Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-12-20 / 51. szám

Áz első parancsolat: „IVe legyen más Istened!“ Találóan mondotta valaki: j Isten parancsolatai olyan ti- ] laiomíák, amelyeket nem a jó útról olvasunk, hanem miköz- I ben már bennejárunk a tilos­ban. A Tízparancsolat igéi nem valamilyen távoli vétkes lehetőségek veszedelmére fi­gyelmeztetnek. A jelenlegi életünket ítélik meg és kár­hoztatják. Azt hirdetik: halá­los az út, amelyen jársz! Is­ten nemet mond bennük élet­folytatásunkra. Ezért kezdődik az első parancsolat — de hoz­zá hasonlóan a parancsolatok nagy része is — ezzel a tiltó szóval: „Ne legyen más Iste­ned!” A Szentírás egyik leghatal­masabb kijelentése az ember­ről a teremtéstörténetnek az a szava, hogy Isten az embert „az ő képére és hasonlatossá­gára” teremtette, I. Móz. 1,26—27. Ez természetesen nem olyasfajta hasonlatossá­got jelent, mint Michelangelo csodálatos képe a teremtő Is­tenről és teremtményéről, Ádámról a Sixtusi kápolná­ban. Azt jelenti, hogy Isten minden földi teremtménye közül az embert választatta ki és fogadta „gyermekévé”. Az ember „Isten képmása”: az egyetlen földi teremtmény, aki megismerheti Öt és a sze­retet bensőséges viszonyába kerülhet vele. Ez az Istennel való közösség lett a teremtés­ben az ember életének közép­pontjává és erőforrásává. A bűnesetben azonban elsőnek éppen ez a közösség szakadt meg. Vele a középpont esett ki az ember életéből. S ezzel együtt megromlott, visszájára fordult az ember többi élet­viszonylata, egyéni és közös­ségi élete is. Törvényével Isten azt lep­lezi le. mennyire más az éle­tünk, mint amilyennek lennie kellene. Mindegyik parancso­lat mélyen bevilágít az em­beri életnek egy-egy fontos területére; rámutat ott a mélyre ható romlásra. Az első parancsolat értelme pedig éppen az, hogy erre az alap­vető romlásra figyelmeztes­sen: Istennel' való életközös­ségünk megromlásában, meg­szakadásában az éltető erőfor­rás, a középpont hullt ki éle­tünkből. Nem Istennek, ha­nem elsősorban nekünk van szükségünk tehát arra. hogy Isten újra Istenünkké legyen. „Add a te szívedet nekem /“ Luther a Nagy Kátéban először ennek a parancsolat­nak pozitív értelmét szólaltat­ja meg. Kövessük mi is ezt az eljárást! Az első parancsolat ezt kívánja: „Egyedül engem tekints Istenednek!” Luther reformátortársa, Bu- genhagen találó megjegyzése szerint „ez a parancsolat a hitet keresi, nem pedig va­lamilyen cselekedetet és külső dolgot”. A teremtésben Isten olyan szívet adott az ember­nek. amelyet nem külső tör­vény parancsa, hanem a sze­retet láthatatlan belső lánca kapcsolt Őhozzá. Erre hív Isten ezzel a parancsolattal is: hogy egész szívünkkel sze­ressük Öt, örömmel engedel­meskedjünk Néki. Hiszen akit szeretünk, annak parancs nél­kül is mindenben igyekezünk kedvére tenni. Másképpen úgy is kifejezhetjük ezt a belső kapcsolatot Istennel: félni öt és bizalmunkat Öbelé vetni. Nem Tőle félni, hanem attól félni, hogy meg­bántsuk. Az első a rettegés­nek. a második a szeretetnek a félelme. A szív bizodalma pedig azt jelenti, hogy jóban és rosszban hozzá menekül­jünk: „Ha valami jót nélkü­lözöl, azt tőlem várd és ná­lam keresd; ha szerencsét­lenség és nyomorúság ér, fo­lyamodjál és ragaszkodjál hozzám. Én, én elégítlek meg és én segítek ki minden nyo­morúságodból; csak azt ne engedd, hogy máson csüng­jön és máson pihenjen meg a te szíved“ (Luther Nagy Ká­téja). i Magunk alkotta „istenek‘‘ v Az első parancsolat nem­csak arra utal, milyennek kel­lene lennie Istenhez való vi­szonyunknak, istenfélelemben, szeretetben és hivő bizalom­ban. Arról is beszél, milyen a tényleges életünk, és ne­met mond erre az életfolyta­tásra. „Ne legyen más Iste­ned!“ Amikor Mózes a törvény­táblákat lehozta Sinai hegyé­ről, az aranyborjú volt ez a „más isten“. Körülötte járta táncát Áron és Izrael. Ma mar nem kell ilyen fa- és ércistenekre gondolnunk. De menyire igaz ma is a refor­mátor szava: „Nem egy em­ber azt hiszi, hogy van Iste­ne és mindene bőven, ha van pénze és vagyona; olyan hetykén és biztosan hagyat­kozik rá és kérkedik vele, hogy fittyet hány mindenki­re. Lásd, ennek is van iste­ne: Mammon a neve, vagyis a pénz és vagyon, amelynek átadja szívét. Ez a legnép­szerűbb bálvány a földön“ (Nagy Káté). Ilyen magunk- alkotta „isten“ lehet a szóra­kozás, a népszerűség, a hata­lom, a saját nagyra tartott erőnk vagy okosságunk, vagy mások, akiktől legfőbb boldogulásunkat és boldogsá­gunkat várjuk. Az első pa­rancsolat nemet mond min­denre és mindenkire,' ami vagy aki odatolakszik Isten elé és első helyet igényel ma­gának az életünkben. Milyen sokszor van úgy, hogy embe­rektől jobban félünk, mint amennyire Istent féljük! A világ szeretete is hányszor válik erősebbé bennünk az Isten iránti szeretetnél! És főleg a bajokban derül ki, mennyi minden másba vet­jük inkább a bizodalmunkat, mint az élő, szent Istenbe! A magunk-alkotta „istenek“ kategóriájába esik végül az is, ha Istenünk nem az az Isten, aki a Szentírás igéjé­ben nyilatkoztatta ki magát, hanem mi magunk alkotunk magunknak gondolatbeli lelki képet Istenről. Elhagyjuk az igéből azt, ami nekünk kel­lemetlen és alkotunk magunk­nak gondolatban „jó Istent“, akinek csak az a dolga, hogy kéréseinkben kiszolgáljon, minden bajtól és kellemetlen­ségtől megvédjen, de a bű­neink köreit meg ne zavarja. Az ilyen magunk-alkotta „Is­ten“ imádására is határozott nemet mond ez a parancsolat. S ezen a ponton találkozunk Feuerbach mult századbeli filozófus nézetével, aki szerint az ember Istenben önmagát nagyítja fel és vetíti ki kép­zelete világába. Valóban, van ilyen képzeletünk — és gon- dolkodásunk-alkotta „Isten“. Ennek azonban semmi köze az élő Istenhez, beletartozik a magunk-alkotta többi „iste­nek“ sorába. Az élő Istenhez csak az ige és „az ige Igéje": Jézus Krisztus vezethet el. A láthatatlan, örök, szent Isten Krisztusban jött egészen kö­zel hozzánk, hogy megtanul­juk Öt igazán félni és szeret­ni és bízni,, tudjunk Benne. Az első parancsolat és a keresztyén erkölcs Az első parancsolatról so­kan azt gondolják, hogy ne­künk keresztyéneknek nem sok dolgunk van vele. Pedig ez a „tartóváz a Tízparacso- lat koszorújában“ (Luther). A „hit parancsolata“, az igazi, fő parancsolat, amelynek megtartásától függ az összes többi parancsolatok betöltése. Ezért is foglalja bele a Kis Káté az első parancsolat ma­gyarázatát a többi magyaráza­tába. Amint Istennel való közös­ségünk megromlásából támad minden más életterület be­tegsége, életünk e középpont­jának Jézus Krisztusban való helyreállása kell ahhoz, hogy gyógyuljon a többi életterü­let is, családi életünk, ember­társainkhoz való viszonyunk stb. Az új élet alfája és óme­gája tehát a hit, pontosabban Jézus Krisztus jelenléte hit által a szivünkben és életünk­ben. Nem a Tízparancsolat követelése egymagában, ha­nem ez a hit tesz újjá belül­ről és ebből a hitből fakad­nak a szeretet és a jó cse­lekedetek. A keresztyén új élet hitből fakadó élet és a keresztyén erkölcsiség a ke­gyelem és a hit új erkölcsisé- ge. AZ ÖREQ FENYŐ Vén házunk kicsiny kertjé­ben hajdan egy öreg fenyő állt. Nem mindig volt ilyen egyedül. Valaha társai is vol­tak: szép, sudár fiatalok. De ők sohasem érték el a nád­tető gerincét, mert egyenként mind kiszáradtak. Talán a dett magára. Ágai csak úgy roskadoztak a csodálatosan fehér súly alatt. Magányában ilyenkor néha megrázta a hó alatt is zöldelö leveleit s ak­kor csillogó kristályként hul­lottak le róla az apró hópely- hek. Régen kiszáradt már. A kicsi kert virágai is jónéhány őszön hervadtak el azóta s én is messze, nagyon messze ke­rültem a vén háztól. Ezekben a napokban mégis bekopog­tatott hozzám. Csöndben, hangtalanul és mégis olyan beszédesen. Templomunk ád­venti koszorújában állt oda elém. A koszorú apró tűleve­lei most is éppen úgy csillog­tak a gyertya fényében, mint valamikor az övé a téli nap sugaraiban... S a csöndes emlékezés pillanataiban elé- bem léptek az elmúlt ádven- tek, Krisztus-várások. Az ád- ventek arcpirosító, szemcsil­logtató várakozása, a kará­csonyesték szívetmelengető öröme. Azóta sem tudom lerázni magamról ezt az emlékeimbe visszarévedő képet és a kér­dést, amit most már nem az öreg fa régen elhalt hangja susog a fülembe, hanem, amit Isten igéje kérdez tőlem: Tudsz-e a régi hittel Krisz­tusra várakozni? Tudsz az Ű visszajövetelének napjára ké­szülődni, mint tudtak egykor azok, akik évszázadok múlá­sában az ö megjelenésének jelét lesték az égbolton? Tudsz-e úgy örülni, mint ahogy egy-egy karácsonyestén örültél évekkel, évtizedekkel ezelőtt? Van-e benned hit, a békességre való vágyakozás? Jaj, olyan jó is lenne, ha az igent egyszeriben kimond­hatnám, kimondhatnánk! S milyen jó, hogy a fenyőágak és ezernyi más minden ezen a világon Isten igéjére figyel­meztetnek, Krisztus hűséges várójára intenek minket! Vámos József HÍREK — Advent negyedik vasár­napján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Jn 3, 27—30; szószéki igéje: 1 Jn 1, 1-4. o — Az esztendő utolsó vasár­napján, december 27-én de. 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban. Az igehirdetés szolgálatát Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke látja el. — GYŐR. A győri szeretet- ház gazdag műsorú ádventi estet tartott december 6-án este az Öregtemplomban. Szabó József püspökhelyettes, nyugalmazott püspök, egyko­ri győri ellkész „Mikulásnapi önvizsgálat" címen a legen­dás hírű Miklós püspök sze­retetben leleményes életén mérte le szokásos jótékony- kodásunlcat. A szeretetházi gondozottak karácsonyára kö­zel másfél ezer forint gyűlt a perselybe. — CSEPEL. A gyülekezet december 6-i szeretetvendég- ségén Groó Gyula teológiai tanár, a Magyar Bibliatanács titkára tartott előadást: „A Szentírás használata az isten- tiszteletben“ — címen. — BUDAPEST-ÁNGY AL­FÖLD. A gyülekezet decem­ber 20-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel tartja szoká­sos havi szeretetvendégségét. A szeretetvendégség a kará­csonyra való készülés jegyé­ben történik. A gyülekezet híveit, barátait és az érdek­lődőket ezúton is szeretettel hívja és várja a gyülekezet. — TOKAJ. A tokaji gyüle­kezetben december 6-án gyü­lekezeti napot tartottak. A délutáni szeretetvendégségen Selmeczi János esperes „Ád­venti emberek“ címen tartott előadást. — KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE, Az egyházme­gye lelkészt munkaközössége december 11-én tartotta ez évi Vili. egésznapos munka­ülését. Pröhle Károly teoló­giai akadémiai tanár biblia- tanulmánya után ugyancsak az ő vezetésével megbeszélés folyt a készülő Agenda-ter- vezetröl. Ezután a Nyugdíj­osztály kérdésével, majd fo­lyó ügyekkel foglalkoztak. — ÓBUDA. Az ádventi idő­szakban minden csütörtökön este ádventi istentiszteletet tartottak. Igehirdetők voltak: Harkányi László, Boros Ká­roly, dr. Ottlyk Ernő. A de­cember 13-i szeretetvendégsé­gen Koren Emil esperes finn­országi élményeiről tartott előadást. — BÉKÉS MEGYE protes­táns lelkészei részére novem­ber 26-án Békéscsabán a Ha­zafias Népfront rendezésében Tóth Lajos, a szarvasi óvónő­képző főiskola igazgatója elő­adást tartott az ötéves terv irányelveiről. — CSALÁDI HÍREK: Fülöp De­zső óbudai lelkész és felesége november 22-én ünnepelték házas­ságuk 25, évfordulóját. Az óbudai gyülekezet szeretettel vette körül ez alkalomból a lelkészházaspárt. Isten gazdag áldását kérjük nri is életükre. — Varga Géza, a mogyoródi leányegyházközség 35 éven át volt lévita tanítója december 4-én Debrecenben elhunyt. Mogyoródon temették el december 10-éQ, — Nyugalmazott evangélikus* kántortanító 1 szoba-konyhás lakásért feleségével elvállalná egy öreg hittestvér gondozását. Egy­ben némi díjazásért helyben a kántori teendőket is szívesen el­látná. Cím a kiadóhivatalban. — Megvenném Reök: A sebész találkozik Istennel. Isten, papok, orvosok. Szűcs: A tudomány istentisztelete. Győzelem a halál felett. Somogyi Béláné, Budapest, XI., Bartók Béla út 61. Karácsony kapujában Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünké kel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel tapintottunk: az élet igéjéről, és az élet megjelent, és láttuk és tanúbizonysá­got teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk; amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen ve­lünk. A mi közösségünk pedig az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal van. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örö­münk teljes legyen.” . .... (I. János 1,1—4.) Néhány nap múlva ránk köszönt karácsony ünnepe. Lelki­szemeink előtt már ott ragyog a karácsonyfa a sok színes gyertyájával, csillogó díszeivel és adatta gyermekeink savból jövő mosolyával. Advent utolsó vasárnapja már ebben a készülődésben talal minket. Mégsem lehet ezt a vasárnapot úgy ünnepelni, hogy szemünket, lelkünket, figyelmünket csak karácsonyra vessük. Ma még Isten az igében felkészülésre hív. Hiszen advent a felkészülés ideje is, mert Isten a karácsony fényességében és békességében olyan keresztyéneket akar látni, akikre nem ihiába pazarolta karácsonykor testet öltött Szeretetét, hiszen kifogyhatatlan szeretettnek drága lehetősége éppen az, hogy Jézus Krisztussal közösségbe kerülhetünk. Isten Lelke ezen az utolsó ádventi vasárnapon ezt akarja munkálni bennünk.. Akik közösségbe kerültek az élő Jézus Krisztussal, azok­nak egymással is közösségük van. Az apostol beköszöntő szavai tele vannak örömhírrel és bizonyságtevéssel. Az a drága sor, ami pünkösdkor indult el, ma bennünket kapcsol bele a közösséget munkáló Lélek által az egyház népébe. Mi tehát, akik halljuk és olvassuk Isten­nek a Jézus Krisztusban megmutatkozó szeretetéről szóló bi­zonyságtevéseit, nem „egyedül” részesültünk abban a kegye­lemben, hogy „Isten fiainak neveztetünk”, hanem csupán csak apró láncszemei vagyunk Isten üdvösségszerző kegyelme láncolatának. Ennek kezdetét ismerjük, hiszen karácsonyban nyilvánvalóvá lett Isten szeretete és megtartó irgalmassága. — De a végét is tudjuk, hiszen Isten Lelke kijelentette ne­künk, — ott lesz az örökkévalóságban. A láncszemeket össze­tartó, a közösséget építő és munkáló erő maga Jézus Krisztus. Általa van és lehet közösségünk az első bizonyságtevőkikel ás, hiszen az összekötő kapocs a betlehemi bölcső és a húsvéti nyitott sír. Jézus Krisztus a ma élő keresztyének között is munkálja ezt a közösséget. Keleten és nyugaton, északon és délen lakó keresztyének között. Szabad és a Jézus Krisztus­ban való hit meg is követeli tőlünk, hogy testvérnek erezzük mindazokat, akik Krisztust Úrnak és Megtartónak vallják. Van ennek a vasárnapi igének másik üzenete is. Sokszor érezzük a gyülekezetben, egyházban Krisztusnak ezt a közös­ségformáló erejét és ennek szükségszerűségét, mégsem nézünk úgy a Megváltóra, mint minden ember Megváltójára, Akiben Aki által az embereknek egymással is közösségbe kell keriil- niök. . Aki Jézus Krisztus által közösségbe békességbe került az Atyával, annak a másik emberrel is iközösségbe kell ke* rülnie. Tudunk-e tiszta szívvel odaállni az ádventi evangélium elé? Ádventtől való búcsúzásunk ereje és áldása az, hogy felismerjük helyünket és küldetésünket, és igyekszünk is azokat betölteni és elvégezni. Az emberi közösségnek sok olyan problémája van, amit fel kell vennünk és minden embertársunkkal együtt kell hor­doznunk. A világméretű kérdések mellett ott vannak a kicsi­nyeknek látszok is: munkahelyünk, családi otthonunk, baráti körünk, társadalmi életünk, gyülekezetünk sok-sok olyan kér­dése és feladata, melyeknek úgy kell szolgálnunk, hogy fel­adataink elvégzésében ott lássuk mindig a másik embert is, aki mellé és akiért odaállított bennünket Jézus Krisztus. És ha ezekben a feladatokban híveknek bizonyulunk, akkor lesz örömünk teljes. Imádkozzunk, hogy mint szabályszerűen küzdő harcosok elnyerhessük az örökélet koronáját. Amen. k.—á. N APROL-N APR A VASÁRNAP: — ZSOLT 116,17. — Isten ajándékaival van tele az életünk. Illik, hogy megköszönjük ezeket. Karácsony küszöbén legdrágább ajándékáért, Jézus Krisztusért adjunk hálát. HÉTFŐ: — ÉZSAXAS 54,10. — Az Isten irgalmassága változatlan és örök. Ezért örülhetünk mi is, hogy Jézus Krisztus nemcsak egyszer eljött a világba, hanem ma is jön, mihozzánk is. KEDD: — ÉZSAIÁS 60,18. — A próféta ígérete Jézus Krisztusban teljesedett be. ö hozta a békességet a földre. Ma is ezt akarja tenni: megbékíteni népeket és embereket egy­mással és Istennel. SZERDA: — ZSOLT 116,5. — A zsoltáriró csak földi ve­szélytől szabadult meg, mégis boldogan dicséri Istent irgal­masságáért. A földre jött Krisztus a kárhozat veszedelmétől szabadít meg. Van-e emiatt öröm a szívünkben és hálaének az ajkunkon? CSÜTÖRTÖK: — MÓZES 19,17. — Jézus megszületett, hogy ezentúl a szeretet uralkodjék a világban. Isten kará­csony este minden gyűlöletet ki akar irtani a szívünkből. PENTEK: — ZSOLT 77, 12—13. — Isten csodatetteiről elmél­kedett a zsoltáríró. Gondterhelt arca biztosan