Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-11-15 / 46. szám
C7& eho naqq tmtamtó fa az Őszelőéiu q . Az Ószövetség helyes megértése nélkül az Újszövetséget sem olvashatjuk és érthetjük jód. A Biblia két könyvének mélységes összefüggéséről és egységéről vallott felismerés tulajdonképpen nem új. Megegyezik a reformátorok és a keresztyénség első századainak felismerésével. Ennek a felismerésnek azonban a mi időnkben egy széles körben elharapózott tévtanítás falain kellett áttörnie. Itt nemcsak a hitlerista nacionalizmus és antisémitizmus Ószövetséget gyalázó propagandájára kell gondolnunk. Adolf Harnack a híres liberális berlini teológiai tanár, egyháztörténész, teljesen értetlenül állt az Ószövetséggel szemben. Tanulmányt írt az első nagy eretnekről, Markionról, aki a II. század idején szenvedélyes támadást indított az Ószövetség ellen. A. Harnack tanulmányában felszólította az egész protestantizmust, hogy szánja el magát végre az Ószövetség elvetésére és egyedül csak az Újszövetséget tekintse a keresztyén hit forrásának és mértékének, kánonnak. Kínában és Afrikában tevékenykedő misszionáriusok (R. Wilhelm és B. Gutmann) azon elmélkedtek, hogyan lehetne az Ószövetség helyébe a keresztyénségre tért pogá- nyok ősi történeteit, vallásos mondáit beiktatni a keresztyén vallás megalapozása érdekében. Ezeknek és sok más keresztyén gondolkodónak az Ószövetséggel kapcsolatos nézetei nagyszerű fegyvertárnak bizonyult, amikor Németországban a hitlerizmus idején hivatalos világnézetté vált az antisémitizmus. Rendszeresen jelentek meg újságcikkek és egyéb kiadványok az Ószövetség kigúnyolására. Az ún. s,német keresztyének“ antisé- mita indulatoktól fűtve eltiltották templomaikban az Ószövetség használatát és hozzáfogtak az Újszövetség fcZsidótlanításához“ is. Ebben az időben a Hitvalló Egyház ismerte fel világosan, hogy az Ószövetség egyházon belüli felszámolása magának az egyháznak a felszámolását eredményezi. Az Ószövetség-ellenességnek ez az újkori fellángolása sem egészen újkeletű. A már említett Markion „Antithezis“, i,Ellen tétek“ c. munkájában éppen azt akarta bebizonyítani, hogy a Biblia két könyve között áthidalhatatlan ellentét van, Krisztus követői szerinte csak úgy lehetünk, ha az Ószövetséget elvetjük. Markion Kisázsiában született. Gazdag hajózási vállalkozó volt. Később Rómába költözött. Tanításai miatt 144- ben kiközösítették az egyházból. Jelentős tábora volt nemcsak Rómában, hanem a birodalom egész területén. Külön egyházi szervezetük azonban nem sokáig maradt fenn. Markion világtagadó volt. Pesszimista világszemlélete zord erkölcsi programjában is tükröződik. Nemcsak a papoktól, hanem minden hivőfői megkövetelte a házasságtól, a hús és szeszes italok élvezetétől való tartózkodást. Tagadta hogy a teremtett világ jó lenne. Nem tekintette azt Isten drága ajándékának. A megváltást és teremtést egymással ellentétes eseményeknek tartotta. Tulajdonképpen két istent vallott. A teremtőt alacsonyabbrendű, mindenki számára felfogható és megközelíthető törvényt- adó kényúrnak tekintette, akinek munkája a teremtés: félresikerült, tökéletlen munka. Tevékenysége a világkormányzás: merő önkény és erőszak. Mindezt a tapasztalat mutatja szerinte. — Tőle merőben különbözik a Jézus Krisztus Atyja akit emberi elképzeléseinkhez viszonyítva ■^idegen istennek“ nevez, ö tiszta szeretet. Mentes minden anyagi, földi vonzástól. A földtől, az anyagtól, a teremtés szomorú következményétől akar megváltani minket. Ezért küldte Jézus Krisztust. De csak látszólagos emberi testben (doketizmus), hiszen, ha a teremtő és megváltó között áthidalhatatlan ellentét áll fenn, Jézus személyében sem egyesülhet az isteni & az emberi természet. Jézus nem testben, hanem a testtől váltott meg minket. Markion rendkívül következetesen vonatkoztatta eme nézeteit a Bibliára, közelebbről az Ószövetségre. A teremtő szerinte ószövetségi isten, a zsidók istene. Követelőző, törvénykező, büntető igazság. Az Újszövetség istene ajándékozó, megbocsátó kegyelem, akit a zsidók istene juttatott keresztre Jézus személyében. (Szándékosan írjuk kis betűvel mindkét esetben itt az „isten“ szót, mert azt szeret- nők ezzel kifejezni, hogy semmi közük sincs a Biblia két részében magát kinyilatkoztató egy igaz Istenhez.) Markion az Ószövetséget éppen ezért elvetette, azt világias, zsidós, kegyetlenkedéseket tartalmazó könyvnek tartotta. — Az Újszövetség iratai az ő idejében még nem voltak egybegyűjtve. Az apostoli tanításokat tartalmazó iratok között Markion válogatni kezdett. Egyes, ma az Újszövetséghez tartozó iratokat félrelökött, a megmaradottak szövegét is revíziónak, változtatásnak vetette alá, „megtisztítva“ őket minden ószövetségi és zsidós vonatkozástól. Miért létfontosságú az egyház és személyes hitünk számára is a Biblia két könyve egységét megvallani? miért van szükségünk az Ószövetségre, ha újszövetségi emberek, Jézus követői agarunk lenni. 1. Az Ószövetség Krisztus teljes és helyes megismerésére segít. Figyelmen kívül hagyásával önkényes és hamis I Krisztus-képet alkotunk magunknak. Az Újszövetségben nem az Ószövetség félreté- teléről, hanem beteljesedéséről van szó. Éppen a Markion által oly nagyrabecsült Lukács evangéliuma elején olvasható Jézus első nyilvános fellépése a názáreti zsinagógában. A történet szerint Jézus egy ószövetségi igehely felolvasása után így kezdi beszédét: „Ma teljesedett be ez az írás a ti hallásotokra.” (Lk. 4:21.) Az evangéliom végén pedig a feltámadott Jézus az emmausi tanítványoknak Mózes és a próféták írásaiból, vagyis az Ószövetségből magyarázza „amik őfelőle meg- irattak.“ (Lk. 24:27.) Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az apostoli kor Bibliája az Ószövetség volt. 2. Az Ószövetségből tárni elénk a teremtés csodája és emberi létünk mély titka. Elvetéséből mindig hamis, elvont, kiagyalt istenfogalom születik meg és ezzel együtt egy pesszimista vílágszemléMa a világon mintegy 3000 élő (beszélt) nyelv van. 1957. évi adatok szerint a teljes Biblia 215, ezenkívül az Újszövetség 269, s egyes bibliai könyvek 643 nyelven jelentek meg. összesen 1127 nyelven szólalt meg tehát Isten igéje. — Ma már majdnem minden olyan nyelvre, amit több mint egymillió ember beszél, lefordították a teljes Bibliát. A 19. század előtt — 1800-ig — mindössze 38, főleg európai nyelven jelent meg a Biblia. 1900-ban már 99 nyelven, 1930-ban 147, 1950-ben 200 nyelven. India népei 782 különböző nyelvet beszélnek. E nyelvekből 123 nyelvre már lefordítottak legalább egyes részeket a Bibliából, mégpedig azokra a nyelvekre, amiket a lakosság legnagyobb része beszél. így ma India lakosságának mintegy 98 százaléka olvashatja a Bibliát. Afrika népei 600 nyelvet beszélnek. Ezekből 300 nyelvre fordították le a Bibliának legalább egy könyvét, 70 nyelvre az Ujtestamentumot, 34 nyelvre a teljes Bibliát. Dél-Amerikában 7 millió indián él s ezek 250 (!) nyelvet beszélnek. A Bibliának legalább egy könyve 42 nyelven megjelent már s 10 nyelven a teljes Újszövetség. * A reformáció előtt több mint fél századdal feltalált könyvnyomtatás első termékei Biblia-kiadások voltak. Híres, első ún. negyvenkét soros Bibliája után, mely mai napig a könyvnyomtató művészet remekelj Gutenberg let, torz emberszemlélet. Markion nem tudná Lutherrel a Kis Káté örvendező hitvallását elmondani: „Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel egyben ...“ Aki az Ószövetségből nem. ismeri meg Isten jó teremtését és azon nem tud, örvendezni, akinek a szíve nem szorul össze azon, hogy a bűn következtében Isten kárhoztató törvénye alá került egész életünk és egyszer meg kell halnunk — mert erről is az Ószövetségből szerezhetünk elsősorban tudomást —, az fel nem foghatja., minő hatalmas újság az Újszövetségben a feltámadás és az egész világ újjáteremtésének örömhíre. Az utolsó szót nem lehet az utolsó előttit megelőzve kimondani (Bonhoeffer). Markion azért veti el az Ószövetséget,'hogy teljes, érvényt ezerez- zen az újszövetségi szeretet nek. De milyen szeretet az, amely teljesen visszahúzódik a bűne miatt megítélt teremtménytől, amely nem tudja magára venni Jézus Krisztusba a valóságos ember terhét, amely végeredményben csak látszólagosan hordozza a világ bűneit? Az ilyen szeretet minden látszólagos radikalizmusa ellenére is csak absztrakt, elvont, kiagyalt szeretet, semmi köze sincs az egy igaz Isten szeretetéhez. Markion és akik keresztyén létükre hozzá hasonlóan elvetik az Ószövetséget, nem tudják elviselni, hogy az Ószövetség sem nem eszményíti, sem nem becs- mérli az embert, hanem reálisan nézi, benne Isten bűne miatt megítélt, féltő szeretetre szoruló teremtményét látja. Markion tévtanítása végsősorban az Ószövetség és az Újszövetség egységének meg- vallását tette égetővé az egyházban. Meg kell említeni azonban tevékenységének még egy másik hatását is. Azzal, hogy az apostoli eredetű iratok között önkényesen válogatott és saját elvei szerint állította össze a mértékadó, kanonikus iratok listáját, sürgőssé tette az egyházban a helyes lista, a kánon megállapítását és ezzel közvetve hozzájárult az újszövetségi kánon kialakulásához. Markion egész tevékenysége arra figyelmeztet, hogy az igazán leküzdendő, megtévesztő, kísértő tanítások nem kívülről, hanem belülről, magában az egyházban vetődnek fel s ezért az egyház élete s maga a hit is szüntelen küzdelem minden félreértés és tévelygés ellen a Szentírás helyes megértése és hirdetése érdekében. Benczúr László 1458-ban újabb biblia-kiadást jelentet meg. A nagyobb betűkkel nyomott három hatalmas kötetben megjelent mű 1768 oldalas. — 1466-ban jelenik meg az első reformáció előtti nyomtatott német nyelvű Biblia, Mentelin strassbur- gi nyomdász műhelyében. Kiadják az Ótestamentumot holland nyelven és 1500-ig hét különféle francia nyelvű kiadás jelenik meg. Olaszországban Nicolo Malermi fordításában, Spanyolországban Bonifacio Ferrer katalán Bibliája jelenik meg Még ebben az évszázadban (15. sz.) cseh, lengyel, orosz és abesszín nyelvű Bibliák látnak napvilágot. Több ny.elvű kiadások is készülnek. A reformáció kezdetéig mintegy 70 000 Biblia, 100 000 Újszövetség és 120 000 zsoltároskönyv kerül ki az európai nyomdákból. — E kiadások azonban kezdetleges nyelvezettel s igen kis példányszámban — néhány- százas kiadásokban — jelennek meg. A bibliakiadás a reformációval válik igazán az egyház szívügyévé. * A Károlyi-Biblia — a jelenleg is használt magyar biblia- fordítás — 1940-ig — ekkor volt Károlyi Gáspár biblia- fordításának 350 éves évfordulója — 100 kiadásban jelent meg, az Újszövetség 65 kiadásban. — A Brit és Külföldi Bibliatársulat statisztikája szerint annak kiadásában a magyar teljes Biblia, Újszövetség és bibliarészletek együttvéve, 1 700 000 példányban jelent meg. G, íccUUej zacaU Fénykép a Hold ismeretlen „arcáról” Csodálkozás és megillető- dés vesz erőt az emberen, amikor a Hold újságokban közölt fényképét nézi. A csillagok távoli és ismeretlen ' világa évszázadok óta vonzotta az ember képzeletét. Mesék és mondák szőtték át a kezdetleges ismereteket. Az ember fantáziája szárnyain csapongóit az ismeretlen világűrben hosszú ideig, de még így is sok jelentős megfigyelést és eredményt ért el. Az ismeretek megszerzésében hosszú volt az ember útja a mondáktól a távcső- vön át a rádióteleszkópig, a szputnyikokig és lunyikokig. A modern kutató eszközök e fényképig a csillagászat nyelvén és mértékegységével fejezték ki az új ismereteket a világűrről és csillagairól. Most azonban mindenki számára közérthető módon, fényképen láthatóan tárul fel a világmindenség egy is- I meretlen területe: a Hold | tőlünk mindig elfordított „arca.“ Az emberiség most szemlélheti a kráterek és hegyvonulatok fekete kontúrjait, a lapályok és tengerek fehér foltját. Ez az új, eddig nem látott „dombormű-térkép“ sok magyarázatra szorul még. De az ember már láthatja az eddig ismeretlent. Tisztelettel szemléljük ezt a képet. A tudomány iránti tisztelettel. Felmérhetetlen •na még az a munka, ami addig a napig tartott, mikor a szovjet Lunyik III. megkerülte a Holdat és lefényképezte azt. Egyszer majd ismeretessé válik lépésről lépésre az az út, amelyen a tudomány idáig eljutott. Addig is azonban tisztelet és megbecsülés legyen a része e nagy munkának. Nemcsak a munka nagysága ébreszt I tiszteletet bennünk a tudó- 1 mány iránt, hanem az is, | hogy e tudomány jóakaratú tudomány. Azt a hatalmas energiát, amely egy-egy ilyen mesterséges bolygó felröpíté- séhez szükséges, ez a tudomány az emberiség iránti jóakarattal használja fel. Az emberiség nemhogy kárát látná, haszna van belőle. Ismerete, tudása gazdagszik vele. A tudomány hatalmas keze biztos mozdulattal, mint mozaikkövet helyezte ezt az új eredményt a kilalakuló nagy formába: az új világképbe. Az új felfedezés modern világképünk egy darabja, ösz- szefüggésben van a XX. század többi nagy felfedezésével a rádióaktív sugárzástól kezdve az atomfizikáig. Ezért minden gondolkodó ember örömmel szemléli az új fényképet. örülünk annak, hogy ezzel is jobb, pontosabb lesz a képünk a világról, Isten teremtett világáról. Muncz Frigyes Kissé Lutherként kellene... Történelem és vers, bizonyságtevés és száraz tudományos fejtegetés, prédikáció és csendes bibliaolvasás annyiban izgalmas, ameny- nyiben minket érint, magunkat ismerjük fel, vagy kérdéseink tükröződnek benne. Brjuszov orosz költő „Én” című versében ír arról, hogy Asztarte és Hekaté már az ö imáit fogadta, ott volt a bárányáldozatokat bemutató ótesta- mentomi papok között, a golgotái kereszt előtt ő tett bizonyságot a szeretet csodájáról, bejárta a Tanokat mind s nincs álom és beszéd, ami szellemén át ne zúgott volna. Hadd legyek most kissé szerénytelen. A napokban hosszú tanulmányt olvastam Luther bibliafordító munkájáról. Sokszor ütött szíven az a széles távlatú küzdelem, amit Luther vívott az Ige megértéséért és tolmácsolásáért s úgy éreztem, mi evangélikus keresztyének kissé mindig Lutherekké válunk bibliaolvasásunkban. Egyháztörténeti ismereteim diákköri