Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

A cinkofai templom 250 éves jubileuma Az őszi hajnal még nem is pirkad, mikor frissen szedett paradicsomos ládákkal jól megrakott kocsik haladnak nyugodt lépéssel a Kerepesi úton Budapest valamelyik nagy vásártelepe, csarnoka felé. Legtöbbje Cinkotáról, Csömör­ről, Nagytarcsáról jön. Keve­sen gondolnak arra, hogy a fő­várost körülvevő konyhaker­tek művelői között mennyi az evangélikus. Hagyománytartó, de a célszerű és időszerű iránt is érzékkel rendelkező nép. Aki az elmúlt vasárnap, szeptember 13-án ott volt a cinkötai evangélikus templom 250 éves jubileumán és részt vett az istentiszteleten, vala­mit megérezhetett abból az alapból, amelyen ezek az em­berek állnak és abból a hát­térből, ahonnan jönnek. A templom falán ismert négyzetalakú kőtábla tudatja, hogy középkori .gótikus temp­lomrom alapjain 1709-ben épült. Dúslombú fák között áll a templomudvarban. Kívülről nem hivalkodó. Kár, hogy 1921-ben, mikor renoválták a templomot, a hagymaalakú to­rony helyébe gótikus vonalú toronysisak került anyaghiány miatt. Szépsége belülről tárul fel. Lehiggadt barokk stílus­ban, az ún. „copf” stílusban épült. Alapja kereszt alakú. Szépívű boltozat fedi. Oltár­képe újabb eredetű, de neves művész alkotása, Vastag Györgyé. Azt a jelenetet ábrá­zolja, mikor Jézus elfogatása- kor így szól Péternek: Tedd hüvelyedbe a te kardodat... Most különösen szép a temp­lombelső, mert négy évvel ez­előtt, de már akkor is a mos­tani jubileumra készülve, tel­jesen kifestették, még hozzá ízlésesen, stílszerűen. Időben fordultak szakemberekhez. 250 évvel ezelőtt csak igény­telen, szalmatetős templomot emeltek még. Mária Terézia engedélye alapján 1775-ben kezdték meg a mai forma épí­tését. Egy év alatt készültek el vele. A mai templom új részé­be 126 000 tégla, 488 köbméter kő és közel 800 métermázsa mész épült bele. A közmunkán és az ajándékba kapott anya­gon kívül 4000 rhénusi fo­rintba (kb. 2 millió forint!) ke­rült. Az összeget teljes egészé­ben a gyülekezet adta össze. Az oltáron most hat, körtefá­ból készült, fafaragással díszí­tett új gyertyatartó áll. Egy nyugalmazott lelkészünk szép­mívű munkája. Hálás meg­emlékezésül ajándékozta a gyülekezetnek egy édesanyát, házastársat korán elvesztő csa­lád. Mikor Káldy Zoltán püspök és Blatniczky Jenő cinkötai lelkész vezetésével bevonulnak a környékbeli gyülekezetek lelkészei és a presbiterek a templomba, megszólal az orgo­na. A gyülekezeti énekkar Franck Cesar Hallelujáját énekli. Az orgona is új. A cin- kotai segédlelkész, Trajtler Gábor fiatal orgonaművészünk tervei szerint készült, ö ül az orgona mellett. Az énekkart is ő vezeti. „Mindez azt bizonyít­ja — mondotta igehirdetése elején Káldy püspök —, hogy a gyülekezet ma élő nemze­déke hálával emlékezik vissza és hálával akar ünnepelni.” Az oltári szolgálatot a gyü­lekezet lelkésze végzi. Térdel­ve énekli az introitust az ol­tárnál. Régi szokás szerint a liturgia más részeit is énekli a lelkész. Káldy Zoltán püspök 1. Péter 2, 4—5. alapján prédi­kált. „Isten igéje ma a 25Ö éves templomát jubiláló cin- kotai gyülekezetei így szólítja meg: járuljatok az élő kőhöz. Járuljatok az élő Jézus Krisz­tushoz. Őseitek az ő nevében építették meg ezt a templo­mot. 250 esztendő tapasztalata arról szól, hogy Jézus Krisztus ma is él, érdemes benne hinni, érdemes sza­vát bizalommal és enge­delmességgel fogadni. Az apostoli intelem minden hangsúlyos szavánál megáll. Kifejti és a gyülekezetre vo­natkoztatja. „Járuljatok hozzá!” — ez azt jelenti: hinni. Ha hozzájáru­lunk, ha hiszünk benne, azzal magasztaljuk őt. A hit a mi hálaáldozatunk. Hit nélkül nem ér semmit a 250 éves templom. Leg­följebb csak műemlék. Az ünnepel igazán, aki hisz a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusban.” Mit mond a szent papságra felhívó tanításról? — „Papok­ká kell lennetek! Mit jelent ez? Nem úgy váltok papokká, hogy mindnyájan felöltitek a lutherkabátot, hanem azzal, ha magatokra veszitek a papi szolgálat legjellegzetesebb vo­nását, a közbenjárást, a másik ember ügyének a felvételét, az érette mondott könyörgést. A gyülekezet csak úgy válik szent papsággá, ha könyörögve járul Urához, közbenjár azért a világért, mely veszedelmek közt él, amelyért ő azonban meg­hal végtelen szeretetéből. Ügy váltok szent papság­gá, ha tudtok könyörögni nemcsak a gyülekezetért, hanem a másvallásúakért, sőt a más világnézetűekért is. Azt kérem most Istentől, hogy tudjatok odaadó szeretettel nagyon sokat fáradozni a má­sik emberért. Tudjatok könyö­rögni a mi egész népünkért, magyarokért, szlovákokért, né­metekért, mindazokért, akik ezen a drága magyar földön élnek. Tudjatok szívből könyö­rögni az előhaladásért, hogy szebb legyen az élet ezen a földön, a békéért, hogy ne kelljen ismét újra megépíte­netek a paplakot és a segéd­leiké szlakást, mert szétverte a bomba. Az ilyen könyörgés, az ilyen ügyekben folytatott lan­kadatlan közbenjárás a papi szolgálat.” Befejezésül a lelki áldozat tartalmát fejezte ki. „Vigyetek lelki áldozatot Isten elé! — mondja az ige. A lelki áldozat az, mikor a Szentlélek úgy ra­gadja meg a mi szegény bűnös szívünket, hogy odaadjuk Is­tennek. Ennél kevesebbel nem elégszik meg az, aki Fiát adta értünk, önmagunkat — ez az áldozat. Csak ezután és ezen belül beszélhetünk minden más áldozatról.” Az igehirdetés után ismét az énekkar szólalt meg. Kapi Králik Jenő egy nem könnyű zsoltárfeldolgozását adták elő. Büszke lehet a cinkötai gyüle­kezet az énekkarára. Az istentisztelet után tartott díszközgyűlésen Blatniczky Jenő lelkész felolvasta a gyü­lekezet gondosan összeállított történetét. Káldy Zoltán püspök üdvözlő szavai után elsősorban azoknak a gyüleke­zeteknek lelkészei köszöntöt­ték a jubiláló Cinkotát, ame­lyek régebben hozzátartoztak. Igazi anya-szentegyház a cin- kotai gyülekezet, több gyer­mekét bocsátotta szárnyra. 1807-ben Rákoskeresztúrt, 1871-ben Rákospalotát, 1915- ben Csömört, 1936-ban Nagy- tarcsát, 1942-ben Rákosszent­mihály—Sashalmot. Az egység tudata tükröződött dr. Kosa Pál, Solymár Pál, Győry Já­nos lelkészek, valamint Szup- kai Sándor és Dingrcve Dezső gyülekezeti felügyelők kö­szöntő szavaiban. A helyi ró­mai katolikus egyház és a szomszédos református egyház üdvözlete a többi egyházakkal fennálló jóviszonyról tanúsko­dott. Néhány éve a fővároshoz tartozik Cinkota. A XVI. ke­rület legősibb része. A törökök pusztítása után 1690-ben az el­hagyott helységek névsorában szerepelt. E század utolsó évei­ben Zólyom megyéből telepí­tették ide az ősöket. Földet s vallásszabadságot kaptak. 1703-ban már lelkészük is van. Község és gyülekezet együtt A SZOLGÁLAT Egy csomó furcsaság van az életünkben. Milyen kedves és milyen szép egy tiszta, ártat­lan gyermekkéz, amelyiknek még a simogatása is olyan, mintha angyalszárny simogat­ná meg az arcunkat, mégis alig hiszem, hogy akadna kö­zöttünk valaki, aki a pénzét, mondjuk egy százforintost odaadna a gyermek kezébe. Hiszen nem tud vigyázni reá. Nem is ismeri az értékét. Biz­tosan széttépné, vagy leg­alábbis elszórná. Viszont a szívünket, az életünket az időnket gs az üdvösségünket sokszor nyugodtan odaadjuk a bűneink, szörnyű szenvedé­lyeink könnyelmű kezei közé. Egy csomó furcsaság van az életünkben. Amikor a híres orvos odalép a betegágy mellé, akkor nyugodtan felsóhajtunk: most már jó kezekben van a beteg. Pedig előfordulhat, hogy a betegség halálos és a beteg a legjobb kezekben is meghalhat. Viszont amikor hangosan kiált a halál és az orvos leteszi a műszereket és az orvosságos üvegeket, olyan­kor sokszor lemondóan legyin­tünk: most már csak az Isten kezében van! Pedig Istennél örök élete van az embernek. Istennél az élet és a halál egymás mellett van, mint két gyümölcs a fán. Az egyik zöld még, a másik az örökkévaló­ság szüretére érett. A Biblia betűi arról szólnak, hogy Jézus harmadszor raj­zolja meg a tanítványai előtt a Fájdalmak útját. Most már egészen színesen és egészen részletesen. Pontosan beraj­zolja előttük a keresztút kín­jait: a könny, a vér, a halál, a bűn árnyékos állomásait. A töviskoronát, a keresztet és a végén a húsvéti harangszót. Igen, a farizeusok és írástudók kezébe adják őt az emberek, de ő mindvégig Isten kezé­ben marad. Nem a vaksors vonszolja végig egv veritékes és véres vándorúton, hanem Isten hatalmas keze alatt ön­ként, Neki engedelmeskedve járja a keresztutat. Tudják meg a tanítványok, hogy nem események és emberek kerge­tik fel a Golgota hegyére, ha­nem a megváltó szeretet bol­dog odaadásával. Isten kezé­be kapaszkodva közeledik a Kereszt m °nny országi kapu­nyitása felé. Isten keze ad néki erőt, hűséget és feltáma­dást. Isten kezében van az élete, mert soha el nem vette onnan. — Máté 20,17-18 ­Jó lenne megállni és meg­kérdezni magunktól, vajon a mi életünk hol van? Mert nyilvánvalóan sokszor elvet­tük Istentől. Hiszen minden bűn, minden aggodalom, min­den önzés és minden gonosz­ság, minden irigység és min­den harag, minden szeretet- lenség és minden testvériet- lenség valójában leszakadás Isten láthatatlan erős kezéről. Ezt érezte meg a Zebedeus fiainak anyja, amikor ott sze­rette volna tudni fiait Jézus oldalán. Ó, nem egy nagyra­vágyó anya hiú ábrándja ez a könyörgő kérés a fiai felől. Egy hivő édesanya könnyei keretezik be ezt az anyai szív számára leggyönyörűbb képet: fiait ott látni a Jézus olda­lán. Odasírni és odaimádkozni az anyacsókon nőtt szeretteit a diadalmas Jézus gyönyörű országába. Es most idehullanak az el­felejtett szeretet könnyei. Mennyit sírt és mennyit imád­kozott értünk egyszer az édes­anyánk, hogy öröm és bánat, As életnek építettünk Ha valaki vonaton Győrből Pápa felé utazik, a „vizek vá­rosának" elhagyása után ér­dekes földrajzi kép tárul sze­me elé. Ha jobb oldalon néz ki a robogó vonat ablakából, tekintete korlátlanul szágul­dozhat a Kisalföld zöldelő gabona- és kukoricatáblái, vi­rágzó rétjei felett, bal oldalra térve azonban „megállj“-t pa­rancsolnak érdeklődésének a baráti, ménfői és felpéci „he­gyek“. Alig egy-kétszáz mé­ter magasságra emelkedik ki ez a „Sokorói hegyvonulat'' a tenger színe fölé. ősidőktől fogva kemény munka folyt itt az életért. Bizony nem csekély feladatra vállalkozott a Pécz- nemzetség amely szálláshelyül ezt a vidéket kapta. Építenie kellett viharjárta helyen. A vihar sokszor rombadöntötte, amit szorgos kezek összehord- tak. A Felpéc melletti Tényö határában ma is Táborvölgye nevét viseli egy völgykatlan, ahol a környék lakossága csak puszta életét mentette meg a Győr felé menetelő török ha­dak elől megbújva. Ebből az időből maradt ránk, a reformációtól életre- hívott felpéci evangélikus gyülekezet első — az úrvacso­ránál használt — boroskancsó- ja, melyen a következő felirat olvasható: „Urunk, a te be­széded nagyobb kincsünk né- kiink sokezernyi aranynál és ezüstnél. 1567.“ Ez a négy­százéves hitvallás felel arra a kérdésre is, miből építkeztek elődeink? Jó volt erre vissza­nézni nekünk, ma élő nem­zedéknek. mikor az elmúlt évek folyamán Felpécen és Kajárpécen építkezésbe kezd­tünk. Felpécen — az elmúlt 7 év folyamán immár negyed­szer — kezdtünk nagy vállal­kozásba. Temetői ravatalozót akartunk építeni. Kajárpéc évszázados műemlék temp­lomának egész tetőzetét akar­ta kicserélni és orgonáját újjáépíteni. Felmerült a szo­rongató kérdés: építkezzünk, de miből? Kincsünk volt az évszázados kőszikla: „Urunk a te beszéded.” Es másfél év alatt megépítette a felpéci gyülekezet ravatalozóját $5 000 forint költséggel, a kajárpéci gyülekezet renováltatta temp­lomát és orgonáját 72 000 fo­rintos összköltséggel. Június 28-án került sor az épületek átadására, Weltler Rezső, a Győr-Soproni egyház­megye esperesének szolgála­tával. Délelőtt a kajárpéci templomban hirdette az igét, az aznapra kijelölt textus, Máté 13,44—46. alapján. „Isten országa — mondotta — min- denekfelett való érték. Ezért adja oda a példázabeli szántó­vető és kereskedő mindenét, amije volt” érette. Ez a kincs megtalálható a szántóföldön is, a kereskedésben is — te­hát a hétköznapok harcában — mindenekfelett pedig az Isten házában. Ennek osztoga­tására építették elődeink ezt a templomot. Mikor a ma élő nemzedék ezt újjáépítette, bi­zonyságot tett arról, hogy ér­téknek tartja a templomban felkínált legnagyobb kincset: Jézust. Oda tudja-e érte adni mindenét? Keresi-e olyan fá­radhatatlanul, mint a keres­kedő a drágagyöngyöt? Talál­kozzanak a kajárpéci hívek a szántóföldön végzett veríté- kes munka közben is az ő Urukkal és keressék és talál­ják meg őt mindenekfelett itt a templomban ..Istentiszte­let után Mitykó Zoltán gyüle­kezeti lelkész, díszközgyűlés keretében ismertette az épít­kezés lefolyásét és kiadásait. Három évig hordozta a gyüle­kezet szívében a templom­renoválás ügyét. Milyen sok akadály merült fel, mennyi kérés szállt az ég felé!... A hívek önkéntes adományként összeadtak 54 000 forintot, a többi kiadást önkéntes szolgá­latban teljesítették. — Dombi László felnéci lelkész híveinek köszöntését, á'dáskívánsáeát tolmácsolta az ünneplők felé. Délután az esperes Felpécre ment át, ahol számos kajár­péci és környékbeli evangé­likus jelenlétében folytatódott a két testvérgyülekezet ün­nepe. Először a 180 éves fel­péci templomban zendült fel az ének: „Keressétek serény- séggel az Istennek orszá­gát ...” Mitykó Zoltán oltári szolgálata után Weltler Rezső I. Thess 4,11—14. alapján hir­dette Isten igéjét, majd a gyülekezet a temetőbe vonult. A ravatalozó — homlokzatán Luther-rózsával, oromfalán ke­reszttel, virágba öltöztetett ol­tárával — várta az élők gyü- I lekezetét. épült. Sokáig Cinkota gondo­zása alá tartozott fővárosunk egész pesti oldala is. Sok ki­váló lelkésze közül Walaszky Pál a magyar irodalomtörté­net első művelője volt, Köl­csey Ferenc a „Nemzeti Betsü- let Szerentsés Védőjének” ne­vezte. Emléktábla őrzi Petényi Salamon János emlékét a pap­iakon. Ö volt a magyar ma­dártan megalapítója. Hétévi cinkötai működés után a Nem­zeti Múzeum hivatásos tudósa lett. A szép papiak udvarán hatalmas, öreg akácfa áll. Ez alatt, egy malomkő-asztal te­tején állva hirdette ki Aulich tábornok a Hab-burgok detro­nizálását. A papiakon volt a főhadiszállása. Blatniczky Jenő a gyüleke­zet mostani lelkésze hívei sze- retetétől körülvéve 24 éve szolgál a gyülekezetben. Itt szolgált előtte édesapja, Blat­niczky Pál főesperes 25 évig és nagyapja, Jezsovics Pál 40 évig. Kert, jól gondozott kert a cinkötai gyülekezet. Papok, papnék a szeretet jóillatú vi­rágot hozó, ízes gyümölcsöt termő magvait hintették el benne, amint a szeretetven- dégség-közebéden az egyik fel­szólaló mondotta. Benczúr László OTTAN élet és halál ott találjon ben­nünket Jézus oldalán. Hogy necsak a hangulat hullámai hozzanak néha-néha őhozzá idegennek és kíváncsi ember­nek, hanem hűséges tanít­ványnak és örök testvérnek. Megmentett és megváltott lé­leknek a Jézus oldalán. Ez az édesanya rangot és nagyságot kér fiainak az Isten országában. Ó, van ilyen is, de ezt a nagyságot az Isten osztogatja. Ez a nagyság — a kegyelem kitüntetése! Persze ebbe senki sem szólhat bele: sem törtetés. sem imádság. Ezt csak elfogadni lehet, mert magától jön. Isten ajándéka­képpen. őrajta múlik, hogy kit választ ki magának ív­lámpának, vagy szentjános­bogárnak. ö méri a keresztet és a kitüntetést. A tervet és az embert, a gondolatot és a szolgálatot. A miénk csak a hűség és az engedelmesség. Csak annyi, hogy Belőle és Benne éljünk és öt mutassuk meg a világ­nak. Hogy őt ábrázoljuk a szolgálat szentségével, mint ahogy a tavaszt egyformán mutatja a fecskeszó és a nap­fény, az ibolya és a hóvirág. Mégis, ki a nagyobb?! — Erre csak egy felelet van, aki szolgál és aki szeret. Ezen a világon Jézus volt a legna- gyoob, mert Ú mindenkit szolgált és miközben magát másokért odaadta — Isten ke­zében tűnt el az élete. Ki a nagyobb?! — Aki szol­gál! Aki Jézussal í t y jár a keresztúton, hogy az élele örök- istentisztelet, és az istentiszte­lete örök emberszeretet. Ki a nagyobb?! Mindig az, aki magát teljesen odaadja. Jézus oldalán nincsenek fele­más emberek, morzsák, töre­dékek, fél fillérek és fél szí­vek. Nincsenek fél keresztek és fél könnycseppek. Jézus ol­dalán csak egész emberek és egész életek Diánák, mint ahogy 0 maga is nem pilla­nat-példákat és nem kulissza­keresztet, hanem teljes tövis­koronát, kiömlő vérét és egész életét odaadta sokakért és ér­tem váltságul az isteni jóvá­tétel golgotái mérlegébe — az Isten kezébe. Ki a nagyobb?! — Mindig az, aki legtöbbet tud adni szívből, szeretetből és szolgá­latból. A szolgálat szent versengése ez. Csodálatos verseny, ahol nemcsak az elsőt, de az utol­sót is megajándékozza és meg­áldja az Isten! Friedrich Lajos Az esperes felavató igéi után a helyi lelkész számolt be részletesen az építkezés lefolyásáról. Néhány részlet a beszámolóból: „Mikor más­fél évvel ezelőtt, egy hideg februári délelőttön, a felpéci gyülekezet vezetősége kijött ide a temetőbe, hogy az épí­tendő ravatalozó helyet ki­jelölje, több féle elgondolás ütközött össze... végül egyet­értésre jutottunk abban, hogy a földi élet utolsó állomására elérkező vándortársainknak, méginkább őket kísérő hoz­zátartozóiknak világosságra van szükségük. Ezért helyez­tük el az épületet úgy, hogy előcsarnoka és bejárata dél­keletre nézzen, egész nap fü- rödjék a nap ragyogásában és az idelátszó templomtorony, a toronyból idehangzó harang­szó mindig figyelmeztesse a kapun ki- és bejövöket arra az Űr Jézusra, aki ezt mond­ja ma is övéinek: „aki engem követ, övé lesz az életnek vi­lágossága.” Az építkezés nem folyt le zavartalanul. A múlt év áprilisának végén elfogyott az építkezés alaptőkéje. Ekkor szószéki felhívásra egyetlen délután önkéntes megajánlás­ból összejött 12 000 forint! A munka lelke és irányítója, a szakembereken kívül, Péczy Dezső gondnok, akinek fárad­hatatlan ügybuzgalma eredmé­nyezte, hogy a hívek 203 gya­lognapszámot és 40 kocsinap­számot takarítottak meg ön­kéntes munkával, 16125 Ft értékben... Az építmény szimbólumai között fő helyet foglal el a kereszt. Hiszen minden koporsó előtt kereszt halad, ráírva a halott neve. Kereszt alatt roskadoznak a koporsót kísérő gyászolók, ke­resztek között járnak a kegye­let virágait sírra helyező temető-látogatók ... Fogadiuk szívünkbe a kereszten a ha­lált legyőző Urunknak, oltár­keresztünk mellett kétoldalt olvasható vigasztalását: ..Ne nyugtalankodjék a ti szíve­tek ...” „Én élek, ti is élni fogtok!” Építkező országban élünk! Építés izgalma feszül gyüleke­zeteinkben is. A tervezés lá­zas izgalmában sokszor fel­merül a kérdés: miből? „Urunk, a te beszéded na­gyobb kincsünk sokezernyi aranynál és ezüstnél” — ad­ták meg felpéci elődeink négy­száz évvel ezelőtt a választ. Mi az ő hitvallásukat folytat­va, a felpéci ravatalozó alap­kövében elhelyezett okiratban így adtuk meg feleletünket: „A temetőben, a halál földjén az Életnek építettünk. És az Élet Ura ismételten megérez­tette velünk: akik az Urban bíznak, erejük megújul.., futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fárad­nak el.” Dombi László ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN SZEPTEMBER HÖ 20-ÄN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 dr. Kékén András. Fasor fél 10 gyermekistentisztelet, de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 7. Dózsa György út 7. fél 10 Me­zősi György. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalszky Károly. Kará­csony Sándor u. 31. de. 10 Kar­dos József. Rákóczi út 57. de. háromnegyed 12 Kardos József. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9 (úrv.). Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.). Zu^ló de. ii Scholz László (úrv.), du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Karner Ágoston. Rákosfalva de. fél 12 (úrv.) Kamer Ágoston. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Nagy István, du. 5 szeretetvendégség. Váci u. 129. de. 8 Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Szabó István. Rákospalota de. 10 aratási hálaadó (úrv.) Kökény Elek. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9 Kökény Elek. Rákospalota Kistemplom du. 3 Bolla Árpád, du 4 szeretetvendégség. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákos­szentmihály de fél 11. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 10 (úrv.) németnyelvű, Várady La­jos, de. 11 Várady Lajos, du. 4 ! szeretetvendégség, Koren Emil, I du. 7 (úrv.) Madocsai Miklós. I Toroczkó tép de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Vámos Jó­zsef, de. 10 Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Budahegyvidék XII., Tarcsay Vilmos u. 11., de. 9 Csonka Albert, du. fél 7 lelkész­iktatás. Budakeszi de. 9 Ruttkay I Elemér. Pesthiderrt út de. fél 11 I Ruttkay Elemér. K lenföld de. 8 I (úrv.) Kendeh György, V (úrv.) I Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Farkasrét de. 9 dr. Re­zessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 I Visontai Róbert. Budafok de. 11 , Visontai Róbert. Nagytétény du. i 3 Visontai Róbert. Albertf-lva de. * 7 Visontai Róbert. Csepel de. 11;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents