Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-05-17 / 20. szám
# KP. BERM. BP, 72. A Szentlélek és az Anyaszentegyház Pünkösdkor kettőt ünnepelünk: hálát adunk a Szentlélekért és az Anyaszentegyházért. Az evangélikus ember sokszor hall róluk, személyesen is ismernie kell őket. Különben hogyan állhatnának egyik legnagyobb ünnepünk, a pünkösd középpontjában ? Ünnepeljük a Szentleiket. Mindenkinek van valamilyen fogalma a lélekről, legalábbis a lelki életről: hiszen ez azt jelenti, hogy gondolkodunk, érzünk, akarunk stb., amire minden emoer képes, s ami nélkül egy napig sem lehetünk meg. A gondolkodás, érzés, akarás, kézzel meg nem fogható, mérleggel és méterrel nem merhető dolgok, mégis vannak. Miután Isten az embert önmagához hasonlóvá, a saját képére és hasonlatosságára teremtette, lelki életünk legfőbb tevékenységeiből következtethetünk arra, hogy miről van szó, amikor a Szent- lélekröl szól a biblia, vagy a prédikáció. Hiszen Isten .Jézus Krisztus szavai szerint lélek (Ján. 4:24), s öt azért imádhatjuk, Vele beszélgethetünk, Vele kapcsolatban azért lehetünk, mert az embernek is van lelke. Egy másik hasonlóság is közelebb viheti a mai embert az isteni Szentlólekről szóló bibliai kifejezések megismeréséhez. Vannak ugyanis mindenki által közismert szellemi „valóságok.“ Ügyis mondhatjuk, hogy varrnak igazságok, amelyek nincsenek a testhez, az. anyaghoz, a világhoz kötve, ugyanakkor öröktől fogva mindörökké érvényesek. A legegyszerűbb ilyen igazság az, hogy kétszer kettő négy. Kétszer kettő négy volt akkor is, amikor mi nem voltunk, sőt ember se volt a földön, és igazság maradna akkor is, ha valamilyen oknál fogva az egész világmindenség megsemmisülne. Ilyen tisztán szellemi természetű igazság, vagy mint mondani szokták: „érvényesség”, rengeteg van. Az alaptudományok (matematika, fizika) az ilyen igazságok megismeréséből s azoknak felhasználásából állnak. Az örökérvényű igazságok szellemi valóságot jelentenek. Megismerésük az ember tudását és hatalmát gyarapítja, a tőlük való eltérés iszonyú bajokat idézhet elő. Például bizonyosan összedől az a ház, melynek felépítésénél nem veszik figyelembe a számtan és a mértan örökérvényű igazságait. Amikor a biblia Istennel kapcsolatos lélekről beszél, akkor inkább az ilyen örökérvényű, az anyagtól és a világtól független szellemi igazságok szolgálhatnak a megértés alapjául az első hasonlatunkban használt lelki életnyilvánuláso- kon túL De a két példát még össze is kell kapcsolnunk. Így jön ki az, hogy Isten lelke örök, szent (vagyis isteni), egyének fölötti élő valóság, aki gondolkodik, akar, érez, tud, szeret stb. az emberi lélekhez hasonlóan, de tökéletes módon. Ezt jelenti az, hogy Isten lelke Szent Lélek. Az isteni Lélek, mint maga Isten is, láthatatlan, megfoghatatlan valami és mivel élő lélek, azért csak úgy ismerhetjük meg, ha ö maga akarja, vagyis, ha Ö maga megismerteti magát velünk, azaz kinyilatkoztatja magát. Pünkösdkor azt ünnepeljük, hogy az isteni Szentlélek megismertette maiiát az emberekkel, korábban az ótestamentumi prófétákkal és más kiválasztottakkal, az újtestamentom korában Jézus Krisztusban, Krisztus mennybemenetele után pedig az ige és az igehirdetés által az Anyaszentegyházban. Az isteni Szentlélek, mint élő és örök valóság az emberek világában, a történelemben, az emberi lelkekben ugyanis szüntelenül munkálkodik. Munkálkodásának eredményei, „gyümölcsei” vannak, akárcsak az élő fának. Pál apostol leírta egyik levelében a Lélek gyümölcseit. Ezek a következők: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (GaL 5:22). Nyilvánvaló, hogy ahol az isteni Szentlelket ismerik, hallgatnak rá, neki engedelmeskednek, ott az emberek szépen, testvéri közösségben élnek együtt, vagy legalábbis törekszenek arra, hogy így éljenek. Nem egyedül, külön-külön termik a Szentlélek gyümölcseit, hanem sokan együtt és egyszerre. Hiszen például szeretetben és békességben csak akkor lehet igazán élni, ha másokkal élünk együtt. Éppen ezért és ilyen módon jött létre az anyaszentegyház. Az egyházat az isteni Szentlélek hozta létre gyümölcseivel, melyek közt első helyen áll a szeretet. Ez a szeretet mindenekelőtt magára a Szentiélekre irányul. Ahogyan csodálni és szeretni lehet az örökérvényű igazságokat, ahhoz hasonlóan szeretem Isten örök Szendéikét, mely engem is szeret, hívogat az Isten országába, megvilágosít, megtérésre és hitre indít, megigazít, a jó úton vezet, megszentel és üdvözít. Isten szeretet! (I. Ján. 4:16). A Szentlélek arra indít, hogy szeretetben éljek embertársaimmal is. Aki Istennel, a Mennyéi Atyával a Szentlélek által a szeretet viszonyában él, az szereti embertársait is. A szeretet életünk örökérvényű igazsága: csak az lehet boldog, aki szeretetben él. A szeretetnek Isten és emberek felé az egyház a felébresztője, őrízője és nevelője. Pál apostol nemegyszer dorgálja a gyülekezeteket amiatt, hogy gyűlölködés, viszálykodás, háborúskodás, pártoskodás folyik a testvérek között. Ugyanakkor szeretetre, rendre, békére buzdítja őket. Egyházunkban és általában a mai keresztyénségben sok okot találna az apostol arra, hogy ugyanezekért a bűnökért dorgáljon bennünket. Kevesen járnak ma is igazi szeretetben. Milyen kevesen ismerik Isten országának drága kincseit! De így van ez a nagy világban is, a kisebb és nagyobb közösségekben, melyeknek életét a szeretetlenség és a gyűlölködés bűne rontja meg és fenyegeti pusztulással. Nagy szükség van tehát arra, hogy a szeretet és a béke s az ezzel együtt járó öröm Szentlelke kiáradjon egyesekre, gyülekezetekre, egész egyházunkra és az egész világra. Akkor ünnepeljük méltóképpen pünkösd ünnepét, ha kö- nyörgünk, imádkozunk, esedezünk Isten Szentleikéért, elfogadjuk drága ajándékait, s így teremjük a megtérés áldott gyümölcseit, melyek a Szentlélek gyümölcsei. Ilyen ünnepet adjon egyházunknak és az egész keresz- tyénségnek Istenünk örök pünkösdi Szentlelke. Dr. Vető Lajos Az Egyházak Vilagtanácsa elnökeinek 1959. évi PÜNKÖSDI ÜZENETE Pünkösd a Szentlélek ünnepe és az egyház ünnepe, mert a kettő együvé tartozik. Ezért írja Pál apostol: „Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok ...” (I. Kor 12,13.) A Szentlélek alkotta az egyházat. Ö ma is az egyház élete. Amikor azért imádkozunk, hogy a Szentlélek jöjjön a mi életünkbe, akkor egyúttal azért imádkozunk, hogy Krisztus egy testének, élő tagjaivá lehessünk. A Szentlélek az egység lelke, aki szüntelenül munkálkodik, hogy a szakadásokat orvosolja, melyek a Krisztus teste egységének felséges igazságát elhomályosítják és aki a megkeresztelteket Isten egy családjába gyűjti. A Szentlélek a megújulás lelke, aki tudásunk tompultságát, kegyességünk elkoptatott szokásait, e világ útjainak túlkönnyű vállalását legyőzi és a gyülekezeteknek s a gyülekezeti tagoknak, ha szívüket és értelmüket a Lélek ajándékai előtt megnyitják, új életet ajándékoz. A Szentlélek a bizonyság- tétel és a misstAói engedelmesség lelke, aki azért szorongat, hogy végre gondolkodásunk és cselekvésünk többé Olvasóink előtt ismeretes* hogy államunk és egyházunk 1948-ban Egyezményt kötött egymásközti viszonyuk „mindkét részről óhajtott“ békessé- ges és helyes rendezésének megvalósítására. Az azóta eltelt több mint tíz esztendő igazolta az Egyezményhez fűzött reményeket. Egyházunk és annak vezetősége, valamint államunk és annak egyházi ügyekkel foglalkozó szerve, a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala (közkeletűen : Állami Egyházügyi Hivatal) között kölcsönös bizalmi légkör alakult ki. Bármennyire hangsúlyos ís azonban mindkét fél — állam és egyház — számára az Egyezmény szövege, ez önmagában csak az egymás mellett élés lehetőségeit szabályozná. Egyházunk azonban nem magyar államunk mellett, nem magyar népünk mellett akar élni és él, hanem magyar államunkban és magyar népünk körében akarja élni szolgáló életét. Ez pedig akkor lehetséges, ha az Egyezmény szövegével együtt, állandóan és naponta, újra érvényesül az, ami a szöveget belső tartalommal gazdagítja: az Egyezmény szelleme. Az Egyezmény szelleme pedig többek között azt is jelenti, hogy az egyház vezetői és népe nem úgy néznek az Egyezményt aláíró másik félre — az államra —, mint amellyel szemben aláírtak megállapodást, hanem úgy nézitek önmagunkra, mint akik — ugyanakkor, mikor az egyháznak hivő tagjai —, ennek az államnak is hűséges polgárai, ennek a népnek is gyermekei. így alakul ki az a kölcsönös bizalom és jó viszony, amely már eddig iS, az Egyezmény írott szövegén túl is, ismételten meghozta gyümölcsét egyh: zunkban. Az Egyezménynek mindkét félnél érvényesüld szelleme tette lehetővé példáiul, hogy 1958-ban és 1959-ben Egyházunk az ne önmagunk körül forogjon, hanem aki kiküld a világba, hogy ott szóval és tettel valljuk, miszerint az emberiséget Krisztusban Isten szeretete veszi körül. A Szentlélek a megbékélés lelke, aki magukban az egyházakban meglevő félreértéseket és elhidegülést legyőzi és képessé teszi őket arra, hogy a népek és a fajok közötti béke erőivé legyenek. Ezért örvendezzünk Isten Szentlelke jelenlétének. Tegyünk bizonyságot újból mindent átformáló erejéről. Magasztaljuk Istent, és élvezzük Lelkének gyümölcseit, aki azért jött, hogy az élet nagyobb teljességére vezessen bennünket, ma és minden időben. AZ EGYHAZAK VTLÁG- TANÁCSÁNAK ELNÖKEI: Dr. John Baillie — Edinburg San te Uberto Barbiert püspök — Buenos Aires Otto Dibelius püspök •— Berlin Juhanon Mar Thoms met- ropolita — Tirnvella Henry Knox She rill püspök — Oxford. IMÁDSÁG Áldott Jézusunk, Isten testté lett szeretete és igazsága, tiszEgyezményben biztosított államsegélynek tulajdonképpen kétszeresét kapta és kapja, amikor mindenhova eredeti teljes összegében érkezik az államsegély. Kormányunk ezt a komoly segítséget az egyházunk és államunk között kialakult komoly jó viszonnyal indokolta. Az Egyezmény szelleme érvényesül most is. Az állami-nyugdíjas egyházi személyek nyugdíjának május 1-i hatállyal való felemelése sem valamilyen szerződésben rögzített paragrafus alapján történt. Mégcsak nem is az Egyezmény alapján. Mégis az Egyezmény szellemének gyümölcse ez is. Az állam és az egyházak között kötött megállapodások értelmében az Egyházügyi Hivatal annak idején megállapította és folyósította azoknak az egyházi személyeknek, illetve azok nyugdíjjogosult hozzátartozóinak nyugdíját, akik 1954. végéig nyugállományba vonultak. A nyugdíjképes egyházi személyek száma, akiknek a jelzett megállapodás alapján az Egyházügyi Hivatal nyugdíjat folyósított, pl. az 1958-as esztendőben — valamennyi egyházat figyelembe véve —, 1872 volt. Az ugyanebben az évben számukra folyósított nyugdíj összege pedig mintegy 9 millió forint. Az evangélikus egyházban 1958-ban 241 volt azoknak a száma, akiknek az Egyházügyi Hivatal folyósította a nyugdíját. A kifizetett nyug- díjösszeg mintegy egymillió kettószázharmincezer forint volt 1959. január elsejével a Népköztársaság Elnöki Tanácsainak 1958. évi 40. sz. tvr-e rendezte az alacsony összegű nyugdíjakat. A rendezés nem vonatkozott azonban az állami nyugdíjat kapó egyházi személyekre, mert a törvényerejű rendelet aról nem intézkedett. I títs meg bennünket mindentől, ami képedet megzavarni és eltorzítani akarja. Tölts meg bennünket olyan bizalommal magad iránt, hogy minden gondunk, gyötrődésünk és egyéni kínunk megszűnjön és mi Benned nyugalmat találhassunk. Te világ Világossága, ragyogjál úgy szívünkben, hogy tisztaságod fénysugarai, melyeket mi most csak szétszaggatott- ságunkban ismerünk, a Te dicsőséged tiszta ragyogásává egyesülhessenek és általunk a mi Benned való egységünkben láthatókká lehessenek. Te Isten Báránya, aki a világ bűneit hordozod, mosdd tisztára a bűntől szívünket. Emberré lételed szent titka által, halálküzdelmed és véres verejtéked által, kereszted és szenvedésed által, diadalmas feltámadásod és mennybemeneteled által, és a Szentlélek jövetele által, egyesíts bennünket magaddal és magadban egymás között, hogy egyek legyünk Veled és Benned, amiképpen Te egy vagy az Atyával, hogy a vUág elhiggye, hogy Te megváltója vagy, áldott Istenünk az örökkévalóságban. Ámen. William Temple érsek A betű, a paragrafus helyett azonban ismét az Egyezmény szelleme érvényesült. Államunk újra bizonyságát adta annak, hogy mindazokat, akik ebben az országban azonosítják magukat hazájukkal, annak jó törekvéseivel és küzdelmével, akik részt kérnek népük erőfeszítéseiből, megkülönböztetés nélküli, azonos elbírálásban részesíti. Az Egyezmény szelleme hatotta át az Egyházügyi Hivatalt, mikor előterjesztést tett kormányunknak, ' hogy az állami nyugellátásban részesülő egyházi személyek nyugdíját illetően is, az 1958. évi 40. sz. tvr. szellemében járjon el. A kormány ehhez hozzájárult. Az Egyházügyi Hivatal előterjesztése és a kormány hozzájárulása értelmében 1959. május 1-i hatállyal felemelik. mindazoknak nyugdíját, akik (saját jogú nyugdíjas) eddig 800, illetve akik (özvegyi nyugdíj) 400 forinton aluli nyugdíjat kaptak. Az összes egyházakat figyelembe véve 1521' személy részesül nyugdíjemelésben. Nyugdíjemelés címén az állam kb. évi kétmillió forintot juttat egyházi személyeknek. Evangélikus egyházunkban 229-en részesülnek nyugdíj- emelésben. Ennek évi összege kb. 290 000 forint. Az egy főre eső emelkedés átlaga saját jogúaknái kb. havi 159,— forint, özvegyeknél kb. havi 77,— forint Nyugdíjasaink a május hóra esedékes különbözetet május hó 20-áig valameny- nyien megkapják, június havi és következő nyugdíjakat pedig már felemelt összegében folyósítják számukra. • Egyházunk és nyugdíjasaink nevében köszönetét mondunk államunknak a gondoskodásért. Mindenekelőtt pedig Istennek, ég kérjük öt, tegye még bensőségesebbé egyházunk és egész népünk javára az Egyezmény szellemét. IZiMLWmQL M)ND€NKfRg A Lélek ünnepe „Hiszem, hogy saját eszem« mel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, ö szentelt meg és tartott meg az igaz hitben” — így tanít Luther Márton a Kis Kátéban a Szentlélek munkájáról. Szavaiból megértjük, hogy a Szentlélek Krisztus munkájának folytatója. Az egyházi esztendő is erre tanít. Húsvét felől érkeztünk el pünkösd ünnepéhez. Az ünnep neve is erre mutat. Pünkösd a görög „pentekosté" szóból származik, ami annyit jelent: „ötvenedik” (a húsvét ünnepe utáni ötvenedeik nap). Luther szava személyes vallomás. Azt akarja velünk megértetni, hogy a Szentlélek a hit dolgait személyes ügyünkké teszi. A megváltás munkája, úgy, amint azt az egyházi esztendő évről évre elénk vetíti, évezredekkel ezelőtt történt. Isten nem elégszik meg azonban azzal, hogy mi csak szemlélői legyünk annak, ami történt. Ő nekünk szerzett üdvösséget. Krisztus értünk végezte el a megváltás munkáját Isten azért küldötte el Szentlelkét, hogy részesei legyünk az üdvösségnek. A Szentlélek kitöltetése által az eddig érettünk munkálkodó Isten bennünk lakó Isten lett A Szentlélek ugyanakkor, amikor a Krisztus közelébe visz, belehelyez Isten megváltott gyermekeinek közösségébe is. Pünkösd ünnepe nemcsak a Szentlélek kitöltésének, hanem az Egyház születésének ünnepe is. A láthatatlanul dolgozó Szentlélek tette ezen a napon láthatóvá Isten munkáját. Az apostolok az evangéliummal az ajkukon kiléptek ebbe a világba. Munkájuk szolgálat volt. Az Isten minden népet átölelő szeretetét hirdették. Pünkösd ünnepén Isten a Szentlélek kiárasztásával arról tett tanúságot, hogy Ö minden nép számára üdvösséget szerzett. Pünkösd ünnapen azok. akiket a nyelv, a faj szétválasztott eggyé lettek, egyházzá forrtak össze a Szentlélek közösséget formáló munkája nyomán. A keresztség szentségében mindnyájan elnyertük Isten Szentlelkét. Ezt az első Krisztushoz hívást oly sok követte már életünkben. Az igehirdetésekben ugyancsak a Szentlélek szólított meg mindig és közölte velünk Isten ajándékait. Volt ebben kemény feddés és szelíd simogatás is. így végzi bennünk a Szentlélek a megszentelés munkáját. A bűn terhével az úrvacsorái oltárhoz visz, ott nyerjük bűneink bocsánatát. Ez is a Szentlélek munkája. Pünkösd ünnepen teljék meg szívünk hálaadással azért, hogy Isten Szentlelke által bennünk munkálkodó, üdvösséget szerző Urunk. Ferenczy Zoltán Állami nyugdíjemelés egyházi személyek számára A* Egyezmény szelleme