Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-12-27 / 52. szám

Ahol Őszületett! Karácsonykor az egész vilá­gon nagyon sok otthonban fel­hangzik a régi ének: „Pászto­rok keljünk fel, hamar indul­junk el, Bethlehem városá­ba'.Betlehem városába!... Bizony milyen jó volfta elin­dulni oda, látni a szent helyet, ahol <3 született. Felnézni arra az égre, amely föléje borult áldóan, biztatóan bársonyos takarójával azon a csodálatos éjszakán. Milyen jó volna ott állani a barlang istállóban, melyben a hagyomány szerint megszületett Jézus Krisztus. Milyen jó volna ott átérezni a templommá lett istálló homá­lyos csendjében az Ö közelsé­gét, emberré léteiét, Isten sze­re tetet. Próbáljuk meg, menjünk el most e sorok szárnyán oda Bethlehembe. Nézzük meg hol van s milyen Urunk szülővá­rosa. BETLEHEM típusa a Palesz­tinái városok különös mara- dandóságának és változatlan­ságának. A hódítások, mint megannyi hullám, ömlöttek végig rajta, de el nem sodor­ták. Betlehem ismerte a zsi­dókat, rómaiakat, az arabokat, a kereszteslovagokat, a szara- cénokat és törököket, sőt a né­meteket, franciákat s angolo­kat is. És mégis, -most is Bet­lehem. Magyarul: „kenyér há­za”. Ügy is szabad talán mon­danom, Isten kenyerének há­za, ahonnan az örök, soha el nem fogyó élet kenyerét adta az egész világnak. Maradandó- ságáyal talán azt is példázni akarja Isten nekünk, hogy sze- retete mindig kész adni a mennyei kenyeret, mely örök életre táplál mindeneket. Jeruzsálemtől csak két órá­nyi járásra, 8 km-re van, dél­irányéban. Dávid is itt szüle­tett. Ha az ember Jeruzsálem­ből jön a Betlehem környé­kén lévő hegyhátak felé — amelyek a vízválasztó hegyet képezik — akkor egyszerre csak megváltozik a kép. Jeru­zsálem, mélyen bevágott völ­gyeivel hirtelen eltűnik és Betlehem vidéke tárul az utas elé. Az úton jövet balra a talaj egyszerre süllyedni kezd. Mintha rettenetes földcsu­szamlás történt volna itt nem­rég, olyan ez a hirtelen szaka­dék. maga a városka még meglehetősen távol van innét. De látni már. Az egész táj át­tekinthető. Letekintve innen, akár repülőgépről nézné az ember a vidéket. Messze a Holt-tenger csillog a napfény­től s látszik a Moabita hegyek távoli, kéklő vonala is. A völgykatlan maga gyönyörű, fönséges, szántás-vetésre al­kalmas terület, egyike a leg­nagyobbaknak Júdeábán. Itt fekszik Betlehem. Ezen a zárt földterületen kívül az emelkedéseken vannak még keskeny szántóföld-sávok, az­után pedig jönnek a lépcsőze­tes földterületek, amelyeken gyönyörű olajfák tenyésznek, majd később, magasabban olyanok, amelyeken csak né­hány vihartépte fa található. Itt kezdődik az a része a vi­déknek, amely hófehér mészkő és az utolsó fák között, mint valami átmeneti lény áll a pusztában. Ennek a fekvésnek, hogy ti, a puszta szélén van, köszönhette Betlehem, hogy évezredeken keresztül külön községnek maradhatott oly kö­zel Jeruzsálemhez. Mielőtt leereszkednénk in­nen a magasból a városba, hadd mondjam el azt is, hogy nem messze ettől a helytől, ahonnan elveszítjük szemünk elől Jeruzsálemet, de megkap­juk helyette a fenti panorá­mát, van egy ősrégi kút. En­nek a kútnak több neve van. Vannak, akik Mária-kútjának hívják, mert a legenda szerint a szent család, miután öt és fél kilométert gyalogolt a Betlehem és Jeruzsálem kö­zötti -úton, itt megpihent és ivott vizéből. Nevezik a csilla­gok kútjának is. Mondják, hogy a három napkeleti bölcs Betlehembe utazván, elveszí­tette szem elől a csillagot, és mikor ehhez a kúthoz érvén szomjukat csillapították, újra megtalálták, amint ott ringott a vízben. Tovább menve egyre jobban látjuk a várost, amint lapos házaival az enyhe dombokra kapaszkodik felfelé. A város kicsi és szerény. Boltok és mű­helyek vannak a főutca során. Egyszerű, utcára nyíló bolt­ívek ezek. Az utca pedig olyan szűk, hogy a foltozó varga, amint a műhelyben ül, úgv beszélgethet a szemben levő fűszerkereskedővel, hogy föl se kell emelnie a hangját. A lapos, fehér háztetők fölé ko­lostorok, árvaházak, zárdák harangtornyai emelkednek. Azt mondják, valahol mindég szól egy harang vagy csengő a fülledt rekkenő hőségben. A városka fő nevezetessége: „Jézus születése temploma” Bejárata egy magas, masszív falban lévő kis kapu. Olyan alacsony, hogy még a törpék­nek is le kellene hajolniok, ha belépnek. Azt mondják Betlehembe, hogy azért falaz­ták be valaha régesrégen mind a bejáratokat a templom körül, ennek az egynek a kivételé­vel, — s azért hagyták ezt is oly alacsonyra, — hogy a hi­tetlenek be ne lovagolhassa­nak rajta és ne mészárolhas­sák le a templomban imádko­zó népet. Lehet, hogy ez vo'v, az ok, de így is arra int min­den bemenőt: aki Isten elé akar lépni, alázatosan hajtsa meg magát. A TEMPLOMOT a barlang fölé építették, melyet Krisztus születése helyének tartották az első keresztyének már na­gyon korán. Hadrianus csá­szár idejében — 117 körül — ez a barlang ismert szentélye lehetett a keresztyéneknek, mert a császár, hogy meg- szentségtelenítse ezt is — mint ahogy ezt akarta tenni a Gol­gotával — templomot építte­tett föléje Adonisnak. Nagy Konstantin lerontotta a po­gány templomot, s a mostani templomot építette helyére. Palesztina legnagyobb csodá­ja, hogy ez a templom túlélte mindazokat a veszedelmeket, melyek a többi egykorú épü­leteket mind porrá omlasztot- ták és eltörölték a föld szí­néről. A templomot ma is használják, s úgy áll most is, alig valami változtatással, amint kikerült az építők keze alól. A falakon még a régi tompafényű arany-mozaik nyoma is látszik. A magas oltár alatt van a barlang, melyben a hagyo­mány szerint Jézus megszüle­tett. ötvenhárom ezüst lámpa ég a földalatti üregben, de alig tudja megvilágítani. Pe­dig kicsiny barlang. Talán négy és fél méter hosszú és alig másfél méter széles. Kár­pitja teleivódott régi tömjén­füsttel. A földön csillag lát­szik, körülötte latin feliraí: „Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától.” Ezen sokan vitatkoztak, tudósok és tudat­lanok egyaránt. És még ez­után is ezt teszik majd ki tudja meddig. Itt-e, vagy más barlang jstállóban? Fontos ez? Jusztinianusz vértanú, aki kb. 100-ban született, beszél az akkori időben elterjedt ha­gyományról, amely szerint Jó­zsef, miután Bethlehembe n sehol sem kapott helyet, a kö­zelben barlangot talált. De úgy látszik, már ő előtte is ezt a barlangot tartották Jé­zus születési helyének, mei/ fölé a templomot építették. Lehet, hogy minden kétsé­get eloszlatóan sohasem tud­juk meg, hogy pontosan me­lyik barlangban született Jé­zus. De azt tudjuk, hogy meg­született és ez nekünk elég. S e szent karácsony ünnepén lé­lekben mi is térdeljünk oda jászola elé, a meggyújtott ka­rácsonyfák alá s énekeljük hittel nagy-nagy hálával: „Csendes éj... szentséges éj! Szív örülj, higyj, remélj. Is­ten szent fia hinti reád, ajka vigaszt adó mosolyát! Krisz­tus megszületett! Krisztus megszületett! t Boros Károly Plikidás, l&zutUa, a nyu&zi KOLFÖLDI EQYHAZI HlREK NYBORG 1960 Jövő év októberében tart­ják a második összeurópai egyházi konferenciát ismét a dániai Nyborgban. Így hatá­rozott a konferencia állandó bizottsága a németországi Loccumban tartott legutóbbi ülésén. A konferencián való részvételüket megígérték a moszkvai pátriarchátus és a konstantinápolyi pátriárchá- tus fennhatósága alá tartozó ortodox egyházak is. — A konferencia állandó bizottsá­gához tartozik magyar rész­ről Muraközy Gyula reformá­tus lelkész. NOVGOROD Oroszország egyik legrégibb városának, Novgorodnak 1100 éves jubileuma alkalmából a város ősi katedrálisában egy­házi ünnepséget rendeztek. Szergij novgorodi püspök ün­nepi beszédében visszatekin­tett a város és a helyi keresz­tyén egyház múltjára, s han­goztatta, hogy a város küzdel­mes története szorosan egy­befonódott az itteni ortodox egyház küzdelmes életével. A hívek nagy számban vettek részt az ünnepségen. ^'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiniiininiiimiiiiiiiiiiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiinnmiiiimniriniiiiifiiiiiiinuiiiiiiniig János evangéliuma Rcményik Sándor verse. Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, g Es összedugják tündöklő fejük i§ Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született H S emberi lényként, tehetetlenül, g Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe. Bús állati pára Lebeg körötte: a föld gőz-köre. A dicsfény e bús köddel küszködik. Angyal-ének, csillagfény, pásztorok S induló végtelen karácsonyok, Vad világban végtelen örömök Lobognak, zengnek — mégis köd a köd. S mindez olyan nyomorún emberi S még az angyalok Jóakarata, g Még az is emberi és mostoha. De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekéről és nem tud anyáról, g Nem születésről, nem fogantatásról, lg Csillag, csecsemő, angyalok kara, Jászol, jászol-szag, — József, Mária, Rongy és pólya, királyok, pásztorok, Induló végtelen karácsonyok: g Nem érdeklik — vagy mint rostán a szem Kihull az ő külön történetéből, g Kihull mindez, és mindez idegen, Apró, földízű, emberi dolog. Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok! L János, evangélista, negyedik, § Külön áll, világvégén valahol, Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen örvény fölé hajol. És megfeszül a lénye, mint az íj, Feszül némán a mélységek fölé, — Míg lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord katlanokban Visszhangosan, egyet-földet-verőn, Hogy megrendül a Mindenség szíve: _ Kezdetben vala az Ige. g S az Ige testté lön. ^LillIllllllllllilllilililililllillllhllllllllliltlilllililtlllllillilllllllillliljlilillllillildillllllliliillililllüllitllllllllllllllllllUHIiilllHUIIIlllHHii^ Bájos és furcsa eseteket majd minden családban el tudnak mondani arról, hogy miként tükröződik karácsony nagy ténye a gyermekek lel­kében. Egy ilyen esetet sze­retnék most elmondani. Csak éppen kiindulásul é3 példa­képpen, hogy néhány meg­jegyzést fűzhessek hozzá. Elő­re elnézést kérek a most kon­firmandus korba lépett Mar­gitkától és édesapjától, hogy egy évekkel ezelőtti párbeszé­düket itt ,,'kiszerkesztem”, de azért is, hogy a családi anek­dotát — minden bája és ked­vessége ellenére — kissé ele­mezni próbálom. Elnézést ké­rek az olvasótól is, ha úgy találná, hogy kelleténél több megértést tanúsítok Margitka iránt. Margitka alig volt még hat­éves, mikor így fakadt ki édesapja ellen: „Ezt néked, nem bocsátja meg sem a Mi­kulás, sem a Jézuska, sem a nyuszi." Előzménye ennek az volt, hogy kicsi pólyás test­vére egész délután sírt. Édes­apja elvesztette türelmét. Ide­gességének az ifjú családfők nagy múltra visszatekintő ki­rohanásával adott hangot: „Csináljatok már valamit az­zal a gyerekkel, mert mind­járt a falhoz csapom!” Ezt persze, sorstársaihoz hason­lóan, ő sem értette szószerinti komolysággal. Margitka azon­ban csak hatéves volt és még nem tanulta meg, hogy a fel­nőttek szavait nem kell min­dig egészem, komolyan venni. A zord apai szavak erkölcsi fe’háborodást váltottak ki be­lőle: „Ezt neked nem bocsátja meg sem a Mikulás.' sem a Jézuska, som a nyuszi.” Ha gyerméklélektani szem­pontból elemzem Margitka szavait, azt mondom: milyen érdekesen tükröződik a gyer­mekiélekben advent, kará­csony és húsvét nagy ténye. — Ha a teológus szigorú fü­lével hallgatom, ezt kérdem: vajon csak tükröződésről van itt szó és nem fónytörésrőil is? Nem vált-e itt a Biblia Jézus Krisztusa egy olyan Jézuskává, aki .Mikulással, nyuszival, Hófehérkével és a mesevilág többi alakjával együtt a múlt kedves, de el­felejtett emlékévé válik, mi­helyt átlépi a gyermek a gyermekévek kapuját? — Ha a szülök szempontjából nézem az esetet, gyanakodni kez­dek: hátha nem is Margitka elképzeléseit tükrözik a külö­nös szavak, hátha inkább a családi környezetét? — Ha Margitka szempontjából vizs­gálom a dolgot, akkor azt kell mondanom, hogy a környezet és a gyermekiélek fénytörő hatása ellenére, ő mégis mé­lyen átérezte, hogy nem le­het akárhogyan beszélni, sza­vainkkal el kell számolnunk egy végső fórum előtt, aki nagyobb és erősebb, mint mi vagyunk, bár erre a végső fó­rumra elég furcsa szavakkal utalt. Az elmondottakhoz három megjegyzést próbálok fűzni. 1. Sok keresztyén családon belül a gyermek féltése túl-, zott jelentőséget nyert a ne­velésben. Féltik a gyermeket a bacilustól, az utcától, a ba­rátoktól, az iskolától és még ki tudja mi mindentől. A fél­tések közé tartozik — éis sok esetben azok gyökerét képezi —. hagy féltik a gyermeket az evangéliumtól is és annak tartalmától, Jézustól. Ennek a féltésnek következtéiben — és úgy gondolják a kisgyer­mekek érdekében — lekicsi­nyítik Jézust, Jézuskává te­szik. Azt javasolnám, legyünk meggondoltabbak a „jézuská- zással”. Ha a gyermek a maga részéről használja ezt a szót, ám tegye, de mi magunk ne­vezzük Jézust úgy is, ahogy a Biblia nevezi. Ha a gyer­mek csali annyit tud meg szü­leitől róla, hogy ő hozza a karácsonyfát, a szaloncukrot, a hajasbabát meg a hintalo­vat és a többi játékot, félre­ismeri őt. Ne 1 éljetek! — ezt a jellegzetes karácsonyi üze­netet először a szülőknek kel­lene meghallaniok. Ne félje­tek gyermekeiteknek a teljes Jézusról beszélni, ne féljetek teljes evangéliumot mondani számukra, kicsinyítés és cson­kítás nélkül. Ne féljenek a szülők kezükbe venni a Kis Kátét és apránként elmondani gyermekeik számára mindazt, amit ott Jézus Krisztusról el­mond az Apostoli Hitvallás I második ágazatával kapcsolat­ban Luther Márton és vele evangélikus egyházunk. Félre­értés ne essék. Nem arra gon­dolok, hogy a Káté monda­tait, szavait szajkóztassuk, fogalmait megmagyarázzuk, hanem hogy annak szellemét magunkba szíva beszéljünk Jézusról. A karácsonyi ünnep­körben, mikor többször szóba jön ennek az ünnepnek a lé­nyege, beszélgetésünket állít­suk a Káté egy-egy kifejezé­sének szempontja alá, hol ezt, hol azt hangsúlyozva. Erősen kell hinnünk, hogy nincs kü­lön Jézus a gyermekek és kü­lön Jézus a felnőttek számá­ra. Kicsinyek és nagyok kö­zös, egy Ura ő. Evangéliuma boldog egységet teremt a két nemzedék között, áthidalja a különböző életkorok sajátossá­gait, sőt ellentéteit is. 2. Van a féltésnek egy má­sik formája is, mikor Jézust féltjük a gyermektől, a gyer­mekek gazdag 'képzeletvilágá­tól. Ez a féltés addig is el­mehet, hogy a gyermeket min­den áron le akarjuk szoktat­ni a Jézuska név használatá­ról, hogy szinte feladatunknak érezzük a gyermek „felvilá­gosítását”: a karácsonyfát nem a Jézuska hozza; nem kell hozzá levelet írni. Ilyen­kor valami „világiasságtól”, vagy más tévelygéstől félve, észre sem vesszük, hogy ér- tetlemné váltunk a gyermek sajátos világa iránt. Tudom, hogy karácsony több a kará­csonyi tűnő hangulatnál, de meg kell becsülnünk a mu- landót is. Megértéssel és fi­gyelemmel kell viseltetnünk a gyermeklélek tőlünk annyira különböző világa iránt, ahol a képzeletnek és a mesének egészen más jelentősége van, mint a nagyok életében. Lu­ther Márton például nem hosz­szú bibliatanulmányt készí­tett családja számára kará­csony szentestéjén, hanem megírta „Merínyből jövök most hozzátok” kezdetű éne­két, melyet gyermekei kiosz­tott szerepük szerint énekel­tek, miközben pólyában fekvő kistestvérük jelképezte a bet­lehemi gyermeket. Higgyük, hogy az evangélium gyerme­keink sajátos képzeletvilágát nemesük tisztítani, hanem gaz­dagítani is alkarja. 3. Végül, a gyermekkor csak néhány évre korlátozódik. A gyermekkor karácsonyi bűvös világa is elillan égy idő múl­va. Sokszor maguk a gyerme­kek tartóztatnák még vissza. A gyermekhit sajátos formáit azonban úgy kell vezetniök, mint a tejfogakat. Jézus azon­ban nincs hozzákötve a gyer­mekkor világához, mint ahogy nincs hozzákötve annak a vi­lágnak azóta letűnt berendez­kedéseihez, amelyben annak­idején megszületett, ö feltá­madott. Élő Jézusunk van. Evangéliumának erejével ő maga biztosítja, hogy a gyer­meki hit egyszer_ nagykorú­ságra jusson. Pál apostol azt mondja: „Mikor gyermek vol­tam, úgy szóltam mint gyer­mek, úgy gondolkoztam mint gyermek, úgy értettem mint gyermek. Minekutána férfiúvá lettem, elhagytam .a gyermek­hez illő dolgokat.” Ezért van helye egyházunk életrendjé­ben a konfirmációnak. Mar­gitka hitének — bármilyen bájos, gyermeteg formában nyilatkozott meg hatéves ko­rában — nagykorúságra kell jutnia. Ezért kell a Margit­káknak, mikor annak ideje eljő, konfirmálniok. Benczúr László £cdeUe$ sacak PROFESSZOROK A BÉKÉÉRT 37 neves nyugat-németorszá­gi egyetemi professzor felhí­vással fordult a nyugatnémet kormányhoz, melyben a nyu­gatnémet politika megváltoz­tatását követelik. A felhívás pontjai: 1. A nyugatnémet kormány folytasson a jövőben olyan politikát, amely elősegíti az általános, ellenőrzött leszere­lést. 2. A nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felsze­relését azonnal abba kell hagyni s támogatni kell egy európai demilitarizált övezet létesítését. 3. Nyugat-Németországnak fel kell vennie a normális diplomáciai kapcsolatokat a népi demokratikus országok­kal. 4. A „német kérdést” alapos előkészítéssel békés úton kell megoldani. A felhívást többek között a következő teológiai professzo­rok is aláírták: Hermann Diem (Tübingen), Otto Bauren- feind (Tübingen), Hermann Strathmann (Erlangen), Ernst Wolf (Göttingen). Parancsol a gyermek Merő csoda a gyermek. Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk, kicsinynek látszik és igénytelennek. Pedig hatalmas, nagy követelés minden lehellet, minden szívverés. Néki növekednie kell. És utolsó hely neki nem elég, naptalan zug, elhasznált levegő, az eledelből, ami megmarad. Ö az első akar lenni, nem utolsó, mert neki az utolsóság koporsó. Ö parancsoló, győztes akarat. Néki növekednie kell. Vétkes, aki parancsát megtagadja: csenevészedni, halványodni hagyja, s odaadja a halainak. Igazán azok cselekszenek, akik nagy alázattal félreállnak. Kiknek kis szíve dobbanása törvény. Dolgoznak érte testük-lelkük törvén, s szemük szüntelen, aggódva figyel’ fejlődili-e, növekszik-e? Hiszen néki növekednie kell. Ilyen csoda a gyermek. Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk, kicsinynek látszik és igénytelennek. S minden lehellet, minden szívverés hatalmas, új követelés. így érkezett el Krisztus is közénk. A szűk istálló szegény jászolán, mint gyermek fekszik Ö és követel. Néki növekednie kell naggyá, nagyobbá és a legnagyobbá, szent Messiássá, szabadító Űrrá, úgy adhat üdvöt, úgy teremthet újjá. Ö, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek. Jöjj, növekedj, töltsd be az életem. Teneked mindig nagyobbá kell lenned és kisebbé nekem. Földi borún, halálon, elmúláson, hogy Te vihess engem, kicsinyt, keresztül, Nagy, erős Messiásom! Turmezei Erzsébet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents