Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-12-20 / 51. szám

? Ha ez a templom beszélni tudna! Sokat tudna mesélni a falai mögött húzódó náda­sok védelmet adó rengetegei­ről, ahol védelmet talált az uraság haragja elől menekülő jobbágy és a szegények iga­záért küzdő szegénylegény. Alig száz éve, hogy betyárok irányították erre lovaikat, hogy védelmet keressenek a Kiskunság véget nem érő ná­dasai között. Petőfi Sándor így írt erről a vidékről: bItt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon..." Amikor az utas vonaton utazva, elhagyja Kunszent- míklóst, szemei előtt kitárul hazánk egyik legszebb vidé­ke: az egyszerűségében is fenséges Kiskúnság. A Duna és a Tisza úgy öleli közre ezt a földet, mint édesanya a gyermekét. A még ma is nagyrészt szétszóródó tanyák közt irányjelzőként magasod­nak ki a Kiskunság templom- tornyai. A sok égbenyúló torony közt alig akad evan­gélikus. Mindössze hét evan­gélikus templomtorony hirdeti Duna—Tisza köze népének az Erős várat... A hét templomtorony kö­zül is a legnagyobb az, ame­lyik legmesszebbre látszik, mind nagyságban, mind hí­rességben: népnek. A fenyőgyanta szaga összekeveredett szegénysé­gükkel, idegen énekeik hang­ja áttörte a kis templom szu­rokkal megerősített falát és hirdette magyarnak és szlo­váknak: Isten van velünk! A felégetett templom Nem sokáig imádhatták eb­ben a templomban az Istent a lutheránus szlovákok. 1730 nyarán megérkeztek a közeli Kalocsa vidékéről a jezsuiták és felégették az első kiskőrösi evangélikus templomot. A testi elnyomatás után követ­kezett a lelki elnyomatás is, aminek a kezdetét jelentette az égfelé törő lángok után lehulló zsarátnok. ötvenhá­rom esztendőn keresztül még gondolni sem lehetett arra, hogy templomot építsenek a régi helyett. De az Ige utáni vágy nem apadt ki: nagyun- nepekkor megindult a feke­tébe öltözött kiskőrösi evan­gélikusok tömege Apostagra és Dunaegyházára, ahol tör­vény biztosította az evangé­likus istentiszteletek tartá­sát. De kevés volt a nagy ünnep és a földesúr nem sze­rette, ha a jobbágyai sokat utaztak. Lefüggönyözött szo­bákban, pislogó mécsek hal­vány fényénél előkerültek a féltve őrzött szlováknyelvű Bibliák, amelyeket még ott­honról hoztak és a család feje elkezdte magyarázni az írást. „Parasztpróféták” a Kiskúnság nádasai között! Elérkezett az Úrnak 1783. esztendeje meg, hogy csókkal üdvözölje az otthon üzenetét. 1789. október 10-én ünnep­lőbe öltözött Kiskőrös népe. Kész volt a templom — ek­kor még torony nélkül. 68 esztendő után ismét van Is­tennek otthona Kiskőrösön! Hamarjahr Márton szuperin­tendens szentelte fel a temp­lomot. Ez a templom 1874-ig volt használatban. Akkor a község vezetői használhatatlannak nyilvánították, mert az alap megcsúszott. Ismét elkezdő­dött az imádságtól kísért munka és a régi facölöpökre alapozva újjáépítették a templomot. Ekkor építették a tornyot is. Ez a templom áll ma is. A torony 1914-ben megsüllyedt és újat kellett építeni, de a régi alapra épí­tett templom az ősök hitével együtt ma is éltetője és for­rása a hívő léleknek. Hogy milyen stílusban van építve a kiskőrösi templom? Ki tudná azt pontosan meg­mondani. Műemlék-templom. Műemlékké teszi építészeti ideje és falai. Mert ezek a falak őrizték legalább is egy órára azt, akinek a neve drága minden magyar szív számára: Petőfi Sándort. És erről nem szabad hallgat­nunk. Petőfi neve az anyakönyvben Az 1720. év óta vezetett anyakönyv IV. kötetének 127. lapján az 1823-as esztendő születési anyakönyvében ezt a bejegyzést találjuk január 1-i dátumnál: „Alexander”. Szülei neve: „Stefanus Petro- vics, Mária Hruz”. A fényes celofánpapír alól aranybetűk­ként ragyog az olvasó, min­den magyar és minden evan­gélikus felé ez a bejegyzés. Minden kiskőrösi — legyen evangélikus vagy nem, büszke erre a bejegyzésre. Büszke arra, hogy legnagyobb köl­tőnk az ő községük szülötte. Az a keresztelő medence, ami fölött a keresztelési szer­tartást végezték most Öcsán, az ottani evangélikus temp­lomban található. A keresz­telőka ncsó pedig a kiskőrösi evangélikus templomtól né­hány méterre álló Petőfi Múzeumban (Petőfi Sándor szülőházában) van elhelyezve, mint a kiskőrösi evangélikus egyházközség ajándéka. Kiskörös Petőfi Sándor, Kiskőrös szülötte, alig 110 évvel ez­előtt másnak láthatta ezt a vidéket, mint aminek ma lát­ja az utazó. Nádas, zsombé- kos legelők húzódtak, amer­re csak a szem ellátott. Ma a gólyakelepelést felváltotta a traktorzúgás, a végelátha­tatlan pusztaságokat szőlős­kertek csipkézik és bennük, mintha őrt állnának a mai élet szépsége és a jövő ter­vei felett, az ég felé törnek a villanyoszlopok. Petőfi hagyománya és az új magyar élet eredményei, tervei között áll Kiskőrös evangélikus temploma, ahol Isten igéje az örök Advent­ról szól a régi hagyományok­ból megújuló kiskőrösi evan­gélikusoknak. A török uralom alatt sokat szenvedett ez a vidék is. Ta­lán többet mint az ország többi része. Hiszen itt még föld-várak sem óvták a la­kosságot a pusztító ellenség­től. A közeli nádasok, ame­lyek akkor összefüggő erdőt képeztek ezen a vidéken, nyújtottak egyedül valami menedéket. Aki mégis meg­menekült a török sanyargat- tatásából azt elvitte a mo­csárláz és a nádasok ura: a farkascsorda. Wattay földes­úr, aki a mai Kiskőrös egész határát birtokolta, — sőt még azon túlmenve is, nagy gon­dokban volt, amikor a törö­kök végre elhagyták azt a vidéket. A földje megmaradt — talán gyarapodott is, de nem volt, aki művelje azt. A naptár 1718—20-at írt ekkor. És megindult Nógrád, Hont, Nyitra és Turóc megye földéhes népe, hogy új ott hont találjon lenn a Duna— Tisza közén. Megérkezésük után első dolguk volt, hog> Istennek hálát adjanak. Sok nélkülözés és lemondás után megépült az első kiskőrösi evangélikus templom, fából. Az otthon melegét árasztotta ez a kis templom az alföldi síkságra szakadt felvidéki A Türelmi Rendelet után lehetőség nyílt, a templom­építésre. A sóhajok hálaadás­sá lettek. És megindult a le­velezés az otthonmaradottak­kal! Segítséget kérünk, mert Istennek hajlékot akarunk építeni. És jött a válasz: kül­dünk fát! Elindult a Felvi­dék fája a széles Dunán le az Alföld szívébe. Fenyőge­rendák százai úsztak az Al­föld felé, hogy az otthoni er­dők gyantaillatától elszakadt testvéreknek templomuk le­gyen. A hatalmas mennyi­ségű faanyag Hartáig jött víziúton, aztán szekérre ke­rült a drága ajándék. Az a hely, amelyet temp­lomépítésre kijelöltek a falu szélére esett, oda, ahol már ingoványos volt a talaj s erre csak úgy lehetett épí­teni, hogy előbb fagerendá­kat vertek be alapul. Csak ezek után lehetett az így már stabil alapra templomot épí­teni. Bizony sok fára volt szükség. De jött a testvéri szeretet vagyonokat érő ál­dozata. A hartai Duna-part- nál sok öreg derék hajolt Amikor Kiskőrösön jártunk éppen egy kisgyermeket sira­tott el a legkisebb harang. Amikor felfigyeltünk szép hangjára, akkor tudtuk meg, hogy ez a Petőfi-harang. En­nek a története pedig ez: ál­lítólag azon az éjszakán, ami­kor a kis Petrovics Sándor született, ez a harang hir­dette egy esztendő elmúltát és egy új esztendő születését. Ki tudná ma már megmon­dani, hogy ez a történet igaz-e vagy sem. Minden­esetre ez a néphit mentette meg ezt a harangot attól, hogy nem kellett követnie a másik két testvérét az első világháború harangokat is áldozatul kérő hívásában. Múlt és jelen nagy össze­fogása az, amit magunkkal hoztunk a templom falai mel­lett élő kiskőrösi evangéli­kusok hitéből. A Kiskúnság legnagyobb evangélikus temp­loma a múltban is és ma is hirdetője Isten igéjének és a különböző nyelvet beszélő népek egymásközti megérté­sének ... Karner Ágoston Meghalt Stange professzor A Magyarországon is járt, jól ismert teológiai professzor, aki éveken át volt a sonders- hauseni Luther-Akadémia ve­zetője: D. dr. Karl Stange, 89 éves korában Göttingenben elhunyt. Stange apát mint igehirdető, egyetemi tanár és Luther-kutató tette nevét is­mertté. Halléban, Königsberg- ben és Greifswaldban műkö­dött. 1912-ben meghívták Göttingenbe, ahol 1935-ig a rendszeres teológiai tanszéken működött. Wernigerode-ban apologetí- kai (hitvédelem) szemináriu- j mot alapított (a mai Luther- akadémia Sondershausenban, ! Thüringia). Fő munkaterüle­te a Luther-kutatás. — A munkás életű professzorról , kegyelettel emlékeznek meg 1 magyarországi tisztelői és ba­rátai. * LUND. Bolander svéd püs­pök december 7-én, 57 éves korában Lundban (Dél-Syéd- ország) elhunyt. 1958-ban lett püspök. Nvgren evangélikus püspök utódaként. A Sajtóosztály HÍREI Megjelent hittankönyvek: Ottlyk: Az egyház tör­ténete ált. isk. V. és VI. o. 14,-Ft Evangélikus Gyerme­kek Könyve (kötve II-ik kiadás) 18,—Ft Fenti könyvek még kapha­tók a Sajtóosztály iratterjesz­tésében (Budapest, VIII. Üllői út Mai egyházi magatartásunk körvonalai Az egyházunk mai kérdéseivel foglalkozó teológiai konfe­rencia utolsó' előadását a Déli Egyházkerület püspöke, Káldy Zoltán tartotta. Az alábbiakban ennek az előadásnak gondolat- menetét és lényegét közöljük , olyan, amilyen, nincs más megoldás, mint visszahúzódni a lelki élet szűk területére, vagy ilyen kisebb körökre ágazva szektás összejövetelek­ben kivonulni ebből a világ­ból. Ez a gyávaságnak az in­karnációja. Hitből gyávának lenni nem lehet, csak hitet­lenségből! Az ellenállás kisértése A gyülekezetek egy , részé­ben vannak körök, amelyek szeretnék, úgy vinni az egy­házi életet, hogy az egyházi élet menedékhely legyen eb­ben a „borzalmas világban”, a politikai reakció számára, így lesz vagy lett az egyház a presbitérium, vagy az egy­házon belül bizonyos csoport a tiltott politikai üzelmek he­lye. Rendkívül veszélyes ez az egyház számára kívülről nézve, ahol pedig még a lel­kész is táplálja a politikai reakciót, ott ez az egyházon valóságos „harakiri”. A helyes egyházi magatartás Az előadó hangsúlyozta, hogy a fenti 5 kísértésnek és az abból folyó veszedelmek­nek hitből és józan értelem­ből ellene kell mondania. Az egyház pozitív magatartása „a nagy parancsolat” lehet csak: Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, tel­jes lelkedből és teljes elméd­ből és teljes erődbői", — és „Szeresd felebarátodat mint magadat”. Egyházi magatar­tásunkra ebből következik teljes bizalom Isten iránt Az egyház hitből él, rá meri bízni az Isten erejére, hiszi hogy övé minden hata­lom mennyben és földön. Hinni kell az evangélium erejében. A saját portékánk gazdagságának erejében nem hiszünk, hogyan nézzen arra más? Egész valónkat kell, hogy átjárja a bizalom és az ige megőrzése: az engedel­messég. Éspedig nem „kivá­logatott” engedelmesség, ha­nem Isten teljes akaratának a teljes látása és törekvés arra, hogy ennek a teljes aka­ratnak mindestől engedelmes­kedjünk. Az Isten iránti szeretetet és az emberek iránti szerete­tet Jézus egynek látja. Hi­szen, ha Isten Atya, világos, hogy Istenhez térni ugyan­akkor azt is jelenti, hogy oda­térni a testvérhez, aki en­nek az Atyának gyermeke. Ma az egyházban divatos, hogy éppen az Isten iránti szeretet választ el egyeseket a másképp gondolkodó em­bertől, a körülöttünk levő világtól. A nagy parancsolat a környező világgal szemben korlátlan, feltétel nélküli szeretet kívánja, mely nem pusztán érzelem, hanem a hétköznapok egymás útónjá­ban kenyérré, ruhává, vigasz­Bevezetőben megállapította az előadó, hogy egyházunk Magyarországon a szocializ­must építő társadalomban él. Ez az építés a marxi-lenini ideológia alkalmazásával tör­ténik. Egyfelől itt van a szen­tek gyülekezete, ahol az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket Krisztus ta­nítása szerint szolgáltatják ki, másrészt itt van körülöt­tünk az a világ, ahol az irá­nyító a marxi—lenini ideoló­gia. Ebből a helyzetből ter­mészetesen különböző feszült­ségek támadnak, melyeknek feloldását nem vállalja az ál­lam, hiszen az ideológiáját kellene feladnia. Ez a hely­zet különböző kísértéseket je­lent az egyház és az egyház tagjai számára. Sajnos a kí­sértésnek az egyház, máskor annak tagjai, illetőleg azok bizonyos csoportjai is áldoza­tul estek. Az igazság birtokosai; egyházi propaganda Mai helyzetünk első kísér­tése ha az egyház úgy tekinti magát, mint Isten igazságá­nak birtokosát, a marxi—le­nini tanítással szemben. A magabiztosságnak ebben a kísértésében az egyház vagy annak csoportjai, Jézus sza­vait ismételgetik, hogy az egyházon „pokol kapui sem vesznek diadalmat” és az Ágostai Hitvallás VII. cikké­nek első mondatát: „Az anya- szentegyház pedig örökké fenn marad”. A hamis biz­tonság érzésben szenvedők el­felejtik, hogy Jézus szavait annyiban érthetjük magunk­ra, amennyiben a magyaror­szági evangélikus egyház Jé­zuson nyugszik, mint funda­mentumon. Az igehirdetés próbálja meg az egyházat, hogy ezen a megdönthetetlen fundamentumon áll-e. Ha Jé­zus Krisztus Ígéretét az egy­ház nevében megszólalók úgy értenék, hogy az üdvözítő evangélium helyett a konkrét gyülekezetei vagy egyházat tekintenék megdönthetetlen­nek, akkor szava nem ige­hirdetés, hanem egyházi pro­paganda. Egyházi propagan­dából pedig hit nem szárma­zik, egyház nem születik és a propaganda-jellegű igehir­detésen keresztül a Szentlé­lek Űristen az egyházat nem teremti és nem tartja meg. A félelem kisértése A hamis magabiztosság el­lenkező pólusa az egyeseken, csoportokon, gyülekezeti ta­gokon, de lelkészeken is el­uralkodó afféle „özönvíz előt­ti” hangulat. Erre az a féle­lem jellemző, amely nem re­ménykedik az egyház jövőjé­ben, az egyház munkáját hiábavalónak, a lelkészi szol­gálatot értelmetlennek tekin­ti. A félelem indító oka a marxi—lenini ideológiából következő atheizmus. Valójá­ban azonban a félelem mö­gött valami olyasmi van, amit csak ellentmondással, szinte fából vaskarika, lehet kifejezni: egyházi atheizmus. Amikor a Római levél isten­telenekről, meg istentelenség- ről szól, akkor ilyen istente- lenségről, a keresztyének is­ten telénségéről beszél. Vallá­sos álarc mögött az atheiz­mus rejtőzik, ebből születik a félelem. A félelemből pe­dig hidegháború, az egyházon belül. A gyűlölet kisértése Az a tévhit, hogy Isten igazságát lehet birtokolni és azzal lehet rendelkezni (a valóság az, hogy Isten igaz­sága birtokol bennünket és rendelkezik velünk), a „bir­tok” elvesztésének olyan fé­lelméhez vezet, amely a marxi—lenini ideológia at­moszférájában élő környező világban vetélytáisat lát, mely valamiképpen ezt az igazságot akarja tőle elragad­ni „a birtokot” akarja kezé­ből kiütni. Ez a félelem odáig mehet, hogy a környező vi­lággal szemben gyűlöletig fajul. A gyávaság kisértése Sokan úgy gondolják, hogy mivel a .világ körülöttünk taló szóvá, segítséggé, együtt- munkálkodássá változó cse­lekedet. A szeretetben nincsen félelem Az Istent szívből szerető és az embereket korlátlanul sze­rető hívőnek nincsenek rém­látásai, kiszabadul a hamis biztonságérzetből, gyávaság­ból, gyűlöletből, szembeállás­ból. A Szentírás sokszor ne­vezi Jézust Báránynak. Hol van az egyházban ma a Bá­rány követőinek szelídsége? Az igehirdetés új feladatai Nem lehet igét hirdetni az emberszeretet nélkül. És ha szeretem az embert, lehetet­len, hogy annak minden prob­lémáját, kérdését, világképét, lelki struktúráját, a világhoz való viszonyát ne lássam, fel ne dolgozzam. Az igehirdetés még sem akkor jó, ha sikerül monda­nivalónkat valamiképpen a mai modern ember agyteker- vényeivel elfogadtatni. Való igaz, hogy értelmes igehirde­tésre és hitre van szükség. Értelem nélkül nem tudjuk mi a rajongás, mi a szektás- ság. Mégis akkor jó az ige­hirdetés, ha a mai ember számára az élő Jézus Krisz­tust realizálja. A teljes Krisz­tust nemcsak azt. aki bűnbo­csánatot ad, hanem azt, aki lehajol az elesettekhez, a szegényekhez, akinek az utca volt az otthona és azokon se­gített és pontosan azokon^ akik szembejöttek vele. Ugyanakkor továbbra is ku­tatnunk kell, melyek a mai ember izgalmas kérdései. Ko­molyan kell vennünk a Szent­írás etikai követelményeit. Előretekintés A továbbiakban mint mai helyzetünk jövő vonatkozásá­ban jelentős kérdéseit emlí­tette az előadó a tani egyelem kérdését. Nem lehet tűrni, hogy a belső szektáskodás tovább tartson; az egyházfegyelem kérdését* ahol nem elég a fegyelmező szeretet, ott a törvény haté­konyságát kell érvényesíteni; a diakónia kérdését: hálásak lehetünk, hogy a szo­cialista állam széleskörben végzi a rászorulókról való gondoskodást. Egyházunknak ezt a szolgálatot a jövőben az egyház szolgái „hitünk cselédei”-re kell erősen köz­pontosítania. Végül az egyházi törvények elavultságáról, az egyes egy­házi szervezetek nagyobb ön- tevékenységéről és a feleke­zeti kérdésről adott az előadó rövid tájékoztatót. Az elő­adást élénk eszmecsere kö­vette. Megtartották a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadóinak országos értekezletét Kedden, december 8-án tar­totta ülését Budepesten a Gyülekezeti Segély egyház- megyei előadóinak munka- közössége. Koren Emil, a Gyülekezeti Segély országos lelkészvezetője tartotta meg beszámolóját az elmúlt év Gyülekezeti Segély munkájá­ról. Az országos összesítés több mint 300 000 Ft begyűlt összegről számol be, amelyet három fokozaton, egyházme­gyei, egyházkerületi és egye­temes fokozaton osztanak szét. Az adakozásban legjobb ered­ményt érték el a vasi és tolna­baranyai egyházmegyék, ahol az egyházmegyei átlag megha­ladja a másfél forintot. Forin­tos átlagon felüli eredményt értek el a borsod-hevesi, so- ! mogy-zalai, veszprémi és fe- 1 jér-komáromi vgyházmegyék. A gyülekezetek közül országo­san a legkiemelkedőbbek a tolna-baranyai egyházmegyé­be tartozó kicsiny felsőnánai gyülekezet, ahol 3,68 Ft-os lelkenkénti átlagot értek el az adakozásban. A begyűlt össze­get a hivatalos egyházközigaz­gatási szervek osztják szét. Ezek elé terjeszti az egyház- megyei előadók értekezlete ja- I vaslatát. A begyűlt összegből I több mint ötven gyülekezet j kap segítséget templom és pa­rochia tatarozásához 1000 Ét­től 20 000 Ft-ig terjedő ösz- szegekben. Az egyházmegyei előadók értekezlete örömét és háláját fejezte ki a buzgó gyü­lekezeti' tagok felé, akik szí*| vükön viselve az egyházi épü-| letek épségét és szépségét, ál-| dozatos szívvel adakoztak ad ’ elmúlt év folyamán. K, E. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents