Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-11-01 / 44. szám
Különös születésnapi ajándék Luther Márton „A világi felsőbbségről“ c. művében és sok más írásában behatóan foglalkozott a keresztyén ember állampolgári kötelességével. Nemcsak az egyházat, hanem az államot, szeretett hazáját is ki akarta szabadítani Róma gyámságából, az uralkodóház „babiloni fogságából“. Világosan látta mind az egyház, mind az állam sajátos rendeltetését. Tiszteletet és felelősséget ébresztett a keresztyénekben elöljáróik iránt. Gondoljunk csak a IV. parancsolat magyarázatára a Kis Kátéban! Tanítása nyomán évszázadokra kiható jelentőséget nyert különösen a protestáns ke- resztyénségben Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt leveléből a 13. rész, amely így kezdődik: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől és amely' hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.' Róma 13. helyes értelmezése alapján, a reformáció hagyományainak is megfelelően mondotta nemrégen Mitzenheim thüringiai püspök: „Mi keresztyének, minden olyan állami rendben, amely az emberi együttélést formálja, a káoszt visszatartja, Isten kegyelmes, megőrző jóságát ismerjük fel, amelyért köszönetünket a napi feladatok hűséges teljesítésével fejezzük ki.“ Mitzenheim püspöknek ez az elvi kijelentése október 6-án, Berlinben hangzott el a Német Demokratikus Köztársaság tízéves fennállásának évfordulója előestéjén rendezett ünnepségen. Beszédét így kezdte a püspök: „Alkalmat nyújtottak arra, hogy mint az NDK-beli püspökök rangidőse, az üdvözlet szavait mondjam el ezen az ünnepi gyűlésen. Azzal szeretném kezdeni felszólalásomat, hogy mindazoknak köszönetét mondok, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy népünket 1945. katasztrófájából kivezessék, akik segítettek hazánk életfeltételeit megjavítani, akik munkájukkal elérték, hogy államunk jelentős tényezővé vált a többi néppel való kapcsolatában. Ez a köszönet épp úgy illeti az állam vezető’ férfiait, mint a városok és a falvak egyszerű polgárait, akik ismeretlenül és névtelenül küzdöttek népünk életének felépítéséért és a béke megőrzéséért; Tudom és örömmel veszem, hogy azok között, akik évről évre megtették a magukét, ott vannak a mi keresztyén gyülekezeteink és egyházaink tagjai is. Ezt a tényt nem valami egyházi dicsekvés okából említem, hanem csupán azért, hogy elhárítsam a tévelygést, mintha az evangélium üzenetétől megragadott embernek korunk nagy feladataitól félrehúzódva kellene folytatnia életét, vagy mintha hite alapján valamely más rend létrehozása érdekében kellene fáradoznia. mint ami a mi Német Demokratikus Köztársaságunk rendje.“ Sajnos a biblikus tanítás nem hangzik mindenütt egyforma tisztasággal etekintet- ben. Nemrégiben vált ismeretessé Dibelius berlini püspök „Felsőbbség“ címen írt rövid tanulmánya. Dibelius püspök Nvugat-Berlin- ben lakik, egyházkerülete — Brandenburg — azonban az NKD területére esik. Ö a német protestantizmust mindkét Németországban egységes szervezetbe folyó egyházi testületnek, a Német Evangéliumi Egyháznak elnöke. Füzetét helyettesének, Lilje hannoveri püspöknek, a Német Evangéliumi Egyház alelnö- kének ajánlja 60. születésnapja alkalmából. Egy kérdést visz születésnapi ajándékképpen püspöktársa elé. Kérdése röviden ez: miképpen kell fordítani, érteltnez- ni és alkalmazni ma a németországi keresztyénségnek Pál apostol Római leveléből a 13. rész elejét? A kérdés szónoki kérdés, a választ maga Dibélius püspök adja meg rá. Válaszában azonban nem Pál apostolt és az apostolhoz tanításában oly hűségesen ragaszkodó Luther Mártont hozza közel a mai német emberhez, hanem önmagát leplezi le. Szerinte Pál apostol megállapításai Róma 13-ban nem vonatkoztathatók egyaránt mindkét német államra, sőt tulajdonképpen csak a nyugatnémet államra vonatkoztathatók. A példa, mellyel állítását szemléltetni szándékozik, már a felbujtás ismérveit mutatja. Szerinte, ha Nyugat-Né- metországban egy ostoba polgármester a község főútvonalára táblát helyez el, mely a gyorshajtást tiltja, nem törődnék azzal, hogy az a polgármester egy korlátolt ember, aki esetleg csak libáit féltve, vagy esetleg a községi kasszát kihágási díjakkal növelni szándékozva tette ki a táblát; az előírást betartaná, mert az egész rendelkezést egy jogszerű és Istennek tetsző állami rend jelenségének érzi. Ha gyorshajtásával megszegné az előírást, furdalná a lelkiismeret, mert úgy érezné, hogy Róma 13. ellen vétett. Egészen másnak minősíti a helyzetet az NDK-ban. Ha itt írnák fel gyorshajtásért, a büntetést ugyan kifizetné, de nem érezne lelkiismeret- furdalást, mert itt szerinte a rendelkezés egy olyan állami rend keretébe tartozik, ahol eleve kikapcsolják Istent és nem veszik tekintetbe azt, amit keresztyén ember erkölcsösnek mondhat. Nyíltan kimondja, hogy az NDK kormányzatát olyannak tekinti, amely, jobb szeretné, > ha már nem is lenne. Ezt a külöhös és végzetes 'születésnapi ajándékot még Lilje püspök is csak azzal fogadhatta, hogy elhatárolta magát tőle. A Németországi Egyesült Lutheránus Egyházak október 5—9. között tartott egyetemes gyűlésén, Lübeck- ben, megengedhetetlen tévelygésnek minősítette az államhatalom semmibevételét, mert a felsőbbség Isten rendelése „ut genus humanum maneat“, hogy az emberi társadalom továbbra is fennmaradjon. „Az utcán nem közlekedhetünk a magunk tetszése szerint. Ha az állami rendet fenn akarjuk tartani, sok mindent nem tehetünk meg a közös rend tekintetbe vétele nélkül“ — mondotta; Dibelius püspök egyházkerületének vezetősége, Figur elnök aláírásával levelet intézett valamennyi brandenburgi lelkészhez. A levélben többek között ez olvasható: „Amint a füzet ismertté vált előttünk, nyomban elhatároztuk, hogy beszélgetést hozunk létre a püspök úrral. Ez azonban mindeddig nem volt lehétséges, mert a püspök úr külföldön tartózkodik szabadságon. Hogy a lelkésztestvérek tájékozatlanok ne maradjanak, már most utalunk a következőkre: A felsőbbség kérdésével kapcsolatban a Német Evangéliumi Egyház zsinata a következő határozatot hozta 1956-ban: „Az evangélium az államot számunkra Isten kegyelmes rendelkezései sorába állítja. Érvényét — függetlenül az államhatalom létrejöttétől és politikai formájától — elismerjük. Az egyházvezetőség szilárdan ragaszkodik a zsinatnak ehhez a határozatához. — Dibelius püspök teológiai nézeteiből kiindulva bizonyos gyakorlati következményeket vont le az egyik felsőbbség értékelésével kapcsolatban. Értékelését részben vetített képekkel is szemléltette. Ezzel az értékeléssel nem tudunk egyetérteni. A Szentírás engedelmességet kíván tőlünk valamennyi felsőbbség iránt. Ez a megkívánt engedelmesség a ma számunkra fennálló felsőbbség iránt is érvényes és nem zárja ki, hogy lelkileg ellentmondjunk olyan esetekben, mikor Isten dicsőségéről és az ember emberségéről van szó.” A németországi protestantizmus nem azonosítja tehát magát Dibelius püspök megállapításaival és megütközik azon. Egy másik beadvány, melyet H. Vogel professzor is aláírt, fájdalmának ad kifejezést és arra kéri a püspököt, hogy mindezt, amit végzetes írásában kijelentett, vizsgálja felül gyökeresen. A következmények szempontjából is rendkívül ártalmas „születésnapi ajándékhoz” megjegyzésképpen magunk részéről a Római levél idézett fejezetének 2. versét fűzzük: „Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene, akik pedig ellene támadnak önmaguknak ítéletet szereznek.” Benczúr László NOVEMBERI SÍROK Alig van szebb látvány a novemberi temetőnél. Süvítő őszi szél zörgeti az elsárgult leveleket. Lábad mélyen süpped a különös szőnyegbe. Szeretsz játékosan rugdosódni benne, míg a szél feléd hozza az égetett leveleik fanyar illatát. Melankolikus hangulat kerít hatalmába. Emlékezel... Emberek sietnek el melletted. Karjukon krizantémcsokrok. Amott egy anyóka papírvir ág-koszorút visz. Alkonyaikor mintha apró csillagókkal szórták volna tele a temetőt. A legszebb fényár ragyog: a kegyeletes emlékezés fénykoréi vibrálnak a sírok felett. Az emlékezés csodálatos művész. Egyre csak rajzol s te látod a művet. Istenem! — ha élnének, akik lent nyu- gosznaik a virágszőnyeg s milliónyi gyertyacsillag alatt! Hallottam egy öreg emberről, aki halálos küzdelmet vívott betegágyán. Távol lakó gyermekeihez halálhírét vitték s akik életében szeretetlenül magárahagyták apjukat, most pompás koszorúikkal siettek temetésére. Apjuk még élt, amikor koszorústól, kisírt szemmel betoppantak a szobába. Az öreg végignézett a gyönyörű virágokon, könny futotta el a szemét s így suttogott: — Hát ti ennyire szerették engem? — s meggyógyult. Talán nem nyugodnánaik annyian ott lent, ha életükben annyi szeretetet láttak volna, mint amennyi sírjukat virágban s könnyben elfödi. A rákoskeresztúri köztemető őszi pompájában lassan ballagok. Gyönyörű síremlék mellett visz el a léptem. Szüleinek állította a gyermeki igaz emlékezés. A művészi relief alatt kőbe vésett Ady vers döbbent meg: Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is, Ha rossz voltam. Nem nézhetünk egymás szemébe Majd egykor holtan. Fölpattant nagy, halott szemeink Kérdve világítják az éjünk: Miért nem voltunk jók egymáshoz, Amikor éltünk? \ — mpy EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Oádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Üllői út 24. Telefon: 142—014 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott ISTENTISZTELETI REND Budapesten; 1959. október 31-én Deák tér: de. 11; du. 6 Dr. Kékén András. Fasor de 11 Sülé Károly, du, 7 Reformációi ünnepély. Üllői út 24. j de. 11, du. 6. Rákóczi út 57.: du. 7. Karácsony Sándor u. 31.: du. 6. Kőbánya: de. 10 Veöreös Imre, du. 7 Veöreös Imre. Utász u. 7.: de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33.: de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló: de. 11. (úrv.) Karner Ágoston, du. * Groó Gyula. Fóii út 22.: de. 11 Gádor András, du. 6, Nagy István. Váci út 129: de 8 Gádor András. Üjpest: de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10 Szabó István, du. 7 Bencze Imre. Rákospalota MÁV telep: de. fél 9 Kökény Elek. Rákospalota Nagytemplom: de. 10 (úrv.) Kökény Elek du. 6 Kökény Elek. Rákosszentmihály: du. 6. Bécsikapu tér: de. 11 Madocsay Miklós, du. 7 Várady Lajos. Óbuda: de. 10 (úrv.) Vámos József, du. fél 7 Szabados László. Tarcsay Vilmos u. 11.: de. 11 Rutticay Elemér, fél 7 Csonka Albert. Pesthidegkút: fél 6 Ruttkay Elemér. Kelenföld; de. ll (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 138.: du. 6 dr. Rezessy Zoltán. KeldnVölgy: de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok: de. 11 Visontai Róbert, du. fél 7 dr. Benes Miklós. Budaörs: du. 3 dr. Benes Miklós. Budapestem, 1959. november l-én Deák tér: de. 9 Trajtler Gábor, de. 11 dr. Kékén András, du. 6 dr. Kékén András. Fasor: de. fél 10 ifj. B’lázy Lajos, 11 (úrv.) Koren Emil, du. 7 Koren Emil (Pes- ko orgonahangverseny). Dózsa György út 7; de. fél 10 (úrv.) Sülé Károly. Üllői út 24: fél 10, 11 óra. Rákóczi út 57/b: háromnegyed 12. Karácsony Sándor u. 31: 10. Kőbánya; 10 Veöreös Imre. Utász u. 7: de. 9 Takács József. Vajda Péter u. 33: fél 12 Takács József. Zugló; de. 9 (gyermekistentisztelet) Boros Károly, 11 (úrv.) Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Rákosi alva: fél 12 Karner Agioston. Gyarmat u. 14: fél 10 Karner Ágoston. Fóti út 22: de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út 129: de. 8 (úrv.) Nagy István. Üjpest: de. 10 Blázy Lajos, fél 7 Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10 Ben- cze Imre. Rákospalota MAV-telep: fél 9 (úrv.) Kökény Elek. Rákospalota Nagytemplom: de. 10 (úrv.) Kökény Elek, du. 6 Bolla Árpád. Pestújhely: de. 10. Rákosszentmihály: de. fél 1L Bécsikapu tér: de. 9 Madocsay Miklós, 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Madocsay Miklós. Torockótér: de. 8 (úrv.), fél 9 Schreiner Vilmos. Öbuda: de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. fél 7 (jubileumi ünnep) Szabó József. Tarcsay Vilmos u. 11: de. 9 Zol- tai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút: de. fél 11 Csonka Albert. Budakeszi; de. 9 Ruttkay Elemér. Kelenföld: de. 8 Kendeh György, fél 10 (gyermekistentisistelet) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. Rezessy Zoltán. Németvölgyi útl38: de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 (úrv.) Visontai Róbert. Budafok: de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény; du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy: de. fél 10. Csepel; de. 11,* du. 6. Ax emberiség eljutott a világbéke gondolatáig A Csehszlovák Rádió idegen nyelvű adásainak szerkesztősége körkérdéssel fordult a világ számos jelentékeny személyiségéhez. D. dr. Vető Lajos püspök az általános és teljes leszerelésről feltett kérdésre az alábbiakat válaszolta: „A háborúban elsősorban az a borzasztó, hogy embereket ölnek, városokat, házakat, gyárakat, hidakat pusztítanak, s ennek következtében minden háború után a népekre szörnyű nyomorúság szakad. Ez a nyomorúság még szörnyűbb lenne egy új világháború, előre láthatólag nukleáris háború esetén. Ehhez hasonló kárt okoz az emberiségnek a hidegháború is. Tízmilliók állnak fegyverben, tízmilliók állítják elő s szállítják a fegyvereket, élelmezik a hadseregeket. Mj lett volna, ha azok a tízmillióik, akik az első és második világháborúban nem hogy nem termeltek (pedig a legerőteljesebb férfiak voltak), hanem puszítottak és fogyasztottak csupán, pozitív termelő és építő munkát végeztek volna? — Már a második világháború végén ez nemegyszer az eszembe jutott. De abban is bizonyos voltam, hogyha csak egy-két évtizeden át tudna az emberiség békében dolgozni, beláthatatlan nagy utat tehetne meg a fejlődés terén. A második világháború után az ilyen gondolatok egyre erősödnek világszerte. Egyre oktalanabb dolognak tűnik fel a háború, s egyre jobbnak a béke. Hruscsov szovjet miniszterelnök javaslata az általános és teljes lefegyverzésről óriási lépés a béke áldásainak felismerése és biztosítása érdekében. A javaslatnak azért van nagy visszhangja, mert az általános és teljes leszerelés gondolata találkozik az emberiség általános és teljes békére törekvésével. Az egész világ várakozással tekint ezért a kelet—nyugati csúcstalálkozó elé. Ha sikerül az általános, teljes leszerelésben előbbre jutni, az így felszabaduló anyagi eszközök és emberi munkaerők rövidesen felhasználhatók lesznek az emberiség jólétének fokozására. Ezért kell ma minden embernek fáradoznia. Ma minden békeszerető embert lelkesedéssel tölthet el az a tudat, hogy végre az emberiség a XX. század közepén eljutott az általános és teljes leszerelés és a világbéke gondolatáig. A szocialista társadalmi rendben ez a törekvés magától értetődik. Az ENSZ-nek az lenne a feladata, hogy összefogja az emberiség népekre és országokra tagolt erőit. Az egyházaknak * is ilyen irányban kellene fáradozniok. A Prágai Keresztyén Békekonferencia ebben a vonatkozásban jó kezdeményezés. Fontos lenne, hogy a kapitalista világ erőit, melyek annyira szétzilálták és ellentmondásosak, jobb belátásra bírjuk. Ebben az egyházak tudnának segíteni az általános és egységes leszerelés, valamint az általános béke érdekében. Véleményem szerint ez az egyházaknak lényegükből és hivatásukból eredő feladatuk.” A Sajtóosztály HÍREI IRATTERJESZTÉSÉBEN KAPHATÓ Biblia 60,Ft Újszövetség (kötve) 20,— 99 Újszövetség (fűzve) 12,— 99 Énekeskönyv (kötve) 40,99 Énekeskönyv (műbőr) 50,99 Énekeskönyv (új rész) 13,99 Imakönyv (Raffay) 25,99 Imakönyv (Jávor) 20,99 Imakönyv (Groó) 12,99 Hitvallási iratok I. 45,99 Hitvallási iratok n. 45,99 Káidy: Bev. az Űjszövetségbe 30,99 Karner: A testté lett Ige 45,99 Pálfy: Krisztus tanúja 5,99 Groó: Az élet kenyere 5,99 Ferenczy: Űj szív 10,’* 591182/2 - Z ;yi Nyomda, Budapest. — Nagybörzsöny. Bibliavasárnapon a délelőtti és délutáni istentiszteleten is Groó Gyula professzor, a Magyar Bibl-latanács Országos titkára prédikált. — Segédlelkész áthelyezés: Ifj. Blázy Lajos segédlelkészt a Déli Egyházkerület püspöke Tiszaföldvárról a Buda- pest-Fasori gyülekezetbe helyezte szolgálattételre. Családi hírek; — özv Komlósy Vilmosáé Szam- mer Lujza — dr. Komlósy Vilmos presbiter élesanyja —, 83 éves korában rövid szenvedés után, Budapesten, október 9-én elhunyt. „A szeretet soha el nem fogy.” (I. Kor. 13, 8.) — özv. Kakas Jánosné született Szűcs Júlia, rövid szenvedés után, 67 éves korában, Kiskunlacházán elhunyt. Az igaznak emlékezete áldott) — 1 Stráner Anikó és ifj. Blázy Lajos fasori segédlelkész, október 17-én tartották esküvőjüket az újpesti evangélikus templomban. — Mrdersohn: Száz homályos kérdés a bibliában c. írását megvenné egy olvasónk. Választ ár- megjelöléssel a kiadóhivatalba. — Jókarban lévő Luther-kabát eladó. Megtekinthető Matyavha Árpádnénál, Bpest, VII. Wesselényi utca 72. III. 17. alatt. — Albérleti szobát keres középkorú férfi. Cím a kiadóhivatalban. Csak kiadások? Egy lelkész mondotta el egyszer: Egyik szolgálati utamon beszállt egy elhber a vasúti kocsimba és leült mellém. Kofferemre mutatva szólt: „ön bizonyára kereskedő.” „Igen”, válaszoltam, „gyöngyöket árulok„Gyöngyöket?”, folytatta, „na, akkor ezen a vidéken kévés üzletet fog kötni”, „Én magam is attól félek”, válaszoltam; „és ez annál furcsább, mert ingyen, pénz nélkül adom a gyöngyöket”. Amikor megértettem vele, hogy milyen „gyöngyökkel”, az evangélium „drágaköveivel” utazom, röviden azt mondta: „A keresztyén erkölcsöt sokra tartom, de a dogmákat, a hittételeket nyugodtan tudom nélkülözni.” Az válaszoltam rá: „Mivel mindketten kereskedők vagyunk, tudjuk, hogy üzleti könyveinkben a kiadások sohasem haladhatják meg a bevételeket, mert különben csődbe jutunk. Az erkölcstan azonban csupa — kiadás. Szeretned kell, szolgálnod kell, segítened kell; mindez csupa kiadás egész nap. Megkérdezem, honnan van ehhez bevétel?" „Az önmagunkkal való megelégedettségből”, felelte. „Ö igen”, válaszoltam, „ismerem a magú* val megelégedett ember vallását, aki így szólt: Hálát adok Neked, Uram, hogy nem va- gyok olyan, mint más emberek,— De ha este a magam- mai való megelégedettség helyett a szégyenkezés fog el, mert a szeretetem könnyen kifogyott aznap, mi lesz akkor? Ezért kell a bevételemet máshonnan vennem, onnan fentről, attól, aki maga a Szeretet. Szeressünk: ez a feladat. ö előbb szeretett min* két: ez a dogma, ez a hit, ez a Krisztusról szóló evangélium viszont a nélkülözhetetlen bevétel. Ha Isten tízezer talentumot ajándékozott nekem a bocsánatban, hogyne adhatnék én száz dénárt és bocsánatot a testvéremnek.” KÜLFÖLDI EQYHAZI HÍREK WORMS Október 31-én, reformáció ünnepén szentelik fel a németországi Wornísban az újjáépített Szentháromság— Reformáció-emléktemplomot. A templom 1700—25-ben épült fel a város főterén, az 1521-i wormsi birodalmi gyűlés, illetőleg Luther itteni hitvallástétele emlékezetére. A háborúban súlyosan megsérült. A világ minden tájáról, több mint 20 000-en siettek adományaikkal az építkezés segítségére. 43 város, amely a reformáció történetében különösen is fontos szerepet játszott, nagyobb adománynyal segítette az építkezést. Az újjáépítés 1955 óta indult meg a híres templomépítő mérnök. Prof. dr. Otto Bart- ning iiányításával. llllllllllllllMllllllllllllllllllllllinillllllllllllllIllllllllllllllllllH^ N APRÓL-N APR A HÉTFŐ; - ÉZSAlAS 45, 22. — Isten Igéje kegyelmes, mentő, hívogató szó. Utat, lehetőséget készít számunkra, hogy Hozzá térjünk, hogy Nála békességet, nyugodalmat találjunk. KEDD: - ZSOLT. 139, 11-12. - Isten Igéje kegyelmes, mentő, hívogató szó. E szó ismerteti meg velünk Isten akaratát, ez közli velünk mindazt, amire üdvösségünk szempontjából szükségünk van. SZERDA: — JÖZSUÉ 23, 11. — Isten Igéje kegyelmes, mentő, hívogató szó. E versben arra int bennünket, hogy szeressük Istent és vigyázzunk magunkra. Isten szeretetére, a magunk vigyázására minden időben szükségünk van. CSÜTÖRTÖK: — ZSOLT. 102, 27. - Isten Igéje kegyelmes, mentő, hívogató szó. Hitünk szerint, akik magukat e szóra bízzák, azok e földi életben megújulnak és örökké élnek. PÉNTEK: — ZSOLT. 101, 6. — Isten Igéje kegyelmes, mentő, hívogató szó. Isten szavával, hirdetett igéjével irányítja övéinek életét. SZOMBAT: — ZSOLT. 71, 8. — Isten Igéje kegyelmes, mentő, hívogató szó. E szó örömteli énekre nyitja ajkunkat. S ez az Istent dicsérő ének örökkön örökké fog hangzani, mert az Ö kegyelme is örök.