Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-02-15 / 7. szám

KP. BÉRM. BP, 72.

'Tj&mtíken tf hö jt

Hogyan, kérdezhetné az olvasó, hát ilyen is van? Hogyan értsük ezt? Hiszen a böjt — így véltük eddig legalábbis — tartózkodás és önmagtartóztatás,' lemondás és elfordulás, el- csendesedés és megüresedés. S mindez — úgy látszik legalábbis — aligha nevezhető „termékeny” magatartásnak. Hogyan lehet termékeny böjtről beszélni?

Igen is lehet, sőt nagyon is kell. Mert mindaz, amit fentebb vázlatosan elsoroltunk, mint a böjti magatartás ismertetőit, csakugyan így van, így igaz és helyes, mindez azonban — ha jól értjük — csak feltétele és lehetősége valaminek, ami igazán megtölti a böjti időszakot értelemmel és tartalommal és ami böjti magatartásunkat nagyon is termékennyé, áldott jó gyümölcsöket termővé teheti. Mert a fenti felsorolásra visszapillantva, azt kell mondanunk: a böjt tartózkodás — a rossztól s ezért készség a jóra; lemondás — önös érdekeinkről s vállalása a másik emberért való felelősségnek; elfordulás önmagunktól és ezért odafordulás Krisztushoz s az Ö követése; megüresítése szívünknek — a bűntől, hogy üres és alkalmas edénye lehessen Isten igéjének. A böjti magatartásban semmi nincsen, ami magáért való lenne, hanem minden azért van, hogy felkészítsfen bennünket valami nagyra és hatalmasra, amit Urunk akar adni nekünk. Adni azonban csak annak lehet köztudomásúlag, aki kiüríti tarisznyáját s úgy tartja oda —, bajos megajándékozni azt, aki görcsösen szorongat a markában valami kincsnek vélt kacatot — hiába kínálsz forrásvizet annak, akinek poharában áporodott lötty dohoso- dik.

Böjt tehát figyelmünknek, szívünknek, fülünknek nagy összpontosítása a szükséges dolgokra. Az „egy” szükséges dologra? Kétségkívül. Isten igéjének befogadására és a szentségekkel való élésre. Életünknek minden idejében, az egyházi esztendő minden szakaszában, de böjti időben kiváltképpen is. Azonban: van-e olyan igehallgatás, úrvacsora! asztalhoz járulás, gyülekezeti közösségben való épülés, amely önmagáért való? Nem azért szól-e hozzánk Urunk igéjében, hívogat asztalához, erősít az élet italával és kenyerével, hogy „egészen az övé legyünk, neki éljünk és szolgáljunk”, már itt a földön is? Nem azért akarja-e gazdagon megtölteni kezünket, szívünket, tarsolyunkat ajándékaival, hogy — akár a tanítványokat annak idején — útnak indítson, a szolgálat útjára? Bizony azért hirdetteti: közel van hozzátok Istennek országa, térjetek meg és higgyetek az evangéliumban — hogy teremhessük a megtérés áldott gyümölcseit.

Ezért lehet tehát termékeny böjtről beszélni. Csak akkor értelmes dolog a böjt, csak akkor éri el célját az életünkben, ha van termése, ha böjti magatartásunknak vannak gyümölcsei, kézzel is foghatóak, észrevehetőek, olyanok, amelyek a Mennyei Atyát dicsőítik és javára vannak felebarátunknak. Hogy melyek ezek a jó gyümölcsök, amiket Urunk tőlünk vár, arra magunknak kell rájönnünk s ezek kinek kinek az életében sokfélék és különbözőek lehetnek. Talán családunk kis körében, talán sokkal szélesebb körben kiható gyümölcsök ezek. Bizonyos azonban, hogy nem maradhatnak meg úgynevezett belső, lelki világunkban, hanem — ha igazi gyümölcsök — ki kell sugározzanak a környezetünkbe. S az is bizonyos, hogy nincsen olyan változás a szívünkben, aminek valamiképpen ne lenne hatása a másik emberrel való viszonyunkra, ami ne válnék jó szolgálattá társadalomban, nemzetben, népek közösségében — ha igazi és őszinte az a változás.

Termékeny böjt, igazi böjt, áldott böjti időszak. Böjti szelekre lassanként eltakarodik a hó földjeinkről, tavaszi szaga van a levegőnek, zsendül a vetés, érik a termés. Így van ez a természet világában. Isten Jézus Krisztus Urunk életét és szolgálatát, tanítását és áldozati halálát belevetette ennek a világnak a szántóföldjébe, az emberiség történetébe és életébe, a szívünkbe, hogy gazdag termést hozzon, harminc, hatvan, vagy százannyit. A böjti időszak hálás és boldog megemlékezés erről a magvetésről és felelősséggel, odaszánással való felkészülés erre a gyümölcstermésre.

Groó Gyula

flz Evangélikus teológiai akadémia professzorainak nyilatkozata Niemöiier Márton mellett

Meggyőződéssel valljuk, | hogy Niemöller Márton igaz j ügyet képviselt a hitleri egyházüldözés idején. Imádkoztunk akkor, hogy Isten oltalmazza meg a koncentrációs táborban, mert tudtuk, hogy a fasizmus ellen folytatott harcával az egyetemes emberiség ügyét képviselte.

A második világháború borzalmai után vele együtt reméltük, hogy a keresztyén egyházak szembe fognak szállni egy újabb, fizikai és erkölcsi méreteiben a legutóbbival össze sem hasonlítható világégés előkészítőivel. S amikor Nie- möller Márton a hit bátorságával és egész erkölcsi tekintélyével harcot kezdett az atomháborút igazoló teológusok és politikusok ellen, bennünket is erősített harcunkban a békéért.

Mivel úgy látjuk, hogy most is egyetemes emberi érdeket képvisel, egész emberségünkben megdöbbent bennünket az a vádaskodás és hajsza, amiben ennek a kimagasló egyházi személyiségnek már évek óta része volt, s ami most egzisztenciális jelleget öltött, illetve elhallgattatására irányul. Szolidaritást vállalunk vele mostani helyzetében és kérjük Istent: adjon neki erőt, hogy félelem és ingadozás nélkül tudja képviselni az egyetemes emberi békét. Hisszük, hogy az az ügy, amelyet Nie- möller Márton egész teológiájával és magatartásával képvisel, győztesen kerül ki ebből a küzdelemből és nem gyengülni, hanem erősödni fog a nyugati keresziyén- ség felelőssége a békéért.

A világ békéje szempontjából igen fontosnak tartjuk a német kérdést. Egyházi szempontból tehát döntő szerepe van a német evangélikus keresztyének magatartásának. Ezért arra kérjük őket testvéri szívvel, hogy amikor a saját létfontosságú kérdéseikben és Niemöller Márton ügyében állást foglalnak, akkor legyenek tekintettel a vil*g békéjére,

Budapest, 1959. február 9.

Az Evangélikus Teológiai Akadémia professzorai

Hajsza Niem&ller ellem

Strauss bonni hadügyminiszter pert indított D. Nie- möller Márton hessen—nassaui egyházkerületi elnök ellen, a hadsereg megséi'tése címén. Niemöller egy január végén Kasselban tartott előadásában, melynek témája a népek békéje volt, azt mondotta, hogy a második világháború német hadserege megsemmisítő osztagainak kiképzése, amely egyenlő volt a gonosztetteikre való képzéssel, ártalfnatl annak tűnik ahhoz képest, hogy a mostani német szövetségi hadsereget atomfegyverekkel képezik ki. A nyugati sajtó Niemöller szavait elferdítve adta vissza. Ezzel megindult egy példátlan hajsza Niemöller ellen. Ennek egyik zászlóvivője az új fasiszta Német Párt, amely külön is pereli Niemöllert azzal a jellemző jelszóval, hogy „a német katonák rágalmazásának végre véget kell vetni”. Sajnálatos, hogy — Strauss miniszter felhívására — nemcsak volt és jelenlegi német tábornokok és katonatisztek csatlakoztak a Niemöller ellen indított hajszához aláírások gyűjtésével és tiltakozó nyilatkozatokkal, (hanem egyházi körök is megragadták az alkalmat, hogy tüntessenek Nie- möller ellen. Jellemző módon ugyanezek a körök szó nélkül hagyták Strauss miniszternek nemrégen elhangzott kijelentését, amely szerint mindazok, akik a békés megegyezés, a tárgyalásod?, például a Rapac- ki-terv hivei, „háborús bűnösöknek” tekintendők. •

Mindez nem meglepő. A világ békéjéért, az emberiség fennmaradásáért, boldogabb jövőjéért való fáradozás végsőkig kiélezi az ellentéteket azokkal, akik az ún. erőpolitika híved. Tisztázódnak a frontok, lehuillanak az álarcok s mindenki színt vall az emberiségnek ebben a döntő nagy kérdésében.

Természetesen megmozdultak a lelkészi testvérközösségek is: a rajnai, westfáliai, württembergi, hessen—nassaui, továbbá a bádetnd Teológiai Társaság egy emberként álltak Niemöller mellé és tiltakoztak Strauss mimiszter eljárása ellen. A Német Béketársaság i yugiat-németországi szövetsége pert indított Strauss hadügyminiszter ellen a fent már idézett, a béke híveit háborús bűnösöknek minősítő kijelentése miatt. Niemöller maga a hessen—nassaui egyházkerület elnökségének ülésén kijelentette, hogy levelet intézett egyházkerületének zsinati tagjaihoz és minden lelkészéhez, amelyben közli kas seli előadásának hiteles szövegét és megvilágítja az egész kérdést. Várható, hogy világszerte tiltakozás indul a bonni kormány eljárása ellen és Níemöller mellett.

A német hírszolgálati iroda felkereste ezzel kapcsolatban D. Bereczky Albert ny. református püspököt és D. dr. Vető Lajos püspököt, akik nyilatkozatot adtak ki, melyet lapunkban közlünk. Ugyancsak nyilatkozatot adott ki az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara is.

D. Bereczky Albert és D. dr. Vető Lajos püspökök nyilatkozata

Magyarországra is eljutott a híre, hogy Niemöllcr Márton hessen—nassaui egyházi elnök ellen micsoda botrányos eljárást indított Strauss József,

a bonni kormány hadügyminisztere. A magyarországi protestánsok közvetlenül, személyesen is jól ismerik Nie- möller Mártont. Hiszen gyakran megfordul nálunk, ilyenkor mindig prédikál nemcsak egy gyülekezetben, hanem olykor a gyülekezetek egész sorában. De ismerős volt a neve Niemöllernek a Hitler-féle fasizmus idején is és benne Magyarországon is a fasizmus egyik legelszántabb ellenségét tisztelik.

Érthető, hogy ilyenformán mi, magyarországi protestánsok, de általában véve mi magyarok is a Niemöller elleni akcióban a fasizmus Nyugat- Németörszágban való hihetetlen megerősödésének a jelét látjuk. Az is előre látható, hogy a fasizmustól mentes egyházak mindenütt tiltakozni fognak Niemöller „megrend- szabályozása” ellen. Éppen most halljuk, hogy a budapesti protestáns teológiai akadémiák tanárai kari ülések'kere- tében foglalkoznak ezzel a szégyenletes üggyel és tiltakozni kívánnak Strauss eljárása ellen.

A Niemöller Márton egyházi elnök elleni eljárásban jeladást látunk arra, hogy a német militarizmus el akarja nyomni azokat a józan erőket, amelyek éppen a németség érdekében a fasizmustól és egy újabb szörnyű háborútól akarják a népeket, Európát és a világot megmenteni. .

Mi, mint egyházi emberek és mint a fasizmustól sokat szenvedett magyar nép fiai, mélységesen elítéljük Strauss József bonni hadügyminiszter Niemöller elleni eljárását, ezt várjuk el a német evangéliumi egyházaktól és a békeszeretö németektől is. Istent pedig arra kérjük, hogy Niemöller Mártonnak és a békeszeretö német népnek adjon továbbra is erőt és bátorságot a népek érdekében és a világ békéjéért folytatott küzdelmükhöz.

Budapest, 1959. február 9.

D. Bereczky Albert s. k. ny. református püspök D. dr. Vető Lajos s. k. evangélikus püspök

Haladás, jólét és béke

Nagy érdeklődéssel és minden jóért való őszinte lelkesedéssel olvastuk az SZKP XXI. kongresszusáról szóló beszámolókat, az ott elhangzott felszólalásokat és határozatokat. Olyan jelentős megnyilatkozások és döntések történtek ezen a kongresszusán, amelyekre mindannyiunknak fel kell figyelnünk, annál is inkább, mert ezek a döntések kihatással lesznek magyar népünk és benne gyülekezeti tagjaink életére is.

Nagyszerű távlatot vetített a szovjet nép elé a hétéves népgazdasági fejlesztési terv, melynek célja a dolgozók élet- színvonalának, jólétének állandó emelése, a különböző gazdasági ágak nagyarányú fejlesztése alapján. Ez a terv előirányozza a nemzeti jövedelem igen jelentős növekedését és ennek nyomán a dolgozók jövedelmének komoly emelkedését. Egyre jobban fokozódik majd a nép anyagi jóléte és kulturális színvonala.

A jólét emelésével összefüggésben a hétéves terv előirányozza a nehéz fizikai munka megkönnyítését és több esetben annak kiküszöbölését az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezésben, a közlekedés- i ben és más munkaágakban. Előirányozza a rövidített munkaidőt és a kevesebb heti munkanapot. A terv végére általában 6—7 órás munkanapot, két pihenőnappal kíván j elérni. Ebben az intézkedésig ben az ember megbecsülése, : egészségének óvása és életének szebbé és könnyebbé téte- ■ lére való törekvés jut kifejezésre.

j De gondoskodás történik arról is, hogy a dolgozók szép I családi otthonokban élhesse- j nek. Hét év alatt városokban ] 15 millió lakást, falvakban pedig 7 millió családi házat építenek. Ennek a hatalmas építkezésnek végrehajtása nyomán igen sok város és falu képe szinte teljesen msgválto- ! zik. Szép, modern, egészséges I házak tömege jelenik meg í mindenfelé a szovjet földön.

’ Ezeket a nagy célokat a szovjet nép a legújabb tudományos • és technikai vívmányok alkalmazásával kívánja elérni. A népgazdaság minden ágában ; meghonosítják az új technikát,

gépesítik és automatizálják a termelési folyamatokat. A mezőgazdaságban ez idő alatt több mint 1 millió traktort és 400 000 gabonakombájnt fognak beállítani. Az építkezésekben a nagyipari módszereket alkalmazzák, előregyártanak nemcsak egyes épületrészeket, hanem egész szobákat. Hasznosítják az atomerőt az energetikai és közlekedési hajtóművekben. Így a modern technika vívmányaival megköny- nyítik az emberi munkát és gyorsítják a kivitelezést.

A XXI. kongresszus erőteljesen hangsúlyozta a hétéves terv megvalósítása érdekében a nevelőmunka elmélyítését. A társadalmi kötelességek felismerése, a társadalom javára való munkálkodás, a közösségi élet továbbfejlesztése, a barátság és testvériség gyakorlása mind-mind olyan értékek, melyek segtíségével megvalósulhatnak a kitűzött nagy célok.

A hétéves tervet azonban csak békében lehet megvalósítani. Éppen ezért a kongresz- szus hangsúlyozta, hogy a szovjet nép őszintén kívánja és munkálja a békét. Kívánja az atom-, hidrogén- és rakétafegyverek kipróbálásáról, gyártásáról és alkalmazásáról való lemondást, azok megsemmisítését és az atomerőnek békés célokra való felhasználását.

Amikor mi, mint az egyház tagjai olvassuk a hétéves terv nagyszerű távlatait, csak örülhetünk annak, ami annak alapján a haladás, a jólét és a béke érdekében történik. Úgyanakkor, amikor hirdetjük az üdvözítő evangéliumot, súlyt helyezünk arra is, hogy az embernek itt a földön is szép és boldog élete legyen. Mi nemcsak az „utolsó célokért”, tehát az emberek üdvösségéért fáradozunk, hanem az „utolsó-előtti célok”-ért is, tehát azokért, melyek megvalósulása emberibbé teszi az életet. Mi csak örülhetünk annak, ha a modern technika vívmányainak felhasználásával szebbé tehetjük az emberj. életet. E mögött is Isten gondoskodó szeretetét látjuk. Hisz- szük, hogy a hétéves terv magyar népünk számára is bátorítást, előrehaladást és segítséget fog jelenteni.

Krisztus győzelme

A mai vasárnappal lila terítő kerül az oltárra. Ez a beszédes jel arra figyelmezteti a gyülekezetei, hogy új su< kasz kezdődött az egy-< házi esztendőben. Ezt a hamvazószerdától húsvét szombatjáig tartó negyven napot nagyböjtnek nevezzük.

Nagyböjtöt — a tőle elválaszthatatlan Húsvéttal együtt — az egyházi esztendő szívének is szokták mondani. Meg is érdemli ezt a nevet, mivel Jézus Krisztus keresztre vivő útját, halálát és feltámadását, tehát üdvösségünk döntő jelentőségű eseményeit tárja elénk. Mondanivalója központi jelentőségének tulajdonítható, hogy történelmileg is ez az ünnepkör alakult ki először az egyház életében. Kialakulása korában nagyböjt előkészületi időnek számított: ez alatt a negyven nap alatt készítették elő a keresztség szentségére vágyakozókat a keresztelésre. Ez az előkészítés azonban nem pusztán elméleti oktatást jelentett, hanem a pogányság megkötözött- ségeitöl való eloldódást is szolgálta. Ezért olyan evangélium-szakaszokat olvastak fel a keresztségre vágyakozók előtt, amelyekben Jézus Krisztus Urunknak a Sátánnal szembeni győzelmes küzdelme szólalt meg, hogy a diadalmas Urban való hit által ők is bátran ellene mondjanak a Sátánnak cs megszabaduljanak rabságából. Mivel ez a rabság nem pusztán elméleti dolog, hanem testet-lelket, az egész ember egész életét átjáró valóság, az ellentmondás komolyságához és a szabadulás útjához a test megfegyelmezé- se, Isten rendjéhez szorítása is hozzátartozott.

Nagyböjt negyven napja, illetve ennek mondanivalója számunkra azoknak a vasárnapoknak az üzenetében ölt testet, amelyeket eredetileg nem is számoltak a negyven naphoz, mivel a vasárnap mindenkor Húsvéíra emlékeztet. Ezek a vasárnapok nevüket az istentiszteletet kezdő zsoltár (introitus) első szavának latin nyelvű alakjától nyerték (Invocavit, Reminiscere, Oculi, Laetare, Judica) s az utóbbi, a virágvasárnapi bevonulás pálmaágaira emlékeztetnek (Palmarum).

A nagyböjt időszakára eső vasárnapok ősi evangéliumai, de az ebben az egyházi esztendőben használt perikópa-rend evangéliumai is Jézus Krisztusnak a Sátán felett való győzelmét állítják elénk, úgy, ahogy azt Urunk, a tanítványai és általában az ember szavában, tettében, életében jelentkező sátáni erők felett kivívta. Ne pusztán történelmi érdeklődésből figyeljünk ezekre az evangéliumokra, hanem úgy, mint akiket Jézus Krisztus Urunk keresztségünlikel elkötelezett a Sátánnal való * harcra és amelyben győzelmével támogat. Itt az is világossá válik, hogy nagyböjt üzenete nem egy naptárilag meghatározott időszakra érvényes csupán, hanem az egész keresztyén életre, annak testi-lelki valóságára egyaránt.

Böjt első vasárnapjának (Invocavit) névadó zsoltárverse (Zsolt. 91, 15) arra figyel- 8 xreztet, hogy keresztyén eleji tünk harcát a bűnnel nem ön- i állóan, hanem Krisztussal és Krisztus földi testével, az egyházzal való közösségben vívhatjuk eredményesen.

Krisztussal való összeköttetésünk egyik fontos eszköze és módja a segítségéért való könyörgés. A segítségéért való könyörgés által győz a mi életünkben Krisztus a bűn elleni küzdelemben, _ . . „, , Feher Karoly