Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

„Az istentiszteletben az ember szolgálatára nyerünk elhivatást44 Érdeklődéssel hallgatott székfoglaló beszédet tar­tott a Teológiai Akadémia tanévnyitó közgyűlésén Groó Gyula, eddigi sajtóosztályt ügyvivő lelkész, az Akadémia új gyakorlati-tanszék professzora. „A pré­dikáció textus és gyülekezet között” című székfoglaló­jából közöljük az alábbiakat: törődnie kell örökkévaló és A törvény betöltése Ne gondoljátok, hogy a törvényt és a prófétákat eltörölni Jöttem. Nem eltörölni jöttem ezeket, hanem betölteni. Bi­zony mondom néktek: míg ég és föld elmúlik, a törvényből egyetlen „i”, vagy vessző sem enyészik el, míg minden be nem teljesedik. Akt tehát akár csak egyet is töröl a leg­kisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, az lesz legkisebb a mennyországban. Aki viszont cselekszi és úgy tanítja, az nagy les* a mennyországban. (Máté ev. SU7—> 19.) *A prédikáció: az egyház igeszolgálatánaík egyik része. Az egyház egész élete, lété­nek értelme: a szolgálat, dia- kónia a legtágabb értelemben véve. E szolgálattal Urának nyomdokába lép, Aki azért jött, hogy szolgáljon. S e szolgálat veleje: az Isten igé­jével való szolgálat, az élet kenyerének és az élő víznek nyújtása, az üdvözítő evangé­lium hirdetése. A prédikáció: Isten igéjé­ben adott üzenetének hirdeté­se gyülekezetnek. Ebből az egyszerű meghatározásból is kitűnik, hogy a prédikációnak két pólusa van: az ige és a gyülekezet. Hogy mit kell prédikál­nunk, azt mindig újra meg kell találnunk az ige és a gyülekezet között. Itt a husza­dik század második felének, te atomkorszaknak az embe­re — ott a Biblia szövegé­nek egy konkrét, kiszabott tésze, a textus — itt Isten ma élő népének konkrét közössé­ge, a gyülekezet. Isten ott Szól és én itt hallgatom. Is­ten akkori igéjében ma akar hozzám szólani, „idegen, tá­voli létére is úgy hallatja magát, hogy megérthetem. A tér és időbeli távolság nem tűnik el, megmarad, de ért­hetetlenül, csodálatosképpen — mégis találkozom vele, tapasztalom jelenlétét: egy­idejűvé váltam vele’’ (Thur- neysen). A textus Prédikálásunk egyetlen for­rása és normája isten igéje. Isten igéjét a teljes, ó- és újtestamentumi szentírásban találjuk. A prédikáció azzal kezdődik, hogy egy könyvet nyitunk fel, s abból olvasunk egy szakaszt, felolvassuk a ^textust”. Prédikálásunk nem szabad, 'hanem nagyon is kö­tött, ehhez a könyvhöz, a textushoz kötött beszéd. A textus megléte magában véve még nem biztosítja a prédikáció írásszerűségét. Mégis elengedhetetlenül szük­séges, mivel segít abban, hogy ellenőrizzük a prédikáció írásszerűségét. A Biblia „az Isten nagy cselekedeteiről szóló híradás” s amikor a bibliai szerzők e cselekede­tekről bennünket tudósítanak, nemcsak egyszerűen tényeket akarnak krónikások módjára közölni, hanem e hírközléssel indítani akarnak valamire. Amikor tehát a prédikációra készülés közben igyekezünk megállapítani — már ameny- nyire ez lehetséges — a tex­tus eredeti értelmét, a bibliai szerző “ szándékát, azt is ke­resnünk kell, hogy mit jelent ez az üzenet ma, a mi ko­runkban a most élő gyüleke­zet számára. A hitvallások a bibliai üze­net középpontjára utalnak s ezzel segítik tájékozódásun­kat. Iránytű szerepét töltik be tehát — a feltérképezés munkáját azonban minden nemzedéknek magának kell elvégezni. Nyilvánvaló, hogy a 16. sz. hitvallásai nem adhatnak kész, lezárt feleletet a ma élő keresztyénség minden ége­tő kérdésére. Nem adhatnak feleletet például arra, hogyan kell az atomkorszak emberé­nek a békéért, az emberiség fennmaradásáért való keresz­tyén felelősségről prédikálni. Pedig kétségtelen, hogy ma erről is kell prédikálnunk. Mert bizonyos, hogy Istennek van üzenete ebben a dologban is és sok más dolgában nem­zedékünknek a keresztyén emberek számára. Ennek az üzenetnek a Szentírásban, te­hát esetről esetre az elénk adott textusokban való meg­találásában a hitvallások két­ségkívül segíthetnek bennün­ket. A feladatot azonban magunknak kell elvégeznünk. Atyáink nem végezhették el e feladatot helyettünk évszáza­dokkal ezelőtt és utódaink sem végezhetik el majd év­századok múlva. A ma fel­adatait a ma élő nemzedék­nek kell elvégezni. A gyülekezet A prédikáció: hallgatók megszólítása és nem mono­lóg. A prédikációt a gyüle­kezetnek és a gyülekezetért mondjuk s mégis olyan gyak­ran nem éri el a gyülekeze­tei, vagy elszáil a feje felett, mint a fáradt, vagy túlmagas ívű nyílvessző, amely a cél előtt ér földet, vagy túllő a célon. Pedig a prédikációnak célba, a gyülekezet szívébe kell találnia. A prédikációnak ezt a gyü­lekezet felé forduló feladatát úgy is meg szokták jelölni, hogy a prédikáció legyen ne csak igeszerű, textus-szerű, hanem legyen gyűlekezetszerű is egyúttal. E két követel­mény között bizonyos feszült­ség észlelhető. A gyülekezetszerűség első követelménye az egyház való­ságos helyzetével, lényegével és abból folyó feladataival, szolgálatával és annak lehe­tőségeivel való józan számot- vetés. A gyülekezetnek ugyanis nem arra van szük­sége, hogy a világtól való — esetleg téves, mert szűkén pietisztikus — nézeteiben megerősíttessék, hanem in­kább arra, hogy ebben a vi­lágban való feladatai elvég­zésére útmutatást kapjon. Az istentiszteletben — bárminő különösen hangozzék is ez — az ember szolgálatára nye­rünk elhivatást. A lelkipásztornak tehát fel kell vennie az egész ember testi-lelki gondját, ügyét és Valahol a skót szigettenge­ren van egy sziklás kis szi­get. Homokos öblökkel, bár­sonyos pázsitú legelőkkel, sok gyapjas báránnyal, barna te­hénkékkel, bozontos, zömök, okos lovakkal, kívülről kissé zord, belülről annál nyája­sabb házakkal s házakban barnára cserzett ború, durva arcú s nagyon meleg szívű emberekkel. Az iskolában csi­nos, ifjú tanítónő tanítja a skót halászcsemetéknek a gaél népdalokat és az angol betűvetést. A dombtetőn két templom harangja felelget egymásnak az esti szél bén: egy katolikus és egy presbi- teriánus. S az örökké morajló azúrkék tenger felett meg­számlálhatatlan sirály. Ebbe a tökéletes idillibe ront bele az angol hadügyminisz­térium terve: a szigeten ra­kétatámaszpontot kell felállí­tani. Magasrangú katonatisz­tek és szakértők serege eresz­kedik le helikopterrel a szi­getre, felmérnek, tárgyalnak, rajzolnak és cövekelnek. So­ha nem látott gépszörnyek zakatolása veri fel a sziget csendjét, kincstári épületek emelkednek s szöges drót és fegyveres őrszem gátolja a szigetlakók ősi szabadságát. S mint megbolydult méh­kas zúdult fel a falu népe. Csak a falu egyetlen birtoko­sa, egy nyugalmazott kapi­tány lelkesedik a rakétatá­maszpont eszméjéért s tart a „honi” megszállókkal. A töb­biek: halászok és parasztok, tanítónő és iskolásgyermekek, a fűszeres és a falu rendőre — mind ellenállnak. Tündér* jelenetek és bohózati helyze­tek adódnak; mikor a gyer­mekek éjszaka lebontják, amit a földmérők nappal ki- cövekeltek — eltűnnek a szerszámok és besározódnak „véletlenül” a térképek — tengerbe zúdul a lejtőn meg­indult bulldózer és teherautó. S megrendítő kép, mikor az első rakétarobbantásra völgy­be gördül a bérctetőről az ingó szikla, amiről ősi legen­da tartotta, hogy csak akkor indul meg, ha nagy szeren­csétlenség zúdul a szigetre. S szívbemarkoló, amikor a két templom istentiszteletébe^ a liturgiába és prédikációba be­ledördül a rakétarobbanás. Két pap is szerepel ebben az angol filmben, amit most mutatott be az idegennyelvű filmek színháza s bizonyára sorra fogják játszani többi filmszínházaink is. Az egyik, a film szerint katolikus, lelki- pásztor a sziget ellenállásá­nak lelke. Nem „politikus” pap, nem népvezér, csak egy­szerűen a falu papja. Együtt dobban a szíve népével s be­id eigvaló, földi békességével is. S ehhez szükséges a gyü­lekezet, a gyülekezeti tagok alapos ismerete. A textus exegéziséhez hozzá kell já­rulnia a gyülekezet exegézi- sének. Az igehirdetőnek otthon kell lennie abban a világban is, amelyben a gyülekezet él. Értenie kell a gyülekezet nyelvén is — ez azt jelenti: a ma élő valóságos emberek nyelvén. Ismernie kell ko­runk gondolatvilágát, szellemi életét, irodalmát, tudományos és művészeti életét és jel­lemző jelenségeit A lelki- pásztor íróasztalára a Biblia és a szakirodalom mellett odavaló az újság is, a napi­lap és a tudományos — nem­csak teológiai tudományos — folyóirat Nem lehet jó ige­hirdető az, aki elzárkózik an­nak a kornak a szellemi éle­te elől, amelyben él, aki nem ismeri a problémákét, amik az „utca emberét” — amint mondani szokták — foglalkoz­tatják Hiszen az a felada­tunk, hogy a reánk bízott üzenetet belehirdessük az embrek szívébe, úgy, hogy az kapcsolatot találjon életükkel és megmozgassa őket. Tra­gikus eset, ha az atomkor­szakban élő gyülekezet lelké­sze még — a barokk vagy a biedermeier korszak gondolat- és képzeletvllágában él. Gyü­lekezetünk a szocializmus tár­sadalmi és gazdasági rendjé­ben él. Ismernünk kell ezt a világot, mert ebben kell az evangélium hirdetésének szol­gálatát elvégeznünk.” lyén van az esze. Megtalálja a szót, amit mondania kell — a rakétaügyben összehívott népgyűlésen is, meg a mulat­ságon is, amit győzelmük örö­mére rendeznek a szigetlakok, s ahol egymásra találnak a szerelmes ifjú szívek. Mert győz végül is az igaz­ság, a józan ész s az ember­ség. Furfanggal, kitartással, lelkesedéssel és szívós akarat­tal megvédi ősi jussát, ottho­nát, földjét, a tündéri kis szi­get békéjét a skót halásznép. Csúffá lesz a gonosz terv s kiagyalója, az angol szolgálat­ba került német rakétatudós — az egyetlen igazán ellen­szenves alak különben az egész történetben. Rakéta­szakértők és katonák helyett turisták serege lepi el a szi­getet s a piros sirályokat lát­ni jött idegenek forgalma lendíti fel a falucskát. Hogy miként váltanak színt a si­rályok? Nos, ezt nem árul­juk el. Aki kíváncsi reá — nézze meg a filmet. Érdemes megnézni, mert nagy tanulsá­ga van: elvonul a vihar s ki­süt a nap, a béke és emberi­ség napja, ha összefog és har­col igazáért a nép. Arthur Rank, a híres an­gol filmgyáros igazán „ran­gos”, bátor és szókimondó filmmel ajándékozta meg a békére vágyó emberiséget. Csak azt szeretnénk megkér­dezni a végén: ezek után megértik-e Angliában és egyebütt azt, hogy az algé­riaiak, a japánok, a déli-ten­geri szigetlakok és szerte mind a népek a föld kerekén miért tiltakoznak olyan éle­sen az ellen, hogy országukat rakétatámaszpontokkal tűz­deljék meg? Mert — ugye — erre az elemi emberi kíván­ságra nemcsak a skót halá­szoknak van joga? — A bonyhádi Egészségügyi Gyermekotthon lehetőleg egyedü- álló középkorú nőt keres gyer­mekek melletti munkára. Köze­lebbi felvilágosítást az otthon ve­zetője ad. Cím. Egészségügyi Gyermekotthon, Bonyhád, II., Rákóczi Ferenc u. 41. — Német és francia órákat ad idősebb tanárnő. Cím a kiadóban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Üllői út 24. Telefon- 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30.— Ft Csekkszámla 20412,—vin. Árusítja a Magvar Posta 10 000 példányban nyomatott HÍREK A világító tenger Azt olvastam, hogy hamu lyos estéken, tikkadt nyári éjszakákon az egyenlítő kö­rüli "tenger egyszerre csak fényleni kezd. Egy-egy pará­nyi percre ilyenkor lángmező lesz a tenger. A mi szentjá­nosbogárkánkra emlékeztető kis bogarak adják ezt a fényt, amikor milliárdszámra ellepik a tengert. Életük alig pár óra. De ez a pár őrá tele van fény­nyel, tele van dicsőséggel. Mindegyik egy sugár, amelyik széppé teszi a világot. . A „szeretet vasárnapja” azt kérdezi tőlünk, vajon a mi életünk mit világít meg a vi­lágból? Tudunk-e a szeretet vidámságával visszanézni ön­zésre és irigységre, ismeret­lenre és idegenre. Tudunk-e az anyacsók fénye lenni ár­nyékos arcú árváknak, sötét­ben járó embereknek. Mert a keresztyénség nem szép szó, nem templomi han­gulat, hanem világító cseleke­det. Amikor valahol valakivel összetalálkozunk, ez a mi szent ismertetőjelünk, hogy mi mindig, mindenütt, min­denkit — szeretünk! A szívünk a tenger, ame­lyik örökké világít! (L.) — Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltár! igéje: Róm. 3, 23—28; szószéki igéje; Máté 5, 17—19. A VESZPRÉMI EGYHÁZ­MEGYE LELKÉSZI MUN­KAKÖZÖSSÉGE szeptember hó 14—15-én Gyenesdiákon tartotta értekezletét. Halász Béla esperes beszámolt az időszerű egyházi kérdésekről. Megemlékezett a világ két vezető nagyhatalma felelős államférfiainak találkozásá­ról és kifejezte ama remény­ségét, hogy a békére vágyó százmilliók akarataként ez a találkozás közelebb viszi az emberiséget óhajtott céljá­hoz, a pusztító háborúk ki­küszöböléséhez és a békés egymás mellett élés bizton­ságához. Örömmel emléke­zett meg az értekezlet Dr. Vető Lajos püspök egészsé­gi állapotának javulásáról és szeretettel köszöntötte a 25-ik szolgálati évüket be­töltött Bárdos! Jenő, Dr. Fer- dinam] István, Nagy Gyula, Németh Géza, Süntegi István és Váczy Dezső lelkészeket. Az értekezleten Bárány László, Boros Lajos, Né­meth Ferenc, Szentgyörgyi Ferenc és Tóth Sándor szol­gáltak igehirdetéssel és elő­adásokkal. 14-éh este az Egy­házmegye Tanácsa tartott ülést. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi-rádióban ok­tóber 4-én reggel 8 órakor. Igét hirdet Selmeczi János ta­tabányai lelkész. — Budapest-Rákóczi úti szlo­vák egyházközség vasárnap, szeptember 27-én 5 órai kezdet­tel szeretetvendégséget tart, melyre a gyülekezet tagjait és áz érdeklődőket szeretettel meghívja. — Az Irsai gyülekezet szeptember 13-án vallásos es­tet tartott. Ennek keretében megemlékezett lekészének, Gá­lát Györgynek lelkésszé szen­telése 30. évfordulójáról. Az évforduló alkalmából a gyü­lekezet Luther-kabátot aján­dékozott a jubiláló lelkésznek. A Fejér—Komáromi Ev. Egyházmegye lelkészi mun­kaközössége 1959. október 1-én, de. 10 órai kezdettel Budapesten. az egyetemes székházban ülést tart. A munkaközösségi ülés tárgy­rendje: Sikter László: Áhí­tat. Plaehy Lajos: A kér. ember viszonya hazájához, , népéhez és az emberiséghez. Lábossá Lajos—Pálffy Mi­hály: A megigazulás és a ! munkaetika összefüggése. Bányai Sándor—Hódi Pál: A kér. ember felelőssége a tár­sadalmi. kulturális, tudomá­nyos és technikai haladásért. Megbeszélés, indítványok. Varga György: Áhítat. — A gyönki evangélikus gyülekezet szeptember 20-án Biblianapot tartott, amelyen Groó Gyula teológiai akadé­miai professzor, a Magyar Bibliatanács titkára szolgált. Délelőtt igét hirdetett, dél­után pedig a szeretetvendég- ségen tartott előadást „Pilla­natképek a Biblia történeté­ből“ címen. Forradalmi korszakok jel­lemzője, hogy bálványként le­dőlnek évszázados tekintélyek, megszűnnek a régi jogok, kö­telességek és mások lesznek a vezetők, akik új törvényt ad­nak az embereknek. Nem csoda tehát, hogy ami­kor a mi Urunk Jézus Krisz­tus ajkán elhangzik egy új korszak születését hirdető for­radalmi szó, amit már Ke­resztelő 'János is beharango­zott: Térjetek meg, mert elkö- zelgett a mennyeknek orszá­ga” (Máté ev. 4:17.) — nem csoda —, hogy ekkor a „nagy sokaság”, amely követi őt, mert hallgatta tanítását és látta gyógyítani (Máté 4:23— 25.) elsősorban ezt szerette volna tudni: mikor hangzik már el a harcra, fegyveres küzdelemre hívó szó. Ez volt az egyik, amit tud­ni szerettek volna. És a má­sik: „milyen új törvényt adsz, ha a régit ledöntjük, mert ha­talmat csak új törvénnyel le­het átvenni. Ekkor mondja el a mi Urunk azt a minden kétséget eloszlató „Hegyi beszédet” amelyből tisztán és világosan kitűnik, hogy ő nem a világi hatalmat megdöntő, földi ha­talommal uralkodó Messiás akar lenni, mert Istennek or­szága a békességnek és nem az erőszaktételnek országa. „Boldogok a lelki szegények... akik sírnak.:. a szelídek... békességre igyekező k, az igazságért háborúságot szen­vedők.” (Máté ev. 5:3—10.) Nem akarja a régi törvé­nyeket sem megszüntetni, hi­szen ő nem a „Virágvasárna­pi”, vagyis az egyik napról a másikra változó hangulatú embereknek, hanem áz örökké élő, végetlen hatalmú Isten­nek küldötte, képviselője, akinél — mint Jakab apostol mondotta — „nincs változás, sem változásnak árnyéka”. (Jakab 1:17.) A törvény, a tízparancsolat teljes és annak is kell marad­nia, ezért mondja Jézus: „Ne gondoljátok, hogy a törvényt eltörölni jöttem”, hiszen a törvény jó, csak nincs, aki be­töltse. Aki benne éljen. Jöjjön hát a szó helyébe a tett: a szeretet golgothai csodája! „És a prófétákat eltörölni”. Ami annyit is jelent, hogy mégis és csak így... benne lett valóság az Isten küldött­jéről szóló minden prófétai jövendölés. Nemcsak saját né­pét szabadítja meg bűneitől (Máté 1:21), de „Zászlót emel pogányok előtt” Is. (Ézsaiáa 11:12.) Ö az, akiről a gol­gothai kereszt bizonyítja: „Az Ür a mi igazságunk” (Jere­miás 23:6) vagy, ahogyan a korinthusi levél hirdeti Isten könyörülő jóságát: „Aki bűnt nem ismert, bűnné tette ér­tünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (II. Kor­sói.) Mert az új élet ott kezdő­dik, ahol elveszik a bűneink terhét. „Ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van” — mondja Luther Már­ton. És, ha most, azt kérdezi tő­lünk ez az Ige: „Hát Te ho­gyan töltőd be Isten törvé­nyét?”, akkor azt kell megér­tenünk, hogy annyira töltjük be, amennyire közel jutunk őhozzá, aki már betöltötte, és a golgothai kereszten megbo­csátó könyörgésével, feltáma­dása után — békességet hir­dető szavával mutatta meg, hogy „a törvény betöltése a szeretet”. (Római lev. 13:10.) Annyira töltjük be a tör­vényt, amennyire átérezzük a felelősséget az ítélet felé ha­ladó világ életéért és béké­jéért! Mert elmúlik ez a vi­lág, ez tűnik ki ebből az Igé­ből is. Annyira töltjük be Isten