Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-05-17 / 20. szám

Pünkösdhétfő i,Mond a pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten or­szága? és mihez hasonlítsam azt? Hasonló a mustár­maghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő keret­jében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain. — És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkelt.” (Lk 13, 18—21.) Ez a két példázat Pünkösd második ünnepnapján két dolgot tanít nekünk. Az egyik az, hogy Isten országa nyitva van minden ember számára. Egy néppel kezdte Isten elő­ször országát a földön: Izraellel. E népből hívta el Jézus is tizenkét tanítványát. Bizony parányi kezdet, kicsiny mus­tármag az egész emberiséghez képest Isten szándéka azon­ban kezdettől fogva az volt, amit ennek a bibliai szakasznak a 29. versében megjövendöítet: eljönnek a népek keletről és nyugatról, északról és délről és letelepednek az ö országá­ban, S az Ö országa az akar lenni az embereknek, ami ma­dárnak a sűrű lombú árnyas faóriás: fészket, oltalmat, eny­hét nyújtó biztos menedék. Isten „országa” azt jelenti: a Mennyei Atya szívének egész szeretetével kínálja gyerme­keinek az Ö hajlékát. Országol, vagyis pásztori módon ural­kodik rajtunk, kiterjeszti felettünk királyi palástját. Min­denféle színű, fajú, nemzetiségű emberek egyformán szeretett gyermekei az Ű országában. Ahogyan a 84. zsoltár 4. verse mondja: a fecske is az Űr oltáránál rakja fészkét. „Isten fája” minden népek otthona, békessége. A másik tanítás az, hogy Isten nem hódító hatalommal terjeszti országát, hanem az evangélium hirdetésével. Aho­gyan a háziasszony belekeveri a tésztába a kovászt (élesztőt) s az megkeleszti azt, úgy „keveri” bele Isten az evangélium hirdetését az emberiség életébe. Nem lesz az egéáz tészta kovásszá, csak kovászossá, ez azt jelenti: nem mindenki lesz keresztyén, nem az egész emberiség „tér meg” minde­nestül. Hanem mindenütt hangzik az evangélium, mindenütt hívogatja az Atya gyermekeit. S mindig lesznek, akik e hí­vást meghallják és elfogadják — s olyahok is, akik nem ügyelnek reá. Mindezt Isten maga végzi, s ez mint Istennek minden munkája, csodálatos és titokzatos — mint maga az élet Az élet titka van a kicsiny magban, amiből terebélyes fa sarjad s a kovászban is, amely átformálja a tésztát. S az élet titka, hitünk szerint, Isten kezében van. Ezt a munkáját Isten emberek által végezteti. Országá­nak szerszáma e földön, ebben az időben, Krisztus Urunk visszajöveteléig az egyház. Az egyház szolgálata az, hogy hirdeti Isten országának jó hírét, az evangéliumot minden embernek, minden népnek, az egész emberiségnek. Nem ön­magát hirdeti, kelleti, hanem Urának üzenetét tolmácsolja: jöjjetek, vár „Isten fája”, vár az Atya hajléka. Alázatos, csendes szolgálat ez. Olyan, mint mikor útmenti ház ablakában gyertyát gyújt valaki, hogy a fáradt vándor odataláljon. Nagy önfegyelemmel kell végeznie az egyház­nak ezt a szolgálatot. Mindig Urára tekintve, Urának Lei­kétől indítva, nem a saját „lelkesedésétől” megszédülve. Jé­zus egy helyen óvja tanítványait a „farizeusok kovászától.” A képmutatás, álszentség, uralkodnivágyás és erőszakosság indulatától. Isten „kovásza“ az evangélium. Ezt bízta reánk, ezzel kell szolgálnunk a világban. Hogy alkalmas szerszám lehessünk Urunk kezében, országa építésében. G. •••••••••«••••••••••«•••••••••i KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK New-York városának lakos­sága vallásfelekezetek tekin­tetében a következőképpen oszlik meg: a lakosság 29.5 százaléka római katolikus, 18 százaléka izraelita, 15.9 száza­léka protestáns, 36.6 százaléka nem tartozik semilyen feleke- zethez. Érdekes, hogy a new- yorki protestánsok többsége, 55 százaléka néger, illetőleg portónkéi. Mostanában ünnepeltük Hans Egedénék, Grönland el­ső püspökének halála kétszá- zadik évfordulóját. Ebből az alkalomból Egede képével dí­szített levélbélyeget is kiad­tak. A norvég evangélikus egyház fiatal' lelkésie, Egede 1721-ben indult el Grönland­ba. Ottani munkásságával a XVIII. század első felében létrejött Grönland és az euró­pai művelődés között az első kapcsolat. Ma Grönlandban 18 000 ember laikík, dánok, és eszkimók. Wilhelm Niemöller bielefel- di lelkészt, Niemöller Mártom fivérét, a göttingeni teológiai fakultás tiszteletbeli doktorá­vá avatta. Wilhelm Niemöller, aki fivérével együtt a Hitvalló Egyháznak annak idején egyik legkiemelkedőbb vezetője volt a legújabbkori egyháztörté- netírás terén végzett munká­jával tűnt ki. összegyűjtötte és kiadta a Hitvalló Egyház harcának, dokumentumait és megírta annak történetét. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN MAJUS 17-ÉN. PÜNKÖSDVASÁRNAP Deák tér de. 9 (úrv) Hafenschcr Károly, de. 11 (úrv) Káldy Zoltán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. ValO Mezősi György, de. 11 (úrv) Koren Emil, du. 7. Egyház­zenei hangverseny. Dózsa György út 7. de. V2IO Sülé Károly. Üllői út 24. de. V2IO (úrv) Drenyovszky János, de. 11 (úrv) Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57,b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de.y.il2 (úrv) Drenyovszky János. Kará­csony S. u. 31. de. 10 (úrv) Grün­valszky Károly. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándor. Kőbánya de. 10 (úrv) Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9 (úrv) Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. Val2 (úrv) Veöreös Imre. Zugló de. 9 (gyerm) Scholz László, de. 11 (úrv) Scholz László, du. 6 Karner Ágoston. Gyarmat u. 14. de. ValO Karner Ágoston. Rákosfalva du. 5 Scholz László. Fóti út 22. de. 10 (Konf) Gádor András, du. 5 szeretetvendégség. Váci út 129. de. 8 (úrv) Dulcz Pál. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10 (úrv) Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. */29 (úrv) Szabó István. Rákospalota MÄV- telep de. V29‘ Rákospalota de. 10 Rákospalota Kistemplora du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. Vall Tóth- Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 10 (német úrv), de. 11 Várady Lajos, du. 7. Zenés áhítat, Káldy Zoltán. Toroczkó-tér de. 8 (úrv.), de. l/29 Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv) Komjáthy La­jos, du. 7 Komjáthy Lajos. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. V27 Csonka Albert. Diana u. 17. de“. Va9 Sztehló Gábor. Buda­keszi de, 9 Csonka Albert. Pest- hidegkút de. Vall Sztehló Gábor. Kelenföld de. 8 (úrv) Kendeh György, du. 6 (úrv) Rezessy Zol­tán dr. Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. 8 Benes Miklós dr. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Csillaghegy de. ValO Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN. majus is-An. pünkösdhétfő Deák tér de. 9 (német úrv), de. 11 (úrv) Kékén András dr., du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv) Mezősi György du. 7 (úrv) Mezősi György. Üllői út 24. de. 11 Drenyovszky János. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Szilády Jenő dr., du. 6 Dre­nyovszky János. Karácsony S. u. 31. du. 7 Grünvalszky Károly. Thaly K. il. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándor. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 7 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. Val2 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv) Karner Ágoston,. du.. 7 Kar­ner Ágoston. Gyarmat u. 14. de. V2IO Scholcz László. Fóti út 22. de. 11 (úrv) Nagy István. Váci út 129. de. 8. (úrv) Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Szabó István, du. 7 Bencze Imre. Rákospalota MAv-telep de. V29. Rákospalota de. 10. Rp. Kis- témplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. Vili Tóth-Szöllős Mihály. Bécsi­kapu tér de. 11, du. 7. Toroczkó- tér du. Va?. Óbuda de. 10 (úrv) Vámos József, du. 7 Komjáthy La­jos. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 11 Csonka Albert, du. V27 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút du. V26 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 11 (úrv) Rezessy Zoltán dr., du. 6 Kendeh György. Németvölgyi út 138. du. 5 Rezessy Zoltán dr. Ke­lenvölgy de. 9 Benes Miklós dr. Budafok de. 11 Benes Miklós dr. Nagytétény du. 3 Benes Miklós dr. Csillaghegy de. ValO Kaposvári Luther pünkösdje A vén kolostor könyvtárszobájának a leghűségesebb ifjú lakója. Hogy mit kutat? nem tudja senki róla: néni érdeklődnek, kik körötte járnak. Barátai a békés várfalak, örvényt örvényre vethet a világ: lapozgatja a latin bibliát, az arca büszke, bús és hallgatag. Nem űzik vágyak, szomjak, szűk tusák. Elsők között térdel a szent-miséken, és lázrózsák alatt halottfehéren hallgatja az apácák kórusát. Imádkozik... más útra nem figyel. Valahonnan, mélyebbről, mint a hant, megszólítja egy lázadó harang... És nem beszélhet erről senkivel! Panasz helyett sokat hallgatnak itt, s bűnök nyomát nem látni: nem leheti Szívében egyre nő a fergeteg, Nem enyhíti kegyetlen kínjait az önsanyargatás keserű kése. Vak éjszakákon át rőt mécsvilágnál száz válaszért virraszt a bibliánál, s a köd falán kilép a küldetése. A Cél több, mint a Föld! A vézna testet akárhogy ostorozta börtön-átok: Wittenbcrgben a hanyatló világot megfogta... Kik mocsár tövébe estek, látták: szavából Élet Hídja lett, s a Fény, mely új, látó szemében reszket, keményen úgy mutatja a keresztet, ahogy maga Isten faragta meg...! Esti Gyula A hálaadás harangja Hégi vágya vált valóra a So­mogy megyében élő ecsenyi gyülekezetnek, mert a háború utáni időben megrepedt legna­gyobb harangját újraöntet­hette és Rogate vasárnapján a felszentelt harangot átadhat­ták rendeltetésének. A Ducsák István őrszentmiklósi harang­öntő mesterrel újraöntetett ha­rangot a templom oltára előtt Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke áldotta meg. Igehirdetésének alapigé­jéül az 50. zsoltár 23. versét választotta: „Aki háláival áldo- zik, az dicsőít engem; és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” Nem új ez a harang — mon­dotta többek között a püspök. 1861-ben került a toronyba, eredeti formájában. Anyaga tehát iközel 100 esztendős. En­nek hangját hallották édes­anyáitok édesapáitok, akik ál­dozatot vállaltak azért, hogy Ecsenyben szóljon Isten Igéjé­nek hallgatására szólító ha­rang. Most az újraöntött ha­rangra azt írtátok fel: „Isten iránti háláiból”. Szép ez a mondat. De csak akkor ér va­lamit, ha mögötte volóban ott van szívetekben a hála Isten megtapasztalt kegyelméért. Vi­gyázzatok, hogy ne csak ércbe vésett mondat legyen a hála, hanem. élet. Ma Rogate — az imádkozás vasárnapja van. Imdákozni sem tudunk igazán hálaadás nélkül. Hálaadás nélkül nem is merünk nagyot kérni az Is­tentől, mert nincs szemünk előtt az a* sok ajándék, amit életünkben eddig adott. Szó­lítson hát állandóan hálaadó imádságra a harang. Az ecsenyi evangélikus templom harangjai nemcsak az evangélikusoknak szólnak, hiszen egyetlen templom a fa­luban az evangélikus gyüleke­zet temploma. Ez a harang összekapcsolja itt a másvallású PÜNKÖSD ANYANYELVE — Csel. 2,1—13 Amikor Isten az embert megteremtette és a saját lei­kéből lehelt belé lelket, az volt az álma felőle, hogy az ember békességben éljen Is­ten előtt és az emberek kö­zött. Isten ezt a békességet nem hangulatnak gondolta, ami egyszer elmúlik, vagy megváltozik, hanem az élet rendes és természetes álla­potának. Isten ehhez a békes­séghez nyelvet is adott az embernek és a lélek be­széde Isten felé és a lélek viselkedése az emberek felé, a mi egyetlen ősi és igazi anyanyelvűnk. Miért él minden ember szí­ve mélyén valami különös honvágy Isten után, ha nem azért, mert ilyenkor talán tá­volról elfelejtett anyanyelvé­nek drága hangjai, ismerős otthoni szavak szállnak a szí­ve fölé. Miért boldog az ember, amikor szeretik, ha nem azért, mert ilyenkor egy ősi anyanyelven, a szívén szólít­ják meg és az elhagyott, is­meretlen világ csodálatos leve­gője simogatja végig az ar­cát. Pünkösd az az ünnepünk, amikor a bűn vidékeire ki­vándorolt embernek újra meg kell hallania a lélek anya­nyelvét. Aki Istennel békességben akar élni, annak meg kell tanulnia az engedelmessé g nyelvét. — Nyilvánvaló do­log, hogy a békességünk az Istennel való élet csöndjénél kezdődik. Hiszen meg van ír­va az írásban, hogy „rettene­tes dolog az élő Isten kezébe esni!” Ezért kell nékünk Isten rettenetes kezétől Isten szere­tő szivéhez menekülni. Vele békességben élni. Istennek nem lehet nemet mondani és ezért nekünk meg kell tanulni igent, áment mondani az Is­ten mozdulataira. Istennel való békességün­ket mindig a bűn borítja fel. A bűn, amelyik egy új nyelv­re tanított meg minket, hogy azt mondjuk Istennek: — Nem! Ezt a szót, mint fekete kö­vet' dobjuk Isten arcába ak­kor is, amikor utunkat ki­méri. Isten mindnyájunknak adott utat, világot, otthont, munkát. És azt mondta: itt élj! Itt légy az én gyerme­kem! És mi erre nagyon sok­szor azt lázadozzuk vissza: —« Nem Uram! Én nem így kép­zeltem az életemet. Nekem mást és többet adj! Olyat, ahol kisebbek a keresztek és nagyobbak a rózsafák! Milyen sokan nem boldog gyermek­ként drága ajándéknak fogad­ják el Isten kezéből a napo­kat, az életüket, a sorsukat, hanem keserű szájízzel bírál­ják Isten nekik adott útjait. Ádám és Éva boldogan és bé­kében élhetett volna Istennel, hiszen annyi minden szép volt az Édenkertben, de ne­kik éppen az kellett, amit el­zárt előlük az Isten. Hidd el Testvér, annyi minden szép van az életedben: miért nem látod meg benne Isten aján­dékait és miért nem látod meg öt. Aki veled van és Aki szeret téged?!! Miért nem mondod az engedelmesség pünkösdi nyelvén: Igen, Atyám, Veled mindig és min­denütt mennyország az élet! Isten nekünk nemcsak utat adott, hanem úti társat is! Mellénk adta Krisztust. De az ember erre az ajándékra is a bún nyelvén válaszol: Nem Uram, nekem nem kell a Krisztus. Nekem ne szóljon bele senki az életembe. Én a magam feje után járok, a magam útját járom. Én elég. erős vagyok egyedül is az' élethez. Es ha egyszer