Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-02-08 / 6. szám

Az 1742. április 20-án Alberti községben született Tessedik Sámuel atyja evangélikus lelkész volt: Atyját korán elvesztette, árvaságra jutott. Özvegy édesanyjával Pozsonyba kerül, ahol nehéz anyagi gondokkal küzd a kis család. Már középiskolás korában házitanítóskodással igyekszik anyja anyagi gondját enyhíteni. Főiskolai tanulmányait, egy év kivételével, melyet Debrecenben töltött, Németországban végezte. Erlangen, Jéna, Lipcse, Halle és Berlin tanulmányainak útja. Mindent megfigyel és minden figyelése mögött ott él az összehasonlítás sokat szenvedett és e szenvedések miatt elmaradt édes szülőföldje helyzetével. Önéletrajzában írja, mint találkozott először a vízszabályozással, amely mocsaras pusztaságokat dús termőfölddé változtatott, a gátak közé kényszerített folyócska vízierőt szolgáltatott, homokpusztaság alakult át dús lombozató erdőkké és az összekötő csatornákon egy-két lóval szállítanak olcsón és könnyen nehéz terheket. Mindezt úgy nézi, mint az emberi ész és erő természetalakító hatalmát.

1767-től szarvasi lelkész. Kis papikertje szikes rögeit munkálja szorgalmasan és amikor már termővé tette, külföldről hozatott lucernamaggal veti be és e kis kezdetből születik meg az állattakarmányozás új módszere. A szarvasi lelkész néhány év alatt európai hírnévre tett szert. Hazai és külföldi szakemberek figyelnek fel rá és egyre-másra éri a kitüntetés. Istennek e hű szolgája nemcsak kéri Urától a mindennapi kenyeret, de annak megszerzésében kiváló képességei és ismeretei latba- vetésével fáradhatatlanul

munkálkodott is. A Szarvas határában fehéren fénylő szí- kesföldek megjavítására olyan módszert talál fel, mely ma is időt álló, amint egy mai szakember írja, az egyetlen biztosan beváló módszer. Élőszóval, írással és példaadás- sal terjesztette a mesterséges rétművelést, tanította az állatok gondozását.

Ipart alapított. Iskolája növendékei 38 féle iparágat tanultak, ruhaanyagukat maguk fonták és szőtték. Tessedik a szellem és az anyag egymásba kapcsolódását érzékelhetően is

Ä M U

szemléltette, amikor 1780-ban megalapította világhírű „Gyakorlati Gazdasági es Ipariskoláját”. Az iskolába bevitte az anyagiságot. Forradalmi gondolat volt ez akkor. Saltzmann német professzor szerint: „A legnagyobb gondolat és a legmerészebb terv, milyent valaha egy intézettel kapcsolatban elképzeltek.” A jó pedagógus szeretettel hinti el az ifjú lel- kekbe azokat a magvakat, melyekből majdan a hasznos élet fái nőnek fel. Tessedik ennél is tovább ment. A fák mellé odaállott és egész életükön át igyekezett azok növekedését helyes irányban tartani. Elment az emberekhez, kutatta, tanulmányozta bajaikat. Járt-kelt falujában, megfigyelte a hibákat, visszásságokat. Tényeket és lehetőségeket mérlegelt és ezekből gyakorlati megoldásokat vont le és valósított meg. Egész sorát írja ily tartalmú könyveinek, másszóval falukutatást végzett és szociográfiákat írt s így a falukutatás és falufejlesztés modern munkáját végezte a XVIII. században.

Mindezt a három csoportban feltüntetett temérdek munkát egy tizenkétezer lelket gondozó lelkész végezte, aki szo(1742—1820)

rosabb értelemben vett lelké- szi teendőit is nagy hűséggel teljesítette. Tessedik írásaiból és a hagyományból megállapíthatjuk, hogy jó igehirdető és pontos egyházgondozó volt. Ennek nem mond ellent, hogy prédikációi a természet-teológust állítják elénk. Főiskolai tanulmányait a , Leibnitz— Wolff féle bölcsészeti irányzat idejében végezte és ez az irányzat az emberi élet vallásos alapvetését a természettudományokkal kapcsolta egybe. Kialakult hát az ő lelkében is az életideált formáló hit, hogy a világ nagy gépezete Isten célját szolgálja, következésképp a természet adományait mennél tudatosabban felhasználó ember végeredményben Isten tetszésére munkálkodik, így léphettek vallásos alapon törekvései előterébe a természet jó kihasználása, az élet realitása, az embernek hasznodra j tó, az Istennek tetsző munka. Egész nagy életmunkáját egységbe foglalni akarván, azt úgy tekinthetjük, mint egy, a maga nemében egyedülálló, széleskörű lelkipásztori szolgálatot.

dr. Nádor Jenő

a nyugat-békési egyházmegye felügyelője

JIÁttuk Hallottuk

Tatay Sándor novellájából készült az egyik legújabb magyar film: a Ház a sziklák alatt. A kitűnő szereposztású, nagyszerűen fényképezett film magyarországi bemutatója előtt az Egyesült Államokban egy filmfesztiválon díjat nyert.

