Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-10-11 / 41. szám

KP. BERM. BP, «

v

XXIV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1959. OKTOBER 11.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

ÁRA: 1,40 FORINT

Legyünk készségesek a jó cselekvésére

Gyakran hallottunk illetékes egyházi és nem egyházi személyek szájából nyilatkozatot az egyház helyéről a szocializmusban. A felelős egyházvezetés nem egyszer rámutatott szolgálatunk területére és tennivalóira e téren. Az egyház közmunkásainak, híveinek az a dolga/ hogy legyenek bizalommal iránta és készségesek a jó cselekvésre.

Szeretnék itt rámutatni arra, miképpen következik egyik ősi „hitelvünkből’’ a részvétel minden oly munkában, ami jó, a szó praktikus értelmében. Ez a mi hitelvünk a megigazulás. Maga az egyház nevezi „elv”-nek régóta. Az egyház tanító ténykedésében még az alsóbb fokon is „alaki elv”-nek emlegették eltérően az „anyagi elvtől”. Az utóbbi alatt a Bibliát értették, mint az egyház jellegét meghatározó hitforrást. Ránk, evangélikusokra a kettő közül a jellemzőbb a megigazviás. Ez a mi lutheri specialitásunk. Isten akcióba lépett, hogy a bűnöst megmentse. Fiát adta, kegyelmez az ember minden előzetes érdeme nélkül, Isten áll egyedül, de könyörületének egész hajlandóságával megigazultságunk mögött. Vidékünkön járja az ilyen beszéd: Megigazult már? Betegre mondják. Azt értik alatta: jobbra fordult-e már az állapota. A megigazulás rendbejött viszony Istennel. Nem lett az ember tökéletes, makkegészséges. Csak az történt vele, amit mostanában betegeinkkel kapcsolatban szoktak mojidani. „Kórházban van?” — kérdezik. „No, akkor a legjobb helyen. Ott törődnek vele. Kéznél az orvos." A megigazulásunk azt jelenti, hogy odakerültünk az irgalmasság házába, az Orvos, biztos Orvos kezébe. Isten kegyelmébe vett. Hittel nézünk fel Urunkra. Reménység hatja át szívünket, mint tagjainkat a vér áramlása. Isten szeretete aktívan, újatteremtően fordul felénk, hogy általunk cselekvőén hasson tovább,

r a ok,

Ez a továbbá világ. Hisszük, hogy Isten a körülöttünk kiformálódó új világban kegyelmes kezén, de mint megigazító, igazságos ítélete alatt is. hordozza a családunk, egyházunk, magyar népünk holnapját, Éltünknek ez az új rendje istenszolgálatunk mai és holnapi tere. Ez a szolgálat elválaszthat tatlan az emberszeretet cselekedeteitől.

Az újat szokatlannak találja az ember. Az új cipő, ha még oly örömmel veszi is fel-az ember, szorít itt-ott. Az új ruhában is furcsa valahogy. Tényleg ez az enyém? — kérdezi az ember, miközben felveszi. De ebben nem az érzés dönt, hanem a ráció. S ez azt mondatja az emberrel: kellett új sok okból. Itt messze vezetne ezek felsorolása.

Az újban ezt a szót kell elemeznünk, hogy „közös”. Vajon a mi ferit említett hitelvünk mit szól hozzá? Segít-e megjárni a kemény iskolát? Azt mondja, hogy a mi ősbününk az önzés, vagy helyesebben az énezés. Én... én, századszor is csak én. Szavunk járása, gondolkodásunk, példaszóink én-központúak. Ami az enyém, az feltétlenül jobb. Nem azért, mert tényleg jó minden mással összehasonlítva is. A legjobb, mert az enyém! Testvértelenül pöffeszkedik az „én” és az „enyém”. Még a némasága is lenézés, hát még a megnyilatkozásai; szava és tette!

önző életünk, imádott énünk és egyéni érdekünk szűk perspektívája az, amiből Isten minket kivett a maga gyógykezelésébe. Gyógykezelése a kegyelme. Ezzel az ő kegyelmével tanít, segít és erősít a mások közt való élésben a szeretette. A feladat egyáltalán nem könnyű, de azért is áll ott egészen a megigazító Isten az ő egész kegyelmével mögötte. Megigazítása az ő állandóan ítélő és kegyelmező ténykedése.

Azt a teret, amely nekünk Isten-szolgálat és emberszeretet teréül adatik, ne csupán elfogadjuk kényszeredett arccal, belső ellenkezéssel, hanem a magunk részéről is tegyünk meg minden tőlünk telhetőt és hitelveinkkel ellentétben nem állót, annak minél praktikusabban való berendezésére. Hogy a kezünk ügyébe esőt és a tőlünk joggal elvártat jól elvégezzük, arra egyenesen a mi legjellegzetesebb hitelvünk: a megigazulás indít s egyben képesít.- Szabó Lajos

Köszöntjük kínai barátainkat

JOLIOT CURIE TÉR

Vasárnap óta a budapesti XII. kerület egyik kedves tere, a volt Királyhágó tér, hirdeti a kiváló tudós, emberbarát és a béke ügyének fáradhatatlan munkása, Joliot Curie emlékezetét. Budapest ismét gazdagabb lett egy értékes műalkotással s akik részt vettek az emlékmű felavatási ünnepségén gazdagabbak lettek egy felemelő élménnyel.

Karcsú kőobeliszk talapzatán áll az egyszerű bronz mellkép. A férfiú arcvonásait hordozza, aki szószerint véve is életét áldozta a haladáséig, a tudományos kutatásért. Aránylag fiatalon esett áldozatul a gyilkos kórnak. De szinte utolsó leheletéig harcolt azért, hogy a nagy felfe- Idezést, miben neki s felesége Irene Curie szüleinek, a Curie házaspárnak oroszlánrészük volt, ne tegye az emberiség végzetévé ártó szándék, hanem váljék az áldássá, gyógyító, az életet könnyebbé tevő erővé százmilliók számára.

A térre néz le a szobor, melyen az őszi verőfényben rózsák százai illatoznak. A

világ minden tájáról való rózsatövek ezek a XII. kerület Népfront Bizottsága által létesített béke-kertben. Van közöttük egy, amit Hirosimából küldtek... S az ünneplő küldöttek között ott leng Coventry angol városának lobogója is; a városé, amelynek borzalmas pusztulása jelképpé vált a háború alatt.

Az emlékművet felavató beszédet dr. Pesta László a Hazafias Népfront budapesti Bizottságának alelnöke mondotta. Felszólalt Fernand Vignet, a Béke Világtanács főtitkára, aki erre az alkalomra érkezett hazánkba s Paul Boncourt budapesti francia követ is. Ott volt Jean Bou- lier francia római katolikus pap is, a Békemozgalom egyik alapító tagja.

Az emlékmű leleplezésekor galambok serege röppent szét a világ minden tája felé. A béke madarai. Némelyik, — úgy mondták — Párizsig száll majd. Megértik-e az üzenetet, amit visznek: Budapest és egyik legtöbb háborús kárt szenvedett kerületének népe is BEKÉT akar_

t V ’ „ ®*

Tíz éve, hogy megalakult a Kínai Népköztársaság és elindult a szocializmushoz vezető demokratikus fejlődés útján. Ebből az alkalomból szívünk melegével köszöntjük a kínai népet, benne kínai keresztyén testvéreinket.

Kína 10 évvel . ezelőtt felszabadult a félgyarmati és félfeudális társadalmi és gazdasági rendszer béklyóiból és maga vette kezébe új életének alakítását és irányítását.

A felszabadulás előtti v Kínát az imperialista hatalmak által való elnyomás, a feudális vezetők által való kizsákmányolás, az éhség, a népbetegségek, a folyók áradása nyomán keletkezett nyomor és pusztulás jellemezte. Míg Sanghajban és más nagy városban a gyarmatosítók az ún. engedményes területeken éltek Kína kincseiből, a falvakban több mint 500 millió paraszt egy marék rizsről álmodozott és sokszor kénytelen volt a marék rizs szemeit is megszámolni, hogy családja minden tagjának juttasson belőle. A nagy városok utcáin pedig a járdán háltak a mindennapi megélhetésért robotoló munkások. De ez a sötét korszak immár elmúlt.

Tíz esztendő alatt a kínai nép mesébe iUő eredményeket ért el a szocialista fejlődés útján és egész belső életét átalakította. A félgyarmati és félfeudális szégyen- teljes állapot már a múlté. Egy hatalmas, szabad nép él és' dolgozik a Jangce és a Sárga-folyó partján. Ez a nép a Szovjetunió és a többi szocialista állam segítségével, de mégis a stját munkájával, bámulatos eredményeket ért el. Különösen nagyok azok az eredmények, amelyeket a népgazdaság helyreállítása és átszervezése, az iparosítás és a kulturális előrehaladás útján értek el. Ma Kína iparilag és mezőgazdaságilag fejlett, modern állam és egyre inkább az lesz. Az 500 millió paraszt életének kérdéseit lényegében a népi kommunák megoldották. Ma Kína egész lakosságának élelmezése, ruházkodása, kulturális fejlődésének lehetősége és egészségének védelme biztosítva van. A kommunák olyan biztonságot adnak a kínai parasztságnak élelmezése és ruházkodása vonalán, amilyen Kína történelmében még nem fordult elő.

A kínai gyárak egyre nagyobb eredményeket érnek el és a mezőgazdaság szocializálásával egyidőben az ipari fejlődés oly nagyméretű, hogy azt nyomon kísérni szinte alig lehet.

Kulturális , vonatkozásban ma Kína hatalmas iskolaterem, amelyben mindenki tanul, olvas, művelődik. A kínai iskolák és egyetemek padjain egy ősi kultúrával rendelkező nép fiai tanulnak és tervezik a szép jövendőt.

De ezeknél a csodálatos eredményeknél is jelentősebb az, ami ezek mögött van. Az a bámulatos alkotóerő, amely Kína népét jellemzi. Az elmúlt 10 esztendőben kitűnt, hegy a gyarmatosítók és feudális vezetők által eddig elnyomott és sok tekintetben tétlenségre kárhoztatott kínai népben hihetetlen kezdeményező és teremtő erő van. Amikor Peking, Sanghaj, Nanking, Senjang és más nagy kínai városok gyárüzemeit látogattuk, a gyárak vezetői örömmel beszéltek arról, hogy a munkások a termelésre vonatkozólag olyan sok kezdeményezésselj új elgondolással és tervekkel jönnek. hogp azt szinte tomatotosnak kell mondaniuk. Igen sok termelő-eszközt láttunk, amelyeket egyszerű kínai munkások terveztek.

De nemcsak a kezdeményező erő nagy a kínai népben, hanem a végrehajtó erő is. Szinte nem ismernek akadályt. Ha kell puszta kézzel képesek hegyeket elmozdítani helyükből, hogy építendő hidak pilléreinek megfelelő helyet biztosítsanak, máskor pedig búvár-harang helyett bambusznádból készült kosarakban képesek hatalmas folyók alá szállni és az építendő hidak lábainak tartóoszlopait beásni.

De köszöntjük testvéri szeretettel a Kínai Népköztársaságban élő keresztyéneket is, köztük a protestáns keresztyéneket. A Kínai Nép- köztársaság valamennyi vallásnak szabad gyakorlást biztosít. A kínai protestáns keresztyének az elmúlt 10 esztendőben a maguk lábára állhatták és a külföldi misszionáriusok irányításától megszabadulva, maguk vehették kezükbe életük irányítását. Az elmúlt 10 év a kínai protestáns keresztyénség magára találásán ak az időszaka volt. Kitűnt, hogy a kínai protestáns keresztyének képesek külföldi irányítás

nélkül gyülekezeteiket kormányozni, az igehirdetéseket és a szeretetszolgálatot biztosítani, az anyagi kérdéseket megoldani. A kínai néppel együtt indul el új úton a kínai protestáns keresztyénség it.

A kínai protestáns keresztyénség nem idegen testként él a Kínai Népköztársaságban. Bár jól tudják, hogy Jézus Krisztusban örök otthonuk van Istennél, mégis vagy inkább ebből kifolyólag drágának tartják kínai hazájukat és mindent megtesznek azért, hogy szép és boldog legyen Kínában a földi élet is. A kínai lelkészek és püspökök az igehirdetés és szentség-kiszolgáltatás mellett, boldogan dolgoznak fizikai munkával is és így részük van a 10 éves Kínai Népköz- társaság szép eredményeiben.

A 10 éves évforduló alkalmával további sok erőt kívánunk a kínai népnek és azért fáradozunk, hogy a kínai protestáns testvéreinkkel való még szorosabb kapcsolat révén egymástól tanuljunk és így építsük népeink szép jövendőjét és legyünk hű szolgái a mi hűséges Istenünknek.

Káld.y Zoltán

Tanácsoljon Isten igéje

Kínos dolog hallgatni egy zenekart, ha valamelyik hangszere bizonytalankodik. Kinos, mert ilyenkor egyszeriben vége a szép harmóniának s ezzel együtt a hallgatóság áhított műélvezetének.

De kellemetlen, sőt nem egy esetben végzetes lehet a bizonytalanság, és a tétovázás az élet más területén is. A sofőr csak egy pillanatra ne tudja, hogy mit cselekedjék, a sebész keze csak egy döntő másodpercben remegjen meg s máris jóvátehetetlen következményekkel jár ez a téveteg pillanat.

Ezzel szemben a biztonság érzete kellemes, szívet melengetőén jó érzés. Az ember ilyenkor tudja, hogy mit kell tennie, hiszen egész valója diktálja, szinte a kezébe adja az egyetlen helyes megoldást. t S azt is hozzátehetjük, hogy' e biztonság nélkül nem lehet se kicsiny dolgokai véghezvinni, sem valami nagyot alkotni.

Az egyháznak, az egyház népének is szüksége van a biztonság egy bizonyos fajtájára. Szüksége van rá, mert a bizonytalankodás, a tétovázás káros a gyülekezetek és az egyes keresztyén ember életében. Nemcsak emberek hitét ronthatja meg, — ami már önmagában is nagy dolog —t hanem megronthatja az egész egyházi életet s elveszítheti az egyház szolgálatának hitelét.

Nincs tehát helye semmiféle vonatkozásban a tétovázásnak, a kínos bizonytalankodásnak. Ep csak romlást, zűrzavart okozhat, semmi mást. Az egyháznak, a gyülekezeteknek s a gyülekezetek minden tagjának tudnia kell a maga feladatát, küldetését. Tudnia kell, mégpedig teljes határozottsággal, hogy ne okozhasson károkat a tétova tanácstalanság.

De honnan szerezhető meg ez a magabiztonság? Nem kétséges: egyedül Isten igéjéből, amelyet jgnaga a Szentlélek diktál, magyaráz és alkalmaz.

Persze az irányító, tanácsoló hangot meg kell hallanunk és értenünk. S csak a hűséges meghallgatás után mondhatjuk magunkról — már pedig ezt kell elérnünk —, hogy nálunk is „igen biztos a prófétai szó” (1. Pét. 2, 21.), s egyértelműen határozott minden cselekelet.

Vámos József

Hasznos volt ez az együttlét, mert eszméltető volt. Köszönjük a Hazafias Népfrontnak ezt a jó kezdeményezést. És köszönjük, hogy Ígérete szerint ezek a találkozók és tájékoztatók állandósulnak. Adja Isten, hogy a legközelebbi, terv szerint decemberi beszámoló hangja még inkább megerősítse az állandó és tartós béke reménységét «. fa» 41b

Aforizmák

„Isten igéje, melyet a szádra veszel, ritkán ér el valamit másoknál, ha előbb magadat el nem talált és át nem formált.“

„Űj élet csak életből fakadhat. Senkit se vezethet Krisztushoz Krisztusról való tudásod, ha nincs Istentől fakadt életed."

„Ha az egyház e világivá lett, nem lehet többé egyház e világ számára."

„Krisztussal élnem másképp nem lehet, csak Krisztusból;“

Bizakodással, de hamis illúziók nélkül...

A Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának rendezésében a budapesti evangéliumi, orthodox, izraelita és unitárius lelkészek közös papi békegyűlést tartottak október 5-én, hétfőn az Üjvárosháza tanácstermében.

A gyűlésen ÁRKUS ISTVÁN, a Népszabadság külpolitikai rovatának helyettes vezetője tartott előadást ..A nemzetközi helyzet időszerű kérdései” címen.

Arkus István előadása belezető szavaiban bejelentette, íogy újabb szovjet űrrakéta halad a Hold felé. Ismertette íz erről szóló legfrissebb híreiket. Majd figyelemreméltó negállapítással tért rá előadá- ;ára:

„A nemzetközi helyzet ma íokkal jobb, mint bármikor a második világháború óta” — nondotta. Februárban Dulles nég azzal fenyegetőzött, hogy tankoszlopokat leüld Nyugat- Berlinbe. 1952-ben Koreában, Vietnamban dúlt a háború és a világ a háború szakadékénak szélén táncolt. Mi okozta ezt a nagy változást a világ- politikában?

1. A szocialista tábor hallatlan megerősödése. Előadó a nyugati lapok tükrében is bemutatta. hogy ez a tényező Nyugaton is egyre jobban érezteti hatását.

2. Hruscsov és Eisenhower

— o legerősebb szocialista és kapitalista állam kormányfői« nek találkozása,

„Nem történt csoda ennél a látogatásnál — mondotta

— megerősödésünk, fejlődésünk itt érvényesült”. Szemléletesen mutatta be, hogyan kezdett olvadozni ß. hidegháború kemény jege Los Angelesiéi Pitsburglhig, ahol Hruscsov útja már valóságos diadalmenet volt. A szovjet kormányfő megragadott minden lehetőséget — és sikerrel —, hogy megismertesse Amerika népét a sz:vjet valósággal.

3. A szovjet leszerelési javaslat és hatása.

Hruscsov litt maximális programot adott. Óriási hatást

stt a közvéleményre, annyi- a, hogy ma már azok is, akik tópiának, ábrándnak nevezek először, ma . már azt aondják: meg kell vizsgálni, anulmányozni kell. Számí- ani lehet arra. hogy az INSZ-ben is komolyan fog- Lak foglalkozni vele.

Ezután azokat az eredmé- lyeket elemezte, melyek már- s megszülettek, amint azok i két kormányfő közös myi- atkozatából tűnnek ki.

Előadása második felében ímerika nyugati szövetségednek helyzetét, álláspontját 's várható további magatar- ását taglalta. Az előrehala- lás mellett megmutatta a visszahúzó erők jelenlétét is is azok eddigi és később le- tetséges praktikáit. Mert a visszahúzó erők nem egyköny- lyen adják fel hadállásaikat.

Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország (a reakció fellegvára) politikai magatartásának vizsgálatával foglalkozott részletesen.

Az alapos, széleskörű előadás a hallgatóságban is azt a látást eredményezte, hogy a külpolitikai helyzet a szocialista tábor híveit bizakodással töltheti el, óvakodni kell azonban a hamis illúzióktól.

Előadás után a hallgatók Kína ENSZ tagságára, a semleges országok magatartására, az angol közvélemény hazai politikai hatására. Indiára, az egyházi békeharc politikai értékelésére. külpolitika- egyházpolitikára atommentes övezetre stb. vonatkozóan tettek fel az előadónak kérdéseket.