törvényét, amennyire átérez­zük a felelősséget egymás iránt. Mert tanítani annyit je­lent, mint felelősséget érezni embertársunk iránt, szívünkön hordozni jövendő életét, fej­lődését, Tanítani annyi, mint ismé­telni — egy tárgy mellett megmaradni. Amit Jézus kí­ván: ä törvény betöltése ép­pen ezért tehát szeTetetből fa­kadó hűség és ragaszkodás Is­ten akaratához és a megvál­tásra szoruló emberhez. Szomjas Károly ISTENTISZTELETI REND BUDAPÉSTEN 1959. szeptember 27-én Deák tér de. 9 (úrv.) Haf^nscher Károly, de. 11 (Ürv.) dr. Keketl András, du. 6 dr. Kékén András. FaSor ae. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Koren Emil, du. 7 Sülé Károly. Dózsa Gy. u. 7. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Grtin- valszky Károly, de. 11. Grün- valszky Károly. Rákóczy út 57/B. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12 Kardos József. Karácsony Sán­dor u. 31. de. 10 Kardos József. Thaly Kálmán u. 28. de. 11, du. 6. Kőbánya de. 10, du. 5. Utász u. 7. de. 9 (úrv). Vajda P. u. 33. fél 12 (úrv.). Zugló de. 11 Karner Ágos­ton, du. 6 Karner Ágoston. Gyar­mat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. Rákosfalva de. fél 12 SZu- chovszky Gyula. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 129. de. 8. Gádor András. Üjpést de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Szabó István. Soroksár-újtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. fél 9 Bolla Árpád. Rákos­palota Nagytemplom de. 10 Bolla Árpád. Rákospalota Kistemplom du. 3. Kökény Elek. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos, de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 Schreibet Vilmos. Toröckó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Vámos Jó2sef, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Vámos József. XII., Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, du. fél 7 Csonka Albert. Diana út 17. de. fél 9 Csonka Albert. í*esthidegkút de. fél 11 Sztechló Gábor. Kelenföld de. 8 dn Rezessy Zoltán, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi út 1^9. de. 9. (úrv.) Kendeh György. Keléhvölgy dé. 9 dr. Behes Miklós. Budafok de. 11 dr. Benes Miklós. Nagytétény de. ß Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 du. 7. N APROL-N APR A HÉTFŐ: - ZSOLT. 139, 9-10. - Isten hatalmas Ür: Előle az élet viharaiban sem lehet elmenekülni, de ha keze vezet minket, biztosan járhatunk az élet útján és győzhetünk a bűn felett. KEDD: — HÖSEÄS 11, 9—10. — Isten hatalmas Or: gyűlöli ugyan a bűnt, de a megtérő bűnös előtt kitárja kegyelmes szíve minden szeretetét egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. SZERDA: — ZSOLT, 111, 10. — Isten hatalmas Ür: ö ad bölcsességet hit által, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a bűn között. Szüntelenül jót tegyünk, mert ez kedves a mi Atyánk előtt. CSÜTÖRTÖK: - ZSOLT. 71* 15. - Isten hatalmas Űr: Szeretetének megnyilvánulásait, kegyelmének csodáit, bűn­bocsánatának simogatásait ki tudja számon tartani?! PÉNTEK: — ZSOLT. 96, 9. — Isten hatalmas Űr: a hitet­len és gonosz szívű ember csak rettegve, büntetést várva áll­hat meg színe előtt, gyermekei azonban alázatos töredelem- mel és őszinte tisztelettel járulnak Hozzá. SZOMBAT: — ZAKARIÁS 8, 16. — Isten hatalmas Űn Hatalma arra kötelez, hogy az Ö követségében járva, az igaz­ság, a békesség és a szeretet követei legyünk itt a földön az emberek között II. L. Rakétatámaszpont sei 161/2 — Zrínyi Nyomda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents