Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-11-15 / 46. szám
Türelemmel és engedelmességgel Bibliánk a reformáció óta eltelt több mint 400 esztendő alatt közel 300 kiadásban jelent meg, illetve került magyar nyelven az emberek kezébe. Istennek legyen hála, ma is bárki megszerezheti, kezébe veheti, olvashatja. Evangélikus családjaink nagy százalékánál ott találjuk a „tiszta szoba” asztalán, a család könyvei között, a mestergé- rendán, vagy a ládafiában. Amennyire örvendetes, hogy sók Biblia forog közkézen, annyira szomorú, hogy sokszor csak egy könyv a sok között! Emlék, mely a régiek életéből maradt az utódokra. Eldobni nem akarják — használni meg sém próbálják! Porosodik, sárgulnak lapjai s nem egyszer időbe telik, míg a kérdező pásztori szóra előkerül valahonnan égy eldugott sarokból. Szomorú ez, hiszen benne az élő Isten szólítja meg az embert s a porosodó Bibliák arról beszélnek, hogy Istennek ezt a megszólító szavát nem akarják meghallani azok, akiket pedig Ö meg akar keresni, fel akar emelni, meg akar menteni, újjá akar teremteni és el akar küldeni a szolgálatra. Isten szomorúsága ez, ahogy Jeremiásnál olvassuk: „Szólottám néked, mikor jól volt dolgod, de te azt mondtad: nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a szokásod, hogy nem hallgattad az én szavamat.” (Jer. 22, 21.) Ha a csukva tartott Bibliák okát keressük, számtalan mentséggel találkozunk: nem érek rá, nem értem, nem tudom kiolvasni belőle az Isten nékem szóló üzenetét. Igaz, hogy a Biblia nem könnyű olvasmány, de ha türelemmel és engedelmességgel olvassuk, csodálatos élménynyél gazdagodik az életünk: a Biblia Isten szavává lesz számunkra s a csendes óra az Istennel való személyes találkozás életünket meghatározó, döntő eseményévé válik napról napra. „Vedd és olvasd” — de türelemmel és engedelmességgel. Türelemmel, mert az Istent nem lehet arra kényszeríteni, hogy azonnal megszólaljon és akkor szólaljon meg, amikor mi akarjuk. Izrael prófétái is sokszor kénytelenek tudomásul venni, hogy Isten hallgat előttük. Bibliaolvasók sokszor tapasztalják, hogy épp amikor legjobban keresik Isten mentő, utat mutató, irányító, életadó szavát — várat magára az Úr. Várat magára, de nem késik! Türelemmel, mert a nekünk szóló üzenet sokszor bele van rejtve hosszú közlések szavaiba, amelyeket érdekteleneknek tartunk s épp ezért sietve átfutunk. Lehet, hogy egy egész fejezetben elrejtve csak néhány szó az, ami számunkra az Isten szava. Ezt keli megkeresnünk türelmes kereséssel. * Türelemmel akkor is, amikor Isten szava nem a mi elképzeléseinket, akarásainkat, vágyainkat támasztja alá, hanem ellene mond azoknak és megítéli őket mindenestől. Türelemmel, mert ugyanazt az Igét olvasva is másra kerülhetett a hangsúly tegnap és másra kerülhet ma. Nem Isten változott meg és nem az Ö szava lett mássá, hanem mi változtunk meg és a mi problémáink lettek mássá. Isten mai üzenete csak türelmes és alázatos fülek számára válik hallhatóvá. Türelemmel, mert sokszor homályos és nehezen érthető részekkel kell megküzdenünk, míg azokat később nem tes2i világossá más igék által az Ül'. Mint Luther mondja: „Ha van égy homályos kifejezés az írásban, ne kételkedjetek! Bizonnyal ugyanaz az igazság van mögötte, amely más helyeken világosan érthető és aki a homályosat nem érti, ragadja még a Világost”. Elégedjünk meg azzal és annyival, amit és amennyit a Szentlélek megvilégosít számunkra. Mi, evangélikus keresztyének hisszük, hogy az Igében az élő Isten találkozik velünk, emberekkel. Szava nem üres beszéd, hanem cselékvő, teremtő szó. Soha nem elégszik meg azzal, hogy mi meghalljuk az Ö szavát: szavával újjá akarja teremteni azokat, akiket megszólított. Épp ezért nemcsak türelemmel, hanem engedelmességgel kell fogadnunk az O szavát. Jézus is ezt az engedelmességet várta tanítványaitól. Mikor azt rpond- ja Péternek: „vessétek ki a hálótokat fogásra”, Péter társaival együtt kiveti a hálót! Mikor Mátét elhívja: „Jer és kövess engem”, Máté otthagyja a vámszedőasztalt és elindul a Mester után. így van ez ma is mindenkivel, aki engedelmességgel figyel a Szóra. így olvasni az írást: engedelmességgel — még nehezebb mint türelemmel. A legtöbb ember épp azért hanyagolja el a Biblia rendszeres olvasását, mert fél attól az Istentől, aki gyökeres változást vár tőle: engedelmes meghajlást az ő akarata előtt! Énközpontisá- gunknak kell megváltoznia ahhoz, hogy életünkben az Ő akarata, az ö igazsága, az Ö szeretete, az Ö élete lehessen nyilvánvalóvá. Isten az egész embert igényli az örök szeretetnek és a végére- mehetetlen kegyelemnek jogcímén. Isten nem alkuszik: nem adhatom neki életem egy töredékét — egész életemre jogot formál. Amikor szavával megkeres, héven szólít, beszél hozzám, mindig ezt az Ö teljes igényét jelenti ki: légy egészen az enyém! Ez pedig csak engedelmességben lehetséges. Engedelmességben, mint az ö szerető téré és kegyelmére adott válaszban. Az engedelmesség mindig énközpontiságunk feladása, magunk odaszánása. Az engedelmességben nincs számítás, nincs okoskodás. Az engedelmesség boldog meghajlás, alázatos szolgálat, örömmel hozott áldozat. Az írás olvasása közben csodálatosan nyilvánvalóvá lesz az engedelmességnek ez a mély tartalma. Isten maga tanít meg arra, hogy az Ö gondolatai nem a mi gondolataink és útjai nem a mi útjaink. Ö maga formál minket másokért élő és másokért az Ö nevében szolgáló emberekké, ö maga teszi életünket szeretet-áldo- zatban elégő fáklyákká. Olvasd az Írást engedelmességgel. Engedd, hogy Isten elhívjon és elküldjön. Megpihentessen és munkába állítson. Megítéljen és kegyelmébe fogadjon. Mindezt szabad tetszése szerint! Töröld le a port a Bibliádról, nyisd meg lapjait — „vedd és olvasd” türelemmel és engedelmességgel, Sámuel várakozásával: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!” Blatniczky Jenő ü iiidegftáfiorijs erőkre még fekozoftafiSi figyelmet Ml fordítani A Prágai Keresztyén Békekonferencia Állandó Bizottsága november 2—4-ig Varsóban ülésezett. A tárgyalásokról közölt tájékoztató többek között az alábbiakat mondja: A Prágai Keresztyén Békekonferencia folytatólagos .bizottsága november 2-től 4-ig Varsóban ülésezett olyan helyen, mely a háború borzalmaitól különösen sokat szenvedett. A témát: „Hogyan nyerünk mi békességet” ur. Vogel berlini professzor tárgyalta 42 tételének alapján. Or. Hro- raatlka professzor pedig beszámolt a Prágai Konferencia eddigi munkájáról és a világpolitikai helyzet elemzése alapján vázolta a konferencia feladatait. Egy egésznapos teljes ülés tárgyalásaiból, melyeket a Prágai Konferencia elnöke, dr. Victor Hájek vezetett, a következő lényegesebb mozzanatokat emeljük ki. Az atomfegyverek szörnyű módon nemcsak azokra pusztító hatásúak, akikkel szemben használják, hanem azok számára is, akik használják. Használatim Iclkiismeretrom- bolő, mert sem céljuk, sem kihatásuk nem tekinthető lezártnak egyszerűen alkalmazásukkal. Hálásan üdvözölte az ülés Hruscsov miniszterelnök leszerelési javaslatait, melyek következtében máris érezhető a világhelyzetben a feszültség enyhülése. Éppen ezért most fokozottan is azokra az erőkre kell fordítani a figyelmet, melyek a hidegháborút különösen kulturális téren még erőteljesebben kívánják tovább folytatni. Az általános vita után a referátumok és a felszólalások kiértékelése céljából két bizottság alakult, egyik a hidegháború témájával foglalkozott s ennek elnöke dr. Hromádka dékán volt, a másik a Prágai Keresztyén Békekonferencia legközelebbi teljes ülésének előkészítő munkájával, dr. Bartha püspök vezetésével. Az első bizottság elfogadott egy beszámolót az eddig végzett munkáról, közelebbről a hidegháborúval foglalkozó állandó bizottságnak október 21—23. között Prágában tartott üléséről. Ezenkívül ez a bizottság újabb tagokkal bővítette ki az állandó bizottság összetételét. A bizottságnak azt ajánlották, hogy ne korlátozza munkáját a hidegháborús módszereknek és jelenségeknek többé-kevés- bé szükséges kritikai és negatív analízisére, hanem minél konkrétabb és pozitívabb javaslatokat tegyen, melyek révén a hidegháborút, mindenekelőtt az egyházban, le lehet győzni. Ezenkívül dr. Vogel professzor 42 tételét a tárgyalási anyaghoz csatolta. A bizottság tagjait ugyanakkor arra kérték, hogy e témákhoz fűzött megjegyzéseiket küldjék el a Keresztyén Békekonferencia prágai titkárságához. Azt a kérdést még meg fogják vizsgálni, hogy munkájuk eredményét nem lehetne-e hozzáférhetőbbé tenni brosúra formájában. A második bizottság Schmauch professzor bevezető tájékoztatása után a Keresztyén Béke-Világnagygyűlés megtartásának kérdésével foglalkozott. A prágai munkabizottság javaslatát egyhangúlag elfogadták, hogy a Keresztyén Béke-Világnagygyűlést lehetőleg ne 1961-nél későbben tartsák. A béke-nagygyűlésnek Európában kell létrejönnie. E Keresztyén Béke- Világnagygyűlés ' előkészítését kell döntő módon szolgálnia a Prágai Keresztyén Békekonferencia harmadik nagygyűlésének is, melyet 1960. április 20—24-ig Prágában tartanak meg. E prágai teljes ülésre a meghívásokat már úgy kell kiküldeni, hogy az 1961-ben tartandó Keresztyén Béke- Világnagygyűlés célját szolgálja, mégpedig ökumenikus értelemben. E nagygyűlés ügyét az ökumenikus testületekkel testvéri eszmecsere során kell megbeszélni. A prágai ülés főtémájának szintén a Keresztyén Béke-Világnagygyűlés ügyére kell irányulnia. A technikai kor sajátosságait egy nemzetközileg elismert természettudósnak kellene jellemezni. A főtémát továbbá fel kell darabolni al- témákra, melyek a békesség és igazság viszonyával, valamint a keresztyének előtt álló jelenlegi időszerű döntésekkel foglalkoznak. Emellett tekintettel kellene lenni az elmaradott (gyarmati és félgyarmati. — Szerk.) országokban élő testvérek helyzetére is, valamint a békesség problémájának különösen Európában való megoldására. A prágai ülést és a Keresztyén Béke-Világnagygyűlést előkészítő albizottságok létrehozását, nevezetesen a teológiai és az operatív bizottságét jóváhagyták. A bizottságok által előkészített jelentések megbeszélése után a teljes ülés a bizottságok javaslatait egyhangúlag elfogadta. A határozatok végrehajtását az állandó munka- bizottságra bízták. A Prágai Konferencia titkárságának ideiglenes ügyvezetőjévé Ja- roslav Ondra lelkészt választották meg. A folytatólagos bizottság több tagját baráti megbeszélésen fogadta a Lengyel Népköztársaság egyházi ügyekkel foglalkozó minisztere. A munkaülés az elnöknek Isten iránt és a vendéglátó varsói egyházak iránt kifejezett köszönetével végződött. HÍREK Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap: az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jk. 1,12., szöszéki igéje: Mt. 13, 47—50. • — Budapest—Angyalföld. November 15-én vasárnap du. 5 órai kezdettel tartja a gyülekezet havi szeretetvendégsé- gét a reformáció jegyében. Az érdeklődőket és a gyülekezet barátait ezúton is meghívja a gyülekezet. • November hó 22-én, reggel 8 órakor evangélikus rádiós vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban, melynek szolgálatát dr. Pálfy Miklós, Teológiai Akadémiai prodékán látja el. • A kelet-békési evang. egyházmegye Lelkészi Munkaközössége Békéscsabán 1959. november 9-én, hétfőn de. y29 órai kezdettel az evangélikus egyházközség tanó.cstermében (Luther u. 1) tartotta ez évi VI. félnapos munkaülését. Tárgysorozat: 1. Bibliatanulmány áhítat keretében. (Benczúr László püspöki titkár.) 2. Előadás Kínáról és Bho- dosról. (Káldy Zoltán püspök.) 3. Állásfoglalás a Nyugdíj- osztály határozatával kapcsolatban. 4. Folyó ügyek. A gerendás! egyházközség hálaadó istentisztelet keretében örvendezett azon, hogy külföldi segélyből és a hívek áldozatkészségéből tatarozhatta templomát és parókiáját. Az október 11-én tartott gyülekezeti ünnepségen Mekis Ádám esperes hirdette az igét. • A békéscsabai egyházközség november 8-án gyülekezeti nap keretében újra megnyitotta a mintegy 450 000,— Ft költséggel külsőleg renovált Nagytemplomát. Igét hirdetett Káldy Zoltán püspök, Benczúr László püspöki titkár és Mekis Ádám esperes. Gyülekezeti est keretében Káldy Zoltán püspök előadást tartott. (A Nagytemplom renová- ási költségeihez az állam 150 000,— Ft segéllyel járult hozzá, kb. 300 000,— Ft-ot pedig a békéscsabai gyülekezet tagjai adományoztak.) • A battonyai gyülekezet október 25-én istentisztelet és közgyűlés keretében adott hálát Istennek a külföldi segélyből tatarozott templomáért. Igét hirdetett Mekis Ádám esperes. • — Kaposvár. Október 31-én, reformáció emlékünepén iktatta hivatalába a gyülekezet új presbitérumát és felügyelőjét: Déván Lászlót a Somogy—Zalai Egyházmegye esperese: Lágler Béla. Isten áldása legyen munkájukon és szolgálatukon. • — Az angyalföldi egyház- község önkéntes egyházfenntartói járulék begyűjtéséhez pénzbeszedőt keres. (Budapest, XIII. Fóthi út 22. Lelkészi hivatal.) • — CSALÁDI hírek. Kreskó Lajos, a pesthidegkúti fiók egyház- község presbitere, völt gondnoka és neje november 8-án ünnepelték házasságuk SO. évfordulóját. Az aranymennyegzős házaspárt a délelőtti istentisztelet keretében Ruttkay Elemér lelkész, áldotta meg. A gyülekezet Istent-dicsérő énekkel köszöntötte a jübilálókat. Simonfay Ferenc rudabányai segédlelkésznek és feleségének, Heriszt Erzsébetnek második leánygyermekük született. Neve: Éva, Mária. • — özv. Roszik Pálné, Kiszély Zsuzsanna élétének 77. évében, hosszá, türelemmel viselt szenvedés után november 6-án elhunyt. Az elhunytat — kiben Roszik Mihály lelkész édesanyját gyászolja — november 8-án temették el Al- beríin. „Az Ür adta, az Ür vette el. Áldott legyen az Ürnak nevel” • Tanády Andor, a béri egyházközség évtizedeken át volt kántortanítója, majd Igazgatója, később felügyelője, a szlráki körzet tanítódékánja 72 éves korában elhunyt. Október 28-án temették el Szirákon a két gyülekezet nagv részvétele mellett. • — Használt harmóniumot megvételre keres: Tatai Béla, Sar- szentmiklós. A% utolsó dolgokról Mt. 13,47-—50. Az egyházi esztendő végéhez közeledik. Minden hét, amely most evangélikus gyülekezeteink és híveink előtt áll. számadásra hív. Isten ezeken a vasárnapokon sok mindent kér számon tőlünk. Számon kéri templomban töltött időnket, az ige- hallgatásunkat és az ebből fakadó gyümölcsöket: keresztyén életünket. A keresztyén ember számadása ez. Nem könnyű dolog. Hitének, életének számonkérője az élő Isten, őelőtte kell megállnia. Márpedig előtte nem tudunk hamis képmutató módon állni. Ö szívek és vesék vizsgálója és előtte hiába is takargatnánk kicsi és nagy bűneinket, ismeri és megítéli azokat. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapjai Isten ítéletéről és a nagy számonkérésről, az utolsó ítéletről szólnak. Jézus hasonlattal teszi szemléletessé előttünk az utolsó ítéletét. A tengerbe vetett gyalomhoz, vagyis kerítőhálóhoz hasonlítja, amelyet a halászok a tengerbe vetnek és mindenfajta halat különbség nélkül befognak. Amikor a háló megtelt, partra vonják és megkezdődik a halászok új munkája, a háló tartalmát szétválasztják: a jókat megtartják, a „hitványakat” kivetik. Isten kiválasztása mindig az övéin kezdődik. Az övéi is benne vannak ítélet napján a gyalomban, megvizsgálja, megméri: vajon igaznak, alkalmasnak találja-e őket. El kell oszlatni azt a hiedelmet, hogy keresztyén magatartásunk minden tekintetben jó, hibátlan és tökéletes és ez csakis üdvösségünkkel végződhetik. Bizony, amikor kiválasztanak bennünket, amikor rostára kerülünk, akkor érezzük igazán szánalmas voltunkat. Ezért ennél az igénél mély önvizsgálatra van szükségünk. Mi mindent követelt tőlünk az evangélium? Jézus Krisztus csak egy esztendőn keresztül is, hányszor adta élénkbe „a jót, az életet” s mi a „rosszat, a halált” választottuk. Hány és hány mulasztás terheli lelkünket, Isten és ember előtt, pedig jól tudtuk, hogy mi az evangélium parancsa. Nem könnyű dolog megállni ítéletkor, bíráskodás idején Isten előtt. Ezéken a vasárnapokon a kegyelmes Isten bűnt megvető szigorúsága és igazsága áll a gyülekezet népe előtt. Isten ítélete szerint övéi számára két lehetőség van csak. Az egyik Isten országába, a másik a kárhozatba kerülés lehetősége. Példázatunk szerint a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat elhányják, vagy az utolsó vers szerint tüzes kemencébe Vetik. Jézus több képet használ az ő országának és a kárhozatnak megjelölésére. De mindegyiknek ugyanaz a lényege: az ő országában lenni, az ő közelségét, az ő bizalmát és szeretetét, az ő akaratának teljesítését — a kárhozat pedig a közelségéből való végső kizárást jelenti. Harmadik út keresztyén ember számára nincsen. De ha így kiéleződik előttünk a hivő élet útja, célja és eredménye, akkor az előtte való megállás kockázatos és komoly valami. Jézus naponként felelősségre von bennünket és számonkéri tőlünk az élet minden tettét, gondolatát és érzését. Nem mindig vagyunk alkalmasak az Isten országéra. Arról nem is szólva, hogy hitünk mily botladozó, keresztyén életünk hány esetben képmutató, hamis és csalárd. Jó ez a figyelmeztetés! Jó, hogy időnként felhívja a keresztyén ember figyelmét az ige a végső dolgokra. Nem a fé-' lelem, de nem is az ijesztgetés miatt, hanem azért, amit szüntelen hirdet az egyház, hogy Isten kegyelméből, mely a Jézus Krisztusban megjelent ezen a világon, legyünk mások, híveb- ; bek, és mindig jobbak, mint voltunk, hogy méltók lehessünk az Isten országának polgárságára. Ez annyit is jelent, hogy- gyarlóságaink miatt Istentől elszakadt, már amúgy is ítélet' alatt levő életűink kerüljön ismét istenközelségbe. Sugározzuk: ismét azt a hitet, szeretetek tisztaságot, amelyet sugárzott a mi Tanítónk, Mesterünk, Urunk: Jézus Krisztus. Az utolsó vasárnapok lehetnek kezdetek is. Sok hivő ember számára félelmetesen hangzanak az igék, de ezeken a vasárnapokon hallanunk kell a másik igét is: ne félj! Üj kéz-- det, új lehetőség van adva számunkra. Higgy az Űr Jézus Krisztusban, cselekedd az ő akaratát és boldog lehetsz. Az ő közelségében élhetsz, az ő szolgálatában lehetsz: és ez szá-1 módra a mennyek országa. De halljuk most azt is világosan/ egyértelműen, hogy ezekben a napokban Isten a maga „gyal- mát” az övéi közé vetette és együtt vannak az igazak és go-' noszak. Az egyház népe tudja, hogy mefonyi szégyenkezni valója van, mennyi mindenért „hitvány” még. Mily kevés még a becsülete Ura és az emberek előtt. Azért imádkozik; hogy maradjon idő az igaz megtérésre, a hivő, igazabb életre. Az egyház népe azt is tudja, hogy Ura ezt a könyörgését meghallgatja és ezért élete nem jajveszékelés, nem rettegés; nem rémektől való félelem, hanem bátor bizakodás, reménység; hite szilárd és mer élni. Mer elölről kezdeni. Az elron- tottat kijavítani, a rosszat jóvá tenni, a becstelent becsületesen végezni, egy szóval: keresztyén módon élni, hogy ítéletkor igaznak, jónak, alkalmasnak találtassák. Rédey Pál ••«••••••••••••••••••••••••••••••••«••••••»••••••••••••••••••••••••••••••••••••e* N APRÓL-N APR A HÉTFŐ: — 2. KRÓN. 19, 6. — a keresztyén ember élete Isten színe előtt való élet. Isten minden tettét számontartja és minden gondolatát figyeli. Ezért úgy kell élnünk, hogy az méltó legyen hozzánk és a mi keresztyén hitünkhöz. KEDD: — 1. MÖZES 45, 24. — József hazatérő testvéreit inti e szavakkal: „Ne háborogjatok az úton.” E szavak számunkra is intést tartalmaznak: családunkkal, annak minden tagjával éljünk békességben. SZERDA: - ZSOLT. 132, 15. - Örök ígéret ez a zsoltárvers. Isten éldó kegyelmének ígérete. Az ember bízhat az Ő szavában, hiszen bennünket érdemteleneket naponként minden jóval ellát. CSÜTÖRTÖK: — ZSOLT. 139, 5. — A hivő ember szívéből. leikéből fakad e néhány szó, annak az embernek a szivéből s leikéből, aki minden nap várja Urának, Krisztusának örömteli visszatérését. PÉNTEK: — 2. MÓZ. 13, 21 — A vándorló zsidóságnak tűz- és füstoszlopként mutatta az utat. A ma embere számára az Ige a mindenkori útjelző, iránymutató. Bízzuk az Ű szavára magunkat! SZOMBAT: - ZSOLT. 76, 8-9. - A bűnt gyűlölő, a haragjában rettenetes Isten előtt az ember nem állhat meg. A Jézus Krisztusban Atyánkká lett Isten kegyelmes szereteté- vel, mentő kezével fordul felénk.