A film — követve a novella történését — a badacsonyi szőlőhegyek embereinek életét mutatja be. Egy családot ismerünk meg. Ott élnek a badacsonyi komor sziklák alatt egy egyszerű kunyhóban. A fekete sziklák szinte ráhajolnak a kis házra és agyonnyomják lakóival együtt. Jelképpé válnak ezek a sziklák és fekete komorságuk szinte előrevetítik árnyékát a szörnyű családi tragédiának. A sorstól megpróbált férfi hiába akar szaoadulni a nyomás alól, hiába indul neki újból az életnek, nem sikerül neki. A sziklák, illetve az alattuk folyó maradi élet, agyonnyomják, gyilkosságba kergetik és szétbomlik a családi élet, amit pedig olyan görcsösen szeretett volna felépíteni. A néző szinte látja a lehajtó komor sziklákat lefelé gördülni és látja, amint ezek a sziklák maguk alá temetik a kis házat, férfit, a házasságban megtisztult nőt, gyermeket, púpos sógornőt, szerelmet, megbocsátást és gyűlöletet.

De vajon így van-e valóban? Azt a sorsszerűséget akarja-e bemutatni a film,

amit nem kerülhet el senki? Valóban jelkép a badacsonyi 'komor szikla, de a film mondanivalója kilép a kis ház szűk keretéből és túlmutat egy családi tragédián. Nem minden egyéni és családi életet nyom agyon a szikla. Élnek alatta olyanok is, akik félrelépnek a szikla útjából. A film maga cáfolja meg a sorsszerűséget, a komor végzetet éppen avval, hogy mondanivalója. több egy család tragédiájánál. Tulajdonképpen két ember kétféle útját mutatja meg. Az egyik mer szakítani a régivel, a visszahúzó múlttal és környezettel, mer újat kezdeni, belevágni a bizonytalan és mégis biztos jövőbe: mert látja maga előtt a célt. Á másik maradi, helyhez és röghöz kötött: ahogyan és ahol élt eddig, ott és úgy akarja haláláig folytatni. Nincs ereje és reménysége a ránehezedő terhek alól szabadulni. Ezért a két ember útja elválik, az egyik elindul a jövendő felé, a másikat agyonnyomja a szikla, illetve a saját maga maradisága, tehetetlensége, szélmalomharca.

Lehet vitatkozni a filmnek és a novellának a hibáiról. Arról a jószándékról azonban nem, hogy meg akarta mutatni: aki előtt cél van, azt nem húzza vissza környezet, sem körülmények, sem ún. végzet, hanem tud új utakon elindulni. j. G.

Képek a fóti ökumenikus kántortanfolyam életéből

■ Ha valaki kínai verssornak gondolja e sorbafűzött szótagokat, téved. Kérdezze meg általános iskolás gyermekét, vagy unokáját és pontosan le- énekli, még kézfejének mozdulataival is szemléltetni tudja az egyes hangokat. Sok felnőtt észre sem vette még talán, milyen modern módszerekkel és milyen meglepő eredményekre jutva tanítják ma énekelni gyermekeinket. ■Ilyen fejlett zenepedagógiai módszereket alkalmazva foglalkoznak Foton a Mandák Intézet ökumenikus kántori tanfolyamának 25 résztvevőjével is.

Áz első „kopogósok"

Szolfézs órát tartanak. Szolfézs a kottáról éneklés tudománya. Kis János gondnok, a tanfolyam egyik vezetője kéztartással jelzi a hangokat s mind a huszonötén utána éneklik egyszerre. Gyülvészi Barnabás református lelkész, a tanfolyam másik vezetője áll a padsorok elé. Két csoportra osztja a növendékeket. „Egyik csoport énekli, másik csoport kopogja.” Mindenki előtt kinyitva a szolfézs füzet. A „kopogó csoport” kezében ceruzával a pádon kopogja ki a dallam alatt külön jelzett elég bonyolult ritmus jeleit. Fia azt akarjuk, hogy kántoraink jó karvezetők legyenek, ritmikus énekeinket pontosan játsszák az orgonán, akkor tudatos, pontos, szakszerű kottaolvasásra kell megtanítani őket.

Mindez természetesen csak műhelytitok. Mikor Kalocsay Ferenc fóti református kántor, a karvezetés tanára mint énekkart vezényli a tanfolyamot, csak azt csodáljuk, mennyire pontos ritmussal, milyen tisztán és könnyedséggel énekelnek. Gárdonyi Zoltán és Re- zessy László kétszólamra és háromszólamra írt korálfeldol- gozásait mutatják be. Üdén cseng az ének: „Tarts meg Uram szent Igédnek...”, „lm jászlad mellett térdelek...”, „Jézus születék üdvösségünkre...” Gyönyörűség hallgatni. Biztosan örömet szereztek énekükkel az ökumenikus imahét alkalmával is, mikor két ízben szolgáltak.

Bejegyzés a korálkönyvben

Kilenc hete tanulnak és még hét hét van hátra, de már négyen játszottak orgonán egy- egy koráit istentisztelet alkalmával is. Az egyik résztvevő korálkönyvébe a „Krisztus te vagy életem...” c. dallam mellett ez a kézírásos bejegyzés olvasható: „Molnár Ilona, a fóti kántorképzőtanfolyam hallgatója, ezt az éneket játszotta életében először az evangélikus templomban a délelőtti istentisztelet kimenő énekéül. Igen jól sikerült, nyugodt játék volt. Isten áldja további zenei fejlődését. Fót 1959. január 18. Kis János.” Heti 18 órát ülnek harmonium mellett. Két csoportban foglalkozik egyenként mindenkivel a tanfolyam két vezetője. Mindkét csoportból hallunk bemutató játékot. „Lássuk mit tud a csizmaszár a harmonium mellett!” Domonyi parasztfiú tapossa a pedált. Előző nap kezdte tanulni a „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök Királyát” c. éneket. Már három taktus megy. A kimenő éneket ő is eljátsza — hibátlanul.

A „musica sacra"

és az egyház tanítása

Kinczler Irén a tanfolyam három evangélikus résztvevőjét kérdezi az egyházi élet ismeretéből és liturgikából. Egy szepezdi kislány szépen sorolja fel a mai evangélikus isten- tisztelet ősi liturgikus elemeit. Pontosan határoz meg ilyen „szakkifejezéseket”: introitus, antifona, kűrié, glória.

Bibliaismeretet közösen tanulnak. Az első félévben Madarász Lajos fóti református lelkész az Ószövetséget, a másodikban Ferenczy Zoltán rá- koslhegyi lelkészünk az Újszövetséget tanítja. Most Madarász Lajos tesz fel kérdéseket bibliaismeretből. Külön kérdezi a reformátusokat a II. Helvét Hitvallás keletkezése és a Heidelbergi Káté felosztása felől. Rövid, értelmes feleletek hangzanak el.

Ez még nem vizsga. Csak egy kis ízelítő az eddig végzett munkából. Káldy Zoltán püspök jelenléte, aki most látogatta meg először a tanfolyamot, nem feszélyező. Derűs, közvetlen szavai biztatóan hatnak a bátortalankodókra is.

Munka reggel % 6-tól este V2 10-ig

Kis János gondnok üdvözlő szavai keretében néhány adatot közölt a tanfolyam munkájáról. Ez a 15. alapfokú kántori tanfolyam az intézetben. Eddig 135-en végeztek. Közülük 80 jelenleg is tényleges kántori szolgálatot végez. A mostani tanfolyam evangélikus és református résztvevői ökumenikus testvériségben végzik munkájukat. Áídozatos- ság, hűség, szorgalo'm jellemzik ezt a munkát. Reggel háromnegyed 6-tól este fél 10-ig folyik a munka. Heti 60 óra a tanulmányi foglalkozás. Az egész tanfolyam idején összesen 960 óra. Pontos időbeosztással lehet csak előre jutni. Valaki „zenei Kaszárnyának” nevezte a tanfolyamot, de lehetne Isten műhelyének Is nevezni, ahol ő gyülekezeti munkásokat formál céljaira. A pihenésre is gondot fordítanak. Minden szombat délután szabad. Ebéd után kötelező egy órát aludni és teljes csendet tartani. Nevelői munkában Pál Edit testvér segít, aki különben a magyarországi Ökumenikus Tanács titkárságánál dolgozik. Ö vezeti a bibliaköröket is. Ilyen feszített ütemű munkát csak Istentől kiegyensúlyozott lélekkel, naponként megújuló erővel lehet végezni.

7:0 a konyha javára

Az eredményes munkához a konyha is igyekszik' hozzájárulni. A konyha dolgozói és a tanfolyam résztvevői jelenleg munkaversenyben állnak. Múlt héten 7:0 volt az eredmény a konyha javára. Ez azt jelenti, hogy a tanfolyam nem tudott annyit fogyasztani, amennyit a konyha termelt. Különösen a szabolcsiak fogyasztó-képességét tekintve ez nem kis teljesítmény. Általában senki sem fogyott le. Mindenki gyarapodott testileg is. Némelyik 6 kilót.

Bach János Sebestyén padján

Látogatásának befejezéséül Káldy Zoltán püspök a 146. zsoltár 2. versét olvasta fel. „Felüdülés volt ez a délután szolgálataim között — mondotta. Boldog vagyok, hogy tanáraitok ilyen munkát végeztek és így fogtátok fel, amit tőlük kaptatok. A munka közepén is komoly már az eredmény. Itt most az a szép, hogy szolgálatra készültök. Bach János Sebestyénnek a padján ültök. Az ő tudása lehet, hogy hatalmasabb volt, de ti is ugyanazt teszitek mint ő. Istent szolgáljátok a gyülekezetben.

Csak úgy lehet ilyen szolgálatot végezfti, ha hitből tesz-- szük. Hitből kell az orgona mellé ülni. Az orgona mellől azonban egy olyan életfolytatásnak kell elindulnia, amely egyéb munkaterületeken is, a maga egészében dicséri Istent.Örülök — mondotta befejezésül —, hogy református és evangélikus testvérek együtt dolgoznak ezen a tanfolyamon. Isten jelölte ki azt az utat, melyen egyházainknak hazánkban együtt kell haladnia az ő dicsőségére és népünk javára. Ilyen harmóniában kell szolgálatunk minden területén együtt működnünk.”

A tanfolyam ezen a napon egy újabb harmóniummal is gazdagodott, melyet egyik budapesti református egyházmegye bocsátott rendelkezésére.

Benczúr László

— Az Egyetemes Imahét alkalmával Csorvásan az evangélikus, református, baptista és görögkeleti gyülekezetek közös összejöveteleket tartottak. A szolgálatokat Tátrai Károly evangélikus, Kövér László református lelkészek, valamint baptista és görögkeleti lelkészek végezték. Az Imahét résztvevői elhatározták, hogy a közös összejövetelek alkalmait szaporítani fogják.

— Házimunkát lakásért vállalnék, tökéletes német nyelvtudással. Cím a kiadóban.

— Nyugdíjas mérnök korrepetálást vállal, ha bútorozott szobához juthat. Német és angil nyelvet is tanítana. Cím a kiadóban.

IZSÁK

Álltatok már hídon? Gondoltatok már a hid szolgálatára? Csendesen, alázattal hajlik meg az emberek lépése alatt és viszi őket a túlsó partra.

Ez volt Izsák szolgálata is. Izsák nem tett nagy dolgokat, az ősatyák között a legrövidebb élettörténet az övé. Híd volt Isten munkájában, akin végigment Isten és akin át tovább vitte ajándékát, amit Ábrahámnak adott és utódainak megígért.

Izsák Ábrahám egyetlen édes gyermeke volt. Szülei késő vénségben kapták ajándékul, amikor már az emberi természet törvényei szerint nem lehetett volna gyermekük. Születése bizonyság volt arról, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, ahol Isten akar valamit véghezvinni, ott akarata végbemegy, előtte nincsen semmiféle akadály.

Boldog gyermek volt, olyan tíz év körüli fiú lehetett, amikor édesapja elindult vele a Mórija földjére, hogy feláldozza őt. Izsák semmit sem értett o,z egész eseményből, valószínűleg csodálkozással, később félelemmel látta csak, hogy mi történik körülötte és engedte magát édesapja által vezetni. Mégis: őt eszközként használva Isten egy egész népet tanított: Isten előtt a legkedvesebb istentisztelet, az egyedüli igaz áldozat az engedelmesség. Erre gondolhattak később a zsidók, amikor az ugyancsak Mórija hegyére épült templomukba fölmentek áldozatot bemutatni.

Élete alkonyán Izsák tovább adta azt az áldást, amit ő is Istentől kapott. „Fiit által áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut" mondja az ige (Zsid. 11, 20.). A jövőre nézve — Isten ígéretére támaszkodva — bizalommal és nyugalommal intézkedett, mert tudta, hogy amit Isten ígért az bizonyosan valóság lesz.

Isten kezébeh mi is híd vagyunk. Rajtunk keresztül Ö akar eljutni másokhoz. Róla bizonyságot a legtöbbször úgy és akkor teszünk, amikor nem gondolunk rá. Amikor munkahelyünkön beszédünkben, döntéseinkben, feladatok előtt állva és a hétköznapok egyhangúságában vallunk a bennünk való reménységről.

Isten másökhoz — rajtunk keresztül — azonban úgy is el akar jutni, hogy a kapott áldást tovább adjuk. Az áldás Jézus Krisztus maga. Jézus Krisztusról beszélni, róla bizonyságot tenni, csak egyféleképpen lehet: ha lendítheletlenül hisszük és teljes szívünkkel meg vagyunk győződve arról, hogy Ö az Ür és az Ö igéje igazság!

K. I.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!

Amikor Luther Márton a Kis Kátéban a Miatyánk negyedik kérését magyarázza, nemcsak arra válaszol, hogy mit jelent a negyedik kérés, hanem arra is, hogy mi a mindennapi kenyér? Érdemes ezt a felsorolást figyelmesen végigolvasni. A korabeli gazdálkodó ember életszükségletét tartotta szem előtt, amikor írta. Ezt mi nyugodtan megváltoztathatjuk, a magunk életkörülményeire alkalmazhatjuk. A mindennapi kenyér nemcsak a kenyeret, az élelmet jelenti, hanem — amint a Kis Kátéban olvashatjuk — mindazt, ami a tét: és élet fenntartására

kell. A mi magyar nyelvünk szép kifejezésével a dolgozó emberről azt mondjuk: kenyeret keres. Amikor ezt halljuk, akkor mindenki tudja, hogy nemcsak az élelmet, hanem a ruházatot, a lakbért, a villanyszámlát és minden más kiadását is a munkájáért járó fizetéséből akarja fedezni. — Amikor azonban a negyedik kérésben a mindennapi kenyérért imádkozunk, akkor nemcsak azt kérjük, ami a fizetésből megvásárolható, hanem az Istennek minden áldását, amire a földi életünkben szükségünk van. Tehát derék háznépet, jó kormányzatot, derék és hűséges felsőbbséget, jó időjárást, békét, egészséget és még sok mást, amint azt Luther felsorolásából láthatjuk.

Nem szeretném azonban, ha félreértené valaki az eddigieket és azt gondolná, hogy a Miatyánk negyedik kérésében csak olyan értékeket kérünk Istentől, amit a dolgozó ember keresetéből nem lehet megvenni, azért pedig, ami megvásárolható, nem kell imádkozni. Hiszen a munkát, a munkához való erőt, a munkakedvet és a munkánk sikerét is kérnünk kell. Hiába van valakinek munkaalkalma, ha nincs egészsége. Viszont hiába lenne egészsége, ha nem lenne munkaalkalma. Amikor tehát ezt a kérést mondjuk, akkor mindarra is gondolnunk kell, ami pénzen megvásárolható életszükségletünk, amihez hűséges munka és a munkára alkalmas egészség által juthatunk, Isten jóvoltából.

A hét kérés közül talán éppen ezt veszik a legkomolyabban az emberek. Vannak, akiknek ezzel a kéréssel kezdődik az imádságuk és ezzel véget is ér. Nem úgy gondolom, hogy csupán ezt az egy kérést ismételgetik,

hanem úgy, hogy amikor imádkoznak, mindig csak kérnek és mindig csak olyat, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell.

Jézus Krisztus nagyon fontosnak tartotta a kenyérkérdést. Jól tudta, hogy amíg e földön élünk, szükségünk van a test táplálására és fenntartására. Az evangéliumból tudjuk, hogy az őt hallgató sokaságot megvendégelte, megsokasítva egy gyermek öt árpakenyerét és két halát. A mindennapi kenyérért való könyörgést azonban az imádság kellős közepére tette. Eléje és utána is tett kéréseket, amelyek nemcsak a földi életünkre, hanem az örök üdvösségünkre is vonatkoznak. Nem szabad a negyedik kérést az első helyre tenni, a többi kérést pedig miatta háttérbe szorítani.

Jó lenne, ha mindazok, akik a Miatyán- kot naponta ismételgetik, vennének maguknak annyi fáradságot, hogy Luther Márton Kis Kátéja segítségével végiggondolnák, mit is jelent számukra a mindennapi kenyér. Ilyen vizsgálat után őszintébben tudnák mondani: A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!

Luther Márton éneke:

Add meg a mi kenyerünket, Tárházadból táplálj mindet. Munkánk sikerrel koronázd, Távoztass tőlünk bajt s viszályt, Hogy csendes béke, szeretet Örvendeztesse népedet. (27. ének 5. verse.)

Jávor Pál