Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-26 / 26. szám

A GYONAS „En bűnös ember vallom Tenéked szent és igaz Isten, hogy nem szerettelek Téged mindenek felett és fele­barátomat sem szerettem mint önmagamat. Szavaim­mal, gondolataimmal és cselekedeteimmel sokszor és sokféleképpen vétkeztem és tudom, hogy ezért örök kárhozatot érdemiek. De Te irgalmas és kegyelmes vagy; bűnboesánatot ígértél azoknak, akik összetört szívvel, de Jézus Krisztusban bizakodva kezedre bíz­zák magukat. Kegyelmedben bízom én is, és ezért kö­nyörgöm hozzád; adj nekem bűnbocsánatot szent ne­ved dicsőségéért. Amen.” (Általános gyónási imádság.) Luther Kis Kátéjában a Keresztség szentségéről szóló rész után a gyónásról van szó. „így tanítsuk gyónni az egyszerű embereket“, — e cí­met adta Luther a gyónásról szóló tanításának. A Káté né­mely magyar nyelvű kiadásá­ból hiányzott ez a rész. A Káté ötödik és utolsó főrésze az Űrvacsora szentségéről szól. Luther azonban fontosnak tartotta, hogy a gyónásról is adjon helyes tanítást Kátéjá­ban. Nem tekintette ugyan szentségnek, — a közép­kori egyház hét szentsége közül egyik volt „a bűn­bánat szentsége", vagyis a gyónás — azt tartotta azonban, hogy „kitűnő, gyönyörű és vigasztaló do­log a gyónás és arra in­tünk mindenkit, hogy ne vesse meg ezt a drága kincset". (Nagy Káté). 1. A gyónásnak két része van: az egyik az, hogy meg­váltjuk bűneinket (Kis Káté). A bűnnel nem lehet másképp leszámolni, csak úgy, ha szem­benéz vele az ember. Ez ősi igazság. Igazolja a lélektan és az orvostudomány is. Eltitkolt, a lélek mélyére eltemetett vétkek, amikről úgy véljük, hogy a feledés fátylával fedezhetjük be őket, váratlanul előtörnek, nyugtalanítanak s beteggé tehetik az embert. Az önvizsgálat, a csendes esti számotvetés cselekedeteinkkel: mit tettem rpsszul, mit mu­lasztottam el, ami jót tennem kellett volna? — hozzátartozik az ember elemi erkölcsi maga­tartásához s a jellémfórmálás egyik eszköze. Már ennek a számvetésnek is tisztító ha­tása lehet. Ez azonban persze még nem bűnvallás. Erre ak­kor jut el az ember, ha fel­ismeri azt, amit az 51. zsoltár írója felismert; Ismerem az én bűneimet,... egyedül te ellened vétkeztem és csele­kedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt.” illetünk, cselekedeteink meg­vizsgálására legalkalmasabb tükör a tízparancsolat. „Vizs­gáld meg életedet a Tízparan­csolat alapján“ — ajánlja Lu­ther a Kátéban. E parancso­latokban mondja meg nekünk Isten, hogy mit kíván tőlünk s mit tilt meg nekünk; Nem magunknak kell ki­találnunk. hogy mi ked­ves előtte s mi utálatos, hanem mindezt világosan kijelentette nekünk igéjé­ben. Igazában csak az jut el bűnei világos felisme­résére, aki szorgalmasan hallgatja és olvassa Isten igéjét. ■nz ige fényében sok mindent bűnnek ismerünk fel, amiről azt addig talán nem is gon­doltuk volna, önmagunk meg­ismerésére, arra, hogy Isten színe előtt ki és mi vagyunk, az Ö igéje vezethet el ben­nünket. A felismert bűnről beszélni kell. Ez is általános felisme­rése a lélektan tudományá­nak. „Gyónási kényszerről“ beszél e tudomány, vagyis ar­ról, hogy az embert ellenáll­hatatlan erő kényszeríti arra. hogy kiöntse valakinek a lel­két. Olyan jólesik néha „kibe­szélni“ magunkat. Kell valaki, aki meghallgat, aki megosztja az egyedül immár elhordoz- hatatlanná vált lelkiismereti terhet. A „megosztott bánat fele bánat" közmondás a bűn­bánat esetében talán kü­lönösképpen is igaz. Nagy lelki „megkönnyebbü­lést“ érez ilyenkor az ember — ez a kifejezés is mutatja, hogy valóságos, roskasztó terhekröl van itt szó. 2. Akármekkora legyen is azonban ez a megkönnyebbü­lés, — a bűnvallás csak a fele, s méghozzá nem is a je­lentősebb fele a gyónás­nak. A másik fele elfoga­dása, a bűnbocsánat. Mert a bűnt véglegesen és gyökeresen nem lehet elintéz­ni másképpen, mint úgy, ha megbocsátják. Valaki nekem megbocsát: ez nem azt jelenti csupán, hogy szemet húny a bűn felett, hogy „fátylat vet a történtekre“, hogy hajlandó elfelejteni, hogy nem beszél többé róla, hanem ennél sok­kal többet. A bűnbocsánat nem men­tegeti, kisebbíti, kendőzi a bűnt, hanem eltörli. Mint iskolásgyermek a tábla előtt, úgy állok Isten színe előtt: belezavarodva a felad­ványba, a kudarc teljes tudatá­ban. Teleírtam a táblát és mindent elrontottam, az egész számítás hibás s nem jő ki eredmény. S akkor egy kéz egyetlen mozdulattal letörli a táblát. Üres megint, nincs raj­ta egy vonás sem. Ami rajta volt, eltűnt, nyoma sem ma­radt többé. — E gyarló kép is csak halványan érzékeltet­heti, hogy micsoda a bűnbo­csánat. Adós vagyok, kötelez­vénnyel fizetésre elkötelezve, s nincsen egy árva fillérem. S akkor valaki eltépi az adós­levelet; feloldoz a teljesíthe­tetlen kötelezés alól. A gyónásnak ez „a második és legfontosabb része, amely a gyónást gyönyörűvé és vigasz­talóvá teszi“ (Nhgy Káté). S ezt a bocsánatot Istentől kell megkapnom. Vétkeztem embertársaim és önmagam ellen —, de mindezekben Atyámat és Uramat bántottam meg. Csak Ő oldozhat fel. „Hallass örömet és vigas­ságot velem... tiszta szí­vet teremts bennem, óh Isten", így folytatja az 51. zsoltár írója fentebb idé­zett bűnvallását. A letö­rölt üres táblára Isten ke­ze ír fel új számvetést s ennek summája: 0 szeret téged. Mert a lélek kiöntése, a ma­gunk kibeszélése, támaszthat megkönnyebbülést, de nem nyújthat megelégülést. A meg­üresedett szív békességet kí­ván; s ezzel csak Isten tölt­heti meg. Isten rendelése, hogy mind­ezt az emberrel egy má­sik ember által teszi. Igé­jének hirdetését is ember­re bízta, emberi szóval szól emberekhez; bűnval­lásunkat is ember fülével hallgatja és ember szájá­val hirdetteti bocsánatát. Világosan, félreérthetetle­nül, nekem személy sze­rint. Ebben van a gyónás hatalmas ajándéka és vi­gasztalása. 3. Gyónni többféleképpen lehet. A Miatyánkban napon­ként gyónunk, amikor az ötö­dik kérést imádkozzuk: bo­csásd meg a mi vétkeinket. Minden igazi imádsághoz hoz­zátartozik a bűnvallás. Ez a *••*•••*•••••••••••••••••••e«••••••••*••• gyónás magányunk csendjé­ben történik s Isten igéjével szívünkbe adhatja bocsánatát s megtölthet békességével. Felkereshetjük valamelyik testvérünket, — nem feltétle­nül kell ennek lelkésznek len­nie. Bizonyos azonban, hogy amint az ige hirdetésére, úgy erre a szolgálatra is elsősorban a lelkészek hi­vatottak. Megvallom bű­neimet és testvérem hir­deti Isten bocsánatát, s ezt úgy fogadom, mintha Isten saját szavát halla­nám. Ez az ún. magán­gyónás. Evangélikus egyházunk nem tartja szükségesnek, mert nem is tartja lehetségesnek ebben a gyónásban a vétkek felsoro­lását. Hiszen ki emlékezhet minden vétkére? Egyébként is, nem helyes elmerülni a vétkek elbeszélésében, mert ebben kísértés rejlik; a gyónásban nem önma­gunkkal vagyunk elfoglal­va, nem bűneinkre irá­nyítjuk tekintetünket, ha­nem Jézus Krisztusra, aki Isten bocsánatát szerzi nekünk. Ha Isten nem akar többé tudni bűnünk­ről, mi se vájkáljunk ab­ban. Krisztusra nézzünk, Isten testté lett szereteté- re, az Ö tisztaságára és szentségére s engedjük megteremteni magunkban az új, tiszta szívet. Evangélikus egyházunk sen­kit sem kötelez erre a gyó­násra, csak buzdít és felkínál­ja ezt a drága lehetőséget. „Ha a gyónásra buzdítok, arra buzdítok mindenkit, hogy le gyen keresztyén“ — mondja Luther a Nagy Kátéban. Krisztus ezt az áldott lehető­séget az egyházának, a gyüle­kezetnek adta (Máté 16,19; 18, 18; Jakab 5, 16.) éljünk hát vele örömmel és készségesen. Az általános vagy közös gyónás alkalmával istentiszte­leti rendünk szerint úrvacsora vétel előtt felelünk a feltett kérdésekre s fogadjuk a felol­dozást. A gyónás szükséges és jó előkészület az úrvacsora vételére. Az Ágostai Hit­vallás 25. cikke szerint csak azokat kell az Cr asztalához bocsátani, „aki­ket előbb meg vizsgáltak és feloldoztak." Ez felel meg Pál apostol in telmének is (I. Kor. 11, 28). A feloldozást végered­ményben minden prédiká­cióban nyújtja nekünk Is­ten Szentlelke, amikor a bűnbocsánatot hirdetteti. A gyónásban azonban ez a feloldozás egészen sze­mélyhez szólóvá lesz. Az evangélikus lelkészt s a nemlelkészi gyülekezeti tagot is köti a gyónási titok meg­tartásának elkötelezése. Vagy­is, amit gyónásban mondunk testvérünknek, azt a gyónta­tó soha, senkinek el nem mondhatja. Azért van erre szükség, hogy teljes bizalom­mal fordulhassunk egymáshoz a gyónásban. A gyónás felkínált alkalom. Olyan, mint a szívesen nyúj­tott ital víz, falat kenyér. Aki éhezi és szomjazza az Istennel, felebaráttal és önmagával va­ló békességet, akit bánt a bűn terhe — az hálás szívvel nyúl utána. Groó Gyula Leikászíktatás Rákosszentm hály-SoshaEsnon A rákosszentmihály-sashal- mi gyülekezet templomában június 12-én, vasárnap dél­előtt, bensőséges ünnepi isten- tisztelet keretében beiktatták Karner Ágostont, a gyüleke­zet új lelkészét. A zsúfolásig megtelt templomban az ikta­tás szertartását Koren Emil, a pesti egyházmegye esperese végezte, Kökény Elek egy­házmegyei lelkészi jegyző és Blatniczky Jenő, a szomszédos cinkotai gyülekezet lelkésze közreműködésével. Az új lelkész igehirdetésé­ben arról szólt, hogy prédi­káló gyülekezet prédikáló lel­késze akar lenni. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen, amelyen az esperes ismertette a lelké­szi állást betöltő eljárás le­folytatását, az egyházmegyei felügyelő képviseletében Su- rányi József egyházmegyei presbiter adta át a hívány majd a gyülekezet nevébe: Macher Ádám presbiter, Teológiai Akadémia és Lelkésznevelő Intézet, valr mint az egyházi sajtó neve ben dr. Pálfy Miklós profes; szór, a Déli Egyházkerüle nevében Rédey Pál, az egy házmegyei lelkészei s a zúgle gyülekezet nevében Boro Károly, a szomszédos cinkotó gyülekezet nevében Blatniczk; Jenő lelkészek köszöntöttéi az új lelkészt. Az ünnepségen számosa: részt vettek a zuglói gyüleke zetből, ahol Karner Ágostoj legutóbb szolgált, sőt többe: eljöttek a távoli Soltvadkert ről is, ahol a lelkész évekke ezelőtt volt segédlelkész. A ünnepség után a templom ud varán a gyülekezet asszonya szeretettel terítettek bő asz talt a vendégek számára; A szeretet Itárom parancsa „Péter és János együtt mentek fel a templomba, az imád­kozás órájára, kilenc órakor. És egy férfit hoztak oda, aki születésétől fogva sánta volt. Ezt naponta oda szokták vinni-« a templomnak úgynevezett Ékes-kapujába, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Mikor ez látta, hogy Péter és Já­nos be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Ek­kor Péter Jánossal együtt rátekintett és így szólt; Nézz ránk. Ö tehát figyelmesen rájuk nézett abban a reményben, hogy valamit kap tőlük. De Péter azt mondta: Ezüstöm és ara­nyam nincs, de amim van, azt, adom neked: a Názáreti Jézus Krisztus nevében, — járj! És jobbkezénél fogva felemelte és azonnal megerősödött a lába és a bokája- Felszökött, talpra állott és járt. Majd bement velük a templomba és dicsérte az Istent járkálva, szőkéivé. És az egész nép látta őt, hogy jár és dicséri az Istent és felismerték, hogy ez volt az, aki ala­mizsnáért ült a templom Ékes-kapujában. És megteltek cso­dálkozással és megdöbbenéssel afelett, ami vele történt.” Csel. 3,1—11). Jézus Krisztus szava csendes imádság volt, amikor Isten­nel beszélt, de határozott parancs lett, valahányszor a szeretet segítő szolgálatáról volt szó. Ö maga életével és halálával az ember mellé állt és tanítványait is erre tanította: szeretni* segítepi és szolgálni! Az Ékes-kapu történetében tanítványok vizsgáznak a sze­retet három parancsából. 1. Az első parancs, amit a tanítványok hite Jézustól meg­tanult, az, hogy látni kell! 'Mindenkiben meg kell látni az embert. És minden emberen meg kell látni a testvérnek te- * rém tett emberarc vonásait. A jeruzsálemi templom világhírű Ékes-kapuját az akkori világ egyik leggazdagabb és legfényűzőbb fejedelme, Heródes király építtette hófehér márványból, aranyból, kiuzsorázott milliókból és a rabszolgák könnyeiből. Ezen a kapun jártak át a főemberek és a főpapok aranyos ruhában, de kőszívvel és elvakult szemekkel. Nos ebben a gyönyörű és csodálatos kapuban többek között ott volt egy koldus, aki sánta volt* sápadt, beteg, szegény és tehetetlen. Mindennap százan ég szá­zan jártak át ezen a fényes kapun és mégis, senki sohasem nézett bele ennek a szerencsétlen embernek az arcába, az életébe, az elesettségébe. Amikor Péter és János hozzá érkeznek, hitüknek és tanít- ványságuknak az az első természetes mozdulata, hogy észre­veszik őt. Hogy meglátják benne az embert. Meglátják benne a testvért. Amikor emberekkel találkozunk, vajon van-e a mi hitünk­nek ilyen testvér látása?! Ma már nincsenek nálunk koldu-r sok, mégis szükséges testvérnek tudni és látni a másikat. Min­den embert. Az öreget, a beteget, az idegent, az erőtlent, azt a másikat, akinek a Jézus nevében még én is tudok adni vala­mit. Nincs olyan keresztyéni élet a földön, amelyik valamivel meg ne tudná ajándékozni felfedezett testvérének örömét, vagy a bánatát. 2. A második parancs, amit a tanítványok hite Jézustól megtanult, az, hogy tenni kell! Van ebben a történetben egy szó," egy jelenet, amelyik sok mindent elmond erről a második parancsról. Úgy olvassuk, hogy Péter felemelte ezt az em­bert. Nem valamit adott neki, nerrf alamizsnát s^rt az életébe* nem fölébe hajolt egy meghatott pillanatban, hanem melléje állt. Felvette a sorsát. Nem'valamit adott néki, hanem vissza­adta neki az egészségét, az elvesztett lépéseit, az ellankadt erejét. Visszaadta neki az emberi élet értelmét, hitét és re­ménységét. Visszaadta az erejét és örömét. A-Jézus Krisztusban való szeretet, mindig ilyen felemelő szeretet. Nem pillanatok és nem fillérek alamizsnája, hanem a hit átölelő meleg, de erős karja, amelyik talpra állít. Emberek között ha járunk, van-e a mi hitünknek ilyen felemelő szeretete? 3. A harmadik parancs, amit a tanítványok hite Jézustól megtanult az, hogy adni kell! Űj kezdetet, új elindulást, a? új út szeretetét, hitét és reménységét. Adni kell olyan látást, hogy Jézus Krisztus nevében mindenki újra kezdheti az éle­tét. A munkáját, a hitét és az imádságát. Az örömét és a re­ménységét. Péter nemcsak felemelte ezt az embert, hanem elindította a boldog és győzedelmes élet felé. Emberek között ha járunk, van-e valaki, akit az én hitem* az én szeretetem, az én bizalmam, buzdításom, bátor talpra- állításom indít el az új, örvendező életnek az útján? Az Ékes-kapuban emberek várnak engem is és várakozva kérdik: van-e szeme, erős karja és van-e szíve az én hivő szeretetemnek?! Friedrich Lajos «NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 1. 1—2. — Isten törvénye útmutatás a hivő ember számára. — II. Tim. 2, 19/b; I. Jn. 3, 13—18; I. Kor. 9, 24-27. HÉTFŐ: ZSOLT. 2, 11. — Istent szolgálni .annyit jelent mint igéjét hallgatni és cselekedni a jót. — Róm. 7, 6; Ap. Csel. 6, 1-7; I. Kor. 10, 1-13. (12-13.) KEDD: I. MÖZ. 24, 27. — Isten irgalmasságának élő bi­zonysága bűneink bocsánata — I. Jn. 4, 16; Préd. 4, 17; 5, 1—6; I. Kor. 10, 14-22. SZERDA: EZS. 12, 3. — Isten kegyelme kiapadhatatlan. Minden nap megújul életünkben. — Jn. 4, 25—26; Mt. 11, 25-30; I. Kor. 10, 23-11, 1. (23-24, 31.) CSÜTÖRTÖK: JER. 14, 21. — Isten várja könyörgéseinket. És imáinkra adott feleletében mondja nékünk személy sze­rint, hogy Jézus Krisztusban szeret minket. — Kol. 1, 18; Lk. 14, 12-15; I. Kor. 11, 2—16. (11—12.) PÉNTEK: ZSOLT. 27, 1. - Isten gondot visel életünkre, ő a mi oltalmazónk és megtartónk. — Róm. 8, 38—39; Ézs. 45, 22-25; I. Kor. 11, 17-26. (23-26.) SZOMBAT: V. MÖZ. 33, 12. — Isten szeretete kísér ben­nünket egész életünkön át. — Róm. 8, 34; Jak. 2, 1—9; I. Kor. II, 27-34. (28-29.); Ézs. 12. (k. á.) íJrE^mSZT^E^REm) BUDAPESTEN, 1960. JÚNIUS 26-AN HÍREK. — Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 22, 1—14; szó­széki igéje: Csel 3, 1—10. „Kisebbségi egyházak" Ezzel a kifejezéssel Paul Hansen dán lelkész, titkár látogatásával kapcsolatosan mostanában többször találko­zunk lapunk hasábjain is. Ki­sebbségi egyházakon azokat az egyházakat értjük, amelyek lélekszámúktól függetlenül abban az országban, amelyben élnek, más félekezetekhez vi­szonyítva kisebbségben van­nak. A kisebbségi egyházak kifejezés tehát egy-egy ország többi egyházához való szám­beli viszonyt jelenti és nem értékítéletet jelent. Bízunk abban, hogy — amint Paul Hansen, a Kisebbségi Egy­házak Osztályának titkára is ismételten kijelentette —. a kisebbségi egyházak ugyan­olyan megbecsülésben része­sülnek a Lutheránus Világ- szövetségben is, mint a Lutheránus Világszövetség ún. többségi egyházai, vagyis azok az egyházak, amelyek abban az országban, amelyben élnek, más felekezetekhez viszonyít­va a többséget jelentik. — LELKÉSZSZENTELÉS volt június 19-én délután 6 órakor a Deák téri templom­ban. Barcza Béla, Dedinszky Tamás, Szirmay Zoltán, Dorn Vilmos és Zászkaliszky Péter lelkészjelölteket szentelte lel­késszé Káldy Zoltán püspök, a Teológiai Akadémiát képviselő dr. Ottlyk Ernő dékán és az Északi Egyházkerületet képvi­selő Várady Lajos esperes se­gítő szolgálatával.Az öt lel- készjeiölttel egyidőben fejezte be teológiai tanulmányait Koz­ma Éva Mária teológiai hallga­tó is. Egyházunk rendtartása szerint nő lelkésszentelésben ez idő szerint nem részesül. Kozma Éva Mária a felszentelt lelkészekkel együtt vette ma­gához az úrvacsora szentségét és nyer majd beosztást vala­melyik gyülekezet szolgálatá­ra. A lelkészszentelésről la­punk legközelebbi számában közlünk részletes tájékoztatót. — SZÜGY. A gyülekezetben június 12-én tartották a kon­firmációi istentiszteletet. A szügyi konfirmandusok szülei 3200,— Ft értékben ez alkalom­mal úrvacsorái kelyhet, oltári- gyertyákat és virágot, a csesztvei szülők pedig a leány­egyház temploma számára 1800,— Ft értékű csillárt ado­mányoztak. Ugyanezen alka-- lomból Becsjanszki János és felesége a szügyi oltár elé torontáli szőnyeget adott 1300 forint értékben. — GYÖRSÁG. Május 29-én örömünnepe volt a győrsági missziói gyülekezetnek. Ekkor iktatta hivatalába Weltler Re­zső, a győr-soproni egyházme­gye esperese a gyülekezet egy­hangúlag meghívott lelkészét, Káldy Lajost. A lelkész űj szolgálati helyén végzendő minden szolgálatára Isten gaz­dag áldását kívánjuk ezúton is. P ü n d ö s d hétfőn a temp­lomban vallásos est volt, me­lyen szólót énekelt Gebe Gyu- láné, szavalt Kriskó Anna. Káldy Lajosné Murakozy Gyu­la: Az erő című versét tolmá­csolta. Előadást tartott Káldy Lajos: Mit jelent Szentlelket venni és azt hordozni ebben a világban címen. — ÖSKÜ. Június 12-én a gyülekezet ünnepi istentiszte­leten emlékezett meg a temp­lom és a lelkészlakás tataro- zási munkáinak befejezéséről. Az igehirdetés szolgálatát dél­előtt és délután is Halász Béla esperes végezte. Istentisztelet után presbiteri- és közgyűlésen az esperes megbeszélést foly­tatott az egyházközség tagjai­val egyházunk és magyar ha­zánk időszerű kérdéseiről. — ÖBUDA. Június 19-én, va­sárnap ünnepelte a gyülekezet templomának ' 25. esztendős jubileumát. A délelőtti isten­tiszteleten Várady (.ajós budai esperes prédikált, délután sze- retetvendégség keretében Kál­dy Zoltán püspök szolgált. — ZUGLÓ. A gyülekezet június 12-én tartotta évadzáró szeretetvendégségét. — HARMINCÉVES PAPI- TALÁLKOZÖ. A Soproni Evangélikus Teológián 30 esz­tendővel ezelőtt végzett lelké­szek találkozójukat június 17-én tartották Óbudán. Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtier Gábor, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 ifj. Blázy Lajos, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. íél 10 ifj. Blázy Lajos. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos Jó­zsef. Karácsony S. u. de. io Mo­litoris: János. Rákóczi út 57/b. (szlovák) de. 10 dr. Szllády Jenő, de. háromnegyed 12 Molitorisz Já­nos. Thaly K. u. 28. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Külső Üllői út du. 5. Kőbánya de. 10 Szirmay Zoltán. Utász u. de. 9 Szirmay Zoltán. Vajda Péter u. de. fél 12 Szirmay Zoltán. Zugló de. 11, du. 6. Rákósfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út 22. de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István, üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-üjtelep de. fél 9. Rákos- palota-MAV-telep de. fél 9. Rá- lcospalota-Nagytemplom de. . 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Groó Gyula, du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Vá­mos József, du. 5 Vámos József, XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9, de. 11. Pesthidegkút de. fél 11. Kelen­föld de. 8 Kendeh György, de. 11 Kendeh György, du. 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Nagy­tétény de. 8 dr. Benes Miklós. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. íl Mezősi György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents