Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

Luther tanít HOGYAN KELL IMÁDKOZNI? vid időre elcsendesedni és át­gondolni, mire is kaptuk az időnket. Átgondolni azért, hogy ezt soha szem elöl ne tévesszük. És amint Istennel kezdjük a napot, annak alko­nyához is így kell eljutnunk, hogy ismét Isten elé álljunk. Az ember ne hagyja csak úgy egyszerűen tovatűnni az estét, hogy abban a nap eseményei, benyomásai szanaszét hever­ve‘maradjanak. Nyugodjék és rendeződjék el bennünk min­den esténként az Istentől való békességben. Amint az írás mondja: ne menjen le a nap a mi haragunkkal. Keressük tehát a megbékélést is Isten­nel és felebarátainkkal. És az éjszaka! Köztudomá­sú, hogy manapság egyre töb­ben panaszkodnak, hogy nem tudnak jól aludni. Az álmat­lanságban szenvedők a külön­féle gyógyszerkészítmények­ben keresik a megoldást. Pe­dig ez az út könnyen a „ gyógy szer-szenvedély”-hez ve­zethet, amikor a gyógyszer hiánya csak fokozza a kín­lódást. Az álmatlanságnak bi­zonnyal különféle okai lehet­nek, mindig helyes hát, ha az ember kikéri ebben az ügy­ben az orvos tanácsát is. Mégis feltehető talán a kér­dés, hogy a nyugtalan éjszaka nem függ-e össze azzal is, hogy elfelejtettük, mire is rendelte Isten a nappalt és az éjszakát. VÉGÜL MÉG EGY sokakat foglalkoztató kérdés: Melyik a helyes imádság: a szabad, spontán, vagy a kötött szöve­gű (írásban rögzített) imád­ság? Az imádság az Istennel való egészen személyes vi­szony megnyilvánulása. A szívnek szabad kiáradása, amint ez már az Ótestamen- tomban is „az imádságok is­kolájában” a Zsoltárokban is mindenütt megtalálható. A keresztyén ember tudjon sza­badon imádkozni. Gondoljuk el. hogy valaki betegágy mel­lett áll és a beteg arra kéri, hogy imádkozzék vele, vagy imádkozzék érte. Mond'hatja-e hebegve, szabadkozva áz ille­tő: most nem tudok imádkoz­ni. mert nincs nálam irnád­ságos könyv, nincs kéznél ilyen segédeszköz. Nem helyes I tehát, ha csak mások szavai­val tudunk imádkozni, ha sa­ját szívünk és szánk nem készséges az Istennel való olyan beszélgetésre, ami pe­dig a gyermek és az édesapa vagy édesanya viszonyában egészen magától értetődő. Mégis, a szabad imádság veszedelemmel is jár. Aki volt már ún. „felébredt kö­zösség” imaösszejövetelén, ahol általában szabadon imád­koznak, az hallhatott ott mély. hitből fakadó imádsá­gokat. De hány „üresjárat” is volt ott ezek mellett, sok lírai ömlengés, sok ismételgetés, sok önfitogtatás. És mert egyikünkben sincs á lelkiélet- nek olyan gazdagsága, ami­ből mindig adhatnánk, azért bizonyos idő után az ilyen gyülekezet könnyen „rosszul- táplálttá” lehet, ha arra van utalva, hogy évről évre min­dig ugyanannak a néhánynak az imatárházából táplálkoz­zék. Helyes tehát, ha a gyü­lekezet a keresztyén egyház év­százados imakincséből ismeri és abból is gazdagodik. Gondoljunk arra is, hogy maga Jézus sem imádkozott szabadon nehéz és nagy szen­vedésének utolsó órájában. Az Ótestamentom hitvilágának hagyatékához nyúlt vissza. Jézus szava a kereszten: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet” a kegyes zsidó éj­szakai imádsága volt. Jézus anyja, Mária talán még ak­kor tanította rá a fiát, mi­kor az beszélni tanult és most haláltusájában Jézus eb­ből az imádságból merített. Lehet idő, mikor testben és lélekben fáradtak vagyunk ahhoz, hogy szabadon imád­kozzunk. Ilyenkor nyugodtan nyúljunk vissza ahhoz, amit valamikor gyermekkorunkban akár a bibliából, akár az éne­keskönyvünkből tanultunk. Hány vergődő lélek talált már megnyugvást és megbé­kélést abban az imádságban, amely nem volt más, mint a valamikor tanylt „aranymon­dás” néhány szava. G. A. Isten örökkévalósága „Elhallgat a testnek hábor­gása, eltűnik minden földi dolog képe, néma lesz az ég­boltozat s a lélek elfeledke­zik önmagáról. Csöndbe merül alá minden álom, minden gondolat, be­csukódnak a képzelet szár­nyai. Hallgat a nyelv, megáll a „KÉT FÉNY KÖZÖTT' Néhány hónapja három fia­és a végső feltámadásnak ket­lélek mélyén a beszéd csobo­gása és ebben az örök csen­dességben megszólal Ö. Szavát visszaveri az egész Mindenség: Nem mi terem­tettük magnnkat, hanem ö teremtett minket és Ő marad mindörökké!" Augustinus imádsága haldokló édesanyja ágyánál. A tanítványok egyszer arra kérték Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Ez az esemény nemcsak abban je­lentős számunkra, hogy ekkor tanította Jézus Krisztus a minden keresztyének közös imádságát, a Miatyánkot, de abban is, hogy nyilvánvalóvá tette: imádkozni tanulni kell. Amikor Luther a reformá­tor ősforráshoz: Isten igéjé­hez vezette vissza az egyhá­zat. arra is volt gondja, hogy újra a biblia, Jézus szellemé­ben tanítson imádkozni. A reformátor ismert Wit- tenbergben egy borbélyt. Ez a borbély, mint valamikor a tanítványok Jézust, arra kérte Luthert, adjon neki útmuta­tást az imádkozáshoz. Luther ezt egy híressé lett írásában, melynek címe: „Péter mester­nek a wittenbergi borbély­nak: Hogyan kell imádkoz­ni?” megtette. LUTHER NAGY LELKI­PÁSZTORI KÉSZSÉGGEL a borbély foglalkozásából vett képek alkalmazásával tanítja a borbélyt a helyes imádko­zásra. írásában többek között ezt olvassuk: A jó szorgalmas borbélynak minden gondola­tát, figyelmét és szemeit szer­számaira és a hajra kell for­dítania és gondosan kell arra ügyelnie, hol kell vágni, hol kell lenni a választéknak, mert ha ugyanakkor csak fe­csegne, vagy máshol járnának gondolatai, másfelé tekintget- ne, könnyen elvágná a ven­dég száját, vagy gégéjét. Így kell nekünk is testestől-lel- kestől egyedül és kizárólag Istenre figyelnünk akkor, amikor imádkozunk. A lelki élet területén is vannak kez­dők. Ezek fogadják meg azt a tanácsot: inkább gyakrab­ban, röviden és erőteljesen imádkozz, sem mint hosszú imádságokkal kísérletezz. Mert a szórakozott, szétfolyó imádság könnyen Isten gya­lázatára lehet. Ha mi embe­rek minden figyelmünket összpontosítjuk, mikor vala­melyik ma élő nagysággal be­szélgetünk, mennyivel inkább kell ezt tennünk, amikor a magasságos Isten felséges színe elé járulunk. A máso­dik szempont, mely az egy­ház minden tanítójánál meg­található, ez: A helyes imád­ságnak megvan a maga meg­határozott ideje. Persze, ez nem akar lenni valami tör- vényeskedő teher az imádkozó számára, lehetőség szerint azonban törekedni kell rá. Nagyon figyelemre méltó ide- vonatkozóan az, amit Claus Harms mondott: „Aki nem imádkozik meghatározott idő­ben, az a meg nem határo­zott időben sem imádkozik.” Ne várjunk azokra a bizo­nyos „belső indításokra”, me­lyek nagy megindulások (öröm, vagy fájdalom) külön­leges alkalmaikor jelentkez­nek. Ha ezekre várunk, köny- myen leszokhatunk az imád­kozásról. Persze, sokszor jön az ellenvetés: „Ma valahogy nincs hozzá hangulatom.” Erre már Gerhard Tersteegen adott egy jó tanácsot: „Ha nem tudsz imádkozni, mond meg Istennek, hogy nincs hozzá kedved, és íme máris imádkoztál!” A wittenbergi Péter mesterhez intézett írá­sában Luther is ad erre érté­kes tanácsot: „Jó azért, ha az az ember a kora reggel első és az este utolsó munkájává az imádságot teszi és gondo­san őrizkedik a hamis és csa­lárd gondolatoktól, amelyek ezt mondják: Várok még egy kicsit, majd imádkozom egy óra múlva, de előbb még ezt, vagy azt elintézem. Ilyenkor az imádságból aznap rende­sen már semmi sem lesz!” Bizony, ez gyakori az életben. Az embert lefoglalja a napi munkája, az újságolvasás, az érdekes hírek, telefonálgatás, szórakozás és az imádságra már nemigen ér rá. Nem helyes, ha az új nap­nak csak úgy botorkálva in­dul neki az ember, rábízva a véletlenre, a szeszélyre, a „sors”-ra; majd csak rendben lesz minden. Nem, mielőtt a sok napi dolgunkhoz hozzá­látnánk. jó, ha szívunk egy- pár lélegzetnyit az örökké­valóság levegőjéből. Egész napra való erőt nyerhetünk általa. Délben is, mikor már mind­nyájan hordozzuk az élet fel­adatait, jó és üdvös egy ro­tál lelkészt bocsátott ki egy­házunk a szolgálat mezejére. Most újra lelkészszentelésre nyüt meg a Deák téri püspöki templom kapuja. Hétköznapi estén, éppen Luther Márton születése napján, november 10-én, meghitt, figyelő gyüle­kezet vett részt ezen a szép alkalmon. Káldy Zoltán püs­pök mellett az oltárnál dr. Ottlyk Ernő teológiai akadé­miai dékán és Benczúr László püspöki titkár segédkeztek a szertartásban. A püspök igehirdetése arról szólt, hogy a letkészi szolgá­lat Krisztus feltámadásának LIN YU TANG, a háború előtti ősi kínai bölcsességet terjesztő könyveiről nálunk is ismert író keresztyén hitre tért. Gyermekkorában keresz­tyén missziói iskolába járt, megismerte a keresztyén ta­nítást, de amint találkozott a nyugati világgal, visszahúzó­dott az ősi kínai szemléletre. „Bölcs mosollyal” megírt gon­dolatai a keresztyénseg éles kritikáját is kifejezték s végül eljutott addig a könyvéig, amit ezen a címen írt: „Miért va­gyok pogány.” Szembefordult tős fénye között mozog. „Félre azzal a csüggedéssel, kedvet­lenséggel és reménytelenség­gel, amely ma némely lelkész szolgálatát jellemzi, hiszen győzelmes Urunk van” — mondotta, majd a mai élet felé nyitott ablakot: „A lel- készi szolgálatot népünk ja­vára végezzük.” Különösen is meleggé vált a püspök hangja, amikör megemlékezett azokról, akik Bárdossy Tibor lelkész­jelöltet egyházunknak adták: a szülői házról, a dunántúli kis csöngei gyülekezetről, a Teológiai Akadémiáról. minden keresztyén dogmával, végül az egyházzal is. Nagy feltűnést keltett most az a hír, hogy betért a presbyteriánus egyházba s a gyülékezet aktiv tagja lett. „Rájöttem, hogy az ember nem elég önmagának. Megismertem Jézusban az én Uramat és Megváltómat” — írja. „Minden másnál jobban lekötött az, ahogyan ö beszél Istenről: ez a személyes vi­szonyból táplálkozik s nem a teóriából. A keresztyén hit erő, amely az életre segít itt és most”. itdek&s tötök Isten könyve, az egyház könyve — az én könyvem! Az evangélikus templom ol­tárán egyszerű feketekötésű, dísztelen könyv látható. A lel­kész belőle olvassa fel az egyes vasárnapokra és ünne­pekre kijelölt evangéliumot, vagy levélbeli szentleckét. Ugyanez a könyv a templomi énekeskönyv mellett az evan­gélikus csalódok legtöbbet forgatott könyve. Sőt ez az összes keresztyén felekezetet hatalmas egységbe összefog­laló láncszem. A neve: Biblia. Azt jelenti ez a név: köny­vek. Nincs címe. Szerzője sem egy ember. Tulajdon­képpen könyvgyűjtemény. 66 különböző korban keletkezett könyv egy kötetben. A legfia­talabb is közel két évezred korú, a legrégibbtől a legú­jabban Írottig pedig legalább ezer esztendő az időbeli tá­volság. Mégis valami csodála­tos egységbe foglalja össze mondanivalóját az, hogy min­denestől Istenről szól. Ügy is mondhatnánk, hogy a Bib­lia. az Isten könyve. Emberek a szerzői, mégsem a maguk gondolatát szólal­tatták meg. Mégcsak nem is csupán a maguk hittapaszta­latáról számolnak be és rög­zítik azt. Van a Biblia min­den könyvének ilyen emberi oldala is, amelyből sok min­dent megtudhatunk az illető korról, az akkori világképről és viszonyokról, de a Szent­írás minden könyve több, mint egyszerűen történeti kút­fő, vagy forrás. Benne vala­miképpen az Istennek önma­gáról adott kinyilatkoztatása rögződik le minden 'idők em­bere számára. Istentől ihle- tetten, a Szentlélektől meg- világosítottan szóltak az Is­ten szent emberei. És e szó mögött ott van maga az élő Isten. Az emberi beszéd egy­szerű, igénytelen köntösében az örök ige szólal meg, mint ahogyan Jézus Krisztusban emberként jelent meg az Is­ten Fia. A Biblia az Isten be­széde. Az örökkévalóságból az Istentől távolra került emberhez szóló híradás ez arról, amit az Isten gondol a ember felől és cselekszik érte. A Szentírás lényeges tartalma: a Törvény és Evan­gélium egyaránt arról szól, hogy az Isten szereti az em­bert, féltőén szereti és nem akarja, hogy egyetlen ember is elvesszen. Valami olyan jót készített el az ember számára, amit „szem nem látott, fül nem hallott, ember értelme el sem gondolhatott”. Szeretete teljességében elküldötte egy­szülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy benne Istent mennyei Atyánknak ismerhessük meg, és teljes bizodalommal, rette­gés nélkül közeledhessünk hozzá, mint szeretett gyerme­kek szerető atyjukhoz. Kis diák koromban a ceg­lédi Kossuth Múzeumban lát­tam egy rajzot, amely messzi­ről nézve Kossuth Lajost ábrázolta, de ha közel hajol­tunk a képhez, apróbetűs írást olvashattunk. Ügy emlékszem, hogy az összekúszált sorok legnevezetesebb beszédeit örö­kítették meg, úgyhogy a so­rokból kiábrázolódott Kossuth Lajos arcképe. Ilyen Isten­kép a Biblia is. Betűkből, szavakból, mondatokból és el­beszélésekből van összetéve. De ha a Bibliát teljességében nézzük, Jézus Krisztus képe tűnik fel, és benne az Istent láthatjuk meg. A Biblia mint Isten könyve egyúttal az egyház könyve is Az egyház Isten népe a világ­ban. Azoknak a közössége, akik nemcsak hisznek az Is­tenben, hanem hisznek az Is­tennek is. (Jakab levele sze­rint az ördögök is hiszik, hogy van Isten, de nem sok hasz­nát veszik ennek). Az egyház egyik ismertetőjele, hogy ben­ne az igét hirdetik és azt he­lyesen tanítják. Az egyház kincse Isten igéje, amelyet az egyház Ura bízott rá. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje, Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje (760. éj Evangélikus egyházunk kü­lönösen megbecsüli ezt az „égi ajándékot”, amely ugyan nem az égből pottyant le, mégis tanításunk alapja, hi­tünk forrása és életünk zsi­nórmértéke, mert benne mond­ta el mindazt, amit el akart mondani az embereknek. Az időik végéig nem is akar mást és többet mondani. Az idő és az egymást felváltó em­beri nemzedékek mint hatal­mas folyóvíz folynak szaka­datlanul. A folyómederben mint pillér áll az Isten igéje. Biztosan, megingathatatlanul áll, sőt a hidat is tartani ké­pes, amely az ideigvalóság- ból az örökkévalóságba viszi át az embereket. Ezért a Biblia az én könyvem. Nemcsak akkor veszem a ke­zembe, amikor mások számá­ra készülök belőle táplálékot nyújtani, hanem magam is naponként élek vele. A holt betűk megelevenednek, életté válnak bennem. Minden bib­liaolvasó ember boldog tapasz­talata, hogy a Szentírás nem­csak utat mutat, hanem rá is állít az Isten útjára; nem csupán követel, de erőt is ad a jó cselekvésére; nemcsak a túlvilág reménységében teszi boldoggá az élétünket, hanem az irgalmasság és a szeretet leikével megajándékozottan ebben az életben is úgy já­rat, hogy életünk jó cseleke­detei láttán sokan tanulják meg félni és szeretni az Is­ten nevét. Ezért vedd elő naponként Bibliádat és olvasd lankadat­lanul, mert az az Isten köny­ve, az egyház könyve és a te könyved. Detre László TEMETŐBEN Sírató szív, könnyező szem, Szomorúan, összetörtén, Halálunkig hordja Mély fájdalmát, szenvedését, Melynek kínos születését Lelkünk mélyén Élet éjén: Temetőben, fakereszten, Csupán pár szó mondja .. Érezzük, nem bírjuk tovább.« Lombja vesztett terebély fát Szánnak, féltnek, minket. Ö csókol életre, híven, S reánk tekint szép szelíden Kék mennyégből — öröklétből: Krisztusunk és segít nekünk Vinni keresztünket. összetett kezünk még remeg, A sírhantra könnyünk pereg, Meg-megráz a sírás... De föntről már felié* galamb. Hozza nékünk és itt alant Olajággal — Megnyugvással Száll reánk az Űr kegyelme: Megenyhít irgalma! Kubacskhay Béla A MI ATYÁNK Minden reggel és minden este imádkoznak szerte a vi­lágon a keresztyének a Mi- atjjárik szavaival. Így volt ez minden időkben. És így lesz az idők végezetéig. A Mi­atyánk nem némul el soha. S mivel a földön minden pil­lanatban valahol reggel és valahol este van, számtalan ember szívéből száll minden pillanatban a menny felé. Követi a nap felkeltet körül a földön s amint igaz, hogy a nap nem hagyja abba a pá­lyáját mielőtt el nem jön ama utolsó nap, úgy a Miatyánk sem némul el soha. Ez az imádság, amelyet az Ember Fia tanított az embereknek, örökké visszhangzik. A Miatyánk a keresztyénség közös nagy kincse. Az emberi gondolatok ezerfelé szállnak. De amikor a szívek Isten felé fordulnak, mind használják ugyanazokat a szavakat s a Miatyánk ezeket egymás szá­mára is drágábbá teszi s az imádság egységébe ölel min­den keresztyént. Minden ke­resztyént szerte az egész vilá­gon. A Miatyánk testvéri szálat fon minden nap koldustól ki­rályig, gyermektől felnőttig, betegtől egészségesig, gazdag­tól szegényig, örvendezőtői szomorkodóig, bűnben megkö- tözöttéktől a kegyelmet ma­gasztalókig. Mindezek, egyfor­mán imádkozhatnak: Mi­atyánk, ki a mennyekben vagy. Monrad. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AUSZTRIA Mintegy 38 svéd evangé­likus lelkész és gyülekezeti tag látogatta meg szeptem­ber első felében az osztrák evangélikus egyházat. A ta­nulmányúton számos gyüle­kezetei kerestek fel és ta­nulmányozták ennek a kis szórványegyháznak a munká­ját. — A svéd vendégek Ausztriából Itáliába utaztak tovább, hogy ott a valdens egyházat látogassák meg. EVANGÉLIKUSOK Ausztráliában Az Ausztráliai Egyesült Evangélikus Egyház szeptem­berben tartotta zsinatát Nu- riootpában (Dél-Ausztrália). Az egyház lélekszáma 53 591 lélek, 317 gyülekezetben, 147 lelkésszel és 475 gyülekezeti munkással. BRIKETT AZ OLTÁRON Aratási hálaadó istentiszte­leten az egyik németországi ipari település gyülekezetének oltárán az eddig szokásos me- zőgazdsági termékek — ke­nyér, kalász, szőlőfürt stb. — mellett, egy szem brikett, egy ceruza és egy benzinmotor hengerfeje is helyet kapott. Jeléül annak, hogy nemcsak a föld termése, de a föld mé­hének kincse s az ipar termé­kei is a mindennapi kenyé­rért való hálaadásunk tár­gyai közé tartoznak. NÉMET EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG CSEHSZLOVÄKIÄBAN Az ökumenikus kapcsolatok erősítésére október 14—20-ig német egyházi küldöttség tar­tózkodott Csehszlovákiában az ottani egyház vendégeként. A küldöttség tagjai D. Wilm westfáliai és D. Beckmann rajnai egyházkerületi elnö­kök D. Jacob cottbusi fő­szuperintendens és mások. D. Beckbmann a látogatás során előadást is tartott a prágai Comenius-fakultáson. ABESSZÍNIA Theofilusz abesszíniái kopt (ortodox) egyházi érsek, két­hetes amerikai kőrútján be­számolt országa egyházi éle­téről. Az abesszíniái kopt egyháznak 11 millió tagja van. Az országban 6 millió a muzulmán. A zsidók száma 150 000. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Üllői út 24. Telefon; 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ftj fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VUL Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 502061# — Zrínyi Nyomda, Budapest

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents