Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

ÖRÖK ÉLET HÍREK Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja: örökkévalóság vasárnapja. A keresztyén em­ber a végéhez közelgő egyhá­zi ^ esztendő utolsó napjaiban előre tekint. Szeme a jöven­dőt keresi: mi az, ami előtte van? Napok, talán hosszú évek és évtizedek sora, mun­kában és pihenésben, gond­ban, de örömben is.. Remény­ség, tervek, sikerek, kudar­cok, megelégedés, csendes öregség, kínzó betegség — s mindezek után? Minden bi­zonnyal előbb-utóbb a halál. „ Biztos, mint a halál“ —, szoktuk mondani. Tehát az emberi életnek, úgy ahogyan ezt az életet ismerjük és él­jük, a kikerülhetetlen vége. *Aki nem veszi egészen ko­egy órával. Alig várják, hogy vége legyen s örülnek, hogy elválhatnak egymástól. Ebben az a mély igazság, hogy em­beri életünknek nem folyta­tásra, meghosszabbításra, ha­nem megváltásra, megújulásra van szüksége. Az örök élet — nem túlvilág. Nem azt jelenti, hogy a halál után kezdődik valami homá­lyos, ködös, „földöntúli” lét, ahol az árva lélek bábruháját levetett pillangóként lebeg az űrben. Emberi lelkünk önma­gában, a test szerszáma nél­kül életképtelen, nem élhet teljes emberi életet. Ezért valljuk: hiszem a test feltá­madását. Azt, hogy Isten való­ságos és teljes, hibátlan és molyán, hogy ez van előttünk, aki nem realizálja azt, hogy mit jelent meghalni, aki nem ijed meg, mert talán nem telik elég öröme az életben s ezért nem ismeri a végtől való félelmet, aki még nem értette meg, hogy ez az élet Isten ajándéka, aki nem irigyli a pátriárkáktól életük hosszúságát, akik nemcsak száz évet, hanem háromszáz és négyszáz és ennél is több évet éltek, aki más szóval nem fogta fel, ennek az élet­nek a szépségét, az nem tud­ja felfogni, mit jelent a fel­támadás“'." (Barth Károly: Kis Dogmatika, 124, ó.) — Tegyük hozzá: az nem érti és érté­keli még a maga teljességé­ben keresztyén hitvallásunk­nak ezt a mondatát: Hiszem a testnek feltámadását és az örök életet. Örök élet — mit jelent ez? Mindenekelőtt: az örök élet nem jelenti ennek a most élt életnek valamiféle meghosz- szabbítását, a végtelenbe nyúló folytatását. Mit is ér­nénk ezzel? Kosztolányi Dezső egyik elbeszélésében a meg­holt leány egy napon vissza­tér vőlegényéhez — csak egy órára. S ebben az órában ki­derül, hogy a megszakadt éle­tet nem tudjuk összetoldani ott, ahol fonala elszakadt, nem tudjuk úgy folytatni, ahogy abbahagytuk. A két ember, a halálból visszatért s az itt­maradt élő mit sem tud kez­deni ezzel az ajándékba kapott csonkítatlan, bűn, halál, beteg­ség s minden egyéb nyomorú­ság korlátáitól megszabadított emberi életet ajándékoz ne­kem. Örök élet. Ez azt jelenti: részese leszek Isten életének, annak az életnek, amit Ö a Jézus Krisztusban mutatott meg és szerzett meg nekünk. Erre gondolt Pál apostol, ami­kor azt mondotta: „Kívánok elköltözni és a Krisztussal lenni” (Fii. 1,23), s így kell megértenünk Kol 3,3—4-et, amely szerint a mi életünk el van rejtve együtt a Krisztus­sal az Istenben — mert Krisz­tus a mi életünk. Amikor Bon- höffert, a németországi Hit­valló Egyház vértanúját hóhé­rai veszteni vitték, így bú­csúzott társaitól: „Számomra most kezdődik az élet!” S ezt az az ember mondotta, aki a maga teljességében élte és sze­rette ezt a földi életet, aki­nek tudományban, műveltség­ben s művészetben, hazaszere­tetben és emberszeretetben gazdag élete kiáradásából ma is mérhetetlenül meggazda­godnak sokan. Mert Bonhöffer hitte — s ez a mi hitünk —, hogy az ebben az életben meg­kezdődött Krisztussal való kö­zösségünk jut gazdag teljesség­re abban az életben, amelynek éppen ezért — mivel az örök­kévaló Krisztus életének le­szünk részesei — örök élet a neve. így is mondhatnék: Krisztusban való élet. — Nyil­vánvaló azért, hogy akinek a EGY 135 ÉVES IFJÚ (Folytatás a 2. oldalról) kötelességét a kisebbek és erőtlenebbek felé a Gyüleke­zeti Segély és a Központi Alap kötelezettségei vonalán. A díszközgyűlésen jelenlévő Gregor György egyházügyi fő­előadó felé fordulva hálás szavakkal mutatott rá arra, hogy ez volt az első alkalom, mikor a békéscsabai gyüleke­zet templomának karbantar­tása céljára állami támogatást kapott. Hazafias kötelesség­teljesítéssel akarjuk meghá­lálni államunk segíteni kész adományát — mondotta De- dinszky Gyula igazgató lel­kész. Kálüy Zoltán püspök fel­szólalásában arra mutatott rá, hogy a nagyon jelentős té­nyeknek talán még nagyobb jelentőségű a háttere. Az ál­lam adománya bizonyság a mellett, hogy az egyház és az állam között jó viszony van. Az állam bizalommal visel­tetik az egyház iránt, az egy­ház támogatja a hazánkban folyó építőmunkát. — A gyü­lekezet áldozata mögött a hi­tet kell meglátni, mert a hit többet ér az áldozatnál is. Az építőmunkások, a lelkészek, a presbiterek lendületes mun­kája mögött a hűséget kell faagyra becsülni >—> az egész gyülekezet mögött pedig azt a Jézus Krisztust kell nagy hálával meglátnunk, aki raj­tunk keresztül akarja nyil­vánvalóvá tenni mindenki iránti szeretetét. Mekis Ádám esperes szin­tén arra mutatott rá felszó­lalásában, hogy az állam és egyház közötti jó együttmű­ködés, jó szolgálatot biztosít mind gyülekezeteink, mind népünk körében. A békéscsa­bai egyházközség a Kelet-Bé­kési egyházmegyének a felét teszi ki. Példa ez a gyüle­kezet az egész egyházmegye számára. Azt kérte, hogy to­vábbra is legyen az. A díszközgyűlés jegyző- könyvi és egyhangúsággal el­fogadott határozatait Kincses Gusztáv lelkész olvasta fel. A díszközgyűlés után tar­tott szeretetvendégségen a gyülekezet sok tagja vett részt. A sok derűvel és meleg szív­vel elmondott - köszöntések többször is hálásan emelték ki a gyulai kőművesek józan fejjel, nagy szaktudással, sok­szor légtornászi ügyességgel végzett renováló munkáját. Hozzáértésüket a gyülekezet már néhány évvel ezelőtt a Kistemplom renoválása alkal­mával is megtapasztalta, Benczúr László Krisztussal való közösség mit sem jelent, akinek már most is nincsen köze Hozzá, az nem tud mit kezdeni az örök élet ígéretével és reménységével sem. Hiszem az örök életet - ez a hitvallás a földi életnek ép­pen nem megvetését jelenti, sőt, ellenkezőleg! A földi éle­tet is már az örökkévalóság, vagyis a Krisztussal való kö­zösség fényében és színe előtt élni azt jelenti: Elkötelezés, felelősség, reménység! Elkötelezés: Örök életre te­remtett emberségünket itt és most kell gyakorolnunk, meg­élnünk, mint mindennapi fel­adatot, Istentől feladott lec­két, életre szóló küldetést, „Hála legyen Istennek azokért az emberekért, akik emberek tudtak maradni. Ezért érde­mes élni, mondja a „Hetedik kereszt” című hatalmas film­alkotás hőse a zárójelenetben, így van. Lehet és kell nagyon szeretnünk, megbecsülnünk s minden jóra és szépre felhasz­nálnunk ezt az Istentől terem­tett emberi életet. Lehet és kell szeretnünk embert és ál­latot, a felséges természet vi­lágát s az emberi elme és kéz, ihletett szív és lángész min­den alkotását, élnünk s — a szó nemes értelmében - élvez­nünk e drága ajándékot: az életet. Éppen az örökkévaló­ság fényében és színe előtt. Felelősség: Örök életre te­remtett emberi életünket meg­rontotta, halálba, romlásba ta­szította a bűn. Istennek Egy­szülöttjébe, Krisztus kereszt- áldozatába került, hogy vissza­szerezze azt nekünk. Ezért em­berségünk feladata nem meg­oldhatatlan lecke, mindazáltal állandó küzdelmet, elszánt fá­radozást kívánó parancs. Fe­lelnünk kell az ítélőbíró Krisztus színe előtt azért: mit tettünk ezzel a nekünk adott — drága áron szerzett! — em­beri élettel, a magunkéval és a másokéval. Szolgálat volt e az életünk? Szerettük-e Istent mindennél jobban és a másik embert úgy, mint aki saját­magunk? Isten életet mentő és megőrző szándékának voltunk e szerszámai — vagy odaadtuk magunkat a halál és pusztulás, önzés és gyűlölet eszközeiül!? Nem lehet nem szolgálat al­kalmának tekinteni az életet az örökkévalóság színe előtt. Keménység: Örök életre te­remtett emberi életünket Isten a Jézus Krisztusban megsza­badította a bűn minden ron­tásától. Ez a mi reménysé­günk. Isten szeretetétől senki és semmi nem szakíthat el minket. Csüggedés, félelem nem keríthet hatalmába. Isten szeret s ezért szerethetünk — s a szeretet „kiűzi a félel­met” (I. János 4,18). Magunk s a világ életének folyását Is­ten diadalmas szeretetének fényében szemlélhetjük. A ha­lál félelmetes és keserves — de Isten szeretete, amint azt a Krisztus feltámadásában megmutatta, hatalmasabb. Ezért van örömünk, igazi élet­örömünk és van békességünk, megingathatatlan nyugodal­munk. Két egészen gyakorlati do­logban is meg kellene mutat­kozni mindannak, amit eddig elmondottunk. Az egyik: te­metéseinken a gyász sokszor nagyon is leverő, elpolgária- sult, társadalmi szokvánnyá vált megnyilvánulásain sokkal hatalmasabb erővel kellene át­törni az örök élet diadalmas hitének. Az emberi fájdalom, szomorúság nagyon is érthető — Jézus is könnyezett Lázár sírjánál (Ján 11,35) — a hús­véti reménység ragyogásának azonban jobban kellene fény­leni, szertartásunkban, igehir­detésünkben, éneklésünkben. A másik: Ürvacsoravéte- lünkben sokkal jobban érvé­nyesülnie kellene annak, hogy az örömlakoma: az Urukat váró, a nagy mennyegzőre ké­szülő tanítványok örvendező hálaadása azért, hogy már most megízlelhetnek valamit az Űrral való együttlét felsé­ges valóságából. Előretekintés a Bárány mennyegzői vacsorá­jára, hol majd színről-színre- látásban Jézussal együtt iszunk „a szőlőtőkének gyü­mölcséből Isten országában” (Lukács 22,18). — Az egyházi év utolsó va­sárnapja, örökkévalóság va­sárnapja: az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: 2 Thessz 2,16—17., szószéki igéje: Mt 24, 15—28. — A csabdi egyházközség megújított templomában, no­vember hó 15-én, Szabó Jó­zsef ny. püspök az Északi Egyházkerület püspökhelyet­tese tartott hálaadó istentisz­teletet. Szolgálatot végeztek még a gyülekezetben Menyhár István és Csengődy László lel­készek. — November 22-én reggel 8 órakor evangélikus vallásos félóra a Petőfi Rádióban. Igét hirdet: Dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai prodékán. — Kecskemét. A gyülekezet november 8-án ünnepelte mű­emléktemplomának, Ybl Mik­lós alkotásának teljes belső megújítását. A délelőtti isten­tiszteleten Groó Gyula teoló­giai tanár szolgált. A délutáni gyülekezeti esten Koren Emil esperes tartott előadást finn­országi útjáról. A Budai Egyházmegye lel- készi munkaközössége novem­ber 13-án ülést tartott. Káro­lyi Erzsébet áhítata után Vá- rady Lajos esperes beszámolt a nyugatnémet egyházi élet­ről. Csákó Gyula püspöki tit­kár a lelkészek önkéntes nyugdíjjáruléka, Fülöp Dezső lelkész a gyülekezeti munka­terv kérdésében tartottak be­vezető előadást. Az egyházmegye november 14-én rendkívüli közgyűlésen betöltötte a megüresedett tisztségeket. Egyházmegyei fő­jegyzővé Mikler Gusztáv szentendrei lelkészt, jegyzővé Zoltai Gyula budahegyvidéki lelkészt egyhangúlag megvá­lasztották. A közgyűlés levél­ben köszöntötte a gyógyuló dr. Vető Lajos püspököt. — Veszprém. November 8-án, Halász Béla esperes meg­látogatta a gyülekezetei. A délelőtti istentiszteleten pré­dikált, délután pedig a szere­tetvendégségen tartott elő­adást: „Egyházi élet a Szov­jetunióban” címen. — GYÖK. Győr-Sopron me­gye protestáns lelkészei no­vember 12-én tartották Győ­rött második közös értekezle­tüket a megyei tanács dísz­termében. Az összejövetelen, melyet a megyei Népfront Bi­zottság rendezett, dr. Varga János, a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia igaz­gatója, ismertette a második ötéves tervet. Az előadást igen élénk és hasznos eszmecsere követte, melynek során elő­kerültek a mai falu problé­mák — Tótkomlós. A gyülekezet november 8-án ünnepelte or- gonájánaik 125. éves évfordu­lóját. A templomiban este Trajtler Gábor, Deák téri se­gédlelkész orgonáit Bach, Liszt, Walther és Franck mű­veiből. Wlachovszky András kántor, az orgona történetét ismertette. — A rákosszentmihályi gyü­lekezet átépített és megújított templomát a templom fenn­állásának 25 éves ünnepén, november 15-én adta át újra szolgálatának Korén Emil püspökhelyettes. Az ünnepi együttléten a gyülekezet tör­ténetét a felügyelő ismertette. Tóth Szöllős Mihály lelkész az áldozathozók segítségét kö­szönte meg. — SEGÉDLELKÉSZÁTHE- LYEZÉS. Bárdossy Tibor no­vember 10-én felszentelt se­gédlelkészt Szabó József, az Északi Egyházkerület püspök- helyettese az ózdi gyüleke­zetbe helyezte szolgálatra. — Budapest—Angyalföld. Az egyházközség önkéntes egy- házfenintartói járulék begyűj­téséhez pénzbeszedőt keres. (Budapest, XIII., Fóti út 22. Lelkészi hivatal.) — Szolid fő- vagy középiskolás leányt keresek III. gimnazista lányom mellé lakótársnak, család­tagként. Leveleket Ecsődiné, Bpest, XIV., Eörs vezér út 52-re kérek. — Túrmezei Erzsébet mese­könyvét megvételre keresem. Cím a kiadóhivatalban. — Nyugdíjas mérnök korrepetá­lást vállal, ha bútorozott szobá­hoz juthat. Lakbért fizetne. Cím a kiadóban. 'AZ UTOLSÓ IDŐK JELEI „Mikor azért látjátok majd, hogy a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólót., ott áll a szenthelyen, — aki* olvassa, értse meg: — akkor, akik Júdeábán vannak, menekül­jenek a hegyekbe. Aki a háztetőn van, ne szálljon le, hogy a házból valamit kivigyen, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy ruháját eivigye. Jaj pedig a terhes és szoptatós asszonyoknak azokban a napokban! Imádkozzatok pedig, hogy menekülésiek ne télen legyen, se szombatnapon. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kez­dete óta mindezideig és nem is lesz soha. És ha azok a na­pok meg nem rövidíttetének, senki sem menekülne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Ha valaki akkor azt mondja nektek; íme, itt a Krisztus! vagy: Amott! ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak és nagy jeleket és csodákat tesznek, úgy, hogy ha lehet, még a választottakat is elhitessék. íme, előre megmondom nektek! Ha azért majd azt mondják nektek: íme, a pusztában van, ne menjetek ki; Íme, a belső szobák­ban, ne higgyétek! Mert amint a villámlás keletről támad és ellátszik egészen nyugatig, úgy lesz az Ember Fiának eljöve­tele is. Abol a dög van, odagyülnek a saskeselyűk.” (Mt 24,15—28J Az egyházi esztendő utolsó vasárnapjának figyelmeztető igéjét olvastuk.’A pusztító utálatosságról Márk evangélista is szól mint Antikrisztusról. (Márk 13. 14.; 2. Thess. 2, 4.) Világos előttünk az, hogy az utolsó idők jele a nyomorú­ság. Olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta, akkor pedig ez a káoszban, zűrzavarban, sötétségben, törvénynélküliségben mutatkozott. Oda süllyed tehát vissza a világ. Testi és szel­lemi gyötrelemről van szó. (Máté 24, 9., 24, 29.; Jel. 7, 14.) A második jel: Isten hűsége és hatalma mindvégig rendít­hetetlen. Ezért ad lehetőséget népének a menekülésre, de meg is rövidíti a napokat, véget vet a borzalmaknak, megkönyörül a kiválasztott seregén. Jól tudja, hogy az események milyen kísértést jelentenek, hogy földi-testi ember a maga erejéből nem tud magán segíteni, ha ő nem avatkozik be. Hiszen csoda­szerű jelenségek mutatkoznak, olyan cselekedetek, amelyek mintha Istentől jönnének, holott mögöttük hamis próféták és krisztusok állanak. A harmadik jel pedig az, hogy Jézus Krisztus nem a világ egyik vagy másik részén, nem istállóban vagy pusztaságban, avagy királyi palotában, hanem világraszólóan visszatér. Mint a villámlás „fönt az égen”, azaz úgy, hogy akkor mindenki meglátja és felismeri Öt. A második visszatérés tehát nem azonos az elsővel, nem is hasonlít reá, mert nem emberi-szol­gai alakban, hanem mint Bíró jön és ítélő Királya a teremtett világnak, „élőknek és halottaknak”. Éppen a nehezen magyarázható mondatok miatt sokan félremagyarázzák azokat s ebből is ellentétek támadtak már a keresztyénségben. Nem szükséges megfejtenünk, hogy Jézus milyen történeti eseményekre gondolt akkor visszafelé te­kintve, s arra sem kell törekednünk, hogy korunk eseményei­ből, vagy a képzelet által elgondolható várható fordulatokból számítgassuk az utolsó idők jeleit. Ezek a jelek az igében adva vannak. Jézus arra a mondatra helyezte a legnagyobb hangsúlyt, amely így hangzik: „Íme, előre megmondtam néktek!" Ez a figyelmeztetés így is mondható: Keresztyén! légy mindig készen! Készen a hűségben Jézus Krisztushoz, aki a keresztségtől kezdve megszólított, a szentek közösségébe, a gyülekezetbe elhívott, aki Szentlelkével eddig is vezetett és megőrzött. Légy készen a hitben, az ige iránt való teljes bizodalomban, hiszen benne él és általa éltet minden ígéret és bűnbocsátói kegyelem. Légy készen a megtérésben, mint mindennapos lelki folyamatfan. Légy készen a szolgálatban, amellyel egy pillanatra sem szagad megállanod és ebben a tekintetben legyen teljes benned a szeretet mindenki iránt. Erre tanít az ige az „örökkévalóság vasárnapiján. Ámen, Várady Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1959. november 22-én Deák tér de. 9 íúrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zol­tán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Koren Emil, du. 5 szeretet­vendégség: Szamosközi István, du. 7 ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Kardos Jó­zsef, de. 11 Kardos József. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán út 28. de. 11 Rédiey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Külső- Üllői út du. 5, Drenyovszky Já­nos. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9 Takács József, vajda P. u. 33. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 (úrv.) Kamer Ágoston, du. 6 Karner Ágoston. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12 Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Pesterzsébet de. 10. Rákospalota MÁV-telep de. 8 Bolla Árpád* Rákospalota Nagytemplom de. 10 Bolla Árpád. Kistemplom du. 3. Kökény Elek, du. 4 szeretetven- diégség Bécsikapu tér de. 9 Schreine® Vilmos, de. ll Várady Lajos, du. 7 (úrv.) Schreiner Vilmos. Torocké tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fliegenschnee Frigyes, du. 5 Vá­mos József. Tarcsay V. u. 11» de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, este fél 7 Zoltai Gyula. Pesthidegkút de. fél ll Csonka Albert. Diana út 17. de* fél 9. Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 Kendeh György. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. 8 dr. Ber.es Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 6. NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: — MIKEÁS 6, 8. — Senki sem hivatkozhat arra, hogy tudatlansága, tájékozatlansága miatt követett el bűnö­ket, mert Isten mindnyájunk számára világos módon kijelen­tette azt, hogy mi a helyes, a jó és a helytelen, a rossz. KEDP: — ZSOLT. 144, 15. — Akkor boldog az egyház népe, ha bízva Istenében, meghallgatva és teljesítve az Ű sza­vát, éli életét. Ez az a nagy titok, amelyet mindnyájan kuta­tunk: a boldog élet titka. SZERDA: — ÉZSAlAS 64, 5. — Senki sem szólhat közü­lünk így: én bűntelen, minden hibától mentes vagyok. Ez így nem igaz. Az igazságot a próféta szava és a vele egybehangzó emberi vallomás mondja ki: bűnös, tisztátalan vagyok, aki rá­szorul Isten kegyelmére. CSÜTÖRTÖK: - ZSOLT. 145, 9. - Isten végtelen jósága és kegyelme kiterjed az egész világra, minden emberre. Jó­sága és kegyelme hordoz minket és mindenkit e teremtett világon. PÉNTEK: — ZSOLT. 96, 3. — Nekünk az a dolgunk a vi­lágban, hogy szavainkkal, cselekedeteinkkel bizonyságot te­gyünk a mi Urunk csodálatos tetteiről, mindent átfogó ke­gyelméről és szeretetéről. SZOMBAT: — ZSOLT. 46, 5—6,— Isten mindig kész arra, hogy segítségére siessen az embernek. Segítsége a mi egyedüli erőnk, amellyel megállhatunk a bűnök, a kísértések közötti y: Groó Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents