Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

BEIKTATTÁK RÉDEY PÁLT Rövid néhány hét leforgása alatt ez már a negyedik lel­késziktatás Budapesten. A lelkésziktató eljárás — isten- tisztelet és ünnepi közgyűlés *-> minden lelkésziktatásnál ugyanaz. Zsúfolt templomok­ban mondja el az esperes az igehirdetését, az oltár előtt ott áll az új lelkész, aki Ür- vacsoravétel után hallható nyilatkozattal elkötelezi ma­gát a szolgálatra, átveszi szol­gálatának forrását, a Bibliát, a templom kulcsát és a lel- készi hivatal pecsétjét: igehir­detői és hivatali tevékenysége szimbólumait és az egész gyü­lekezetét: lelkipásztori hivatá­sának munkaterületét. Ez után a beiktatott lelkész megtartja új szolgálati helyén első ige­hirdetését. Az ünnepi közgyűlés dolga, hogy a lelkészt állás betölté­sének törvényességét és az iktatás tényét jegyzőkönyvbe foglaltassa. Köszöntik az új lelkészt, aki az üdvözlésekre válaszol, és... megtörtént az iktatás. Ilyen rövid, száraz és rideg tudósításban számolnánk be a tárgyilagos cím alatt a fe­rencvárosiak szeptember 20-i, délelőtti ünnepéről is, ha a lelkésziktatás valóban csak , ennyi lenne. De több ennél! Mindenütt több, de különösen több a mostanában Budapes­ten beiktatott lelkészek eseté­ben. Több, mert az ismétlődő, mindig azonos lelkésziktatási eljárásban Isten azt az újra és újra ismétlődő és mindig azonos kegyelmes jóságát nyilvánítja, amellyel néki gondja van az egyházára, gon­doskodik arról, hogy legyenek Igéjének hirdetői, hogy az egyház betölthesse hivatását, Isten igéjében reábízott szol­gálatát, ebben a világban, ezért a világért. „Itt Budapesten a lel­késziktatásnak különös jelentősége is van — mondotta a beiktatott Rédey Pált üdvözlő egyik felszólaló —, éspedig az, hogy olyan lelkészek le­gyenek a fővárosban, akik értik és segítik az egyházi vezetőségnek azt a törekvését, hogy egy­házunk egyház legyen a szocializmusban, a szocia­lizmust építő Magyaror­szágon Istennek engedel­meskedve szolgálja né- ' pünket jó és Istennek kedves célkitűzéseinek el­érésében.” dó bizodalmunk van ah­hoz, hogy Rédey Pál, a be­iktatott új ferencvárosi lel­kész érti és segíti egyházun­kat és annak vezetőségét eb­ben a törekvésben. Bemutat­juk őt. bár a legszélesebb körben ismert lelkészek közé tartozik. Előző szolgálati he­lyén. a diakóniánál ország­járó lelkész volt. Az új lelkész útja... Rédey Pál Budapesten szü­letett 1923-ban. Itt végezte középiskoláit és a teológiai tanulmányok után itt kezd­te lelkészi szolgálatát is. Fe­rencvárosban volt először segédlelkész, majd hódmező­vásárhelyi adminisztrátorsá- Ba után újra Ferencvárosba rendelte segédlelkészül a püspök. Aztán Deák téri se­gédlelkész. majd 1953-tól déli egyházkerületi lelkész. Innen a diakóniához kerül szolgálatié telre, igazgatja az egyház üdülőit. „Autós lelkész“, aki először a püs­pök kíséretében, majd a szeretetszolgálat képviseleté­ben az egyházkerület, — ha nem az egész ország — szin­te minden gyülekezetében megfordult. Az autó volánja mellől került most a ferenc­városi gyülekezet — első szolgálati helye — kor­mánykerekéhez. Á beiktatás... Koren Emil esperes ikta­tása igehirdetésében (I. Thess. 4. 9—12) frigykötésnek ne­vezte a beiktatást, lelkész és gyülekezet fr' ' Mind­kettőjük — lelkész és gyüle­kezet — szívét kereste, — hisszük meg is találta — csendes. meleg tanítása. A frigynek alapja — mondotta az a szeretet, amire Isten maga tanít: az atyafiúi sze­retet. a testvérszeretet. Isten erre épít a maga munkájá­ban mindent. Nincs keresztyén élet és nem lehet keresztyén az ember szeretet nélkül. Sokszor akarunk elbújni po­litikai. vallási vagy más sán­cok mögé. hogy ne kelljen szeretetben ép szeretetből él­ni. A szeretet alapján álló gyülekezet gyarapodó gyüle­kezet. A gyarapodás nem „hű-hó“, nem duzzadás, hely- foglalás. gyarapodás a világ­ban. hanem gyarapodás a szeretetben, igehallgatásban, engedelmességben. Élet a gyarapodás, s ahol ez nincs, ott bekövetkezik a gyüleke­zeti halál. Csendes életben folyik a gyarapodás. A bi­zonyságtevő élet halk élet. Jézus sem azt nézte, mi a pozíciója ebben a világban, hanem azt, hogy hova, ki­hez juthat el a szolgálatával. Az egyház ma lekerült arról a pódiumról, ahova Nagy ' Konstantinus juttatta. Arról a pódiumról, ahol az volt az igény, hogy a templom le­gyen a legmagasabb pontja a falunak és a paróchia le­gyen a legszebb háza. Az egyháznak ma nem a pozí­cióját. hanem a szolgálatát kell keresnie. A magunk dol­gát végezzük. Sokat vitatják a lelkész szavát. De nem a hívek véleménye a fontos, hanem a „magunk dolga”: az az ügy, melyet rámbízott Isten, az én gazdám. Keze­tekkel dolgozzatok: A lelkész szolgálatának lüktető köz­pontja a gyülekezet és a templom. Minden szolgálat­ra legyen a maga személyé­ben kész. Nem jogi elv, ha­nem való igaz, hogy köz- szolgálatunk alapja és mag­ja a gyülekezet. Igehirdetést végezni, megrendült szívet megvigasztalni nagyobb do­log. mint egy ország evan- gélikusságát vezetni A ki- vülválók iránt tisztességesen viselkedjetek. Az igehirdető és az egyház szeretetben gyarapodó. halk szolgálata gyümölcsözik kifelé a világba. Ügy kell szolgálnunk, hogy szolgálatunk révén boldogabb legyen a világ. „Ügy járj a világban — for­dult az esperes a lelkész felé —, hogy becsüljenek szolgálatodért a világban, és úgy nézz a világra, hogy megbecsüld annak szolgálatát. E nélkül hűtlenek vagyunk Isten szeretet éhez.” Az első igehirdetés ... Krisztus az ő egyházának a szolgálat dicsőségét szán­ta! Ebben foglalható össze a beiktatott lelkész első ige­hirdetése (Mt. 20, 20—28) Jézus Krisztus az embe­rért jött, az emberért szolgált. Amikor az egyház erről az útról letért, vagy letér és szolgálat helyett a dicsősé­get keresd ebben a világban, akkor a krisztuskövetés út­járól tért, illetve tér le. Ilyenkor Isten sújtó ítélettel tereli vissza egyházát a szol­gádat útjára. Egyházunk 1945. óta Isten útmutatása — és botja — nyomán ke­rült vissza a szolgálat útjá­ra. Ma az egyháznak a maga szolgálatában újra és új­ra fel kell fedeznie a fogalmak zűrzavarában elveszett embert. A há­zastársban, a gyermekek­ben, a társbérlőben, a munkatársban fel kell fe­dezni a Krisztusnak leg­drágábbat, az embert. Az lesz az egyház becsülete, ha ezt megteszi, és az újra felfedezett embert Krisztus példája nyomán áldozatosan szolgálja. Erre az útra lép — mon­dotta — mint ferencvárosi lelkész is, és kérte a gyü­lekezetét, tartson vele ezen az úton. „Adja Isten, hogy ez a szolgálat legyen a mi dicsőségünk!” Az ünnepi közgyűlés... Az ünnepi közgyűlés for­mális cselekménye után az egyházi testületek, intézmé­nyek, lelkészek köszöntésé­nek nagy száma és elismerő meleg hangja, nem kevésbé a hazai és külföldi táviratok nemcsak azt igazolták, hogy az új lelkészt nem kell sze­mélyében bemutatni, de azt is, hogy megbecsült az a szolgálat, amit egyházunk­ban eddig végzett és biza­lomra jogosító az is, amit Ferencvárosban most kezd. A beiktatott lelkészt kö­szöntötték: Hajas Gyula fel­Gyülekezet a szeretet pergőtüzében ügyelő, a ferencvárosi gyü­lekezet, Benczúr László püs- ] pöki titkár az egyházkerület | és a vidéki szolgálaton levő j Káldy Zoltán püspök, dr. { Ottlyk Ernő e. i, dékán | a Teológiai Akadémia, Gá­dor Adrás az egyházmegye, az egyházmegye lelkészi ka­ra és a Sajtóosztály, Muncz Frigyes a Szeretetintézmé- nyek, dr. Kékén András az Evangélikus Békebizottság és a Deák téri gyülekezet nevében. A kőbányai és a kispesti egyházközségek fel­ügyelői gyülekezeteik kö- sáRntését hozták. Meleg sza­vakkal üdvözölte az új lel­készt a Nagy várad-téri re­formátus egyház lelkésze és dr. Berki Feriz protoierej, a magyar ortodox egyház- községek esperes adminiszt­rátora. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő táviratán kívül még mintegy negyven levél és távirat hozta az áldáskí­vánásokat. Táviratot küldött Szabó József püspökhelyet­tes, Várady Lajos, Halász Béla, Lágler Béla, Mekis Ádám, Sikter András espe­res, számos evangélikus és református lelkész. írásban köszöntötték a lelkészt Má- lyusz Elemér, dr. Szentey Já­nos r. k. plébános, az izrae­lita hitközség nevében Do- mány Ernő. Az üdvözlések sorában dr. Bojtor György, a IX. kerü­leti Tanács V. B. elnökének levele az egyház szolgáló útjának egyházon kívüli meg­becsüléséről is tanúskodik. Határon túlról küldte el kö­szöntését K. Wiesner lipcsei teológiai professzor, D. dr. E. Hertzch jénai teológiai dékán, H. Rausch lipcsei, W. Sachse Kötlen—Anhalt-i, Peniczka kittendorfi, YV. Mei- necke lipcsei lelkész. Erősítse Isten a ferenc­városiak új lelkészét, hogy az üdvözléseket megköszönő szavai után hűséges szolgá­lata is legyen „az újra fel­fedezett ember” javára. Külföldi egyházi hírek NÉMETORSZÁG A Németországi Evangé­liumi Egyház zsináta 1960 februárjában tartja, legköze­lebbi ülését — határozta el a NEE legutóbbi tanácsülése. Ugyanitt megbeszélték a Né­metországba meghívott orosz- országi orthodox egyházi kül­döttség látogatásának útiter­vét is. * Sajtókonferenciát tartott Ber^nben az „Engesztelődés jelei” elnevezésű mozgalom. A mozgalmat dr. Kreyssig magdeburgi egyházi elnök hívta életre az elmúlt évben. Célja, hogy az engesztelődés útját keresse azokkal a né­pekkel, amelyek az elmúlt há­borúban a németektől különö­sen sokat szenvedtek.” Gon­dolkodásunk megváltozását tettekkel kell megbizonyíta­nunk” — mondotta a. sajtó képviselőinek dr. Kreyssig. A mozgalom felekezeti különb- ‘ség nélkül minden német em­ber lelkiismeretét szeretné megmozgatni. Eddig Hollan­diában és Norvégiában léte­sült ilyen önkéntes munka­tábor: egy hollandiai szige­ten építenek a német önkén­tesek üdülőt munkások szá­mára s Norvégiában épül egy otthon gyengeelméjű gyerme­kek számára. — Megbeszélé­sek folynak a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelor­szág illetékes hatóságaival is hasonló akciók megvalósítása érdekében. — A mozgalom nem akar valamiféle „jóváté­tel” lenni, hangoztatta dr. Kreyssig, csupán jelét akarja adni a németség lelkületbeli megváltozásának s békeakara­tának. örömmel közöljük ezt a hírt. Attól tartunk azonban, hogy e tiszteletreméltó kezde­ményezés „jeleit” félelmetes módon beárnyékolják azok a másféle jelek, amik az Ade- nauer-Németország javíthatat­lan támadókedvéről, faji és nemzeti gyűlölködéséről, hó­dító étvágyáról tanúskodnak. Még nagyon sokat kell fára- dozniok a béke és megbékélés németországi híveinek — s közöttük az egyházi emberek­nek is — amíg komoly ered­ményeket érhetnek el az újra­éledő náci német szellem le­győzésében. Vasárnap este istentisztelet keretében iktatta hivatalába Várady Lajos budai esperes a budahegyvidéki gyülekezet új lelkészét, Zoltay Gyulát. Ennyi a rövid hír. Talán nem is kellene többet szól­nunk róla. Ezt megelőző ese­ményekben mindenesetre van­nak olyan vonások, amelyek elgondolkoztatóvá teszik, nem emeljük-e jelentősége fölé ezt a hírt, ha riportot is írunk róla. De ami ezen a beiktatáson történt, az elosz­latja az aggodalmat. Az egyik üdvözletét mondó lelkész megrendültén vallotta, hogy Isten szeretetének nyilván­való és megremegtető győ­zelme zajlott le szemeink előtt. A hirdetett ige győzött és magával ragadott ezen az estén. Egy felkavart és nyugtalan gyülekezetben indult szolgá­latra az új pásztor. Ez tük­röződött Várady Lajos espe­res beiktató igehirdetésében, amelyét Mlkeás 8, 6 alapján tartott. Rendkívül őszinte, le­leplező és gyógyító szavakkal szólt mindarról, ami ebben a gyülekezetben az utóbbi hó­napokban történt. S az út, amely felé mutatott: a sze­retet. „Szeresd az irgalmassá­got: Jézus Krisztust — mondotta az új lelkész felé — és rajta keresztül azt az embert, akit meg­váltott: a gyülekezet tag­jait, azokat akik öröm­mel várnak és remény­séggel, s azokat is, akik megriadt szívűek.” Belső vonásokat is húzott a gyülekezet arcán és soka­kat talált el, amikor így be­szélt: „Vannak, akik azt mond­ják, hogy csak semmi po­litikát az egyházban! Ez a naívság és rövidlátás szava. Mikor akarjuk ész­revenni, hogy szocialista országban élünk?! Meg kell látnunk, hogy mai helyzetünkben is van az egyháznak olyan szolgá­lata, amely országra és világra szóló. Az életért s a békéért vállalt szol­gálat ez. De ez már teoló­gia és nem politika!” BE KELL MUTATNUNK Zoltay Gyulát, az új lelkészt, aki ezután ar szószékre lé­pett. Alacsony, sötét hajú, karakteres arcélű, mélyre te­kintő ember. 41 éves. Apja falusi gazdálkodó volt, míg meg nem rokkant. A 12 éves gyermek a tanulás mellett tanítással családfenntartóvá válik. Már teológus, amikor édesanyja postamesternő lett. 23 éves korában, 1941-ben szentelték lelkésszé. Segéd- lelkészi szolgálatait Kemenes- hőgyészen, Bakonycsernyén, Sopronban, Kaposvárt, Szek- szárdon és Bikácson végezte. Utóbbi helyen német nyel­ven is. 1944-ben nősült. Felesége a torony mellől jött: teológiai tanár unokája, papleány. Olyan, aki könnyek között is mindig mosolyog. Kevesen képesek erre. Három fiúgyer­mekük van. Parochusként 1945 óta Ba- konyszentlászlón, Vasason és Tiszaföldváron állott szolgá­latban. Utóbbi helyen eszten­dők óta esperes. Szolgálata folytonos építésben telt el. Vasason templom nőtt mun­kája nyomán. Tiszaföldváron templomot, majd parochiát renovál. És motorkerékpár mindenütt: végtelen szórvány- utak, kallódó lelkek, ország­utak pora, téli fagy és nyári hőség. Mindemellett hallatla­nul pontos szolgálat. Utolsó betűig kidolgozott és leírt igehirdetések, elmélyült teoló­giai munka, kimutatásokkal bőven illusztrált pontos évi jelentések. AZ ATYAFIÜI SZERETET nagy parancsa melegítette át beköszöntő igehirdetését, ame­lyet I. Thess. 4:9—12 alapján tartott. Szívre talált és alá­zatos jóságot hordozott. Hadd idézzünk részleteket belőle. „Vallom, hogy a szeretet- ről nem beszélni kell, ha­nem — megélni azt! Ez pedig kettő! Mert mit ér, ha a szeretetről remekbe­szabott, pompásan fel­épített igehirdetéseket fogtok hallani tőlem, de szolgálatom mellett meg- hidegülnek a szívek! Mit ér, ha a beiktatás ünne­pélyes perceiben szívére ölel engem a budahegyvidéki gyü­lekezet, de szeretetlenségével és hideg közönyével, vagy pusztán, művelt emberek ud- variaskodó gesztusaival, gyer­mekszobák önfegyelmével — megoltja bennem a Lelket!?“ „A pásztori szolgálat re­ménysége a hitbeli gyara­podás. A megszentelődés- röl van tehát szó. Ezt a kérdést a keresztyén gyülekezet általában nem szokta komolyan venni. Elin­tézi azzal, hogy a Hegyibe­szédnek az a kívánalma: le­gyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes — túl magasra emelt mérce. Földi ember vagy egyáltalában nem éri el, vagy csak Isten Leikétől megáldott emberek­nek adatik meg. Talán közelebb jutunk a lényeg megértéséhez, ha uta­lunk Kierkegaardnak egy mondatára, amelyet közvetlen halála előtt mondott övéinek: szükséges, hogy Istenhez olyan közel jussunk, amennyire csak 'lehetséges. Ez pedig nem más, mint fokról fokra történő gyarapodás, amelyről az apos­tol beszél. Ami tehát tőlünk megkí- vántatik, az nem valami be­fejezett eszményképe a töké­letességnek, hanem mindig csupán a következő lépést jelenti. Azért imádkozom az / én Uramhoz, hogy a következő lépést mindig elsősorban én tehessem meg. Nem várok maradéktalan bizalmat, sem előlegezett szeretetet senkitől addig, amíg ezt a soron kö­vetkező lépést én magam meg nem tettem!“ A KIVÜLVALOK MEGBECSÜLÉSE „Igehirdetői és pásztori szolgálat gyümölcse ter­mészetszerűleg a csendes életfolyás, a kívülvalók megbecsülése. Más szóval: valami olyan szolgálat, amelynek eredmé­nyeképpen keresztyén életünk nem csupán befelé fordul. A zártkörű keresztyénség nem kedves a mi Urunk előtt! Ha az a világ, amelyben élünk, amely figyeli keresztyén éle­tünket, csupán inkluzivitást lát, joggal sajnálkozhat felet­tünk és lenézhet minket, mint olyanokat, akik felett eljárt az idő, akikről nem csekély bosszankodással veheti tudo­másul, hogy nem erre a világ­ra valók.“ „Tudjátok-e, hogy ez a vi­lág, amellyel ezer szállal ösz- szeköt a mindennapi ' élet, milyen hihetetlen nagy türel­met tanúsít velünk szemben? Gyökeresen más az élet végső kérdéseiről vallott felfogá­sunk, gyökeresen más a vi­lágképünk, gyökeresen más távlatokban nézik az embert és mindazt, ami van, létezik és él, és mégis: nem mondják azt, hogy el veletek keresz­tyének, ti csak tehertételei vagytok az általunk épített világnak. Türelemmel visel­tetnek irányunkban, belátják azt, hogy hitbeli meggyőződé­sét mindenkinek szabadon kell követnie. Keresztyén ma­gatartás volna az, ha türe­lemre türelmetlenséggel felel­nénk? Együttmunkálkodásri való készség helyett sündisznó- állásokba merevednénk? Ha mérgezett nyilakat lődöznénk azok felé, akik őszintén meg­mondják a maguk látásait és hajlandók velünk össgefogni az emberiség nagy kérdéseinek megoldásában?“ „Akik velem ebben egy­nek vallják magukat, azok " bátran folytassák tovább csendes életüket, éljék nyugodtan Istennek tetsző életüket és higgyék el nekem, hogy üdvösségünk nagy kérdése nem szen­ved csorbát, ha az élet egészét érintő kérdések­ben meg tudják becsülni a kívülállókat és tudnak velük együtt munkál­kodni.“ EGY KÖLTEMÉNY IDEZETE Igehirdetése végén egy köl­teményt idézett s így fejezte be: „Ne legyek csillag, mely örök fényű ugyan, de hi­degen világol. Legyek csak pásztortűz. Egypár embernek Hadd melegít­sek! Engem elfelejthet­nek, de a fény, amelyre rámutattam, a tegnap és ma és örökké ugyanazon Krisztus, a melegség, amely üzenetéből árad, az maradjon meg." A díszközgyűlésen elhang­zott üdvözlések szinte egy- értelműleg hozták a szeretet jó bizonyságait Zoltay Gyula eddigi szolgálata területeiről. A köszöntők Karsay Gyula felügyelő, Várady Lajos espe­res, Koren Emil püspökhe­lyettes, dr. Ottlyk Ernő teoL akadémiai dékán, Sztehlo Gá­bor diakóniai ügyvivő lelkész, Uzon László espereshelyettes és ifj. Blázy Lajos voltak. Vé­gül dr. Finta István, a buda­hegyvidéki református gyüle­kezet lelkipásztora mondott megszégyenítően kedves és szeretettől fűtött szavakat ar­ról, hogy a budahegyvidékiek sokszor konokak, érzékenyek és kemények, de nyitott a szí­vük. S ha nem így volna, tér­jen be az új lelkész a jó­szomszéd református gyüleke­zetbe megpihenni, hogy újult erővel állhasson ismét szó­székre itthon. Ez a szó igaz testvéri sző volt és — kellett. Koren Emil tekez/n/c SZEPTEMBER 12. 1544-ben halt meg Marót (máró) Kelemen francia költő, zsoltárfordító. 1497-ben született. A reformációhoz csatlakozása miatt sok üldöz­tetést szenvedett. 1542-ben Genfben időzött egy évet. Itt Kálvin arra ösztönözte, hogy folytassa 1530-ban megkez­dett zsoltárfordító munkáját, összesen 49 zsoltárt fordított franciára. Zsoltárfordításai Béza 101 zsoltárfordításával az 1562-es hugenotta zsoltá- roskönyvben társultak, és an­nak révén jutottak egyháztör­ténelmi nevezetességre. Marót és Béza zsoltárfordításai szol­gáltak közvetve alapul Szenei Molnár Albert magyar zsol­tárfordításának. 1791-ben ment végbe a pesti zsinat, egyházunk­nak első olyan zsinata, ame­lyen valóban mind képviselve voltak az egyházkerületek. Országos zsinat igényével hív­ták össze már a XVIII. szá­zad elején, 1707-ben a rózsa­hegyi zsinatot, de azon a hadi helyzet miatt a dunán­túliak nem tudtak megjelen­ni. A pesti zsinattal egyide­jűén Budán zsinatot tartottak a reformátusok is. Mind a két zsinaton a tanácskozás fő tár­gya az egyházi kormányzat volt. 1880-ban halt meg H aub- n e r Máté püspök. 1794-ben Veszprémben született. Lelké­szi működését Szalonakon kezdte. 1829-ben a győri gyü­lekezet választotta meg lel­készéül. 1846-ban egyszer­smind püspöke lett a dunán­túli egyházkerületnek. A sza­badságharc érdekében kiadott körlevele miatt 2 évi várfog­ságot szenvedett, nagyrészt Kufsteinben. Kiszabadulása után Sopronban internálták. 1856-tól Nagygeresden viselt lelkészi hivatalt. Püspöki tisz­tébe 1860-ban, győri lelkészi állásába pedig 1861-ben tért vissza. 1866-ban nyugalomba vonult, attól fogva Sopronban élt. Az egyházi irodalom te­rén is működött. 1848-as fő­pásztori felhívása nevezetes eqifháztörténelmi emlék. AZ ÉLET KENYERE címen megjelent az evangélikus tanítás az ÜRVACSORÄRÖL összeállította: GROÖ GYULA Kapható a Sajtóosztályon 'Budapest, VIII., Üllői út 24. I. em.) ÄRA 5 FORINT I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents