Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-26 / 26. szám
♦ Emlékezzünk Tessedikre! A kiváló, haladó szellemű szarvasi evangélikus papról, a gazdasági oktatásügy úttörőjéről és a jeles falufejlesztóről, Tessedik Sámuelről, híres iskolaalapítása 180., halála 140. évfordulója alkalmából akadémiai előadássoro' ünnepély és a Mezőgazdasági Múzeumban rendezendő kiállítás keretében emlékezik meg az ország. Illő, hogy egyházunk büszkeségéről ez alkalommal mi is megemlékezzünk. Tessedik Sámuel 1742. április 20-án született a pestme- ggyei Albertiben, ahol atyja evangélikus pap volt. Innen a család két év múlva átkerült a békéscsabai parókiára, majd Tessedik korán özvegyen maradt édesanyja, 7 éves Sámuel fiával és másik két gyermekével szülővárosába, Pozsonyba költözött. Nehéz pozsonyi diákévei után Tessedik 1760-ban beiratkozott a debreceni kollégiumba. Mint evangélikus papjelölt, a hagyományoknak megfelelően Németországban, főleg az erlangeni egyetemen tanult, éspedig teológia mellett természettudományt és orvostant is. Németországban igazi reális tudományokat szívott magába. Nagyon megfogta őt többek között az ott látott fejlett gazdálkodási mód, a sokféle htáziipar, a parasztság állandó gyarapodása, józan élete. Jól felkészülve, sok szép tervvel tért haza a fiatal Tessedik, nem is sejtve, hogy milyen sok nehézséggel kell majd megküzdenie. * Idehaza pár hónapig a Sré- ter-családnál volt házilelkész és tanító a surányi kastélyban, ahol különben később nagy költőnk, Madách Imre is gyakran megfordult. Szarvasra 1767-ben került Tessedik,' mint másodlelkész, ahol fölötte bő munkaterületet talált. A török megszállás ide’jéből még alig felocsúdott országrészen nagy szegénység, tudatlanság, babona, — egyszóval siralmas világ honolt. Ebből a nagy gazdasági és szellemi nyomorból kívánta Tessedik a népet felemelni. Papja, tanítója, nevelője, orvosa, — igazi atyja kívánt lenni a szarvasi nép-> nek. A szószékről, az iskolában avagy a család- látogatások során, egyaránt oktatott, nevelt. Mint felvilágosult lelkésznek felfogása az evangélikus dogmatika elvében gyökerezett ugyan, de a kinövésektől, a túlzásoktól igyekezett mentesülni. Tanítani, nevelni akart Tessedik, mert minden baj okát a tudatlanságban látta. Az ifjúság iskolázásánál kezdte meg nevelő-munkáját, — hangoztatva: „akiké az iskola, azoké a jövő”. A gyakorlati példaadás pedagógiai elvéhez folyamodott, mégpedig igen jó eredménynyel. Parókiája kertjében mindjárt' hozzáfogott annak silány, szikes földje megjavításához, megműveléséhez. És az eddig terméketlennek tartott területen, szinte oázist teremtett. Sokat tanult, pedagógiailag, szakmailag állandóan továbbképezte magát, hogy jól taníthasson. Iskolát, éspedig gazdasági jellegű iskolát alapított, javarészt saját erejéből, — közel 13.000 Ft költséggel, — de csak 13 évi, mintegy előkészítő, kísérletező munka eredményeként, 1780-ban. Ez az első gyakorlati jellegű gazdászati és ipari iskola parasztifjúság számára az egész világon, amire mindig büszkék lehetünk. Tessedik azonban nemcsak iskolája alapításának idejével, hanem pedagógiai módszerével is úttörő volt. Praktikus, egyben változatos dolgokat és ügyes pedagógiai fogásokkal tanított. Olyanokkal ismertette meg a fiatalokat, amelynek tudásából később megélhettek. Intézete értékét csak növelte, hogy abban később ps felső fokon, leendő néptanítók gazdasági képzése is folyt s hogy a gazdatisztképzést is bevezette. De különböző tanfolyamokat is tartott, amelyekkel mintegy kiegészítette az iskola tananyagát. Intézetét könyvtárral, laboratóriummal, különféle gyűjteményekkel is ellátta, hogy a tanerők és a tanulók továbbképezhessék magukat. Az elméleti képzés mellett nagy gondot fordított Tessedik a gyakorlati oktatásra, az iskola gazdasági kertjében és tangazdaságában, továbbá az iskolának jól felszerelt tanműhelyében folyó, szemléltető, gyakorlati munkára. Ezekben a tanulók egyrészt a mező- gazdasági termelés ágazatait, másrészt mindenféle háziipart, — elsősorban a szövést, fonást, jól megtanulhatták. E tanítási rendszerrel kapcsolatban helyes az a megállapítás, mely szerint: Tessedik munkájában az újkori pedagógia természetes alapvetését kell látni. Jelentős szolgáltatása volt e tanítási rendszernek, hogy a tanulóktól a szülők is elsajátíthatták a helyes gazdálkodásra és a sokféle háziipárra vonatkozó ismereteket. Iskolája így valóban kitűnően szolgálta a parasztság felemelését. A tanításban, a kertészkedésben, a háziiparok oktatásában, a mezőgazdasági ipari kísérleteknél, nemkevésbé a beteglátogatásoknál, kitűnő munkatársat talált Tessedik első feleségében, valamint annak korán bekövetkezett halála után második feleségében és legidősebb leányában is. Noha Tessediket az ipar fejlesztésének ügye is erősen foglalkoztatta, oktatómunkája elsősorban a „mezőgazdálkodás jobbítására” irányult, — ebben látva a falusi nép felemelkedésének első alapját. Nagyjelentőségű mezőgazdaságfejlesztő kultúrmunkája során elsősorban az ottani szikes talajt kívánta megjavítani, mely irányú munkáját, mint tudjuk, parókiája kertjében kezdte meg, majd a földesúrtól kapott kísérleti földeken folytatta. A szikjavítást leginkább a később digőzásnak nevezett, egyszerű, száraz eljárással végezte a legnagyobb eredménnyel, mely eljárásnál jobbat azóta sem találtak. E helyi szikjavítási mód aztán, Tessedik kitartó munkája következtében, olyan eredménnyel járt, hogy Szarvason és környékén legfeljebb csak mutatónak maradt szik. A talajjavítással, a szikjavítással kapcsolatban Tessedik felismerte a trágyázás jelentőségét is és az istállótrágyán kívül, német mintára, már ásványi trágya- féleségekkel. műtrágyázással is kísérletezett. Igyekezett Tessedik a homokot is hasznosítani, éspedig annak megkötése révén. Ezzel kapcsolatban, de ettől függetlenül is behatóan foglalkozott a fásítás kérdésével. Az alföldi nagy fahiány közepette az akácban megtalálta az odavaló, szívós, gyorsan növekedő, tüzelőnek, szerszámnak egyaránt jó fát, amely szükség esetén lombjával takarmányt ad, azonkívül jó mézelőfa. Gyakornokai és tanulói segítségével jelentős akácültetéseket végzett Szarvason és környékén, s 1800 körül már messze környéken és erdősze- rűen is elterjedt az akác. Noha a rideg talajon a fásítás általában nehezen ment, az akác mellett más gyorsannövő fákkal is behatóan kísérletezett. A silány gyümölcsfákat, sok költséggel és fáradtsággal, nemesekkel igyekezett kicserélni. Rengeteg tiltást végzett, de még jelentősebb tevékenysége volt, hogy faiskoláiban magról igyekezett odavaló fákat nevelni. Tessedik legyőzte az akkori tévhitet, hogy olyan alföldi helyen, mint Szarvas, nem lehet nemesebb téli gyümölcsöt termelni. Eleinte jól is ment a munka, a környékbeli gazdák azonban nem tartották kilátásosnak a gyümölcstermelést és hamarosan felhagytak azzal. A helyes szőlőtermelésre, a szakszerű borkezelésre is kioktatta Tessedik a gazdákat, — megtisztíttatta, felújíttatta a szőlőket. Jelentős ténykedése az is, hogy a kertészkedést erősen kifejlesztette éspedig szántóföldi viszonylatban is, ami azután jó jövedelmet biztosított a szarvasiaknak. Tessedik a réteknek és legelőknek, mint természetes takarmánytermö területeknek s az állattenyésztés előfeltételének nagy jelentőséget tulajdonított. — Sok zsombé- kos, vizes területet alakíttatott át jó termő rétté és erről füzeteket is kiadott. A biztos takarmányalap ma is sokat hangoztatott elvét már Tessedik is hirdette. Külön érdeme e téren, hogy bevezette, illetve elterjesztette a lucernát és a lóherét, e biztos és fontos zöldtakarmányokat. De más takarmányfélék, így a kukorica, azonkívül a gabonafélék termelésével, valamint az olajosnövények termelésének meny- nyiségi és minőségi fejlesztésével is behatóan foglalkozott. A lóhere és lucerna termelése, a mesterséges kaszálók megteremtése, és további takarmányok termesztése azután alapját képezte az addig Szarvason szinte ismeretlen rendszeres takarmányozásnak, az istállózásnak. Ez a változás egyben véget vetett az addigi, még rideg jószágtartásnak is alig nevezhető állattenyésztésnek. Tessedik általában az állattenyésztésben is az okszerűségre, a belterjességre törekedett. Istállójában mindig szép, egészséges, jól ápolt, jóhozamú állatokat láthattak a parasztok és tanyáján mindig volt elegendő takarmány. Jelentősek voltak Tesse- diknek a mezőgazdasági, ipari, illetve vegyészke- dési eljárásai, főleg répa- cukor-szirupfőzési kísérlete. Tessedik minden reform- tevékenységénél a helyi szükségletekből indult ki, de mindig számolt a lehetőségekkel is. Különösen az új termelési ágazatok, az új növényfélék és fajták bevezetésénél tartotta mindig szem előtt a helyi adottságokat, pl. a gyenge, szikes talajt, de főleg a szélsőséges száraz klímát és így szinte lerakta a tájtermelés alapjait. Már vetésforgó-rendszert is alkalmazott Tessedik és az agrotechnika fejlődését is szolgálni kívánta. Mindezek alapján Tessediket az okszerű termelés, illetve többtermelés egyik legelső gyakorlati hirdetőjeként kell tisztelni hazánkban. Így dolgozott Tessedik, és oktató, úgyszintén termelésfejlesztő munkásságának eredménye nem is maradt el. A parasztok gyarapodtak, jobban, józanabbul éltek. Dr. Szabó Miklós (Folytatjuk) Megemlékezés Kemény Lajosról A fasori gyülekezetben sze- retetvendégség keretében emlékeztek meg a gyülekezet egykori lelkészéről, Kemény Lajosról. Előadók dr. H. Gaudy László, Kemény Nándor és Sülé Károly voltak. Felolvastak továbbá Kemény Lajos verseiből, a gyülekezet énekkara pedig oly énekeket énekelt, amelyeknek szövegét ő fordította vagy írta. A hívek egykori lelkészük arcképének megfestésére adakoztak. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saitóosztályáitak lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.6383/2 -a Zrínyi Nyomd* Bekapcsolódunk a világ minden jóakaratú munkájába — Egyházmegyei felügyelő beiktatás Budapesten — I960, június 15-én zsúfolásig megtelt az Egyetemes Egyház Üllői úti imaterme. A Pestmegyei Egyházmegye gyülekezetei iktatták be egyhangúlag megválasztott egyházmegyei felügyelőjükét rendkívüli közgyűlésen. Az új egyházmegyei felügyelő dr. Eszlényj Gyula maglódi egyházközségi felügyelő. A törvényes formaságok után Cetre László esperes szolgáltatta ki az Ürvacsorát az új felügyelőnek. Ürvacsorai igehirdetésében Illés prófétát állította példának, kit Isten felülről való eledellel és itallal erősített meg, mikor erőn feletti utat kellett megtennie. A 31 gyülekezetben 40 000 evangélikus gondját felvenni erőn feletti szolgálat, de Isten meg tud erősíteni erre. Dr. Eszlényi Gyula egyházmegye) felügyelő székfoglalóját rövid imádsággal kezdte, Istent kérve segítségül. Akire most nagy szüksége Beszédében a falu fiának vallotta magát, akit bár hivatása Budapesthez köt, falujában van otthon és ott érzi jól magát. Jó a falun — mondotta —, mert ott felmérhető a munka területe is, de meglátható a lehetőség határa is. Jó a falun, mert szemünk előtt van az akadály is és a,z akadályon diadalmaskodó Isten veze— A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Bács-Kiskun Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége június 8-án, a Hazafias Népfront rendezésében részt vett azon az előadáson, amelyet az egyház és állam viszonyáról Veres Pál, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője tartott. — Nógrádi Evangélikus Egyházmegye Lelkészi Munka- közössége június 22-én Balassagyarmaton tartotta ez évi 5. munkaülését Matuz Pál, Ré- véSz László, Schultz Jenő, Garami Lajos és Gartai István szolgálatával. — A Veszprémi Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége június 14-én és 15-én tartotta Gyenesdiáson gyűlését. Szolgáltak: Orbán Lajos, Halász Béla, Kiss János, Kovács Lajos, Bokkon Lajos és dr. Fabi- nyi Tibor. — A Kelet-Békési Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége ez évi 5. munkaülését Békéscsabán tartotta június 24-én. Igehirdetését felolvasta Fest Miklós és Benkő István, Linder László: Adatok Békéscsaba és környékének néprajzához. A keresztség, Kun- Kaiser József: Luther hatása az anglikán egyházra címen tartott előadást. Ürvacsorai szolgálatot végzett Deme Károly, a béke időszerű kérdéseiről szólott Mekis Ádám esperes. — KEGYELETNYILVÁNÍ- TÁS GYÖNI GÉZA EMLÉKTÁBLÁJÁNÁL. Gyóni Géza barátai a költő születésének 76-ik, halálának 43-ik évfordulóján összejönnek a Budapest, VIII., Damjanich utca 28/a. házon elhelyezett emléktáblánál június 25-én, szombaton délután fél 6 órakor. — ÁRANVLAKOn 'T, '1: dr. Zimmermann Ágoston Kossuthdíjas akadémikus, eyémárt diplomás ny. egyetemi tanár és felesége, szül. Buschmann Franciska 1950. június hó 19-én vasárnap ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Az aranylakodalmát ünneplő pár a Budapest-kelen- földi evangélikus templomban részesült Isten áldásában. Kétszoba komfortos, (személyzetis), napfényes, telefonos, udvari lakásomat 1 szoba személyzetis, vagy 1 szoba hallosra elcserélném. Telefon: (de. 9-től) 401-952. — Olcsó nyaralás lehetőségét nyújtja a szarvasi szeretetotthon családoknak és magánosoknak. Szarvasi öreg diákok előnyben. Érdeklődni lehet a szarvasi evangélikus lelkészi hivatalban: Kossuth u. 2. tését is érezhetjük. Jó a falun, mert ismerhetjük a gyülekezetei, de szerethetjük az azon kívül állókat is. Jó a falun, mert láthatjuk a fejlődést és haladást és .bátran bekapcsolódhatunk e világnak minden jószándékú munkájába is. Benczúr László püspöki titkár Káldy Zoltán nevében üdvözölte az új felügyelőt és kérte szolgálatára Isten áldását. Detre László esperes meleg szeretettel köszöntötte új elnöktársát, nagyra értékelve beszédének a gyülekezettel foglalkozó részét, hiszen gyülekezeteiben él az egyház. A felügyelő által felsorolt jók mellé, maga részéről azt tette hozzá: nekünk meg az a Szombat. Délelőtt fél 12 Ülök az íróasztalnál, prédikációra készülök. Cseng a telefon. — Halló! Lelkészi hivatal? — Igen. Tessék parancsolni. _ — Kérem szépen, az után érdeklődnék, hogy ma délután lesz-e N. N. esküvője az önök templomában — kérdezi a drót túlsó végén egy női hang. — Nem, kérem. Nálunk nem lesz délután esküvő. — Akkor talán másutt lesz — mortdja kétségbeesett hangon. — Ne haragudjon, hogy zavartam. Erős vár a mi Istenünk! — Halló! Mielőtt elbúcsúzna, legyen ézíves és mondja meg, hogy kivel beszéltem és miért érdekli önt N. N. esküvője? — Itt .. -né, N. N. édesanyja beszél egy ... -i közértből. Tudom, hogy a fiam ma esküszik, de nem tudom, hogy hol és mikor... — Hogyan? Jól értettem? ön N. N. édesanyja? És nem tudja, hogy fia mikor és hol esküszik? — Érzem, itt valami nincs rendben. Mindjobban kezd érdekelni az ismeretlen édesanya. — Ne haragudjon, de most Nagy tiszteletű úr biztosan valami rosszat gondol az én fiamról. Nagyon téved! Az én fiam azért nagyon jó gyermek ... Amikor leteszi a kagylót, hogy tovább próbálkozzék — most már az anyakönyvvezetői hivataloknál —, s a készülék kattan egyet, az én fülemben jó, hogy itt vagy és téged küL dött nekünk az Ür! A maglódi gyülekezet üdvözletét és ajándékul egy díszes bőrkötésű bibliát Harmati György lelkész adta át. Jóleső volt hallgatni a maglódi református lelkész köszöntését, aki testvéri szeretettel üdvözölte egyháza nevében. Az új felügyelő meghatot- tan válaszolt az üdvözlésekre és köszönte meg a szeretetet és bizalmat. A gyűlést bere- kesztő szavait pedig egyhá- * zunk bizonyságtevő köszöntésével fejezte be: Erős vár a mi Istenünk! Mire a rendkívüli közgyűlés tagjai felállva válaszoltak: Erős várunk! A Himnusz elénekléséve! ért véget a Pestmegyei Egyházmegye gyűlése, mely ünneppé avatta ezt a csendes hétköznap délutánt. az utolsó mondat cseng: „Az én fiam azért nagyon jó gyermek .. " Igen. Ennek az édesanyának a fia „nagyon jó" gyermek! Valahol a milliós Budapesten esküvői ebédre készülődnek, ahol még egy üres szék sem várja az odavágyódó, fia örömében osztozni kívánó édesanyát. Egy Közért-üzlet vásárlási zajában pedig egy édesanya áll könnyes szemmel a telefonkészülék előtt és keresi, keresi az ő „jó“ fiát. Ennek a „jó" gyermeknek nem volt ideje arra, hogy édesanyjának bemutassa szíve választottját. És mégis! Mégis, az édesanya számára az ilyen fiú is mindig jó gyerek marad. Hát van nagyobb és drágább az édesanyai szívnél? Van szomorúbb esküvői ebéd, mint ahová „elfelejtették" meghívni az édesanyát? Év van sajnálatra méltóbb ember annál, aki nem akar tudni arról, aki gondozta és ápolta oly hosszú esztendőkön keresztül? Lehet, hogy találsz. Kedves Olvasó, de ennek az édesanyának a szíve ezen a szombat délelőttön igen-igen fájt. Lassan tépem ki jegyzetfüzetemből a prédikáció vázlatával telejegyzett lapot. Nem jó ez a vázlat! Mert az Életei kell hirdetni, a „valóságost, nyerset", hogy az édesanyák könnyei ne a fájdalomtól, heu- nem az .örömtől hulljanak! K. Á. f „Ä2 én fiam azért nagyon jó gyerm@k"...