örvendezövé változott ezalatt. — Karácsony minket is örvendező embe­rekké akar tenni. Újra hirdeti Isten legnagyobb csoda tetté­nek örömüzenetét: Krisztus megszületett SZOMBAT: — ÉZSAlAs 55,7. — Karácsony nemcsak örö­möt hirdet, hanem parancsot is ad: „Térjetek az Úrhoz!” — Akik hallottuk a karácsonyi örömhírt, megtisztított szent élettel szolgáljunk könyörülő és megbocsátó Istenünknek! Bárány Gyula ISTENTISZTELETI Budapesten, 1939. december 20-áti Deák tér de. Q (úrv.) Tra.Uer Gábor. de. li ai:v.) dr. Kerten András, du. S Hafens-h.r Károly. Faser r'e. iél 10 Sülé Károly, de. 11 Korén Emil, du. 5 szeretet- venclégség. Dózsa Gy. út 7. de. fél lo Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos József, de. 11 Kardos József. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Külső-Uliői út du. 5. Dre­nyovszky János. Kőbánya de. 10 Szirma,/ Zoltán, du. 5 ádventi est. Utász u. de. 9 Szirmay Zol­tán. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Lzirmay Zoltán. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 4 sze- retetvendégség; Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Karner Ágoston. Rákosfalva de. fél 12 Karner Ágoston. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 5 szeretetvendégség. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Üjpest de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 sze­retetvendégség: Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Pestújhely de, lo Kürtösy Kálmán. Rákosszent» mihály de. fél il. Bé.sikapu tér de. 9 (úrv) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) Schreiner Vilmos, du. 7 (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Sehreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Vá­mos József, du. 5 Fülöp Dezső. XIí., Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Zoltai Gyula, de. li Ruttkay Ele­mér. Festhidegkút de. fél 11 Sztehlo Gábor. Budakeszi de. 9 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy \ Zoltán. Kelenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok de. 11 dr. Benes Miklós. Albertfalva de. 7 dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du, 7. regtelen erdők utam honvagy ">agy talán más ok, betegség miatt hol az egyik, hol meg a másik kezdte el hullatni szá- ■az tűlevelét, mígnem lassan­ként mindegyik egy utolsó só- íajtással adta meg magát a i fejsze kegyetlen csapásainak. Evek múltán így maradt írván, egyedül az öreg fa. Ár­ján maradt, de a többiért ?gymaga is hűségesen helyt- íllt. Télen-nyáron puha, me­leg fészket adott az apró ma- tárnépnek, árnyas pihenöhe- 'yet a csúfondáros rigóknak ?s menedéket csíny tevő hú­gomnak. Mindnyájan — a madárnép is. meg a húgom i ;s _ biztosak lehetlek abban, fo gy nem csalódnak a fenyő- jen. A macska lusta volt fel- nászni magas csúcsáig, myánk meg csak lentről csa­logatta lefelé drágalátos kis­lányát, aki arra mutatott aagy hajlandóságot, hogy az íjszakát is az egyik ágon tölti, ha nem kapja meg a remélt bocsánatot. ősz múltával, december fittével vastag habundat sze­: '*v :*■ ó. Imádság: Uram Jézus, mutasd meg nekem, milyen nagy és szent a Te akaratod; Bocsásd meg nekem, amiben megszeg­tem azt gondolattal, szóval és cselekedettel! Te értem is meg­haltál és elégtételt adtál. Jöjj Szentlelkeddel életembe, hogy egyre engedelmesebb lehessek Irántad! Amen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents