kell a magatok és mások terhét. Nincs szükségünk olyan lelkészekre, akik azonnal kétségbe esnek, panaszkodnak és sötéten látnak. Belőletek nem az „ijedtség lelkének”, hanem az erő Lelkének kell szétsugáro- zódnia. De szükségetek van a szeretet Lelkére is. Az igazi szeretet mindig azt jelenti, hogy eltekinteni önmagunktól és élni a másikért. Nem én vagyok a központ, hanem a másik. Nem az én érdekem a döntő, hanem a másiké. Nem az én előnyöm a fontos, hanem a másikat kell előre segítenem. Egész szolgálatotokat, minden szavatokat és cselekedeteket süsse át az Istentől kapott szeretet tüze. Szeressétek a rátok bízott gyülekezeteket, hogy a gyülekezet tagjai a Ti szereteteken keresztül meg- érezzék a Jó Pásztor sze- retetét. De szeressétek a gyülekezeten kívül valókat is. Ne álljatok meg sohasem szeretetekkel a gyülekezet határainál, hanem lépjetek oda a falu és város népéhez és segítsetek nékik minden dolgukban, az új magyar világ építésében. Végül szükségetek van a józanságnak Lelkére. A Lélek azt akarja munkálni bennetek, hogy egy-egy keresztút előtt, egy probléma megoldásánál, egy-egy kérdésre adandó felelet megadásánál higgadtak, értelmesek és bölcsen megfontoltak legyetek. A józanság Lelke fogja nektek megmutatni mindig az egyház helyes útját népünk új gazdasági, politikai és társadalmi körülményei között. Azt a helyes utat, amelyen az evangélium hirdetésével egy időben segíthetjük népünk fejlődését. Józan lelkészekre van szükségünk. A forró fejű papok ideje lejárt. Az ige szerint lelkészi szolgálatotokhoz kapott „kegyelmi ajándékot” használnotok kell! Minden adomány gyümölcs- telenné lesz, ha nem használják. Határozottan mondja Pál Timótheusnak: „előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt”_. Előre kell haladnotok elsősorban belsőleg, Nagyon tragikus dolog, ha egy lelkésznek elfogy a hite, kihűl a szeretete és megfogyatkozik a reménysége. Kiesik a hitből és a szeretetből. Ti ne így legyetek! Ti napról napra igazabban higgyetek, forróbban szeressetek és frissebben reménykedjetek. Haladjatok előre egyre jobban az Isten megismerésében, az Isten igéjének megértésében, az imádság gyakorlásában, az emberek szeretetében, és a hit gyümölcseinek termésében. De az előrehaladásnak még más vonatkozásban is nyilvánvalónak kell lennie. Egyre jobban kell látnotok az egyház helyes szolgálatát a mi világunkban. Haladnotok kell a társadalom fejlődése törvényeinek felismerésében. Nem lehettek sohasem maradi, visszahúzó és a múltat konzerváló emberek, hanem bátran oda kell állnotok a mellé, ami előre visz és előre mutat. Ez áll az egyház életére, népünk életére és az egész emberiség életére is. Eközben különösen a „tudományról” kell gondot viselnetek! Ez a tudomány végeredményben nem más mint az evangélium. Az az elsőrendű kötelességetek, hogy az evangéliumot hirdessétek. Ha ezt jól végzitek, ebből fakadóan minden más szolgálatotok helyesen folyhat. Boldogan kell hirdetnetek, hogy Isten Jézus Krisztusban bűneinket megbocsátotta és üdvösséget szerzett számunkra. Ennek az örömhírnek hirdetéséről soha meg ne felejtkezzetek és abban soha meg ne fáradjatok. Ha ezt cselekszitek, „megtartjátok mind magatokat, mind hallgatóitokat”. Az igehirdetés után a lelkészjelöltek elmondották az Apostoli Hitvallást, majd szolgálatuk vállalására vonatkozó kérdésekre feleltek. Eskütétel után a püspök intonálásával az egész gyülekezet orgonakíséret nélkül elénekelte a „Jövel Szentlélek Üristen” kezdetű éneket. A Miatyánk imádkozása után felhangzott a püspök szava: „Reátok bízom az egyház hivatalos igeszolgálatát, felhatalmazlak és kötelezlek titeket az ige hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására és kiildeletek titeket ___A testvéri csók ut án a jelenlevő lelkészek áldották meg fiatal lelkésztársaikat, akik azután az Űr szent vacsorájával is éltek. ÉQÖ LANQOSZLOP Csapzott haját belepte már a dér, ráncai közt tekergőzött a kín, szeme úgy lángolt, mint az őrtüzek a határ-hegyek szikla ormain. „Elmés" szegény, suttogják s nem csoda, hét fia harcolt künn a frontokon és egy se jött meg, mind a hét halott — s megölte lelkét ennyi fájdalom. Béresasszony volt, kis töpörödött, s fel nem foghatta, mint történhetett, hintón vitték el akkor s lett szegény a „hősök anyja", kit kitüntetett a kor, de mondják, ott is sírt szegény míg kiosztották a szép medáliát és azt motyogta, ó, csak egyet is, ha többet nem, a legkisebb fiát adják vissza... de nem, és elborult s azóta lángol véreres szeme és átkokat mond: ó a Háború... — s csak néha sír, hogy nincsen senkije. Látom szegényt, miként az őrtüzek lángoltak rég a hegygerinceken ha jött a tatár, vagy vértivó török, úgy lángol most a tágas téreken szikrákat hányva, mint a kráterek — tüzet dobál Nióbe őrület — s felgyúlnak tőle milliók, anyák kik féltve őrzik drága kincsüket a gyermeket, ki él ma még s kacag s már véle égnek!: nem és nem adom!! — Élő lángoszlop, lobogj és égj mint az őrtüzek fenn az ormokon. Jakus Imre Württembergi példa A württembergi (Németország) egyházkerület elnöksége felkérte a gyülekezetek lelkészeit, hogy az istentiszteleti könyörgő imádságba az eddiginél nagyobb mértékben foglalják bele mindennapi életünk jelentősebb ügyeit. Vasárnapról vasárnapra könyörögjenek olyan politikai eseményekkel kapcsolatban, amelyek a világ békéjével összefüggenek, a természeti csapásoktól sújtottakért s más „közügyekért”. A könyörgésnek az istentiszteletben is mindig konkrétnek, határozott célra irányúiénak kell lenni — mondja a felhívás. A példa megszívlelendő. Arról van itt szó, amit egyházunkban már igen sokszor elmondtunk: nem illetéktelen politizálás, hanem elhivatásá- ból folyó felelősségvállalás, ha az egyház, az egyes gyülekezet Isten színe elé viszi imádságában az emberiséget szorongató nagy ügyeket. S persze ezzel az imádságával ösz- szehangzóan él és cselekszik is. A chilei áldozatokért Világszerte megmozdultak az egyházak a földrengóssúj- totta chilei lakosság megsegítésére. A németországi egyházak diakóniai szerve első segélyként 200 000 márkát adott, a Luteránus Világsegély, az Egyházak Világsegélye és más szervezetek jelentős pénz-, ruha- és élelmiszersegélyt juttattak Chilébe. A segélyakció még csak most van kibontakozóban. Új angol bibliafordítás Jövő esztendőben, abból az alkalomból, hogy 350 éve van használatban az anglikán egyházban a jelenlegi bibliafordítás, új fordításban jelenik meg az Újszövetség. Hamarosan elkészül a teljes Biblia fordítása is modem angol nyelven s „The New English Bible” címen jelenik meg. — A most is használt anglikán bibliaszöveg 1611-ből származik, ez az ún. „Ring James Bible”, régies szövege miatt már nehezen érthető a mai ember számára. Rövid történet az örökkévalóságról Egy jámbor indus arra kérte tanítómesterét, magyarázza meg neki, ml az örökkévalóság? A mester hallgatott. A tanítvány másodszor is kérte — választ most sem kapott. Akkor harmadszor is kérdezte — most már sürgetően. És ekkor megszólalt a tanítómester mosolyogva: „Hiszen már válaszoltam a kérdésedre!” Az örökkévalóság kifejez- hetetlen. A bölcs tanítómester hallgatásával ezt akarta tanítványa tudomására adni. A mi ; Mesterünk Jézus Krisztus nem volt ilyen hallgatag. Főpapi imájában meg mondta tanítványainak, hogy mi az öröfkélet.i> ^ „Az pedig az < örök élet, hogy megismer jenek téged, az egyedül Istent, és akit elküldt^lgpf Jézus Krisztust.” ÍJ« Krisztus követése Pünkösdkor ünnepli a ke- resztyénség az egyház születésnapját. A mennybeszállt, diadalmas Űr Jézus Krisztus nem hagyta magára tanítványait, hanem elküldte Szent- leikét, hogy hívja, gyűjtse, megvilágosítsa és megszentelje övéit. A pünkösdöt követő vasárnapokon az egyház életéről szól az igehirdetés. Isten így mutatja meg, hogyan talált termőföldre az emberi szívekben az elvetett ige, hogyan tette meg a keresztyénség életének első lépteit. A mai vasárnapon arra tanít meg minket Isten, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, vagy másképpen: Miben áll Krisztus követése. Először is: Hitben. Az apostolok három éven keresztül hallgatták Krisztus szavait és követték Urukat. Három éven keresztül tanulgatták az Isten útján való járást. És amikor Isten kitöltötte rájuk Szentlelkét, megtették az első lépést. Most látszott meg, vajon igazán megtanulták-e Krisztus tanítását, s most derült ki, hogy őket nemcsak külső kapcsolat köti össze Urukkal, hanem belső kapcsolat, a hit kapcsa is. Ma is hitre van szükségünk ahhoz, hogy keresztyének legyünk és maradjunk. Másodszor: Engedelmességben. A tanítványoknak mindig azt a lépést kellett megtenniük, amire Uruk indította őket. Ott kellett állniok. amikor Krisztus prédikált és csodát tett. Ott kellett állniok a nagypénteki kérészt alatt, s ott kellett állnio'k ujjongó, örömteli szívvel a húsvéti üres sírnál. El kellett menniük a jeruzsálemi templomba, hogy meggyógyítsák a sántát, s így is nyilvánvalóvá tegyék Isten szeretetét és erejét. Krisztus követése ma is engedelmességet jelent. Meg kell tanulnunk figyelni Urunkra, s úgy kell irányítanunk lépteinket, ahogy Krisztus kívánja tőlünk. Harmadszor: Bizonyságtételben. Az egyház első igehirdetése Krisztusról szólt. Krisztusról tett tanúbizonyságot az első keresztyének élete is, amint egymásért éltek, s egymással jót és rosszat szív szerint megosztottak. Krisztus ma is bizonyságtételt vár gyermekeitől, s nekünk mindennel, szóval és élettel Róla kell bizonyságot tennünk. Bizonyságot tehetünk úgy, hogy az elbizako- dottak bűnét felfedjük, a bűnösöknek és kétségbeesetteknek Isten kegyelmét hirdetjük, s megvigasztaljuk a szomorú szívűeket. De bizonyságot kell tennünk a hétköznapok egyszerűségében is azzal. hogy az embereknek segítőkezet nyújtunk és őszinte szívvel állunk az emberiség nagy kérdéseiben a boldogság, a jólét és a béke mellé, j Harkányi László í| /
