Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-10-25 / 43. szám
^Krisztus „pólyája »Ebben a könyvben (a bibliában) megtalálod a pólyát és a jászlat, amelyekben Krisztus fekszik. Jóllehet a pólya egyszerű és igénytelen, de nagyon drága a kincs: Krisztus, aki benne nyugszik.’’ (Luther) Vannak a reformációnak olyan igazságai, amelyeket még mindig nem tanultunk meg eléggé. Ilyen Luthernek az a megállapítása, hogy a biblia pólya s benne fekszik a drága kincs: Krisztus. Amikor a reformátor annak idején ezt á képet használta, maga sem gondolta, hogy olyan igazságot mond ki, amely messze túlnő a reformáció századán. Azóta sok evangélikus esett bele abba a végzetes hibába, hogy a bibliát eltaszította magától és ezzel együtt Krisztus felé is az elutasítás álláspontjára helyezkedett. De ugyancsak sokan estek bele az ellenkező tévedésbe: a pólyát egyszerűen azonosították a gyerekkel, a bibliát Isten igéjével s ezáltal olyan keresztyén életszemléletet alakítottak ki, amely felett elszáguldott az idő. Mit kezdjünk a bibliával, mi, mai emberek? Nem kell-e azt mondanunk, hogy a Szentírás az elavult könyvek közé tartozik? Elképzelhető-e, hogy egy természettudományosán gondolkodó mai ember is meghallhatja a biblia szavain keresztül Isten szavát, vagy az ilyen embernek szükségképpen félre keli tennie ezt a könyvet, mint használatlan múzeumi tárgyat? — Ezek olyan kérdések, amelyekre helyes feleletet adni csak akkor tudunk, ha szem előtt tartjuk és jól megértjük Luther nagyszerű hasonlatát, a pólyáról és a gyerekről. Ha a mai ember kézbeveszi a bibliát, feltűnik neki, hogy a benne tükröződd világkép régesrégen elavult. Első pillanatra nem csodálkozunk ezen, hiszen tudjuk, hogy a biblia régi könyv. Vannak benne több ezer éves részletek is, de a legfiatalabb közlései is csaknem kétezer esztendősek. Első pillanatra természetesnek látszik, hogy a bibliai írók mondanivalójukat az ókori világképben fejezték ki, amikor az ember kozmikus ismeretei nagyon hiányosak és tévesek voltak. Akkor a földet lapos korongnak képzelték el, amelyet a végtelen óceán vesz körül, az eget pedig szilárd boltozatnak, amelyre lámpásokként vannak felaggatva a csillagok; Akkor úgy látták, hogy a föld a világegyetem középpontja, teljesen stabil, egyhelyben áll s az égitestek körülötte mozognak. Ezt a primitív világképet lehet felfedezni a Szentírás könyveiben. Ez tükröződik a teremtéstörténetben, ez van a mögött a történet mögött, hogy Józsue megállítja az égen a napot és ugyancsak ezt a világképet találjuk a Jelenések könyvének végtörténeti 'képeiben (pl. a sárkány az ég csillagjainak egyharmadát a földre dobja. — Jel. 12,4.) — Az űrrakéták korában élő mai embert megállítja ez a felfedezés. Hogy lehet az, hogy bár a biblia Isten igéje, íróit a Szentlélek ihlette s mégis ez a régesrég elavult, sokszorosan megcáfolt világkép tükröződik benne? Bizonyára sokakat megzavar és kiábrándít ez a felfedezés — mindaddig, amíg helyesen meg nem értik, amit Luther a pólyáról és a gyerekről szóló hasonlatával mondani akart. Bibliaolvasásunk során az is szembetűnik, hogy a Szentírásban tévedések, ellentmondások is előfordulnák. Találkozhatunk benne természetrajzi, földrajzi, történelmi tévedésekkel, pontatlanságokkal. Találhatunk benne olyar ellentmondásokat, amelyel nem fémek bele logikusar felépített hittani rendszerünkbe. Megállapíthatjuk hogy az egyik apostol egy bizonyos eseményről úgy tudó sít, hogy az ellenkezik a másik apostolnak ugyanerről a az eseményről adott híradásé val. Sok hiányosságot is ta láthatunk a bibliában. Sze retnénk tudni, hogy Isten mi ért teremtette a gonoszt é hogy Kain honnan szerzett magának feleséget. Jézus élet- történetének egyes szakaszainál is megállunk és a színes riportokhoz szokott fülünket nem elégíti ki az a sokszor száraz, szűkszavú elbeszélésmód, ahogyan a bibliai író az eseményről beszámol. Mindezek a megfigyelések is megzavarhatnak minket, — de csak addig, amig helyesen meg nem értjük Luther hasonlatát a pólyáról és a gyerekről. Mindezeken túl feltűnik bibliaolvasásunk közben az az egyszerű és igénytelen közlési forma, amelyet a Szentírásban általában találunk. Vannak ugyan benne szép költői részek is, de van nagyon sok unalmas, szürke, száraz leírás is. Vannak oldalak, amelyek ma már minket nem érdekelnek. Vannak benne hátborzongató elbeszélések, a kegyetlenségnek, az emberi bűnnek és a tiszté talanságnak olyan leírásai, amelyek erős ellenérzést váltanak ki belőlünk. Vannak benne részek, amelyeken látszik, hogy írójuknak nem volt fontos a forma, egyedül az a tartalom volt a fontos, amelyet közölni akart. Amit eddig elmondtunk a bibliáról, azt a pólyáról mondtuk el. Ezek a józan megállapítások beláttatják velünk, hogy a biblia nem készen hullott le a mennyből. Nem is úgy keletkezett, hogy Isten általa kiválasztott embereknek a fülébe súgott örökérvényű történelmi, természettudományi, vagy hittani igazságokat, amelyek minden tekintetben minden korra nézve érvényesek és megtámad- hatatlanok. A biblia szószerinti, sőt betűszerinti ihletett- ségéről szóló tanítást valamikor lehetett vallani, de korunkban már nem lehet. Aki ragaszkodik hozzá, annak szükségképpen szembe kell fordulnia mindazzal, amit a történeti bibliakutatás és a modem természettudomány eredményiként ezideig elért. A bibliában benne van Isten igéje, benne van Krisztus, mint pólyában a gyermek. A pólya a maga történetisége miatt sok tekintetben elavult — de a kincs, Aki benne van, örökkévaló. A biblia döntő mondanivalója az, hogy Isten a tőle elfordult, bűnbeesett embert nagyon szerette. Any- nyira, hogy Fiában, Jézus Krisztusban Szabadítót küldött neki. A pólya gyarló volta miatt — főleg az Ószövetségben — nem mindig lehet világosan hallani az Isten szeretetéről szóló bizonyságtételt. De aki hivő, gyermeki szívvel figyel, az előbb utóbb meg fogja hallani. Mert a bibliai írók életművének egy célja volt: bizonyságot tenni a világ Megváltójáról, aki azért jött, hogy megmentse áz elveszett emberi Nem titkárok voltak ők, akiknek Isten szószerint lediktálta a mondanivalói hanem mindenestül karuk gyermekei voltak, tanúk, akik a rendelkezésükre álló eszközökkel, a maguk módján bizonyságot akartak tenni Isten mentő kegyelméről. Hogy ez a bizonyságtétel magán viseli az akkori idők minden bélyegéi hogy benne tükröződik a bibliai író egyénisége, műveltsége, az ókori ember elavult világképe és hogy ez a bizonyságtétel esetleg olykor tévedéseket is tartalmaz, — ki csodálkozhat ezen? Nem a pólya a fontos! Krisztus a fontos, akit a bibliai irók úgy akarnak odaállítani koruk embere elé, hogy megértse a Róla szóló bizonyságtételt. Isten örök igéje a fontos, amely egyszerű szolgai formában szólalt meg annak idején Isten választott embereinek ajkán és megszólította a kortársakat olyan nyelven, amelyet jól megértettek. Ebben a csodálatos könyvben van megírva a mi számunkra is Isten örök igéje, a bizonyságtétel Krisztusról. Mert az űrrakéták korában is az embernek arra a Megváltóra van szüksége, aki szeretetből életét adta vált- ságul érettünk. Erről a megváltóról tesz bizonyságot nekünk is a Szentírás. Mi nem ragaszkodunk a pólyához, de teljes hitünkkel ragaszkodunk Krisztushoz. Nem védjük körömszakadtáig azt, ami a tudomány mai állása szerint elavult, túlhaladott kortörténeti elem a bibliában, de drága kincsünknek tartjuk mindazt, ami Isten mentő igéje és útbaigazító szava mai életünk számára. A reformáció egyházának mai feladata: Istennek a Krisztusban megjelent üdvözítő kegyelmét, az öröik evangéliumot úgy hirdetni, hogy az a mai embert szólítsa meg, mai világképében, mai sikerei és nyomorúságai közt úgy, hogy az ember hitre jusson, Jézusé legyen s ebben az új életében mindén erejét óda- szánja embertársai szolgálatára. A biblia világképe elavult, gyarlóságai, tévedései, ellentmondásai újra meg újra napvilágra kerülnek. De a benne levő kincs változatlan fénnyel ragyog. A pólya nyomorúságos volta nem kisebbíti Isten üdvözítő kegyelmét, sőt inkább nagyobbítja azt. Hiszen arról van szó, hogy Isten az ember iránti szeretetből nagyon mélyre alázkodott Olyan mélyre, hogy emberré lett Krisztusban és olyan mélyre, hogy igéjét gyarló emberi, történeti formában adta az ember kezébe a Szentírósban. Alázatos hit kell hozzá, hogy az ember a Názáreti Jézusban meglássa Megváltóját. S ugyancsak alázatos hit kell ahhoz is, hogy az ember a biblia szavain keresztül meghallja Isten szavát és benne megtalálja a legnagyobb kincset: Jézus Krisztust. 'Tarjani Gyula Bibliavasárnapon eyy kérdés a bibliaolvasóhoz A kérdést nem. én teszem fel. Én is megkérdezett vagyok. Csak tolmácsolom, tovább adom. Újságolvasás közben egyik cikkből hangzott felém a kérdés. Ezt olvastam: Évenként több mint hat- vanmilliárd dollárt költenek közvetlenül fegyverkezésre a NATO-országok. Nehéz meg- foghatóvá tenni, hogy milyen óriási összeg ez! De, hogy mégis érthetővé tegyük ezt a számot, nézzünk két összehasonlítást. A hatvanmilliárd dollár több, mint Anglia egy évi teljes nemzeti jövedelme. Azaz több, mint amennyit az angol munkások és parasztok egy év alatt új termékben előállítanak. A NATO-országok hadi célra fordított pénzéből ötvenmillió ember tizenöt hónapon át élelmiszer-, ruházati-, cipő- és minden iparcikk-szükségletét fedezni lehetne. S ez csak az Atlanti Szövetség, a NATO hadikiadása; más országok nem is szerepelnek ebben. Rengeteg ország van a vi- ■ lágon, elsősorban Afrikában és Ázsiában, de Latin-Ameri- kában is, ahol a legminimá lisabb életszükségletet sem tudják kielégíteni. Az országok sora saját erejéből kép télén a gazdasági fejlődésben előre jutni és nem telik az életszínvonal emelésére. Na ponta ma is ezrek halnak éhen. S közben az emberpusztító eszközök arzenálja naponta milliókkal növekszik. Segítség kellene a fejletlen or szágoknak, de nemcsak átme netileg és néha, hanem évtizedekig és tervszerűen.' Az idézett szöveg után nincs kérdőjel, mégis megkérdez minket. Helyesebben: megkér dez a lelkiismeretünk, megkérdez Isten: „Mit szól mindehhez a biblia, mit szól mindehhez a keresztyén ember, aki a bibliájában azt olvassa, hogy Isten emberré lett? Mit kell nekünk cselekednünk bibliánk szerint, hogy az emberek ne haljanak meg háborúkban és ne haljanak éhen?* I Ga. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap: Bibliavasárnap. Az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: L Tim. 1, 8—12; szószéki igéje: Lk. 7, 36—50. — LEL KÉSZIKTATÁS. A budapest-csepeli egyház- község egyhangúan meghívott új lelkészének, Mezősi Györgynek lelkészt tisztébe iktatása október hó 25-én, vasárnap délután hat órakor lesz a csepeli evangélikus templomban. Az iktatás szolgálatát Várady Lajos, a Budai Egyházmegye esperese végzi. — November 1-én a Petőfi Rádióban reggel 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz. Igét hirdet Koren Emil budapesti esperes-lelkész. — Iharosberény leánygyülekezetének Iharosnak szeptember 6-án nagy ünnepe volt. Megújította tornyát és istentiszteleti helyiségét belül. Az ünnepségen Lágler Béla esperes szolgált. — ANGYALFÖLD. Az angyalföldi gyülekezet október 25-én, vasárnap délután öt órai kezdettel tartja rendes havi szeretetvendégségét. A szeretetvendégségre, melyngk témája Bibliavasárnap és a biblia, ezúton is szeretette] hívja az egyházközség az érdeklődőket és a gyülekezet barátait. — Felügyelőiktatás: Dr. Sup- kégel Emilt, a szentetornyai gyülekezet új felügyelőjét október 4-én iktatta hivatalába Koszorús Oszkár esperes. Isten áldása legyen az új gyülekezeti felügyelő életén és szolgálatán is. — A Hazafias Népfront Somogy megyei Békebizottsága október 6-án tájékoztató előadást rendezett a Somogy megyei protestáns lelkészek részére Kaposvárott. Az előadást Lukács Tibor, az Ország Világ szerkesztője tartotta a nemzetközi helyzet Időszerű kérdéseiről. — PESTERZSÉBET. ökumenikus reformációi hét lesz a pesterzsébeti evangélikus templomban október 26—31-ig. Esténként hét órai kezdettel a helyi református, baptista és evangélikus lelkészek szolgálnak. — LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK. A Nógrádi Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége 1959. október 21-én, szerdán reggel 8 órai kezdettel a balassagyarmati gyülekezet tanácstermében tartotta ez évi VII. munkaülését. Két kiemelkedő témája: Prőh- le Károly teológiai profesz- szor a készülő új Agendát ismerteti; Breuer Oszkár: A keresztyén ember felelőssége a társadalmi, kulturális, tudományos és technikai haladásért címen tart előadást. — A Bács-Kiskun Egyházmegye október 14-én Bócsán tartotta Lelkészi Munkaközösségi ülését, ahol Sikter András esperes időszerű egyházi kérdésekről tartott megbeszélést az egyházmegye lelkészeivel, majd beszámolt németországi útjáról. Tóth Szállás Mihály a reformációi igehirdetői szolgálatról tartott előkészítőt. Ponicsán Imre könyvismertetést tartott. — A Borsod-Hevesi Egyházmegye Lelkészi Munka- közössége október 22-én tartotta Miskolcon munka- közösségi ülését. Az ülés programja: 1. Igetanulmány (Túrmezei Sándor), 2. Egyházunk tanítása a „végső dolgokról” (Tarján! Gyula), 3. A temetési igehirdetés és a temetéssel kapcsolatos lelkipásztori problémák (Pásztor Pál), 4. Beszámoló a Népfront előadássorozata első alkalmáról. 5. Esperesi beszámoló, 6. Luther megigazulás- tana és az Újszövetség tanítása a cselekedetek szerinti ítéletről. (Simonfay Ferenc), 7. Nyitott szemmel (Pintér Károly), 8. Záró ima (Sexty Zoltán). — A Győr—Soproni Egyházmegye Lelkészi Munka- közössége október 22-én Győrött értekezletet tartott. Az értekezlet tárgysorozatából: így prédikáltam legutóbb (Zoltán László), A gyülekezet új életformájának kialakulása társadalmunkban (Welt- ler Rezső) Könyvismertetés (Weltler Ödön). Megbocsáttattak néked a te bűneid ... Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsát” tatott meg, mert igen szeretett, akinek pedig kevés bocsát^ taiik meg, kevésbé szeret. És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. És akik együtt ülnek vele az asztalnál, kezdek magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is* megbocsátja? Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel! (Lukács 7, 36—50.) Az ige jó megértéséhez tartozik annak az ismerete, hogy az ószövetségi szemlélet kettéosztotta az emberiséget. E látás szerint külön csoportot alkottak a kegyesek, az Isten népe és egy másik csoportba osztották a bűnösöket. Az ótestamentum népe úgy gondolkozott, hogy Isten a kegyesek pártján áll, a bűnösöket pedig rettenetes szigorral megbünteti és kipusztítja! Ez a különbségtevés többször szerepel imádságaikban is! Simon farizeus az ótestamentum légkörében nőtt fel, ezért viselkedését, magatartását a fentiekből jól megértjük. Eles különbséget tesz önmaga és a bűnös nő között, ö a kegyes, aki mellett ott áll az Isten, védőszárnyaival betakarja, oltalmazza és minden ügyében segíti. Az asszony pedig céda, utolsó és bűnös nő, akivel ugyanazt a levegőt sem szívhatja. így értjük meg a mélységes megdöbbenését is! Elcsodálkozik, nem tud napirendre térni két dolog felett. Egyrészt, hogy Jézus elfogadja ennek az asszonynak a szeretetszolgálatát, másrészt, hogy nem ismeri fel a bűnös asszonyban a bűnöst! A végső következményt úgy vonja le, hogy Jézus nem is próféta! Az ószövetség szemléletével szemben az újszövetség gon« dolkozása egészen más volt. Mi volt ennek a lényege? Az, hogy Jézus küldetésével Isten nem az elkülönített kegyesek pártján áll, hanem az ember pártján! És ezt nem lehet elég sokszor hangsúlyozni! Isten a tékozló fiút, a parázna asszonyt, a kapzsi Zakeust is meg akarja menteni és tartani, mert Isten alá- hajló szeretete úgy megváltó szeretet, hogy egyben gyógyító és megmentő szeretet is! És mert ez így van, másképpen látjuk a „gonoszok” prob« lémáját is. Ez a magyarázata annak, hogy Jézus elfogadja a bűnös asszony ragaszkodó szeretetét. Elfogadja, hogy a hosszú úttól poros lábait könnyeivel mossa meg és hajával törölje azt szárazra! Keleten szokás volt, hogy a fáradt vándornak alkalmas edényben lábmosó vizet adtak. Ezt Simon farizeus elfelejtette Jézusnak felajánlani. A szolgálat helyett az ítélkezést tartotta fontosabbnak. Persze velünk is százszor előfordulj hogy a szeretetszolgálat parancsa helyett az ítélkezést gyakoroljuk. Azt hisszük, hogy jogunk van erre, felhatalmazásunk van erre, mivel ismerjük a Tízparancsolatot és a Hegyi Beszédet! Az ítélkezést Isten a maga számára tartatta fenn! Jézus elfogadta a bűnös asszony ragaszkodó szeretetét, mert mögötte ragaszkodó hit állt! Nem a szeretetszolgálat volt a Jézustól kapott bűnbocsánat feltétele, hanem ez az asszony Jézusba vetett hitének a következménye! így kap csodálatos fényt ebben az összefüggésben két mondat: „Megbocsáttattak néked a te bűneid... A te hited megtartott téged! Azért hangsúlyozzuk ezt, mert október 31. következik és bizony híveink gyakran összekeverik a katolikusok jócseleke- det-tanítását az evangélium lényeges üzenetével. A bűnbocsánatot nem az általános hit, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit ragadja meg kegyelem által. A hit próbája pedig a szeretetszolgálat, a szolgálat készsége, vállalása és betöltése! . Ahol élő hit van, ott szükségképpen a szeretet cselekedetei is megtalálhatók! A élő hitű ember tudja, hogy az emberiség keresi, hívja, várja az irgalmas samaritánusokat! Az emberek nem a kirakatbűnbánattal dicsekvő, vagy fáradtan gubbasztó félkeresztyéneket várják, hanem a szolgálatra kész samaritánusokát, azokat, akik nem osztályozzák az embereket kegyesekre és gonoszokra! És mindezt Isten kegyelme teszi lehetővé! Az a kegyelem, mely a tékozló fiúkat elindítja újra a boldog otthon kapuja felé, a parázna asszonyokból szent asszonyokat formál, a pénzt számláló, kapzsi zákeusokból pedig szolgálatra kész embereket nevel! Isten kegyelme adjon hitet nekünk és indítson mindennap a szeretetszolgálat útjára! Fülőp Dezső NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ: - ZSOLT. 104, 13-14. - Isten kegyelme kifogyhatatlan: Esőt ad a tikkadt földre, napsütést a kalászra. Mindennel gazdagon ellát minket, hogy szerető gondoskodása által boldog és megelégedett életünk legyen. KEDD: - ZSOLT. 40, 4. - Isten kegyelme kifogyhatatlan: A magabiztosakat összetöri, a bizakodókat felemeli. Öt dicsérő énekünk soha ne némuljon el ajkunkon. SZERDA: — ZSOLT. 116, 3—4. — Isten kegyelme kifogyhatatlan: Ha szívünk tele van félelemmel és aggódással, forduljunk Hozzá bizalommal. Hivő könyörgésünket meghallgatja és segít rajtunk. CSÜTÖRTÖK: - HÓSEÁS 6, 6. - Isten kegyelme kifogyhatatlan: Nem áldozatot vár, hanem azt, hogy úgy ragaszkodjunk Hozzá, ahogy ö ragaszkodik hozzánk, s úgy szeressük embertársainkat, ahogy Jézus Krisztus szeret minket. PÉNTEK: - AGGEUS 1, 13. - Isten kegyelme kifogyhatatlan: Velünk van akkor, amikor jó napokat élünk, de velünk van a kísértések és szenvedések óráján is. Ígéretét megtartja: Soha nem hagy el minket. SZOMBAT: — 2. SÁM. 7, 9. — Isten kegyelme kifogyhatatlan: Erről tanúskodik egyházunk múltja és jelene. Dicsérjük őt, hogy eddig velünk volt. s ragaszkodjunk Hozzá örökké. H. L. Esperes-beiktatás A Fejér-Komáromi Egyházmegye egyhangúan megválasztott új esperesét Selme- czi János tatabányai lelkészt f. hó 22-én, délelőtt fél 11 órakor Tatabányán, a felsővárosi evangélikus templomban (IV. Rezeda n. 19) ünnepi közgyűlésen iktatta hivatalába Szabó József ny. püspök, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT A DEÁK TÉRI TEMPLOMBAN. 1959. október 25-én, vasárnap délután 6 órakor a Händel- emlékhét alkalmából a Lutheránla vegyeskar egyházzenei áhítatot tart a Deák téri templomban. Peskó Zoltán, Weltler Jenő, László Margit, Réti József és Trajtler Gábor közreműködésével Händel- művek kerülnek előadásra. Igét hirdet Káldy Zoltán püspök.
