Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-03-15 / 11. szám
KP. B£RM. BP, 72. „Hívő hasátlanság66 vagy igazi hasafiság? Március tizenötödikének megünneplése néhány nemzedék óta összefonódott a magyar emberek szivében a nemzeti gondolattal. Nemzetiszín kokárda virít ilyenkor gyermekek, ifjak, sokszor felnőttek kabátján is. Csak az a kérdés: értjük, s jól értjük-e, amit e jelkép jelent. Mi, hívő keresztyének, külön is vessük fel magunknak a kérdést: mit jelent az, ma, Magyar- országon, 1959-ben, hogy magyarok vagyunk? Volt idő, amikor nagy vitákat tudtak rendezni arról, hogy ^magyarok vagyunk-e először, vagy keresztyének”? Ez az ún. „keresztény-nemzeti” korszakban történt s ma már ezen a hamis kérdés-feltevésen túl vagyunk. Elhangzik azonban néha keresztyén emberek között olyan nézet is, hogy a „keresztyén embernek csak egy igazi hazája van, a menny”. Ennek következtében itt a földön csak jövevény, utas s nem igen találja helyét a földi haza életében. Mi ebben az igazság? Amikor az újszövetségi szentírás efféle kifejezéseket használ: „idegenek és vándorok a földön” (Zsid. 11, 13.), „jövevények és idegenek” (1. Pt. 2, 11.), akkor ezzel kétségkívül arra emlékezteti Jézus tanítványait: Életük nem ér véget a földi élet végével. A halál nem az utolsó állomás, Jézus örök életet készített az övéinek, „az Atya hajlékában”. Azonban éppen az örökkévalóságnak ez a fénye az, ami páratlan jelentőséget és értéket ad a keresztyén ember földi életének. Ebben a világosságban ismeri fel, hogy Isten nem véletlenül helyezte ide a földre s itt is éppen ebbe a honba, tette ennek a nemzetnek a fiává. A teremtő Isten tervét, akaratát és célját látjuk meg abban, amivé születtünk: hogy bölcsőnk épp itt ringott, ezen a tájon, a Duna—Tisza mellékén. Másszóval: feladatnak ismerjük fel magyarságunkat, azt, hogy miként lehetünk igazán hazafiak. Feladatnak, aminek megoldásán egész életünk során fáradoznunk kell. A hála az első érzés, aminek szívünket el kell töltenie. Ajándék ez is, magyar voltunk, mint minden: életünk, egészségünk, minden testi-lelki tehetségünk, az otthon és család, amit Isten kezéből kapunk. Ajándék s ezért drága szülőföld, a táj, az „édes kis haza”, ősök megszentelt földje. Sokan, akik meggondolatlanul fordítottak hátat épp ezekben az esztendőkben ennek a szülőföldnek, idegenben tudták meg: milyen drága a haza földje. • A nemzet, amelynek tagjai vagyunkra tágabb értelemben vett család. Szűkebb családunkat sem magunk választjuk. Isten keze helyez bele. Így van ez a nagy családdal, a nemzettel is. És ezért is hálával tartozunk. Ismét csak azok tapasztalhatták meg ezt, akik megkóstolták már az emigráció keserű kenyerét. Hazátlanul és senki fiaként, sehova sem tartozva nem élhet ember a földön. Ezért lehetetlen és értelmetlen életforma az, amit kozmo- politizmusnak nevezünk. Amikor valaki úgy véli: sehol sem vagyok igazán otthon, mert mindenütt otthon vagyok. Sehova sem tartozom, mert mindenkihez tartozom. Ez a magatartás képtelen és helytelen is, mert Isten ajándékának megvetése. Olyan, rrtint ha valaki semmibe venné a szülői házat és nem ismerné meg testvéreit. Az igazi hazafiságunkat' fenyegető másik kísértés a nacionalizmus, a sovinizmus magatartása. Az, amikor valaki úgy akarja szeretni a maga hazáját, hogy a másikét gyűlöli, úgy akarja megbecsülni magyar voltát, hogy a más nemzetbelit megveti. Nagyon sokat vétkeztünk ebben a dologban az utolsó félszáz esztendőben és ezért nagyon résen kell lennünk. És sokszor éppen szépen hangzó kerésztény-keresztyén jelszavakkal ötvözték ezt az igazi keresztyén hithez annyira méltatlan magatartást. Pedig éppen a hivő ember vallja, hogy Isten minden embernek szerető mennyei Atyja. Legtágabb családunk az emberiség, ezért testvérünk minden ember. És különösképpen is testvéri szeretettel kell fordulnunk azok felé, akiktől ezt a testvériséget bőrük színe, fajuk miatt, vagy bárminő okból némelyek megtagadják. Aki igazán szereti hazáját, nemzetét, az feltétlenül megbecsüli és tiszteletben tartja a másik nemzetbeli ember ilyen érzését is. Hiszen neki az övé drága és kedves. Nem hazátlan hát a hivő ember, hanem inkább igazán jó hazafi akar lenni. Ajándék és feladat ez számára, aminek jó megvalósításén élethossziglan fáradozik. S ez azt is jelenti: most, itt, ebben a hazában, a szocializmust építő Magyar- országon keresi és találja meg Istennek személy szerint vele való akaratát, a jó cselekedeteket, amikről az apostol azt vallja, hogy Isten előre elkészítette, hogy járjunk azokban. G. \ dán eijyliáz fejének fávirnia egyházunk egyetemes püspökéhez Lapunk február 22-i számában közöltük, (hogy egyházunk püspökei részvéttáviratot küldtek Fuglsang Damgaard dán elnök-püspöknek, illetve a dán evangélikus egyháznak, a jéghegynek futott dán hajó katasztrófájával kapcsolatban. A dán >püspök választáviratban köszönte meg a részvétnyilvánítást. A távirat így hangzik: Vető püspöknek, Budapest, Üllői út 24. Résztvevő szavaikért, amelyek minket mélyen megindítottak, hálás köszönetét mondok. Koppenhága, március 5. H. Fuglsang Damgaard Beire László esperes beiktatása lenién Részletesen foglalkozott az új esperes azokkal a feladatokkal, melyek az Istennek és embernek egyaránt szolgáló egyházra, a mi szocialista társadalmi és gazdasági rendet építő hazánkban várnak. Szavaiból következőket emeljük ki: Mi, magyar evangélikusok a Maigyar Népköztársaságban élünk, közelebbről meghatározva: szocializmust építő gazdasági és társadalmi rendszerben élünk. Ez a rendszer most van nálunk egyre jobban kiépülőben. Ezért teljes perspektívában c-sak kevesek tudják átlátni az egész hatalmas, az élet minden területére kiterjedő és újat hozó valóságában. De ez a múlttal szinte összehasonlíthatatlan ütemű építő fejlődés, amelynek az ipar területén tanúi vagyunk, csak elismeréssel tölthet el bennünket. Ha csak nem tartozunk azok közé, akik a kákán is csomót keresnek. Az épülő szocializmus útján most jutottunk el a falu szocialista átszervezéséhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének e mostani idejében arra kérjük államunk funkcionáriusait, hogy a jó ügyét szolgáló türelemmel végezzék munkájukat népünk javára; népünket pedig arra kérjük, hogy hitből fakadó bátorsággal és bölcsességgel foglaljanak állást legjobb jövőjüket célzó döntésükben. Meg vagyok róla győződve, A Déli Egyházkerület belső ügyeinek rendeződése sarán jelentős esemény, hogy egyhangú választással töltötték be egyik legnagyobb egyházmegyéjének, a Pestmegyei Egyházmegyének egy éve üresen álló esperest tisztét. Március 4-én délután iktatták be hivatalába Detre László mendei lelkészt, az egyházmegye újonnan választott esperesét ünnepi közgyűlés keretében. A kicsi mendei templom be se fogadhatta az egyházmegye gyülekezeteiből nagyszámmal megjelent közgyűlési tagokat és vendégeket. Hangszórón továbbították az esperesiktatás eseményeit azokhoz, akiknek csak a gyülekezeti házban jutott hely. Az iktatást Maróthy János acsai lelkész, egyházmegyei jegyző és ” ín- dór Pál egyházmegyei másodfelügyelő végezte. Az úrvacsorát Jávor Pál ceglédi lelkész szolgáltatta ki beiktatása előtt az esperesnek. Az ünnepélyen részt vett Káldy Zoltán püspök, a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala képviseletében megjelent Grnák Károly főelőadó, valamint Udvardy János pestmegyei főelőadó. Detre László esperes székfoglaló beszédében Jézus Krisztusnak a kereszthalálig engedelmes, Isten dicsőségét és mindnyájunk javát munkáló szolgálatát állította szem elé, mert ez a szolgálat forrása és példája is az egyház szolgálatának. Ha az egyház hű akar lenni Urához — mondotta —, akkor fel kell vennie az Q .keresztjét és úgy kell követnie Urát, szolgálva Istennek és az embereknek. Hang- só _• ózta, hogy a kettőt. Isten és ember szolgálatát, mindig együtt végezzük az egyházban, egymástól elválaszthatatlan nul. Szólt az igehirdetés különböző alkalmairól Ezt mondta: Lelkiismerétlen béresek lennénk, ha szolgálatunkat nem azzal a hittel.végeznénk, hogy a legdrágább, pótolhatatlan szolgálatot végezzük az .emberek között. A nagy természettudományi felfedezések és a technika korszakában élő egyház szolgálatát következőképpen vázolta: Az emberi tudomány minden felfedezése csak erősíti hitünket és hálaadásra, szolgálatra késztet. Mi, hivő emberek, nem lepődünk meg a legújabb kutatások eredményein, sőt boldogan fogadjuk azt, érdeklődéssel kutatjuk magunk is, mert minden eredmény az Isten nagyságát, bölcsességét, hatalmát hozza hozzánk még közelebb. Legfeljebb az fáj, ha mindazt, amit Isten az ő titkaiból ellesni enged az embernek, az emberi romlottság és gonoszság következtében sokszor nem a fejlődés és haladás, nem az emberiség boldogulása érdekében használják fel, vagy akarják felhasználni, hanem egymást elpusztító í aini indulattal fenyegetik e világ Ábeléit. Isten és ember ellen való bűn egy olyan fenyegetés alatt tartani a világot, amelynek következményeivel azok sincsenek tisztában, akik e fegyvert fel merészelik emelni a máskénben gondolkozók megfenyegetésére. Mi, keresztyének, Istennek szolgálunk akkor, amikor ez ellen az istentelenség ellen felemeljük szavunkat. Ilyen értelmű Isten-szolgálatunk jó elismerését és eredményét látjuk abban, hogy a nyugati féltekén élő egyház felelős vezetői is egyre több?n tótiék az atomerő háborús felhasználásának törekvésében az emberiség egésze elleni legszörnyűbb bűnt, amely ellen minden hivő keresztyénnek minden erővel küzdeni kell. hogy az Istennek és embernek hűségesen szolgáló egyháznak van jövője a szocializmust építő társadalomban, Ma magyar hazánkban szocializmust építő társadalom- ban élünk, mint egyház. Az egyház számára adódik ebből probléma, de meggyőződésem, hogy a problémák nem válnak áthidalhatatlan ellentétté, ha kölcsönös megértéssel és őszinte bizalommal azon fáradozik mind az állam, mind az egyház, hogy az emberek előrehaladását és boldogulását munkálják. Csak ne, akarjon az egyház szolgálat helyett uralkodni, az állam pedig engedje, hogy az egyház őszintén és becsületesen, hátsógondolat nélkül végezhesse szolgálatát az emberek között, legjobb meggyőződése szerint. Az új esperest többen köszöntötték szolgálata megkezdésekor. Káldy Zoltán püspök köszöntő szavaiban arról beeiM ÁLTAlMAZb IC OQyeMei Az Istennel való boldog együitlét, az „elveszett paradicsom" után sóvárgó ember őszinte vallomása ez a zsoltár. Erre válaszolt az Isten e vasárnap evangéliumával, melyben tudtul adja: ügyünket úgy oltalmazza meg, hegy helyettünk Jézust ítélteti halálra. szélt, hogy az egyházi szolgálatot ma csak bátor lélekkel, csak örömmel, csak tágszívűen lehet végezni. Az egyházmegye lelkészei felé fordulva a* következeket mondotta: Az egyházmegye lelkészeinek nagyon segíteniük kell majd az esperest. Az alapvető kérdésben nem lehet különbség közöttünk. Nem szabad összetéveszteni a féket és a motort. Mindig akadnak olyanok, akik fékezni szeretnének olyankor, mikor motorrá kellene lenniük és a motor szerepét töltik be, mikor fékezniük kellene. Eigyhá- zunk árokba jutott kocsija most onnan kifelé tart. Most ezért nem féknek, hanem motornak kell lennünk. Fékezni akkor kellett volna, mikor lefelé tartottunk. Vigyük tehát előre egyházunk kocsiját B. L. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A matanzaszi (Kuba) északamerikai alapítású lelkészképző intézet professzorai nyílt levélben kérik az Egyesült Államokat, hogy legyenek több megértéssel Fidel Castro kubai kormányának célkitűzései iránt. A nyílt levél kifogásolja az új kubai kormányról terjesztett hamis híreket és téves helyzetképeket. A kormány vezetőinek az a célja — írja többek közt a levél —, hogy „mintaforradalmat” hajtsanak végre, amely kerüli a bosszúállást és igazságot szolgáltat. A levél írói kétségbe vonják azoknak az amerikaiaknak a jogosultságát a forradalom bí- rálgatására, akik annalk idején a Battista-kormány véres cselekedeteit szó nélkül hagyták. * v A németországi uniált egyház Berlinben tartott zsinata nyilatkozatot fogadott el, amellyel a német néphez és a nagyhatalmakhoz fordultak. A nyilatkozatban arra emlékeztetik a német népet, hogy akkor, amikor a jelenben oly égetővé vált Németország békéjének és újraegyesülésének ügye, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez a helyzet a német nép saját bűneinek keserű gyümölcse. Ezért a leghatározottabban ellent kell állani a nacionalizmus bármi formában való feléledésének, amely már egyszer a német népet és az egész világot is romlásba taszította. Ezzel is jelentősen hozzájárulhatnának a németek a népek közötti általános megbékéléshez. E nélkül a belső átalakulás nélkül hiábavaló a külső és a belső békéért folytatott küzdelem. A német népnek ellent kell állania annak a kísértésnek, ralis. hogy az egyes hatalmakkal való szövetségkötések kihasználásával ismét hatalmi politikát próbáljon meg folytatni. A német népnek kész kell lennie arra, hogy katonai erejét korlátozzák és felügyelet alatt tartsák. Különösképpen le kellene mondania mindenfajta atomfegyverkezésről. A zsinat továbbra is elítéli a tömegpusztító fegyvereket. A német népnek tartózkodnia kell a hidegháborúban való részvételtől. A hidegháború félelemből, bizalmatlanságból és hatalmi törekvésekből született és hazug propagandájával előkészíti a melegháborút. A zsinat aggodalmát fejezi ki afelett, hogy már keresztyének között is elharapózott a hideg- háborús gondolkodás, amely csak a barát vagy ellenség kategóriáját ismeri s ezzel veszélyezteti a keresztyénség egységét. A német népnek tisztában kell lennie azzal, hogy a béke és az újraegyesülés áldozatokat kíván s ezeket elsősorban neki magának kell meghoznia. A világhatalmalcat arra kéri a zsinat, hogy ne tekintsék a megosztott Németországot hatalmi politikájuk előterének. A tárgyalásoknál is fáradhatatlanul törekedjenek a megértés és bizalom légkörének megteremtésére. * A brit quäkerek május 25- re a londoni Albert Hallban nagy békekongresszust terveznek. A kongresszuson nemcsak az atomháború veszedelméről lesz szó, hanem a háború keresztyén megítéléséről és a nemzetközi vitás kérdések békés megoldásának lehetőségéAz áldozat nyoméban Ez a vasárnap az áldozatról beszél. Az áldozattá vált Jézus Krisztusról. Ügy tűnik, hogy az emberek áldozata, mivel a főpapi tanács szánja erre a sorsra. Jézus haljon meg inkább, mintsem a népnek essék baja. Ö legyen az áldozat. Mentegethetetlen gonoszság, ravasz számítás, gyilkos szándék adja a szájukra a döntés szavát. De miközben kijelölik az áldozatot, akaratukban — szándékuk ellenére -— Isten terve valósul: Isten áldozata lesz. Az emberek szándéka Isten iidvösséges tervének eszközévé úgy válik, hogy az Áldozat maga is áldozattá akar válni. Jézus Krisztus Urunk a főpapi imádságban így vall az Atya előtt: „Odaszentelem magamat őérettük ...” (Jn. 17, 19.) Nem egyszerűen emberek kénye-ked- vének kiszolgáltatott áldozat, nem az Isten megmásíthatatlan végzése alatt nyögő szerencsétlen, hanem önkéntes áldozat. Irgalmas szeretetének az áldozata. Ezért nem keresi a menekülés lehetőségét emberek kezéből és ezért pontosan simul bele az Isten akaratába. „Mi, akik mindenféle áldozattól annyira iszonyodunk, meg tudjuk-e érteni valaha is ezt az áldozatot? Megérteni annyira, hogy imádni tudjuk érte Jézus Krisztust. Annyira még csak el szoktunk jutni, hogy elmondhatjuk ennek az áldozatnak a történetét. De az ének örökké adós hálaadása — „Soha én ezt nem tudom, Meghálálni Jézusom!“ — bizony elmarad. Pedig az érettünk áldozattá lett Jézus Krisztus még az imádásnál is többet akar. Nem elégszik meg csodá- lókkal, még a nagy szeretetét csodáló imádókkal sem. Az érti meg igazán áldozatát, aki figyel áldozata céljára is. „... hogy ők is megszenteltek legyenek az igazságban.” Várja önelégült, gőgös kegyességünk feláldozását. Várja hitetlenségünk feladását. Várja időnk áldozatát, hogy legyem türelmünk megérteni a testvért és legyen időnk az érette való közbenjáró imádságra. Várja a jó szó áldozatát a felelőtlenül inaggyaíázottak érdekében. Várja a felelős szeretet cselekedeteit a ránkbizottak életében. Várja a hivatás hűséges betöltésének áldozatát a talán nem is ismert felebarátok érdekében. „ítélj meg engem. Istenem ...” — imádkozzak ma. Közben pedig gondolkozzunk el azon, hogy az Áldozat ereje áldozatra bírt-e bennünket. Fehér Károly
