Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-06 / 36. szám

MÜEM1 ÉKEINK £%z aszódi templom tipikusan olyan, mint a leg­több falusi templom. Fehér­falú, dombtetőn épült, kilo­méterekről szembetűnik, ha- rangszavát a szomszéd közsé­gekig viszi a szél. Amit a külsejéről, a stílusáról el­mondhatunk, sokan elmond­ták már, ráillik ezer más fa­lusi templomra. Szabványstí­lus. Olykor a hétköznap is a maga szolgálatába állítja. Bé­kében, aratás idején, innen őrzik a közvagyont: a gabona- asztagokat. — Hasznos épület. Sőt látványos is. Kétségtelenül szemet és kedélyt nyugtató, ahogyan szinte megkoronázza a dombtetőt. Őrséget áll, mint katona a tábor, pásztor a nyá­ja felett. Mintegy jelzi: itt lenn a völgyben emberek élnek, hoz- zátartozóan, testvéri összetar­tozásban. Megépítették köz­pontnak, összetartó gócnak, erőtelepnek. — Érkezhet az ember Aszód felé a szélrózsa bármely irányából, jólesően látja Aszód portréján a templomot. Különösen az a „bennszülött” van így, akit valamikor eb­ben a templomban tartottak a keresztvíz alá. Falai között mondta el konfirmandus hű­ségfogadalmát. Benne áldot­ták meg a házasságát s in­nen indult hitvesével a közös éJetútra. Itt oszlatta el, nem is egyszer, lelkének bánatát, gördítette le szívéről bűntu­datának ólmos súlyát Isten­nek gyógyító Igéje. S éhező életét itt táplálta új erővel az Élet Kenyere. Az aszódi templomról és gyülekezetéről annyit tudunk — a szécsényi egyház 1657- ben kelt jegyzőkönyvéből —, hogy a töirök uralom idején, 1650-ben már fennállott. Raksányi János volt ekkor a lelkésze. Az egyházközség tu­lajdonképpeni megszervezője azonban Podmaniczky János. 1715-ben feleségül vette Aszód birtokosnőjét Osztroluczky Ju­ditot s attól kezdve az egy­házközség a Podmaniczky család felügyelete és oltalma alatt állott és két évszázadon keresztül ennek a családnak az áldozatkészségéből élt. Maga a templom, — hozzá­értő régészek szerint, — leg­alább 200 évvel öregebb az egyházközség ismert fennállá­si idejénél, mert 1300 és 1500 között, tehát a 14. vagy 15. században építették, legalább egy évszázaddal a reformáció előtt. Szájhagyomány szerint a husziták. Boltozatjavítások­ból és átalakításokból meg­állapították, hogy a templo­mot a reformáció századában tűzvész pusztította. Lehet, hogy a törökkel folytatott harcok, lehet hogy a vallás- háború folyamán. Ugyancsak a hagyomány szerint, a temp­lom többször is gazdát cserélt s volt időszak, amikor katoli­kus testvéreink dicsőítették benne Istent. * Mai alakjában a templom a reformáció után épült fel s ekkor épült jelenlegi szép oltára is, valamint a szószék. Az oltárt a közelmúltban műemléknek nyilvánították s a szakértők megállapítása szerint, legközelebb a Szepes- ségben találhatók ilyen, nyil­ván ugyanazon mesterek, Il­letve iskola által épített ol­tárok. Uralkodó szépsége a négy evangélistának majdnem életnagyságé, párosán, az ol­H A YDN-ÉVFORDULÓNK van. Mert Franz Xoseph Haydnt, a kiváló osztrák zeneköltőt. Mi is ünnepeljük. Haydn-évet tartunk Ma­gyarországon, ahogy már tavasszal az Akadémia dísztermében a megnyitó előadá­son mondotta Kodály Zoltán. Jó helye van nálunk minden nagy muzsikának, a tiszta emberséget megcsendítö zeneköltők szívesen fogadott vendégeink voltak mindig, azok ma is. De Haydn József itt lakott velünk szinte egy életen át magyar földön: Sopron mellett, Kismartonban és Eszterházán, a mai Fertő­dön, az Eszterházyak kastélyában élt, kar­mestere volt a házi zenekarnak. Nagy mű­veit korábban mutatták be a mi városaink­ban, mint német helyeken, kéziratainak je­lentős része Budapesten található. Szívderítő, nyugodalmas ritmusú, az emberi lelket bé­kességre vivő, az Isten és ember összetarto­zását, a sors és az élet összeszövődését har­monikusan feloldó muzsikája olyan otthonos a magyarok között, mintha Haydn teljesen innen indult volna. Innen Indult s újabb zenetörténetünk és kutatásunk egyre több magyar motívumot talál a Haydn-zenemű- vekben, ahogy az elemzés finom szálakra bontja a sűrű szövésű Haydn-kompoziciö- kat. Vannak kisebb alkotásai, amely alkotá­sok címében a mester maga kifejezésre jut­tatta, hogy magyar motívumokról van szó. Haydn ott élt a nyugodt éghajlatú, festői tájszépségű, városias Dunántúlon, járt Budán és Pozsonyban, Győrött és Sopronban s Esz­terházán fülébe kapta a nép, a magyar nép énekét, dúdolásait, lányok szombatésti tánc­lejtését, jobbágyfiúk legénykedő virtusának ujjongó hangjait. Ezek a hangok verődnek vissza az „ungherese"-dallamokban, ezek szövődtek bele helyenként nagy komvozíciói- ba. Ha kenyéradó gazdái, az Eszterházyak, tisztességtudóbb tagjai annak a nemzetnek, amelyet képviseltek s amelyből éltek, Haydn többet szívott volna a magyar néni dalla­mokból, megelőzve Lisztet és Erkelt. Rend­kívüli munkássággal szorította háttérbe éle­tének keserűségét. 1732-ben született, 1309- ben halt meg. Valamikor azon keseredtünk, hogy ő írta a gyűlölt Gotterhaltét, az osztrák császári himnuszt. Ma mélységes emberségű zenéjét halljuk annak a jó embernek, aki maga mondta, azért komponál, hogy felde­rítse a bánatba komorült sziveket. KAZINCZY-ÉVFORDULONK tesz néhány hét múlva, mert október 27-én lesz kétszáz éve, hogy Kazinczy Ferenc megszületett a Bihar megyei Érsemíénben. Ez a kétszáz esz­tendő ebben az esetben nem csupán egy író kétszáz éves jelenlétéről beszél a nemzeti eszméletben, hanem szól elsősorban arról a nyelvről és a nyelv fő produktumáról: az tárkép két oldalán elhelyezett faszobra. Maga az oltárkép a Szent- háromság által körülvett föld­golyót ábrázolja. Tiroli vagy olasz mester mintegy 250 éves alkotása. — Az oltárkép alatt, Michelangelo modorában az Utolsó Vacsora jelenete, az oltárkép felett a sziklasírban fekvő Krisztustest s e kép fö­lé magasodik mintegy korona­ként a sírjából feltámadt Krisztus glóriával övezett fe­jű szoboralakja. Az egész oltárt ezüstös felhőmotívumok és aranyos cirádák foglalják pompás keretbe. Mindez, valamint az egész belső felszerelés: az orgona, a padok s a legnagyobb ha­rang, a Podmaniczkyak ado­mánya. A toronyórát, illetve szerkezetét, herceg Eszterházy Pál titkára: Nagy Pál és test­vérei adományozták, néhai édesanyjuk özv. Nagy Pálné sz. Drozdik Zsuzsanna emlé­kére 1865-ben. Ezt a hábo­rú, sajnos elpusztította. Súlyos évszázadok folya­mán, sok vihart látott ez a templom. Ezek a viharok — legutóbb a második világ­háború magyarországi utó­védharcai, — mindig pusztu­lással fenyegették, falait erő­sen megrongálták. A hívek is­tentisztelete és áldozatkészsé­ge azonban mindig helyreál­lította, újraépítette. * Fáradságos a feljutás a „hegyen” épített templomba s télen olykor még veszélyes is. Álljon itt egy idős asz- szonytestvérünik vallomása: „A lábaim s a szívem nagyon megérzik, amíg ide feljutok! — De ebből élek én aztán egy hétig. S az erő, amit test­ben elveszítek, semmi ahhoz, amit itt lélekben kapok!.. Igen, templom áll a. hegytetőn!... Bogya Géza AZ ISTEN PÉNZE mutatja, hogy Isten nem elég-, szik meg odadobott alamizs­nával, hanem jelentős áldoza­tot követel övéitől. Ám adjon tizedet az, aki erre érez indí­tást. Sokat tud vele segíteni és saját maga is sokat kap majd az engedelmességnek és komoly áldozatvállalásnak eb­ből a gyakorlásából. Viszont aki nem tudja gyakorolni a tizedadást, az is vegye tudo­másul, hogy Isten egészen komoly anyagi áldozatot kí­ván azoktól, akik népéhez tartoznak. Egyházunk anyagi­lag hovatovább a maga lábán kénytelen járni. Az igeszolgá- iat fenntartása, gyülekezete­ink megmaradása, az egyéni és a gyülekezeti diakónia gyakorlása egyre komolyabb anyagi áldozatokat kíván meg az egyháztagoktól. Miközben lélekben felkészü­lünk a nagyobb áldozatválla­lásra, ne felejtsük el, hogy „Isten folyója tele van vizek­kel.” (Zsolt. 65,10.) És azt se felejtsük el, hogy Isten nem elvenni akar tőlünk valamit, hanem mindenkor adni akar nekünk nagyon sokat. Ö nem megfosztani akar minket, ha­nem meggazdagítani. A belső meggazdagodáshoz pedig fel­tétlenül hozzátartozik a hűsé­ges sáfárkodás a pénzünkkel, az Isten pénzével. Tarján! Gyula Tiszta szívet teremts bennem! Izgatott asszony lépett be a lelkészi hivatal ajtaján. Még mielőtt a lelkész megkérdezte volna, mi járatban van, azon­nal rátért a tárgyra: „Hal­lom, tisztelendő úr, hogy nem akarja megkonfirmálni a hú­gomat.” A lelkész békítő han­gon csendesítette: „Előbb fog­laljon helyet asszonyom, s majd nyugodtan megmagyará­zom a dolgot. Nézze, az ön húga — aki szülei halála óta önöknél lakik — képtelen arra, hogy a hit dolgaiból valamit megtanuljon. Megpróbáltam tanítani, de egy énekvers se marad meg a fejében, a káté­ról nem is beszélek. Ugye megérti, hogy ezzel a tudat­lansággal nem engedhetem a konfirmációhoz.” Az asszony közbeszólt: „Ez mind nagyon szép és igaz, de meg kell önnek mondanom, tisztelendő úr, hogy Isten ezt a tudatlan gyermeket arra használta fel, hogy egész csa­ládunk életét megváltoztassa.” A lelkész csodálkozva kér­dezte: „Hogyan történt ez?” „Be kell vallanom — folytat­ta tovább az asszony —, hogy eddig nagyon könnyelmű, léha életet éltünk. Istennel nem so­kat törődtünk és napirenden volt nálunk a veszekedés. S mikor egy éve nővérem meg­halt, kis leányát magunkhoz vettük. Megsajnáltam szegény­két. Igaz, sok hely nem volt nálunk, de a két nagy leá­nyom szobájában helyet tud­tam szorítani az ő ágya szá­mára is. És ekkor különös dolog tör­tént. Az első este, amikor a gyermek aludni tért, összekul­csolta kezét s elmondta azt az egyetlen aranymondást, amely a fejében megmaradt: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem!” Képzel­heti, hogy leányaim, akik soha nem szoktak imádkozni, mi­lyen jót mulattak ezen. A ki­csi azonban mit sem törődött nevetésükkel, gúnyolódásuk­kal. Elaludt és másnap reggel újra elimádkozta aranymon- dását. A két nagyobb leány újra csak derült ezen. De amikor este a kicsi újra imádkozott s az egyik leány nevetni kez­dett, a másik komolyan rá­szólt: Te, ennek a gyereknek igaza van! Ez hiányzik ne­künk: a tiszta szív! Istenem, ez hiányzik nekem! S az ő aj­kán is felszakadt a sóvárgó imádság: „Tiszta szívet te­remts. bennem, oh Isten, és az erős lelket újítd meg ben­nem!” Három nap múlva már a másik leány is imádkozott az új szívért, ön bizonyára jobban tudja, tisztelendő úr* mint én, hogyha valaki Szent­lélekért könyörög, meg is kap­ja azt. Rövidre fogom elbe­szélésem: Nemsokára észrevet­tem, hogy leányaim egész másképpen viselkednek, mint eddig. S mikor ennek oka után érdeklődtem, megtudtam, hogy Isten mire használta fel az én tüdatlan kicsiny húgo­mat. És akkor magam is megláttam, milyen léha, bé- kétlen életet élünk s megérez- tem, hogy nekem is tiszta, új szívre van szükségem. Elkezd­tem én is könyörögni ezért az új szívért. S ma már teljesen más nálunk az élet.” A lelkész feszülten hallgat­ta végig az asszony elbeszé­lését. „Asszonyom —, mondta a végén mélyen meghatódva —, a gyermek jöhet a konfir­mációra.” Németből átdolgozta: Selmeczi János KÜLFÖLDI EQYHAZI HÍREK AZ EGYHAZAK VILÄGTANÄCSANAK mintegy kétszáz vezető tagja augusztus első felében ülése­zett az ausztriai Spittalban. Itt készítették elő a roduszi központi bizottsági ülést is. Egyik legfontosabb megbeszé­lést az egyházak közötti se­gélybizottság tartotta, melyen a magyar egyházakat Mura- közy Gyula Református lelki- pásztor képviselte. — Ülést tartott a Nemzetközi Ügyek Bizottsága is, amely foglal­kozott a Kínai Népköztársa­ságnak az Egyesült Nemzetek Szövetségébe való felvételével is. Ugyancsak ülésezik az EVT harmadik világgyűlésének elő­készítő bizottsága is. A har­madik világgyűlést 1961-ben Ázsiában fogják megtartani. LELKÉSZHIÁNY NÉMETORSZÁGBAN 1958. december 31-i statisz­tika szerint egész Németor­szág területén 17 438 önálló egyházközség van, 19 010 lel­készi állással, ebből 16 655 gyülekezeti lelkészi állás, E munka ellátására azonban mindössze 17163 lelkész áll rendelkezésre. Eszerint 1847 lelkészi állás betöltetlen. Legnagyobb a lelkészhiány Szászországban, de nem ki­sebb Hannoverben és Bajor­országban sem. Aránylag leg­jobb helyzetben van Hessen- Nassau és Württemberg egy­háza, ahol még bizonyos tar­talék is mutatkozik lelkészi munkaerőkben (1536 állásra 1571 lelkész esik). Könyörgés Ügy éhezlek, Istenem, mint aki rizsre éhezik, oly kiszáradt életem, mint aki teára szomjazik — töltsd be üres szívemet! Drága Uram, ki megváltottál, tégy engem bambusz-csővé, hogy élő víz fusson bennem és falum aszályos mezőit felüdítse. Ismeretlen kínai szerző után Bodrog Miklós’ irodalomról, amely Kazinczy Ferencnek ifjú­korában és öregkorában egyformán szívügye volt. Elénk magasodik ez a művelt, önérze­tes, finom hallású, mély hitű lélek, mini nemzetünk legjobb magatartásának, jelle­münknek megtestesítője. Élete csupa hullám­völgy volt, kevés napos pihenővel tarkítva. Ifjú korában megismerkedett a felvilágoso­dással, amely jól társult az ő protestáns ne­veléséhez és családi hagyományaihoz. A fel­világosodásnak fő pátrónusa volt II. József császár. De tudjuk, hogy az ő halála után kisvártatva visszafelé fordult minden a Habsburgok birodalmában, az elv és a szem­lélet fordult vissza, tagadta s üldözte, amit előbb vallott itt a világ a fő pátrónus ré­vén. Kazinczy azok közé tartozott, akik úgy érzik, hogy a magunkhoz való hűség az em­beri jellem egyetlen biztos alakító forrása. Hű maradt elveihez és önmagához. Majdnem hat évig raboskodott rettentő körülmények között az osztrák várbörtönökben, de nem tört meg. Mit akart? Virágba hajtani mindent, ami magyar irodalmi szó révén virágba hajtható, író volt, a stílus művésze, mondom, finom hallása révén. Nyelvünk a XVIII. század vé­gén igen romlott állapotban volt s a tudo­mányok és irodalmi formák itt jártak-keltek felettünk, sodorta őket az európai szél. Ka- zinczynak úgy rémlett, nem tudjuk kifejezni az újdonságokat, a finomabb fogalmakat, szó­járásokat. Azért küzdött éveken át, hogy egy új magyar „fentebb-stílt” alakítson ki íróink számára. Űj szavakat csinált. Aki soká van magányban, hajlik az egyén önerejére s négy fal közt képzeli el a világot. Kazinczy is ezt tette. Nem érezte, hogy egy nyelv élő organizmus s gyönge fogalmak irodalmi ko­rában is ott él száz élettel, ahol a nép él evvel a nyelvvel. Nem hajolt fülelő fejjel a nép szavaira. Innen támadt az ellentét kor­társai másik, Kazinczy-ellenes táborával, azo- kéval, akik esküdtek rá, hogy a népi szavak eleven erejéhez kell igazítani a nyelvújí­tást. S hogy lehet újítás, ■ mely nem más. mint Visszatérés a régi jó szavakhoz, melyek a nép ajkán élnek. A magyar nyelv grá­ciáját és erejét a nép nyelve biztosítottá gyatra századokban is. Kazinczy újításának korában is. De mi örömmel ünnepeljük csak Kazinczy Ferencet kétszáz éve kapcsán és örömmel vezessük mindenki elé. mert való­ban fentebb stil-re. azaz szép. tiszta, bővérű igaz nyelvre és nyelvi klfeiező készségre van szüks*ntink ma is. Kazinczvnak az év­fordulóra erre kell serkentenie mindenki* nemcsak az értelmiséget, minden embert.. hogy szemefényének tekintse anyanyélvét! , Szalatnai Rezső 1 Meg kell vallanunk szomo­rúan, hogy ezzel a megjelölés­sel: Isten pénze, már nagyor sok visszaélés történt. De az' t is nyíltan megmondjuk, hogj ahol emberek, vagy egyházai . Isten nevében önző céljai! . szolgálatában anyagiakat hal f moztak fel, ott mindig elhaj s lás történt az evangéliumtó és az evangéliumi keresztyén- 2 ségtől. Az egyházi kapitaliz z mus, az egyházi anyagiassá; a semmivel sem menthető. Aho előfordul, ott visszájára for dúl a keresztyénség és hitelé t veszti minden igaz szó. A m _ egyházunkban mindig igye keztek vigyázni arra, hogy a; ^ egyház szolgálatát ne terhel L je le az anyagiak szerelme Elismerjük, hogy ez nem sike­rült mindig. De az bizonyos z hogy minden időben történte! l> komoly erőfeszítések az egy­ház szolgálatának az anyagiak igézetétől való szabaddá tétele e érdekében. y Ha egyházunk ma pénz 7 kér, vagy pénzt fogad el hí l? veitől, annak csak kettős céljc e lehet. Az igeszolgálat folya “ matosságának biztosítása és f ■ szeretetből fakadó segítés. A. egyik az ún. egyházfenntartás a másik a diakónia. a Isten akarata, hogy a gyű k lekezetekben folyamatosai hangozzék az igehirdetés é. történjék a szentségek kiszol- gáltatása. Ennek a szolgálat nak a végzéséhez kétségkívü- anyagiakra, pénzre is vai •- szükség. Szükség van isten ■- tiszteleti helyekre, templo mokra, azok fenntartására Szükség van emberekre, akik­nek kizárólagos feladata a; a igehirdetői, tanítói, lelkipász- 1 tori szolgálat végzése. Szüksé; s van a szórványgyülekezetek " ben közlekedési eszközöl i: fenntartására, útiköltségei ,l előteremtésére, hogy a leikés; ■ elérje a templomtól távol éle n híveit is. Szükség van maga- sabb egyházkormányzati szer !> vek fenntartására is. Mind ezeknek a kiadásoknak a fe a dezésére egyházunk adoma nyokat fogad el híveitől. Le hét, hogy valaki úgy segíti a; egyházat anyagi téren, hogj vasárnaponként az istentiszte í létén egy-két forintot dob < X perselybe, vagy úgy, hogs \ rendszeres egyházfenntartó já \ rulékot fizet. Esetleg úgy X hogy időnként adományt vis; x be a lelkészi hivatalba. Azon X ban mindenképpen tisztába: X kell lennünk azzal, hogy a; x ilyen módon önkéntesen a; X egyháznak juttatott pénz nen -X valami egyházi kapitalizmus pjx szolgál. Ezek az adományol -X nem az egyháznak a vagyonát t\ tőkéjét, anyagi erejét növelik -X hanem egyetlen rendeltetésül -X az egyházi szolgálat, az ige- X hirdetés és a szentségek ki- -X szolgáltatása folyamatossága -X nak biztosítása. — Az egyhá; -X tagjainak hitre van szüksé- fí gük, hogy Isten mellett meg­lő maradjanak. A hit pedig hal­lej lásból van, az ige hallásából -0 Hit ott születik, ahol az egyil t a ember hirdeti az evangéliu- mot a másik embernek. Ehhej fi a szolgálathoz anyagiak i: -X kellenek. Így jutunk el oda .X hogy Isten iránti szeretetün- xX két, az egyházi iránti ragasz­od kodásunkat és felelősségünkéi x\ azzal az adománnyal is meg- X bizonyítjuk, amit keresetünk­ig bői önként, jó szívvel az egv- A házi szolgálat fenntartására i\ odaszánunk. ’ő A másik cél, amit indokol- "ő ja, hogy egyházunk adomá- cő nyokat kér és fogad el hívei- "ő tői: a szeretetből fakadó se- lb gítés, a diakónia. Mert min- ~b dig vannak közöttünk olyan ő hívek és olyan gyülekezetek. V akik és amelyek testvéri se- ld gítségünkre rászorulnak. Egy- b házunk ez Idő szerint is árva­■ b házakat, nyomorék- és öreg- b otthonokat tart fenn. Nem jő akar ezzel konkurrálni álla- y műnk nagyszerűen működe ő szociális gondoskodásával, a ő pompásan felszerelt és kitűnő- .0 en működő szociális otthonok- ő kai. Hanem bizonyságot akar ő tenni az egyházi szeretet­ik* intézmények fenntartásával is ő arról, az igéből fakadó meg- '0 győződéséről, hogy az egyház b lényegéből folyik a szeretet .v gyakorlása, a rászoruló test- y vérekről való gondoskodás. V Amikor híveink adományokat 0 adnak a diakónia céljaira, Q vagy bármilyen más módon V gyakorolják az egyházban a 0 testvéri segítés szolgálatát, b akkor Istennek engedelmes- b kednek, aki megparancsolta b gyermekeinek, hogy a szere­ld tetet ne csupán szóval, hanem cselekedettel és valósággal is gyakorolják. Mindkét egyházi cél támo­gatása csak önkéntes adako­zás formájában történhetik. „A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (II. Kor. 9,7.) Csak annak az egyházi támogatás­nak van Isten és emberek előtt igazi értéke, amelyik Isten iránti hálából és a há­lás emberi szív önkéntes meg­mozdulásából fakad. Végeredményben minden pénzünk az Isten pénze. Tőle kapjuk anyagi javainkat az utolsó fillérig -— sáfárságra. Ügy kell hát kézbevenni jól megérdemelt fizetésünket, hogy Istennek adunk érte há­lát. És úgy kell bánni a ma­gunk pénzével, de a közösség javaival is, hogy annak fel- használásáról Isten előtt el tudjunk számolni. Ugyanak­kor pedig Isten anyagi java­ink egy részét kifejezetten is elkéri, hogy segítsük az egy­házi szolgálatot és segítsük rászoruló embertársainkat. Hogy mennyit kér Isten tő­lünk az ö céljaira? Törvé­nyeskedés lenne erre a kér­désre pontos, számszerű fele­letet adni. A Szentírás kétség­kívül beszél arról — éspedig nemcsak az Ószövetségben, de az Újszövetségben is —, hogy Isten népétől anyagi javainak ti zed részét kéri. Ez a szám

Next

/
Thumbnails
Contents