sírni fogsz? —• majd lelszáradnak a könnyeim. Es ha beteg le­szel, ha a halál elé kerülsz? — majd behunyom a szemem. Es ha Isten elé állsz az íté-. létkor? — ó, az még messze van! Ki tudja, lesz-e? Nem, nem kell á Krisztus. Mit gon­dolsz, erre a sok nemre mit fog válaszolni egyszer az Is­teni? Mi azért imádkozunk pún-, kösd ünnepén, hogy „Jövel Szentlélek Űristen!”, mert sze­retnénk megtanulni az enge­delmesség nyelvét, hogy el tudjuk mondani Istennek mindig és mindenütt: „Igen Atyám” — legyen meg min­denütt és mindennap a Te akaratod! A lélek anyanyelvének min­dig az engedelmesség az első szava Isten felé. A második szava a szeretet az emberek felé. — Ml nemcsak Istennel akarunk békességben élni, hanem egymással is! Minden­kivel! Valóban a béke templo­mában akarunk élni, ahol mindenkinek van helye mel­lettünk. A hivő szeretete nem­csak szó, hanem szolgálat! Ezért még ma meg kell ta­nulni egy nagy igazságot. Is­ten nem azért teremtette ko­ránk a világot, hogy itt min­denki minket szolgáljon, ha­nem azért, hogy mi szolgál­junk másolóiak! Krisztusi sze­lídséggel és a Tőle kapott erővel. Ne felejtsük el, hogy Isten számonkér majd min­den munkát, amit elvégeztél, vagy nem végeztél el. Min­den szivet, akit szerettél, vagy akit megütöttél. A bé­kének minden templomát, amit építettél, vagy lerombol­tál. Van egy nyelv ezen a vi­lágon, amit mindenki meg­ért és ez a békességnek az anyanyelve. Jézus nemcsak az ajkával, beszélte ezt, hanem a szívével is, az életével is. Nemcsak ráköszöntött a nyug­talan tanítványokra, hogy! „Békesség néktek!”, hanem amerre ment, adta a békes­séget. Egyszerűen úgy, hogy mindenkinek a testvére volt.­Mi azért imádkozunk pün­kösd ünnepén, hogy tudjunk ezen a nyelven beszélni. Is­tennel az engedelmesség nyel­vén, emberekkel a szeretet nyelvén. Hogy béke legyen a földön Isten előtt és emberek között! Friedrich Lajos Ajánljuk alábbi kiadvá­nyainkat: Újszövetség 20. Ft­Énekeskönyv 40,— FF Imádságos könyv (ifjúságnak) 12.— Ft Krisztus tanúja (Luther-életrajz) 5.— Ft — Templomi használatra is alkalmas . harmonium kitűnő állapotban eladó Bp., VI., Székely Bertalan u. 13. Ház­felügyelőnél. _____ . EV ANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Villa Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 204t2—VIII. Árusítja a Magyar Fosta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI nyomda Felelős: Bolgár Imre. György, de. 11 (úrv) Kendeh 1 Vilmos. Csepel de ll, du. 7.­A greifswaldi egyetem teoló­giai kara április 6-án tisztelet­beli doktorrá avatta Wolfgang Scherffig düsseldorfi evangé­likus lelkészt. — Ebben a tény­ben magábanvéve nincsen semmi különös. Egyetemek százai, férfiak és asszonyok ezreit részesítik hasonló kitün­tetésben. Ami most bennünket mégis arra késztet, hogy ez esemény mellett egy pillanatra elidőzzünk, az ennek a dok­torrá avatásnak az indokolt­sága. Mert Scherffig lelkészt a doktorrá avatási oklevél szö­vege szerint hármas indoko­lással fogadta a greifswaldi teológiai kar tiszteletbeli dok­torává, Az indokolás ígv hang­zik: „ __a lelkipásztornak, aki a né metországi egyházi harc ide­jén az üldözötteket és meg- próbáltakat Isten kegyelmével felkereste és vigasztalta s ez­zel maradandó példát adott,. GRATULÁCIÓ a testvérnek, aki a Rajna vidéki egyházkerületben s azon túl, a határok korlátain át is, építettte és erősítette a keresz­tyének testvériségét és kivált­képpen is azon fáradozott, hogy új testvéri kapcsolatok léte­süljenek a Keleten és Nyuga­ton élő egyházak között, a teológusnak, aki Isten igé­jéről elkötelező erővel tett bi­zonyságot az emberi élet min­den területén és éber lelkiis- merettel hívott engedelmes szolgálatra korunk nagy kér­déseivel kapcsolatban...” E pár mondat mögött egy élet műve és áldozata húzódik meg. E sorok írója ezelőtt hu­szonhárom esztendővel iskola­társa volt Wolfgang Scherf fig- nefc, a bázeli egyetemen; Ta­valy láthatta viszont, közel negyedszázad után. Az egy­kori szőke ifjú ma megtört testű, súlyos szívbeteg, aki az utóbbi esztendőt is jórészt kórházban töltötte s legutóbbi levele szerint lelkészt szolgá­latát csak igen korlátozott mértékben vehette fel ismét. Arcán azonban most is a régi derűs mosoly, a bizakodó hit sugárzása. Nem véletlen, hogy a Hitvalló Egyház egykori küzdelmének harcosa, a hit­leri rémuralom üldözöttéinek bátor védelmezője s fáradha­tatlan vigasztalója most a béke harcosa lett. Szolgálatában feláldozott egészségének és erejének maradékával is a népek közötti megértés, barát­ság. megerősítésén munkálko­dik. Doktorrá avatása alkalmá­val a greifswaldi egyetemen tartott előadásának címe is jellemző: „A teológiai munka a lelkipásztori szolgálat szem­pontjából tekintve”. Megala­pítója volt annakidején a Hit­valló Egyház keretében a „Rajnai segédlelkészek testvéri közösségének”, amelyből az­után a mostani „Rajna vidéki egyházi testvéri közösség” ki­nőtt, lelkészeknek és gyüleke­zeti tagoknak ez a munfcakö- . zössége, amely ma a béke ér­dekében s az atomfegyverek ellen való harcot tekinti fő­feladatának. Amikor — úgy vélem lapunk olvasói nevében is — ez úton szívből köszöntjük Wolfgang Scberffiget. köszöntésünkhöz azt a kívánságot tesszük hozzá; sok ilyen teológiai doktort kí­vánunk a keresztyénségnek vi­lágszerte. Groó Gyufa emDereset is, sót az egesz ra- lut. Hívjanak azért ezek a ha­rangok szeretetre minden em­ber iránt és jövendőnkért vak együttes munkára. Hívjanak és tanítsanak hazánk szeretetér< és drága népünkért való műn kálkodásra. — fejezte be ige hirdetését Káldy Zoltán püs­pök. Az istentiszteletet, követőer rövid díszközgyűlésen ismer­tette a gyülekezet lelkésze, Szimon János a harang törté­netét (amely első alkalommal 1861-ben szólalt meg s most) A gyülekezet adakozó szerető­iét hirdeti a harang félirata „Üjraöntötte a gyülekezet ál­dozatkészsége Isten iránti há­lából”. Megragadó képpel köszön­tötte a gyülekezetét Boros Miklós, az egyházközség fel­ügyelője, rámutatva arra, hogy nagyon jól tudja, mielőtt ez- a harangot újraöntötték a rég ércet teljesen össze kelleti törni. Isten sem akar mást, ve­lünk emberekkel, — össze akai tömi bűneinkben, hogy újjá lehessünk. Csak így lesz való­sággá az, amit felírtunk ha­rangunkra: Hálából. Csak a2 Isten keze alatt összetört em­ber tud igazán hálás lenni. Az ünneplő gyülekezetei töb­ben üdvözölték: Lágler Béla esperes, aki a délutáni isten­tiszteleten igehirdetéssel is szolgált, Berkényi Ede a gyü­lekezet nyugalmazott lelkész« és Lotz Tibor csikóstottösi lel­kész. A díszközgyűlés után he­lyezték. el a harangot régi he­lyére. És megszólalt egybe- csengőn a három harang. A harangok zúgása közben a? I volt mindannyiunk vágya és imádsága az Egyház Urához I hogy az ecsenyi gyülekezethet most már az együtt csendüli három harang együtt ébressz« a nyájat arra: „Mindenben há­láikat adjatok.” (I. Thess 5:18.) Turcsányi Káról; ••••••••••••••«••••«»•••••••••»ft•••••••••!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents