Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-10-04 / 40. szám
(tääxoos-". ű SVANS6UKJ6 * KŐW' kp. bérm. bp, m' XXIV. ÉVFOLYAM, 40. SZÄM 1959. OKTÓBER 4. ARA: 1,40 FORINT Az igazi béke reménységében! Valaki egyszer azt mondta, hogy az emberiség történetei a háborúk története. Valószínűleg igaza volt. Mert ha időn-1 ként elhallgattak is a fegyverek, nem volt igazi béke, legfel-i jebb az új háborúra való felkészülés időszakáról lehetett szó. j A közmondások általános emberi tapasztalásból születtek.! Gimnazista korunkban meg kellett tanulnunk jó néhány köz-\ mondást latinul. Nem volt véletlen, hogy a legelső megtanu-\ landó szentenciák között ez szerepelt: Si vis pacem, parai bellum. (Ha békét akarsz, készülj a háborúra.) Ügy tartják, hogy a közmondások nemcsak általános emberi tapasztalásokból születnek, hanem mindig valamiféle bölcsességet is hordoznak. Nos, a mi nemzedékünk — amelyik két világháború szörnyűségeit átszenvedte — a maga bőrén tanulgatta meg, miféle is ez a bölcsesség. Lövészárkok, tetvek, srapnel, gázégette, kiköhögött tüdő, papírbakancs, csalánruha, korpakenyér, letarolt vetés, leigázott országok, üszkös romok, náci koncentrációs táborok: Mauthausen, Dachau, Buchenwald, Lidice, égő házak és égő emberek, hirosimai pokol! Ez lett abból, amikor a fegyveres hatalmak, majd Hitler „békét akartak”, s ezért készültek a háborúra. Ez a bölcsesség a tébolyult agy bölcsessége, vagy a Sátán bölcsessége! A második világháború befejezése óta eltelt csaknem másfél évtized alatt ugyanez a „bölcsesség” szörnyszülöttet hozott a világra. Béke ugyan a neve, de ez csak álnév. Valóságában hidegháborúnak hívják. A szentencia a régi: ha békét akarsz, készülj a háborúra. Egészen a háború szakadékénak a széléig táncolj. Állítsd a legborzalmasabb pusztulás szolgálatába Isten drága ajándékát: az észt és édesgyermekét: a tudományt. Ne az életért, hanem az élet ellen kísérletezz! Nem baj, ha a Várandós anyák szívét összeszorítja a félelem és megmérgezi gyermekváró örömüket az aggódás, nem lesz-e atomsugárzás miatt torzszülött a gyermeke. Nem baj, ha a békére, a biztonságra vágyó emberek nem mernek holnapot tervezni, jövőt építeni! Nem baj, ha a népek érintkezését megmérgezi a bizalmatlanság! Nem baj! Fitogtatni kell az erőt, s erővel szemben még nagyobb erőre kell törekedni. Egy dologgal lehet csak a békét biztosítani, és ez: az erő igazsága! Ha békét akarsz, készülj a háborúra! A fegyverkezési hajsza lármájába azonban az elmúlt Csaknem másfél évtized alatt belecsendült egy nemesebb, egy tisztább hang is. Ez valóban az emberség és az emberi bölcsesség hangja: ha békét akarsz, készülj a békére, küzdj, harcolj a békéért! És ez nemcsak az emberség, hanem az egész, igazán békére és az igazi békére sóvárgó emberiség hangja. Nem véletlen, hogy ezt a hangot nemcsak a maguk, hanem az egész jóakaratú emberiség nevében leghangosabban és legtisztábban azok mondták ki, akiknek valóban érdeke, akiknek mindennél drágább a béke, mert érdekli őket és mindennél ‘drágább számukra az ember. Ezek pedig a szocializmust építő népek fiai. Ök tudják, hogy a háború árnyékában megbénul az igazán nagyot alkotni akaró lendület és erő; tudják, hogy a népek végtelen anyagi és szellemi javait nem a rombolás, hanem az építés szolgálatába kell állítani; tudják, hogy az emberiség jövendőjét nem szabad bűnös könnyelműséggel erőre, az erő bizonytalan és az erőviszonyoktól függő igazságára építeni. Ha erőre épülhet a világ holnapja, az nem az erő igazsága, hanem csak az igazság ereje lehet! Az atom- és hidrogénbomba-kísérletek árnyékában, a félelem és bizonytalanság, a nemzetközi légkört megfertőző bizalmatlanság ködén át a háború fenyegetettségében élő százmilliók szemében mégis felcsillant az igazi béke reménysége. A Szovjetunió kormánya javaslatot tett az ENSZ-ben általános és teljes leszerelésre és annak hatékony ellenőrzésére. Ennek elfogadása és csakis ennek elfogadása jelentené, hogy végre ráköszöntött a háborúk nyomorúságában oly sokat szenvedett emberiségre az állandó, az igazi béke! H. G. Wels írja valahol: „... minden állandó béke összefüggésben van egy tényleges uralommal.” Milyen uralommal lenne összefüggésben az általános leszereléssel felvirradó állandó, igazi béke? Ebben az igazi békében erőszak helyett uralomra jutna a józanság. A népek vitás kérdéseiben nem a fegyvereké lenne a döntő szó, hanem tárgyalásokon a bölcs belátás és emberi józanság lenne az ellentétek megoldásának útja. Uralomra jutna az erő igazsága helyett az igazság ereje. A tudós nem hathatósabb halálos fegyver előállítása céljából hajolna a lombikja fölé, hanem a betegség és betegségokozta halál ellen búvárkodna a „győztes fegyver” kutatásában, hogy csak leírásokból legyen majd egyszer ismerős a gyakorlatban már akkor elő sem forduló sok olyan betegség, amivel szemben ma csaknem tehetetlenek vagyunk. Uralomra jutna az egészség. Felszabadulnának hihetetlen összegek, javak és energiák, amik ma még a hadikiadások végtelen folyamába ömlenek, és az egész emberiség jólétére bőségesen elegendők. Megszűnne a szegénység, a nyomor, az éhínség. Uralomra jutna a jólét. Es lehetne felsorolni végtelen sorokban azt a távlatot, amit az állandó és igazi béke nyitna az emberi boldogulás és boldogság számára az általános és teljes leszerelés nyomán. Uralomra jutna az emberség, a derű, a bizakodás, a biztonság, a békés alkotómunka, uralomra jutna az élet. Egyszóval tényleges uralomra jutna Isten szándéka az ember földi élete felől. Az a szándéka, amellyel az embert teremtette, amellyel a teremtett világot az ember javára odaszánta. Az a szándéka, amelyet nyilvánított nemcsak néhány éven vagy évtizeden át, hanem közölt próféták és apostolok által, amelyet kijelentett Krisztus által és Krisztusban. Felragyogott a politikai élet egén is az igazi béke reménysége. Az a keresztyén, aki mcgvalósulhatásában hinni nem tud, Istenében és Megváltójában, az Ö ígéretükben nem tud, hinni. Az a keresztyén, aki ezért a békéért minden visszahúzó erővel szemben nem küzd, Urának nem engedelmeskedik és nem veszi i molyán élő Ura biztatását és köszöntését: Békesség néktek.* Gádor András „a. Jertek, menjünk fel az Ür hegyére és a Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket, az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Ür beszéde Jeruzsálemből. És sok népek között ítéletet tészen és megfed erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká: nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott. (Mikeás könyve 4, 2—4.) A világ határvonalhoz érkezett Az igazi keresztyén egyház, | az igazi keresztyén ember az emberiség nagy kérdései mellett sohasem ment el némán. Szót kért és hallatta szavát, amikor a népek nemzeti függetlenségükért, szabadságukért szálltak síkra, s amikor az elmaradott népekkel embertelenül bántak, nem nézhette tétlenül az emberi igazságtalanságot, az elnyomást, a kizsákmányolást. A mi korunkban is hallatja szavát, sőt egyre világosabban, az ún. tömegpusztító fegyverkezés kérdésében. Sőt ma Isten megsokszorozta népe, egyháza felelősségérzését és tudatát, amikor olyan nyilvánvaló és egyetemes a veszedelem. Nem kevesebb, mint tíz esztendeje már az egyházak felelős vezetői és igen széles rétegben igehirdetői és egyszerű hívei is az evangélium és hit erejével fáradoznak a békéért. Természetes, hogy ez a kérdés nemcsak a hivő emberek kérdése. A halál és a pusztítás veszedelme egyaránt fenyeget minden embert. A katasztrófától való félelem és aggodalom egyaránt mozgat hivő és hitetlen embert és közösen próbálják távoltartani a tűzzel játszók kezét. Ezekben a napokban pedig érezzük, hogy az emberiség tör- ténelmjében új szakasz kezdete bontakozik ki. A népek felelős vezetőinek asztalán olyan javaslat fekszik, amely elkerülhetővé teszi a háború kitörését, és amely új élet perspektíváját nyitja meg. Hogyne örülnénk szívből és hogyne imádkoznánk még buzgóbban azért, hogy ezt megértsék és bizalommal kezeljék. Hiszen a mi vágyunk és Imáink első nagy és komoly eredményét is látjuk benne. Elhangzott a javaslat: teljes leszerelés. Ez a javaslat a népek, az emberek millióinak szívében régi vágy. A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, Hruscsov az ENSZ előtt elmondott beszédében ezt a vágyat, érzést így foglalta szavakba: „A népek évszázadokon át arról álmodoztak, hogy megszabadulhatnak majd, a pusztító hadviselési eszközöktől. Az emberiség legjobb elméi, kiváló közéleti személyiségek és államférfiak, a dolgozó emberekhez legközelebb álló pártok követelték a leszerelést és foglaltak állást a leszerelési követelések védelmében. A világ azonban évtizedek óta leszerelés helyett lázas fegyverkezési hajszában ég. Őszinte szívvel senki sem állíthatja, hogy a fegyverkezési hajsza elősegítette volna akár- í csak egy, talán a legegyszerűbb nemzetközi kérdés megoldását ... A világ határvonalhoz érkezett! Oly sok gyúlékony anyag halmozódott fel, hogy elég egyetlen kis szikra és bekövetkezik a katasztrófa.” Valóban, ezek a mondatok millió szív diktálta mondatok. Isten eddig megőrzött bennünket az újabb háború borzalmaitól. Mennyi hálára kötelezett vele! De nem tehetünk mást, mint még több hittel, még több buzgósággal forduljunk hozzá, hogy ne engedjen senkit felelőtlenül a „válaszvonalon” a háború felé lépni. Munkálja továbbra is egyházában a törekvést, a munkát, a vágyódást a béke iránt, hogy az életnek ez a mozgalma elűzze végleg a fegyverek és gyilkoló eszközök rémét. Szívünk minden reményével, Istenbe vetett bi- zodalommal várjuk, hogy ezt egyre többen megértsék és a vágy valósággá legyen. A valóságnak az új talaján pedig növekedjék az új, a jó: több kereset, több nyugdíj, több kenyér, több lakás, több iskola, több kórház, egyszóval a ’ nagyobb jólét. Isten segítsen minden felelős vezetőt a „határvonalon” innen maradni és teremtse meg a béke jó lehetőségeit az egész világon. Rédey Pál Á béke rendjét szerződésekkel kell biztosítani A közelmúltban hazánkban járt Günther Wirth, a Keresztyén Demokrata Egységpárt elnökségi tagja, a Prágai Keresztyén Békekonferencia résztvevője. Günther Wirth lapunk munkatársának feltett kérdésére az alábbi nyilatkozatot adta: „A genfi külügyminiszteri értekezlet, Hruscsov szovjet miniszterelnök amerikai utazása és a Szovjetuniónak az ENSZ-ben előterjesztett leszerelési javaslata után minden ország közvéleménye és minden nép úgy látja, hogy reménység van arra, hogy megvalósuljon a világban a tartós béke. A német polgári politikus, Stresemann, a húszas években beszélt arról — Locarnót tartva szem előtt —•, hogy „ezüstcsík látható a látóhatáron”. Ez az „ezüstcsíkos” reménység csalókának bizonyult, hiszen Locarnóban az a politikai magatartás öltött testet, amely szovjetellenes volt és minden gondolata a polgári társadalmi rendnek a megmentésére irányult. A tartós békerend megteremtésének egyetlen feltétele ma az, hogy elismerjék az államok a szovjet politikának a békés egymás mellett élésre vonatkozó törekvését és gyü- mölcsöztessék az abban rejlő lehetőségeket az emberiség szellemi fejlődésében, a nemzetközi kapcsolatok és az emberi találkozások kiformálásában. Ilyen körülmények között rendkívül nagy jelentőségű, i hogy a Prágai Keresztyén I Békekonferenciának a 2. ülése Újjászületési zsoltár A napsugár Tavaszt üzétől, Ha a parancs Megjött az égből S gyökérből gallyig Fut a nedv: A tölgyrügy is Ledobja régi Zörgő, rezgő Megszáradt téli Lombját — s tavaszi Lesz a kedv. A Szentlélek Áldott tüzétől, Űr irgalma És kegyelméből, Tisztulásig ha Jut a hit: Óemberünk Lehámiik rólunk, Űjjá leszünk És jó kovászunk Keleszíi az Űr Fiait. Fű, fa, virág, Űjjászüit lélek Kivirul és Él Istenének, Ha új tavaszt ért Életed: Virágozz, nőjj És gyümölcsözzél, Mcgigazulj A tölgykeresztnél És nyerj majd öt ók Életett Kubacskhay Béla olyan szempontokat dolgozott ki a béke biztosítására vonatkozólag, amelyek megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Szerződésekkel kell megteremteni a tartós béke rendjét — ez a Prágai Konferenciának az a formulája, amelynek a fontosságát nem lehet eléggé nagyra értékelnünk. Ez a formula pontosan és szabatosan írja le a világbéke belső és külső távlatait. Különösen a világbéke belső távlatai mutatkoznak meg a béke rendjének a fogalmában: az emberek kiengesztelő- dése egymással és az emberi kapcsolatoknak az egészséges kialakulása. Abban a megállapításban pedig, hogy a béke rendjét szerződésekkel kell biztosítani, megtaláljuk a világbéke külső dimenzióját: olyan nemzetközi kapcsolatoknak a megteremtését, amelyeket a béke és a népek barátságának a szelleme hat át. A „szerződésekkel biztosított tartós béke rendjének” a formulája, ahogyan ezt a Prágai Keresztyén Békekonferencia kidolgozta, maradéktalanul megfelel a politikai békés egymásmelleit élés távlatainak és az elé a választás elé állítja a világ keresztyén- 5 ségét, hogy hogyan dolgozhat ’ valóban és tettekkel és min- : den következmények szem i előtt tartásával a békéért.“ Kegyesemből — Imit éltei Vannak olyan helyzetek* amikor látszólag elfeledkezünk a legfontosabb, a leglényegesebb dolgokról és valami időszerű esemény, kérdés foglalja el érdeklődésünket. A közeli napokban is volt erre példa. A földön élünk s ez a mi kis földi világunk, az emberiség ügye a legfontosabb a mi számunkra. Ezzel törődünk a legtöbbet, ez foglalkoztat bennünket a leginkább. A napokban mégis mintha elfeledkeztünk volna jó öreg földünkről s napok hosszat az idegen, a tőlünk messze levő hold lett a „sztár”, az elsőszámú beszédtéma. Róla vitatkoztunk, miatta nyitottuk ki a lexikonok lapjait s közben azt lestük, hogy vajon mi történik a rakétával, amely látogatóba indult j,halovány” útitársunkhoz. Ez a mindenek elé kerülő érdeklődés azonban nem jelentette azt, hogy valóban elfeledkeztünk volna a legfontosabbról: arról az egyszerű tényről, hogy a földön élünk. Már csak azért sem feledkezhettünk el erről, mert végeredményben a föld az a biztos alap, ahonnan elindult, elindulhat az ember világűrhó- dítő útjára. Csak annyi történt tehát, hogy a lábunkat biztos talajon érezve, a csillagvilágok felé fordult a szemünk. Valahogy hasonlóképpen van ez a mi egyházi életünkben is. Az utóbbi tíz esztendő legjelentősebb — Isten által adott — felismerése volt az, hogy nekünk, keresztyéneknek a felebarát, népünk és az emberiség ügyét kell szolgál? nunk. Erről a szolgálatról szól az igehirdetések jórésze, erről írunk a legtöbbet újsá-, gunk hasábjain és erről te? szünk bizonyságot minden lehető alkalommal. Tesszük ezt azért, mert ez a szolgálat ma a legfontosabb a mi swmsusak- ra. A szolgálatnak ez a sokszor, minden más elé való kerülése azonban nem jelentette, nem jelenti azt, hogy elfeledkeztünk volna egyházunk legalapvetőbb tanításáról: a kegyelemből, hit által való meg- igazulás tanításáról. Már csak azért sem feledkezhettünk meg róla, mert meg vagyunk győződve arról, hogy egyedül Isten kegyelme, a Szentlélek által Tőle kapott hit által nyerhetünk üdvösséget s e kettő az a biztos alap, ahonnan elindulhatunk az embert, az embervilágot szolgáló élet- u tankra. Az történt tehát, hogy a lábunkat a kegyelem és a hit biztos talaján érezve, a másik ember, az e-ész emberiség szent ügye felé nyílt ki a szemünk. S tegyük még hozzá, hogy hitünk szerint éppen így értettük meg igazán azt, amit Pál apostol a kegyelemről és a hitről mond. íRómai levél 3, 21—31.) Vámos József
