Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-09-06 / 36. szám
Ahogyan Isten vezet! Hadd mondjak el erről néhány esetet a sok közül, úgy «mint én láttam, átéltem s amelyekben tetszett Istennek engem eszközéül felhasználni. GYÜLEKEZETÜNKBEN reg- gelenkint könyörgés van. Nem sokan látogatják, hisz ebben az időben legtöbben munkában vannak. Akik jönnek, azok is állandóan ugyanazok. Már kísértett is az a gondolat, hogy nem kell tartanunk reggeli könyörgést. Isten azonban ezt a már-már mellékesnek, periferikusnak tartott könyörgést is felhasználta, hogy életeket igazítson el. TÖRTÉNT, hogy egy reggel, mikor már az oltár előtt vagyok, csodálkozásomra egy olyan fiatal asszony jön a templomba, aki erre az alkalomra soha sem szokott eljönni. örülök is jövetelének. Olvasom az igét, az Útmutató reggeli igéjét, a házassági elválásról. Imádság, áldás, ének s már jövünk is lefelé a lépcsőkön. Az asszony odajön hozzám. Kéri, szeretne velem beszélni. Elmondja, hogy nagy bánata hozta el a templomba, mert férje előző este bejelentette, hogy ma elköltözik, nem bírja ki vele tovább az életet. Egy gyermekük is van. Úgy érzi, éppen neki szólt Isten a házassági elválásról szóló igén keresztül. Nagyon kéri, beszéljek a férjével. Megígértem, habár tudtam, nagyon nehéz eset. Sok töprengés után sem tudtam, mit mondjak a férjének. Egész nap nyugtalan voltam emiatt. De mindhiába tervezgettem a beszélgetést a magam emberi okoskodásával, nem ment sehogy. Imádságban vittem Isten elé a dolgot, elmondva neki a magam emberi nyomorúságát is. Aztán elindultam a családhoz. — Isten küldött engem, kezdtem a beszélgetést a férfival, mert Ö üzen magának valamit, éppen a maguk esetére. Fölolvastam a házassági elválásról szóló reggeli igét. Persze nagy megdöbbenése után mentegetni kezdte magát s vádolni feleségét. Hadd lássam az „igazságot“, azután ítéljek: igaza van-e vagy nincs. Én nem bírónak jöttem, szóltam, de mint Isten követe. Isten üzenetét továbbítom, erről beszélgethetünk, de másról most nem. Kértem még arra is, vegye fontolóra Isten beleszólását életébe s azután döntsön. Két és fél éve történt ez. Ma is együtt élnek, Isten kegyelméből. AZ ÉLETBEN sokszor adódnak nehéz helyzetek. Ilyenkor mindig mi akarunk valamit tenni. Pedig talán még nagyobb lesz a baj cselekedeteink következtében, ahelyett, hogy megoldódna az a kérdés, ami miatt nehezült életünk. Ez a férfi is maga akarta elrendezni az életét. Mi lett volna cselekedetének eredménye? Családi tragédia. Milyen jó, hogy még engedte, hogy isten cselekedjen vele. Kiderült, így tette mégis a legtöbbet és a legjobbat. ÍGY VÄLIK VALÓSÁGOSSÁ az ige Ígérete: „Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ö teljesíti.“ Csak „hagyjad“. Ezen múlik szinte minden. Az asszony sem maga küszködött bajával. Istenhez jött vele. Reá hagyta. Isten átvette a bajt s kész volt a segítségre. A meghallgatott ige, az asszonynál is, férjénél is életformáló, sorsot alakító hatalommal munkálkodott. Egy egész család számára áldás fakadt abból, hogy Istenre hagyták sorsukat s figyeltek rá. Körülbelül effv éve történt ez az eset. Bejön egy asszony a fodrászhoz, meséli az, akitől tudomásom van erről. Rendkívül vidám, árad róla a nyugodt, békességes élet. Társalgása, életszemlélete, ahogyan a beszélgetés során véleményt mond az élet kis és nagy dolgairól, valami egészen különös erővel hat. Egész lénye, a szó tiszta és jó értelmében feltűnő. Ügy is mondhatnám, világít. Belülről, ahonnan különös derűt is áraszt maga körül. És egyszerre központ lesz személye, ahol megjelenik. De mindez egyáltalán nem hivalkodó, sőt természetesen egyszerű. Története a következő: EZ AZ ASSZONY nagyon szerette egyetlen leányát. Úgy tervezte, hogy ezzel a nemrég férjhez ment leánvával tölti élete hátralévő éveit, A j lánya volt mindene. Istene. Metrt bizony a templomot elkerülte. Jézus Krisztust sem ismerte. Aztán minden rom- badőlt. Az ellenforradalom vihara elsodorta leányát. Férjével együtt disszidáltak. Az anya emberkerülő lett. Hosz- szú hónapokig tartott ez így. Ott járt el nap mint nap a templom előtt, erre lakott, míg egyszer csak maga sem tudta miért, egészen véletlenül, ahogyan mondani szoktuk, betévedt oda. A templom csendjében megnyílt a szíve s a lelke, mely ki tudja mikor fohászkodott Istenhez, egy- I szerre beszédes lett előtte, i mélyről jövő imádsággal. S a {vihar elült. Csend lett lelkében. Végtelen, boldogító bé- j kesség. Elveszítette leánvát, ! s megnyerte Istent. Ez, aho- j gyan ő is mondja, mindennél többet jelent neki. Azóta olyan derűs, amilyennek most mindenki ismeri. Az ára mindennek nem volt kicsi, de amit ka nőtt érte, az az élet. Ez az ő bizonvságtevése. EBRŐL IS MEGTANULHATUNK néhány dolgot. 1. Isten nem tűri, hogy bárki, vagy bármi is előtte legyen. (1. par.) Lerombolja a bálványokat. Ez lelhet saját gyermekünk, akiért élünk-ha- lunk. Lehet a föld vagy anyagi javak, jólét, szórakozás stb. amiknek megszerzéséért es megtartásáért mindenre kApesek vagyunk. Elveszi tőlünk ezeket vagy a kielégü- ietlenség. örök szomjúság érzésében hagy.. 2. De nem azért, hogy meet már örökre kifosztottan éljünk, mindezek nélkül, mint- flia sivatagban élnénk. Az Ű kegyelmes szándéka ezek helyébe valami mást akar adni. Örökkévalót, önmagát. A mi Urunk a Jézus Krisztus által az ő békességét. S akkor mindaz ami körülöttünk van, amit az élet nyújthat egészen más lesz. Nem célja az életünknek, amelyért egy életen át loholunk s mégis kicsúszik kezeink közül. Színek és ízek lesznek csupán, amelyekkel Isten ajándékoz meg, hogy általa megszépítse, kellemessé, kedvessé tegye földi életünket. Eszközként adja mindezeket, amelyekkel felüdítjük magunkat. S hogy ez így legyen, ezen nekünk is fáradoznunk kell. Ezt akarja ö. 3. Sorsfordulókban, élet- útunk összeszűkülésében, szomjúságban keressük meg öt, hogy ö a miénk, s mi az övéi lehessünk. Mint az az asz- szony is tette. Megtalálhatjuk Öt a Jézus Krisztus által s a többit elvégzi ö, engedelmes reáhall gatásunk által. Ezért hív így bennünket: Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket.” Így prédikál nekünk az Ige s az élet. Naiv dolgok, mondják sokan. De azoknak, akik ezeket átélik maga az élet, békesség, öröm, áldás. Boros Károly Leleplező tévedések A Síimmé der Gemeinde című nyugatnémetországi egyházi lap beszámol arról a megrökönyödésről, aráit az Egyesült Államok hivatalos atomtudósainak legutóbbi nyilatkozata amerikaszerte kiváltott. Dr. Williard F. Libby, Amerika első számú atomszakértője a kongresszus egy bizottsága előtt feltett kérdésekre válaszolva kénytelen volt bevallani, hogy a tudósok tévedték, amikor két évvel ezelőtt azt hirdették, hogy az atomkísérletek rádióaktív lecsapódásai 5—10 év alatt egyenletesen elosztva jognak jelentkezni a föld felszínén és csak kevés ártalmat olkoz- nak. A valóság ezzel szemben az, hogy 1. az újabb megállapítások szerint a lecsapódások sokkal gyorsabban, egyenlőtlenül és hatékonyabban érkeznek a földre, 2. a mérgező hatású Stron- cium hatóereje 28 esztendeig megmarad, tehát jóval azután is, hogy a földre visszaérkezett, 3. a szántóföld és a legelő fertőződése a kísérletek által érintett területeken oly gyorsan halad, hogy 1967-ben a kisgyermekekben felhalmozódó stronciummennyiség az 1957-ben megállapítottnak a hatszorosa lesz, 4. Ny ugat-Amerikában (ez esik legközelebb a kísérleti területekhez) már ma Is jóval nagyobb a lecsapódások mennyisége, mint azt 1965-re jósoltaik, 5. belátható időn belül a rádióaktív sugárzás főleg azo- ka+ a népéket fogja érinteni, akik főként növényi táplálékkal élnek, tehát az ázsiai és afrikai népeket, 6. senki nem tudja megmondani, hány ember fog megbetegedni csontrákban és fehérvérűségben a rádióák- tiv lecsapódások következtében. Ezeket az adatokat az amerikai sajtó alig, vagy egyáltalán nem közölte. A „tévedések" s még inkább a meg- j döbbentő adatokkal szemben tanúsított magatartás leleple- ! zö. Mert ha tévedtek, miért j nem ismerték be előbb? S ha ; fe'ismerték a tévedést, miért nem vonták le belőle azonnal J a szülcséges következtetése- ! két: a kísérletek azonnali i megszüntetését? E „tévedések” súlyosságát I szemléltetheti még néhány adat: az esővíz rádióaktív fertő- zöttsége Németország területén 1959 januárjában hatvanszőr nagyobb volt, mint a megengedhető. a dániai Salthom szigetén az egészségügyi hatóságok megtiltották az ivóvíz fogyasztását magasfokú rádióaktív fertőzöttsége miatt, New York városa talajának Stroncium—90 fertőzöttsége az 1954-ben megállapítottnak a hétszerese és Minnesota államában a búzamagók Stroncium—90 tartalma hatszorosa a megengedhetőnek,; Senki sem biztosíthatja az emberiséget afelől, hogy a jövőben nem fognák kiderülni egyes atomtudósok hasonló, vagy még súlyosabb tévedései. E tévedések, vagyis inkább az azok által leplezett tények, súlyos következményekkel járnak az emberiség életére. A következmények levonását nem lehet tovább halogatni: be kell szüntetni az atomrobbantási kísérleteket — ahogyan azt a Szovjetunió már régóta javasolta. G. Valaki elment.., A budavári templom orgonájának építését talán senki sem figyelte annyi szeretettel és várakozással, mint Vár- konyi Endre, a Bécsikapu téri egykori evangélikus iskola közszeretetben élt igazgatótanítója, a budavári egyház kántora. Három évtizedes működése alatt nemzedékek sorából nevelt a honnak és egyházunknak szorgalmas, művelt polgárokat, hívőket. És most megtér abba á földbe, melynek fáit, virágait annyira szerette. Míg élt, mennyi lelkesedéssel szólott a néhány éve elhagyott tolnai tájakról, ahol gyermek- és ifjú-korát élte. Mennyi hévséggel ragaszkodott Budához, a fővároshoz s új otthonához; a remetekertvárosi kis házhoz, melyben békés öregségben élte végső napjait, fogadva ragaszkodó tanítványainak hűséges látogatását. Várkonyi Endre nemcsak lelkes oktató, nagyműveltsé- gü és képzett orgonista-karnagy, hűséges hivő, s melegszívű barát volt, hanem szív- vel-lélekkel szerette hivatását s a reábízott ifjúságot, s ha nem is volt már aktív oktató, elmúlása vesztesége d pedagógiának csak úgy, mint a művészet és egyetemes emberi kultúra, s egyháza szolgálatának. „ENNYI AZ EGÉSZ” Bakó Józsefnek van egy szép verse a tanítóról. Arról van szó benne, hogy új tanítót várnak a faluban. Mosolygó arcú, fiatal tanítót. Amikor megéhezik az új tanító, aki nem is fiatal, sánta és szemüveges, csalódva mondják: „Ennyi az egész?!'’ Aztán megkezdődik az iskola. Félénk kis gyerekek egy óra : alatt megszeretik az új tanítót, vele együtt ott az órán már a leckét is megtanulják és a félelmekből felszabadulva kérdik: „Ennyi az egész?!" A tanító mosolya kíséri haza a vidám tanulósereget. Aztán megszereti a falu is. De jön egy nap, amikor a tanítót más faluba hívja a szolgálat. Kikisérik az állomásra. Ott van az egész falu. Gyermek és szülők könnyék között kérdezik: tanító úr, hát „Ennyi az egész?!’’ — „Mit adjunk magának, azért a nagy szereiéiért mi a fizetség?” — És ő megsimogat pár gyermekarcot: „Ennyi az egész”. Iskolába induló apró gyermekek félénk arcát hadd simogassák meg ezek. a sarok: — Ne féljetek! Titeket ott is szeretet vár. Egyszer majd ti is boldogan mondjátok: „Eny- nyi az egész!” Az élet iskolájába induló „nagyoknak” is, akik néha riadtan lépnek át egy nehéznek látszó küszöböt, hadd üzenjék ezek a sorok: — Ne féljetek! A hívőket az élet iskolájában is mindig és mindenütt szeretet várja, hiszen ö veletek van: Jézus a Mester! Vele igazán könnyű ez a mondat: — „Ennyi az egész!” (L.) — Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Róm 14,17—19; szószéki igéje: Máté 19,16—29. — Az Óbudai egyházközség szeptember 6-án, vasárnap 1U órakor ünnepi istentiszteletet és azt követőleg közgyűlést tart. Ezen az alkalmon Várady Lajos esperes beiktatja a lelkészcsere folytán megüresedett gyülekezeti lelkészt tisztségbe az egyhangúlag megválasztott Fülöp Dezső volt büki lelkészt. — Lapzárta után vettük a hírt, hogy Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke görögországi útjáról hazaérkezett. A püspök külföldi útjáról és szolgálatáról következő számunkban részletesen Is beszámolunk olvasóinknak. — A Bécsikapu téri templomban megkezdték az új orgona felállítását. Az orgona a Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat munkája, 3 manuállal és 24 regiszterrel. — Nógrádi Evangélikus Egyházmegye Lélkészi Munka- közössége szeptember 2-án tartotta idei hatodik ülését a balassagyarmati gyülekezet tanácstermében. Az ülésen Gar- tai István esperes vezetésével folytak a megbeszélések. Záborszky Csaba lelkész igehirdetéssel szolgált. Előadást tartott ifj. Harmati Béla „Az ember származásának kérdése és a teológia” címen. — A Diósgyörvasgyári Evangélikus Egyházközség kiküldött új gyülekezeti lelkészét, PÁSZTOR Pált szeptember 13-án iktatja be Sexty Zoltán sátoraljaújhelyi lelkész, az Egyházmegye főjegyzője. Délután 6 órakor templomi est lesz, amelyen Duszik Lajos ny. lelkész, volt főesperes és Solymár András sajókazai lelkész végez szolgálatot. — Várkonyi Endre, a budavári egyház kántora elhunyt. A hírt lapzárta után vettük. Temetéséről ekkor még nem volt intézkedés. Az igaznak emlékezete áldott! — vidéki lelkész. Pesten dolgozó leánya részére különbejáratú albérleti szobát keres. Cím a kiadóhivatalban. — Lutbei^kabát eladó. Megtekinthető Matyavka Árpádné, Budapest, VII.. Wesselényi u. 72. III. e. 17. a. Két kisgyermek mellé központi fűtéses gépesített lakásba bentlakással középkorú nőt keresünk azonnalra. — Cim a kiadóhivatalban. Istennél minden lehetséges Íme ekkor egy ember odament hozzá és ezt mondta neki: Mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életem legyen? O pedig mondta neki: Miért kérdezed tőlem, mi a jó? Csak egy a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Ö pedig így szólt neki: Melyeket? Jézus azt mondta: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne mondj; tiszteld atyádat és anyádat; és: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Szólt neki az ifjú: En mindezt megtartottam. Milyen fogs^atkozás van még bennem? Jézus azt mondta neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj eL, add el a vagyonodat s oszd ki a szegényeknek: és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj és kövess engem* Mikor az ifjú ezt a beszédet meghallotta, megszomorodva távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig azt mondta tanítványainak: Bizony mon* doni nektek: Gazdag ember nehezen megy be a mennyek oiszagába, ismét mondom pedig nektek: könnyebb a tevének a tü fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Mikor a tanítványok ezt hallották, nagyon meg* döbbentek és ezt mondták; kicsoda iidvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintett és azt mondta nékik: Embereknél ez lehetetlen, de istennél minden lehetséges. Ekkor megszólalt Péter és ezt mondta: Látod, mi otthagytunk mindent és követtünk téged. Mi lesz verünk? Jézus pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek« hogy ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor* mikor az Ember Fia az ő dicsőségének királyi székébe ük szintén odaültök tizenkét királyi székbe és ítélitek Izrael tizenkét nemzetségét. És mindenki aki elhagyta házait« fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját* vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjét az én nevemért, százannyit kap és örök életet nyer majd örökségül. (Máté 19, 16—29.) Máté evangélista egy olyan fiatalembert mutat be nekünk, akinél a gazdagság nem vágyálom, hanem valóság volt. Komoly tőkével rendelkezett, emellett még jó egészséggel, jelentős szellemi és erkölcsi tulajdonságokkal is. Valami hiányérzete volt mégis. Hiába nem minden a vagyon. Elment Jézushoz. Ügy gondolta, hogy kapva kap ilyen fiatalembereken. Jézus nyílt szívvel fogadta. Sőt — Márk leírása szerint — megkedvelte. Jézus nem irigyli szerencsénket, nem gyanakszik mindjárt, ha kissé könnyebb a dolgunk. Tud örülni az örü- lőkkel. Ezt a fiatalembert Jézusnál mégis kínos meglepetés érte. Először az lepte meg, hogy Jézus semmiféle módszert, eljárást, tanrendszert nem bocsátott rendelkezésére, amelynek segítségével — úgy látszik mégsem egészen problémamentes — életét tökéletesen zavartalanná, harmonikussá tehette volna. Másik meglepetését az okozta, hogy Jézus egész emberségét a vagyonhoz, a gazdagsághoz, a tőkéhez való viszonyon mérte le. Kénytelen volt rájönni, hogy nem az a szabad, magasabbrendű ember, akinek gondolja magát. Szomorúan hagyta ott Jézust. Akiknek mindenük a vagyon, akik minden áron meg akarnak gazdagodni, azok, még ha akarják is, képtelenek Jézus követésére. Szomorú lenne, ha itt végződnék a történet. Hiszen ki az közülünk, aki soha életében nem vágyott gazdagságra. A tanítványok is megijedtek, mikor Jézus kemény szavát hallották és ezt kérdezték: Kicsoda üdvözülhet tehát? ki képes téged követni? — Jézus odafordult hozzájuk, rájuk mutatott és azt mondta: ti. Veletek valami olyasmi történt, ami embernél lehetetlen. Egy bálvány, a gazdagságé és a vagyoné, omlott össze éltetekben. Istenéi vagytok, ö tette lehetővé, hogy engem kövessetek. Örüljetek! Sok mindent felszámoltatok életetekben, lemondtatok kényelemről, gazdagságról, de miben volt hiányotok? — ugye semmiben. Szomorú mellettem az életetek? — ugye nem. Meg kellett bánnotok, hogy engem követtek? — ugye nem. A mi társadalmunkban mind több ember érzi, hogy mit jelent az élet színvonalának emelkedése, milliomossá, tőkéssé azonban nem lehet közülünk senki. Mégis, hány ember dédelgeti szívében a gazdagság bálványát. Hány visszaélés, embertelenség történik ennek a bálványnak bűvöletétől. Jézus a szívekben is le tudja rontani a bálvány hatalmát. Istennél lehetséges, hogy mi az ő követői legyünk, hogy kívánságainkban mértéktartók és fegyelmezettek legyünk, hogy szabadok legyünk mások számára, megértők és segíteni készek. Benczúr László (iniiiiHMiiiimHmiiiiiiimniiminiiiitHimfflmiimHiiiiiinmHinHimmnmmiiiiimimimiiiimiiiiiiiiinniiiiiminiiuiiHHim« ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN Szeptember 6-án Deáktér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. .6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12 (magyar). Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sándor. Kőbánya 10 du. 5. Utász u. 7. 9 Vajda Péter u. 33. fél 12. Zugló de. 11 Suholz László, du. 6 Karner Gusztáv. Gyarmat u. 14. fél 10 Karner Ágoston. Rákosfalva fél 12 Karner Ágoston. Fóti u. 22. de. 11 Gádor András. Váci u. 129. de. 8 Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. Rákospalota I MAv-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály cte. fél 11 Tóth Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos, de. 11 Madocsay Miklós« du. 7 (úrv.) Várady Lajos. To- roczkó tér 8 (úrv.), 9 Madocsay Miklós. Óbuda de 9 Vámos József, de. 10 lelkésziktatás, Várady Lajos és Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Jánossy Lajos, de. 11 Jánossy Lajos, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 9 (úrv.) Csonka Albert. Pesthidegkút de« fél H Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Kendeh György, de. 11 (úrv)« Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy, Zoltán. Németvölgyi u. 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelcnvölgy de. 9 Visontay Róbert, Budafok de. 11 Visontay Róbert. Nagytétény de. 8 Visontay Róbert« ' Csillaghegy de. fél 10. Csepel d<^ 11 és du. 7. N APRÓL-N APR A HÉTFŐ: — ZSOLT. 14, 7, — Isten gondot visel az Ö nép érés Megszabadítja övéit a bűntől és a gonosz hatalmából. KEDD: — ZSOLT. 91, 15. — Isten gondot visel az Ö népére! Mindig kész, hogy meghallgassa gyermekei könyörgését és segítségükre legyen. SZERDA: — ÉZSAlAS 63, 8. — Isten gondot visel az Ö népére: Gyermekeivé teszi a megtérő bűnösöket, újjáteremti szívüket, életüket és megtartja őket oltalmában. CSÜTÖRTÖK: - HÖSEÄS 3, 5. - Isten gondot visel az ő népére: Ha eltévelyednek, visszatéríti őket a bűn útjáról az egyenes útra, mellettük van a földi életben, de nem hagyja el őket az utolsó ítéletben sem. PÉNTEK: - DÄNIEL 12, 10. — Isten gondot visel az O népére: Egyszülöttjét halálra adta, hogy a bűnösök megtisztuljanak, elnyerjék a bűnbocsánatot, s a megpróbáltatás idején is megállhassanak a hitben. SZOMBAT: — ZSOLT. 9, 3. — Isten gondot visel az ö népére: Hatalmának, kegyelmének, szeretetének a csodálatos^ megtapasztalása örömmel, boldogsággal tölti el gyermekeinek' > szívét és ujjongó hálaadásra nyitja ajkaikat. H. I*
