Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-05-24 / 21. szám

arcképek Lapunk hasábjain a jövőben megrajzoljuk a világkeresztyénség egy-egy jelentősebb egyénisé­gének az arcképét. A keresztyén szolidaritás és egységvágy nem ismer határokat, s ezért olya'vak arcképét elevenítjük meg majd, akik időben és térben talán távol esnek tőlünk. De életük és munkájuk példaadássá válhatnak számunkra és megtermékenyíthetik nemcsak ismeretünket, de életünket is. LIVINGSTONE DÁVID t Közel-száz esztendeje, 1873. május 1-én halt meg Dél- Aírika Columbusa, a múlt század Albert Schweizerje: Livingstone Dávid. Korának jellemző egyéniségé, öntuda­tos keresztyén embere. Ang­liában, Glasgow mellett szü­letett 1813-ban. Tízéves korá­ban már szövőmunkás, mun­kája mellett éjjel tanul, ke­resetéből könyveket vásárol. Mint ifjú ember teológiát és orvostudományt tanul. Kelet rejtelme vonzza, Isten igéjé­vel együtt a gyógyítást és tu­dást akarja eljuttatni oda, ahol ez hiányzik. Kínába ké­szül misszionáriusnak. Az ópiumháború miatt nem jut Kínába, de az angol missziós társaság kiküldi Dél-Afrikába. Az ismeretlen és rejtélyes Afrika ebben az időben pré­dája a gyarmatosító hatal­maknak. Európa népei azon versengenek, hogy hogyan osszák fel maguk között a hatalmas földrészt. E versen­gésben némelyiknek, pl. Por­tugáliának csak annyi jut, hogy a bennszülött néger la­kosságot szedik össze, és olcsó pénzen szállítja az amerikai emberpiacra, hogy ott, mint rabszolgát eladja. Délen fo­lyik a gyarmatosító háború, amelyet a történelem Bur- háborúnak nevez. A legújabb kor egyik legszégyenletesebb fejezetét éli át a világ és en­nek áldozata Afrika. Ezt az izzó légkört, ember- élen helyzetet találja Living­stone Afrikában. Munkájá­nak a hitelét, keresztyénségé- nek az őszinteségét a rabszol­gakereskedők, gyarmatosító kalandorok rombolták le Szüntelen. Livingstone a meg­próbáltatások ellenére keresz­tyén és ember maradt. Sze­rette a „feketebőrűeket“, mert ugyanúgy Isten megváltott gyermekei, mint a fehérek. A bennszülött lakosságot gyógyít­ja, tanítja a vallás ismeretein kívül iparra, kereskedelemre. Heves harcot vív a rabszolga­kereskedelem ellen, ami miatt elveszti bizalmát a gyarmato­sítók előtt. Sorsát azonosítja Afrika népével. Annyira egy velük, hogy közülük nősül. Bennszülött felesége haláláig hűséges munka- és élettársa. Utazásai során fedezi fel Dél-Aírika ismeretlen tájait Eljut a Zambezi-folyó erede­téig. Felfedezi a Viktória-víz- esést, a Sirva-tavat. Amerre járt, szeretettel fogadták, mert megérezték benne az emberbarátot, az orvost, ta­nítót. Livingstone alakját csak egy dolog homálypsítja el. Második útja alkalmából a misszió kérdését a gyarmato­sítással együtt látta csak biz­tosítottnak. Isten megrázó té­nyekkel ábrándította ki ebből az elgondolásából. A missziós tábort felégették, munkatár­t sait menekülésre kényszerítet­ték, vagy megölték. Livimgsto- nenak látni kellett, hogy Isten igéje nem lehet eszköz a né­pek leigázásához. Amint fel­hagyott ezzel az elképzeléssel, a nép bizalma visszatért hoz­zá és ismét rajongó szeretété- vel vette körül. Harmadik útja során felju­tott Bangveolo-ig. Tovább már nem futotta erejéből. Ezen az úton már teljesen egyedül volt, mint fehér em­ber. Csak hűséges feketéi áll­tak mellette, amikor az el­gyöngült testet a vérhas elra­gadta az élők sorából.. Afrika harcos apostolát a bennszü­löttek balzsamozták be, vá­szonba varrva sok száz kilo­méteren keresztül kézben hoz­ták, hogy átadhassák fehér hozzátartozóinak. Holttestét Londonban, a Westminster apátságban helyezték el. Ma Afrika népei, Livingsto­ne „feketéi” nemzeti öntudat­ra ébrednek. Ahol tízezer­számra fogdosták össze a rab­szolgapiac számára a négere­ket, ma szabad államok sora alakul ki. Ha Livingstone Dávid visszatérhetne ma „fe­ketéi” közé, az ifjú keresz­tyén egyházak példáján lát­hatná, hogy az igazi keresz- tyénség hogyan fér meg az igazi hazaszeretettel és ho­gyan tud mozgatója lenni a felelősségnek egy egész föld­rész sorsáért, haladásáért. Így fordítja Isten jóra, amit az emberek rosszul gondoltak el. Rédey Pál SZINTÉN PRÁGÁBAN TÖRTÉNT Mikor élményekben olyan gazdag napokról kell — lehe­tőleg röviden — beszámolnia az embernek, mint aminők a Keresztyén Békekonferencia II. prágai ülésszakának nap­jai voltak, a tudósítónak min­dig az az érzése, hogy „még ezt is, azt is el kellett volna mondania”. Örülök, hogy az Evangélikus Élet előző két számában közölt beszámolóm után újabb lehetőséget kap­tam, s megírhatom, amit még el kell mondani. El kell mondani pl. hogy a derű és humor nem élt száműzetésben a kon­ferencia komoly munkában töltött négy napján. Nem keresztyén békekonferencián vettünk volna részt, ha va­lami tragikus fontoskodás, vagy komor pesszimizmus lég­körében tárgyaltunk volna. A záróülés egyöntetű öröm­mel fogadta a magyar javas­latot, hogy táviratilag kö­szöntsük a konferencia ez al­kalommal távollevő nesztorát, a 80 éves Fuchs lipcsei teo­lógiai professzort és Hromadka professzort, aki mostanában tölti be 70. életévét. A javas­lat elfogadása után Hromadka professzor felállt és így szólt: — Ha az elnökség megfogal­mazta a távirat szövegét, szí­vesen vállalom postára vitelét és feladását. — Csak néhány perc választott el az indulás­tól, éppen búcsúztunk a ma­gyar delegációt vasúthoz kí­sérő Pospisil és Turnszky professzoroktól, mikor 70. évét meghazudtoló frisseség­gel sietve, hirtelen megjelent a peronon Hromadka profesz- szor, hogy öleléssel és test­véri csókkal köszönjön el tő­lünk. Tévedésből a másik pályaudvarra ment, de taxi­val még jóidőben ért hozzánk. Milyen kedves derűvel mond­ta el balfogását! Hiába ^— ő is csak professzor. Mbonjo kameruni néger lelkészt, kilépve a kapun, autogramot kérők sokasága vette körül. Odafurakodott kíváncsian egy 6—8 éves leányka is. Szétnyílt előtte a gyűrű s mikor váratlanul a villogóan fehérfogú fekete bácsival találta magát szem­közt, megijedt, és teljes erő­ből futni kezdett. Csak a kö­vetkező utcasarkon mert egy pillanatra visszatekinteni. Isac Mbomjot nem feszélyezte az eset. Jókedvűen, szívből kaca­gott a megriadt gyermeken. De ugyancsak ő milyen me­leg hangon köszönte meg a sajtóértekezlet alkalmával, hogy a konferencián krisztusi szellemben fogadták. Milyen szenvedélyes hangon hívott fel minden keresztyént az atomháború ellen folytatandó egységes küzdelemre. Milyen határozottan mondotta: „Én is kiveszem részemet ebből a küzdelemből a Jézus Krisztus nevében.” Milton Mayer amerikai quéker író felszólalását Kain és Ábel történetének felolva­sásával kezdte. Amerikaias ki­ejtéssel ropogtatta a német A Budapesti Ipari Vásáron A Budapesti Ipari Vásár bi­zonyára nemcsak Budapest­nek, hanem az egész ország­nak is eseménye. Egész kis város támadt a Városligetben, amely felett vidám színekben sok nemzet lobogóját lengeti a tavaszi szél. Mert a népek nagy találkozója is többek kö­zött ez a vásár. A békés ver­sengés jó példája és kiváló alkalma, ahol a hazai ipar termékei mellett a viíág min­den tájáról való áru kínálja magát az érdeklődőknek. A magyar ipar termékei mély benyomást keltenek. Ha­talmas Ikarusz-autóbuszaink világviszonylatban is megáll­ják a versenyt. A Csepel-gyár pavilonja is feltűnően jól si­került A magyar hajóépítő ipar kiállítása látványosság számba megy; a tengerjáró magyar hajók modelljei körül mindig sok a nézelődő. A HISZÖV épülete ízlésességé­vel kelt elismerést. A magyar cipőipar valószínűleg első a világon. A külföldi csarnokok közül a Szovjetunióé és Kínáé vonz legtöbb nézőt. Mindegyik egy külön kis város, rengeteg ér­dekes néznivalóval. India már előhb külön kiállítással vonta magára a főváros fi­gyelmét. Most ez a vásáron tovább is látható. Sok idegen szó hallatszik a nyüzsgő' embertömegben. A kerítésen kívül külföldi gép­kocsik sora várakozik. S az arcokon derű, érdeklődés, lel­kes kíváncsiság. Jöhetnének ide tanulni „koexistenciát”, békés egymás mellett, és együttélést a borúlátók, a fé­lelem és bizalmatlanság meg­szállottjai. Iskolás gyermekek zsivajgó seregét vezetik a so- kadalomban magyarázó taní­tók. Árnyas zöldvendéglők asztalai mellett pihenik ki a vásár fáradalmait az időseb­bek. Csillogó szárnyú helikop­ter köröz a városligeti tó fö­lött vásárnézőkkel fedélzetén; a béke madara. így láttuk a vásárt, vagyis amit belőle rövid idő alatt látni lehetett, örvendezést, megelégedést, reménységet keltő látvány volt. Ilyen ér­zéseket visz haza magával bi­zonyára sok százezer többi né­zője is. szavakat. „Keveset fogok be­szélni, de lassan” — mon­dotta. Kevés szóval is lehet azonban sokat mondani. Har­madik nap este dr. Kahuda iskolaügyi miniszter adott fo­gadást a konferencia részt­vevői számára a XVII. szá­zadban épült Waldstein-palota boltozatos nagytermében. Üd­vözlő és köszöntő beszédek után, a vacsora végefelé Mű­tőn Mayer felállt. Kezében pohárral á miniszterhez for­dulva, magvas rövidséggel a következő beszédet mondta: „Én néked amerikai vagyok, de elsősorban ember. Te nékem csehszlovák í'agy, de elsősorban ember. Én most hozok néked: békét, barátsá­got, de legfőképpen testvéri­séget,” Ennél rövidebb és magvasabb csak a miniszter volt. Poharával az amerikai quékerhez lépett és pertut ivott vele. Egy igazi konferencia nem­csak tárgyaló teremben folyik, hanem baráti beszélgetések formájában is egy csésze fe­kete, vagy egy-egy pohár za­matos bor mellett, vacsora után. (A magyar bornak nagy sikere van Prágában. Egri, badacsonyi, csengődi címkék­kel ellátott palackokat láthat­tunk mendenfelé a csemege­kereskedések kirakatában. Éttermekben is szolgálnak ve­lük mindenütt.) Néhány ilyen baráti beszélgetésből is ízelí­tőt kell adni. Kerestük az alkalmat, hogy a konferencia evangélikus résztvevőivel beszélhessünk. Testvéri beszélgetést folytat­tunk a lengyel delegáció tag­jaival, különösen a már ré­gebbről ismert Wantula és Niemczyk professzorokkal. Napokban készülnek egy Teschen vidéki gyülekezetük 400 éves jubileumára. Az idős Kotula püspök nyugalomba- vonulásával küszöbön az új püspök megválasztása és be­iktatása (úgy értesültünk, hogy Watnula professzor a leg­esélyesebb jelölt). Mindkét alkalomra szeretettel várják egyházunk küldötteit. Hosszan beszélgettünk Kii- vit észt evangélikus érsekkel, örömmel hallottuk tőle, hogy a közeljövőben Finnországba készül. Közben asztalunkhoz jött dr. Krüger frankfurti evangélikus lelkész feleségé­vel. Velük ebédnél is több­ször kerültünk egy asztal mellé. Nagyon nagy örömünkre szolgált, hogy a szlovák evan­gélikus egyház szinte egész vezetőségével együtt tölthet­tünk egy estét. Meg kell em­lítenünk mindegyikük nevét, hiszen régi, kedves, személyes ismerőseink: dr. Andrej Zsiak egyetemes felügyelő, D. Ján Chabada egyetemes püspök, D. Ludovit Andrej Katina püspök, Ladislav Bartho fő­titkár, dr. Ján Michalko pro­fesszor. Külön említjük Kat- lovszky püspök nevét, akivel most találkoztunk első ízben. Nemcsak régi emlékek eleve­nedtek fel, hanem a jövő felé is néztünk s valamennyien úgy láttuk, hogy a rövid időre beálló zökkenés után tovább kell folytatni testvéri kapcso­lataink építését. Megemlítem még Vogel pro­fesszort, konferenciánk csupa szív, csupa lobogás, ragyogó tudású egyik motorját. Az étterem zenekara magyar nótát játszott. Asztalunkhoz ült. Hirosima c. verséről kezd­tünk beszélgetni. Elmondta, hogy zongorája egy lépésnyire áll íróásztalától. Ez a kiváló teológus nemcsak költő, ha­nem muzsikus és zeneszerző is. Újabb szerzeménye egy quintet. Valószínűleg előadás­ra kerül a berlini rádióban. Címe: Hirosimái ballada. Mi­lyen jó lenne versével együtt a mi rádiónkban is hallani. Esetleg éppen augusztus- 6-án, Hirosima bombázásának év­fordulóján. Beszélgettünk ar­ról is, hogy az igazi teológia Istent dicsőítő, magasztaló jellegű tudomány. Nem vélet­len, hogy az egyház nagy ta­nítói himnuszokkal is meg­ajándékozták a gyülekezete­ket. Elég Ambrosius, Aquinoi Tamás és Luther nevét meg­említeni. A teológiának ál­landó kísértése, hogy Isten igazságát az értelem birtoká­ba akarja venni, spekulációvá válik. Ettől á kísértésétől sza­badul, ha munkája közelebb áll egy himnuszhoz, mint va­lamely zárt bölcseleti rend­szerhez. Szólnom kell az ünnepélyes alkalmakról is. Ezekben a megbecsülés és tisztelet tükröződött, mellyel a Csehszlovák Népköztársaság fordult a konferencia felé. Dr. Kahuda iskolaügyi mi­niszter, a már említett foga­dáson, többek között a követ­kezőket mondotta: „Ügy ér­zem, hogy a tavasz, a meg­újuló élet és ez az életért küzdő egyházi békekonferen­cia jól illenek egymáshoz. Szívből köszöntöm Önöket, sok sikert kívánok munkájuk­hoz. Még nem felejtettük el azt a képet, amikor cseh­szlovák emberek — falvak és városok omladékai között — rémülten keresgélték éle­tük munkájának eredményeit és halott gyermeket, romos bútordarabokat toltak maguk előtt, hevenyészett kocsikon. Örömmel látjuk, hogy ez a konferencia a béke szekerét segíti előre, azt, amely az em­berek jólétét, boldogulását és barátságát hozza.” A magyar delegáció tagjait egyik délután külön fogadta az egyházügyi hivatal elnöke. Hruza elnök örömét fejezte ki, hogy ilyen népes delegá­cióval vettünk részt a kon­ferencián. Rámutatott arra, hogy 10 éve írták alá a cseh­szlovák—magyar barátsági szerződést. A Keresztyén Békekonferenciáról azt mon­dotta, hogy annak jelentősége növekszik, hatása terjed. Dr. Bartha Tibor püspök, a kül­döttség vezetője válaszolt sza­vaira. Köszönetét mondott azért a segítségért, melyet a Csehszlovák Népköztársaság az ellenforradalom idején ta­núsított népünk iránt. Kö­zölte, hogy a debreceni Refor­mátus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává óhajtja avatni Bohuslav Pospisil pro­fesszort, a konferencia titká­rát. A személyes megbecsülé­sen túl a két nép barátságát és a béke ügyét is szolgálja az Akadémia elhatározásával. Konferenciánk bezárása után került sor a csehszlovák és külföldi újságírókkal folyta­tott beszélgetésre az újságírók otthonában. Dr. Zsiak egyete­mes felügyelő, Pospisil, Vogel, Hromadka professzorok, G. Wirth Mbonjo kameruni lel­kész, a két quéker delegátus válaszoltak az újságírók kér­déseire. Ugyanezen a napon Prága városa is vendégül látta a konferenciát. Az ősi városhá­za híres toronyórája tizet ütött. A harangjáték minden egyes ütésekor suhintott egyet kaszájával a halál, de előjöt­tek sorban és felénk fordul­tak az apostolok figurái is. A nagy tanácskozó terem pad­jaiban foglaltunk helyet A városi tanács elnökének üd­vözlő szavai után ismertették német, orosz és angol nyel­ven a város és a városháza rövid történetét. Különös«» két hatalmas olajfestmény ra­gadta meg figyelmünket a ta­nácsteremben. Az egyik Pob- jebrád király megválasztását ábrázolta, a másik Húsz Já­nost bírái előtt. Az első kép­pel kapcsolatban csak néhány megjegyzést tett az ismertető* mert egy szűkebb, nemzeti ér­dekű eseményt ábrázol csak. A másik képet behatóan ele­mezte, mert az ábrázolt ese­mény egyetemes emberi je­lentőségű. „Universalia ante res” — mondotta Húsz János. Ez a rövid latin mondat most is fülembe cseng a magyará­zatból. „Az egyetemes, univer­zális jelentőségű kérdések előbbrevalók a részleges kér­déseknél.” Nem kétséges, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia II. ülésszaka univerzális kérdéssel foglal­kozott. Végül két értékelő megjegyzés az egész konferencia munká­járól. Günther Wirt szerkesztő a Neue Zeit hasábjain így jel­lemezte a két prágai konfe­renciát: az első a téma mé­lyére hatolt le, a második az alapokat szélesítette ki, a har­madiknak felfelé kell hatol­nia minőségében, hogy a vi­lágkongresszus előkészítője le­gyen. A magyar küldöttség még Prágában a konferencia bezá­rásának estéjén összegezte maga számára az eredménye­ket. Csak néhány mondat nyi­latkozatából: „A magyar küldöttség nagy örömmel állapítja meg, hogy ez a konferen­cia, amelynek munkáját a magyarországi protes­táns egyházak kezdettől fogva élénk érdeklődés­sel kísérték, s amelynek munkájából eddig is ak- , tívan vették ki részüket, legyőzte a kezdeti nehéz­ségeket. Egyre nyilvánva­lóbb, hogy az egész vilá­got átfogó keresztyén bé­kemozgalommá lett.” A konferenciának a világ keresztyénéihez küldött üze? netével kapcsolatban többek között ezt mondja a nyilat­kozat: „Megelégedéssel emlé­kezik meg az üzenet azok­ról a nem egyházi fárado­zásokról, amelyeknek az a célja, hogy kiküszöböl­jék az atomháború veszé­lyét és biztosítsák a világ békéjét. Együttmunkálko- . dásra hívja fel a keresz­tyéneket ezen a téren is. Ezért tartjuk kötelessé­günknek hálával megemlé­kezni arról, hogy ezekben a napokban tízéves fenn­állására tekint vissza a Béke Világmozgalom. Ne­künk különösen is fon­tos az a tény, hiszen a Magyarországi Béketanács nagy teret biztosított eb­ben a világi békemunká­ban a magyarországi ke­resztyén egyházaknak az igaz egyházi békemunka kifejtésére.” Benczúr László KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK LELKÉSZHIANV AMERIKÁBAN Az amerikai Egyesült Luthe­ránus Egyházban 400 lelkészi állás betöltetlen. Júniusban 197 teológiai hallgató végez, vagyis a szükségletnek még a fele sincsen fedezve. Ennek az egyháznak közel két és fél millió tagja van, a lelkészek száma 4613. A lelkészhiány ellenére tehát a helyzet ked­vező, mert 530 lélekre esik egy lelkész. Ezzel szemben Németországban átlagban 5000 lelket kell egy lelkésznek gondozni. NIEMÖLLER űjra Angliában A múlt esztendei ismeretes incidens óta, amikor Niemöl- ler Márton hessen-nassaui egyházi elnök az angol vám­hatóságok magatartása miatt a londoni repülőtérről fordult vissza, most először fogadott el angliai meghívást. A Brit Bibliatársulat meghívására áp­rilis közepén Észak-Angliában, a Skót Bibliatársulat meghí­vására pedig április végén Skóciában tartott előadásokat. Május elején Svédországba lá­togat el. OLASZORSZÁG Az olaszországi evangélikus egyház lelkészi elnöke Daht- grün prépost, aki 1948 óta, amikor ez az egyljáz önállóvá vált, vezette az olaszországi evangélikusokat, nyugalomba vonult. Utódja Rolf Lebsien lelkész, akit május 10-én ikta­tott be tisztségébe Rómában D. Hans Lilje hannoveri és Gerhard May bécsi püspök. Az olaszországi evangélikus egyház a legkisebb és legfia­talabb egyháza Európának, lé- lekszóma mindössze 6000, akik 13 gyülkeaetben élnek. Közép­pontja Genuában van. Kétszoba komfortos, zelis, telefonos, nap« dik emeleti udvari la elcserélném megegyez« sonló vagy kisebb ut Telefoni érdeklődés 1 de. Yj9—űO-ig: 206—If

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents