Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-12-20 / 51. szám
KP. BERM. BP, 72. Az álmodozó Ézsaiás Ezsaiás könyve az egész Szentirás egyik drága része. A könyv bemutatja az utókornak a szerzőt. Mint író; a szó művésze. Hol mély, csöndes, egyszerű komolysággal, hol lendülettel és pátosszal írta le mondanivalóját. Nincs benne semmi mesterkéltség. Hol szívhezszóló, bensőséges, szeretetteljes, hol megtelnek mondatai maró gúnnyal. Poétikus képek egész sora villan fel egymásután és nagyszerű gondolatai szinte kifogyhatatlanul áradnak a mindenkori olvasók felé. Azt szokták mondani, hogy Ézsaiás a próféták között a ' lírikus, de ugyanakkor rettentően drámai, feszítő, robbantó erő tör ki belőle. Ö az „ótestamentum evangélistája", mert — bár kevés könyvében a messiási prófécia — mégis azzal, amit a Messiásról mond, azt mutatja, hogy messze, századaikkal előbbre látott, látta, ami jön és látta azt, Aki jön. Krisztus születése előtt azt tanította, hogy Isten népe bűnbánatban éljen, hogy Isten ítélete alatt semmi érdeme nincs, hogy Isten minden cselekedete kegyelem és ami a legdöntőbb: a helyettesítő áldozatban felismerte Jézus küldetését: született, meghalt érettünk, miattunk és helyettünk. Ez az Ézsaiás — álmodozó próf éta. Ezt olvastuk ki köny- ! vének 11. fejezetében az 1—9. versekben, a 65. fejezetben és másutt is. Békeországról álmodozott olyan korszakban, amelyben állandóan rengett a föld, a világ hatalmasságai egymás ellen felvonulták, a győzelem és a pusztulás kergették egymást. Amikor remegett minden emberi szív, amikor szivszo- rongva nézték a színpompás vetést, a mézédes szőlőfürtöket, a bégető bárányok nyáját, az anyai ölbe kuporgó gyermekeket és nem tudták, hogy mikor hová csap le a halálos villám, amikor kígyó suhant a magas fűben, oroszlán ordított az erdők szélén, dühösen cammogott áldozat után a medve, s az ökör meg a kecskegida félelmében kiáltott védelem után, akkor, igen akkor Ezsaiás — álmodozott a Békeországról. Vajon Ezsaiás a Lehetetlen-Ország álmodozó prófétája? Világos, hogy ő elsősorban az ádvent prófétája. Belekiáltja a világba, hogy a Messiás jön! Virágszál lsai törzséből. Rajta lebeg az Ümak Lelke s így Ítél igazsággal és hűséggel. Vele együtt érkezik a leremtettségbe az új ég és új föld, amelyben nem ártanak és nem pusztítanak, hanem megbékélnek egymással mindenek. Erről a Békeországról álmodozott Ezsaiás. Ebből az is kitűnik, hogy — most már Jézus Krisztus ismeretében — a Békeországot ö teremti meg. De ez már több, mint álmodozás, annál megfoghatóbb, mert a hit realitásának világába tartozik. A hit ereje által mi is Ézsaiás után sorakozunk. Ahogyan hiszünk az Isten által való terem- tettségben, úgy hiszünk az újjáteremtésben, amelyben lakozik a farkas a báránnyal... De nem oktalanul írtunk eme cikk elején annyit Ezsaiás egyéniségéről. Nem volt ő szemét lehunyó poéta csupán, szép szavak mestere. Nagyon is lábára állt a földön, tájékozott volt az erőviszonyokkal, de még a politikában is. önmaga küldetését abban is találta, hogy a lehetetlenség helyzetében vigasztalja népét Isten ígéretével és ezt nem tehette álmodozva, mert kinevették volna. Sok józanság volt Ezsaiásban s amikor erre gondolunk, nyugodtan léphetünk vele együtt az értelem, a gondolkodás világába és feltehetjük a kérdést: mennyi valósítható meg ma és itt, közöttünk és mások között a Békeországból? A felelet: valamennyi bizonyosan! Annyi, amennyi hitünk van erre nézve. Nem magunlk- ban, hanem abban, aki a megbékélést hozta és a vádoló levelet odaszegeztette a keresztfára. Ö pedig — Jézus Krisztus — egész népét, a mai világ hivő keresztyénségét útnak indította a kiegyenlítődés felé. Bárányokat küldött farkasok ellen és kecskegidákat párducok ellen, szeretetet a gyanúsítok, az acsarkodók ellen, hogy a gonoszt meggyőzze a jó a jóval. Mi, keresztyének ott vagyunk, ahol a Lehetségek-Orszagának határa kezdődik. Annyi valósul meg a Békeországból, amennyi bennünk az Ezsaiás lelkesedése és tüze. Szakadatlan erőfeszítésre, újra kezdésre, tántoríthatatlanságra, vitára, kiáltásra, sőt valóban — prófétai szóra van szükségünk érette. Lehet az szépszó és maró gúny, líra, költészet és drámai erő, gondolat és tett, csak egyetlen pillanatra ne uralkodjék a némaság, a tehetetlenség, a lemondás és elcsüggedés. Mindig a kalászról és szőlőről, a gyermekről és a házról, együttvéve az egyetlen, páratlan, drága életről van szó. A megváltozott életről, amelyért Jézus odaadta életét s amelyet nem szabad prédaként odavetni a gonosznak. Annyi valósul meg a Békeországból, amennyi bennünk a bűnbánat, az érdemek elvetése, a megalázkodás és amennyi bennünk az öröm annak láttán, hogy kegyelemből élünk, kegyelemből szólunk és kegyelemből szolgálunk. Nem áruljuk el az Ézsaiás által megálmodott isteni Békeországot akkor, ha a földön szívünket feszítjük neki a feladatnak, hogy valamennyire itt is és most is legyen közöttünk Békeország Sőt éppen: amit itt kegyelemből elvégezhetünk, az az igazi felkészülés a véglegesre, a teljesen újra. Az ádvent ez az aktív várakozás. Küzdelem a bizonyos jövő reményében a Békeország ma elérhető bizonyosságáért. Megköszönjük Istennek, hogy Ezsaiást nekünk adta s azt, amit tanított. Még inkább megköszönjük, hogy a próféciák Jézus Krisztusban testet öltöttek. Megköszönjük a páratlan ígéretet és köszönjük, hogy a mi életünknek is vannak szolgáló lehetőségei. Az Erő akkor és most ugyanaz' Minden lehetséges a hívőnek és ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges. Ezsaiás a valóságból elindult az álmodozás felé. Mi az álmodozásból indulunk a szent valóság felé. Várady Lajos II. Összeül a pozsonyi rendkívüli törvényszék Több, mint 700 vádlottat vártak Pozsonyba 1674. március 5-re. Lányi György kor- ponai evangélikus iskolaigaz-, gató szemtanú szerint mintegy négyszázan jelentek meg- Pontosabb számítás szerint 284 evangélikus és 52 református lelkész és tanító, ösz- szesen 336-an. A törvényszék Szelepcsényi György prímás palotájában ülésezett. A pozsonyi rendkívüli törvényszék elnöke a prímás volt. Tőle jobbra és balra foglalt helyet a 24 tagból álló bíróság, akik között 10 katolikus püspök és főpap, valamint néhány jogász volt, a többi bíró pedig katolikus mágnás, grófok, bárók. Az egész bíróság tehát olyan emberekből állott, akik feltétlenül hűek voltak mind a Habsburg-rendszerhez, mind a katolikus egyház hódító céljaihoz. Igazuk volt a szegény prédikátoroknak, amikor egyik védekező iratukban a Szentírást idézve mondták: „Jaj azoknak, akiknek ellenségeik a bíráik! (5. Móz. 32, módon a bírák voltak egysze- mélyben a vádlók is. Mi a vád? A vádat három pontban lehet összefoglalni. a) Gyalázták a katolikus államvallást. Magát a királyt is bálványimádónak nevezték. A nép előtt tartott beszédeikben a Boldogságos Szűz Máriát, a meghalt szenteket és azoknak képeit gyalázták. b) ítészt vettek a rebellió- ban. Azaz I. Lipót ellenfeleivel egyetértettek, a Habsburg- elleneseket segélyezték és a Habsburgok ellenzékét támogatták. Ez a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel gyanújára vonatkozott. c) A törökkel cimboráltak. Itt azt hozták fel ellenük, hogy a Hont és Nógrád megyei prédikátorok a török segítségét kérték a pozsonyi rendkívüli törvényszék idézésével szemben. Erre egy török bég az idézést kézbesítő szolgabírákra ötszázat veretett, s megígérte, hogy egy protestáns papért négy katolikus papot fog megbüntetni. Legfőbb bizonyíték gya31.) — a mieink pedig majdnem mind ilyenek voltak”. Majláth Miklósnak hívták a királyi ügyészt, aki vállalkozott arra, hogy a protestáns papokat vádolja a Habs- burg-trón és a katolikus főpapság nevében. Lármás öregember volt az ügyész, aki ha érvvel nem győzte, nagy hanggal próbálta az észokokat helyettesíteni. A vádlottak a lelkészek és tanítók voltak, akik közül csak hatnak a nevét ismerte a rendkívüli törvényszék, a többieket csak azon az alapon állították a törvényszék elé, hogy rebellis vallásnak a képviselői. Protestáns ügyvédek képviselték a védelmet. Ez magában véve is bátor cselekedet volt, mert őket is sűrűn ijesztgették. Előfordult, hogy a védők annyira megcáfolták a királyi ügyésznek a szavait, hogy az már nagy hanggal sem győzte a küzdelmet, ilyenkor Szelepcsényi érsek és Kollonics püspök cédulákra irkáivá küldözgették neki a jó gondolatokat, hogy mit válaszoljon a védőknek. Ilynánt Witnyédy István evangélikus ügyvéd két levele szerepelt. Witnyédy bizalmas embere volt Nádasdy Ferencnek, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részességéért a bécsi kormány kivégeztetett. Állítólagos leveleiben beszámol az összeesküvés ügyéről a címzetteknek és utasításokat ad nekik. Ebben a levélben az áll, hogy a protestáns lelkészek készen tartják a népet egy Habs- burg-ellenes felkelés kirobbantására. A levelek hitelességében kételkedni kell, mert a Wesselényi-féle összeesküvésnek éppen az volt a jellemzője, hogy szűkkörű főúri összeesküvés volt a Habsburgok ellen, és nem mert támaszkodni a nép széles tömegeire. Ezekben a levelekben történik utalás arra is, hogy egyetlen esetleges felkelés számíthat a török portának és a francia királynak a segítségére. Mi van a háttérben ? A háttérben az állt, hogy mindkét protestáns egyházat lelkészeiktől akarták megfosztani, hogy azután az otthonmaradt gyülekezeteket be lehessen terelni a katolikus egyházba. A pozsonyi rendkívüli törvényszék érdekét az szolgálta volna, ha az ijesztgetések következtében a vádlottak katolizálnak, vagy legalább is száműzetésbe mennek külföldre, esetleg itthon maradnak, de leteszik hivatalukat. Ezt sikerült elérni annál a 33 lelkésznél, akiket 1673-ban ijesztettek el lelké- készi működésük folytatásától. Miközben folyt a tárgyalás a törvényszék színe előtt, a háttérben egymást érte a fenyegetés és ígérgetés, hogy a vádlottak megmenekülhetnek minden rájuk szakadó borzalomtól, ha katolizálnak, vagy ha kiválnak a lelkészi szolgálatból. Kollonics püspök a vádakat cáfoló lelkészeknek azt vetette oda: „Jól van, jól. Titeket az első rendkívüli törvényszék alkalmával elítéltek társaitok, akik nálatok sokkal okosabbak voltak, mert elismerték és megval- lották, hogy ők lázadók”. Kollonics úgy gondolta, hogy amint egy évvel ezelőtt a 33 lelkészt meg lehetett rettenteni, úgy sikerül ez majd most is. Az Ígéret és a válasz Az első tárgyalás után, március 6-án Forgách Ádám gróf összegyűjtötte a lelkészeket egy terembe és mé- zes-mázos szavakkal próbálta őket megingatni: „Borzasztó bűn a szolgának ura ellen támadni. Ezt bizonyítja azoknak a példája, akik a hóhér bárdja alatt véreztek el. Lehet, hogy közületek egyik sem részes ebben a bűnben, de oly terhes gyanú nehezedik rátok, hogy őfelsége nem engedheti meg hivatalotok folytatását. Azért, hogy a fenyegető veszedelmet kikerüljétek, nincs más mód, mint aláírni a kötelezvényeket. Ezekre a szavakra a tisztes öreg Miskolczi Mihály füleki lelkész válaszolt, akinek szavai nyomán mindnyájan elutasították a kötelezvények aláírását. Mire a gróf ezt mondta: „Meglátjátok még, nincs any- nyi hajatokszála, mint ahányszor megbánjátok tanácsom visszautasítását!” A kortársak feljegyezték, hogy az egész beszélgetés alatt Sennyei István veszprémi püspök a mellékszobában hallgatózott, hogy ellenőrizze a gróf működését és a lelkészek válaszát. Így bíztak egymásban a Habsburg-rendszer hívei. Más alkalommal Szelepcsényi György prímás hangoztatta a lelkészek felé: „Irgalmasságot akarok veletek gyakorolni, nem ítélkezni. Ma még atyátok vagyok, de holnap már — bírátok leszek”. Mivel azonban az ijesztgetésekre nem volt meg a kívánt hatás, a kegyetlenségéről és szélső Habsburg-hűsé- géről ismert Kollonics püspök vette őket kezelés alá. Nem emlegeti az atyai kegyelmet. Durva szitkozódással és a legszörnyűbb fenyegetésekkel igyekszik őket megpuhítani. Mivel szavának nincs kellő foganatja, a lelkészek általa vélt vezetőit börtönbe vetette és vasra verette. Az evangélikus és református lelkészek és tanítók ámulva nézték, hogyan fog össze a Habsburg trón és a katolikus főpapság mind a protestantizmus, mind a nemzeti függetlenség ellen. (Folytatjuk.) Dr. Ottlyk Ernő Az Ürközel IXFMOCBEUS2A Advent negyedik vasárnapján a készülő karácsonyi öröm fénye sugárzik a gyülekezetre. Feloldódik az ádventi várakozás feszültsége. Zeng diadalmasan az ige: „Az Ür közel" (Fii 4, 4). Az ádventi ígéret közvetlen beteljesedése előtt állunk. A vőlegény találkozik menyasszonyával, Jézus Krisztus megérkezik gyülekezetéhez. Az Ür közelségében élő gyülekezet örvendező gyülekezet. Keresztelő János meghirdeti a boldogító evangéliumot: „Közöttetek van“ az Ür (Ján. 1, 26). Ez azt jelenti, hogy hétköznapi életünk gondjain, küzdelmein, munkánkon, problémáinkon átragyog a boldog örvendezés: Közöttünk van Jézus, vele pedig miénk a bünbocsánat és az üdvösség boldog öröme. Az Élet megjelent — vallja levelében János apostol —, hogy örömetek teljes, legyen. Az Ür közelségében élő gyülekezet szelídlelkűs égéről ismert gyülekezet. Jézusból a szelídség árad felénk. Az igében és a szentségekben jön hozzánk. Az Ö közelsége jellemformáló erő. Félre minden embertelen durvasággal, gorombasággal és ideges ingerlékenységgel. Aki Jézus végtelen szeretetét felfogja szívében, az nem lehet szeretetlen embertársaival szemben. Jézus így mondja: „Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet" (Mt. 5, 5.). A szelíd ember nem keres veszekedést, nem élezi ki késhegyig a vitás kérdéseket, sértő, megalázó szavakat nem használ felebarátaival szemben. Az örömmel teli szív szelíd és áldássá válik minden ember számára. Az Ür közelségében élő gyülekezet aggodalomtól mentes gyülekezet. Nem riasztják rémképek, hiszen gondoskodó szeretetével naponként közöttünk van az Ür! Tapasztalhatjuk, hogy a test és élet szükségleteivel naponként bőven ellát. Ügy irányítja a népünk életéért felelős személyek gondolatát is, hogy jólét és megelégedés legyen közöttünk. Az Ür közelségében élő gyülekezet Isten békességében élő gyülekezet. Isten gondolata békesség és élet, teremtményei számára. Azt akarja, hogy békességben éljünk Vele és egymással. Ezért adja Fiát. Az Ö emberré levésé és halála a mi békességünk ára. Ez a békesség oltalom a Krisztus közelségében élő ember számára. Nem vérszomjas, nem bosszúálló. Háború, kegyetlen tömegmészárlás távol áll szívétől. Boldogan vállalja a népek megbékéléséért folytatott elszánt küzdelmet. Felcsendül ezen a vasárnapon a drága üzenet: „Az Ur közel!" Teremtsen szívünkben örömet, szelídséget, aggodalmaskodástól mentes bizodalmát és békességet. Garami Lajos
