Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-25 / 4. szám

Egy távoli élet

Jákob története Mózes első könyvéből

HLYEN VÁGYÓIK, HLYEN

NÉHA EGY SLÁGER IS elgondolkoztatja az embert, ha

sítotok belső alakomnak azon Szentírás nem áltat, amikor a szabásán, amelyet ez idő sze- azt parancsolja, hogy öltözzéMegvirradt Jabbók folyó révénél. A hajnal sugaraiban bicegő ember indult tovább. A múltját lezárta Isten bocsánata. Jövőjét megnyitotta Isten hűsége. Jákob ez az ember, új nevén: Izrael, akitől nevét utódai, a zsidó nép kapta. Ez a név „Isten-győzőt” jelent: kiharcolta azon az éjszakán a maga számára Isten kegyelmét. De „Isten legyőzött jét” is jelenti: mostantól kezdve Jákob — jobban mint eddig — Isten foglya.

A találkozás

Az élet a legnagyobb színpadi író. Megrendezni se lehetne drámaiabban: az átküz- dött éjszaka után reggel megtörténik az izgalmas találkozás. A megbántott Isten után most a megsértett ember szemébe kell néznie Jákobnak. A feszültség a tetőpontra hág: ,,Jákob pedig felemelte szemét és látta, hogy ime Ézsau jön és négyszáz férfi ővele”. De aki rendezte viszonyát Istennel, rendezni tudja felebarátjával is.

Jákob nem tudhatta, hogy a gyilkos szándék kihűlt-e bátyjában 20 év alatt. Számolnia kellett azzal, hogy a 400 fegyveres vért ont közöttük. Családját lépcsőzetesen helyezi el, Ráchelt és Józsefet leghátul, hogy a fegyver utoljára érje a két legdrágábbat. Ö pedig az élre lép és megkezdi a szeretet hadjáratát. Menet közben — ahogyan közelednek Ézsau és csapata felé — hétszer hajtja meg magát földig bátyja előtt. Benne van ebben a mozdulatban testvére ellen elkövetett régi bűnének teljes megbánása. És ebben a mozdulatban — mint az őszinte szeretet minden megnyilvánulásában — olyan hatalom rejtőzik, amelynek nagyobb az ereje, mintha fegyveresek állnának az ő háta mögött is. A 400 katona mozdulatlanul figyel. Ézsau pedig Jákobhoz fut, megöleli, megcsókolja. Összefolynak a megbékélt testvérek könnyei.

Ez a bibliai részlet a tékozló fiú története mellé kívánkozik. Ott az atya, az Isten, bocsát meg megtérő fiának. Itt az ember bocsát meg az embernek. Testvérek ölelkeznek össze, akiket elválasztott egymástól a törtetés, a rosszindulat, az elhidegülésnek évek alatt egyre jobban vastagodó kérge.

Talpalatnyi főid

A testvérek útjai azután kétfelé váltak. Jákob szelíden elhárítja Ézsau segítségét, s családjával külön indul Ézsau után — lassított menetben kicsi gyermekei és fiatal állatai miatt. Megígéri ugyan, hogy meglátogatja Seir hegységben levő otthonában, de erről később nem hallunk. Ellenben arról tudunk, hogy továbbmegy és letelepszik Kánaán földjén, Sikem városa mellett. A mezőn vonja fel sátorát. Ezt a darab földet, ahol családjával él, meg is veszi az őslakosoktól pénzért. És nyomban oltárt épít ott az Ürnak, az ő láthatatlan Istenének.

Különös varázsa van ennek a helynek. Noha» nem sokáig élhetnek itt, mert egy sajnálatos epizód miatt menekülniük kell, mégis ez az a talpalatnyi föld, amelyen teljesedésbe ment először Istennek régi ígérete, a nagyapának, Ábrahámnak adott szó: utódaidnak adom ezt a földet. Egy darabka a jövőből! Érthető hát, hogy Jákob majd a halála előtt éppen ezt a földet ajándékozza Józsefnek örökségül. Az sem véletlen, hogy Józsefnek Egyiptomban bebalzsamozott holttestét Józsue honfoglalása idején ide hozták és itt temették el, ezen a néhány sátornyi helyen. A hagyomány még egy évezreddel később, Jézus korában is őrizte e helyen Jákob emlékét: itt, „Jákob kútja” mellett találkozott Jézus a samáriai asszonnyal. Néha egy önmagában véve jelentéktelen hely sugárzóvá válik jelképessége és emlékek révén. (Kinek ne lenne ilyen az életében, talán egy utcarészlet vagy egy folyópart?)

Erről a helyről különben azért kellett menekülnie Jákobnak és családjának, mert a közeli város fejedelmének fia szemet vetett Dinára, Lea lányára, erőszakkal magáévá tette, s ezért férfitestvérei vérfürdőt rendeztek a városban. A bosszú elől újra vándorbotot vesznek kezükbe. Megint bebizonyosodik: fegyver fegyvert hív elő. Jákobnak úgy látszik ez a sorsa — először saját, most pedig fiai vétkéért —, hogy vándorlásban telik az egész élete. Mintha csak jelképezné állandó úton- léte azt a keresztyén igazságot, amely a soproni fenyőfák közt, egyszerű villa homlokzatáról szólítja meg az arra járókat (falai mögött éppen 10 éve hunyt el egyházunknak áldott emlékezetű látnoka, ma már őszülő lelkészeknek „Földi bácsija”): „Ez csak földi szállás, örök otthon odafent vár”.

Lehetetlen Jákob történetének most átfutott szakaszát anélkül olvasni, hogy szívünkben ki ne gyulladna egy sokat hallott, ezért talán sokszor elkoptatott, de minden

ember számára valóban ragyogó szó:

béke.

Mi emberek annyit bántjuk egymást — ma nem kevésbé, mint Jákob korában. Mennyi kínt és kellemetlenséget is okoz egymással való sok viszályunk.

Két-két ember között a megbékélés mérhetetlen fellélegzést hoz. A megbocsátás útja mindnyájunk számára adva van. És mekkora fellélegzést hozna ma millió és millió embernek, ha a nagyvilág feszültségei, az emberiség ellentétei oldódnának fel a békében, s nem kellene félni sehol a földön a legborzalmasabb fegyvertől, amelyhez képest Ézsau 400 katonája olyasféle, mint a porszem a Himalája mellett.

Veöreös Imre

lllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllfl

főiskolások

az atomfeyyverkezés ellen

Január elején a Berlin— Dáhlem-i egyetemen húsz nyugatnémetországi egyetem és főiskola atomellenes bizottságainak kiküldöttei konferenciát tartották.

D. Heinrich Vogel előadásában felszólította az ifjúságot, hogy cselekedjék bátran az emberiség jövője érdekében. A hí rős imái bomba robbanásával apokaliptikus jelek és túlvilági borzalmak közepette megkezdődött, az emberiség új korszaka, az atomkorszak — mondotta a professzor. A hirosimai holtaknak a romfalakon még ma is' látható árnyképei az égre kiáltanak. Az atomkérdés igazi mélysége akkor tárul fel előttünk, ha ezeknek az árnyképeknek szava mellett meghalljuk annak hangját is, aki az emberrel a Jézus Krisztusban közösségre lépett, mert akkor felismerjük, hogy ami ott történt, azt Istennel cselekedtük s ami történni fog, azzal Isten ellen vétkezünk. Ezért a keresztyén ember az evangélium alapján csak nemet mondhat az atomfegyverre, mivel igent mond felebarátjára.

Szilveszter éjszakáján ünnepi külsőségek között tartották meg az első közös istentiszteletet Coventry épülő, új székesegyházában. Az ősi székes- egyházat a második világháború alatt német repülőbombák pusztították el. Az új építését 1955-ben kezdték meg s most felszentelték az új épület kriptáját és keresztkápolnáját. Ezekben fognak istentiszteleteket tartani addig, amíg 1962-ben a templom építését befejezik. Az új kripta és kápolna oltárának gyertyáit

szokása a gondolkozás. A felkapott dalok ugyanis jellemzik a kort, legalábbis bizonyos oldalról, sőt bennünket is, a kor gyermekeit (ne akarjuk ezt másokra korlátozni), így hát még egy dalszöveg is indíthat bennünk olyan gondolatsort, amely hasznos irányba vezet, bármiféle „slágerfilozófia” nélkül.

Persze nem sanzonmagyarázatba óhajtok bocsátkozni. A kezdősorával idézett dalról egyszerűen az jutott az eszembe hogy milyen szép dolog az őszinteség. Ha nyíltan megmondom, ha nem árulok zsákbamacskát: ilyen vagyok,

ilyen. Hát még akkor, ha azt is megmondom, legalább magamnak, de jó érthetően, hogy ilyen meg ilyen viszont nem akarok lenni, még ha pillanatnyilag, vagy régóta ilyen is volnék.

MEGROMLOTT BARÁTSÁGOK, zilált munkaerkölcs, lazult, vagy felrobbant házasságok, hányaveti hang, követelőzés, nemtörődömség, karrierizmus, tiszteletlenség, jó1 csomagolt, vagy egészen durva aljasság mögül hányszor bújik ki, mint lehullott s már rothadó gyümölcsből a féreg, ez az „ilyen vagyok, ilyen”, és ezen nem akarok változtatni gondolkodásmód. (Nem a sláger ellen akarok kirohanni, hanem egy olyan szellem ellen szólok, amely ebbe a dalba belefúrhatja magát.) S még hogy nem akarok változtatni magamon! (Mintha bizony nem •férne rám egy kis hathatós átalakítás!) De ti se merészeljetek, te se merj azzal a gálád szándékkal közeledni hozzám, hogy így-úgy majd változtatsz rajtam! Hogy netalán módoa régi templom megmaradt kriptájának oltárgyertyáiból vett tűzzel gyújtották meg, hogy ezzel is hangsúlyozzák a régi és az új templom összetartozását.

*

Az anglikán egyház évkönyve szerint 1951-ben ennek az egyháznak még 18 196 lelkésze volt, 1957-ben már csak 15 164. Ez arra mutat, hogy jóllehet, 1958-ban 544 lelkészt avattak fel s ez a szám tíz év óta a legmagasabb, a lelkészek száma csökkenőben van.

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

rint jóváhagytam magamnak! Amelyet testhezállónak találok! Ha kellek, ha nem, ilyen vagyok, ilyen, távozzatok tőlem, kik mássá akartok tenni!

EZ A TIGRIS őszintesége. Ez a vadon-lelkület, az ösztönerkölcs, az önzés, az ököl jog, a „nem érdekelsz” embertelensége. Mindebből pedig annak lenne jó kiderülnie, hogy az őszinteség nem öncél, önmagában semmit sem segít. Többre, sokkal többre van szükség. Mert az embert, az istenteremtette, bűnbeesett, de megváltott embert sohasem annak kell jellemeznie, amilyen, hanem amilyen lehetne!

ILLŰZIÖ? Nem. Óriási lehetőség! Isten maga garantálja. Az ő akarata biztosíték arra, hogy terve reális. A

tek föl az új embert. Akivé tehettek. Aki maga Krisztus. Mert Ö olyan alaposan át tud gyúrni, hogy úgyszólván nem ismerünk magunkra. Hasonlítani kezdünk Rá! S akkor Istent nem fogom vádolni, a mellettem élőket nem fogom semmibe venni azzal, hogy ilyen vagyok, ilyen. Akkor nem az öklömmel, vagy nem foghegyről leszek „őszinte”. Hanem szívvel. Új szívvel, amelyet Isten teremt bennem, megszentelt akarattal, amelynek révén Jézus Krisztus emberek felé kinyújtott kezévé leszek. Az Ö erői működnek bennem s egymás után tűzik ki elém a célokat, miközben kiábrázolódik rajtam a Krisztus. Ez a keresztyén „program”: olyan legyek, olyan!

Bodrog Miklós

LÁ TTUK—HALLOTTUK

Solcan gondolhatják, hogy nem való az Evangélikus Életben olyasmiről írni, mint a Csehszlovák ipari kiállítás. Tény, hogy nem sok köze van egy ilyen kiállításnak az egyház életéhez. Azonban szabad nekünk, sőt kell is figyelemmel kísérni a körülöttünk folyó életet, szabad meglátnunk a szépet, szabad és kell együtt örvendeznünk másokkal munkájuk gyümölcsén. A keresztyén ember nyitott szemmel járjon a világban és örüljön Isten ajándékaképpen mindannak, ami az emberi életet szebbé, jobbá teszi.

Ezen a kiállításon a szomszédos csehszlovák nép fejlődő iparát láthattuk. Igen kitűnő, művészi elrendezésben láthattuk mindazt, ami a mai ember otthonát széppé, kényelmessé, modernné teszi. A világhírű csehszlovák üvegipar, hagyományait megőrizve modern, új művészi formákban gyönyörű dolgokat állított ki. A bútor-teremben időzött legtöbbet a kiállítás nagy közönsége. Az egyszerűt és praktikusat olyan művészi követelményekkel párosították szerencsésen a kiállított szobaberendezésekben és konyhabútorokban, hogy méltán aratta ez a terem a legnagyobb sikert. A modern elektromos háziipari gépek nagy sokasága azt mutatja, hogy Csehszlovákiában törődnek a háziasszonyok munkájának megkönnyítésével. A textilbemutató pompás színzuha- tagban ontotta a nézők elé a híres cseh textilipar termékeit. Külön terme volt a cseh könyvkiadásnak és a gyermekjátékoknak. A könyvek

kiállításukban, illusztrációban, borítólapban szintén azt mutatták, hogy a hagyományos művészetet milyen szerencsésen tudják összeegyeztetni a modern művészi irányzatokkal. A szép gyermekjátékok arról tanúskodtak, hogy a játékok egyszersmind pedagógiai eszközök is, amellyel a gyermek helyes nevelését segítik elő.

A részleteiben és összképében is kitűnő kiállítás nem egyedi darabokat, nem is prototípusokat állított ki, hanem olyan dolgokat, amit minden üzletben meg lehet kapni. — Érdemes megnézni!

Gyülekezeti hírek

— Hetvened vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: 1 Kor 6, 19—20; szószéki igéje: Mt 5, 1—

12.

— Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban .január 25-én, délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: Várady Lajos budavári lelkész.

— Az Egyetemes Imahetet a főváros legtöbb gyülekezetében megtartották. Három evangélikus gyülekezetben: a Deák tériben, a fasoriban és a budaváriban a Magyar Ökumenikus Tanács rendezésében a négy tagegyház lelkészei szolgáltak az Egyetemes Imahét alkalmain.

— A Budapest Rákóczi úti szlovák egyházközség január 25-én délután 5 órakor a tanácsteremben szeretetvendég- séget rendez, amelyen Scholz László zuglói lelkész tart előadást.

ABRAHÁM

A fazekasműhely korongjánál ott ül a mester. Előtte az alaktalan tömeg: az agyag. Kezébe veszi és amint nézi, egyszercsak kirajzolódik lelkében az a forma, amit ebből az alaktalan anyagból formálni fog. Ráhelyezi a korongra. Lassan forog a korong és rajta az agyag. Hajlik, formálódik a mester keze alatt, amíg lassan olyanná alakul, amilyennek a mester elképzelte.

Ábrahám is ilyen agyagedény volt, akit Isten formait magának alkalmas eszközül.

Isten nem akarta, hogy a világ elpusztuljon bűnében. Tudta, hogy az emberek csak az Ő 'közelségében tudnak igazán a bűn, gonosz hatalmától meg szabadultán élni. Elhatározta tehát, hogy közel jön ehhez a világhoz úgy, hogy szavát beleküldi a világba: akik erre a szóra figyelnek majd, azok visz- szatalálnak hozzá. Szavát azonban alkalmas eszközre kellett bízni. Isten, elhatározta, hogy választ magának egy embert és rajta keresztül egy népet, akik igéje hordozói lesznek majd ebben a világban.

Választása Abrahámra esett. Ábrahám Jézus születése előtt 2000 körül élt Mesopotá- miában, mint módos, sátoros pásztor. Amikor Isten választása ráesett és Isten nagy ígéretének hordozója lett, hogy tudniillik benne megáldatnak a, föld minden nemzetségei, Isten, mint a fazekasmester, kezébe vette Ábrahámot és formálni kezdte magának alkalmas eszközül.

Megparancsolta, hogy Ábrahám hagyja el otthonát és menjen arra a földre, amit majd Ö mutat neki. Ábrahámnask meg kellett válni rokonságától, hazájától és idegen földre, ismeretlen nép közé kellett indulnia. — Isten távolról sem akarta őt ezzel megfosztani.

Csupán formálta Abrahámot. Megtanította arra, hogy egészen Istenre hagyatkozzék, ne legyen semmi mása, ne legyen nagyobb kincse, mint Isten szava és ne Icyyen jobb barát ja és segítője, mint az élő Isten. Idegen népek között Ábrahámnak, Isten választottjának. érezni és tudni kellett, hogy küldetésében mindig idegen a világon.

Ábrahám hitt Istennek. Nem kételkedett Isten hűségében. Noha nem látott még semmit az ígéretekből, mégis bizonyosan hitte, hogy Isten biztos helyre vezeti és minden körülmények között megtartja szavát.

A mester formáló keze azonban még mindig rajta maradt az agyagon. Még mindig . nem volt kész az eszköz.

Mikor Ábrahám egyetlen fia megnőtt, akit Isten adott neki és akiben Isten munkájának tovább kellett folytatódnia, Ábrahám azt a parancsot kapta Urától, hogy áldozza fel neki gyermekét: Izsákot.

Istennek, nem kellett a gyermek, nem alkattá halálát, csak Ábrahámot tette próbára: Vissza tudja-e adni Istennek jó szívvel azt, amit Tőle kapott? — Jövőjének reménységét Istenbe, vagy Izsákba veti-e? — Tud-e Ábrahám hinni az Isten szeretetében és ígéretében akkor is, ha Isten látszat szerint az ellenkezőjét teszi vele?

Ábrahám hitt: minden ellenkező látszat ellenére ragaszkodott Istenhez. Ezáltal lett igaz Isten előtt éppen úgy, mint Noé.

Ábrahám előképe Isten népének a világban. — Isten bennünket is elhívott és eszközéül akar felhasználni: vigyük Krisztust, örömmondó szavát a világnak. Kérjük Öt, hogy formáló kezével tegyen bennünket olyanná, hogy alkalmas eszközei lehessünk a Tőle kapott szolgálatban.

Kinczler Irén

Jöjjön el a Te országod!

A Miatyánk második kérését sok imádkozó félreérti. Amikor kimondják, akkor egyesek valami meseországra gondolnak, amelyben minden az övék lehet, amit szemük-szájuk

kíván. Mások pedig azt gondolják, hogy olyan ország, amelyben Isten erejével és hatalmával megtörténhet mindaz, amit ők elgondoltak. Mintha bizony Istent a mi emberi elgondolásaink szolgálatába lehetne állítani.

Mi az Isten országa? Nem meseország, amelyben mézeskalácsból épültek a házak, a tej patakokban folyik és mindig édes gyümölcstől terhesek a fák. Nem is olyan ország, amelyben Isten mást sem tesz, mint lesi a gondolatainkat, hogy azonnal teljesítse azokat. Könnyebben értjük meg, hogy mi az Isten országa, ha így mondjuk Isten uralma. Vagyis olyan állapot, amikor Isten uralkodik az ember fölött, sőt az egész világ fölött. De hát minek ezért imádkozni — gondolod —, hiszen ha nem kérjük, akkor is így van és így lesz mindenkor. Mégis kérnünk kell naponként, hogy a mi emberi beképzeltségünk meg ne tévesszen minket. Azt ne gondoljuk, hogy mi, emberek vagyunk a világ urai, mert ebből nagy baj származhat. Meg azért is kell kérnünk, hogy Isten országa jöjjön el a mi életünkben, hogy észrevegyük Isten uralmának minden áldását. Boldogan, örömmel álljunk a szolgálatába, szívesen teljesítsük parancsait, amiket az igéjéből ismerhetünk meg.

Hol van az Isten országa? Földrajzilag nem határozható meg. Hiába keressük a térképen, nincsenek sem természetes, sem mesterséges határai. Nincs egységes nyelve, amelyen minden polgára beszél. Nem lehet megismerni polgárait sem a bőrük színéről, sem a ruhájukról. Jézus Urunk a farizeusok kérdésére Lukács 17,20—21-ben azt mondja: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő eh... az Isten országa tibennetek (helyesebben), tiköz- tetek van." Vagyis ott van az Isten országa, ahol az emberek Isten uralma alatt élnek, néki engedelmeskednek. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség útlevélre, ha Isten országába szeretnénk jutni, csak a Szentlélek által megtisztított. Istennek engedelmes szívre. De azt is jelenti ez, hogy Isten országa polgárjogát

el lehet veszteni, ha nem figyelünk igéjére, ha nem állunk a Szentlélek irányítása alatt. Ezért nem lehet ezt az imádságot csak egyszer mondani, hanem naponként kell ismételni. Ügy azonban, mint akik tudjuk, hogy milyen nagy, életbevágóan fontos dolgot kérünk.

Merjünk-e kérni? Ha valaki megijedne ettől a kéréstől és arra gondolna, hogy nem meri ezentúl ezt a mondatot elmondani, az ilyet szeretném biztatni, bátorítani az imádságra. Ne féljünk, hogy Isten uralma alatt elromlik az életünk. Minél hatalmasabb egy ország vezetője, annál inkább tudja biztosítani alattvalói boldog életét, A világteremtő és gondviselő Isten uralma alatt boldogan élhet az ember. — Ne féljünk attól sem, hogy ez a kérés kizár minket magyar népünk köréből, szeretett hazánk polgárai közül. Az Isten uralma alatt álló ember hűségesen teljesíti népe iránti kötelességét és boldogan vallja magát hazája polgárának, mert tudja, bogy a népével és a hazájával való kapcsolat is az Isten ajándéka. — Végül ne féljünk attól sem, hogy már meg sem hallgatja Isten a mi kérésünket, amiért oly sokszor voltunk vele szemben hűtlenek, engedetlenek. Merjük kérni, hogy Isten országa a mj életünkben valóság legyen, hiszen Jézus tanít így imádkozni. Kérjük csak hittel, gyermeki bizalommal, semmit sem kételkedvén abban, hogy meg is kapjuk. A hozzá közeledő gyermekekről mondja Jézus Márk 10,14-ben: „...ilyeneké az Istennek országa.”

Luther Márton éneke:

Jöjjön el a Te országod, Terjeszd a fényt, igazságot; Vezérünk Szent- lelked legyen, Hogy néped el ne tévedjen. Törd meg a Sátán erejét, Egyházadat Te áldd, Te védd. (27. ének 3. verse.) Jávor Pál