Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-08-09 / 32. szám
KP. BfiftM. BP. 72. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXIV. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1959. AUGUSZTUS 9. ARA: 1,40 FORINT Hirosimára tekintve..! Emlékezés 1945. augusztus 9-re 1945, augusztus 9-én lehullott Japánban Hirosima városára az atombomba. Keresztyének dobták le. Hatása 'körülbelül megfelel az 1959-es rakéta atomfejének. Nemcsak a város nagy részét pusztította el, de elpusztított többszázezer embert is. Az atombomba felrobbanásával együttjáró borzalmas hőség, mint az ólmot olvasztotta el az emberéket. A bombatámadás utóhatásaként ma is pusztulnak el emberek. Űj korszak indult abban a pillanatban, mikor az ember először élt vissza az atomenergiával Hirosimában. Kétségtelen, hogy a huszadik század emberének egyik legnagyobb felfedezése volt az atomenergia és a maghasadás feltalálása. Az atomenergia Isten teremtő adományai közé tartozik. Ajándékul adta az emberiségnek. Az ember kezében Istennek ez a nagyszerű ajándéka is áldás, de átokká is lehet: áldássá akkor, ha minden törekvése az, hogy Istennek ezt az ajándékát az emberi élet szolgálatába állítsa, hogy megkönnyítse vele az ember életét a földön; átokká pedig akkor, ha ezt az ajándékot hatalmi eszközként kezeli és arra törekszik, hogy felhasználását fokozza az ember kizsákmányolását az ember által. Más szóval: csak „az élet megbecsülése” — és ezt Isten parancsolja — garantálja az atomenergia felhasználásánál is azt az emberiességet, azt a humanitást, mely az emberhez méltó élet biztosítéka és amely arra indít bennünket, hogy a népek, a fajctk, a világnézetek és a hit különbözősége ellenére is egymással békében és barátságban éljünk, IL TJ ir o sima tanítson meg bennünket arra, hogy az atom- energia ottani első „használatánál” az ember visszaélt a Teremtő adományával és gyökeréig megsebezte az emberi méltóságot. Ilyen mélyre süllyedt az ember emberi mivoltában! Éppen arról feledkezett meg, hogy ember és ez tette öt a bűn szolgájává, tehát a halál rabszolgájává! Elveszítette Isten előtti felelősségét is! Áldás helyett tehát az átkot, az élet helyett tehát a halált választotta. Megvakult és elvakult és éppen ezért nem láthatta meg, hogy Hirosimában is Krisztus lakozott. Elfelejtette ezt az igét: ,yAmit cselekedtetek eggyel e legkisebb atyámfiai közül, énvelem cseleked- tétek.” Máté 25,40. Ha mi most augusztus 9-én arra szólítjuk fel a híveinket, hogy Hirosima miatt és Hirosimára tekintve, tartsanak könyörgő és bűnbánati istentiszteletet, ezt nem azért tesszük, hogy valami új egyházi ünnepet vezessünk be, hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy az egész világ keresztyénségének szüksége van arra, hogy szolidaritást vállaljon a bűnben azokkal, akik mint keresztyének ilyen szerencsétlenséget zúdítottak egy városra, egy országra, egy egész népre. Bizony itt valóban arról van szó, hogy szolidaritásban legyünk a vétekben, és egyúttal bűnbánatra hívjuk fel a tetteseket is. Hirosima a te bűnöd és az én bűnöm, és amikor fölismerjük ezt a borzalmas bűnt, nem tehetünk mást, mint felsóhajtunk: ,Az én bűnöm, az én bűnöm, az én legnagyobb bűnöm” Azonban ■=- csak ennyi a teendő?. III, ff felismert bűn kiengesztelés után kiált, különben -*-* nem mondható felismert bűnnek. Csák a bűnbánat tudja azonban megmutatni számunkra a kiengesztelés útját. ,,Betelt az idő és elközelített az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban." (Márk 1,15) Ez az egész Újtestamentum felirata. Azaz: az idők teljességében a Krisztus közelségében meg kell változnia az érzületnek, és vissza kell újból fordulnunk Istenhez és oda kell fordulnunk embertársainkhoz; de még többről is van szó: úgy kell engedelmeskednünk az élő Isten igéjének, hogy az a földön minden ember életében — a Hirosimái japánokéban is — gyümölcsöt teremjen. Legyen az ige az életről szóló és az életért való örömüzenet. Hogyan lehetséges ez? Rendkívül csodálatos: pedig mindig így van: ha Isten népe csődöt mondott, vagyis eltávolodott Istentől, akkor Isten más embereket — pl. Nabukodonozort, Bábel 'királyát — választotta ki arra, hogy saját népét visszavezesse a helyes útra. Mi, mai keresztyének is nem jutottunk-e Isten népeként ebbe a helyzetbe? Mi is eltávolodtunk Istentől, amikor talán az idők legnagyobb társadalmi átalakulásában csődöt mondtunk és úgy gondolták, hogy az átalakulás útjába kell állnunk, vagy éppen meg kell azt. akadályoznunk. Akkor politizáltunk, amikor az evangéliumot kellett volna hirdetnünk; és prédikáltunk, amikor pedig politizálnunk kellett volna. Ezért aztán „nem építettünk és alkottunk”, hanem a pusztulás erőinek a szolgálatába álltunk. E tekintetben Hirosima csak egy példa a sok közül! Az Úristen azonban közbeszól. Ö nem engedi teremtett világát elpusztítani. Embereket választott ki a maga számára, a szocializmust építő népek fiait és a békemozgalom híveit, akiknek megmutatta az emberséghez és a békéhez vezető utat. őket tette meg tanítómestereinkké. Teljes alázattal és a szolgálatvállalás bátorságával ikell felismernünk és Krisztus követségében újból megtanulnunk, hogy a feltétel nélküli szolgálat a mi dolgunk, és az, hogy a felebarátért, a másik emberért rendezzük újjá a magunk életét és így éljük azt. Nem szép szavakkal, hanem kemény munkával, kéz a kézben, embertársainkkal. Ez az út vezet el a népek megbékélésére és barátságára. „Könyörögjünk a világ békéjéért” Püspöki körlevél a Magyarországi Evangélikus Egyház valamennyi gyülekezetéhez Krisztusban szeretett kedves Testvéreink! A jövő vasárnap világszerte számtalan keresztyén gyülekezetben ún. Hirosima bűnbánati és könyörgő istentiszteletet tartanak arra való emlékeztetőül, hogy ezelőtt 14 évvel, 1954. aug. 6-án, reggel 8 órakor egy japán városra, Hirosimára egy amerikai hadirepülőgépről ledobták az első atombombát. Az iszonyú robbanás nyomán 250 000 ember vesztette életét, a rádióaktív sugárzás következtében pedig rengetegen nyomorékká lettek és ezen a területen ma is igen sok gyermek torzszülöttként jön a világra. A Prágai Keresztyén Béke- konferencia legutóbbi ülése arra szólította fel a Nyugaton és Keleten élő keresztyéneket, hogy aug. 9-én — Hirosima bombázásának napjához legközelebb eső vasárnapon — bűnbánattal álljanak Isten elé és könyörögjenek a világ békéjéért. Azért kell bűnbána.t- tal emlékeznünk, mert Hirosima az egész keresztyénség- nek is szégyenfoltja, hiszen egy olyan állam vezetőinek parancsára dobták le az első atombombát, amelynek tagjai jórészt keresztyének. A magyarországi protestáns egyházak csatlakoztak a Prágai Keresztyén Békekonferencia felhívásához és elhatározták, hogy aug. 9-én Magyar- ország valamennyi protestáns templomában bűnbánati és könyörgő istentiszteletet tartanak. Tizennégy évvel ezelőtt sokan elsősorban azok, akik az atombomba ledobása mellett döntöttek — úgy gondolták, hogy e szörnyű merénylet a háború befejezését fogja siettetni. Ma már nyilvánvaló, hogy Hirosima „kísérleti la- boratórium”-má tétele nem a háború befejezését siettette, hanem egy újabb háborúnak, a hidegháborúnak elindítójává vált. Az atomenergia háborús célokra való felhasználása nem a világbékét biztosította, hanem azt eddig soha nem tapasztalt méretekben veszélyezteti. Hirosima bombázása óta feltalált tömegpusztító fegyverek puszta létükkel a bizalmatlanság, a félelem és a gyűlölet miazmái- val fertőzik a nemzetközi légkört. Nekünk keresztyéneknek elől kell járnunk az Istentől kapott és Jézus Krisztus által megváltott drága emberi élet megbecsülésében, a népek barátságának és békés egymás mellett élésének munkálásá- ban, továbbá abban a harcban, amelynek célja, hogy a tömegpusztító fegyvereket megsemmisítsék és az atomenergiát békés célokra használják fel. Kérjük tehát gyülekezeti tagjainkat, hogy augusztus 9-én jöjjenek el a vasárnapi istentiszteletre és ott legyünk egyek a bűnbánatban és a könyörgésben. Könyörögjünk együtt a világ békéjéért és jövendőjéért. Könyörögjünk, hogy azok a keresztyén testvéreink, akik közvetlenül is felelősek az első atombomba ledobásáért, legyenek egyek velünk a bűnbánatban és a békéért való fáradozásban. Könyörögjünk, hogy a keresztyének szerte a világon járjanak elől a békéért való munkálkodásban és az egyházak sehol a világon ne legyenek a hidegháború eszközeivé, sőt inkább legyenek a mi Istenünk békét munkáló akaratának áldott eszközeivé. Könyörögjünk, hogy jusson diadalra az egész világon minden olyan törekvés, amely a tömegpusztító fegyverek eltiltását és a népek békés együttmunkálkodását célozza. Könyörögjünk a Béke Világtanács és a Prágai Keresztyén Békekonferencia további jó munkájáért. Könyörögjünk hittel, a meghallgatás reménységében és munkálkodjunk a békéért imádságainkban kapott erővel. Végezetül szívetekre helyezzük Isten szent Igéjét: „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgolkodván az Úrnak dolgában, mindenkor tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” Az Űr kegyelme legyen veletek és velünk! Budapest, 1959. július 30. Káldy Zoltán s. k* püspök Szabó József s. kpüspökhelyettes EMBER! hitetlejt légy, vagy légy hívó keresztyén; — materialista, imádd Buddhát, hallgass Taóra vagy légy szakállas talmudista olvass Koránt, vagy Zendavestát • álljon előtted Zoroaszter, akárki légy és higyj akármit csak ne feledd, az ember egyszer szemet nyitott a tág világra — mindegy, kitől származtatod — az ősködtől? Isten kezétől? — az ember életet kapott egyszer, régen s azóta nyit virágsziromként napról-napra, sárgák élnek és feketék s rézbőrűek, az Isten tudja hányféle faj és szín az ember e bibircsókos földgolyón, de mindahánya titok; Élet! mit nem rabolhatsz el mohón mert nem tied, hisz nem te adtad, csak ölni tudsz ezernyi vésszel, de egyet is teremthetsz újjá akin megalvadt már a vérjel, vagy meg sem alvad, porrá válik, mint a fák és a háztetők? — az atombomlás nagy, mohó száj mi benyel minden nyelhetőt. — Ember! gondolkozz, miként vallassz ha hitetlen vagy? — nem tudom, de én kiáltom, Isten szemén miattunk ég a fájdalom, hát el, tovább a rontásoktól ... eszmélkedj Ember! Agyad kába? — Talán tisztul benned a látás ha gondolsz ma Hirosimára... Jakns Imre Németország D. Niemöller Márton Ihes- sen-nassaui egytházkerületi elnök, június végén meglátogatta a nordhauseni gyülekezeteket, prédikált az istentiszteleten és este előadást tartott; „Ha hisztek megmaradtok” címen. „Az az út, amelyen eddig jártunk az ököljog és a há'ború útja, járhatatlanná vált. Az erő politikája csődbe jutott. Meg kell hallanunk a régi evangéliumot, amely ma azt üzeni: Isten teremtett világában a legdrágább a kicsiny föld lakója, az ember. Minden áldozatot meghozott érte az Atya, nem kímélte még egyszülött Fiát sem. Jézus nem rendszerekért, vagy osztályokért halt meg, hanem az emberért. így lettünk mindnyájan testvérek s azzal a szeretettel tartozunk egymásnak, amivel Ö szeretett minket. Aki hiszi ezt, az engedelmeskedik Istennek. Csak ha megmaradunk ebben a hitben, maradunk életben”, mondotta többek között előadásában D. Niemöller Márton. * A németországi uniált egyház tanácsa felszólította a gyülekezeteket, hogy augusztus 9- én, a Hirosimára ledobott első atombomba okozta pusztításra emlékezve, tartsanak bűnbánati és könyörgő istentiszteleteket. A bűnbánattól az elhatározásig Az egyházi esztendő évezredes folyam. Medrét az atyák hosszú sora ásta. Régi keresztyén nemzedékek öröksége hömpölyög benne. Ezért becsüljük mi evangélikusok nagyon sokra az egyházi esztendőt. Benne éljük hitéletünket és intentiszteleti életünket. A mai vasárnapon mégsem arra figyelünk, amit az egyházi esztendő ad elénk a múltból. Arra döbbenünk rá, amit a jelenen keresztül villant elénk az Isten. Ahogyan lehetetlen egy lelkipásztor számára, hogy a vasárnap ősi igéjéhez nyúljon, amikor gyülekezetében az előző héten tűzvész vagy árvíz pusztított, mert erre a csapásra külön meg kell keresnie Isten vigasztaló igéjét, —i ugyanúgy a mai napon áttöri az egyházi év régi rendjét a most fölénk tornyosuló, fenyegető borzalom, amely 14 esztendővel ezelőtt ráhullt egy városra. Ez az emlékezés bűnbánati nappá teszi az egyház számára ezt a vasárnapot Az atombomba használata, továbbfejlesztése és készenlétben tartása új háborúra, szétzúzza azt az önigazságot, amelyre sokszor olyan büszke a mai ember, a keresztyén ember is. Csak a bűnbánat szemével nézhetjük, hogyan teremti meg az ember minden idők legborzalmasabb fegyverét, és hogyan fertőzi vele máris mai és eljövendő nemzedékek egészségét. Nincs az a világpolitikai ok vagy ürügy, amely felmenthetné az embert ez alól a vétek alól. Sajnos, ez a látás még mindig nem tudatosul eléggé bennünk. Ha valaki valakit meggyilkol, borzadva nézzük filmen vagy olvassuk újságban." Rettenetes látvány is, amikor kés közeledik egy élő ember testéhez vagy revolvercső fordul háta mögött feléje. De nem kezeljük-e gondolatban könnyelműen azt az esetet, amikor ugyanez százezerszeresen megsokszorozva történik? A mai vasárnap nemcsak! erre a bűnbánatra akar indítani, hanem ugyanakkor megláttatja velünk Isten irgalmát. Isten irgalma mindig nagyobb mint a bűnünk. Isten kegyelme, hogy eddig elkerültük a meredek szélén az emberiség mélységbe zuhanását. Isten irgalma, hogy az egész világon nagy emberi erőfeszítés folyik az atomhalál ellen. Isten irgalmára bízzuk gyermekeinket és unokáinkat, s az egész emberiség jövőjét. Hitünk szerint <5 igazgatja a történelem folyását és ö megkegyelmezhet nekünk. Ezért a bűnbánati nap az imádság napjává válik, az alázatos könyörgés idejévé. Amint az egyik, mai napra kitűzött igénk mondja: „Nem a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esede- zéseinket” (Dániel 9, 18). Veöreös Imre IV, risztus a mi békességünk.” (Efezus 2,14), mert ö távolította el a hivő és hitetlen emberek közötti válaszfalat, és világosan megmutatta nekik, hogy mindnyájan emberek — Isten teremtményei, ,jkegyelemben részesült bűnösök” Isten kegyelméből. Ennek tudatában kell egymással szót értenünk és egymástól mindazt megtanulnunk, ami az emberi élet és az emberség velejárója. Akkor nem vagyunk sem feketék, sem fehérek, sem sárgák, sem rézbőrűek, akkor nem vagyunk barátok és ellenségek, akkor testvérek vagyunk mindnyájan a Jézus Krisztusban, egyszerűen emberek, akiket úgy szeretett az Isten, hogy mindnyájunkért egyetlen Fiát kereszthalálra adta és öt mindnyájunkért feltámaszt tóttá. (Ján. 3,16) Igen, valljuk azt, hogy Krisztus mindnyáj junkért — a Hirosimái emberekért is — meghalt és feltá* madott4 Dr. Kurt Wiesner * Német és magyar lelkészek csere-üdültetése kapcsán jelenleg hazánkban tartózkodik Dr. Kurt Wiesner, a lipcsei evangélikus Hittudományi Kar rendszeres teológiai profesz- szora és Hans Rausch lelkész. Mindketten Balatonszárszón töltik szabadságukat. Lapunk munkatársa Rausch lelkésszel íg beszélgetést folytatott. Ezt következő számunkban közöljük»
