Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-05-31 / 22. szám
KP. BÉRM. BP, 72. ORS ZAG 0 S V A > XXIV. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1959. MÁJUS 31. ARA: 1.40 FORINT A Béke-Világfanács jubileumi ülésszaka Stockholmban Díszdoktorrá avatta Bohuslav Pospisil prágai teológiai professzort a debreceni református teológiai akadémia tanári kara után a külön asztalnál ülő Bohuslav Pospisil meghatott szavakkal mondott köszönetét. „Ami az életemben jó volt — mondotta —, az abból a kegyelemből táplálkozott, ami tőlem borult.” Köszönetét mondott mindkét kormánynak azért, mert oly sokat tesznek a békéért S hálát azért is, hogy ebben a munkában az egyházak is részt vehetnek. Ez annál nyomatékosabb, ha meggondoljuk, hogy vannak államok, ahol ezt nem engedik meg az egyházaknak, noha njagukat keresztyén államnak mondják.. Tiszteletbeli teológiai doktori értekezésében — amelyet Varga Zsigmond dékán- ismertetett — személyes hitvallásszerűséggel tett bizonyságot arról, hogy a mai korban élni nagy kiváltságot jelent. Előre kell néznünk — mondotta —• a múlt felé azok tekingessenek, akik félnek a holnaptól. Az igazi egyházat nyitottnak ismeri a világ. Nem tarthat fenn az egyház rezervátumot s bátorság kell ahhoz, hogy egyedül arra támaszkodjék, akiben hisz s kész legyen feláldozni érte mindent, _ amit maga kuporgatott össze évszázadok folyamán. Ha erre nem képes, belsőképpen nem szabad. A vallásos társaság csak annyiban egyház, amennyiben hajlandó életét áldozni barátaiért, embertársaiért. Egyetlen nagy feladatként vissza kell térni Jézus : Krisztushoz, aki így körvonalazta a tanít- ványságot: lesztek nékem tanúim! Értekezése sokban új, gondolkodása serkentő, bátor hangú volt. Bizonnyal sokat fognak még foglalkozni gondolataival azok, akik érzik a felelősséget az egyházért s a mai kor emberéért. vözletek sorából hadd emelünk ki kettőt. Káldy Zoltán püspök az ökuménikus tanács nevében köszöntötte az új díszdoktorban azt az ökuménikus embert, akinek felekezeti összefogó munkájához tartozik a békemunka is, mert a Jézus Krisztusban való. egység a békét is előmozdítja — aki a teológiai tudományos munkát egységben tudja végezni a társadalmi tevékenységgel — aki cseh emberként. kapott talentumaival tud nemzetek határain túlmenően szolgálni — s aki rokonszenvesen, meggyőzőén tud tárgyalni nem azért, mert jó a stílusa, vagy ügyes diplomata, hanem mert hitben az igazság megismerésére jutott. Vogel berlini professzor Humboldt gondolatai jegyében mondotta el köszöntését, akiről a berlini egyetemet nevezik s aki nemcsak a tudománynak, de az emberiességnek is hatalmas alakja volt. Mi is mind a tudománynak és az emberiességnek jövőt kereső és építő küzdelmében állunk. Amely egyház önmagáért, az önmaga szeretetében él, az nem az irgalmas sama- ritánus egyháza. A samaritá- nus szolgálat a mi hitünkben eggyé lesz ezzel az igével: „jövel Uram Jézus”. Bodel- schwinget idézte Vogel professzor, aki amikor az evangélium hirdetőinek távoli vidékre küldéséről hallott, így kiáltott fel: csak ne olyan lassan! Most, az atomkorszak küszöbén hívő teológusok embermentő szolgálata felé kiált így: csak ne oly lassan, mert sokan belehalnak. A viharos tetszéssel fogadott köszöntéshez Hromádka professzor hozzátette, hogy az új díszdoktor neve magyarra fordítva „sietést” jelent. r Május R—13-ig ülésezett Svédország fővárosában, Stockholmban a Béke-Világtanács. Éppen tíz éve annak, hogy ez a mozgalom elindult az egész emberiség számára oly jelentős útjára. Tíz esztendő határkő a történelemiben. Különösen akkor, ha ezt a tíz esztendőt az utolsó negyedszázad eseményeinek összefüggésében tekintjük, Szeptember elsején húsz éve lesz annak, hogy kitört a második világháború. Amikor a Béke-Világtanács ülése elhatározta, hogy ezt a napot az új világháború veszélye^ elleni harc napjává kell tenni' megdöbbentő távlatot nyitott meg. Húsz éve annak, hogy az emberiségre eddigi történelme egyik legnagyobb katasztrófája rászakadt. Ezelőtt néhány nappal, május 9-én emlékeztünk arra, hogy ennek a gyilkos háborúnak az utolsó lövései is eldördültek. S most arra kell eszmélnünk: tizennégy esztendővel e háború befejezése után; a béke még nem elért célja, megvalósított terve az emberiségnek, hanem még mindig csak vágyott álma, hőn óhajtott reménysége, amiért naponta fáradni, küz- ' deni kell. Nincs még béke, ,,hidegháborúban élünk“, szoktuk mondani, s észre sem vesszük, hogyan megszoktunk valamit, ami megszokhatatlan s amibe nem szabad, beletörődni, , A Béke-Világtanács mozgalma időszerűbb, mint valaha, mert a békéért folytatott küzdelem szükségesebb, mint a falat kenyér, a lélegzetvételnyi levegő. A levegő, amit a-hidegháború félelmes jelenségei, az atomkísérleti robbantások felhői fertőznek meg. Linus Pauling Nobel- díjas amerikai. biológus szerint az eddigi kísérletek következtében olyan mértékben fertőződött máris a levegő az Egyesült Államok' felett, hogy ötvenezerrel több rákos megbetegedésre lehet számítani, mint egyébként. E szám növekedni fog, ha a kísérleteket nem hagyják abba. A Német Szövetség Köztársaságban egy kiéli tudós (Merten docens) megállapítása szerint a tej radioaktív stroncium 90 tartalma 1953-tól 1959-ig megnégyszereződött. A francia atomenergia bizottság vizsgálatai szerint a levegő Franciaország fölött a kísérletek következtében állandóan radioaktív szenn yezetfségű. Folytathatnánk e példák seregét tovább. De nemcsak erről van szó. A Béke-Világ- tanács ülése rámutatott arra, hogy „a népek biztonsága és Az elmúlt esztendőben dr. \lbert Schvieitzer nagyobb sszegü adományt kapott lam- arenei kórháza számára a tessen-nassaiui (Németország) •vangélikus egyházkerülettől. Levelének végén, melyben az adományt megköszönte, ezt a kérdést intézte Niemöller Mártonhoz, az egyházkerület elnökéhez: „Hol állomásozott az ön búvárhajója 1917. novemberében? Nem Dakar kikötője előtt? A hajó, amelynek fedélzetén feleségemmel együtt hadifoglyokként vártuk Európába szállásunkat, egy sereg más hajóval együtt, nem merte a kikötőt elhagyni, mert a tengeren egy német búvárhajó ólálkodott. Valahol azt olvastam, hogy az ön hajója is (Niemöller búvárba jókapitány volt az első világháborúban — a ford.) éppen akkoriban a világ békéje a német kérdés sürgős megoldását követeli^. Németország s újabban Japán atomfegyverekkel való felszerelése még jobban fokozza a háborús veszélyt, hiszen e két ország katonai körei voltak felelősek a második világháború kirobbantásáért. A német militarizmus veszedelméről magyaroknak aligha kell sokat magyarázni. Nyomatékosan mutat reá erre Darvas József, az üllés magyar delegációjánaik vezetője felszólalásában. „Mi magyarok, a világ sok elintézetlen kérdése közül a német kérdést tartjuk ma a legfontosabbnak“ — mondotta. —- Ott voltam a budapesti XII. kerület békegyűlésen, amelyen Darvas József tartotta a békemozgalom jubileuma alkalmából az ünnepi előadást. Előadás után átadták neki a kerület lakosságának sok ezer aláírását, azzal a kéréssel, hogy adja át Stockholmban s mondja el ennek az egyik legtöbb háfoorús kárt szenvedett budapesti kerületnek az üzenetét a gyűlésen. Szó esett arról, hány ház dőlt romiba, s hány ezer ember halt meg a -fővárosnak csak ebben a kerületében. És Európában, és viláigszerte? — Berlinben alkalmam volt két év előtt látni a német főváros kellős közepén az egykori ún. „Kaiser Wilhelm Gedächtmiss- Kirche“ szomorú és félelmetes templomromját. Most' arról tanácskoznak, miként építsék újjá- s illesszék bele - az időközben megváltozott városképbe. Miért nem inti ez a félelmetes omladék az illetékeseket arra, hogy meg kell oldani sürgősen a „berlini lkérdést", mielőtt‘újból rommá válnaik templomok ezrei?! A Béke-Világtanács újonnan megválasztott elnökségében ismét ott .van, többek között, James Endicott kanadai evangélikus lelkész is. Mert az egyháznak sok köze van ehhez a mozgalomhoz. Hiszen ebben a mozgalomban mindenféle nézetű, fajú, felekezetű emberek fogtak össze, hogy megteremteni segítsék az emberiség jobb jövőjének fePételeit. Ma már nem lehet számításon kívül hagyni ennek a mozgat lomnak az erkölcsi erejét. Benne a népek, az emberek millióinak békeakarata kap szót, nyilvánosságot, s válik olyan messzehangzóan hallhatóvá, amit nem lehet hallatlanná tenni. Munkájára —• mint fentebb mondottuk — nagyobb szükség van, mint valaha. S ezért ezt a munkát minden erőnkből nekünk is támogatnunk (kell. G, arrafelé kószált. Érdekelne, vajon csakugyan az életemre tört-e ön egyszer — amit természetesen előre is megbocsátok, ha így lett volna.“ Mire Niemöller ezt válaszolta: „Abban az időben csakugyan első tiszt voltam az U— 151-en és Dakar kikötője előtt cirkáltunk. Nem került azonban komoly dologra a sor, pár ágyúlövést leszámítva, amit egy Rhone nevű gőzössel váltottunk.“ Albert Schweitzer így fejezte be a levélváltást: „Kedves Niemöller! Hát csakugyan az életemre pályázott! Ha vállalkozása sikerrel jár, akkor most eggyel kevesebb segítőtársa volna áz atomhalál elleni harcban. Nos, ha már így esett a dolog, tartsunk annál szorosabban össze.“ Ünnepi közgyűlés színhelye volt május Zz-en a debreceni ősi Kollégium díszterme. A Kántus éneke közben pa- lástos és taláros professzorok méltóságteljes sorát vezette be három tógás, nagyöotos diák a termet zsúfolásig megtöltő ünneplő közönség sorfala közt Az elnöki emelvényen az Akadémia tanári kara foglalt helyet. Dr. Varga Zsigmond dékánnal az élen egyik oldalon a négy református püspök, másikon a hazai és külföldi teológiai akadémiák , kiküldött professzorai. Közöttük Hromádka József, a prágai Comenius teológiai fakultás dékánja, Vogel Heinrich, a berlini Humboldt egyetem evangélikus teológiai professzora, Werner Schmauch, a gretswaldi evangélikus teológiai Akadémia professzora s a hazai teológiai akadémiák képviselői. Ott láttuk Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesét, Herling Jakabot, az Országos Béketanács osztályvezetőjét, a budapesti csehszlovák követség, a társadalmi szervezetek kiküldötteit, evangélikus egyházunk mindkét püspökét. Az ünnepi közgyűlés megnyitása után Győry Elemér református püspök szólott a református Zsinat üzeneteként azokról a történelmi kapcsolatokról és kölcsönhatásról, amelyek a csehszlovákiai és magyarországi egyházakat összefűzik s örömmel állapította meg azt a testvéri viszonyt, amely történelmi viharok próbáit is kiállotta. Dr. Pákozdy László prodé- kán ismertette az új tiszteletbeli doktor életét és tudományos munkásságát. Bohusláv Pospisil prágai és zürichi teológiai tanulmányok, majd több esztendei gyakorló lel- készi szolgálat után került a Prágai Coménius Teológiai Fakultásra,’ ahol széleskörű tudományos, társadalmi ökuménikus, sajtó- és békemunkát végez. Mindezen munkája .természetes összhangba csendül s abból a gyökérből táplálkozik, hogy hívő teológus. Tudományos munkáiban elvont teológiai kérdésekben épp úgy elmélyed, mint az egyház gyakorlati döntéseinek nagy problémáiban. Amikor az egyház vezetőiről ír, megállapítja, hogy az egyházat az vezetheti, aki helyesen és biblikusán prédikál, s aki a Biblia döntéseinek útján jár. Az egyház berendezkedéséről, szervezetéről pedig azt, hogy ez mind az Újszövetségben, mind a történelemben is: a társadalom alakulásától függött s attól függ a jelenben is. Az egyház rendjének létesítésében — mondja másutt — az egyház minden tagjának közre kell működni, de a megállapított rendet azután mindenkinek kötelezőnek kell tartani önmagára! Minden munkája mögött egy kérdés izzik: hogyan lehet a teológiai tudományt a gyakorlati keresztyén életben hasznossá tenni. Társadalmi és széleskörű békemunkájának forrása: szolidáris azzal^az emberrel, aki hirdeti az igét, hitből fakadó felelősséget érez a másik emberért.^ Ezért emelkedik ki a prágai békekonferencián végzett tevékenysége. A debreceni teológiai Akadémia tisztességtétele hálaadás az ő életéért az egyház Urának. A doktorrá avatás ünnepélyes, latin nyelvű szertartása A testvéri, meleg hangú üdEgyházmegyéink az elmúlt hetekben tartották a közgyűléseket, amelyeken az . elmúlt év egyházi munkájának kimutatásaival, eseményeivel és értékelésével foglalkoztak s a kerületi gyűlésekhez szükséges előkészítő anyagot gyűjtöttek össze. A Pesti Egyházmegyében folyó hó 20-án tartottak közgyűlést a reá hivatalosak és érdeklődők igen nagyszámú részvételével. Az esperes i jelentés elvi részében Koren Emil esperes arról szólott, hegy mennyire nem elég szűklátókörűén csak gyülekezeti keretben gondolkozni, sőt mennyire szűk már az egyházmegyei keret is ahhoz, hogy egyházunk útját világosan lássuk és segíthessük. Meg kell tanulnunk nagyobb összefüggésekben gondolkozni. Mindazok az események — mondotta —, amelyek akár körülöttünk a világban, akár az egyházban s annak vezetésében lezajlottak, lehatolnak a mélyig, az egyes gyülekezeti tagokig s a. kisebb .létszámú egyházi együttsetekig, mert örvendetesen megnőtt a felelősségérzés egyházunk ügyéért. A gyülekezeti ?zűk- látókörűség gyakran volt akaKoren Emil dálya annak, hogy egész egyházunk érdekében a kibontakozás biztosabbá váljék. A A püspökinek sokszor kellett egyes gyülekezetek begombolkozó meg nem értésével vívódnia, hogy az egyház egésze részére hasznos intézkedéseket tudjon foganatosítani. Ahol pedig megértették a püspöki intézkedés szükségességét, ott örvendetes előrehaladásra segítették egész egyházunk ügyét. Sokak előtt úgy tűnt fél a közelmúltban s tűnik fel ma is, mintha egyes lelkészeknek és egyházi vezetőknek személyi kérdéséről volna szó. Hovatovább rá kell ébrednünk a nagyobb összefüggésekre, hogy t. i. egyházunk útja állott mindig előtérben s ez döntőbb bármilyen egyéni érdeknél. Az esperes! és különböző szakjelentések elhangzása után az egyházmegyei közgyűlés az esperesi tisztség kivételével, a hatéves ciklus végére érvén, teljésen megújította tisztikarát, presbitériumát, törvényszékének tagjait és számvizs- gálóbizottságát. Ezeknek sorában. másodfelügyelővé dr. Thury Jenőt, egyházi főjegyzővé Gádor András angyalföldi lelkészt választották. Figyelj én népem „Figyelj, én népem, az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.” A Szentháromság utáni vasárnapok elé a 78. Zsoltárnak ezt az 1. versét írhatjuk jeligéül. Csak az Isten Igéjére való állandó figyelés által tudunk ugyanis haladni azon az úton« melyre a Megváltó Krisztus« ban való hit ráállított bennünket. A keresztyén hit nem merülhet ki a nagy ünnepek lelkesült, vallásos hangulatában« hanem meg kell mutatkoznia hétköznapi életünk minden mozzanatában. A keresztyén élet nem csupán virágzó, illatozó fa, hanem elsősorban gyümölcstermő fa; nemcsak Urunk, Mesterünk keresi rajtunk a hit gyümölcseit, hanem ez a világ is jó gyümölcsöket vár tőlünk s keresztyén hitünket . egész életfolytatásunk alapján ítéli meg. A Szentháromság utáni első vasárnap a hit gyümölcsei közül először is a felebarát! sze- retetet emeli ki. Az Isten szeretetében gyökerező testvéri szeretet volt az első keresztyének életének legjellemzőbb ismertető jele, ez tette oly vonzóvá vallásukat a többi emberek előtt, Boldogan tapasztalták meg ők, hogy a Jézus Krisztus által létrejött Istennel való közösségük az embertársaikhoz való viszonyukat is gyökerében változtatta meg« amennyiben az eddigi érdek- közösség helyébe az önzetlen szereíet-közösséget tette az emberi együttélés alapjává. Ezt a szeretetet semmiféle erőfeszítéssel sem tudja az ember önmagából produkálni, ez a hitnek a gyümölcse, vagyis á Krisztusban való élet termése; forrása, táplálója a Krisztus szeretete, a Krisztussal való közösség. Amikór az Egyház életében a Krisztus iránti szeretet meglankadt, a Krisztussal való közösség meglazult, a Krisztusban való hit meggyengült, sőt hamissá vált, akkor ezzel együtt szükségképpen megromlott a szeretet is, vagyis képmutatóvá, üressé, hazuggá, erőtelenné vált. Ezt a folyamatot a keresztyén egyház története során nyomon követhetjük. A reformátorok ezért elsősorban a hit tisztaságáért, igazságáért, a Krisztussal való közösség helyreállításáért harcoltak. A hitélet megújulása magával hozza a szeretet megújulását, is, az igaz hit megtenni az igaz szeretet áhított, éltető gyümölcsét. Mi, mostan élő keresztyén emberek is ezzel az igaz, kép- mutatás nélküli szeretettel tar tozunk ennek a mai világnak. Erezzünk komoly felelősséget az éppen e szeretet hiánya miatt súlyos problémák és válságok között vergődő világunk iránt s a magunk részéről teljes odaadással figyeljünk mindenkor az Űr szavára, hogy az Isten Igéje által megújult, megtisztított hit szeretetével szolgálhassunk embertársaink- nak- Biczó Ferenc Búvárhajó Dakar előtt Nagyobb összefüggésekben!
