Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

MŰEMLÉKEINK öiak&^u^lcLmási Oil temploma Az erdőkoszorúzta bakonyi hegyek közt szívet és motort próbálón kaptat a kanyargós út. A kis faluk úgy bújnak meg a lombok árnyékában; hogy zsongó életüket az ide­gen utassal csak a tornyok szent tüskéi sejtetik. A bakonytamási evangélikus templom karcsú tornya külö­nösen messze ellátszik. Vonala modern. Hogyan emlegetik hát ezt a templomot a legrégibbek között? A templom története A templömdómb központi helye, mely szinte az egész községen uralkodik, önmagá­ban is elárulja, hogy amióta ez a falu falu, azóta ezen a helyen állott a község temp­loma. A völgyben távolabb , épült római katolikus temp­lom egészen újkeletű. A lovászpatonai gyülekezet ládájában egy 1721-ből való „' » ■: . ' :: :: • : ' >1 .i, 1 I 4 W(t » »"A-tl L ‘***'4.$$ sárgult írás elbeszéli, hogy a bakonytamási templomot még István király alapította, s mi­kor az evangélikusok haszná­latába ment át, homlokzatán Szűz Mária képe állott. Való igaz, hogy a közé a kevés templom közé tartozik, mely mindmáig megmaradt a refor­máció népének használatában. Természetesen az első temp­lomból édeskevés maradt csak benne. Arról írásos emlékeink vannak, hogy 1772-ben Veszp­rém vármegye közgyűlési en­gedélyével a templomot újra fedetik és restaurálják „ugyan­azon formában és ugyanazon anyagból, mint volt”. A ké­sőbb újra lerongyolódott templomot 1857-ben teljesen újjáépítik és tetemesen kibő­vítik az akkor ott működő Tatay Sámuel esperes-lelkész tervei szerint. Az újjáépítés­kor — írja Tatay — előtűntek egy harántirányú ősi témplóm fundamentumai, mely valóban még az árpádkorban állhatott e helyen. — Ezekből a funda­mentum-kövekből egy nagy négyzetes lap, homályos Vé­sett jelek nyomaival az oltár­tól balra ma is jól látható. Ez a templom virrasztott román ívelésű ablakaival és zömök hagymakupolás tornyá­val a község népe felett a má­sodik világháborúig. (Képe az Evangélikus Templomok c, gyűjtemény 619. oldalán lát­ható.) 1945. márciusában drá­mai napok következtek temp­lomra és gyülekezetre. A há­borús események következté­ben elpusztult a templom tor­nya. Még egyéni károk gyászát hordták a hívek, máris meg­indult a torony újjáépítése. „Emeljük meg, hogy jobban hallassák a harang szava a zeg-zugos völgyben!” — s ak­kor tervezték a több mint egy emelettel, hét és fél méterrel megnyújtott karcsúvonalú mai tornyot. Az első 10 000 forint az újjáépítési miniszter ado­mánya volt, maga a gyüleke­zet 21000 forintot áldozott, és 1947-ben már állt az új torony. A torony csúcsán meghagy­ták a buzogányvégű keresztet, mely a mecénás Ihász-család vegyes protestáns vallását kí­vánta kifejezni. (Ihász Lajos egyházkerületi felügyelő is volt.) Ugyanakkor, 1947-ben ké­szültek kárpáti fenyőből a régi ablakok új keretei. Sétáljunk közelebb ! A kertté varázsolt templom­dombot ma beton támfalak övezik, a betonfalakon végig vaskerítés. Köröskörül piros és sárga dáliák fürtje bólogat, közöttük kis fenyők ágaskod­nak. Régi temető hantjai fe­lett virul a szakadatlan élet! Szelídebben és halkabban, mint mikor menyegzői táncát ropta itt sok régi nemzedék. Az építészetileg most általá­ban egységesen és megnyug­tatóan ható épületen legimpo­zánsabb a szépen kiképzett homlokzat: négy, felemélysé­géig a falba süllyesztett méltó- ságos oszlopon nyugszik a háromszögű tympanon. Nyu­godt vonalú, minden felesleges cikornyától mentes. Az abla­kok az oldalfalakon és a tor­nyon egyaránt azonos mére­tűek. Alaprajza téglalap, csak a szentély felől enyhén íves. Belépve a kapun, jobbra és balra szépívű csigalépcsők ve­zetnek a karzatra és az or­gonához. Odébb, a toronyba, honnan nyáridon aratástól cséplésig a tüzet vigyázzák, őrzik a község kenyerét. A talajt nagy táblás csiszolt kövek borítják, a mennyezet sík kiképzésű, hófehér. Az egész templomban nem látni mást, csak fehéret és aranyat, mindenütt a nemes egyszerű­ség uralkodik. Egyedül a szentély háttere színes; szép tónusú, halvány festése jó hát­teret ad az oltárnak és a fölé­be épített baldachinos szószék­nek. Csak elvben lehet kifogá­solni a mintás márványután­zatot és ábrázolt oszlopokat. A karzat nincs túlméretezve, igen karcsú oszlopokon nyug­szik, megoldása határozottan ízlésre vall. Formás padjait kikezdte a szú. Padfőiben még ott a gyer­tyák furata, a karzat aljáról lámpatartó kampók idézik a múltat. Ma már az esti isten­tiszteleteken 600 gyertyafény tündököl. A kis oltárt kovácsolt vas­kerítés övezi. Az oltárkép az imádkozó Jézust ábrázolja, a művész nevét a kép alján rá­festett bibliai szöveg takarja. Az aranykeretes oltárkép két oldalán hófehér oszlopok, tete­jükön egy-egy angyalalak ke­resztet, ill. kelyhet tartva. Facsillárjai és oltári gyer­tyatartói kézi faragások. Egy ezüstkelyhe 1715-ből való ötvös­munka. Az oltártól balra vörösmár­vány keresztelőkő, mellette gyóntatószékre emlékeztetőn rácsos papi pad. A kis orgona pedáljáték nél­küli, de hangja nemesen ódon színezetű. „Bodáts Sándor ké­szítette 1843. Andráson.” Síp­ládáján megsárgult írás be­széli el, hogy azelőtt egy grófi család tulajdona volt. „Egyházunk a szocialista társadalmi fejlődés perspektívájában az utat már nem keresi, mert azt megtalálta, hanem annak továbbépítésén dolgozik44 legnagyobb még 1834-ből való, a másik kettő a világháború­ban elrekviráltak helyett 1923- ban készült. Van gazdája ennek a temp­lomnak, meglátszik ez az ápoltságán és rendjén. Pedig 26 éve foglalta el a helyét Mohácsy László lelkész ifjan, de nem fáradt el munkájá­ban, mint ahogy nem lankadt el a hívek iránta érzett szere- tete sem. A templomkert temetőkert Volt évszázadokon át, 1925-ben a támfalak gödreiből előkerült Csontok erről beszéltek. De temetőkert most is, mert a hősi emlékmű egyik lapja az első világháború áldozatainak neveivel van sűrűn teleírva, másik lapja pedig felekezeti különbség nélkül a második világháború áldozatait és de­portáltjait sorolja. Ennek a népnek, akár szitává lőtt tor­nyára, akár vissza nem tért fiaira gondol, oka van arra, hogy ne kívánjon soha többé háborút — hanem ahogy nő­nek a kicsike fenyők, legyen egyre öntudatosabb felkiáltó­jele a Krisztustól tanult em­berszeretetnek. Böjtös Sándor Teológiánk ünnepélyes tanévnyitása A Magyarországi Evangé­likus Egyház Teológiai Aka­démiája 1959. szeptember 15-én, délután 5 órai kezdet­tel tartotta az egyetemes székház Üllői úti imatermé­ben tanévnyitó istentisztele­tét, melynek szolgálatát Káldy Zoltán püspök végezte. A püspök igehirdetését la­punk vezércikként közli. A tanévnyitó istentisztelet ke­retében iktatta be Káldy Zoltán püspök dr. Ottlyk Ernő és Groó Gyula, az egye­temes közgyűlés által meg­választott professzorokat. A tanévnyitó és beiktató istentiszteletet a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünne­pi közgyűlése követte. Az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű ének eléneklése után dr. Pálfy Miklós prodékán bibliát olvasott és imádko­zott. A megjelent vendégeket dr. Ottlyk Ernő dékán kö­szöntötte: Káldy Zoltán püs­pököt, az Állami Egyház­ügyi Hivatal képviseletében megjelent Miklós Imre elnök- helyettest, Grnák Károly csoportvezetőt; Szabó József és Koren Emil püspökhelyet­teseket, Szimonidesz Lajos ny. protestáns tábori püspö­köt, dr. Esze Tamás refor­mátus egyetemes főgondno­kot, dr. Czeglédy István bu­dapesti református teológiai akadémiai dékánt, dr. Tóth Endre debreceni református teológiai akadémiai prodé- kánt, dr. Tóth Kálmán buda­pesti református teológiai akadémiai profeszort, Szabó László országos baptista egy­házi elnököt, dr. Páth Géza baptista teológiai igazgatót, Häcker Ádám metodista szu­perintendenst, dr. Berki Fe- riz görögkeleti protoierei­adminisztrátort, Pethő Ist­ván unitárius püspöki hely- nököt. Az ünnepségen szép számmal vettek részt a bu­dapesti lelkészek és érdeklő­dő egyháztagok. A tanévnyitó közgyűlésen dr. Ottlyk Ernő dékán kéz­fogással beiktatta az első­éves hallgatókat. A Teoló­giai Akadémia új rendes hallgatói lettek: Bándi Sán­dor, Bozorády Zoltán, Fran- cisci Guidó, Franciszty And­rás, Hegedűs Lajos, Kosa László, Lőrincsik Judit, No- bik Ernő. A Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepi közgyűlé­sén tartotta meg székfoglaló beszédét Dr. Ottlyk Ernő e. i. dékán: „Egyháztörténelmi tapasztalatunk követ­kezményei” címen. Előadásából közöljük az alábbiakat: KÜLFÖLDI EQYHAZI HlREK HÜSZ ÉV ELŐTT D. Wilm, a -«vesztfáliai evangélikus egyházkerület el­nöke pásztorlevelet intézett gyülekezeteihez és lelkészei­hez a háború kitörésének 20 éves ávfordulója alkalmából, szeptember 1-én. „Húsz esz­tendővel ezelőtt zúdította Hit­ler a második világháború gaztettét a világra, amely a világ népeire és hazánkra is kimondhatatlan nyomorúsá­got, a vér és könny tengerét, a borzalmat és a halált árasz­totta“, mondja a pásztorlevel. Az elnök ezután felhívta a gyülekezeteket, hogy a vasár­napi igehirdetésben és imád­ságban emlékezzenek meg az évfordulóról. KERESZTYÉNEK IZRAELBEN Az Izraelben élő keresztyé­nek száma 50 000, római ka­tolikus és mintegy 2500 pro­testáns lélek. Jórészt arab származásúak. „Hogyan viszonyult egyhá­zunk a haladáshoz? Azaz, mi­közben egyházunk hirdette Isten igéjét és kiszolgáltatta a szentségeket, élte a maga Istentől rendelt életét, hogyan vett részt közvetve vagy köz­vetlenül az emberi élet előbb- revitelében?" Történelmi példákon ke­resztül tárta fel, hogy a ma­gyarországi protestantizmus szükségképpen menekült a nemzeti függetlenség védel­mezőinek pártfogása alá, a Habsburg-rendszerrel szem­ben szükségképpen támaszko­dott a haladó mozgalmakra. Ez különösen kitűnt az 1848-as szabadságharccal és forrada­lommal kapcsolatban. Ennek a magatartásnak tulajdonít­ható, hogy a forradalom és szabadságharc leverésével Haubner Máté dunántúli, Sze- barényi János bányaikerületi, Pák!h Mihály tiszakerületi püspökeinket halálra, majd börtönre Ítélték, Stromszky Sámuel duinéninneni püspököt pedig hivatalától elmozdítot­ták. Rázga Pál pozsonyi lel­kész pedig bátran állt a Hay- nau rendelte akasztófa alá, tudva, hogy vele együtt érez egész evangélikus egyháza, és a magyar nép minden hű fia. Az 1867-es kiegyezéstől fog­va egyházunk fokozatosan hozzánőtt a Habsburg-rend- szerhez, majd a Horthy-rend- szerhez. Ez az egyházpolitika végérvényesen megszégyenült akkor, amikor a fasiszta há­ború poklában összeomlott mind a Horthy-rendszer, mind az ahhoz kapcsolódó egyházi magatartás. Fokozatosan kialakultak az evangélikus egyház és a szo­cialista állam Viszonyának alapvonásai. A szocializmus megdöntésé­re irányuló 1956-os kísérlettel együtt járt a szocializmusban kialakult egyházi helyzet meg­változtatásának . kísérlete is. „De veszélyben forogtak azok a teológiai eredmények is, amelyek éppen az egyház és világ, egyház és társadalom kérdései körül alakultak ki az előző időkben. Bizonytalanság és tanácstalanság keletkezett éppen azon a téren, amit Is­ten a mi nemzedékünk szá­mára adott fel leckéül, s amit így lehet legrövidebben meg­fogalmazni: az egyház útja a szocialista társadalomban. Ennek a történelmi feladat­nak a meg nem értése, illet­ve félreértése okozott átme­netileg visszaesést egyházunk útjának megtalálásában. Ebből a zsákutcából vezet­te« ki Isten egyházunkat. ŰJ SZAKASZT készített a felszabadulás utáni egyháztörténetünkben azzal, hogy a kibontakozás útját megnyitotta. Ez mindenek­előtt teológiai tisztázódást je­lentett. Előliért ebben dr. Vető La­jos püspök, akinek az Egyez­mény 10 éves évfordulója és a béke-világmozgalom 10 éves évfordulója alkalmából mon­dott ünnepi beszéde felmérte a mögöttünk álló évtized eredményeit, megmutatta a nagy összefüggéseket, kijelöl­te követendő utunkat. Nem kis szerepet játszottak a teoló­giai tisztázódás munkájában Teológiai Akadémiánk pro­fesszorai sem. A kibontakozás új szaka­szának a teológiai alapvetését Káldy Zoltán püspöki szék­foglalójában kell keresnünk. Nem ok nélkül foglalkozott ezzel számos cikk a Lelki- pásztorban és az Evangélikus Életben, megtárgyalták a lel- készi munkaközösségekben, felkeltette külföldi egyházi ! körök érdeklődését is. Csak- [ nem valamennyi mai égető teológiai kérdésünk szerepel a székfoglalóban úgy, hogy I megadja rá az evangélikus I teológia feleletét. Ha majd a ! jövendő egyháztörténészei ke­resni fogják ennek a szakasz­nak a teológiai alapvetését, minden bizonnyal ott fogják azt megtalálni. A teológiai bi­zonytalanságnak és határozat­iam ágak a szakasza tehát le- ; zárult. Csak egyetlen idézetet i emelek ki a székfoglalóból, I amely egyenesen Teológiai Akadémiánknak szól: „A teológia professzorai minden munkájukkal tegyenek vallást itt és most Arról, Aki a tör­téneti örökség lényege: magá­ról Jézus Krisztusról, aki a mi történeti helyzetünkben is út, igazság és élet. Közelebb­ről ez azt jelenti, hogy a Teológiai Akadémia is segít­se elő az igehirdetések tiszta­ságát és tudjon céltudatosan egyházunk jelenlegi szolgála­tára nézve előremutató mun­kát végezni.“ Ez a feladat azt jelenti, hogy egyházunk a szo­cialista társadalmi fejlődés perspektívájában az utat már nem keresi, mert azt megta­lálta, hanem annak tovább­építésén dolgozik. Isten igéjé­nek örökkévaló szavát úgy szólaltatja meg a jelenben élő ember számára, hogy az el­igazítsa a mai élet körülmé­nyei között. Aki tolmácsolni akar, annak jól kell értenie mindkét nyelven. Nekünk élethivatásunk, hogy kutas­suk az Isten igéjének üze­netét, jól értsük az írás nyelvét, az élethivatásunk az is, hogy jól ismerjük a mai embert, a mai életet, hogy jól tolmácsolhassuk az örök igét a ma emberének. Ha a magyarországi evan­gélikus egyház több mint 400 éves múltjának a sajátos vo­násait összefüggésbe hozzuk a jelenünkkel, akkor megtett Utunkat ÍGY foglalhatjuk ÖSSZE: Az érti meg helyesen a ma­gyarországi evangélikus egy­ház útját, aki végiggondolja több mint 400 éves küzdel­mes múltunkat Mi második Spanyolország voltunk! A Habsburgok nemzeti és val­lási elnyomása és inkvizíciós módszerei ellen a haladó moz­galmakban találtunk védel­met. Magyarországon protes­tánsnak lenni, évszázadokon ét egyet jelentett a haladás­sal. Múltunknak ez az alap­vonása tükröződik mostani állásfoglalásainkon is. Ezért örülünk szívből annak, hogy Alkotmányunk a nép kezébe tett le, minden hatalmat. Ezért szeretjük és építjük a mi magyar hazánkat, a Ma­gyar Népköztársaságot. Ezért találjuk magától értetődő ter­mészetességnek hazaszerete­tünk és egyházszeretetünk összefüggését. Ezért ottho­nunk és Édesanyánk ez az ország. Magyarországon ma evan- tfélikusnak lenni annyit je­lent, mint élni ennek az egy­háznak a 400 éves örökségét. Hűnek lenni Jézus Krisztus­hoz, aki egyházunkat a szo­cialista hazában vezérli igé­jével a békés élet és alkotó munka útján. Ezen az úton járunk ma is, amikor Isten azt a feladatot szánta egyházunknak, hogy megtalálja helyét ebben a ha­zában. Aki evangélikusnak! vallja magát, annak életében nincs és nem is lehet lelkiis­mereti összeütközés egyhá­zunkhoz tartozása és a szocia­lista hazához tartozása között, a teológiai és ideológiai kü­lönbség ellenére sem. Mert egyházunk azt tanítja, hogy a Jézus Krisztus érdeméért megigazuló ember, hálából és teljes készséggel végzi a fele­baráti szeretet cselekedeteit a munkahelyen, a társadalom­ban, az államban. Ez azt je­lenti, hog mi nemcsak a „bé­kés egymás mellett élés“ passzív viszonyában akarunk állni államunkkal. Mi az együttmumkálkodós aktív vi­szonyával akarjuk segíteni azt a társadalmi fejlődést és ha­ladást, amely a népet tette az ország gazdájává, amely a béke megvédéséért küzd, amely a népek barátságát te­kinti céljának. Isten áldja meg a mi szere­tett magyarországi evangé­likus egyházunkat, hogy hosz- szú és viszontagságos törté­nelme után, Ura iránti hűsé­gében megmaradjon és alkal­mas eszköz legyen az embe­rek üdvözülésének és földi boldogulásának szolgálatá­ban!“ Hallgatója, vagy cselekvője vagy? A törvény és próféták Isten Ötestámentomban kinyilat­koztatott akaratának összes­sége. Istennek ez az akarata, mai nyelvünkön törvénye, érvényben van. A Szeritírás- ban foglalt követelése az atomkorszakban is hatályos. A teremtett világ elmúlik, rajta és benne sok minden megváltozik. Még az Urunk korában legállandóbbnak vélt föld is, az Ö kijelentett aka­rata azonban nem változik meg, vagy múlik eL Urunk sem annak eltörlése végett jött. Isten annyira nem függesz­tette azt fel, vagy tette félre, hogy örök sorsunkat kötötte hozzá. Nem Valami emberi éleselméjűség csiszolóköve hát, melyről, s mely felett lehet vitatkoznunk órákig, mint ahogy gondolták az egyház életében évekkel ez­előtt sokszor sokan, s gon­dolják ma is magukat ke­resztyén, sőt hivő keresztyén embereknek nevezők, hanem mérleg, melyen élet és halál fordul meg, mikor megmére­tünk. Az ítéletben ugyanis Is­ten hozzá való viszonyunkat ezen méri le. Valóban nem törölte el hát Jézus? Nincs hát igazuk ak­kor a szombatosoknak s egye­beknek, akik ma is a törvény megtartása felett problémáz- nak és vitatkoznak? Vagy egyeseket mégis eltörölt be­lőle, másokat nem? — Vagy mi magunk voltunk azok, akik kiválogattuk belőle a ne­künk megfelelőt és a többit félredobtuk? — Nem. Urunk valóban nem törölt el egyet sem. Nem is mi válogattunk benne saját ízlésünk szerint Hanem Urunk éppen érvény­re juttatta azt. Általa és benne tudjuk és értjük meg annak teljességét, célját és értelmét. Nevezetesen, hogy nem önmagáért van, sőt nem is elsősorban értem, hanem Isten dicsőségére az ember­társért. így értjük meg, hogy a sze­retet kettős nagy parancsola­tába foglaltatik össze Isten minden törvénye. „Azért á törvény betöltése a szeretet.” (Róma 13:10.) Ebből a szere- tetből gyógyított pl. Urunk szombatnapon és mégsem rontotta meg a törvényt, mert á törvény nem önmagáért van, hanem az embertársért az Isten dicsőségére. De nem is a példák a fontosak, ha­nem az, hogy Urunk a tör­vény egészének értelmét, ben­ne a legkisebb részecskéjé­nek értelmét is feltárta és érvényre juttatta. Ez nemcsak azt jelenti, hogy így tanított, hanem, hogy életével azt teljességgel be is töltötte, mert szerette az embert annyira, hogy éle­tét is odaadta érte. Ebben az Ö halálig való szeretetébem tündöklik legfényesebben Is­ten dicsősége, s így lett <3 a törvény betöltője. Ezért kéri számon Urunk az ítélet napján a szeretet cselekedeteit tőlünk is. (Máté 25:31. kk.) Ezért várja, hogy az ő szeretetétől indíttatva az övéi is az Ű útját járják ebben is. Jaj nekünk azért, ha mi csak problémázni, vi­tatkozni, tanítani tudunk a törvényről, jaj akkor is, ha Urunkra hivatkozva félre akarjuk azt útunkból tolni, vagy, ha csak annak egyes részleteit ragadjuk meg, miint azt nemcsak Urunk kortársai, de a mieink közül is sokan, sokszor teszik, de boldogok leszünk, ha Krisztusban és általa értjük és éljük annak teljességét, „mert nem azok az igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt cselekszik.” (Róma 2:13.) Bánfi Béla — MINDENES MUNKÁRA udva­rost keres Piliscsabára a Budai Evangélikus Szeretetotthonok Köz­pontja. Jelentkezés Budapest, II/A kér., Báthpri László u. 8. — Bibliai kommentárokat, teo­lógiai könyveket, esetleg könyv­tárat keresek. Boros Gergely* Hódmezővásárhely, Táncsics u. a.

Next

/
Thumbnails
Contents