Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-12-27 / 52. szám
9 érclez a gyerme — Édesapám, szépen írtam? Olvasd el. — „... karácon __jutka___jézus.” — A cs-öt meg a ny-öt még nem tanultuk. — Nem baj, kicsim, karácsonykor én is így írtam elsőben. — Szép volt akkor a karácsonyfa? — Szép volt, felért a mennyezetig. — Az idén is ilyen nagy karácsonyfánk lesz? — Azt hiszem, igen. — Hány karácsonyt láttál már, apa? — Harminc__harminckettőt. — Mennyi az, mutasd meg. Ilyen sok? — Hát sok is, meg nem is. — Ugye, ti sokan voltatok gyerekek? — Igen, öten voltunk testvérek, fiúk. — Te jó Isten! És rosszak voltatok? — Hát... voltunk rosszak is, de annyira nem mint te. — Én nem is vpgyok olyan rossz, a Kati rosszabb. — No ő még kicsi óvodás. — Szóval harminckét karácsonyod volt már? — Annyi... annyi. — Ennyiszer meg ennyiszer kaptál ajándékot? — Hát kaptam. Egyszer nem. — Rossz voltál? — Azt hiszem, hogy nem voltam rosszabb mint más karácsony előtt. r- Hány éve volt? — Tizenöt éve. — Es akkor nem kaptál semmit sem karácsonyra? — Semmit. — Sírtál? — Sírtam. — Szegény papa. Ugye sajnáltad, hogy nem kaptál ajándékot? — Nem sajnáltam. — Nem?! Az hogy lehet? — Ajándék helyett szívesebben mentem volna haza. — Nem voltál otthon karácsonykor? Miért? Hol voltál? — Messze voltam, tanultam, háború volt, közöttünk volt a front. — Mi az a front? — Ahol harcolnak egymással a katonák. — Miért harcoltak? — Mert muszáj volt nekik. — És te hol voltál karácsonykor? — Az egyetemen, a lakóteremben. — Mi az a lakóterem? — Egy nagy szoba, ahol laktunk. — Kik laktak még ott? — Akik velem együtt tanultak és nem tudtak hazamenni. Bácsik. Kari keresztapád, Matyi, Gyuszi, Misi, Ali, Laci, Bandi bácsik is. — Sírtatok? Mindenki? — Azt hiszem, igen. — Nagypapáék itthon voltak? írták karácsonyra? — Nem írhattak, mert nem volt posta a háború miatt. — A testvéreid velük voltak? — Senki sem volt velük. Mindenki másutt volt. — Sírtak? Ok sem kaptak semmit sem? — Sírtak. Semmit. — Hol volt a legidősebb testvéred? — Laci bácsi egy hadikórházban feküdt sebesülten. Légnyomást kapott és aknaszilánkot a fejébe. — Mi az, hogy légnyomás és aknaszilánk? Fáj? — Nagyon fáj. — Ilyet háborúban lehet kapni? — Igen, a háborúban. — Öcsi bácsi hol volt akkor? — öcsi bácsi Pesten volt, pincében. — Szénért? — Nem, ott lakott sok emberrel, hogy el ne találja őket az akna meg a bomba. r- Ott is háború volt? í- Igen, ostrom. — Amilyent mi is játszottunk nyáron a homokban Klárival, Katival és a Barnával? — Nem, nagyobb. Sokan meghaltak.-- Azok már nem mehettek haza soha többet? <- Soha többet. — Apu, borzasztóan csúnya dolog a háború. — Csúnya, kislányom. — Es hol volt Pali bácsi? — Elvitték a katonákkal több ezer kilométerrel odébb. — Ezt is a háború csinálta így? — Igen, a háború. — Téged miért nem vittek el sok ezer kilométerre? — Nem volt idejük rá, meg nem is akartam idegenbe menni. — Tinálatok nagy háború volt ott? — Sok bombázás volt. — Féltél? — Féltem. Körülöttünk sokan meghaltak. — De te nem haltál meg? — Semmi bajom sem lett. — Hála Isten. Édesapám, ki volt a negyedik testvéred? — Gyurka bácsi, ö három hónappal karácsony előtt elesett a háborúban. — Ö nem jön haza többet? — Nem jön haza többet. — Megölte a háború? — Igen, kislányom. — Miért nem mesél róla a nagypapa? — Mert fáj a szíve, ha rágondol, — A te szíved is fáj, édesapám? — Az én szívem is.-- A másik karácsonyon már itthon voltatok? — Rá egy évre igen. Laci bácsi feleségül vette Ida nénit és megint öten álltunk a karácsonyfa alatt nagypapáék mellett. — Pali bácsi mikor hozta haza Juci nénit? — Amikor én édesanyádat. Nyolc éve. — Es most hányán vagyunk a karácsonyfa alatt. — Várj csak ... unokákkal együtt tizennyolcán. — Ha háború lesz, akkor megint kevesebben leszünk? — Ha lenne, akkor igen. De nem lesz. — Honnan tudod? — Hiszem. — Ha nincs háború, akkor mi van? — Béke, kislányom. — Es ki adja a békét, Édesapám? — JÉZUS azt mondta, boldogok, akik fáradoznak érte. Nekünk kell hát érte küzdenünk. — Lehet még kérni tőle, hogy sokáig legyen? — Lehet. Mindennap lehet. — Ne menj még el, várj egy kicsit... ezt leírom ... így Olvasd el, édesapa. — „karácon ... jutka... jézus ... béke .. .* — Vidd el Jézusnak, én most tanulok tovább. — Elviszem, Jutka, elviszem. * A betűk elmosódnak, de nem a papíron, hanem a szememben. A levelet odateszem a jászol mellé, követ teszek rá, hogy el ne fújja a szél. Vigyázzatok, reá ne tapossatok! KARÁCSONY Ady Endre verse Harang csendül, Ének zendül. Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magábaszáll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Oda haza. De jó volna tiszta szívből — Ügy mint régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni, Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Oh, de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra, Golgotha nem volna Ez a földi élet, I. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. ni. Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni.. * Karácsonyi rege Ha valóra válna Igazi boldogság Szállna a világra... Dicsekedésünk Az ő jóvoltából vagytok Jézus Krisztusban, akit Isten adott nekünk bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. I. Kor. 1:30 v. A karácsonyi ajándékoknak örvendező gyermek boldog dicsekvése nem idegen tőlünk sem. Mi is boldogan újságoljuk el szomszédainknak és barátainknak, mit kaptunk karácsony estéjén családunk tagjaitól. Valahogy ilyenkor nem azt mondjuk el amit mi adtunk, hanem amit kaptunk mások szereteté- bőL Ezért olyan szép és égig emelő ez a karácsony utáni dicsekedésünk. Még szebbé és felemelőbbé lehet ez, ha nem csupán emberekre mutat, hanem arra az Istenre is, aki első az ajándékozók közt mert Krisztust adta nekünk és mert Neki köszönhetjük Krisztussal való közösségünket, keresztyénségünket. Isten nemcsak életet adott nekünk, hanem újjá is teremtett minket Lelke által. Világos, hogy nem mi választottuk Istent a Krisztus Jézusban Urunknak, hanem Isten hívott el és választott ki minket a Krisztus Jézusban követőivé. Jézus oldaláról látjuk, milyen igaz, amit Lutherünk a Kis Kátéban a harmadik hitágazat magyarázatában így mond: Hiszem, hogy saját erőmmel vagy értelmemmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által __Isten már kere sztségünk idején elkezdte és azóta folytatja bennünk mind e mai napig a jót. Közelében lesz kétségtelenné, hogy nem azért vagyunk Krisztus Jézusban, mert mi szeretjük Öt nagyon, hanem azért, mert ö előbb szeretett minket. Az ő jóvoltából vagyunk, amik vagyunk: Benne bízó keresztyének, nagyon gazdagon megajándékozott emberek. Ez a Vele való együttélésünk ajándéka drága kincsekben bővelkedik. Sok más érték közt itt található: a bölcsesség, igazság, szentség és váltság. Jézus társaságában nemcsak Ö, de tanítása is ismertté lesz számunkra. Világosságában lesz reális emberismeretünk. Vele és Benne számomra titkok oldódnak meg és ismeretlen összefüggések lesznek kibogozottakká. Vele és Benne nehéz válaszúton helyesen tudunk dönteni és kiutat találni, mert az ő bölcsessége tanácsol. Vele enyém igazsága is. Nekem adott bölcsessége alapján látom meg, hogy életem hazugsággal van tele, mert Isten parancsait nem tudom mindig és hiánytalanul megtartani, mint Ö, aki maga az ártatlanság és igazság. De azt is tudom, hogy Isten — ha megbánom a bűneim és hittel bocsánatot kérek Tőle —, elveszi vétkeim, bűneim hazugságból szőtt ruháját és reám teríti Krisztus ártatlanságának fehér palástját. Jézusnak ezt a nekem adott igazságát olyannak veszi mintha az enyém volna. Ezzel szégyenít meg és tesz képessé újból és újból arra, hogy igaznak elfogadott gyermekeként mostmár ne a bűnt tegyem, hanem a jót embertársaim javára hálás hitem gyümölcseképpen. Enyém Jézus szentsége is. Néki igazsága mellett megszentelt élete is van. Ez olyan, mely Isten céljait szolgálja állandóan és tökéletesen. Aki engedelmes hitben él, annak életén egyre jobban meglátszik, hogy élete az Űr szolgálatára odaajándékozott élet. A naponkénti bűnbánat és megtérés által Jézus életszentsége mindjobban kirajzolódik bennünk. Nem leszünk bűntelen szentek e földön, csak a mennyben odafent. Az a váltság, az a váltságdíj, amit ö értem lefizetett a kereszten, nemcsak arra elég, hogy megszabadítson a Sátán kényurasága alól, hanem arra is, hogy a halál hatalmából is megszabadítson és egészen magáévá tegyen. Igen, elég arra, hogy közösségem, melj’et itt a bűn sokszor megrontott, ott tökéletes és zavartalan legyen egykor. Ott majd dicsekedésünk is tökélétes lesz. Maróti János A bethlehemi csillag Karácsony szent estéjének eseményeihez régtől és örökidőkig hozzátartozik a betlehemi csillag. Máté evangélista beszél a csillagról (2. 1—12.), amely éppen Jézus születésének idejében tűnt föl és a napkeleti bölcsekre (a mágusokra) nagy befolyással volt. Felvetődik a kérdés, hogy vajon csak az evangéliumi tudósító tud-e erről a csillagról, vagy a világ más tájain is látták a csillagvizsgáló mágusok. Igen, mások is látták. Egy egyiptomi leírás beszél a csillag feltűnéséről és kutatja annak jelentőségét. A csillag királyt vagy istent jelent az akkori csillag jóslások szerint. Általánosságban Augustus római császárra gondoltak, aki egy új világ kezdetét, az aranykor kezdetét hozza, világüdvözítő és istenség. Augustus valóban a béke új korszakát hozta, így kézenfekvő volt, hogy a csillag feltűnésénél reá gondoljanak. A csillag azonban túlmutat Itálián, ahol Augustus Rómában az ő márványvárosát felépítette. Az arab—zsidó várakozás szerint a Messiás megjelenését fogja egy fényes A Jupiter és Saturnus állása, egyszer megkerülje a napot, a Saturnusnak közel 30 év kell hozzá. Nagy időközökben — kb. minden kétszázötvenháromszáz évben — megtörténik, hogy a két égi vándor egyidejűleg tűnik fel az éjszakai égbolton. Ez az a különleges híres csillagzatállás (oppositio a naphoz), amikor a I föld a két bolygó és a nap között állva ún. „conjunctio“- ba kerül. A három bolygó ilyenkor (Föld, Jupiter, Saturnus) csaknem egyenes vonalba kerül a Nappal és így képezik a nagy „conjunctiot“, melynek később a „Krisztus csillagzat” nevet adták. Jézus Krisztus születésének idejében egy azóta meg nem ismétlődő „conjunctionak“ voltak tanúi az akkor élők: a Jupiter és a Saturnus a Halak csillagképébe került. A ragyogó, nyugodt-fehér-fényű Jupiter az akkori magyarázatok szerint királyt jelentett, Saturnus pedig Izraelre vonatkozott. (Saturnus a szombatnap csillagja, ahogy az angol a szombatot ma is „Sa- turnus-napnak” nevezi. Halvány sárga a fénye. Hogy abban az időben a Halak csillagképének ún. tavasz-pontJézus születésének hónapjában csillagzat feltűnése bejelenteni. Iráni mágusokra kell gondolnunk, amikor Máté tudósítását olvassuk. Ök nem Rómába, hanem Palesztinába indulnak, oda vezeti őket a csillag, így jutnak el a jeru- zsálemi királyi udvarba, majd onnét Mikeás jövendölése (2, 4—8.) alapján a Jeruzsálemtől mintegy nyolc kilométerre levő júdeai Betlehembe. A déli égen a csillag, amint Betlehem felé mennek, egy időre láthatatlanná lett, majd újra látták és Máté is hangsúlyozza, ez a mágusok szívét nagy örömmel töltötte el. Mindezt honnan tudjuk? Nemcsak Mátétól, hanem ! számtalan korabeli leírásból I és az akkori csillag-magyarázatokra vonatkozó jelenlegi ismereteinkből is. A hagyomány szerint a betlehemi csillag üstökös volt. Máté azonban egyszerűen csak csillagról beszél: „láttuk az ő csillagát'’. A csillaghoz az „üstökös-csóvát” nyilván csak később függesztették hozzá. 1940—41-ben az akkor szenvedésektől és aggódásoktól terhes föld felett az éjszakai égen két fényes csillagzat tűnt fel: a két nagy bolygó, a Jupiter és a Saturnus. A háborús éj sötétjében feltűnő volt a ragyogásuk. Kilenc hónapon át nagy egyetértésben vándorolt egymás mellett a két csillag. Ez alatt az idő alatt háromszor kerültek egymáshoz telehold szélességnyi térköznél is közelebb. Olyan csodálatos fényben ragyogtak, hogy egy csillagtól ilyen ragyogás nem származhatott. Olyan volt, mintha az ég külön a szenvedő emberiség vigasztalására ragyogtatta volna föl a nagyszerű fényt. Mi történt valójában? A két bolygó a Jupiter és a Saturnus egészen különböző időtartam alatt kerüli meg a napot. Míg a Jupiternek 12 évre van szüksége, hogy jában jelent meg a két csillag, arra a következtetésre vezetett, hogy egy új világkezdet következett be. Krisztus születése előtt 12- ben egy üstökös is feltűnt az égboltozaton az ún. Halley- üstökös, annak fénye azonban olyan másodrendű volt, hogy aligha lehetett a betlehemi csillag. A Jupiter és Saturnus utolsó előtti nagy conjunctioja“ 1682—83. évre esett. Élt még ekkor Newton és Halley, Gallilei azonban már 40 éve halott volt. A tudomány kincse volt azonban már a híres prágai csillagász: Kepler János megfigyelése és számítása, mely szerint Jézus születése idejében a két bolygó háromszor is conjunctioba került. Ugyan- I erre az eredményre vezettek i a babilóniai • ékírások megfejtései. A Jupiter és Saturnus figyelemre méltó közelségbe fog kerülni 1981-ben. A tényleges nagy conjunctio azonban legközelebb 2238—39. év téli hónapjaiban fog megtörténni. Közülünk akkor már senki sem fog élni, utódaink fogják csak látni a varázslatos fényt „a Krisztus csillagzat” ragyogását. Utódaink fogják látni azt, amiről Máté tudósít: „Láttuk az ő csillagát az égen.” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország: Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kladőhlvatalj Budapest. VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egv évre 60,— Fh fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 592748 /2 — Zrínyi Nyomda, Budapest
