Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-17 / 3. szám
IV. parancsolat Tiszteld atyádat és anyádat! IMÁDSÁG. Uram, köszönöm sok jótéteményedet, amit szülök által kaptam kezedből. Bocsásd meg, hogy ezt a sok jót eddig sem meg nem köszöntem, sem meg nem háláltam kellően. Áldd meg szüléimét azért is, amit velem tettek. Engedd meg, hogy még sokáig lehessünk együtt. Sok miattunk való szomorúságuk, velünk való gondjuk és érettünk vállalt munkájuk után adj nekik békés, nyugodt esztendőket, s ha majd elszólítod őket csendes véget és üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által, Amen. Isten és a szülő A parancsolatok során Isten után mindjárt a szülő következik. Isten elmondja három parancsolatban: mit kíván a maga számára s nyomban utána, hogy mit a szülő számára. Megkülönböztetett hely illeti a szülőt emberi kötelességeink rendjében. Isten életadó, majd gondviselő, bájtól megőrző szeretetének a szolgája ő a javunkra. Földi hatalmasok is adnak arra, hogy szolgáikat, akik megbízatásukban járnak, kellő megbecsüléssel vegyék körül a felek. Aki Istent féli és szereti, nem tagadhatja meg az ő szolgájától, a szülőtől se, ami Isten után megilleti. Tiszteletet! Isten féltékeny a tiszteletére. Senkit és semmit nem tűr maga mellett az első parancsolat szerint. A szülőt mégis kiemeli azok sóiéból, akiknek szeretettel tartozunk, általában az emberekéből. Glóriát fon nem a személyük, hanem a tisztük köré. A gyermek bennük nem a társat, hanem a szülőt köteles tekinteni. Nem mellette áll, mint embertársai, hanem felette. Sose lehet eszmény a pajtáskodó hang gyermek és szülei között. Mivé lett a szülő tisztét övező dicsfény ott, ahol „Fatter”-t, meg „öre- gem”-et emlegetnek „édesapám” helyett? „öreg leány”-t .édesanyám” helyett! (Párját ritkító megjelölés ez az utóbbi nyelvünkben a szülőre. Édes anyanyelvűnknek is tartozunk vele, hogy ezt a kifejezést veszni ne hagyjuk holmi üres divatért.) Szülőtiszteletet a vele való és róla való beszédünkbe! Nagy kísértéseket kell itt leküzdeni minden fiatalnak. A fölényes- kedésre és érdekessé válásra néhol az látszik a legkézenfekvőbbnek, ha valaki a tulajdon szüleit gyalázza. A szülőknek is vannak hibáik. De azt, hogy „mentsük, jót gondoljunk és szóljunk róla”, a szülő várhatja el tőlünk a legelőbb. Engedelmességet! Pál apostol miközben a negyedik parancsolatot hozza, úgy adja efezusi olvasói elé, hogy a gyermekektől engedelmességet követel. (Ef 6, 1—3.) A Kiskáté parancsolatmagyarázata is ebben a pozitívumban csendül ki: „nékik szolgáljunk és engedelmeskedjünk!” Akit tisztelek, annak szent előttem a szava, ahhoz tartom magamat, nemcsak addig, míg kimondja, nemcsak addig, míg az illető szemmel bír tartani, sőt nem is csupán addig, míg él, hanem addig, míg élek én. Engedelmeskedni sose könnyű. Száz „miért“ is támad az emberben, mielőtt szótfogad. Magunkat, mert talán több iskolát jártunk, fent tudjuk szüléinkhez képest. Közben az erkölcsi jogosultságát is kétségbevonjuk annak, hogy rendelkezzenek velünk. Súlyos eset fittyet hányni a szülő szavára. Mikor egy gyermek másképpen kénytelen tenni, mint ahogy a szülei kívánják, mindkét félnek meg kellene rendülnie komoly önvizsgálatig Isten színe előtt. Akkor az ilyen eset nem szakítással járna szülő és gyermeke között hanem megtéréssel. Hisz ilyen helyzet csak bűn miatt adódhatík. S erős hittel kell hinnünk, hogy Isten, aki népi akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen, nem akarja azt sem, hogy a gyermek a 'szülő számára Vágy viszont, halott számba menjen. Szolgálatot! A tisztelet nem modor kérdése csupán. Akit tisztelünk, készségesen szolgáljuk (lásd (Mt 21, 28—31). Isten kölcsönösen bízza egymásra az embereket: nemcsak a szülőre gyermeket, gyermekre is a szülőt. Sok gyermek nehéz eset a szülő számára, de sok szülő is nehéz eset a gyermeke számára. A különbség az, hogy a szülő vállalja az ily „nehéz eset”-et is, a gyermek könnyebben túlad rajta. Innen a közmondás: „Könnyebben felnevel egy apa hét gyermeket, mint ahogy hét gyermek eltart egy apát!” Maradj a szüleidnek jó gyermeke érettük! — Amilyen a mosdó, olyan a törülköző — szokták mondani. A bánásmód sokat ront valakin, de sok mindentől vissza is tartja. Vannak zsörtölődő, há- zsártos öregek, de vannak az édesapát, vagy az édesanyát azonmód lehurrogó fiatalok is. Vannak életunt öregek, de vannak fiatalok is, akik semmi tekintettel nincsenek az idős ember érzékenységére, mindegyre csak azt hallani tőlük: szűk a lakás, kevés a kereset egy öt-hat tagú családra. Vannak öregek furcsa rigolyákkal, de fiatalok is, akik a belépő idegennek nyomban tudtára adják, hogy az apjuk vagy az anyjuk nem hall ám már jól, vagy nem lét, hogy félkegyelmű, vagy legalább a világtól elmaradott. Önmagunkat megtagadva szolgáljunk szüléinknek, hogy az emberekhez, az élethez, a világhoz, sőt végső fokon Istenhez megfelelően viszonyuljanak! Jól teszi államunk, mikor a nyugellátást rendezi és öreg-otthonokat tart fenn. Mégis csak ez legyen az egyetlen mentsvára öreg szüléinknek? Ne csupán a terhet érezzük abban, hogy valaki netalán ránk lesz utalva. Kiváltság, ha Isten még ma is bíz ránk olyanokat, akiknek szolgálhatunk Istentől nyert erőnkkel, időnkkel, javainkkal, őket figyelmességgel körülvehetjük. Kétszeres kiváltság, ha ezek a szüléink! Ha idegent veszünk gondozásba, csak Isten iránti hálánkat bizonyítjuk meg vele sok ajándékáért, ha szülő az illető, egyszerre róhatjuk le a hálánkat Isten iránt és a szüléink iránt! Életté vált parancsolat Tiszteletet, engedelmességet, szolgálatot! Aki a törvényt életre fordította át köztünk: a tulajdon életére, rajtunk is sokat tehet Szentlelke által. Hisz ö életével megdicsőítette az Atyát. (Ján 17, 4.) Ö azokban, amiket szenvedett, engedelmességet tanult (Zsid. 5, 8.) s ezt az engedelmességet gyakorolta is emberi szülőknek engedelmeskedve Isten Fia létére. Nem azért jött, hogy itt szolgáltasson magának, hanem, hogy szolgáljon (Mk 10, 45.), szolgáljon egyebek mellett édesanyjának is a kereszt kínjai között öreg napjaira támaszt rendelve melléje. (Ján 19, 25—27.) Szabó Lajos Új esztendő — új ember Itt van az év végső napja, Eljött Szilveszter megint. A suhanó óesztendő Hallgatagon, némán int, Sokatmondóan legyint. Mint pihenő, koros ember, Ki már csak a múltban él, Mikor ifjú, még vidám volt, Ami a szívében él Ama időről regél... Könnyes szemmel nézegetem Édesapám ősz fejét: Örömmel tartja ölében Gyermekének gyermekét, Kis kéz fogja tenyerét. így karol a múlt jövőbe S óesztendőbe az új. Fiatal hajtás a törzsre. Szívre szorosan simul S lesz az óév mindig új! Munka, jóság, tiszta szándék, Hűség, emberszeretet, Istenfélő igaz-élet övezi ez ősz fejet S szíve csupa szeretet. Plántáld mindezt sarjába is, Űj hajtásba, jó Atyám! Terebéllyé növeljed, a Tied legyen mind, ahány Sarjadzik az ősi fán. S ím az évek, emberéltek Lesznek s vesznek idelenn, S hogy idejük jól betöltsék: Ez az örök Kegyelem... S Te adod ezt, Istenem! Földi életünk Előtted Mint pillanat, elsuhan ... Bölcs, ki úgy éli azt itt le Míg mécsének lángja van: Eléd jusson boldogan! Óesztendő — új esztendő, Óemberből: ...új legyen! Add: ... úgy tudjak újjá lenni, Mint Apám egy életen Volt a Tied, Istenem! Kubacskhay Béla Visszaérkezett az Egyházak Világtanássának küldöttsége a Szovjetunióból December 18-án visszaérkezett Genfbe az Egyházak Világtanácsának küldöttsége kéthetes oroszországi látogatás után. E látogatásával a moszkvai pátriárchátus meghívásának tettek eleget. A küldöttség vezetője, dr. Vis- ser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, tagjai dr. F. Nolde, a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság elnöke, dr. Nissiotis ortodox telogógiai tanár (Bossey), U Kiaw Than (Burma), a Keletázsiai Keresztyén Konferencia titkára, Francis House, az EVT másodfőtitkára és A. de Weyman mint tolmács. Dr. Wisser’t Hooft a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy a látogatás eredményeképp megerősödnek az EVT és az oroszországi ortodox egyház kapcsolatai. A küldöttség megbeszéléseket folytatott az ortodox egyház, valamint a baptista egyház vezetőivel. Rigában találkoztak az észt és a lett evangélikus egyház érsekeivel. Szovjet-örményor- szágban az örmény egyház érsekével találkoztak. A megbeszélések tájékoztató jellegűek voltak. Elhatározták a kölcsönös látogatások és a sajtótermékek cseréjének kibővítését. Dr. F. Nolde szerint a nemzetközi kapcsolatok jelentős megjavítására szolgáltak a meleg barátság és a közös keresztyén hit légkörében lefolytatott beszélgetések. Pályázati felhívás A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem elnöksége pályázatot hirdet a II. osztályú általános iskolai evangélikus vallástani könyvre. A tankönyvnek az 1959. év elején kibocsátott Tanterv irányelvei szerint kell elkészülnie. A pályázóknak a nyomdai szabályok szerint elkészített kéziratokat folyó évi április 30-ig kell három példányban az Egyetemes Egyház Elnökségének címére (Budapest, VIII., Üllői út 24.) eljuttatni. Budapest, 1960. január. Az Egyetemes Egyház Elnöksége HÍREK. — Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 1, 35—43; szószéki igéje: I. Tim 6, 11—19. — Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban január 17-én de. 8 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. o — A győr-soproni evangélikus egyházmegye lelkészi munkaközössége január 7-én Győrött ülést tartott. Űrvacsoraosztás után (Bárány Gyula) Gosztola László tartott előadást: A hit által való megigazulás összefüggése a munkaetikával címen. Ezután időszerű kérdéseket tárgyaltak. Könyvismertetést adott Weltler Ödön. Foglalkoztak az egyházmegye központi alapi kérdéseivel. — CSALÁDI HÍREK: Január hó 8-án, életének 69. évében hosszú szenvedés után az Úrban csendesen elhunyt Stráner Vilmos nyugalmazott lelkész, a kaposszekcsől gyülekezet egykori lelkésze. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomba január 12-én. Az Úrnak élt és embereknek szolgált! Legyen emlékezete áldott! n — Az újpesti evangélikus egyházközség több mint 50 éven át presbitere, idő közben gondnoka Bártfai Vilmos 78 éves korában elhunyt. Az elhunytban Bártfai Lajos mezőtúri lelkész az édesapját gyászolja. Az igaznak emlékezete áldott. o — Kovács Mihály nyugalmazott lelkész, a pusztaszent- lászlói, majd a mórichidai gyülekezet lelkésze a gyenes- diási szeretetotthon lakója 78 éves korában az acsádi (Vas megye) betegotthonban 1960. január 1-én elhunyt. Január 3-án temették el Acsádon. Akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. □ “ Nyugdíjas pedagőgusnő korrepetálást vállalna, vagy lakásán dolgozó nő gyermekeire felügyelne. Telefon: 315—857. ERDEMES! A Sajtóosztály hírei *- A Sajtóosztály, illetve a Sajtóosztály iratterjesztése ezúton felhívja a gyülekezeti lelkészek, iratterjesztések és egyházunk híveinek figyelmét arra, hogy az Evangélikus Naptár 1960. és a Bibliaolvasó Ütmutatp I960, című kiadványokat külön-külön több ezerrel előjegyzésben túljegyezték. A Sajtóosztály a rendeléseket leszállította. Kéri tehát a Sajtóosztály, hogy sem Naptár, sem Útmutató rendelést címére ne küldjenek, mert azokat kielégíteni módjában nem áll. Akik ez ideig, noha rendeltek, Naptárt, vagy Útmutatót nem kaptak, arra már ne is számítsanak. Ugyanis rendelésük már a túljegyzés időszakában érkezett. Ezeket tehát kielégíteni Sajtóosztályunknak már nem áll módjában. „De te. Istennek embere, ezeket kerüld. Ellenben töreked* jél igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál és amelyről vallást tettél szép vallástétellel sok tanú előtt. Meghagyom neked Isten színe előtt, aki a mindenséget élteti, és a Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt szép vallástétellel tett bizonyságot, hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtlenül, feddhetetlenül, a ml Urunk, Jézus Krisztus megjelenéséig, amit a maga idejében megmutat a boldog és egyedül hatalmas Isten, a királyok Királya és uraknak Ura, akié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akiket az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat: övé a tisztesség é* örökké való hatalom. Amen. Azoknak pedig, akik gazdagok a mostani világban, parancsold meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, és ne a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben reménykedjenek, aki bőségesen megad nekünk mindent a ml tápláltatásunkra; legyenek jót, legyenek gazdagok a Jécselez kedetekben, legyenek szives adakozók, javaikat közlők.’1 L Tim, 6:11—1», A hivő ember egyik legveszedelmesebb kísértése: „nem érdemes!” Nem érdemes mássá lenni, nem érdemes másként gondolkodni, nem érdemes másként élni. Ha az élet egyforma változatlanságból állna, ha nem tartogatna minden nap, sőt minden perc és minden pillanat újabb és újabb meglepetéseket, még akkor sem lenne, igaz, hogy „nem érdemes!” De aa életet Isten szeretete olyannak teremtette, hogy az csodálatosan gazdag, sőt „minden élet” alapjában változatos, külső eseményekben is, lelki mozgásokban is. Pál apostol élete abban volt más, több és teljesebb, hogy I tudta, miért ilyen az élete, és azt is tudta, hogyan kell élnie ezt az életet. Ennek a csodálatosan gazdag életnek a titkát mondja el, és erre az életre buzdítja fiatal, küzdő tanítványát, Timótheust. 1. Pál apostol tudta, miért ilyen az élete. Szeretet és hála töltötte el szívét Ura, Jézus Krisztus iránt, aki megkönyörült rajta. Múltjának minden terhét elvette s vérével mosta őt tisztára az ő drága Ura. Egész életét áldások forrásává tette; reménységét az örök élet bizonyosságával ajándékozta meg. Amíg Pál szíve dobogott, minden dobbanása ez a név volta Krisztus! Szakadatlan érezte azt az állandó szeret etet, megbocsátást, gyöngédséget, ami Urából áradt. Tudta, miért volt boldog az élete: mert Krisztusból és Krisztusban élt 2. Az apostol nemcsak azt tudta, miért boldog az élete; hanem azt is tudta; hogyan kell élnie az életet! Isten akarata szerint, neki engedelmeskedve. Erről az oldalról döntő hangsúly esik Igénk kezdő két szavára: „De te...!” Pál leveleiben több helyen hasonlítja az életet versenypályához, ahol harc folyik a győzelemért. (I. Kor. 9:24. kk. II. Tim. 4:7.) Ez a küzdelem „nemes harc”, melyet szüntelenül vívni kell a test és vér ellen, gőg, hiúság, szeretetlenség ellen.- A Krisztust megtalált „új ember” harca az „ó-emberrel”. „De te...!’’ — kezdődik erőteljesen Igénk — harcolod-e ezt a harcot? Mert nem az a dolgunk, hogy másokat okoljunk, másokat Ítéljünk el és törjünk fejük fölött pálcát. Nem az a dolgunk, hogy másokkal szemben állítsunk fel követelményeket és igényeket, hanem ami ennél nehezebb: „...törekedjél igazságra, kegyességre; hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídségre. Harcold meg a hit nemes harcát..Tehát végezzük a magunk dolgát becsületesebben és őszintébben! Higgyünk jobban és engedelmesebben, bízőbban és reménykedőbben mint eddig — merjünk szeretni önfeledtebben, magunkat átadóbban, hűségesebben; mert érdemes! Otthon a családban, az üzemben, az irodában: munkahelyünkön. De nem -szóval és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal! így érdemes, sőt: csak így érdemes! Erre az idő sürget, mert múlik, és hamar elmúlhat egészen. Istennek legyen hála, még tart, még felvehetem gyülekezetemnek, népemnek sorsát. Az idő múlik, nem tudni meddig ad rá Isten erőt?! Ma még adja végtelen irgalmából bőségesen. Azért hát,: „törekedj... és harcolj...”! A többit meg bízd Istenre, akié a „tisztesség és hatalom örökké”. Ámen. ifj. Blázy Lajos N APRÓL-N APR A Vasárnap: — V. Mózes 4, 39—40. — Egy az Isten! Végtelen hatalmú, bölcsességű és jóságú Úr. A világmindenség teremtője és megtartója, Akinek az ember engedelmességgel tartozik. Ő az engedelmességet nagyra tartja és gyönyörködik benne. Ha engedelmeskedünk Istennek, ha szeretjük és szolgáljuk Öt, minket is, fiainkat is a jóságával jutalmaz meg. Hétfő: — Zsoltár 42, 7. — Isten a csüggedők menedéke! Nem lehetünk olyan távol tőle, nem hághatunk olyan magasra, nem süllyedhetünk olyan mélyre, hogy kiáltásunkat, könyörgésünket meg ne ISTENTISZTELETI REND Budapesten, I960. Január 17-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10. (gyermek) líj. Blázy Lajos de. 11. Sülé Károly du. 6. Ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10. Grün- valszky Károly de. 11. Griin- valszky Károly. Rákóczi út 57/1». de. 10. (szlovák) de. háromnegyed 12. Kardos József. Karácsony Sándor u. de. 10. Kardos József. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rá- dey Pál du. 6. Drenyovszky János. Külső Üllői út du. 5. Drenyovszky János. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretet vendégség: Boros Károly. Utász u. 7. de. 9. Takács József. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Takács József. Zugló de. 11. (úrv) szupplt- káns du. 6. Karrier Ágoston. Gyarmat u, 14. de. fél 10. szupp- likáns. Rákosfalva de. fél 12. Karner Ágoston. Fóti út 22. de. 1L Nagy István; Váci út 129. de. S. Nagy István; Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán. Rákosszentmihály de, fél 11. Tóth Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11, Várady Lajos du. 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József. Taresay Vilmos u. de. 9. (úrv) Zoltai Gyula de. 11. (úrv) Zoltai Gyula este fél 7. Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 11. Rutt- kay Elemér. Budakeszi de. 9. Ruttkay Elemer. Kelenföld de. 8. (úrv) Kendeh György de. 11. (úrv) Kendeh György du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Röbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény dU; 3. Visontai Róbert; Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. LL-Mezosi György du; & hallaná. Még a halál árnyékának völgyében is megvigasztal minket. Boldog ember az, aki az Úrban bízik; Kedd: — Zsoltár 71, 20. —- Isten sokszor megpróbálja az embert. A próbás időkben sok bajjal és nyomorúsággal kell küzdenünk. Akik Istent szeretik, azoknak a megpróbáltatás is javokra van. Ha Isten meg is sebez, sebeinkben nem hagy elpusztulni. Ne essünk kétségbe, ha megpróbál bennünket, hanem bízzunk Őbenne, a • bajok mélységéből ismét felhoz minket. Szerda: — I. Mózes 39, 20— 21. — A gonosz Isten gyermekeit is sokszor megkísérti, sőt fojtogatja. József ártatlanul kerül a tömlöcbe. Az Űr á börtönben is vele marad. Isten Krisztusban megjelent-kegyelme mindig az övéivel van. Csütörtök: — Zsoltár 127; 3. — Isten áldása, ajándéka a gyermek. A szülői szeretet jutalma. Neveljük gyermekeinket istenfélelemben és emberszeretetben, hogy kedvesek legyenek Isten és ember előtt. Péntek: — Péld. 2Ó, 9. — Mindnyájan bűnösök, a harag fiai vagyunk. Nincs ember, aki ne vétkeznék. Tiszta szívet és bűnbocsánatot egyedül csak Isten adhat ingyen kegyelemből a Krisztus Jézusban való váltság által. Szombat: — Mikeás 5; 9; — Isten az ő népét, egyházát megoltalmazza. Aki mindvégig állhatatos, az üdvözüli I B. Ii i
