Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-12-27 / 52. szám
KP. BERM. BP. TS. — az emberért A bethlehemi mezőn elhangzott angyali evangélium nem hagy kétséget aziránt, hogy Isten szereti ezt a világot. Krisztus Urunk születése előtt és azután is nemegyszer előfoghatta a hívőket a kétség, vajon a szent Isten szeretheti-e ezt a bűnös világot, s benne a bűnös embert. Maguk a hívők is óvhatták egymást e világ szeretetétől, mondván: „Ne szeressétek e világot, sem azokat melyek e világon vannak”. E világ sok baja s a bűn nyomorúsága érthetővé, teszi ezt az óvatosságot és kétségeskedést. Az élet, a történelem ismeretében, a világ és az ember láttán sokszor elkeserednek a legkülönbek is. De minden kétségeskedéssel és hitetlenkedéssel ellentétben világosan beszél a karácsonyi evangélium: „Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...”, „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.. .”, és: „Az Ige testté lett” a Jézus Krisztusban. Isten tehát szereti ezt a világot és szereti benne az embert. x Isten szereti a világot és emberré lesz, a karácsonyi evangéliumnak ez az igazsága látásra nyitja meg szemünket, a hitnek látására. Amikor karácsony ünnepén hivő szívünk megtelik Isten viszontszeretetével, megpróbáljuk ünnepi magaslatról Isten szemével nézni, tehát szeretettel szemlélni a világot és az embert, hiszen mintha ez ma, a mi időnkben sokkal könnyebb lenne, mint valaha is azelőtt! Micsoda is ez a világ, ahová Istenünk az ő egyszülött Fiát küldötte? Milyennek látjuk mi, mai emberek, a XX. század hatodik évtizedének végén? Jobban ismerjük a világot ma, mint ismerték ezelőtt száz évvel, vagy akárcsak 20—30 évvel ezelőtt is. Ma már komoly lehetősége van a világűrben, a bolygócsillagok közti utazásnak is. A legutolsó három évben a tudomány a Földről millió kilométerekre elkuldötte kutató műszereit, s úgy látszik, nem sok idő kell ahhoz, hogy emberek is átmenjenek más égitestekre. És miben áll több tudásunk minden embert érintő lényege a világról? Abban, hogy nincs a végtelen világűrben nagy-nagy messzeségre sem olyan bolygócsillag, mint ez a mi Földünk, a mi világunk, amelyen a feltételek annyira alkalmasak az élet számára, mint itt. A Holdon alig van levegő, a Déli-sark hidege s a Szahara forrósága enyhe tavasz ahhoz a lehűléshez és felmelegedéshez képest, amely rajta „holdnaponként’’ változik. Bizony nehéz lesz néhány embernek is, rövid ideig is a Holdon élnie, ha majd átjut oda. De naprendszerünk többi ? bolygói se sokkal kedvezőbbek az élet keletkezése és fennma- jj radása számára a Holdnál. Elméletileg lehetséges ugyan másutt | is az élet, nemcsak Földünkön, de oda fényrakétával is nehe- ! zen fog eljutni az ember, ha egyáltalán talál majd ilyet, ahol i minden annyira kedvezne az életnek, mint éppen itt ezen a „sáros, poros födgolyón”. Nagyobb tudományunk tehát arra tanít, hogy jobban becsüljük meg ezt a mi világunkat itt a Földön, hiszen még a Szahara forró sivatagja és a sarkvidékek jéghazája is jobban megfelel az életnek, mint a közelünkben levő csillagok bármelyike. Nagyobb tudományunk világosságában halljuk most tehát az evangélium karácsonyi szavát: Isten szereti ezt a világot, a mi szűkebb értelemben vett világunkat, a Földet. Szeressük tehát mi is, és még a gondolatát is irtsuk ki annak a lehetőségnek, hogy Földünket s rajta az életet a tudomány mai harci eszközeivel elpusztítsák. Hiszen a Föld az emberért van, s Isten azért teremtette az embert, hogy elszaporodjon rajta és uralkodjék felette (I. Mózes 1, 28). Gondoljuk meg tehát jól, mit jelent, hogy Isten szereti az embert s az emberiséget! A bibliai igazságnak csupán az egyik, árnyékos fele az, amely leszólja és csak ócsárolni tudja az embert. Az igazság másik fele az. hogy az ember igenis a teremtés koronája, akit Isten a Földön válj uralomra a kötött \ s az önmagával való örök közösségre hívott el. Az emb er nem csupán teremtmény, hanem Isten szeretett gyermeke, akit Isten | az ő képére és hasonlatosságára teremtett, s az ö lelkét lehelte bele. Ahogyan a szülő éppen akkor mutatja ki leginkább gyermeke iránt a szeretetét, amikor az bajba kerül, úgy Isten is ! a bűnös emberhez a legnagyobb szeretettel: a megváltással, I a Megváltóban közeledik! Goethe, a nagy német költő, több mint száz évvel ezelőtt megírta, hogy mert a biblia szerint I Isten testté lett az ember Jézus Krisztus által, ez azt mutatja, I hogy az ember nagyon magasra emelkedett a fejlődésben! A középkori egyházban vitatkoztak ugyan azon, hogy más élőlényben testet öltheteit volna-e az örök isteni Ige, de az, hogy éppen cs csal: az emberben öltött testet, fennen hirdeti a halló fülek számára az ember nagyságát a teremtmények között. Hátha még a húsvéti evangéliumra is gondolunk egy kissé j karácsony ünnepén is, és nem feledjük most se, hogy Isten az embert örök boldogságra hívta el! A kétségeskedő, hitetlenkedő emberi szívekkel ellentétben a karácsonyi evangélium tehát igazi isteni örömüzenet a világról és az emberről. Dicsőség érte a magasságos mennyekben az Istennek! De valósuljon meg az angyali örömének másik fele is: | legyen békesség a Földön és az emberek között jóakarat! Ez Isten szent akarata, hiszen angyalok hirdették a bethlehemi I mezőn a pásztoroknak amaz első karácsony éjszakáján! I Mintha ma ezt az evangéliumot is jobban értenénk mi, jj mai emberek, mint ahogyan a régi emberek értették! A régiek | hallották ugyan az evangéliumot és ünnepelték is karazsonyt, jj de azért háborúztak, öltek, pusztítottak, ha volt rá lehetősé- | gük. Ma már azonban egyre többen leszünk olyanok a világon, . akik azt mondjuk: háborúnak pedig többé nem szabad lennie! | Nem ez felel-e meg Isten szent akaratának? Nem azok fogadják-e hittel a karácsonyi evangéliumot, n akik a maguk részéről mindent megtesznek az ember lelki, j testi békességéért? Nem felmérhetetlen jelentőségű esemény-e a karácsonyi > örömüzenet szempontjából is, hogy végre az egész földkerekségen felismerték a háborúk kiküszöbölésének- szükségességét, s mindazt, ami az emberek és népek közti béke megvalósítá- j sához és biztosításához vezet: a tárgyalásokat, a leszerelést, a gyarmati népek felszabadítását, a nyomorúságban élő népek hathatós és sürgős megsegítését?! Nincs-e oka ma az emberiségnek nagyobb örömmel és több hittel belekapcsolódnia a bethlehemi angyalok énekébe? Zengje hát magyarországi evangélikus egyházunk népe is bízó reménységgel és boldog örvendezéssel: Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön béke, és az emberek között jóakarat! Dr. Vető Lajos Áldott karácsonyi ünnepeket! A Jászolgyermek békességével köszöntjük Olvasóinkat! Anyjának ragyogó reménysége, pásztorok sóhajtása, barmok lehellete, angyalok dicsőítő éneke melengette szalmával bélelt különös bölcsőjét. Mária magasztaló éneke és Keresztelő robusztus prédikációi egyengették útját. A tény maga ridegebb volt, mint amivel művészek és imádkozó lelkek ecsettel és szóval körüldicsfényezték. Igazi fényt körülötte az a szeretet vont, amely Istentől jött. Benne megjelent az Isten teljessége. Az az Isten lett benne testté, aki tanítványai tanúsága szerint maga Szeretet, Általa érlelődik életté az I. Kor. 13 himnusza. Ezt a himnuszt szeretnénk a Jászolbölcsővel Olvasóink karácsonyfája alá tenni. a külföldön élő evangélikusoknak és a külföldön élő magyar evangélikusoknak Káldy Zoltán püspök, a külföldön élő evangélikusoknak (I.) és a külföldön élő magyar evangélikusoknak (II.) a Magyar Rádión keresztül az alábbi üzenetet küldte: L Az első karácsony éjszakáján felhangzott az angyalok éneke: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat”. Ez az ének azt adta hírül, hogy Jézus Krisztus elküldésével a könyörülő Isten egész szeretetével az embervilág felé fordul. Igen, mint Megváltó odafordult a világhoz, egyesekhez, családokhoz és népekhez, nemcsak azért, hogy a benne hívőknek békességet és örök életet adjon, hanem azért is, hogy már itt a földön is szép és boldog legyen az élet. Üjra hangsúlyozom, hogy az angyalok karácsonykor azt az Istent dicsérték, Aki nem elfordult, hanem odafordult a világhoz. Bátran merem mondani: az angyalok az emberséges Istennek zengtek éneket, Aki nem elérhetetlen magasságból, hideg szívvel szemléli az embervilág küzdelmét, hanem, aki Jézus Krisztusban testet öltött és maga is emberré lett az emberek között. Ezzel megszentelte és magas méltóságra emelte az emberi életet. Ez ösztönöz bennünket, keresztyéneket is arra, hogy igen nagyra becsüljük az emberi életet és örvendező szívvel munkálkodjunk ennek az emberi életnek minél szebbé és minél boldogabbá tételéért, ösztönöz bennünket, hogy dolgozzunk a szeretet szorgalmával és leleményességével és segítsünk mindenütt, ahol arról van szó, hogy az ember valóban ember legyen és a drága emberi élet megvédelmeztessék. minden ráleselkedő veszedelemtől. Ez az emberi élet pedig a mi korunkban igen veszélyeztetett élet. Mögöttünk van a második világháború minden borzalmával, a frontokon elesettek millióival, rokkantak és betegek légióival, a frontok mögött megölt nőkkel és gyermekekkel. Azóta pedig a tömegpusztító fegyverek előállítása rohamosan előrehaladt és igy egy újabb világháború nemcsak a szemben álló feleket és népeiket pusztítaná el, hanem az egy ideig még megmaradottaknak is a végét jelentené Ebben a helyzetben azt az emberi életet, amelyet Jézus Krisztus is az első karácsonykor magára vett, nekünk keresztyéneknek a nem keresztyénekkel együtt, erőnk teljes latba- vetésével védelmeznünk kell. Ezért tartozik bele a keresztyen szeretetszolgálat körébe a békéért, a népek békés egymás mellett éléséért való munkálkodás és a hidegháború minden formája ellen való küzdelem. Vannak olyan keresztyének, akik a háború kiküszöböléséért való törekvéseket a rajongás cselekedeteinek minősitik, de mi ezeket a cselekedeteket a reménység cselekedeteinek valljuk és hisszük, hogy a jóakaratú embereknek a nagy összefogása, amely összefogásban nekünk keresztyéneknek elöl kell járnunk, megakadályozhatja a drága emberi élet elpusztítását és megőrizhetjük a békét. Ezért támogatjuk a népek éltebevágó nagy érdekét, az általános leszerelést. Karácsonykor Istentől kapott békével a szívünkben imádkozzunk és munkálkodjunk az egész emberiség békés jövőjéért és azért, hogy a különböző társadalmi, gazdasági és politikai rendekben élő népek ne csak egymás mellett tudianak meglenni, hanem tudjanak egymásért is élni, dolgozni. Isten adjon az egész emberiségnek békés karácsonyt és szép jövendőt. II. Az első karácsonykor Jézus Krisztusban oly szeretet jelent meg ebben a világban, amely mindig keresi a másik ember szívét és kezét, távollevőket tud közelvalókká tenni és világokat tud átölelni. Ezzel a tágölelésű szeretettel fordulunk most Felétek, külföldön élő magyar ■ evangélikus testvéreink! Karácsony estéjén szívünkkel megkeressük szíveteket, kezünkkel kezeteket, hogy így együtt énekelhessük a karácsonyfa alatt szép énekünket: „Krisztus Urunknak áldott, születésén, mondjunk angyali dalt megjelenésén”. Elmondjuk most Néktek, hogy drága magyar hazánk földjén, kicsi falvakban és városokban és it': Budapesten is a Duna két partján, evangélikus gyülekezeteink Istentől kapott örömmel és békességgel ünnepük Jézus Krisztus Urunk születésének ünnepét. Templomainkban híveink boldogan hallgatják karácsony örömüzenetét: „Ha Isten az Ö egyszülött Fiát adta értünk, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk.” Családi otthonainkban pedig a karácsonyfák alatt a szeretet gazdag ajándékai várják a gyermekeket, a hitves- társakat, az édesanyákat és édesapákat: padlásról lehozott piros alma. cérnáról levágott édes szőlő, karácsonyi kalács, szebbnél-szebb ruhák és sok más ajándék: mind-mind a magyar földnek és a szorgalmas magyar munkások kezének gyümölcse! Máskor is, de karácsonykor különösen nehéz lehet néktek távol lenni szülőföldetektől és itthoni gyülekezetetektől. Bizonyára sokatok szívében visszhangzik ezen az estén Ady Endre „Karácsony” című szép versének néhány sora: „Bántja lelkem a nagyváros durva zaja, de jó volna ünnepelni Odahaza, de jó volna tiszta szívből — Ügy m*nt régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.” Arra kérünk Benneteket, hogy ott, ahol vagytok, Dániában, vagy Svédországban, Amerikában, (Folytatás a 3. oldalon.)
