Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-12-27 / 52. szám

Äz ÉN karácsonyom

Ez a cím most kettőt hadd jelentsen.

Gondoljon közülünk ki-ki a maga elmúlt karácsonyaira. Talán segít mások emlékezésében, ha elmondok egyet-mást az én karácsonyaimról.

•

Akkoriban még nem „import” volt a karácsonyfa. Csak amolyan saját vágású, néhány deciméter. Ágait nem húzta kilónyi szaloncukor, csak piros alma függött rajta anyám fonta kendercémán, aztán dió meg édesanyám házi sütemény.?. Tövében egy-egy sapka szerénykedett, harisnya, meg ami kellett és telett. Körülülte a család, elöl a legkisebb s leghátul, szinte csak a háttérben apám, akinek dolgos paraszti tenyere Isten után mindezt megszerezte. Ma is megrendülök, mert szinte áthallom fél évszázad távlatán, ahogy az apám rákezdett:

i,Itt vagy, ó szent karácsonyeste,

Kint reszketnek a csillagok,

S a szívem örömtől repesve Vár, míg amaz egy felragyog ..

•

Sohasem feledhetem el az első, családon kívül töltött karácsonyomat. A főnököm agglegény volt, nagy úr és száraz ember. Szegényes káplánszobámban búslakodtam, lelki dider géssel, otthoni karácsonyok melege híján. Akkor valaki félig megnyitotta az ajtót, s letett asztalomra egy kicsi karácsonyfát. Aztán elment, mint egy késői betlehemi angyal. Szemem megtelt könnyel, szívem meleggel. Azóta is ezzel a melegséggel gondolok karácsonyesténként azokra, akik árván ünnepelnek, s mély megbecsüléssel azokra, akik ezen az estén is családon kívül dolgoznak: a katonára, a rendőrre, a mozdony- vezetőre, a martinászra. Akik védik békés karácsonyomat s akik dolgoznak azért, hogy másnak legyen karácsonya...

Győri karácsonyaimra emlékezem, 20—25 évvel ezelőttiekre. Lelkészt hivatalunk minden évben megrendezte a „karácsonyi szegénysegélyező akciót". Óriási munkát, szinte ünneprontó gondot jelentett. Néha száz munkás-, jobban mondva munkanélküli családot segélyeztünk. Húsz deka zsír, kis zacskó liszt, kosárka krumpli: nyomorúságos cseppecske a nyomorúság tengerébe. És sokszor a karácsonyfánk alá is elkísért egy- egy széltől vagy könnytől kimart szempár vádolása. Tettük, mert tennünk kellett s többet nem tehettünk. Hála Istennek ma már Győrött nincs szükség ilyen karácsonyi nyomorenyhítő akcióra. Kél hete jártam ott, s hallottam, hogy F. J. újításon dolgozik a legnagyobb győri gyárban. Kitűnően kereső

műszaki tisztviselő. Huszonöt évvel ezelőtt ö is a hosszú sorban álldogált a húsz deka zsírért, kosárka krumpliért.

Háborús karácsony is volt. Sziréna üvöltött bele az énekünkbe, s bombarobajtól rezdült meg a gyertyánk, s mi a békesség ünnepén keserű szívvel átkoztuk a háborút. Soha, soha többé ilyen karácsonyt!

*

Most olvassuk el újra a címet, s hadd jelentse másodszor azt, hogy karácsony az én karácsonyom.

Persze: karácsony mindnyájunké. Senki sem sajátíthatja ki magának. Jézus Krisztus mindenkié. „Minden népnek” örömére született, valamennyiünk üdvösségére.

Már az ószövetségből „kollektive’’ hangzik át az ígéret: „Mondjátok meg Sión leányának: Imhol jő néked a te királyod. ..” Sión leánya nem egyes személy, hanem a gyülekezet egésze.

A betlehemi angyalok is többesszámban fogalmaznak: „Ne féljetek”, „született néktek ma a Megtartó...”

Karácsony nem az enyém, hanem a miénk. És mégis beszélhetek az én karácsonyomról.

■ Két nagy hibája van a keresztyénségünknek: nem elég közösségi és nem elég személyes. Egyénieskedünk és „saját fazon” szerint akarunk üdvözülni, ahelyett, hogy belesimulnánk az együttesbe; amellett úgy vagyunk, mint Luther favágója. Mikor kérdezték tőle, mit hisz, azt felelte: „Hiszem azt, amit az anyaszentegyház.” S mit hisz az anyaszentegyház? „Azt nem tudom” — szólt a favágó. Holott nekünk a hívek gyülekezetével együtt azt kell mondanunk: „Tudom, én tudom, kiben hiszek”. Valamennyiünk karácsonyán közösen áldjuk azt, aki Mi Atyánk, de a személyes hitre jutott Tamással: „Én Uram, én Istenem!”

•

A villamos áram csak teljes körben futhat, de egy millimétert sem ugrik át, ha a drót megszakadt. Ez a rövidzárlat. Én is okozhatok lelki rövidzárlatot.

A szomjas ember hiába ismeri a víz vegytani képletét, csak akkor múlik el a szomjúságom, ha én magam valóságosan iszom. Más nem ihatik helyettem.

A betlehemi pásztorok személyesen utánajártak a dolognak. 'Nem is képviseletben, hanem egyenként — valameny- nyien: „Menjünk el mind Betlehemig és lássuk meg a dolgot, amelyet az Űr megjelentett nékünk.”

*

Azt kérdezték tőlem, hogy ha más égitesten is laknak emberek, mint ahogy feltehető, vajon oda is elment Jézus megváltani az embereket? Én ezt nem tudom, de azt tudhatom, hogy erre a földre eljött, egészen „hozzámig”. Ahogy Pál mondja: „Igaz beszéd ez és teljes hitelre méltó, hogy Jézus Krisztus a világra jött megmenteni a bőtlösöket, akik között első vagyok én”.

S ez az én karácsonyom!

Szabó József

ISTENTISZTELETI REND

Badapesten, 1959. december 25-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. ifj. B’lázy Lajos de. 11. (úrv.) Koren Emil d.u. 6. Koren Emil Dózsa Gy. út 7. de. fél 10. Sülé Károly Üllői út 24. de. fél 10. (úrv.) Kardos József de. 11. (úrv.) Grünvalszky Károly Rákóczi út 57. de. 10. (szlovák) de. háromnegyed 12. (úrv.) Kardos József Karácsony Sándor u. 31. de. 10. (úrv.) Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) ítédey Pál du. 6. Dre- nyovszky János Külső Üllői út du. 5. Drenyovszky János Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre Zugló de. 9 (gyerm.) Boros Károly de. 11. (úrv.) Boros Károly du. 6. Karner Ágoston Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Karner Ágoston Rákosfalva de. fél 12. (úrv.) Boros Károly Váci út 129. de. 8. (úrv.) Gádor András Fóti út 22. de. 11. (úrv.) Gádor András Újpest de. 10. Blázy Lajos (úrv.)

Pesterzsébet de. 10. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Rákosszentmihály de. fél 1L

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós de. fél 10. (úrv. német) Várady Lajos de. 11 .(úrv.) Várady Lajos du. 7. (úrv.) Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső du. .5 Vámos József Tarcsay Vil- • mos u. 11. de. 9. (úrv.) Zol- tai Gyula de. 11. (úrv.) Zoltai Gyula este fél 7. Károlyi Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11. Rutt- kay Elemér Diana út 17. de. fél 9. Sztehlo Gábor Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György de. 11. (úrv.) Kendeh György ' du. 6: (úrv.) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út 138. de. 9. Kendeh György Budafok de. 11. (úrv.) Viscntai Róbert Albertfalva de. 7. (úrv.) Visontai Róbert Kelen- völgy de. 9. (úrv.) Visontai Róbert Nagytétény de. 8. dr. Benes Miklós Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 7*

Káldy Zoltán püspök karácsonyi üzenete

(Folytatás az 1. oldalról.)

vagy Kanadában, ünnepeljétek meg karácsony ünnepét. Vegyetek részt az istentiszteleteken és hallgassátok szívesen az evangéliumot: „Hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen, mert született ma néktek a Megtartó, ki az Űr Krisztus...” Legyetek velünk egyek a karácsonyi békességben, szeretetben és örömben.

De arról se feledkezzetek el, hogy Isten kegyelme — amely karácsonykor megjelent, bennünket és benneteket szolgálatra hív. A karácsonyi örömnek erőforrásnak kell lenni ahhoz, hogy Ti odakint, mi idehaza munkálkodjunk az emberi-ég békés jelenéért és jövendőjéért. Azt a békességet, amelyrö az első karácsonykor az angyalok hírt adtak, nem távoli cs’llagvilá- gokban akarja Isten a világnak adni, hanem itt a földön. Ez a béke Isten ajándéka, de számunkra olyan feladat, amelyért szorgalmasan dolgoznunk kell. Munkálkodjatok hát velünk együtt a békéért, a béke minden áldásáért és a népek békés együtt- és egymásért éléséért. Ezt a karácsonyt úgy ünnepelhetjük, hogy reménységeink szerint közelebb került az emberiséghez a béke, az általános leszerelés, a békés egymás mellett élés időszaka. Imádkozzunk és fáradhatatlanul dolgozzunk azért, hogy ez az időszak ne csak közel kerüljön hozzánk, hanem meg is valósuljon. Ne felejtsük el, hogy „Istennél minden lehetséges”. Jézus Krisztus születése hídverés volt Isten és az ember között, ennek alapján Jézus Krisztus népének segíteni kell hidat verni ember és ember, nép és nép között.

Fülembe cseng Babits Mihály egyik versének két sora:

*♦

„S kell, hogy az Űr áldja, védje,

Aki azt énekli: Béke!”

Ilyen gondolatokkal és ezzel az üzenettel kívánok Néktek, Testvéreim, Istentől nagyon megáldott Karácsonyt. Az Űr Jézus kegyelme legyen Veletek!

NAPRÓL-NAPRA

VASÁRNAP: — ZSOLT 147,15. — Nagyobb az Isten sze- retete, iránt azt elgondolnánk. Ezt mutatja ez a mostani karácsony is, de a múló esztendő is. Legnagyobb ajándékait igéjében kaptuk. Legyünk érte hálásak!

HÉTFŐ: — ÉZSALAs 32,17. — Megfáradt emberek sokszor várnak hamis nyugalmat. A próféta előre mutat arra az igazságos Királyra, akinek országában béke és biztonság uralkodik. Ezt a Királyt küldte Isten karácsonykor, hogy népe benne találja meg nyugodalmát.

KEDD: — ÉZSAiAS 35,3. — Sokszor elfogja a keresztyén ember szivét is a csüggedés. Talán még imádságra sem tudja összekulcsolni a kezét. Ilyenkor kell megvalósulnia annak, hogy az erősebb hitű bátorítja a gyengét.

SZERDA: — ZSOLT 71,3. — Az elmúlt esztendő ismét megmutatta, hogy az Isten megtartó Urunk. A keresztyén ember tudja azt is, ihogy Isten hatalma és ereje nemcsak a földi életben tart meg, hanem megment az örök haláltól is.

CSÜTÖRTÖK: — ZSOLT 107,3.8. — Hálaadásra bíztatja a Zsoltáríró azokat, akik megtapasztalták Isten csodadolgait. — Óév napján köszönjük meg Istennek azt a kegvelmét is, hogy gyülekezetében egymásnak testvérei lehetünk!

PÉNTEK: - PÉLDABESZÉDEK 20,22. - Urunk parancscsal és ígérettel indít az újesztendőbe. Parancsa: szeressétek egymást! ígérete: megszabadít titeket. Parancsát teljesíteni, ígéretében bízni az tud, aki megismerte, hogy „az Isten szeretet”, Jézus pedig ..a Szabadító”.

SZOMBAT: — ÉZgAIÁS 43,13. — Sok ember kezdett már örvendezéssel úiesztendot. Aztán milyen hamar megfakultak a legnagyobb örömök is! — Isten a Jézus Krisztusban adott örömmel akarja betölteni az egész világot, a mi életünket is.

Bárány Gyula

Karácsony üzen

„De amikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és a* emberek iránt való szeretete megjelent, akkor nem azokért a cselekedetekért tartott meg minket, amelyeket mi, mint meg- igazultak cselekedtünk, hanem az Ö irgalmából az újjászületés fürdője és a SzenUélek megújítása által, amelyet kiárasztott ránk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, hogy az Ö kegyelméből megigazulva, reménység szerint az örök élet örökösei legyünk.n

Titus 3,4—*9

A karácsonyi esemény arról tanúskodik, hogy a világ és történelem Ura kegyelmesen belenyúlt az emberiség életébe. Az ősatyáknak adott ígéretét teljesítette: a bűn útján veszni tért ember megmentésére Megváltót, Megtartót küldött e világra. Ez az örömhír, amelyet az angyal egykor a bethlehemi pásztoroknak jelentett, azóta sem veszített semmit hiteléből és erejéből. Ma is hangzik mindenkihez, aki odafigyel Isten karácsonyi üzenetére.

Mit üzen a karácsony? Azt üzeni, hogy:

1. Isten jó hozzám. „A mi megtartó Istenünknek jóvolta... megjelent.” A teremtő Isten atyai jóvolta születésemtől fogva, napról napra megmutatkozik életemben azokban a gondviselő tényekben és cselekedetekben, amelyeket az Apostoli Hitvallás első hitágazatának lutheri magyarázata olyan szép tömörséggel felsorol, majd összefoglal: „Testemet és életemet naponként mindennel bőven ellátja és táplálja”. Sőt ezenfelül jóságát éppen most, karácsonykor, külön is megtapasztalhatom. Mert jó atya az, aki ígéretét beváltja, — gyermekeinek minden gonoszsága, engedetlensége és érdemtelensége ellenére is.

Ugyanakkor azonban Isten jósága arra indít és kötelez, hogy én is jó legyek másokhoz. Száműznöm kell szívemből mindazt, ami másoktól elválaszt: a gyűlöletet, a haragot, az irigységet és minden olyan indulatot, amely az emberi szív jóságával ellenkezik. Jól tudom és érzem, hogy ilyen jóságra a magam erejéből képtelen vagyok, de azt is tudom, hogyha engedelmes vagyok, akkor Isten jósága rajtam keresztül kiáradhat mások felé is. — Add Uram, hogy a te atyai jóvoltod szüntelenül megjobbítsa életemet!

2. Isten szeret engem. „A mi megtartó Istenünknek ... az emberek iránt való szeretete megjelent.” Éppen karácsony ünnepe tanúskodik Istennek erről az atyai szeretetéről: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3, 16.) Hogy pedig Isten a világot szerette, ez azt jelenti, hogy a világban élő embert szerette és szereti. Azt az embert, akit a maga képére és hasonlóságára teremtett, de aki hűtlenül elpártolt tőle, és a maga útjára, a bűn útjára lépett. Ebben az Isten ellen lázadó, a maga útját járó emberben önmagámra ismerek. Annál megfoghatatlanabb. ugyanakkor annál boldogítóbb és örömteljesebb az a tény, hogy Isten ezt a bűnös embert szereti, vagyis hogy engem szeret. Érthetetlen ez előttem: mert hiszen mi van rajtam szeretni való? Mit tudott szeretni az édesatya tékozló fián, aki őt elhagyta, az atyai örökséget eltékozolta? És mégis szerette azt, „aki elveszett volt”, „aki meghalt volt”. Szerette, mielőtt az még visszatért volna hozzá. Istennek az ő Fiában, az Ür Jézus Krisztusban: születésében, szenvedésében, halálában és feltámadásában megmutatkozó atyai szeretete is ilyen előlegezett, meg nem érdemelt szeretet, „ö előbb szeretett minket” (I. Ján* 4, 19; Róm. 5, 8.).

Mi sem természetesebb tehát, hogy Isten szeretete arra késztet engem, hogy én is szeressem öt. Szeretnem kell Öt nemcsak jóságáért, amellyel napról napra gondoskodik életemről, hanem azért a szeretetéért is, amellyel érettem a földre szállt, emberi testet öltött magára, szegénynek született, szenvedett, meghalt és feltámadott. Mert ez mind, mind tartalma a karácsonyi üzenetnek. Nincs tehát miért aggódnom, ha ilyen szerető, gondviselő mennyei atyám van. (Róm. 8, 32.)

De Istennek ez az emberszeretete arra is kötelez engem, hogy embertársaimat is szeressem. (I. Ján. 4, 11. 21.) Hiszen embertársaimat is az ő tulajdon képére teremtette, s így testvéreimmé tette őket. Embertársaimban, felebarátaimban is az Isten képét tisztelem és szeretem. Azokat szeretem tehát, akikért Krisztus ugyanúgy született és meghalt, mint énérettem. Így válik életemben eggyé és elválaszthatatlanná Isten szeretete, Krisztus szeretete és a felebarát szeretete. A karácsonyi jászolból felém áradó szeretet egyenesen kötelez engem a másoknak szolgáló felebaráti szeretetre. És mert Krisztus szere- tetből igazi felebarátommá lett (Jn. 15, 13—14.), azért kell felebarátaimban is szeretnem és szolgálnom a „rangrejtett Krisztust”, hiszen ő mondotta: „Amennyiben megcselekedtetek egy- gyel ez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselektétek meg.’ (Mt. 25, 40.)

Add Uram, hogy a Te atyai szereteted viszontszeretetre és szolgáló szeretetre indítson a felebarát felé!

3. Isten újjászül engem. Karácsonykor Jézus születésének örülünk. De Jézus születésének napja nagyon időszerűen figyelmeztet engem Nikodémushoz intézett szavaira: „Szükség néktek újonnan születnetek!” (Jn. 3, 7.) S milyen hálásnak kell lennem, hogy újjászületésemet, új emberré levésemet maga Isten munkálja az ő Szentlelke által! Mert ahogyan testi születésem nem az én érdemem, azonképpen újjászületésem még kevésbé az. Valóban úgy van ez, ahogyan igénk mondja: „Nem azokért a cselekedetekért tartott meg minket, amelyeket mi mint megigazultak cselekedtünk, hanem az ő irgalmából.., az ő kegyelméből”, mint már hallottuk: az ő jóvoltából és szeretetéből tart meg engem és újítja meg életemet.

Minden születés új élet kezdetét jelenti. Az újjászületés is azt kell hogy jelentse életemben, hogy Krisztusban új teremtés lettem: „a régiek elmúltak, imé újjá lett minden” (II. Kor. 5, 17.). A keresztség szentsége, amelyben részesültem, állandóan erre kell hogy figyelmeztessen engem, hiszen igénk szerint az az „újjászületésnek fürdője”. Karácsony tehát arra is figyelmeztet, hogy új életben járjunk. (Róm. 6, 3.)

Add Uram, hogy Szentlelked újjászüljön engem, s az ő mindeneket megújító ereje lássák meg egész életemen és mindennapi engedelmes szolgálatomon!

4. Isten üdvözít engem. Igénk három ízben is, hangsúlyozza, hogy Isten és Jézus Krisztus a mi Megtartónk. Igen, Ö meg akar tartani, menteni engem az örök életre, az üdvösségre. A teremtéstől kezdve a megváltáson át a megszentelésig minden műve arra irányul: „hogy reménység szerint az örök élet örökösei legyünk”. Ezért van karácsony, de ezért van nagypéntek, húsvét és pünkösd is. Azt akarja, hogv ahol Ö van, mi is ott legyünk (Jn. 14, 3.). Azt akarja, hogy a Báránv menyegzője vacsorájának ón is boldog hivatalosa, meghívottja legyek (Jel. 19, 9.). A karácsonyi jászol egyszerűsége mögött hitem és reménységem ott látja az érettem szegénnyé lett Krisztust, kegyelmének, dicsőségének teljes gazdagságát, amelynek egykor én is boldog birtokosa leszek (II. Kor. 5. 8 ). Ennek tudata és bizonyossága nemcsak örömmel, hanem mélységes hálával tölti el szívemet, s a nékem is ma született megtartó Krisztus bölcsője előtt térdre kényszerít.

Ezért a drága karácsonyi ajándékért és üzenetért a hívek seregével együtt ón is örvendező szívvel zengedezek:

„Boldog örömnap derült ránk,

Vigadjon szívünk, zengjen szánk;

Az egész világ vigadjon,

Istenünknek hálát adjon!” (Kér. Énekeskönyv 139.)

Mekis Ad ám