Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-09-20 / 38. szám
\ mOemi ékeink középkori Müemléktemplomaink sorában bizonnyal a legrégibbek közül való kövágóörsi templomunk. Vénségében szép ez a templom, „szépíteni“ rajta nem is lehet, nem is szabad. Végvár a kősziklán Zömök, súlyos tornyával, északi oldalán ablaktalan, hatalmas, másfél méter vastag falaival úgy áll a falu közepén emelkedő szikladombon, mint egy végvár őrbástyája. Egészen a századfordulóig határozottan ezt a szerepet töltötte is be. Végvára volt a Balaton itteni részéin, a volt Zala megye keleti nyúlványában, ma más hat anyaegyházban élő evangélikusságnak. 1909-lg, amikor a zalaegerszegi gyülekezet létesült, egészen az országhatárig, Zalaistvánd volt, több, mint 50 km-ce a legközelebbi és egyetlen szomszédunk. De mint végvár, ma is nagyon magányosan áll. Idesötétedik a Badacsony, a várromkoronás Csobánc hegyháta, a csúcsos Gulács, távolabbról a Haláp és a Bakony erdős hegyvilága, evangélikus templom azonban nincs a látóhatárán belül. A szepezdi füia templomát, a révfülöpi fiókegyházét is, eltakarják a parti hegyek. Keszthely közel 40 km-re esik. Kapolcs, Szent- antalfa ugyancsak messze rejtőzködnek a hegyek mögött. Csak a köveskáli reformátusok temploma integet feléje a Káli-medence túlsó pereméről s biztatja a régi hű testvér- szeretettel: Csak állni és vigyázni a kősziklán ... Nagy idők tanúja Építése idejét nem tudjuk közelebbi pontossággal. Bizonyos azonban az, hogy a reformáció megindulásakor már állt. A már akkor jelentős, népes falu, akkor még Boldog- asszony-Eörs, régen templomos falu volt, egyes adatok szerint már a XIV. század óta. ' Tagadhatatlanul nagy idők tanúja. Megélte a középkor végének és az újkornak minden világtörténelmi és hazai eseményét. Alit a konstanzi zsinat idején, mely máglyát gyújtott Húsz Jánosnak, de csak útját egyengette Luther Mártonnak. Tud a törökverő Hunyadi Jánosról, Mátyásról is, az „igazságosáról. Együtt gyászolta népünkkel Mohácsot s az azt követő 150 éves keserves török rabságot. Csak az 1550-eS évek vidították fel egy időre. Erre az időtájra esik a falu reformálása — talán a szomszédos Vasból ide is levetődött Dévai Bíró Mátyás révén. Ekkor lett evangélikus templommá s szólalt meg benne először tisztán és igazán Isten Igéje. És azóta 400 esztendő pergett le az idő homokóráján. Veszélyben az ellenreformáció idején Az ellenreformáció során a község újra felszaporodott katolikus népe természetesen mindenképpen vissza akarta szerezni magának. Mikór a helyi próbálkozások sikertelenek voltak, megmozdult a megyei klérus. Felsőbb helyről vizsgálat jön ellenünk, majd a zalavári kanonok hirdet meg „keresztes hadjáratot“, hogy az evangélikusokat kiűzze a templomból. Jön fanatizált barátokkal, papokkal, néppel Zala belsejéből. De mire ideér, a félrevert harangok riasztják a gyülekezetét s a templomot szekérvár veszi körül ásóval, fejszével, kaszával felfegyverzett, mindenre kész emberekkel, a segítségül hívott jó köveskáli református atyafiakkal együtt —, s a támadás meghiúsul. A kanonok visszavonult. Mosolyogva emlékszik erre is templomunk és emlékszik büszkén emberekre, akik így tudták szeretni, készen arra, hogy a vérüket is áldozzák érte s a hitükért. Érte, a végvárért, mely ha akkor elveszett volna, vallhatnák-e a kővágóőrsi evangélikusok ma is szent hitüket? Nem veszett el. Kőszikla tartotta, de nemcsak a Kőhát szikladombja, tenipSoüiünk ^Xevágóörsön hanem a még erősebb hithűség és egyházszeretet is. És ezt nem rendítették meg a további megpróbáltatások sem. Hiába idézték 1674-ben Soós Gergely prédikátort Pozsonyba, hiába verette meg és űzette el most már császári katonákkal 1681-ben Joós György lelkészt valószínűleg ugyanaz a zalavári apát. A gyülekezet állta a próbálta- tást és áll mindmáig a végvár. Mária Terézia idején a katolikusok kénytelenek voltak új templomot építeni maguknak. De nem oda, ahová akarták. Közvetlenül templomunk bejárata előtt kezdték rakni szentélyük falát, bosz- szantásból és dacból az elszenvedett kudarcokért. Eleink azonban éjszaka lebontották, amit ők nappal építettek. Mindig odébb és odább kényszerültek az építkezéssel s csak mikor már annyira tágult a hely a két templom között, hogy azon a halottaskocsi megfordulhatott, emelkedhettek fel a falak. Már csak a domb oldalában. A templom műemlék jellege kétségtelen, annak ellenére, hogy az évszázadok folyamán sok változás esett rajta. Eredetileg kisebb, rövidebb volt, tornya is más, mint a jelenlegi. 1794-ben nyújtották meg mintegy felével. Ekkor tűnt el a régi szentélyrész, a „kis- templom“. Nyilván a lélek- szám növekedése miatt volt szükség a nagyobbításra. Ezért látták el három év múlva a tölgyoszlopokra állított, faragásokkal, aprólékos gonddal készített fakarzatokkal is. A gerendamenyezetet 1863- ban cserélték fel, az oldalfalak minden külön megerősítése nélkül, a téglaboltozattal. Időközben az északi fal ablakait, hogy védekezzenek a szabadon támadó északi szelek, és a hideg ellen, befalazták, a déli ablakokat viszont megnagyobbították. Éppen ezzel, a négy nagy. köríves ablakkal került harmonikus összhangba a hajó a barokk-román toronnyal. Ezen a tornyon, 1848-ban történt az utolsó alakítás, amikor a régi, bádoggal borított deszka- tetőt a mostani szilárd téglacsúcs váltotta fel. A berendezés, felszerelés ugyancsak magán viseli az idő és régiség bélyegét. A kórusra és a karzatokra a torony alatt két oldalt egy-egy tölgyfából ácsolt csigalépcső vezet fel. Fenn a toronyban külön is műemlék a nagyob- I bik, 410 kilós harangunk. 1803-ban öntötte Millner Ferenc Budán. Az oltár 1776-ból való, fából készült, fehérre festett, faragásokkal, kisméretű faszobrokkal (Mózes és Keresztelő János képmásaival, angyalalakokkal) ékesített. Az utolsó vacsorát ábrázoló, Ja- kobey Károly által festett értékes oltárkép azonban csak 1870-ben került az oltárba. Az oltár fölött a falba épített szószék beszerzésére nézve nincs adatunk, de régiségéből ítélve, valószínű, hogy itteni rövid lelkészsége idején róla hirdette az Igét Kis János, a későbbi nagynevű püspök és később az ugyancsak áldott emlékű Gyurátz Ferenc is, mikor a községben létesült egyházmegyei algimnáziumnak volt tanára. Az orgonát König Fülöp „orgonamíves“ készítette 1833-ban, Sopronban. Érdekessége a fordított manuál: az egész hangok billentyűi feketék, a félhangoké fehérek. Már már közel 130 esztendeje szolgál hűséggel, még mindig jól használható. Csak nyirkos, esős időben ragad le egyik-másik sípszelepe s nagy jóigyekezettel szól akkor is, amikor nem kívánjuk tőle. Ügy látszik, kevesli azt, amit eddig tehetett Isten dicsőségére ... ÉrtjüS a szavát. Ha mindent megteszünk is, ami tőlünk telik, akkor is csak haszontalan szolgák vagyunk .. . Soha nem tudunk Istennek annyit adni, mint amennyit vettünk és veszünk Tőle, soha annyit az Ö ügyéért tenni, mint amennyit O tett és tesz a mi testünk, lelkünk, itteni és örök életünk ügyéért. Bizonnyal ezt vallották egymást váltó nemzedékeken át mindazok Is, akik templomunkat szerették, védték, érte áldoztak, benne szolgáltak. Végvár katonái mind — a hit, hűség, egyházszeretet kőszikláján. Ezért is áll Isten kegyelméből mindmáig a végvár: templomunk a Kőháton. S mi, akik most szolgálunk benne, érte, igyekszünk, hogy álljon ezután is. Ezért hoztuk meg most két éve mi is áldozatainkat, hogy a 20 000 forint egyházi segély révén összesen 42 000 forinttal megújítsuk s így adjuk át az utánunk következő nemzedéknek. Megújítva, megerősítve, hogy lehessen további nagy idők tanúja, melyekben azonban, hisszük, imádkozunk is érte, már nem lesz annyi könny- és vérhullás, nem lesz gyűlölet és félelem, de lesz több szeretet’ és boldog békesség. Sümegi István NAGYBÖRZSÖNY A nagybörzsönyi evangélikus egyházközségnek hármas ünnepe volt szeptember 13-án. — 175 éves fordulóját ünnepelte annak, hogy Cser- nyánszky János szuperintendens beiktatta a gyülekezet első, nyilvánosan is elismert lelkészét. Kovács-Martini Jánost. Ezt megelőzően egy évszázadon át nehéz üldöztetések között csak titokban és bújkálva tarthattak istentiszteleteket. — 107 évvel ezelőtt ezen a vasárnapon, a Szentháromság utáni 16. vasárnapon, szentelte fel Stromszky Sámuel pozsonyi lelkész és püspök a gyülekezet jelenleg is meglévő nagyon szép templomát, mely az 1844-ben tűzvész martalékává lett templom helyén épült öt évig tartó áldozatos munka után. És 100 évvel ezelőtt, 1859-ben öntettéli meg első saját harangjaikat, melyek közül kettő az első világháború martaléka lett, a harmadikat pedig 1944-ben a második világháború követelte. de ez a harang egy esztendei bolyongás után csodálatos úton és módon hazakerült a régi toronyba. A hármas ünnepség alkalmával a délelőtti főistentiszteleten az Igét Szabó József nyug. püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettése hirdette, a délutáni istentiszteleten pedig Csákó Gyula püspöki titkár prédikált. A délelőtti istentisztelet végeztével díszközgyűlés volt. A díszközgyűlés szeretettel emlékezett meg az egyházke- i rület beteg püspökéről. Dr. j Vető Lajos püspökről, akinek : őszinte szívvel kívánt gyó- j gyulást. Majd Sárkány Tibor | lelkész ismertette a nagybör- i zsönyi gyülekezet események- I ben, megpróbáltatásokban, ] hűségben és áldozatokban nagyon gazdag történetének főbb vonásait. — A gyülekezet Isten iránti hálával, a I múltra való emlékezéssel és I a jelenben is szép példa- j mutatással ünnepelte hármas I jubileumát. Rhodos—Pathmos—Athén Pathmos (Folytatás az 1. oldalról) seje felé, zsebemből elővett Újszövetségből olvastam a következő sorokat: „Én, János atyátokfia és társatok a szenvedésben és királyságban és a Jézusra való állhatatos várakozásban a Pathmos nevű szigeten voltam az Isten beszédéért és a Jézusból való bizonyságtételért.“ (Jel. 1, 9.) A Jelenések könyve előttem soha sem állt úgy, mint valami szörnyű katasztrófáknak a könyve, hanem úgy, mint a vigasztalás, a reménység és a megdicsőült Jézus Krisztusnak a könyve. Miközben Pathmos szigetét körülölelő kék tengert rjéze- gettem megintcsak nem a Jelenések könyvében lefestett különböző katasztrófák jöttek elém, hanem az az üvegtenger, amelynek leírásakor János apostol Bizonyára rajta felejtette tekintetét a tenger kék vízén és annak a kórusnak az énekét véltem hallani, mely a könyv szerint az üvegtenger mellett énekel és dicséri Istent nagyságáért és hűségéért. Pathmos szigetén újra megerősödtem abban a látásomban, < hogy az egyház népe az a nép, amely élő reménységben és a megdicsőült Krisztus erejében él. Az az egyház, amely nem él, nem is egyház. A magyarországi evangélikus egyház tagjainak életéből a ml időnkben sugároznia kell az élő reménységből fakadó örömnek és a megdicsőült Krisztustól kapott erővel kell élniük a gyülekeztekben és ugyancsak ezzel az erővel kell munkálkodniuk egész népünk javára. Athén Rhodosból visszaérkeztünk Athénbe. Athénben sok-sok szép történelmi emlék tárult szemeink elé. Megilletődve jártuk meg az Akropolist és bámulattal álltunk meg Perikies által építtetett közel 2500 esztendős Parthenon előtt. Voltunk az Agórán is, ahol valamikor Sokrates és más híres görög bölcselők tanítottak és ahol Pál apostol is megfordult. Aztán felmentünk az Areopagusra, ahol Pál apostol elmondotta híres athéni beszédét. Az Areopagus tulajdonképpen egy alacsonyabb sziklahegy. Megvallom őszintén, másnak képzeltem. Nagyszerűbbnek. Más volt az illúzió és más a valóság. Es itt újra gondoltam arra, hogy az egyháznak meg keli szabadulnia a mi időnkben minden illúziótól és úgy kell betöltenie feladatát, hogy bátran, illúziómentesen ráépít Isten Igéjére, arra az Igére, amelyet Pál az Areopa- guson is prédikált. Az Areopaguson járva, különösen elém jött Pál athéni prédikációjából ez a mondat: „Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén." Olyan időket élünk, amikor az egyháznak szerte a világon, újra és újra hangsúlyoznia kell a különböző politikai, társadalmi és gazdasági rendben élő emberek között, hogy mindannyian egy vérből valók vagyunk és mindent el kell követnünk azért, hogy a népek megértsék egymást és ne csak egymás mellett tudjanak élni, hanem tudjanak egymásért is élni. Ilyen gondolatokkal és érzésekkel érkeztünk meg Rhodosból, Pathmosról és Athénből hazánk szép fővárosába, Budapestre és most boldogok vagyunk, hogy itthon vagyunk és dolgozhatunk. Káldy Zoltán Isten hívó szava és a lelkészek bűnbánata Eseményekben gazdag vasárnap volt a Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap, szeptember 13-a. A cinkotai egyházközség — az egész budapesti evangélikusság bölcsője — temploma felszentelésének 250. évfordulójáról emlékezett meg Káldy Zoltán püspök igehirdető-szolgá- latával. Az istentiszteletről és az ünnepségről lapunk más helyén közlünk beszámolót. Sexty Zoltán egyházmegyei jegyző ezen a napon iktatta Pásztor Pál eddigi putnoki lelkészt Diósgyőr-vasgyári lelkészi tisztébe. (Beszámoló lapunk zártáig nem érkezett.) A kispesti egyházközségben Koren Emil esperes, püspök- helyettes szolgálatával ünnepélyesen beiktatták az eddig ferencvárosi lelkészt, az egyhangúlag meghívott Bonnyai Sándort. Nemes egyszerűség és családias melegség meghittségében folyt le a kispestiek kettős ünnepsége. Mert kettős ünnepség színhelye volt ezen a napon a kívülről most renovált, szép kispesti templom. A gyülekezet nemcsak új papot fogadott, hanem ezt azt alkalmat is felhasználta, hogy hálás, a szeretet őszinteségében fogant szavakkal búcsúzzon ősz pásztorától, Nandrássy Elektől, harminc éven át volt hűséges lelkészétől. Az iktatási szertartást végző Koren Emil esperes a vasárnap kijelölt oltári igéje (I. Péter 1, 22—25.) alapján az aktuális (időszerű) evangéliumról hirdette az igét. Ez az evangélium — mondotta többek között — az igazság és a szeretet evangéliuma. Sokszor és sokat éltünk eddig vele vissza, mert hol az egyiket, hol a másikat prédikáltuk, és nem találtuk meg azt az igazságot, mely a szeretet által valósul meg, vagy azt a szeretetet, melynek mélyén ott van az ezt a szeretet ötvöző igazság. Az igazság az. hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, a szeretet pedig az, hogy ennek az igazságnak — Isten világot és embert átölelő szergtetének pártatlanul kell érvényesülnie. Mindig azt az embert kell látnia a lelkipásztornak, aki Istennek Fia keresztjéig fontos ügye. Az igazság és szeretet egységes evangéliuma nem röppenhet el az időtlen- / ségbe, hanem időszerűen kell hangzania, hogy a ma és itt élő embernek legyen erőforrása, segítsége. A templom körül új világ alakul és fejlődik. Az igazság és szeretet evangéliuma akkor találhatja meg az új világ emberét, ha az evangélium hirdetője, a lelkész maga születik először újjá az ige romolhaíatlan magjából. Az Úrvacsora-vétel és az iktatás cselekménye után a beiktatott lelkész tartotta a kispesti templom szószékén első igehirdetését. (Mt. 11,25— ! 30.) Az igében Isten hívja az | embert. Hívó szavának nehéz engedelmeskedni. Régi világából nehezen mozdul ki az ember Isten hívó szavára. Nehéz volt Istennek kihívnia népét a szolgaság hazái jából, Egyiptomból. Ugyanez a nép azonban Áron pap el- ] ső hívására tömegesen tolon- j gott az aranyborjút imádni, j Ma Sem bizonyos, hogy ahol tömegesén tolonganak az emberek a szószék alá, azért te- I szik, mert ott Isten hívása 1 hangzik. Szükséges, hogy a ( lelkészek komoly önvizsgála- [ tot tartsanak: valóban Istennek a régi, megítélt világból kihívó szavát hirdetik-e, vagy J valami olyat, ami őket nép- ] szerűvé teszi. A népszerűség szava nem Isten hívó szava; a népszerűség útja nem az a keskeny út, melyre Isten hív. Szüksége«* bogy a> igehirdetők, a lelkészek ne csak komoly önvizsgálatot, hanem komoly bűn- bánatot tartsanak. Arra kéri Isten áldását, hogy ő maga a kispesti szószéken mindig Isten hamisít- tatlan hívó szavát szólaltathassa meg. Az ünnepi istentisztelet utáni díszközgyűlésen a kispesti gyülekezet nevében a gyülekezet felügyelője köszöntötte az új lelkészt. Göttche Ervin dr. a pesti egyházmegye, Gádor András az egyházmegye lelkészeinek, Koren Emil az egyházkerület és Káldy Zoltán püspök köszöntését tolmácsolta. Soko- ray Károly lelkész meleg szavakkal búcsúzott a nyuga- lombavonult Nandrássy Elektől és üdvözölte a hivatalba- lépő Bonnyai Sándort. A szomszédos református és baptista egyházközségek és a kispesti gyülekezet önkéntes munkásainak felszólalása után Nándrássy Elek vett meleg szavakkal búcsút a gyülekezettől, melyet most az új lelkész gondjaira bízott és pász- toroló szeretetébe helyezett. Az új lelkész, Bonnyai Sándor együttesén köszönte még a feléje hangzó köszöntéseket és jókívánságokat, s ezzel az ünnepi díszgyűlés véget ért. Az új kispesti lelkész és gyülekezete életében iS az ünnep és ünneplés után jönnek a szorgos hétköznapok. Kívánjuk, hogy a kispesti gyülekezet hívei is, akik szorgos hétköznapokon munkahelyeiken új világunk építését szolgálják és segítik, templomukban Isten igéjéből mindig úgy erősödjenek, hogy még nagyobb bizakodással, reménységgel és derűvel munkálhassák népünk előrehaladását, minden embertársunk jólétét és békességes holnapját. Gádor András