jól beágyazott mondata, hogy Luther kényszerű, de üdvös ivartburgi várfogsága alatt „német nyelvre fordította a Bibliát.” Hősi munkának éreztem mindig, ami fölötte van az átlag emberi teljesítménynek. Mintha nem is emberi agy vezette volna azt a tollat tartó vaskos kézfejet, amely hol lágyan támasztotta a töprengve belé hajló markáns arcot, hol energikus mozdulattal vágta falhoz látomások gyötrő perceiben a kalamárist. Hősi munka, mert a lehetetlenség határán mozgó rövid idő alatt fordította le a sok száz oldalt. Aztán a hősi munka képzete ki kellett táguljon, mert többre mutat rá a történelem, mint hallatlanul gyors munkára. Igaz ugyan, hogy 1522. január 13-i munkakezdéstől még az év szeptemberéig sajtó alá került az egész újtestamentom, de az egész bibliafordítás mégis tizenkét esztendeig tartott, mert 1534- ben jelent meg az első teljes lutherfordítású német Biblia. Az idő azonban még jobban tágul s az egész élet szívig ható és szívből felbuzgó hősi munkájává emelkedik. A jó öreg Kecskeméti professzor jut eszembe, akinek kolozsvári lakásán külön íróasztala volt az újtestamentom fordítása számára s egy tudományos élet rövid volt ahhoz, hogy munkavégeztén mást tegyen maga elé. Tudós professzoraink vagy tízen vannak, akik immár esztendőket töltenek a Biblia fordítói munkájába mélyedve, pedig csak revíziót végeznek s hol vannak még a végétől! Uramisten! — s én hol vagyok ennek a sok száz oldalnak megértésében?! Hányszor kell magamnak föltennem a kérdést, mint Fülöp az etióp főembernek: érted-é, amit olvasol? Felettébb kitágul ez a hősi munka, ha meggondolom, hogy mi volt 1522. január 13-án Luther fejében és szívében. Nem úgy vette kézbe, mint ismeretlen, olvasatlan könyvet. Magam előtt látom a nyírott barát-fejet, amint elrévedve mered az olvasott idegen nyelvű szöveg fölé, lassan, ültéből térdre csúszik, lecsukódik a feje s felsír: Uram, ez nem én vagyok? A siketnémáról szóló történetet olvasta akkor. Feljegyezték róla. S amit nem jegyeztek fel?! A számtalan alkalmat és történetet, amit. ugyanígy szívvel olvasott s megélte agya német ütemében?! Hallatlan mennyiségű szövegrészt tudott könyv nélkül. Amint mondták: a feje felért egy bibliai konkordanciával. Magyarul talán így mondták volna: káptalan a feje. Emellett éveken át naponta szólt bibliai szövegrészeket magyarázva a katedráról, tanítva tudományosan s naponta állt szószéken, tanítva az igehirdetés meleg, képekben gazdag nyelvén. Vérévé vált a szöveg. Wartburgban szinte csak leírta. Szívében régen ott hordozta már a német szöveget, mert bármennyire latinul tanított is, szívében anyanyelvén ért az ember. Izzott benne már a szöveg, előadásait a kor bevett szokása ellenére, de hallgatói igaz jótetszésére a folyamatos latinban állandó német szavakkal és betétekkel fűszerezte. A wartburgi csöndes munka külsőleg korántsem volt csöndes. Bármennyire szívében izzott már a német szöveg, a nyomdába adott kézirat tele van javításokkal, áthúzásokkal, újra beírásokkal, piros szóbetoldásokkal. Minden csodálatom az akkori kor sze- dóié és korrektoraié. De mikor fogok én így elmélyedni a kifejezések értelmén és titkán, mint ö?! Rövid tallózásom végén hadd vetítek ide még egy színt. így olvasom: Mathesius beszéli el az első, Lutherről szóló prédikációjában: .,Mielőtt a kolostorban fogadalmat tett volna, a konvent a saját kérelmére egy latin bibliát adott neki, amit a legszentebb komolysággal és imádságos szívvel olvasott át és sokat megtanult belőle kívülről... mikor pedig a fogadalmat letette és kámzsát öltött és azt követően 1507-ben pap lett... szerzetes testvérei szofista okoskodást és iskolás tudományt adtak a kezébe, amit ex obedientia (engedelmességből) szorgalmasan elolvaso^tt, mégis, amikor ideje és alkalma volt, elrejtőzött a klastrom könyvtárszobájába és szeretett bibliája mellett mindig hűségesen megmaradt.'“ Igen, így olvasom — most pedig így emlékezem: évekkel ezelőtt megnyílt valaki egy csendes beszélgetés közösségében és elmondotta, hogy amikor először találkozott az Igében élő Megváltójával, valami különös szomjúság hajtotta a Biblia felé. Szülei vallásosak voltak, különösen édesanyjánál látott meleg, élő hitet, mégis valami különös szemérem gátlása miatt csak este merte olvasni a bibliát a paplan alatt, zseblámpa fénye mellett, — az Urnák ezerkilencszáz- negyvenegyhányadik esztendejében. így kezdődött nála... Wartburg várának György lovagja markáns arcát vaskos tenyerébe hajtja. Előtte lúdtoll hever, tintától kissé nedvesen s az árkus papír teleróva mondatokkal, szavak javításával. betoldásokkal, igazításokkal. Számomra az az izgalmas, vajon mi van a szívében és a fejében. Sokszor ütött szíven az a széles távlatú küzdelem, amit Luther vívott az Ige megértéséért és tolmácsolásáért s úgy érzem, mi evangélikus keresztyének kissé mindig Lutherekké válunk bibliaolvasásunkban. Koren Emil ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1959. november 15-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Páify Miklós, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Koren Emil, este 7 Blázy Lajos. Dózsa György út 7. fél 10 Koren Emil. Uilői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grün- valszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 10 Kardos József. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12 Kardos József. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Külső Üllői út du. 5 Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Karner Ágoston. Rákosfalva de..fél 12 (úrv.), Karner Ágoston. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Nagy István, du. 5 szeretetvendégség. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. Rákospalota, nagytemplom de. 10. Rákospalota, kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11. Kispest de. 10 Bonnyay Sándor, du, ä taeretetvendégség (Tomcsányi László). Bécsikapu tér de. 9 Urbán Sándor, de. 10 Német (úrv.), Várady Lajos de. 11 Madocsai Miklós, este 7 zenés áhítat, Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.), Vámos József, du. 5 Fülöp Dezső. Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Csonka Albert, de. 11 Csonka Albert. este fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Budakeszi du. fél 4 (szeretet- vendégség) Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 7. A Sajtóosztály HÍREI HITTANKÖNYVEK Bottá: Bibi. történet IV. o. 7,- „ Prőhle: Az evangélium igazsága 12,— „ Groói A Szentiráe 9^- H William Wilberforce anglikán lelkészt, a rabszolgák felszabadításának nagy harcosát (megh. 1833.) egy alkalommal megkérdezte egy asszony: ’’Hogy áll tulajdonképpen az ön lelkének dolga-“ — Óh, a lelkemé? Erről egészen megfeledkeztem. Mindig a rabszolgák járnak az eszemben — válaszolta Wilberforce. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vili., üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— F1» fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott ^ öais>42/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest
