Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-10-04 / 40. szám

ARCKÉPEK 1949. október 6-a. A teoló­gusok csak most kezdték a tanévet s máris gyászszolgá­latuk van. Vállukon viszik a soproni temetőbe szeretett tanáruk: Podmaniczky Pál koporsóját. Gyászemlékezések jelennek meg egyházi lapjainkban és képe felkerül több lelkészt hivatal falára. PODMANICZKY PÄL ÉLE­TE küzdelmesen indult. Magáról így ír önéletrajzá­ban: „1885. március 16-án születtem, Budapesten. Alig múltak el a gyermekkor évei, abba kellett hagynom közép­iskolai tanulmányaimat. Mind­össze két osztályt végezhet­tem el. Egyre mohóbb tudás­Dr. Podmaniczky Pál i- dékáni lánccal vágyamat csak önképzés út­ján elégíthettem ki.” „Olvas­gattam" — írja. AZXAN MÉGIS LELKÉSZ LEIT. Ügy, hogy míg egye­temi tanulmányait végzi, vizs­gázik 6 tanév gimnáziumi anyagából és az érettségit* is leteszi. Két év múlva már magántanárnak hívják a po­zsonyi egyetemre. Ugyanoda, ahol közepesen végzett. 1911 tavaszán elfogadja a nagy felsőszeli gyülekezet hívását és gyülekezeti lelkész lesz. Kortársa egy teológiai szak­könyvben azt írja róla: „A gyülekezeti tevékenység min­taszerű vezetőjét ismerjük benne.” Nagy célja a tanári katedra. „Tudom, hogy életem útja fel a katedrára vezet, s tudom, hogy az Isten által meghatározott időben fel is léphetek rá.” 1928-tól 1949-ig, haláláig tanított: a filozófia- vallástörténeti tanszéken. A ma szolgáló lelkészek ftjbbsé- ge tanítványa volt, s kegye­lettel emlékezik Podmaniczky Pálra. A JO PAP HOLTIG TA­NUL. Ezt a közmondást róla igazán elmondhatjuk. Még csaknem gyermek, amikor már németül, latinul és hol landul magánúton megtanul. Egymás után jelennek meg fordításai. Utazásaival is ta­nulmányait mélyíti. 1924-ben a saját költségén járja Finn­országot, s ellátogat Svédor­szágba és Dániába is. Északi testvéreinkkel a kapcsolatot ettől kezdve állandóan ápol­ja. Előbb az északi igehir­detők beszédeit fordítja le és közli %kkori egyházi lapjaink­ban, majd tollából több élet­rajz, elbeszélés, regény, ének hozza közelebb az északiak lelkületét. ELBESZÉLÉSEI TÉMÁJÁT szívesen merítette népünk múltjából is. „A kecske” cím­mel ír a középkori Sopron­ról, „Oroszlán” címmel pedig a török világról. Bibliai tár­gyú regényei színesen tárják elénk a bibliai kort és hoz­zák szép nyelvezettel egész közel hozzánk. Csak néhányat említünk: Ézsaiás napjaiban, Naini ifjú, Kleofás, Igazad van, Onézimus. Más témakör­ből való a kereszthordozók sorozata. Olyanokról ír, akik­nek életében súlyos betegség, fogyatékosság a keresztjük, de hitükkel legyőzik ezt és még másokon is segíthetnek. Podmaniczky Pál élete utolsó évtizedében ezeket különösen szerette, mert a maga küz­delmeit is példázták. ÉSZAKI TESTVÉREINK ÉLETÉBŐL A PARASZT- PROFETA címen ismertetett mozgalom állt hozzá a leg­közelebb. Innen vette azt a két éneket, melyet fordítása után sokan ismernek: Szelid szemed Űr Jézus. Énekes­könyvünk új részében a 772., Uram, óh add, ha vándor- utam, az Űj részben a 790. ének. Az Énekem az Urban ezenkívül még két éneke van. El sem hinnénk, hogy ő maga nem tudott énekelni. Isten nem áldotta meg zenei hal­lással. De családjában benne volt az énekköltés adománya. Az Énekem az Űr című köny­vecskéje első kiadásában 29 ének van családjátóL Az éne­kek harmada. A Hallelujában, mely eleinte Podmaniczky Pál szerkesztésében jelent meg, családja az énekek majdnem felét írta, vagy for­dította: 191 darabot. Eddig összegyűjtött művei száma 400 körül van. Utóbb már 18 nyelven olvasott, írt, beszélt, fordított. ; JELENTŐS PODMANICZKY PÄL SZÓSZÉKI SZOLGÁ­LATA IS. Nagyon szeretett prédikálni. Később remegő i keze nehezítette szolgálatát. Szívesen hallgattuk. Sok pél­dával színezte igehirdetését, mindig a való életből vette történeteit. A misszió szerel­mese volt. Imádságait és igehirdetéseit nagyon gondo­san kidolgozta és leírta. Kedves alkalmak voltak a teológusok számára tartott bibliaórák. Otthonában tartot­ta és diákjai számára itt új, rendkívüli tanulási lehetőség nyílott. Egy-egy hosszabb ige felolvasásával vezette be. Majd ismertetett az egyház- történetből egy-egy élettörté­netet. Otthona nagy melegsé get. erőt árasztott — ilyenkor is ‘— hnáskor is. / Ezt nem lehet elfelejteni. Németek Moszkvák Végrendelete egy alázatos élet foglalata: „Az Űr Jézus váltsághalála által, teljesen megbékélve me­gyek haza.” Első sírfelirata ez volt: „Nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fii. 1,21.) Amikor felesége, „Ilonkája” is mellé megpihent, akkor ez lett a fejfa felirata: „Az Űr jó és hű szolgája 1885—1949.” Hulej Alfréd Idestova tizennyolc eszten­deje lesz, hogy a hitleri né­met sereg megrohanta a Szov­jetuniót azzal a jelszóval: Irány Moszkva! Egyetlen né­met sem jutott el Moszkvába, legalábbis fegyverrel a kezé­ben nem. S négy esztendővel később az orosz hadsereg Ber­linben vetett véget a második világháborúnak. Mindez óhatatlanul eszünk­be jut, amikor arról olvasunk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság evangéliumi egy­házának képviselői kéthetes látogatásra Moszkvába érkez­tek. Mitzenheim thüringiai püspök vezetésével. Noth szászországi, Jänicke magde- burgi püspökök. Führ főszu­perintendens, Lotz tanácsos és Schröter elnök tettek eleget a szovjetunióbeli orthodox egy­ház meghívásának. Ellátogat­tak útjok során Leningrádba és Kijevbe is. Odesszában Alexius pátriárka fogadta a küldöttséget. Ebből az alka­lomból a küldöttség vezetője, Mitzenheim püspök átnyúj­totta a pátriárkának a Német- országi Evangéliumi Egyház tanácsának üdvözlő levelét. A levél emlékeztet Krisztus Urunk főpapi imádságára: Hogy mindnyájan egyek legye­nek ..., amelynek kívánsága e mostani napokban különös­képpen is a keresztyénség szí­vére nehezedik. Az egyházi férfiak személyes érintkezése — folytatja a levél — hozzá­járulhat a keresztyénség egy­ségének előmozdításához. Ab­ban is segíthet, „hogy mind­annyiunk lába a békesség ös­vényére igazodjék". Mitzen­heim püspök útnakindulása előtt kijelentette: A küldött­ségnek nincsen politikai meg­bízatása, csupán „a jóakarat követségében” szeretnének járni. A pátriárkával folyta­tott beszélgetés közben pedig hangsúlyozta, hogy az egyhá­zaknak nem a különbségekre — a protestáns és orthodox egyházak között — kell tekin­teni, hanem arra, amiben megegyezés van. Alexius pát­riárka válaszában azt mon­dotta: A gyermekek külön­féleképpen szerethetik az Atyát, az Atya azonban egy­formán szereti gyermekeit. Az egyik istentiszteleten Sernow prépost köszöntötte a vendégeket. „Ittlétük jele an­nak, hogy a jövőben nem szabad többé gyűlölségnek lenni a két nép között” — mondotta. Mitzenheim püspök an válaszában hangoztatta, hogy a német nép nem akar hábo­rút, sem tömegpusztító fegy­vereket. A német egyházi küldöttség moszkvai látogatása kétség­kívül napjaink egyik legjelen­tősebb egyházdiplomáciai ese­ménye.i Nem első eset ez, hogy németországi protestáns egy­házi férfiak járnak a Szovjet­unióban. Megfordultak már Moszkvában Niemöller Már­ton hessen-nassaui egyházke­rületi elnök, Iwand és Vogel professzorok és mások is. E látogatások azonban inkább magán jellegűek voltak. Ezút­tal először vette fel a hivata­los egyház a kapcsolatot s küldötte üdvözletét a Német- országi Evangéliumi Egyház Tanácsa. örömmel üdvözöljük ezt az első lépést s várakozó re­ménységgel tekintünk a foly­tatás elé. Mert a „német kér­dés” kétségkívül Európa kö­zépponti kérdése s ennek meg­oldásán maguknak a néme­teknek kell fáradozni. Hogy hogyan, azt már sokan, sok­szor elmondották. Mindeneset­re úgy, hogy felszámolják az elmúlt évtizedek, de lehet mondani az utolsó másfél év­század jellegzetes magatartá­sát: az imperializmust és mi- litarizmust. És ebben a fel­adatban az egyház sokat se­gíthet. Ha ti. élő lelkiismerete akar lenni népének, az evan­gélium tiszta hirdetésével, a bűnbánat és megújulás útjá­nak megmutatásával. Ügy, ahogyan például legutóbb Iwand bonni teológiai pro­fesszor felemelte szavát az újabban egyre gyakrabban rendezett „Szülőföldi napok” ellen. Iwand arra emlékeztet, hogy akik ma mint szülőföld­jükről (Pomerániából, a Bal­tikumból, Kelet-Poroszország- ból stb.) kiüldözöttek és mene­kültek akarnak szánalmat és hangulatot kelteni s új hábo­rúra izgatnak, annak idején mit sem szóltak zsidók, len­gyelek, ukránok millióinak el­űzése, elhurcolása és meggyil­kolása ellen. „A gyilkosok ál­dozataik sírjánál új gaztettek­re készülődnek” — írja Iwand professzor. Október második fetében az oroszországi orthodox egyház hivatalos küldöttsége viszonoz­ni fogja a látogatást Német­országban. A küldöttséget Nyikoláj metropohta vezeti. G. fékezfűfc lekezet is. Olyan valakit, akit Isten Lelke vezérel, aki szereti, segíti, Istenhez vezeti híveit. Pásztor Pál Fii. 3, 14. alap­ján mondotta el beköszöntő igehirdetését. „A múltat két­féleképpen lehet lezárni. Vagy úgy, hogy utána elked­Beiktatták tisztébe Pásztor Pál diősgyőr-vasgyári lelkészt A felvidéki várkastélyok bástyatornyaira emlékeztet Sándy Gyula nagyszerű alko­tása. Itt olyan természetes, hogy a templom is az erőnek, az evangéliumi nagyotakarás- nak hű kifejezője. Igazi „erős vár“ az alig 20 esztendős diós- győr-vasgyári templom. Csak néhány esztendővel idősebb a köréje telepedett gyüleke­zet. Szeptember 13-án ebben a templomban iktatták hiva­talába az új lelkészt, Pásztor Pál volt putnoki lelkészt. Ez az ünnep a testvérszere­tet jegyében folyt le. Négy gyülekezet találkozott a szép vasgyári templomban, mert népes küldöttséggel vettek részt a beiktatáson a miskol­ci, a diósgyőri és a putnoki hívek is. A putnokiak vallás­felekezeti különbség nélkül jöttek el, hogy jó bizonyságot tegyenek volt lelkipásztoruk­ról. Ezenfelül sok vendég ér­kezett Budapestről, a beikta­tott lelkész volt tanítványai, barátai és tisztelői köréből. Képviseltette magát a DIMÁ- VAG-gépgyár, a különböző felekezetek, a Hazafias Nép­front. A beiktatást Sexty Zoltán egyházmegyei jegyző végezte. Duszik Lajos ny. főesperessel és Moravcsik Sándor diósgyő­ri lelkésszel együtt. Beiktató beszédében arról szólt, hogy a vasgyárban folyton he­vítik a kohókat, zakatol­nak a gépek és zörögnek a szerszámok, s a szünet nélküli munkában felelős­ségteljes munkahelyén ott áll az ember. Nélküle meddő volna minden küz­delem. Egész embert kí­ván a gép, s a gyár, de egész embert kíván a gyű­SZEPTEMBER 20. 1545-ben, Erdődön, annak a vidéknek ■ az evangélikus lel­készei gyűlést tartottak, és egy hitvallást írtak alá. Ez az Er dődi Hitvallás evangélikus egyházunknak első hitvallása hazánkban. Cikkei végén külön is megái* lapították az aláírók, hogy egyetértenek az Ágostai Hit* vallással, de az egész hitval* lás egyébként is egyezik azzal. Az Erdődi Hitvallásnak is egyik fő tétele az, hogy hit által igazulunk meg, a hit pe­dig bizodalom, „amellyel meg* fogjuk Isten irgalmasságát, és megnyugszunk Isten Fiában". SZEPTEMBER 21. 1522-ben készült és került ki a nyomdából Luther Már* ton bibliafordításának első terméke, a Német Új Testámentom. Nagy ese­mény ez mind az egyház, mind az irodalom történeté­ben. Luther számára az tette lehetővé e munka elvégzését, hogy mint a teológia doktora és a Szentírás professzora feL készült rá, és kényszerű wart- burgi tartózkodását bölcsen hasznosította. Luther biblia- fordítása más népek közt is biztatta a .reformátorokat, hogy fordítsák le a Bibliát népük nyelvére. SZEPTEMBER 24. 1667-ben halt meg Franck Mihály német énekíró. 1609-ben született. Foglalko­zására nézve pékmester, majd tanító volt. Szép dallamokat szerzett énekeihez. „Csak ha­landó, elmúlandó az ember élete" kezdetű énekét, a Pet- rőczi Kata Szidóniától való versszakkal megtoldva, mi is énekeljük. (546.) SZEPTEMBER 25. 1673-ban idézték meg Po­zsonyba a protestáns lelkészek \ első csoportját, 31-et a Fel- I vidékről, 2-őt a Dunántúlról. \ A megjelenteket felségsértés­sel, lázítással a törökkel való cimborasággal és a római ka* tolikus vallás megsértésével vádolták. A következő évben már az ország valamennyi protestáns lelkészét megidéz­ték a rendkívüli törvényszék elé. Ennek a pernek lett az egyik folyománya a legállha* tatosabbak gályarabsága. SZEPTEMBER 29. 1824-ben halt meg W al* laszy Pál irodalomtörténet­író, evangélikus lelkész. Tót­komlóson, Cinkotán, Jolsván lelkészkedett. Gömöri al-, majd főesperes volt. Egyház* történelmi művei mellett ki* emelkedő jelentőségű a latin nyelven írt, két ízben is meg* jelent magyarországi iroda* lomtörténete. OKTOBER 2. 1529-ben Marburgban talál­kozó volt a reformáció két fő irányának a képviselői kö­zött az egyetértésre jutás ér­dekében. A marburgi megbeszélést Hesszeni Fülöp választófejedelem fő­képpen politikai érdekből hív­ta össze. Luther és Zwingli között a különbség leginkább az úrvacsora dolgában ütkö­zött ki, itt vált foghatóvá, hogy más-más lélek vezeti őket. OKTOBER 3. 1782-ben halt meg Szeli József lelkész. Győrből és Pozsonyból a pietizmus ma­gyar változatának szellemét vitte a Brassó környéki ma­gyar evangélikusság közé. Brassóban, Hosszúfaluban, Székelyzsomboron szolgált. Magyarázatokkal kiadta Lu­ther Kis Kátéját Brassóban, 1748-ban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarors2á$p , Evangélikus Egyetéíres Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. őr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, vili,, üllői űt 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ftj fél évre S0,— Ft Csekkszámla: 20412,—VOT. Árusítja a Magyar Posta 10 000 Példányban nyomatott * 591 161/2 ■ Zriuyi Nyomda vetlenedünk, tétlenségbe me­rülünk, nem fog többé érde­kelni semmi és senki, vagy úgy, hogy nekifeszülünk a munkának, új erőre kapunk és célratörők leszünk. Míg Isten mennyei elhí­vása jutalmára igyekezem, jól meggondolom, mi a feladatom a földi hazám­ban. Szépíteni igyekszem ezt az életet, keresem az embert, szívesen segítek mindenkit, aki ugyanan­nak a mennyei Atyának az édes gyermeke. Szol­gálatommal építem földi hazámat, holnapjainkat." I Az istentiszteletet követő ‘ünnepi közgyűlésen a beikta­tott lelkész többek között a következőket mondotta: „A békepolitika híve va­gyok, aki jól tudom, hogy békességmunkálás a lel­kekben csak békében le­hetséges, Vallom, úgy kell egyházi szolgálatot végez­nünk, hogy ugyanakkor boldogan fogunk kezet minden emberrel. Nem lehet így gondolkozni: Csak az tetszik nekem, aki | olyan, mint én. Jézus mennyi­re más volt, mint kora egy­házának emberei, vezetői! Vallom, hogy az a társadalmi rend, melyben élünk, őszin­tébb, mint az előzőek. Más világnézetet vall, de együttes szolgálatra sok lehetőséget nyújt. A jó testvér szemléle­tével tekintek más egyházak felé, és minden erőmmel ke­resem az együttműködés lehe­tőségét.“ Pásztor Pál lelkészt sokan köszöntötték az ünnepi köz­gyűlésen. Szabó József ny. püspök, püspökhelyettes leve­lének és Lobkovitz László, a megyei egyházügyi hivatal fő­előadója táviratának felolva­sása után Ladányi Ödön egy­házmegyei felügyelő, a bor­sod—hevesi egyházmegye és a távollevő esperes üdvözletét adta át. A lelkészi munka- közösség nevében Dr. Weiszer Elek miskolci lelkész, a helyi gyülekezet nevében Juhász Jenő presbiter, a szomszédos evangélikus egyházközségek megbízásából Salkovics And­rás diósgyőri felügyelő, a put­noki anya- és a bánrévei leányegyház nevében Vida Frigyes presbiter köszöntötte a lelkészt. A szomszédos re­formátus és római katolikus egyházközségek is kifejezték jókívánságaikat. SZEPTEMBER 17. 1740-ben halt meg Krman D ániel püspök. 1663-ban Nagy szikláson született. 1683- i ban kezdett szolgálatát több ízben szakította meg az üldöz­tetés. 1704-ben Zsolnán lett lelkész. 1706-ban pedig püspök lett a későbbi dunáninneni egyházkerület területén. E mi­nőségében vett részt az 1707. évi rózsahegyi zsinaton; ezen nagy erővel küzdött a hallei pietizmus ellen. 1708-ban kö­vetségbe ment a svéd király- j hoz. Zsolnáról elűzetvén, Bán­fára, majd Miavára vonult. ! Itteni hűséges szolgálatából hamis vádak alapján 1729-ben j börtönbe hurcolták. A pozso­nyi börtönben halt meg. Neki köszönhetjük a rózsahegyi zsi­nat határozatainak első kiadá­sát, Szlovák nyelvű müvei révén nagyrabecsült alakja a szlovák ajkú evangélikusság- nak. „Evangélikus Magyaror­szág" című, latin nyelvű, kéz­iratban maradt egyháztörté­nelmi műve közös evangélikus egyházi kincsünk. SZEPTEMBER 18. 1930- ban halt meg Czi- pott Géza szombathelyi lelkész, az egyházi sajtó buz- lelkész, az egyházi sajtó buzgó munkása. Egy időben ő szer­kesztette a Harangszót, a Ha- rangszó-Könyvtárt és a Lelki­pásztort. 1931- ben Budapesten halt meg S z el é ny i Ödön teológiai tanár. 1877-ben Kés­márkon született. Gimnáziumi tanárkodás után 1909-ben megválasztották a pozsonyi teológiai akadémia bölcsészeti tanszékére. 1919-től 1923-ig a Budapesten elhelyezett teoló­giai akadémián folytatta ta­nári mnkáját. Azután a Veres Pálné leány-lyceumban taní­tott. Nevelés-, vallás-, bölcsé­szettudományi művei közül különösen is becsülték a Tes- sedik Sámuelről és a magyar evangélikus nevelés történeté­ről irt könyvei^ SZEPTEMBER 13. 1705-ben halt meg T hő­től y Imre. Számkivetet- en. Törökországban. 1657-ben íásmárkon felvidéki evangé- ikus családból született. Buj- losásra kényszerült, fiatalon i bujdosók vezére lett. Siker- e vitte az első kuruc sza- tadságharcot. Ennek vívmá- iya volt az 1681. évi soproni írszággyűlés összehívása és örvény hozása. Thököly tovább vezette a függetlenségi harcot, tialakította a felsö-magyaror- tzági fejedelemséget. A török birodalom erejének megtöré­sével együtt Thököly sikerei veszendőbe mentek, de az trszág függetlenségéért, a vál­ás szabadságáért vívott har- :a fényes láncszem az erdélyi ejedelmek által vezetett sza­badságharcok és Rákóczi Fe- ■enc kuruc háborúja között. SZEPTEMBER 14. 1321-ben halt meg Dante, íz „Isteni színjáték" költője. Víüve a világirodalom reme­te; kora egész műveltsége ükröződik benne, egyben a középkort felváltó új szellemi világ hajnalfénye. Az egyház .örténetének is egyik érdekes imléke. 1884-ben halt meg V and- •ák András eperjesi ta­tár. 1807-ben Csetneken szü­letett. 1833-ban az eperjesi 'tollégiom tanárává választot­ták. Otven éven túl terjedő tanári működése alatt főkép­pen a filozófia tanításával, lélektani és erkölcstant mű­veivel, igazgatói munkájával, iskolaszervező buzgóságával vívott ki magának elismerést. SZEPTEMBER 16. 1645-ben kötötték meg Linz­ben a békét I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és a Habsburg császár-király meg­bízottai. A linzi (ejtsd: Un­ci) békekötés eredménye­képpen 1647-ben az ország­gyűlés eltiltotta a parasztok zaklatását vallásuk gyakorlá­sában, eltiltotta a templom­foglalásokat, tehát a földes­urak hatalmaskodását más hi­ten levő jobbágyaik felett.

Next

/
Thumbnails
Contents