Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-04-19 / 16. szám
országos E van g e l t r ABA: L« FORINT XXIV. ÉVFOLYAM. ÍR SZÁM. 1959. APRILIS 19. ISMÉT PRÁGÁBAN Közel egy esztendővel ezelőtt, 1958 júniusában ült össze első ízben Prágában a Keresztyén Békekonferencia. A mainál sokkal feszültebb nemzetközi helyzetben, az atomháború fenyegetettsége alatt jutottak el Kelet és Nyugat egyházainak keresztyénéi arra a felismerésre, hogy a tömegpusztító fegyverek gyártása és a velük való kísérletezés, valamint egy esetleges atomháború nemcsak merénylet az „élet” ellen,, hanem — „bűn”, aktív hitetlenség. Aggodalom és reménység viaskodott egymással a résztvevők szívében. Volt alapja annak az aggodalomnak, hogy ha mi megértjük is egymást az emberiség nagy kérdéseiben, meg tudjuk-e értetni magunkat a még távollevőkkel is. Megtaláljuk-e a bizonyságtételnek azt a hangját, amivel nem riasztjuk el magunktól azokat a keresztyén testvéreket, akik még nem jutottak el a keresztyén irgalmas szeretetnek és a világért, az emberért hordozott felelősségnek arra a magaslatára, ahonnan kilátás nyílik a szeretet cselekedeteinek a végtelen lehetőségeire és szabadságára. — De erőt adott egyidejűleg minden résztvevőnek az a reménység is, hogy Isten igéjének a közös nyelve egybefűz bennünket minden különbözőségünk ellenére is. Jó reménységünk Volt abban, hogy a Szentlélek egy táborba szólító és toborzó ereje képessé tesz bennünket az emberiség valóságos és elodázhatatlan kérdéseinek nemcsak a nyílt fölvetésére, hanem az egyértelmű és világos megválaszolására is. És reménykedtünk abban, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitünk nemcsak minket formál alkalmas eszközökké és szószólókká, hanem a bizonyságtételünk hangját is úgy alakítja, hogy nem lesz a pusztában elhangzó hatástalan szóvá. Reménységünket gazdagon megáldotta az Ur! A Prágai Keresztyén Békekonferencia első ülése várakozásainkat felülmúlva azokat igazolta, akiknek lépteit a reménység irányította és szavait a felelősség formálta. Olvasóink azóta többször értesültek a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájáról és eredményeiről. Evangélikus egyházunk egyetemes presbitériuma® megrázó üzenetét küldött a Konferencia Állandó Bizottságának múlt év őszén Debreceniben tartott ülésének a tagjaihoz. Elmondtuk akkor a testvéri egyetértés és egyetakarás hangján, hogy gyülekezeteink imádsága és élénk érdeklődése kíséri ezt az egyháztörténeti jelentőségű keresztyén békemozgalmat. Arra kértük őket, hogy a hit bátorságával és az irgalmas felebarát szeretőiével tegyenek bizonyságot arról, hogy az egymásnak feszülő gigantikus erők és ellentétek világában a hivő keresztyének a béke oldalán harcolnak, hogy Krisztus tanúi nem a világpusztulás és reménytelenség, nem az atomhalál, hanem az élet bátor követei ebben a világban. Második ülésszakát április 16—19. napjain tartja Prágában a KeAsztyén Békekonferencia. A magyarországi protestáns egyházak 9 tagú küldöttséggel vesznek részt ezen a ülésen. Ezzel is azt akarják megbizonyítani, hogy igen fontosnak és célravezetőnek tartják ennek az egyházi konferenciának a munkáját nemcsak hazai szempontból, hanem világméretekben is. Sok gyümölcsöt ígérő fává növekedett tavaly óta a féltve elültetett csemete. Több mint 130 résztvevője van ennek a második, ülésszaknak. Meghallották a hívó szót Keleten és Nyugaton egyaránt azok az egyházak, egyházi testületek és vezető egyházi személyek, akiket gyors és hatékony cselekvésre indítanak a világ megosztottságából adódó feszültségek, a hidegháború embertelen eszközei, az atomkísérletek és hidrogénbombák melegháborúval fenyegető szaporodása, a berlini kérdés és mindazok a politikai lépések, amelyek veszélyeztetik a mai emberiség békéjét és az eljövendő nemzedékek egészségéi. Világos jelei vannak ugyan annak, hogy ma a tavalyinál sokkal kedvezőbb nemzetközi légkörben ülésezik a Prágai Keresztyén Békekonferencia. Az elmúlt, egy esztendőben lényegesen eltolódtak az erőviszonyok a béketábor javára. A küszöbönálló genfi külügyminiszteri értekezlet pedig mindenképpen azt bizonyítja, hogy az erőszak politikája helyet ád a tárgyalókészségnek, a józan észnek és felelősségnek. Viszont fokozzák tevékenységüket azok az erők is, amelyek olyan légkört igyekeznek teremteni a hátralevő hetekben, amely megnehezíti a tárgyalások kedvező kimenetelét. Ebben a kettős irányú nemzetközi helyzetben nem lesz könnyű dolga a Prágai Keresztyén Békekonferenciának. Világosan megfogalmazott útmutatást kell adnia, bátor bizonyságtételre indító magatartást kell tanúsítania. A bűn valóságos és rettenetes hatalmának és rombolásának a leleplezésével a hidegháborúban és az atomháború tömegpusztításában oda kell állítania a keresztyén embereket a világ Teremtőjének trónusa elé, aki Jézus Krisztusban reménységre és nem pusztulásra váltotta meg a világot és az embert. Legdöntőbb feladata, hogy bizonyságtételével visszavezesse az embereket oda, ahol a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban az első nagy bűnt követte el az emberiség: a hirosimai első atombomba robbanásának a tényéhez és mélységes bűnbánatra kell elvezetnie a keresztyéneket ennek az első atombűnnek a megvallásában. Nagy visszhangot keltett szerte a világon a Prágai Keresztyén Békekonferenciának az a Debrecenben hozott határozata és felhívása, hogy az első atombomba robbanásának a napján, augusztus 6-án, a világ minden keresztyén gyülekezetében tartsanak bűnbánati istentiszteletet és ítéljék' el azon a háború minden formáját. Ezzel is ébresztgessék a népek és minden ember lelkiismeretét, a keresztyéneket pedig ösztönözze elszánt cselekvésre ennek a bűnbánati napnak az igehirdetése és imádsága. Hiszen az egyház nem magáért van, hanem a világ megszabadulásáért a bűn és a halál hatalmából. Hitünk szerint Isten jelen van a világban és maga őrzi a világot és benne az ember életét a földi világ életrendjeiben. De éppen ez a hitünk kötelez bennünket arra, hogy mi is felelősek vagyunk Istennek a világ megmaradásáért és mindazért, ami védi és őrzi a teremtett világ életét. Konkrét keresztyén erőnkkel egyengessük mi ik a tárgyalások és békés megoldások útját. Legyünk békességszerzők a világ szembenálló táborai között! Ezt várjuk a Prágai Keresztyén Békekonferencia minden résztvevőjétől. Gyülekezeteinktől pedig azt kérjük, hogy imádkozzanak a konferencia eredményes munkájáért, lélekben pedig már most készüljenek a Hirosima bűnbánati napra, amikor a világ keresztyénéivel együtt valljuk meg egyidő- ben bűneinket mindazért, amiben mi is vétkeztünk. Dr. Pálfy Miklós Teológiai Főiskolák Niemöller mellelf A berlini, hallei és greifs- waldi teológiai főiskolák professzorai még februárban beadvánnyal fordultak a 'német- országi Vniált Egyházak (unióit — egy egyházszervezetben egyesült evangélikus és református egyházak) akkor Berlinben ülésező zsinatához. Ebben arra kérik a zsinatot: foglaljon állást Niemöller mellett, aki ellen — köztudomásúlag — Strauss bonni hadügyminiszter pert indíttatott. Niemöller csak kötelességét teljesítette, mint az evangélium hirdetője, amikor szót emelt a német atomfegyvérkezés ellen. A professzorok nyomatékosan kérik a zsinatöt: ne hagyják magára ebben a küzdelemben Niemöllert. Ezt annál könnyebben megtehetik. mivel a zsinat régebbi ülésein (1957. dec. 12.) már állást foglalt az atomfegyverkezés^ellen. A beadványt többek között D. H. Vogel, dr. H. Urner, D. Fascher, D. Schmauch, D. Kühler professzorok is aláírták. Elindult a magyar delegáció a prágai koniereaciára A Prágai Keresztyén Békekonferencia április 16—19-ig tartó második teljes ülésére a Magyarországi ökumenikus Tanács delegációt küldött. A delegáció vezetője dr. Bartha Tibor református püspök, tagjai, a református egyház részéről: Szamosközi István püspök, dr. Czeglédy István és dr. Varga Zsigmond teológiai dékánok, dr. Pákozdy László teológiai prodékán és Huszty Kálmán lelkész. Az evangélikus egyház részéről Káldy Zoltán püspök vezetésével dr. Pálfy Miklós teológiai dékán és Benczúr László püspöki titkár. A küldöttség a Konferencia munkájához tanulmányi anyaggal is hozzájárul „Az egyház a bűnbánatban”, „Az egyház a világért” témák kidolgozásával. A hidegháború kérdéséről dr. Pákozdy László készített nagyszabású referátumot. A teológiai fakultások gyakorlati tanszékének professzorai pedig alapos tanulmányban foglalkoztak a „Hirosima bűnbánati nap” liturgiái tervezetével. Jelentős határozatokat hozott az Egyházegyetem Tanácsa Egyházegyetemünk Tanácsa 1959. április 7-én ülést tartott. Az ülésen Mihály fi Ernő egyetemes felügyelő és dr. Vető Lajos püspök elnökölt. Jelen voltak Darvas József és dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelők, Káldy Zoltán püspök és a Tanácsnak szinte valamennyi tagja. Dr. Vető Lajos püspök elnöki megnyitójában megemlékezett a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 40„ hazánk felszabadulásának 14. évfordulójáról, mely ünnepekből evangélikus népünk jó szívvel kivette részét. De szólt a mögöttünk levő húsvét ünnepéről is. „Ünnepeltük azt — mondotta —, hogy Isten akkor, amikor Egyszülött Fiát feltámasztotta, az új élet erőinek kaput nyitott embervilágunk előtt. A feltámadásnak és az új életnek az erői az evangélium hirdetése, az egyház jó szolgálata révén áramlanak bele a világba. Ezek az erők nagy áldást hoznak magukkal egyesekre és a közösségekre egyaránt. Ezt az evangéliumot egyházunknak és egyházunk népének meg kell becsülnie, előtte szívét- lelkét meg kell nyitnia, hogy a magasabbrendű szeretetben önzetlenül, mások javát szolgáló, az egyént igazán boldogító közösségi élet egyre jobban kiformálódjék benne és általa másokban is.” Hangsúlyozta, hogy evangélikus egyházunk és szocializmust építő hazánk szeretete egyformán természetes és magától értetődő számunkra. „Nehéz két esztendő után vagyunk — folytatta a püspök. — Válságos időket élt át egyházunk. Az ellenforradalom sodorta súlyos válságba. De hivatalos be jelentésképpen elmondhatom, hogy ez a válság ma már megoldódott. Megoldódott egyházunk válsága befelé. Egyházunknak világos és határozott vezetése van. De megoldódott egyházunk válsága nagymértékben kifelé is, a többi protestáns egyházak, az egyházi világszervezetek, többek között a Lutheránus Világszövetség felé. Ez utóbbival viszonyunk normálisnak mondható. Reméljük, hogy ez a viszony még javulni fog s a nyugati, főleg észak-európai nagy evangélikus testvéregyházakkal is egyre fokozódik jó viszonyunk. Ebben az az álláspontunk, hogy a külföldi egyházak vagy egyházi világ- szervezetek ne avatkozzanak bele egyházunk és államunk belső ügyeibe, ahogyan más egyházakéba sem avatkoznak.” Aztán arról beszélt, hogy bár a válságból kijutottunk, de még több elintézetlen helyi és személyi kérdés van, melyeknek megoldása jó úton van. Reméljük, hogy pár hét múlva e munka nehezén túl leszünk. Megüresedett és betöltésre váró lelkészi állások vannak. Ezeket most betölt- jük. Amennyi ebből a püspökökre tartozik, arra törekszünk, hogy a meglevő erőket gazdaságosabban osszuk el. „Egyházunk Ura áldja meg mostani tanácskozásunkat, hogy belőle áldás térjen egyházunkra, egyházunk népére és szeretett hazánkra” — fejezte be megnyitóját dr. Vető Lajos püspök. Káldy Zoltán püspök beszámolt a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség ez év feb- ! ruár 14-én Bécsben lefolyt tárgyalásáról. Az Egyházegyetem Tanácsa megelégedéssel vette tudomásul a beszámolót és azt a reményét fejezte kj, hogy a tárgyalás eredményei a jövőben gyümölcsözően fognak megmutatkozni. Káldy Zoltán püspök az egyházegyetem irodájának átszervezésével kapcsolatban több jelentős javaslatot terjesztett elő. A javaslatokhoz fűzött indokolásában többek között kifejtette, hogy az egyetemes egyházi iroda és a vele kapcsolatos munkaágak bürokráciája az elmúlt esztendőkben túlságosan megnőtt Ez az egészségtelen állapot több irányban is mutatkozott. Elsősorban abban, hogy az egyetemes egyházi iroda és az egyetemes munkaágak adminisztrációjának elvégzésére egyre több munkaerőt vettek fel. Ezzel együtt állandóan növekedtek a kiadások. Csak a Sajtóosztálynál több mint 10 ember dolgozott. Egy ilyen adminisztrációs apparátust — akkor, amikor számolnunk kell az államsegély egyezményszerű csökkenésével — a gyülekezetek nem tudnak eltartani. Ezért el kellett határoznunk, hogy a nagy adminisztrációt csökkentjük és a szolgálatban maradt tisztviselők munkáját ésszerűbben osztjuk el. De helytelen irányú eltolódás történt az egyetemes főtitkári tisztség vonatkozásában is. Ezt az állást az 1934—37. évi zsinat az egyetemes felügyelő irodájának adminisztrálására szervezte meg. A későbbi szabályrendeletek azonban egyre jobban eltértek ettől az eredeti elgondolástól és az egyetemes főtitkári munkát már irányító jellegűvé tették. Az egyetemes főtitkár irányította az egyetemes munkaágakat. Tekintettel arra, hogy jelenleg mindkét püspök Budapesten lakik, az egyetemes munkaágak közvetlen felügyeletét a püspökökre kellene bízni, mert így jobb betekintésük volna nemcsak a saját kerületük munkáiba, hanem az országos munkaágakba is. Az egyetemes főtitkárnak pedig minden más állás kizárásával kellene végeznie munkáját, tekintettel arra, hogy ez a tiszt a rendes lelkészi állással több oknál fogva ösz- szeférhetetlen, másfelől az egyetemes egyházi iroda átszervezése nyomán az egyetemes főtitkárnak olyan munkákat is el kell majd végeznie, amit eddig esetleg más tisztviselők végeztek és így két munkakört személyesen nem tud idő hiányában sem betölteni. Amennyiben a javasolt átszervezés megvalósulhat, évi 250 000 Ft-t tudunk megtakarítani az egyetemes egyháznál. Az előterjesztés meghallgatása után az Egyházegyetem Tanácsa a következő határozatokat hozta: 1. Az Egyházegyetem Tanácsa az egyetemes felügyelő egyházkormányzói jogkörének csorbítatlanul hagyása mellett felhatalmazza a két püspököt, hogy az egyetemes osztályok és intézmények feletti közvetlen felügyeleti munkát egymás között megosszák és az egyes osztályok és intézmények felett a közvetlen irányítást gyakorolják. (Fglytatäi a 2. oldakmj örüljetek! „Isten nem szereti a szomorú lelket. Gyűlöli a szomorú gondolatokat, beszédet. Isten inkább azt akarja, hogy szívből örüljünk.” — olvassuk Luther Márton írásaiban. Való igaz, hogy Éten szüntelenül azon fáradozik, hogy nekünk örömet szerezzen. Karácsonykor megörvendeztetésünkre küldötte el Fiát. A nagypénteki esemény megszomorította ugyan a tanítványokat, de húsvétikor boldogan ujjonghattak: isten feltámasztotta Fiát. Keresztyén örömünk örök forrása Krisztus Urunk feltámadásának evangéliuma. Húsvét után Jézus Krisztus többször is megjelent tanítványai között. Övéi mindig nagy örömmel fogadták. Volt is okuk az örvendezésre. A halál elszakította tőlük Mesterüket. Húsvétkor Isten visszaadta nekik Urukat. A tanítványokkal való beszélgetés sói rán Jézus Krisztus szíve teljes gyöngédségével igyekezett tanítványait elkészíteni a fájdalmas elválásra. A tanítványok szívesebben tekintettek volna vissza a múltba s örvendeztek volna a boldog jelennek. Jézus azonban arra kényszerítet- íe őket, hogy előre tekintsenek. A tőle való elválás szomorúságát megenyhíti az az örömhír, hogy Szentlelkévei mindig közöttük lesz és az örökkévalóságba megérkezve ismét megláthatják őt. A mai vasárnappal a húsvét utáni idő második felébe léptünk. Az elmúlt vasárnapokon visszatekintettünk a húsvéti eseményre. Arról szólt Isten üzenete, hogy milyen ajándékot kaptunk Krisztus Urunk' feltámadásában. Mostantol fogva előre tekintünk, úgy, amint a tanítványok tették. Megváltónk mennybemenetelére és pünkösd ünnepére kéz-' dünk felkészülni. „Örvendezz (latinul: Jubilate) Istennek, ó te egész föld!” — hangzik felénk a mai vasárnap zsoltárigéje. , Bőségés okunk van az igaz keresztyén örvendezésre. Mennyei Atyánktól kaptuk drága ajándékképpen .földi életünket. Az élettel együtt minden jót, amire csak szükségünk van. Kicsiny gyermekségünk óta hallhattuk a megváltás evangéliumát, Isten szeretetének jó hírét. Krisztus Urunk, úgy, amint ígérte, itt van közöttünk. Szavával megörvendeztet állandóan, meghallgatja imádságunkat, az űrvacsorában megerősíti vele való közösségünket. Abban a boldog reménységben járhatjuk földi zarándokúinkat, (hogy örökkévaló dicsőség vár reánk. Krisztus Urunk is így biztat: „örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” Ferenc/,y Zoltán-
