Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-12-27 / 52. szám

Karácsony a muzsikában Egyházi ünnepeink sorában kiemelkedő helyet foglal el a karácsony, már csak azért is, mert valami módon min­denki megünnepli. Hónapok­kal előbb foglalkoztatja a felnőttet, gyermeket, öreget és fiatalt egyaránt az öröm­szerzés és szeretetnyilvánítás boldog lehetősége. A Megváltó születésének ünnepe nemcsak a hétközna­pi embert indítja adakozó szeretetre, de a művészt is: az Írót, a festőt, a muzsikust, önmagukból adják a legér­tékesebb emberit, a művészi alkotást. Forrásuk: szűkszavú evangéliumi elbeszélések Krisztus születéséről. A Jé­zus-regények írói, a költők, gazdag képzeletvilágukra tá­maszkodva bontják sokszoro­sára a néhánymondatos evan­géliumot. A festők a Betlehem-kör­nyéki szegényes istállót, a há­romkirályok hódolatát, vagy a Madonna-arc átszellemült- ségének tökéletes kifejezését keresik vásznaikon. Mit tud megszólaltatni ka­rácsony történetéből a muzsi­ka? Az egyházi vokális zene számos feldolgozását adja a Lukácsnál található énekek­nek: Zakariás éneke a Bene­dictus, Mária hálaadása a Magnificat, Simeoné a Nunc dimittis. (Lukács ev. 1,46—55. v„ 1,68—79. v. és 2,29—32. ver­sig, gyülekezeti énekként a 789. énekünk.) Krisztus születésekor meg­jelenő angyali seregek öröm­hirdetését eleveníti meg a „Gloria is excelsis Deo” (Di­csőség mennyben Istennek). E bibliai szövegek grego­rián feldolgozásai zenekultú­ránk évezredes gyöngysze­mei. Ugyanebből a témakör­ből merít számos híres ze­neszerző is, mikor Benedic- tust, Glóriát vagy Magnifica- tot komponál. így cselekszik Bach is, mikor megírja ti- zenkéttételes nagy Magnifi­cat j át ének- és zenekarra. A hangszeres zene jellegé­ből fakadóan azonban nem a bibliai szöveg zenei nyelvre való fordítását tartja felada­tának, hanem valami mást; az eseményekkel párhuzamo­san haladó hangulati eleme­ket ragadja meg, s ezzel fe­jezi ki a karácsony lényegét. Ahol angyalsereg volt, ott fényes zenekarok kísérhették a megváltó örömhírt. Ahol Pásztorok voltak, ott bizonyá­ra megszólaltak a bárányok csengettyűi is, no meg,a pász­torok jellegzetes hangszerei: a duda, a pásztorsíp és a ti- linkó. Ahol kisgyermek szü­letett, ott bizonyára bölcső is ringott, altatódéit is éne­kelt az édesanya. Mint színek a festő palettáján, úgy vár­nak felhasználásra a kará­csonyi történetet kísérő han­gok. Már csak a forma szük­séges, amiben kerekké, ért­hetővé válik a megragadott hangulat. Ez a forma lesz a pászto­rál Nem egyházi műfaj ere­detileg. A középkori francia trubadúrok játékában hallot­ták először, Témája is vilá­gi, rendszerint falusi kör­nyezetet festő idillikus hangulatú pásztori játék. A zenéhez, dalhoz a tizenhato­dik században jelenet, dráma is kapcsolódik. Maga a zene egy hangon tartott duda­basszus, felette hol szomorkás pásztorsíp, hol vidám tilin- kózás hallatszik. Ritmusába a korabeli táncok lüktetése vegyül, alapmotívuma azon­ban a bölcső ringásához ha­sonló. Ezt a ritmust ragadja meg a zeneköltő a karácsonyi han­gulat érzékeltetésére. Így vá­lik a pasztorál a hangszeres zene fontos kifejezési formá­jává. Így születik karácsonyi muzsikaként az orgonára írt pasztorálok egész sora a ti­zenhatodik századtól kezdve mind napjainkig. (Frescobal- di, Bach, Franck, Reger stb) Corelli karácsonyi koncertjé­nek zárótétele éppúgy pasz­torál, mint Händel Messiásá­nak a Krisztus születéséről szóló rész első tétele. Ebben a ritmusban komponálják a régi német mesterek a kará­csonyi korálelőjátékokat, s ebben a ritmusban szólal meg Bach Karácsonyi oratóriumá­nak Szimfóniája. (Ilyen lük­tetésű eredeti formájában Gruber .Csendes éj, szentsé- ges éj” kezdetű közismert ka­rácsonyi dala is.) De nemcsak az egyházi kar­irodalom és a hangszeres pasztorálzene szólaltatja meg ilyen bőkezűen a karácsony történetét. A karácsony mu­zsikájához a bölcsődalokon túl szervesen hozzátartoznak a karácsonyi népdalok mű­vészi feldolgozásai is. A Ma­gyar népszokások dalainak vaskos kötetéből majdnem a fele karácsonyi ének, még ak­Budapestcn, 1959. december 27-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly du, 6. Dr. Kékén András Fasor de. fél 10, Korén Emil de. 11. Sülé Károly du. 6. Sülé Ká­roly Dózsa György út de. fél lt Sülé Károly Üllői út 24. de. fél 10. Grünvalszky Károly de. 11. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b de. 10. (szlovák) de. három­negyed 12 Kardos József Kará­csony Sándor u. 31. de. 10. Kar­dos József Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Drenyovszky János du. 6. Drenyovszky János Külső Üllői út du, 5. Drenyovszky János Kő­bánya de. 10. Vöreös Imre Utász u. de. 9. Takács József Vajda Pé­ter u. de. fél 12, Veöreös Imre Zugló de. íj, (úrv.) Boros Károly du. 6. Boros Károly Gyarmat u. 14. de. fél 10. Karner Ágoston Rákosfalva de. fél 12. Karner Ágoston Fóti út 22. de. 11. Nagy István Vád út 129. de. 9. Nagy kor is, ha leszámítjuk a tu­lajdonképpen karácsonyhoz tartozó István- és János-napi köszöntőket, valamint a kis- karácsonyi (újévi) dalcsokrot. A német nép „quempas-éne- kek” néven tartja számon karácsonyi dalainak gazdag tárházát, melynek darabjait olyan szívesen éneklik évszá­zadok óta. A francia „noél”- ek is külön nagy csoportot alkotnak a francia népi eredetű dallamok világában, A csehek karácsonyi dalla­mai pedig szinte fél Európát bejárják. S ha ezeknek a da­loknak gyermekkarra vagy nagy kórusokra, orgonára vagy zenekarra írt feldolgo­zásaira gondolunk, előttünk áll á zeneirodalom jókora te­rülete, mely jelentős alkotó­része egyetemes zenekultú­ránknak. Egy kérdés merülhet fel bennünk. Vajon meddig egy­házi jellegű egy karácsonyi ének, egy karácsonyi népdal, s mikor válik világivá? Vagy a pasztorál muzsikája med­dig marad világi, s mikor lesz egyházivá? Ezt a kérdést nehéz eldönteni, de talán nem is fontos, örüljünk, hogy a zene birodalmában is ilyen gazdag anyag áll rendelkezé­sünkre, hogy az emberekhez közel vigye, megéreztesse ka­rácsony tiszta, végtelen örö­mét. Adjunk hálát Istennek azért, hogy újból előttünk áll ez a drága ünnep, amikor gyermek és felnőtt, fiatal és öreg, magyar és minden más nemzetiségű felekezeti kü­lönbség nélkül együtt örül­het, muzsikálhat, énekelhet, mert megszületett minden ember Megváltója, az Ür Jé­zus Krisztus! István C.jpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Rákospalota MÁV-tclep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos du. 7. Zenés áhitat Várady Lajos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Öbuda de. 9 Fiüöp Dezső de, 10. (úrv.) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső Tarcsay Vilmos u. Jl, de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Zoltai Gyula Pesthidegkút de. fél 11. Sztehlo Gábor Diana út 17. de. fél 9. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. Kendeh György de. 11. Kendeh György du. 6. dr, Re- zessy Zoltán Németvölgyi út 138. de. 9. dr, Rezessy Zoltán Kelen- vőlgy de. 9. Visoritai Róbert Budafok de. 11. Visontal Róbert Csillaghegy de. fél 10, Csepel de. 11. du. 7. Trajtler Gábor ISTENTISZTELETI REND Ez a történet nagyon régi. Akkor még az asszonyok bokáig érő szoknyában jár­tak és magasszárú cipőben. Már hullott a hó. hogy fehér legyen a ka­rácsony. Szánok suhantak, csilingelt a csen­gő, a diákok fagyos fülüket dörzsölgették s az ifjú papné keresztülvágott a nagy piacté­ren. Kezét muffjában melengette. Megállt Ploetz bácsi boltja előtt s nézegette a szöve­teket a kirakatban, majd belépett. Ploetz bácsi a pult mögött álldogált, kezét dörzsöl- gette, hajlongott, mosolygott, köszöntgetett: '— Mivel szolgálhatok kérem? Kutya hideg van, megint sok hó esett... A kis papné, pár hónapos asszonyka csu­pán, hátravetette fátylát s így tűnt elő ró­zsás-piros, friss-édes arcocskája. Ploetz bácsi is rajta felejtette a szemét. A papné szétnézett szelíden a krepdesin, a selyem, a sifon és a puplin halmazon, amely a pulton terült el. — Taft kellene. Ploetz bácsi, sötétkék taft, gallérnak az új ruhámra. Mert természetesen egy papné akkor nem viselhetett zöld vagy piros, még inkább sár­ga színű ruhát. Barna, kék és fekete, ez volt az előírás. Begyen hát a gallér sötétkék. Biz­tosan tetszik majd férjének, annak a nagy Tudósnak, a nagy Szónoknak, annak a Ko­moly Embernek, annak a Szigorúnak, aki hosszú lépésekkel elindult Isten országa felé s úgy döntött, hogy ezt a kis hiú teremtést is elviszi magával. Nincs érzéke ugyan a szép női ruhához, de a hűséges feleség mígis csak a férjének akar tetszeni. A kis papné megtalálta a gallérnak való taftot. Gyönyör­ködött benne, de mégis otthagyta, mert sok­ba került. Nem volt annyi összetakarékos­kodott pénze. Alkudni is próbált ugyan, de Ploetz bácsi, bár> már-már ingadozott, nem engedett. A csillogó téli napfény is szomorúságot árasztott, mert belül a hiú kis asszonyi szív lett, szomorú. Hát még gallér se lesz, finom sötétkék színű? Otthon is csöndben ette ebédjét, még férjének is feltűnt, de már szombat délután volt s olyankor feje tele volt a vasárnapi ige adta gondolatokkal. Mit is mondott az a pusztai Keresztelő? „Tart­satok bünbánatot!” Teveszörből volt a ru­hája, nem úgy, mint a maiaknak, akik any- nyit pazarolnak a divatra, a gyűrűkre és a selyemre. Ö, hogy dörög majd ez az ige a templomban, hogy a gyülekezetnek háta is borsódzik majd tőle... Így gondolkodott a fiatal pap, miközben kavargatta a jó húsle­vest, jóízűen nyelte a puha húsdarabokat, amelyek nem hasonlítottak Keresztelő János sáskáira, — aminek különben örült is. Persze, hogy ilyenkor nem lehet őt zavarni a taft miatt. El is múlt az idő, vasárnap reg­gelre ébredtek. Akkor már készen állt a pré­dikáció, az orgonista gyakorolgatta a kijelölt korátokat, az egyházfi már gyertyagyújtásra készült, a fiatal pár pedig a reggeli utolsó morzsáit takarította el. A kis papné nagyon szelíden, alázatosan szólalt meg. — Azt mondtad egyszer, hogy mi a jövő számára takarékoskodunk. — Na, persze — kapta fel fejét a férje, szinte nem is értve a kérdést, — Miért? — Csak azért mondom, mert karácsonyra szeretnék magamnak az úí ruhámra egy sö­tétkék gallért tenni, igen finomat, taftból. — Kicsi Erzsébet — mondta a férfi —, min jár az eszed? Mi jobb: jónak lenni vagy szépnek lenni? — En mindkettő szeretnék lenni. A hang erőteljes lett. — Gondold meg nem lehet Istennek is tetszeni, meg az em­bereknek is. — De én mind a kettőnek szeretnék tet­szeni — hangzott a csöndes válasz. — De értsd meg, mialatt én ma éppen ar­ról prédikálok, hogyan öltözködött Keresz­Karncsonyi bánat Juhász Gyula verse Szelíd, szép betlehemi gyermek: az angyalok nem énekelnek s üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: sok börtön és kórház vllágol és annyi viskó bús, sötét! Jó pásztorok és bölcs királyok, sok farkas és holló kóvályog s nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony-éjjel, a nagy sötét mikor száll széjjel s mikor lesz béke és derű? át (Ez a költemény 1924. december 25-én született Szegeden, amikor a magyar néppel már alaposan kós­tolgatták a „szegedi gondolat” ke­serű gyümölcseit; a börtönt, kór­házat, munkanélküliséget, s ha­zuggá tették a karácsonyi szóza­tot: békesség a földön és az em­berekhez jóakarat.) •— Karácsony mindkét nap­ján az oltárterítő színe: fe­hér. Karácsony első ünnepé­nek oltári igéje: Lk. 2, 1—14; szószéki igéje: Tit 3, 4—7. — Karácsony második ünnepé­nek oltári igéje: Lk 2, 15—20; szószéki igéje: 1 Tim 3, 16. Az év utolsó vasárnapján az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Jn 1, 6—14; szőszékl Igéje: 1 Kor 1, 30. Külföldi egyházi hírek KITÜNTETÉS Alexij pariarchét és Nyiko- láj metropolitát a béke ügyé­ben kifejtett 10 esztendős fá­radozásáért ezüst éremmel tüntette ki a Világ Béketa­nács. NYIKOLÄJ METROPOLITA India békebizottságához le­velet intézett, melyben többek között a következőket írja: „A béke megőrzése talán so­hasem volt olyan feladata az emberiségnek, mint napjaink­ban. Senki sem akar háborút és mindent el kell követnünk, hogy a társadalmi, humanista és vallásos eszmék hatására még a háború gondolata is eltűnjön a Föld színéről.” A kegyesség titka Minden bizonnyal hagy a kegyesség eme titka: Aki megjelent, testben Igazoltatott a Lélek által; megjelent az angyaloknak; prédikálták a po gúnyok közt; hittek benne a világon; felvitetett dicsőségben. <1 Tini 3, 16.) Karácsony ünnepén újra elénk sorakoznak az első kará­csony képei. A népszámlálásra igyekvő József és Mária, a beth- lehemi istálló, a jászolbölcső a kisgyermekkel, éneklő angyal­sereg, siető pásztorok, fényes üstökös, napkeleti bölcsek stb. Szinte végigéljük velük az eseményeket, mi is ott sietünk a pásztorokkal, hogy lássuk testben az örök Atyának örökkon Karácsony második ünnepének szószéki igéje itt ér el ben­nünket és elvezet a jászolbölcsőtől a megdicsőült Krisztus trónjáig. A testben megjelent Jézust igazolta a Lélek. — Aki a beth- lehemi istálló jászlába néz, nem lát ott mást, mint egy tehe- tetlen, gyenge kicsiny gyermeket. Valóban az volt a kisded Jézus. De ezt a kisdedet Isten Fiának igazolta a Lelek. Annak igazolta a pusztában a kísértés idején, annak a Jordán part­ján a megkeresztel kedésnél, — a betegek mellett és a holtak felett, a tenger hullámain és a kezében megsokasodó kenyér­rel. Azt mondják, akik hallják, hogy ügy szól, mint akinek hatalma van. S még a kereszt alatt álló pogány százados is így kiált fel- „Bizony Isten Fia volt ez”. A Lélek a kereszt után is igazolta öt. Igazolta a feltámadásban és a pünkösdi csodában. — S azóta is igazolja ahol emberek a bethlehemx jászoibölcsőre, a golgothai keresztre és a húsvéti sírra nezv« vallják, hogy Jézus Űr, az Atya Isten dicsőségére. A kegyesség ütka ez. A Lélek elvégzi azt a csodálatos munkát, hogy tér­dünk meghajol az ember Jézus előtt, mint üdvözítő Istenünk előtt. De nemcsak a mi térdünk hajol meg, hanem mint Pál mondja mennyeieké, földieké és föld alatt valóké egyaránt. Jézus az egész mindenség ura lett. Ö az, akiről a zsoltár iga­zán elmondhatja, hogy „Ürrá tetted öt kezeid alkotásain . Nemcsak a szemmel látható, kézzelfogható, kikutatható világ­nak áll felette, hanem Isten lelki, szellemi világának, a menny­nek is ura és Istene. Földre jöttekor elkísérik az angyalok, s mint kedves Urukat ajánlják oda az embervilágot képviselő bethlehemi pásztoroknak. Még a Kísértő is tudja róla, hogy Isten parancsolt felőle angyalainak. A gonosz lelkek engedel­mességre alázkednak előtte. A feltámadás hírnöki szolgálatát is az angyalok végzik el és ők állnak oda a csodálkozásba meredt tanítványok mellé a mennybemenetel alkalmával, hogy megerősítsék őket a második ádvent ígéretével. A kegyesség titka ez. A Lélek meggyőz bennünket arról, hogy akiben hi­szünk, felette áll mindeneknek. Ismeri és szolgálja Öt minden létező! S mi ehhez a hatalmas Istenhez tartozhatunk,^ mint megváltott testvérei. Angyalait rendelheti mellénk őrizőknek, s a kísértőt a mi életünkben is meghátrálásra kényszerítheti, — Hogyne lenne hát hitünk reményteljes, imádságunk biza­kodó, életünk örömteljes és szolgálatkész. Ezért teszünk Róla bizonyságot is boldogan. Mert néki adatott minden hatalom mennyen és földön. A Lélektől így' meggyőzötten indult el a kicsiny tanitványi csoport is, hogy prédikálja az egész világnak az evangéliumot: a jászolbölcső, a kereszt, a nyitott sír titkát, megmentő értelmét. Ez a boldog belső feszültség hajtotta mesze utakra egy akkor ismert világ szerteágazó országútjaira az üzenetet továbbítani, a törékeny testű Pált. Ez a szilárd hit tette rendíthetetlen hithőssé a wittenbergi szerzetest és formált diákokból prófétalelkű, Istent és népüket hűségesen szolgáló prédikátorokat. Ez a meggyő­ződés mer szót emelni igazságért és szabadságért, haladásért és egyenlőségért. — Mert a bethlehemi Gyermek úrrá lett a bűn, gonosz és halál felett és végleg el fogja törülni azt. A világra szeretettel tekintő kegyelmes Krisztusba vetett hit a kegyesség titka. Mert a Lélek azzal igazolja öt mindenekelőtt, hogy szí­vünkben felébreszti és táplálja a hitet Őiránta. Ö Isten Fia, ö a menny és föld Ura, — hirdeti ma is az írott, olvasott és szóban továbbított ige. S hisznek benne a világon. Emberi szívek százai, ezrei, milliói fogadják be örömmel a titkot. A titkot, amely csak addig titok, míg jászolbölcsőt, keresztet és sírt látunk, de Isten kinyilatkoztatott szeretető, amikor a Lélek feltárja ezeknek értelmét. ■— Egy vonatkozásban titok marad, rejtély mindvégig. Isten hogy tudta annyira szeretni a világot, elsősorban a tőle elszakadt, élteié lázadt, bűn sarába süllyedt, halálba rohanó embert, hogy emberré lett, megbékélt vele, megváltotta, új élettel ajándékozta meg és örök dicsőségébe emeli. Ez titok és rejtély, — a szeretet örök nagy titka. S a kegyességnek is ez a titka. Elfogadva Isten szeretetét ilyen ön- feláldozóan, önmagunkat megalázva, megüresítve szeretni. — Ebből a kegyességből származik dicsőség Annak nevére, aki felvitetett dicsőségbe, de újra eljön, hogy felemelje magához azokat, akik e földön hittek Benne. Mezősi György IV yi taftg allér telő János, akkor te taftgallért akarsz? Nem gondolod, hogy Istennek taft nélkül is tet­szel? A kis barna fej megmozdult s az ártatlan szemek a férjre néztek. — Nem hiszem, hogy Isten ennyire kicsinyes lenne... A férfi felállt s tele volt haraggal. Csak úgy áradt belőle a szó és szigorú intés az emberi hiúságról, mint bűnről, mint Istentől való elszakadásról, mint Vele való szembe­fordulásról. De közben Erzsébet is szóhoz jutott s csak annyit mondott: — Isten a lilio­mokat szebben öltöztette, mint a selyem. Ezért is szeretem az Urat s te akármit gon­dolsz, nem félek attól, hogy ma a templom­ban azért a buta taftgallérért imádkozzam... De már ütött az óra és menni kellett. De micsoda templombamenés volt ez. Mindenki elmélyedt a maga gondolataiba és érzéseibe, egyiket rázta a harag, a másik arcán, még a fátyol mögött is, peregtek lefelé a könnyek. S mert a papné oldalt ült s mert a könnyek csak nem álltak el. az egész gyülekezet látta, hogy valami történt. Így került sor a pré­dikációra. Dörgött az Ítélet hangja onnan fölülről, de a gyülekezetét nem rázta hideg, inkább az a gondolat fűtötte: miért sir a kis asszony? De férje sem állt nyugodtan a szó­széken. Amíg beszélt, ő is sok mindent lá­tott, idegen gondolatok száguldottak fejében, bánta, hogy olyan goromba volt, tényleg más­ként is lehet ezt a kérdést felfogni, utóvégre az ő felesége nem pusztai prédikátor, sáska­evő remete. Végre eljutott az imádságig S amint így viaskodott magában, imádság köz­ben egyszer csak így szólt: — Igen, Uram. adj nyakunkra taf... — azután észbe kapott s így folytattd: — hagyj magunkra... — az­után megint elkezdte: — Igen, Uram, ne hagyj magunkra szereteted nélkül... Igen, ő aki feleségét korholta a taftért váló imádság miatt, ő imádkozott a gallérért. Es ezt az egész gyülekezet hallotta. Még Ploetz bácsi is, aki nagyon ijedten behúzta a nyakát, hiszen adhatta volna olcsóbban is. Az öreg esperes a sekrestyében veregette a lelkész vál­tót és vigasztalta: — Mindenkivel előfordult fiam, hogy megbotlik a nyelve, csak föl a fejjel. De ezen már nem lehet segíteni. Férj és feleség mély csöndben mendegéltek haza­felé. Erzsébet így gondolkodott: „Hogy Isten is elmosolyodott az imádság fölött azt még kibírja az uram, de, hogy az emberek is kun­cogtak, azt biztosan nem.” A lelkész meg csak annyit kérdezett: „... vájjon mindenki egészen tisztán hallotta, amit mondtam... ?’’ Az ebédnél egy szó sem esett, mintha reg­gel kifogytak volna belőle. De egyszercsak na­gyon halkan megszólalt az ajtó csengője. A papné örül, hogy valami megtöri a hallgatást s maga nyitott ajtót. De kívül nem állt senki, csak a friss téli szél fújdogált. A küszöbön azonban kis csomag feküdt, puhán, kelleme­sen, színes papírossal. Otromba betűkkel rajta a felírás: „Az ifjú papnénak.” „Hohó — mondta az asszonyka — és besurrant a ’szo­bába ahol férje két kezébe temette busult arcat. — Nézd csak, mondta, nézd csak. Kibon­totta a csomagot és ott fénylett az asztalon a sötétkék taft, taft a gallérhoz. — Nézd csak dat° \ften m°'r teljesítette is az imxdságo­A lelkész felnézett. Reggel még azt mondta volna: vidd vissza, de azonnal, látni sem aka­rom. Ehelyett felállt, magához ölelte feleségét és az a nagy darab ember nagyon alázatosan mondta: ..Bocsáss meg Erzsébet.. És ebből az a tanulság, hogy Isten sokszor a lélek jelentéktelen dolgait is fel tudja hasz­nálni, hogy tanítson. Tanítson nemcsak a jóra, hanem a szépre is. Else Hueck-Dehlo Átdolgozta: Várady Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents