Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-08-02 / 31. szám
ARCKÉPEK BACH JÁNOS SEBESTYÉN Eisenachban, ebben a nevezetes thüringiai városkában, a Miasszonyunk terén áll egy kis ház. Körülötte üres házhelyek, a téren valamikor szobor állt, az is hiányzik. 1944- ben a városkának ezt a részét is bombázták az amerikai repülök. Szerencsére ez a ház, kisebb sérülésektől eltekintve, épségben mamát. Maga az épület hozzávetőlegesen 300—350 éves. Itt született a német zeneművészet egyik legnagyobb alakja: Bach János Sebestyén. (1685. március 21.) Egy éve megiUetődéssel álltam magam is abban a szobácskábán, ahol Bach született. Gondos egyszerűségben, a Bach-család megmaradt holmijával van berendezve szoba és konyha, a nagyobb helyiségek zeneszerek, zömmel Bach-korabeliek, múzeuma. Most is fülemben cseng a kis házi orgona (valamikor Bach is játszott rajta) korái dallama, amely visszavarázsolt bennünket abba a korba, amikor a lutheránus zene művészi alapjait kapta, de egyúttal a csillagos égig emlekedett, a nagy mester zseniális keze alatt. Százharminckilenc, a lutheránus szellem szempontjából meddő esztendő választja el Bach születését Luther halála tóL Az irodalomban, szellemi életben ez a kor a szószaporítás kora. Egyetlen nagy gondolkodó, tudós, vagy művész nem támadt ebben az időben. Ám az egyszerű emberek jámbor családi életéből többek között az egyházi zene volt az a belső erőforrás, amely mint a reformáció egyik vívmánya, őrizte a protestáns hagyományokat Ebbql a talajból nőtt fel Bach János Sebestyén. TEHETSÉGE már tízéves korában kibontakozik. Ekkor veszíti el atyját, a család támaszát. Tanításáról bátyja gondoskodik. Oktatja zenére j is, de eltiltja attól a gyűjte- [ menytől, amely egyetlen kötetben tartalmazta az akkori legjobb és legnehezebb zongoraműveket. A fiú fél évig másolta holdfény mellett éjjelente a zeneműveket, és másolás közben kívülről megtanulta a dallamokat. A zene Nikodémusa előtt nem lehetett lezárni az ajtót, nem volt akadály a gyertyák csonkig égése, mert a holdfényben születik a legszebb dallam. A végtelen természetben megsejti az örököt, és fölötte az alkotó Istent, aki szívébe oltja a dallamokat. A dallamok zsonganak már benne, de még nincs itt az ideje, hogy Alkotója szolgálatába állítsa. TIZENNÉGY ÉVES KORÁBAN meghal a bátyja, újra támasz nélkül marad. Még négy keserves év, és 1703-ban a weimari udvarban hegedűs. Nem sokáig bírja ki. Kinek senkije, semmije. könnyen mozog. Thüringia Orfeusa keresi a helyet, ahol kirobbanjon tehetsége. Amstadt, Mühlhausen befogadja az ifjút és orgonásnak alkalmazza. A vékonypénzű fiatalember sok száz kilométert gyalogol munkahelyéről, hogy meghallgassa messzi városok híres orgo- násait. így gyalogol el Lü- beckbe is, ahol az orgona nagy mestere, Buxtehude működik. A vándorlások után megszületnek az első dallamok. Életében továbbra is sok az állomás. Hol a weimari nagyherceg hívja meg, hol az anhalti herceg szólítja Köthen- be. Hol megbecsülik, mint az anhalti herceg, hol megalázzák, mint a porosz uralkodó. 1723-BAN KERÜL LIPCSÉBE, a Tamás templom karnagya lesz. Ez az utolsó állomás. A Tamás templom nagysága, világhírneve Bach nevével függ össze. Munkájának műhelye a templom, szerszáma a hangszerek királynője, az orgona. Itt írja a zeneköltészet kimagaslóan szép darabjait, a János és Máté passiókat, a Karácsonyi Oratóriumot, a H-moll misét Zenéjében a mélységes hit tesz bizonyságot a művészet nyelvezetén. Fáradhatatlanul alkot, komponál. (Állítólag műveinek egy része elveszett, tehát ismeretlen, mégis az egyik legtermékenyebb zeneszerző.) 1750-BEN MEGVAKUL a nagy mester. Az utolsó műve, a nagy zárófuga befejezetlen marad. A kézirat ott törik meg, ahol a vak mester, mint kőfaragó a monogramját, a B—A—C—H-t komponálta. Amikor halálát közeledni érezte, vejének diktált egy halottas énekre dallamot. A dallam, zeneértők szerint, tele van megnyugvással. A Gondviselő szeretete, kegyelme és akarata egy életen át vezette, megtartotta és áldássá tette a világ számára. 1750. július 28-án hunyta le a szemét a világ egyik legnagyobb zeneköltője, Bach János Sebestyén. Hatása szinte felmérhetetlen a zenetörténetben. De még jelentősebb, hogy kicsiny és nagy templomokban, hangversenytermekben és kórusokban megcsendül a muzsikája és közel hozza a végtelene velünk véges emberekkel. A zenei élvezeten felül evangélikus módon hirdeti az igét: „Soli Deo Gloria” — egyedül Istené a dicsőség. Bach nemcsak a németeké, nemcsak az evangélikusoké. Bach az egész világé. Mint ahogyan Isten igéje nem egy egyházé, vagy nem egy népé. Bach Isten kezében az az eszköz, aki által tolmá- csoltatja az evangéliumot, és akiben a harmóniát, a szépet, a jót, a fenségeset ajándékozza a világnak. Rédey Pál ÖREGDIÁK TÄL/fLKOZÖ Istentiszteletek a Balaton partján Siófokon (Fő tu 111.): minden vasárnap de. 11 órakor, Balatonkenesén. (ref templom): július és augusztus minden második és negyedik vasárnap du. 2 órakor, Balatonvilágoson (Drenyovszky villa* Alsóújtelep 31. sz.): július és augusztus hó második és negyedik vasárnapján du. 5 órakor. Zamárdin a református kápolnában a hó 2» vasárnapján de. 11 órakori a hó i vasárnapján du, 2 órakor. Balatonszárszón az Evangélikus Üdülőben minden vasárnap de. 10 órakor, a református templomban a hó 2. vasárnapján este 8 órakor, a hó 4. vasárnapján de. 10 órakor. Balatonszemesen a protestáns templomban a hó 2. és 4, vasárnapján de. fél 9 órakor. Balatonleilén a református templomban a hó 1. vasárnapján este fél 8 órakor, a hó 3. vasárnapján de. 9 órakor. Balatonbogláron a református templomban a hó 1. vasárnapján du. 6 órakor, a hó 3, vasárnapján de. fél 11 órakor. Fonyódon a protestáns templomban a hó 1. vasárnapján de. fél 10 órakor, a hó 3. vasárnapján du. 2 órakor. Balatonfenyvesen a hó 1. vasárnapján de. 11 órakor, a hó 3. vasárnapján du. 4 órakor. „Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak!" Petőfi Ilyenkor nyáron, amikor egyre több ünneplőbe öltözött, hatalmas bukétákat cipelő diákkal találkozom az utcán, és megszaporodnak a hírlapokban az érettségi találkozóra hívó közlemények, lebír- hatatlan érzés ejt hatalmába s szeretnék találkozóra menni hajdani iskolatársaimhoz, akikről nem készült szalonru- hásan fényképezett tabló, mert érettségiig egy-kettő ha eljutott. Félszázada — vagy tán több is már — Gondos tanító úr udvarába „hossziszekerek” álltak be, és az örea mester — mert akkor még így nevezték a falusi nevelőket — szegényes motyóját kezdték felrakni. Félkaréjban könnyesszemű szülök — egykori tanítványok — és mezítlábas, copfos kislányok, kalapos, pendelyes kisfiúk álltak a kocsik körül. A férfi-féle, vagy hét-nyolc éves fiúgyermek már mind kinn volt a határban — mezei munkán. Rítt a mester úr is, sírtunk mink is, akkor különös hangosan, amikor az első megrakott kocsi már kifordult az utcára, rúddal Toponár felé. Ékkor a tanító úr minket, diákokat ké- zenfogott és bevezetett az iskolakertbe. Ott mindenféle elültetni való fácska — kajszi-, som-, körte-, cseresznye-, meggy- és almafacsemete sorakozott. A tanító úr sorban, mindannyiónk kezébe ásót s egy fácskát nyomott, és hangosan zokogva mondta: — Ültessen ki-ki a maga, és az én emlékezetemre egy- egy fácskát, hogy még unoká- ink-unokái is ízleljék annak a szeretetnek ízét, édességét, amellyel én hozzátok, ti hozzám és együtt a szülőföldhöz ragaszkodtunk! Elsőnek a tanító úr ültetett el egy búzávalérő körtecsQme- tét, aztán ábécé-sorban mink következtünk. Én még kapir- gáltam a földet, amikor a leghangosabb lett a zokogás, a fordulóban a mester úrral éppen akkor tűnt el a második megrakott szekér. Utána — néhány nap múlva — a mi motyónkkal is az országúira fordult egy szekér... „Az idő hogy eljár. Csere bogár, sárga cserebogár” és a hajdani pendelyes kisdiák —* én most ott botozgaloli a Duna-parton, álmaimat szövögetem; a munkámtól már ráérek — elzarándokolok majd. szülőfalumba, régi diáktársaimhoz, az általuk ültetett cseresznye-, meg almafákhoz, ízlelni a szeretet édességét. A legkedvesebb pajtás — Szabó Lajos — is elköltözött már a faluból — ki a temetőbe, és sorra sokan. Nem tu- dam, megvan-e, él-e, terem-e még Lajos kajszifája, Farkas Mariska fehércseresznyefája, és virul-e az én fám? Dalol-e rajtuk az aranytollú málinkó, a gyönyörű sárgarigó? Bizonyára mondja is, amikor Palkó Pista diófájára száll: — Kell-e dió fiú? És erre mit válaszolhatnék? Hajdan versenyre keltem a mókusokkal, fogaimmal törtem fel a diót. De hol a fog? Ott, ahol van a fejembúbjáról a haj — sehol! Álmaimban gyakorta visszatérnek a régi játszótársak, a hajdani fák, Gondos tanító úr, de náluk is jobban az emlékfákban is kiteljesedett szeretet, amely bennünket és mesterünket összefűzött, és szíver met máig is melegíti. Ezek az álmok az én öregdiák-találkozóim. (borsi) KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK SALAM O N Mentetek már napsütésben erdőn keresztül? Fény és árnyék váltogatják egymást. Ahol a lombok közt áttör a Nap sugara, ragyogó, élénk minden. Ahová nem ér a fény, ott félhomály borul fűre, virágra. Ki volt Salamon? Fény és árnyék. Dávid és Betsabé fia. Áldás és átok örököse. Dávid után ő volt Izrael legnagyobb uralkodója. Neve azt jelenti: békesség. Uralkodása alatt nem volt háború, meggazdagodott az ország. Izrael fénykorát élte. Teljesedőben volt az Ábrahámnak adott ígéret: nagy néppé teszlek. (I. Kir.^i:20.) Az Űr uralkodott. Egy szívvel-lélekkel dicsőítették Jahvét. Neve ismertté lett a pogá- nyok között is. Drága márványból, cédrusból, arany-ezüstből hatalmas templom emelkedett Jeruzsálemben a Mórija hegyén. Hét és fél év alatt megépült az Űr állandó imádásának a helye. A nép testi-lelki jóléte Salamon uralkodói nagyságával függött össze. Salamon nem tekintette trónját ragadománynak. Tudta, hogy Izrael királyának lenni szent papi hivatást jelent: Isten népét kell pásztorolnia. Ezért trónralépésekor nem kért az Űrtől semmi mást csak egyet: „Adj a te szolgádnak értelmes szívet, hogy meg tudja ítélni, mi a jó és mi a rossz, hogy kormányozni tudja a te népedet”. Isten megadta Salamonnak ezt a bölcsességet. Többet és mélyebben látott mint más. (ö írta a Példabeszédek Könyvét is.) Ráadásul minden földi jóval is megajándékozta őt. Amíg Salamon Isten útjának szüntelen keresésében járt, élete áldás volt a maga és az egész ország számára is. De ö fény volt és árnyék. A békesség igazi idejét csak az a király hozhatta el, akiről Ezsaiás próféta is jövendölt: békesség fejedelme lesz. (Ézs. 9.) Amikor ott hevert Salamon előtt kelet minden gazdagsága, a hatalmas fáraó rokona lett, befolyása nőtt, hallgattak, szavára, szép egyiptomi felesége által feltárult előtte egy egészen más élet lehetősége: Salamon megingott. Lassan megfakult előtte Isten szava, elszíntelenedtek a megszokott templomi dicsőítő énekek, értelmét vesztette az Isten által mutatott bölcsesség. A dicsőség, hatalom f ITÁLIA Az itáliai protestentizmus nagy megütközéssel értesült arról, hogy a trieszti rádió- állomás a továbbiakban nem közvetít protestáns istentiszteleteket. A hivatalos bejelentést a rádió igazgatósága „technikai okokkal” indokolta. Az olaszországi protestantizmus szórványhelyzetében a rádióistentiszteletek igen jelentős segítséget nyújtottak s azok elmaradása súlyos csapást jelent. A római rádióban közvetített protestáns áhítatok ezt a kiesést nem tudják pótolni. Már 1951-ben követelte a szenátusban egy keresztyéndemokrata képviselő a protestáns rádiós istentiszteletek megszüntetésését. A jelenlegi eljárás beleilleszkedik abba a protestáns-ellenes irányba, amely egyes jelenlegi itáliai politikai körökre jellemző. I SVÉDORSZÁG ♦ Rundbiom svéd dómprépost ♦ most érkezett vissza a Szov♦ jetunióban tett utazásáról. A ? svéd lelkész hivatalos meg♦ hívásra utazott a Szovjet- ? unióba- Beszámolójában töb- j bek között elmondotta, hogy t az ortodox egyház lelkészt utánpótlása kielégítő. Jelenleg 8 szemináriumban 1500 teológus tanul. A svéd egyházi küldöttség tagjait a szovjet állam egyházügyi hivatala is fogadta; a fogadáson részt vett Alexej pátriárka is. AMERIKA Az Egyesült Államok Testvéregyháza (Herrnhutiak) nyilatkozatot adott ki, amelyben természetellenesnek, értelmetlennek és igazságtalannak nyilvánítja Németország kettéosztását és Berlinnek az ország többi őszétől való különválasztását. A jelenlegi állapot fenntartása háború csíráját hordozza s ezért annak olyan gyorsan, amint csak lehet, véget kell vetni. A nyilatkozat kért az illetékes hatalmakat, hogy tárgyalások útján közelítsék meg a béke és az igazság céljait. A Testvéregyház ez évi közgyűlése tiltakozott az atomkísérletek folytatása ellen, amint ezt már eddig is minden évben tették. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő: Gádor András Felelős kiadó: Groó Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Zrínyi Nyomda, felelős: Bolgár Imre. KINCSESLÁDA Kaprazataoan salamon szomorú jazeKszere lett az idegen isteneknek, aranynak, vérnek. Elvesztette Istent, önmagát és az országot is pusztulásba sodorta. (I. Kir. 11:11.) Élete végén így írt eltévedt élete romjai felett: „Minden hiábavaló. Egy a fő dolog: Féljed az Istent és az ö parancsolatait megtartsad (Préd. 12:15.) Mi közünk Salamonhoz? Az, hogy 3000 év távlatában, a mai ember viszonyai között ugyanazok vagyunk mint ő: fény és árnyék. A fény nem a mi fényünk: Isten világosságának kisugárzása rajtunk■ A fény az, hogy Isten szeret minket, magáénak fogadott és munkálkodik életünkben. Nélküle, önmagunkban mi csak árnyék vagyunk. Nem riadtál még vissza Testvérem önmagadtól mint Pál apostol? (Róm. 7:24.) Mert borzasztó az, ami az ember szívében van (Róm. 3:10—18.), ami a mi szívünkben van, akik keresztyénnek valljuk magunkat. A mi bűnünk kettős, mert a világosság látszatával járunk, és sokszor csak lidércfény az. amit magunk körül árasztunk. Ne csodálkozzunk, ha visszautasítanak bennünket azok, akik megismerték fényünk hamisságát. Ne csodálkozzunk azokon és ne haragudjunk azokra, akik nem hisznek Istenben, hiszen mi sem hiszünk benne igazán. Például: Jézus Krisztus követői, mi tartanánk a legnagyobb méltánytalanságnak és bolondságnak, ha valaki arra hívna fel minket, hogy konkrét esetekben: nézzük a másik javát, tűrjünk szelíden, áldozzuk fel önmagunkat másokért, bocsássunk meg annak, aki ellenünk vétkezett. A világ Világossága még itt van közöttünk Ne maradjunk meg bizonytalanságot, homályt árasztó árnyék-embereknek! Jézus Krisztus Űr, aki arra hívott el minket, hony az ö sze- r,etetének fényét és melegét vigyük mindenfelé. Ö át tudja járni igéiével az életünké* úgy, hogy rajtunk visszatükröződjék az ö képmása. Találjuk meg újból és újból kereső kezét, higgyünk úiból és újból igéjében és tanuljunk meg újból és újból engedelmeskedni parancsának: Szeressétek egymást, mert ez QZ Isten akarata. Kinczler Irén a jobban másik. hogy ez van, egyik kezdte ápolni, mint Mindegyik ragaszkodott hoz- Sá, hogy ő ápolja. És ezen a család összeveszett. Így szétoszlottak. Azt határozták maguk közt, hogy mindegyiknél egy-egy hónapot tölt cr öregapjuk. De a kincsesláda mindig ott lesz, ahol az öreg. Mert azt föltömi nem szabad, csak a halála után. Mindegyiknél eltöltött egy- egy hónapot. Amikor három hónap múlva az öreg meghalt, nagy örömmel feltörték a kincsesládát. Kövek voltak benne, meg ez a felirat: — Itt van a ti szívetek! Mert, hogy kemény szívük volt hozzá. (Göcseji népmese) Közli: Hernád Tibor AUGUSZTUS 1. 1541-ben halt meg G ry - naeus Simon, a reformáció munkása. 1493-ban született. Bécsi tanárkodása idején a reformáció híve lett. 1521- ben Magyarországra jött, Budán működött mint tanár. A domonkosrendiek vádjára 1523-ban fogságba vetették, de pártfogói kiszabadították. Hazánkból Wittenbergbe ment. 1529-től a bázeli egyetemnek volt a professzora. Részt vett az első helvét hitvallás megszerkesztésében, de nemzetközileg tekintélyre főképpen mint a klasszikus (görög, latin) nyelvek tudósa jutott. 1635-ben halt meg W e issei György német énekíró. 1590-ben született, 1623-tól Kö- nigsbergben volt lelkész. Húsz éneke közül énekeskönyvünk új részébe felvették híres ádventi énekét: „Jer, tárjunk ajtót még ma mind!” (720.) AUGUSZTUS 2. * 64-ben tört ki az első ke+ resztyénüldözés a római birodalomban. Róma nagy része elpusztult egy szörnyű tűzvészben. A nép a császárt, Nérót, gyanúsította, hogy ő gyújtotta fel a várost. Néró a keresztyénekre hárította a gyanút. Tömegesen végeztette ki őket, válogatott kínzásokkal. Az üldözés ezúttal a fővárosra korlátozódott. Ekkor szenvedett mártírhalált Pál apostol és valószínűleg Péter apostol is. 1919-ben halt meg Blum- har dt Kristóf, a würt- tembergi Bad Boll egyháztörténelmi jelentőségének tovább. fejlesztője. 1842-ben született. Apja, Blumhardt Kristóf János halála után átvette annak szellemi örökségét, azt a törekvést, hogy Isten országának erőit valósággá tegye. Majd korszerűbb jelenségekben kereste Isten országa közlekedésének jeleit. A béke és igazság reális, fogható uralmára irányult a reménysége. Bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Legerősebben a svájci vallásosszociális mozgalomra hatott, ezen át Barth Károlyra is. AUGUSZTUS 3. 1632-ben halt meg Steg* m an n J ó z sué német énekíró. 1588-ban született. Szuperintendenst és tanári működés után 1621-től a rintelni egyetemen teológiai professzor volt. Részt vett kora teológiai vitáiban, és építő iratokat is írt, egyik ilyen műve az igaz keresztyénségről, a Krisztussal egyesülésről és az ő követéséről szól. Átélte a harmincéves háború első szakaszának megpróbáltatásait. Ezek közt született az az éneke, amely istentiszteletről istentiszteletre megszólal gyülekezeteinkben: „Maradj meg kegyelmeddel, velünk, ó Jézusunk...“ (290) 1913-ban halt meg Z ábrák Dénes soproni lelkész. •1852-ben Mencshelyen született. 1884-től 1913-ig Sopronban volt lelkész. Nyomtatásban megjelent művei többnyire prédikációk. Az ő fordításában jelentek meg Luther posztillái (prédikációs-gyű]te- ménye). Részt vett az első ízben 1911-ben megjelent „Keresztyén énekeskönyv“ szerkesztésében. Egy sor ének van benne tőle, fordításában és átdolgozásában, és néhány eredeti énekét is énekeljük. AUGUSZTUS 4. 1753-ban halt meg Gottfried Silber mann orgonaépítő. A XVIII. század kitűnő orgonaépítői közül is kiemelke* dik. Az „Evangélikus templomok" című műben Peskó Zoltán így méltatta: „Amely korban az orgonista és orgonaépítő szerencsésen egymásra találtak, abban a korban műremekek. keletkeztek. Így született meg Silbermann és Bach találkozásából az orgona- építés örök mintaképe." % Volt egyszer egy igen gaz- %dag édesapa. Annak volt há- % rom malma és három fia. %Mind a három fiú megnősült. X Rossz sora lett az öregnek a t három menye között. Mind- X egyik a vagyonért zavarta, a X malmokért. Hogy adja ki a X jusst, akkor majd jól bánnak vele — azt mondták. X Végre az ember igen elszo- X morodott és egy igen jó barátjához fordult tanácsért,'aki I * azt a jó tanácsot adta neki, hogy egy igen erős vasládát csináltasson, háromkilósat. Abba tegyen három kavicsot, amik olyan nehezek, hogy há- ♦ rom kilót nyomjanak. És ezt Xdugdossa, de úgy, hogy a. mennyei mégis észrevegyék, hogy ♦ van. A ládának a fölirata: ♦ Kincsesláda! ♦ 1WTilen rmonnioi ozyvaiio+talt
