Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-06-14 / 24. szám

„Hol van a te Istened?“ Az egykori „Borostyánál mentén fekszik Savaria. E hatalmas bazaltkövekből ösz- szerótt úton bonyolódott le közel két évezred előtt a Ró­mai Birodalom kereskedelme az északi tartományok felé. Egész a Keleti-tengerig jár­tak a karavánok s hozték-vit- ték e távoli tájak ékességét, a borostyánkövet — innen az út heve a bőrt, a kelméket s a többi árut. Az úton őrkö­dött SáVaria, erődített római állomás, katonai és polgári te­lepülés: Pannónia szívében, a Dunántúl nyugati szélén, hova már betekintenek az Alpok csúcsai. Itt állt hazánk egyik legrégibb őskeresztyén emlé­ke, a Kr. u. IV. században épült Szent Quirinus bazilika romjait nemrég tárták fel. Mozaikpadlózata az egykori Savaria ékessége volt. Ma Szombathely városa áll a római Savaria helyén. A barokk papi város — Egerre s Vácra emlékeztet — lüktető forgalmú ipari gócponttá vált. Kincse ma az építő s termelő munka, Iákosainak értelme és szorgalma. Építkezések min­denfelé, a Perint-patak hídját szélesítik, nem bírta már a fttegnövekedett forgalmat. A hyólcas műútról, — egyik leg­szebb, legjobban karbantar­tott főútvonalunk —- sima asz­talt bekötőút vezet, a bájós Vasi tájban szelíden ívelve a városba, ez is nemrég készült eL A város evangélikus templomát s,toronyi ránt” legkönnyebb mégtalálni. Negyvennyolc mé­ter magas karcsú törnya me­részén szökken áz égnék s messziről mutatja magát a kereső Szemnek. Mondják, 1896-ban, a Millénlum évében épült a térrtplom, de az érő- sen 48-as érzelmű építőmester a saját zsebéből adta hozzá az épülő toronyhoz a költség- vetésből hiányzó S méter költségét, hogy meglegyen a 46 méter magas torony, — így I is kifejezve szabadelvű néze­téit. Kedves kertben, illatozó ró­zsafák közt áll a templom, hatalmas hársfa árnyas lomb­jai alatt kényelmes pad hívo­gat csendes beszélgetésre. Az egyik fa mondhatnék, fneft másik is állt itt a parókiával átellenben, de nyoma sincs többé. Élfújta egy szörnyű bomba szele. Ügyanez ledön­tötte a papiak sarkát s csúf sebhelyekkel tarkázta tele a templom falát, kiverte színes ablakait. E város és a gyülekezőt saját testén érezte meg a há­ború rontását. Álltam á római katolikus püspöki székesegy­ház hatalmas, dongaboltózatú hajójában. A háború előtt márvány borította a falakat s Maulbertsch freskói ékesítet­ték a mennyezetet. Ma min­dennek nyoma is alig van. Sima meszelés fedi az épp hogy helyreállított templom belső terének falait; bomba robbant a főhajó közepén s eltörölte századok- kultúráját. — S az evangélikus gyüleke­zet mai napig keservesen nyögi a háborús ártalmak kö­vetkezményeit. Templomának belsejét, ugyan még a háború utáni első években, nagy ál­dozattál éS RéfftSS Ízléssel újra­festette. A külsőre azonban már nem került erő, mert a parókián veszedelmes éiősdd ütötte fel a fejét; a pusztító fagomba támadta meg az épü­let fa&zerkezetét. Évtizedek óta lappangott már *— így vé­lik a szakértőik — a házban, de a háborús rongálás akti­válta. A beázott* megrepede­zett falak utat nyitottak az ártó élősdinek, A bomba fel­szabadhatta a gombát.,. Szinte félelmetes jelkép: a háború még évtizedekkel azután is romiból, amikor mór rég el­hallgattak a fegyverek. S ha így van ez ma, mennyivel in­kább lenne —- heágofidolni is szörnyű — egy atomháború esetében. Fagolnba helyett ak­kor gyilkos és titkos rádióák- tíy sugárzás leselkedne az életbenrrtaradöttakra. Az egyik legmegrázóbb magyar film címe jut az eszembe: A téttes ismeretlen; a hóbóru után évekkel, gyilköl a gyerhiekek- találta háborús lövedék. A tettes nem ismeretlen! Tudja ezt jól a szombathelyi gyüle­kezet is, amely most lelkésze vezetésével megfeszített erő­vel fáradozik parókiája meg­mentésén. Felbántott falak között, térdig törmelékben já­runk a papiak szobáiban. Száaezef forintos á helyreállí­tási költség. Ebből már ne­gyedrész összeget teljesített a másfélezer lelkes gyülekezet. Egyházegyetémünk is jelentős összeggel járult hozzá az épít­kezés költségeihez, s ebben benne van külföldi evangé­likus testvéreink adománya is. Konfirmáció napján jártam a szombathelyi gyüle­kezetben. A templom oltóra s padsora virágdíszben pompá­zott, mintha a májusi virág­erdőben álló vasi kertek min­den dísze idekerült volna. A gyülekezet asszonyainak ön­kéntes munkáját dicséri ez is, mint a templomkeirt szépsége is. Ezzel is takarékoskodnak, mindent maguk Csinálnak, ihógy minden anyagi erő az építkezésre maradjon. A konfirmációi vallásos estre az ízléssel berendezett gyüle­kezeti kápolnában sereglett össze á szülök s gyermekek népes serege. AZ egyházköz­ség felügyelője, Kovács Vik­tor meleg, okos szavakkal kö­szöntötte a konfirmandusokat, e sorok írója az Élet könyvé­ről, a Bibliáról tártott előadást s a gyülekezet lelkészei, Le­hel Ferenc és Sokoray Miklós imádsággal nyitották meg s zárták be a meghitt hangulatú ünnepélyt. Elnéztem a megilletődött s mégis derűs konfirmandus se­reget, csillogó szemű fiúkat, fehérbe öltözött leányokat Savaria kincsé, a jövő nemze­déke egyházban s nemzetben. Élet várományosai, tarsolyuk­ban csupa ígéret terv és re­ménység. A gyülekezet lelké­sze jól látja a jövendő útját s nem is tegnaptól, hanem rég­óta; ffiéggyőüődésééi't rhüftka- szoígálatos büntetőszázadba került 1944-ben. Hiszem, hogy gyülekezete ingadozás nélkül követi a béke és az építés út­ján. Högy Pannónia Savariá- jának őskeresztyén emlékektől megszentelt helyén viruljon Szömibüthely népe s gyüleke­zete. G. Amikor istentiszteleteinken véget ér az igehirdetés szolgá­lata, és elhangzik az „A te ál­dott beszéded” kedves vers­szaka, akkor következnek a gyülekezeti hirdetések. „Hir­detem a gyülekezetnek ...” Ezt már megszoktuk és vár­juk. A hirdetésekből tudjuk meg, mi történt az előző hé­ten, ki halt meg, volt-e ke­resztelés és így tovább. Gyü­lekezeti krónika hangzik el, amely a kis családokat össze­kapcsolja a nagy családdal, a gyülekezettel. A jövő eseményei is előre vetítik fényüket: mr lesz a gyülekezetben, miért kell imádkozni, hová kell külde­nünk adományainkat. Sőt sokszor az ország evangélikus- ságának sorsa iS megelevene­dik néhány sorban: mire kell az offertorium. A hirdetés kell. Eleven új­ság ée, amely hétről hétre el­hangzik s benne sokszor egy gyülekezet egész valóságának, elevenségének, erejének sok jele. De lehet megfordítva is. A kérdés azonban még nincs lezárva. Figyeljünk csak a gyülekezet tagjainak is a hangjára. Egyik így szól: múltkor felrázott egy igehir­detés. Megismertem lelki ál­lapotomat. Jól esett, amikor hallottam, hogy az istentisz­teletet úrVacsoraósztás követi és szívem megtelt vágyakozás­sal Krisztus bűnbocsátó ke­gyelme Után. Amikor azonban azt is hirdették, hogy az irat- terjesztésben mi minden kap­ható és hány forintért, mint­ha erőszakos kézzel kirántot­ták volttá áz igéhifdétés által teremtett lelkiállapotomból! Hát szükség van erret A hirdetés kell, áz iratter­5,Hol van a te Istened?“ — több oldalról jöhet ez a kér­dés. Lehet a lélek mélyének csillapíthatatlan sóvárgása. Lehet az élet ezer problémá­jával terhelt embernek fáradt kérdése. Kérdezhet így a ki­hívó cinizmus és a hivő szív alázata is ... „Hol van a te Istened?“ Az Ige kétféle feleletet ad: a) MAGASSÁGBAN . lakozik az Isten. Ez a „magas­ság“ azonban nem km-távol- ságot jelent. Jelenthetné azt is. Hiszen számunkra, föld­höz kötött emberek számára, néhány km is „távolságinak számít. De csak a mi szá­múnkra. Isten számára ilyen távolságok nem léteznek. Ő felette áll térnek és időnek, messzeségnek és távolságnak, De itt nem is erről van szó! Itt arról a „magassig"- ról Van. szó, amely a jó és a gonosz, a tiszta és a tisztáta­lan, a‘ bűn és á szentség kö­jesztést sem lehet mostohán kezelni, de fel kell tennünk a kérdést, hogy válóban tni le­gyen a hirdetéssel, hogy az ne romboljon senkiben sem. Ne mondjuk azt, hogy az a fenti hang csak egy, mert egy ilyen figyelmeztetés is lehet igen lényeges. A német evangélikus egy­házban (de talán másutt is), az oltártérbem külön pulpitus áll. Amikor az oltári szolgá­lat véget ér, a lelkész a pul­pitus előtt állva közli a gyü­lekezettel, ami fontos. Az ige­hirdetést az imádság követi, majd ének és befejező oltári szolgálat. Ebből a tapasztalat­ból adódik az a gondolat: nem lehetne-e a hirdetéseket máskor felolvasni? Ugyanúgy, mint említettem, olvashatná a_ lelkész az első oltári szolga-" lat után, mégpedig — ha már külön pulpitust nem akarunk akár a papi pádból is, vagy az oltár előtti térből, vágy bárhol, ahol a templom építészeti sajátossága lehetővé teszi. A hirdetés felolvasása nincs a szószékhez kötvel Nem tartozik semmiféle litur­giához, annak nem szerves része. Érdemes lenne ilyen módszerrel próbát tenni! Ez a megoldás sem ment fel azonban az alól, hogy o hir­detés szövegére figyelni kell. Ne legyen benne semmi, ami üzleties, bántó, Vagy bármi, ami nem illik Isten Igéjéhez. Ezzel a kérdéssé! kapcsolat­ban meg kellene ismérftünk a gyülekezeti tagok és a lel­készek véleményét. Kérjük olvasóinkat, tegyék meg ész­revételeiket, hogy mikor és milyen legyen a hirdetés?! Várady Lajos zött van! „Magasságban és szentségben lakozom“ — mondja az ÜR és mi érez­zük, hogy valóban így is van. Magasságban lakozik. Olyan magasságiban, ahova nem ér fel a bűnnek és a szennynek még az árnyéka sem! Magas­ságban lakozik, ahicil tisztább a látás. Ahol nincs békételen- ség és háborús dúlás, csak egyetemes, világokat átfogó tervek építése... * b) „.-..DE A MEGTÖRT­TEL ÉS AI.ÁZATOS SZÍVÉ­VEL isr Az emberi szív mindaddig nem alkalmas arra, hogy Is­ten beköltözzék abba, amíg meg nem alázkodott, össze nem törött A fennhéjázó Szív­ben nincs Istennek kellemes lakozása. Ahogyan nem kelle­mes az egészségtelen, rossz­levegőjű, dobos szobában való lakózás. Sok és nagy fájdalommal jár az ilyen összetörés. Ami­kor Mária az alabástrom-sze- lencét széttörte és a drága kenetet Jézus lábaira kente, előzőleg a szíve is összetörött! A szív összetörése nélkül nem sokat ért volna a szelence összetörése. Isten segítségünk­re siet ebben, de nekünk nem feltétlenül szükséges megvár­nunk, amíg ítéletének pörö­lyével sújt le ránk. Isten előtt kedves „áldozat“ — az össze­tört szív. Az összetört szívnek nagy reménysége, hogy Isten „nem perel örökké!" Ami az emberrel történt, azt úgy kéül tekinteni, mint az Isten perét. Ez a pér min­denkit egyenlő hórderővél érint, jóllehet minden per­nek vannak mellékalakjai is. A fővádlott a. sátán. Minden­ki más azért felelős, mert ne­ki segédkezet nyújtott. Ezért az Isten perében — minden ember alulmarad. Már csak azért is, mert isten „magasság­ban“ lakozik, a szentség ma­gasságában, az emlber pedig a „mélyben“, a bűn mélysé­gében. , Drága reménység, tegy ez a per nem tart őrökké. Valaki közbelép, az igazi „ügyvéd“, ügyünk drága védője, Jézus, és —• megnyeri számunkra a pert! Milyen rettenetes volna, ha Isten örökké haragudnék! A harag, rövid ideig is te­her és nehéz! Harag alatt él­ni annyi, mint szüntelenül sű­rű, sötét felhő alatt járni és liértt látni a Nap világosságát. Aki így jár, az már a kár­hozatban él... Dé á per nem tárt örökké, Isten Item harag­szik mindenkor, mert — fel- állíttátott a gólgőtihai kereszt; mert húsvétikor üres Volt a sít, és inert á mennybérhené- tel ünnepe az ő dicsőségéről beszél. Kegyelem az äs, hogy min­ket — Krisztus érdeméért, — esöíc mellékszereplőknek te­kint az Isten. Van ember, aki az állatok hangját tudja utá­nozni. A megtévesztésig ügyes reprodukálás ez. A mi nagy hitetőnk, az ördög, nagyszerű­en, meesterien ért ahlhoz, hogy Isten dolgait utánozza és félrevezessen miniket. Ö a fővádlott! De legyőzetett a golgothai kereszten. Ezért re­ánk, a per mellék-alakjaira, Isten már nem tekint harag­gal... Az általa megszállt szív­nek gyógyulást, vezetést és békességet ód! „Utait láttam és meggyógyí­tottam őt; vezetem őt és vi­gasztalást nyújtok néki...” Isten lát. Ahogyan senki más. Lát messze, mindent, tisztán. Nincsenek „optikai csalódásai”. A gyermek a ro­bogó vonaton felkiálthat: „Mi­lyen gyorsan szaladnak a fáik!” Isten mifidettt Olyannak lát, amilyen. Isten vezet. Mért tisztán látja az utat és a célt Nin­csenek kétségéi. Iránytű nél­kül eligazítja ősszel a fecské­ket és nem ad térképet a dur­váknak. A méhecskének meg­adja, hogy rátaláljon a kaptárra és nekünk is meg­adja bölcs vezetését. Ez a vezetése nem jelent lelki kiskorúságot, sem rab- szolgaláncot Hasonlatos az önállóságra jutott gyermek magatartásához, aki bár önte­vékenyen intézi sorsát, dé időnként visszatér a szülői házhoz tanácsért, vezeté­séit... Isten békességet ad! Ez az összetört szívben végzett mun­kájának legnagyobb áldása és eredménye. A közelvalóknak és távollevőknek egyaránt bé­kességet akar ajándékozni. Hányán élnek békességben idegenekkel, de ádáz harag­ban saját rokonaikkal és csa­ládtagjaikkal. Előfordul ennek az ellenkezője is. Talán csak aggodalom formájában a tá­vollevők iránt. Hányszor hall­juk: Mi csak megvolnánk va­lahogy, dé mint élnek a tá­vollevők? Ismert arcok, akik ma nincsenek velünk. Minket csak megtartott Isten kegyei­mé, de mi a sórsuk azoknak, akiket eldobott mellőlünk kü-. lönféle vihar? Benne izzik eb­ben a kérdésben a távollevők miatti békételénség. Tudnunk kell, hogy a távollevők is lé­tén kezében vannak, akár él­nék, akár — elköltöztek—^ Isten békességet ígér min­dén léleknek! Fogadjuk él ért a békessé­get és engedjük, hogy min­denkor Ö vezessen időszerű Igéjének üzenetével... Hol lakozik áz Isten? Az összetört szívű, de bé­kességre jutott ember életé­ben! Zoltai Gyula SÄVÄKIÄ KINCSEI „Hirdetem a gyülekezetnek...” Juhász Gyula összes versei az idei könyvnap legfőbb ese­ménye Volt. Első alkalommal jelent meg érmeik a kiváló magyar költőnek minden lírád alkotása egyetlen kötetben. Amit Juihász Gyula életében kiadott, az a pár füzetnyi kötet, csak táplálta benne a búskomorság sötét angyalait, hogy milyen kevés ee. irály tehetetlenség jele a 'kis vidéki nyom­dákban készült s pár száz példányban meg­jelent minden egyes kötetke. Halála után kiad­ták Szegeden étét testes kötetben összes ver­séit. Akkor kezdtük látni a Juhász-líra szem- határát. Azóta ez a szemhatár teljes fény­nyel szélesedett ki előttünk. A Magyar Tu­dományos Akadémia megbízásából évéken át dolgozott-kutatott az egész Juhász-életmű összegyűjtésén egy csapat irodalomtörténész. Énnek a szegedi gyűjtőmunkának köszön­hető ez az ünnepi, hatalmas kötet, mely a Szépirodalmi Könyvkiadó ismém gondosságát &ítséri. Több, mint éSér oldaton ezernél több költemény. A kutatás folyóiratokban, újsá­gokban háromszáz lappangó Juhász-verset fedezett fel, melyék soha még kötetben ném látták napvilágot. Itt vannak alkalmi versel Is, fordításai, énekkari szövegei és töredékéi ts. tía eSl onnan a Leikék Országából juhász Gyula láthatná! Mindössze sem élt sokkal többet félszázadnál s ime az életmű odaáll az Ady-nemzedék életműveihez s ugyanolyan rádiumsugárzás árad belőle, mint kortársai­ból. Nem egyhúrú ez a Ura, ha a versformák döntő többsége a ktí, tárt Szonett is. Juhász effyütt éK nemzetével, korával, a világgal. Ez a költő kilépett lelke borús köreiből, oda­kényszerílette maga elé a világot s meg­mérte; igazsággal mérte meg. S rendületle­nül hitt Istenben. Idézzük itt egy ismeret­len szép versét: De profundis A legsötétebb ég alatt, IStéii, téped táb&ltüUtk. A legmélyebb örvény felett Uram, és téged leltelek. A csillagtalan éjjelen Epy láng lobog a lelketnen, Mini reves fában gyönge fény. De mégis élet és remény. Isten némán hozzám hajol S engem idéznék valahol. Igazat Irt a költő, a látomás megvalósult. Bartók Béla gimnazista kordban már megmutatta orosz­lánkörmeit. A nagy zeneköltö, aki most 1kezd valóban úgy élni Vélünk, ahögyän égy nem­zet szellemi vezetőjének élnie kell nemze­tével. Pozsonyban járt gimnáziumba a múlt század utolsó évtizedében. Más kutatásaim során, mintegy mellékhajtásként, megtalál­tam Bartók Béla gyors ifjúkori fejlődésének eddig ismeretién dokumentumait. Hadd idéz­zek itt csőik egyét belőlük, minthogy nagyon érdekes. Ezt az adatot pozsonyi újságban, a Nyugatmagyarországi Híradóban, találtam meg, az 1898. év márciusi számai között. Bartók Béla Özvegy édesanyjánál lakott, a kir. katolikus főgimnáziumba járt, jeles diáik volt. Szegény fiú volt, anyja tanítónő az állami tahítónőképZŐ gyakorló iskolájá­ban. A jó diák minden évben tekintélyes ösztöndíjat tkap á gimnáziumban s már zon­goraórákat is ad, pedig jómaga is még tanul, a zenei műveltségéről ismert Pozsony egyik kiváló zongora-pedagógusánál, Hyrtl tanár­nál. 1896-tól fogva a Híradó beszámolókat közöl a lángeszű fiú hangversenyeiről. Min­den alkalommal elragadja a zeneértő publi­kumot, habár egyelőre csak a kor ízlésének megfelelő műveket játszik. 1898. március 26- án azonban első alkalommal szerepel Po­zsonyban saját kómpoziciójával. Az evangé­likus teológiai akadémia Konvent utcai házában vasárnap este irodalmi estét ren­deznek a teológusok és tanáraik. Ezek áz esték alighanem színvonalas rendezésűek Voltaik, következtetni lehet erre a sajtóból is. Ezen a márciusi estén lépett fel Bartók Béla. Műsorszámáról ezt írja a Híradó, kritikusa: .,Bartók Béla, Hyrtl tanítványa, gimnáziumi tanuló adta etó zongorán Chopin G-moll Balladáját. Érzéssel, kitűnő iskolázottsággal játszott. A tapsvihar, mely előadását jutal­mazta, arra bátorította fél, hogy saját szer­zésű szonátáját is előadja, melyet szintén tet­széssel fogadtak.” Fölienyezni való adat eze­ken á hasábókon: a XX. század nagy zene­költője először magyar . evangélikus környe­zetben bontott szárnyat. Aligha véletlenül. Schöpflin Aladár feljegyezte, milyen szellemi erjedés színhelyé volt akkortájt a pozsonyi teológia, ők hívták, a teológusok, ők bíztat­ták tapsaikkal, hogy Chopin után önnön- magát produkálja. Ilyenék voltaik akkor az ifiú teológusok, Herman Ottó íszta arca újra meg újra felmerül előttünk. Újra kiadták életrajzát s örül a lelkünk, hogy az ifjúság olvassa ennek a páratlanul önálló és becsületes embernek t históriáját. Senkitől sem kaphat többet a mai magyar ifjú útraval ónak, mint azoktól, akik a lelki- ismeret és kötelességtudás, a józanság és becsületesség ötvözöl voltak. Ezek közé tar­tozik az evangélikus Herman Ottó, aki mun­kásból vált tudóssá, de minden tudománya közben megmaradt a nép közelében s polgári politikusként odúállt a jogait követelő mun­kásság mellé. írtunk már róla ezen a helyen, de újra hangsúlyozni kell jelentőségét, hogy az idei esztendőt „Hermán Ottó emlékévnek” minősítették tisztelői. Olvassuk a hírt, hogy Lillafüredén múzeumot létesítenek házából, újra megjelentetik a halakról és madarakról írt pompás munkáit, melyek ifjú korúnkban megszerettették velünk az ezertitkú termé­szetet. Hisszük, újra öröm lesz olvasni ezt a tudóst, aki úgy írta megfigyeléseken alapuló monográfiáit, mintha elbeszélést Írna, olyan kereken, tisztán és szépen. Mert Író Pólt a javából. Hány könyvet írt? Könyvtárnyi fü­zeteit, tanulmányt, cikkét S néhány múihaiat- lán nagy monográfiát. Barátság fűzte Kos­suth Lajoshoz s lángoló gyűlölet a bécsi Burghoz. Kevesen tudták olyan élesen-pon- tosan, minő halálos kór e nemzet idegzeté­ben az osztrák politika, mint ő. S kevesen sejtették Herman Ottóval együtt, hagy a nem­zet megmaradásának útja: a parasztság és munkásság összefogásának szüksége a ma­gyar értelmiséggel. Nemcsak sejtette a ten­nivalót: cselekedett is, nyíttán és őszintén. Híre volt annak félsZázaddal ezelőtt, ki volt Herman Oltó Budapesten. Mihálvfi Ernőnek igaza van, midőn egyik napilapunkban felveti a javaslatot: készítsünk filmét Herman Ottóról. A hazgí népművelésért, népünk szel­lemi és jellembéli felemelkedéséért senki Sem tett annyit s olyan elragadó szépen, mint a hiedelem-irtó s a tiszta tudást felmutató Herman Ottó.. Patrióta volt szivveí-lélekkel. Igazán a hatásos példa ő fiatalnak-öregnék egyaránt. Petőfi és Móricz Zsigmond járta így keresztül-kasul ezt az országot, mint Herman Ottó, a nép önzetlen barátja és a népről szóló magyar tudomány megalapítója, Szalatnai Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents