Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-02-01 / 5. szám
KP. BERM. BP, n cÁ jövendő a hike end)eréé Protestáns és ortodox lelkészek nagygyűlése a Béke Világtanács megalakulásának tíz éves évfordulója alkalmából A Béke Világtanács ebben az esztendőben ünnepli — mint az egész világot, az egész emberiséget (vallásra, jajra és nemre való tekintet nélkül) átfogó békemozgalom — működésének tíz éves évfordulóját. A Béke Világtanács szép és eredményes munkájában az egyházak is kiveszik részüket — közöttük magyarországi protestáns egyházaink is. A tíz évvel ezelőtti megalakulás óta a világgyűléseken és a munkában részt vettek a magyar protestáns egyházak képviselői, de részt vett a protestáns egyházak minden egyes tagja is abban a békeszolgálatban, amelyet a Béke Világtanács kezdeményezett és végez. A tízéves évfordulóra emlékezve, a magyar protestáns egyházaik a magyar ortodox egyházzal együtt béke-nagygyűlést tartottak január 23-án, a budapesti Református Teológia dísztermében. A gyűlés résztvevői evangélikus, református, baptista, metodista, ortodox, unitárius lelkészek, egyházi békebizottsági tagok voltak, akik zsúfolásig megtöltötték az Akadémia dísztermét. Ott volt a budapesti református és evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara és ifjúsága is. A gyűlés elnökségében helyet foglaltak: D. dr. Vető Lajos evangélikus püspök, Györy elemér református, Káldy Zoltán evangélikus, Darányi Lajos református püspökök, dr. Esze Tamás, a református egyház főgondnoka, Szabó László, a baptista egyház országos elnöke, Hecker Adám metodista szuperintendens, dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor, a Szabad Egyházak elnöke, dr. Berki Feriz, az ortodox egyház adminisztrátora, Vujicsics Dusán, a magyarországi szerb egyház főesperese és dr. Filep Imre unitárius lelkész: A nagygyűlésen megjelent Sza- kasits Árpád, a Béke-Világtanács irodájának tagja, az Országos Béketanács képviseletében, Veres Pál alosztály- vezető és Grnák Károly főelőadó, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselői* valamint dr. Tárnok Gyula, a IX. kerületi békebizottság és Hazafias Népfront tagja. D. dr. Vető Lajos püspök Imádsága és bibliaolvasása után a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepi ülést: Az 1959. esztendő a béke. világmozgalomban az emlékezésnek az éve mindened előtt: tízesztendős a béke-világmoz- galom, pár hét múlva lesz a tizedik évfordulója a párizsi béke-világkonferenciának. Ez az évforduló minket, magyar- országi egyházi embereket is közelről érint. Nemcsak azért, mert 'mi is részt vettünk szinte kezdettől fogva a békemozgalomban, nemcsak idehaza, hanem külföldön is, hanem azért is, mert a magyarországi evangéliumi, protestáns egyházak hivatalosan is képviseltették magukat ezeken a gyűléseken, a békemozgalom első gyűlésein, mindenek előtt a párizsi békekonferencián. Mi r.észt vettünk a békemozgalomban már akkor, amikor az egyházak — őszintén szólva — általában véve aludtak a békevédelem szempontjából, amikor magyar egyházi béke- munkánkat ilyen gúnyos megjegyzésekkel kísérték Nyugaton egyházi körökben, de idehaza is: „mire való ez az egész megmzzdulás, ez a hűhó? Ki akar itt háborút, ki fenyegeti az emberiségnek a békéjét?" Így volt ez Párizsban is tiz esztendővel ezelőtt, az első nagy bélce-világkonferencia színhelyén, ahol Bereezky Albert atyánkfiával együtt képviselhettem nemcsak a magyarországi békeszerető népet, hanem a magyar protestantizmus békeszerető népét tó. A békemozgalomnak volt igaza, nem azoknaik, akik éberség híján aludtak szinte tíz esztendőn keresztül. Prófétai látásuk azoknak volt, akik észrevették, 'micsoda veszedelmek fenyegetik az emberiség békéjét és ki is álltak az emberiség békéjének a védelme ügyében. A megemlékezés alkalmával persze előre is tekintünk. A békemunka ma sem fölösleges. Az Országos Béketanácsnak éppen e héten tartott ülésén jutott ez ismételten is kifejezésre. Az elmúlt tíz év munkájának az eredménye nagy részben az, hogy nem volt világháború, a hidegháború ellenére, véres konfliktusok ellenére, szinte állandó nagy nemzetközi feszültség ellenére sem. Istennek adjunk hálát a békemozgalomért és a békemozgalomnak az eredményeiért is. Kérjük Istent, hogy tegye erőssé a mi munkánkat és fáradozás úrikat ebben a mozgalomban. Ezután Györy Elemér református püspök tartotta meg nagyszabású és nagyhatású ünnepi előadását: Többek között a következőket mondottg: „Az elmúlt tíz év alatt a fiatal béke-világmozgálom az emberiséget csodálatosan egybefogó, a háborús uszítók kezeit lefogó, a családi otthonaik békességét védelmező, a társadalom egészséges fejlődését, a népek építő és alkotó munkáját biztosító világpolitikai tényező — valóban a hatodik nagyhatalom lett. Ma jnár mindenhol elismerik a békemozgalom jelentőségét. Az egyházak vezetői — kevés kivétellel —, az egész világon meglátták, hogy a béke-világmozgálom olyan jótétemény, amit az egyház az ige parancsa szerint magáévá tehet, imádságába foglalhat, Piert Isten akarata szerint az emberiség javát és boldogulását szolgálja. A békeharcban való részvételünket, amint Nyikőlaj metro- polita a Béke-Világtanács bécsi ülésén mondotta, keresztyén missziónak tartjuk, hisz- szűk, hogy Krisztus nevében végzett cselekedet, keresztyén kötelességünk. A Béke-Világtanács munkája az egyház részvétele nélkül olyan lenne, mintha egy nagy énekkarból valamelyik hang hiányoznék. Isten nem kéri az emberektől, hogy mindnyájan ugyanazt a hangjegyet énekeljék. A béke- mozgal&mban is énekelje mindenki a maga hangjegyét, feltéve, hogy az nem hamis hangjegy, mert a hangok különbözőségéből lesz a tökéletes harmónia. A Béke Világtanács évről- évre erőteljesebb kifejezést adott a népek békealzaratándk. A békemozgalom határozatai és állandó célkitűzése Isten igéjében gyökereznek. (Előadásában a püspök a következő igehel’ieket említette: Mik 4, 2—4; Ézs 1, 17-18; Jak 4, 17; Jer 6, 4; 8, 3; Ezs 48, 22; 2 Kor 5, 19—28; Jak 1, 22; Ezs 53, 4—5). A békeszolgálattal kapcsolatban első feladatunk az evangélium elegyítetlen és messzehangzó hirdetése, bizonyságtevés Jézus Krisztusról. Feladatunk felébreszteni a békéért való személy szerinti felelősséget. A felelősség a legszemélyesebb valami a világon. A békés jövőért is a mai nemzedéket terheli a felelősség. Nem a békevágyról vagy a békeszeretetről van szó, mert az megvan mindenkiben, hanem a békéért való harcról. Feladatunk, hogy az elmaradt individualista emberekkel megértessük, hogy milliós ösz- szefogással olyan hangot adunk békeakaratunknak, ami behatol a legzártabb tanácskozások ajtaján is. Ébredjünk rá és a híveket is ébresszük rá arra, hogy almikor a keresztyén ember hűségesen, reménységgel és imádsággal áll a béke ügye szolgálatába, akkor egyúttal a mindennapi élet kínálkozó és elkötelező alkalmait is vállalja a békéért. A püspök a következő szavakkal fejezte be ünnepi előadását: Legyen áldott Isten mindazért, amit a világ népeinek nagy többsége, a béke- világmozgalomban tömörült népek tíz év lefolyása alatt tettek a világbékéért! Áldja meg Isten újabb elkövetkezendő évtizedekben a béke táborát, a béke teljes diadalának kivívásával! Györy Elemér püspök ünnepi előadása után dr. Berki Feriz, a magyarországi ortodox egyház adminisztrátora felolvasta a nagygyűlés nyilatkozat-tervezetét. Az előadáshoz és a nyilatkozat-tervezethez többen hozzászóltak. Dr. Tárnok Gyula, a IX. kerületi békebizottság és Hazafias Népfront tagja felszólalásában az egyházak békemunkájához sok sikert kívánt. Kérte az egyházakat, hogy a keresztyén szeretetben munkálkodjanak, hogy a világ békéje minél előbb valóság legyen. Káldy Zoltán evangélikus püspök felszólalásában Ny- borgban szerzett személyes tapasztalatára utalt, mely szerint az egyházi küldöttek, — akik egyéb kérdésekben eltérő véleményt vallottak —, teljes egyetértésre jutottak az egyházi békeszolgálat szükségessége, illetve az atomfegyverek eltiltásának kérdésében. Majd így folytatta: — Különböző híreket hall az ember külföldi egyházakról, ahol állandóan vitáznak afelett, hogy bűn, vagy nem. bűn az atomfegyverek alkalmazása. Vannak még lelkészek, akik érvelni tudnak az atomfegyverek alkalmazása mellett. Én azt állítom, hogy ha az egyház nem tud világszerte egyértelmű döntésre jutni ebben a kérdésben, ez az egyház csődjét fogja jelenteni. Mert a kivűiva'ók fele is úgy tűnik a dolog, hogy maga az egyház sem tudja végeredményben, hogy mi bűn és mi nem bűn. A továbbiakban a hazai egyházi békeszolgálatról beszélt. Igen nagy kísértése sok evangélikus, református és más vallásé - lelkésznek is, — mond atta —, hogy a békeszolgálat egész kérdését egyedül az igehirdetéssel akarja szolgálni és elintézni. Nekem drága az evangélium hirdető- | sének ügye, azonban az a látásom, hogy sok lelkész a béke széleskörű szolgálata elől belemenekül az igehirdetésbe. Meggyőződésem szerint ez helytelen. A béke ügyét lehet és kell is az igehirdetésen keresztül szolgálni, de ezen túl, és aközben a keresztyén egyháznak és embernek sok minden egyebet is kell cselekedni a béke megőrzéséért. Az igehirdetéssel kapcsolatban van még egy megjegyzésem. Sok lelkész nálunk azzal fut el a békeszolgalat elől, I hogy a „tiszta igehirdetés” fontosságát hangsúlyozza. Állítom, hogy aki ma az aktuális etikai kérdéseket nem viszi be az igehirdetésbe — ezek között a béke kérdését is —, annak igehirdetése nem politikailag hiányos, (mint sokan szeretnék feltüntetni), hanem teológiailag hiányos. Mert az igehirdetésnek mindig szólni kell az aktuális etikai kérdésekről is. Nekünk azon a ponton kell feljavítani igehirdetésünket, hogy szolgálatunkat drága magyar népünk körében, —- de az egész világ érdekében is —, jó szívvel, jó lelkiismnerettel, örvendezve tölthessük be. , . " ■ 'X ■„ ■ • Dr. Esze Tamás, a református egyház főgondnoka hangsúlyozta, milyen fontos az, hogy bennünk növekedjék a béke iránti meggyőződés. Bennünk kell a döntésnek megszületnie, mert ezt a nagy ügyet másképpen nem lehet eredményesen szolgálni: Hecker Ádám metodista szuperintendens hangsúlyozta, hogy Isten azt a kegyességet, amelyben nincs irgalmasság, nem vállalja. Dr. Pálfy Miklós teológiai dékán hangoztatta, hogy a béke kérdéséről csak az beszélhet, aki szívből beszél. Rédey József református lelkész a külföldön tartózkodó Bartha Tibor református püspök üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlés felé. Az előadáshoz és nyilatkozat-tervezethez hozzászóltak még: Vujicsics Dusán, a görögkeleti szerb egyház esperese, Szabó László, a baptista egyház elnöke, dr. Filep Imre, unitárius lelkész, dr. Kiss Ferenc, a Szabad Egyházak elnöke, dr. Vargha Zsigmond, a debreceni református teológia dékánja, Komjáthy Aladár református esperes, Szabó Demeter, a magyarországi román ortodox egyház lelkésze, dr. Bucsay Mihály református kollégiumi tanár, Weltler Rezső evangélikus lelkész, dr. Kűri Lajos, a magyar ókatolikus egyház lelkésze, Tóth Péter református lelkész, Böjtös Sándor evangélikus lelkész, dr. Mak- kai Miklós református lelkész, dr. Berki Feriz adminisztrátor, Lehel Ferenc és dr. Kékén András evangélikus lelkész. A hozzászólások után a nagygyűlés egyhangúlag elfogadta az alábbi nyilatkozatot: „Atyámfiái, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csőik kedvesek, amik csak jóhírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok“ (Filippi 4,8). Pál apostol ebben az igében azokra az erkölcsi valóságokra irányítja figyelmünket, amelyek az emberi nemzetségnek közös értékei. A keresztyén hívő az igének eme intelme szerint nem zárkózhat el és nem maradhat közömbös az egész emberiséget érintő erkölcsi kötelezettségekkel szemben. Az emberiség legnagyobb közös erkölcsi értéke a béke. Ennek megóvása azok közé az igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves és jó hírű dolgok közé tartozik, amelyeknek szemmeltartását az apostol intelme keresztyén kötelességünkké teszi. A mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, úgy is, mint gondviselő Isten, nem a vérontásnak, hatalomvágynak és önzésnek Istene, hanem a békességé, szereteté és igazságé. Az 1959. esztendőben fel kell figyelnünk egy fontos mérföldkőre. Az idén van 10 éve annak, hogy a Béke Világtanács elkezdte tevékenységét. A béke érdekében voltak ugyan kisebb-nagyobb hatósugarú egyházi és egyéb kezdeményezések, de az egész világot, a különböző hitű, világnézetű, nemzetiségű és fajtájú embereket magába- ölelő világmozgalmat a Béke Világtanács indította el. Ez a világmozgalom sohasem volt szűkkeblű a keresztyén emberekkel szemben. Harcosainak sorában szívesen látott és lát hivő embereket, egyházi és vallási vezető személyiségeket. Isten iránti hálával tekintünk vissza az elmúlt esztendőkre. A háború rettenetességei nem szakadtak rá az emberiségre. Megköszönjük a tanításokat, figyelmeztetéseket, bátorításokat, amelyek ébresztették lelkiismeretűnket és erősítették bizakodásunkat. Hálásan tanultunk Barth Károly mesteri teológiai fejtegetéseiből a háború és béke kérdéseiben. Nagyra értékeljük Hromádka Józsefnek tudományos és szervező munkáját a népek barátsága érdekében. Szivünkig hatottak Schweitzer Albert megrázó szavai az emberi nemzetet fenyegető nukleáris ön- gyilkosságról. Magunkénak valljuk az Egyházak Világtanácsa evanstoni határozatát az atomfegyverek és a velük való kísérletezés ellen. Tisztelettel gondolunk Nyiko- láj metropolita szelíd bölcsességére. Niemöller Márton határozottságára, kínai keresztyén testvéreink forrólelkű békeszolgálatára, Iwand, Vogel és Gollwitzer professzorok teológiai megnyilatkozásaira. Különösen meleg testvéri érzésekkel emlékeznük a Prágai Keresztyén Békekonferenciára, amely a közelmúltban éppen nálunk, Debrecenben tartott gyűlést. A magyarországi keresztyén egyházak munkáit sem szabad felednünk. Az egyházak békeszolgálati szervei, báketa- nácsai, felsőbb és alacsonyabb szintű gyűlései, értekezései és tanácskozásai, egyházi vezetőink nyilatkozatai, igehirdetők sok bizonyságtétele és a hivek nem kevés könyörgése is megtermették gyümölcseiket. íme, mennyi szolgálat, mennyi biztatás, bátorítás, intés és figyelmeztetés. Menynyi nyílt kiállás, egyértelmű bizonyságtétel, amelyek mind a béke mellett emelnek szót! Az atomháború és hidegháború jogosultságát vélt teoió- giai érvekkel indokolgatók nagyon kicsiny és egyre fogyó csoportjától eltekintve ke- , (Folytatás a 2. oldalon.) Előkészület csendben A böjt előtti időszak második vasárnapja: Hatvanad va^ sárnap. (Előző cikkünkben foglalkoztunk a böjt előtti vasárnapok elnevezésével.) Ennek a vasárnapnak a jellegét is az egyházi esztendőnek az a szakasza adja meg, amelyben éppen vagyunk. Ez a szakasz pedig nem más, mint a keresztyénség másik nagy ünnepének, a húsvétnak előkészülete. Tehát ezeknek a vasárnapoknak igehallgató gyülekezete a nagyheti, nagypénteki és húsvéti eseményekre készül elő, a nagyheti és húsvéti igehirdetések meghallgatására és megtartására készül elő. Hogyan készüljünk, miből áll ez az előkészület? — E lősz ö r is úgy, hogy ezeknek a vasárnapoknak igehallgatásai közben mindig ügyeljünk arra: 'mire is készülünk tulajdonkeppen. Bár a böjt előtti időszak igéi nem mutatnak kifejezetten Jézus szenvedésére, halálára és dicsőséges feltámadására, bennük és rajtuk keresztül mégis Jézus Krisztus megváltói munkája áll előttünk. Még pedig úgy, hogy világosan megmutatják: Jézus Krisztus az egész embert megváltotta, egész életét, annak minden megnyilvánulását megújította. Ha ezt így látjuk és meghalljuk ezekből az igékből, akkor önkéntelenül is mindig előre nézünk, a nagyhét és húsvét felé, aholis végeredményében ez az egész embert megújító megváltás befejeződött, megpecsételődött Jézus áldozati halálában és feltámadásában. Másodszor: ez az időszak afokozottabb befelé fordulás időszaka. Mit értünk ezen? Azt, hogy meg kell vizsgálnunk magunkat és meg kell ismernünk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. De nem azért, hogy azután ezen édelegjünk, vagy szo- morkodjunk, tehát nem öncélúan, hanem azért, hogy nekünk, ilyen nagy bűnöseknek valóban nagy szükségünk volt és van arra a megváltói munkára, amelyben Jézus helyettünk, érettünk és miattunk magára vette bűneink büntetését, és kibékítette a haragvó Istent. Az, aki nem látja a maga bűneinek a sokaságát, az nem tudja meglátni és hinni a kegyelem nagyságát sem. Ezért írja Pál apostol: „... ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővöl- ködik.” (Km 5,20.) De ez a fokozottabb befelé- fordulás azt is jelenti, hogy nem fordulunk másfelé. Krisztus értünk folytatott megváltói harcát csak elcsendesedve, zavartalanul lehet figyelni, azért könyörögni és azt elfogadni. Nem hiábavaló az, hogy lapunknak ezt a számát a csendnek „szentelte” a szerkesztőbizottság. Ez a csend szükséges ahhoz, hogy a húsvéti evangéliumot: Krisztus feltámadott! Halleluja! — avval a hittel tudjuk fogadni, hogy így válaszolhassunk: az Ö feltámadása záloga a mi f e'támadásunknak. ötvened vasárnapján arról fogunk írni, hogy ez az időszak a fekezuttabb Isten felé fordulás ideje is. Juhász Géza D. dr. Vető püspök betegsége D. dr. Vető Lajos püspök kivizsgálásra a Kútvölgyi úti kórházba vonult. Imádkozó szeretettel kívánjuk egészsége mielőbbi teljes helyreállását.
