Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-08-02 / 31. szám
KP. BERM. BPj 72. KEGYELEM ÉS FELELŐSSÉG v A Biblia arról szól, hogy mi történt az ember és az Isten között. De igen hamar sort kerít arra, hogy mi történt és törÚ\ vitáfy WAMűttOMe ténik az ember és az embertársa között. Amit az embertársunk é ellen teszünk, abban mutatkozik meg életünknek Istentől való elfordultsága. Ádám szembekerül Vstennel, a piagzata már testvért gyilkol, JJ tb an van a másik. A másik nem a 8-as, vágy a 15-ös szám nekünk, hanem apánk, anyánk, testvérünk, gyermekünk, tanítónk, tanítványunk, felettesünk, szomszédunk, munkatársunk. Az életet úgy adta Isten, hogy abban adta pl. Ábelt Káinnak testvérül. Azonban Istennel szembekerülve az ember nem Isten ajándékából, szeretetéből, hanem önmagából akar élni. Káinnak külön kísértése az ereje. Az első fiúgyermeknek örvendező szülő büszke öntudata formát ölt a nevében, de úgy látszik, mint én-imádat otthonra talál a szívében is. Ábel hozzámérten csak „Lehelet’, ahogy ff neve is megmondja. ]£i ér el többet Istennél? A különb-mivolt mindenütt meghozza a maga gyümölcsét, csak Istenre hatástalan. Isten ugyanis a hozzá való viszonyt a kegyelem alapjára helyezte. Teljesítményünk ellenértékéért nem jelentkezhetünk Nála. Elvétette az ajtót, aki követel Rajta. Jaj, ha az ember sokra van a magáéval. Az ilyennek össze kell törnie. Isten nem késik tudtára adni: amire te oly rátarti vagy, az nekem egyszerűen nem kell. A kegyelmes Istenhez hittel viszonyul az ember. S ez a hit a dicsekvés félretétele, alázatos Istenre-hagyatkozás. Ábel, a Lehelet, könnyebben tud a magáétól elfordulva teljesen a kegyelemben örvendezni. „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tévén az ő ajándékairól Isten és azáltal még holta után is beszél." Zsid. 11. /gyilkos indulat farizeus-portán. A farizeus ^ külsőleg hasonlít a hit emberéhez. Kain áldozata is áldozat, meg Ábelé is. A hamisítványnak azonban van próbája. Itt az összetörettetés az. Kain nem törik meg, sőt neki áll feljebb. Mit? Hogy ő az elismerésekhez. szokott ember, szégyenkezzen az előtt a másik előtt? Miben különb az nála? Szétfújhatja, mint a leheletet! Emberileg nézve a dolgot, farizeus-portán határoztak Jézus halálra juttatása felöl is. Saul, a farizeus, dühödt indulattal rontott a Krisztus-tanítványokra Jeruzsálemben és környékén, egész Damaszkuszig. A kegyelemre hagyatkozó hit a szeretet útján közelít a felebaráthoz; aki viszont saját teljesítménnyel remél Isten elé állhatni, hidegen, ellenségesen nézi, kezeli társát. Erre az indulatra való tekintettel hív bűnbánatra és éber vigyázásra Isten. jy-e gy elem és felelősség. Az igazán jón rajta van a Ja. származási jegy: kegyelemtől vagyok. Ez azonban egy cseppet se változtat az ember felelősségén, amikor valami szörnyen gonosz történik. Az indulat még csak indulás. Vele le lehet állni. Az indulattól a tettig valahol én nyitok ajtót. Én hagyom, hogy a gonosz elhatalmasodjon rajtam és tetté érjen. Az indulat is bűn már, hisz útban levés a tett felé, végzetszerűen ártani azonban mégis csak tettleg lehet. Itt valamire csak fel van híva az ember, ami által a veszedelem elkerülhető. A gyilkos szerszám, léte és szem elé kerülése is más, mint a tett maga, bár az indulat számára ez is erős lökés lehet a tett felé. Ami árt, a Kain kezében és elhatározásából árt. Nem hiábavaló beszéd: „De te uralkodjál rajta!” Mindig van tettes, aki felel, még kollektív eljárásnál is. Az atombomba elkészültétől a ledobásáig, emberi agy- és kézműködés elhatározásoknak egész sorát igényli. Egyéni állás- foglalás és megnyilatkozás vagy jobban rezgésbe hozza az indulathúrt vagy segít azt idejében lefogni, mielőtt valami végzetes történne az emberiség ellen. Olyan szörnyű bűnlehetőség van itt, ezért akire látszólag kevés van bízva is, sokat tesz, ha a másik vesztét akaró és munkáló indulat elhatalmasodása ellen szól vagy tesz. Ábel vére — Krisztus vére. Krisztus áldozatának a kifejezésére nem alkalmas a Kain indulatának áldozatul esett Ábel. Krisztus nem áldozatul esve halt meg. Máté 23, 34—39-ben azonban mégis összekapcsolja valamiképpen a maga sorsát Ábelével és társaiéval. Ez ö! A nem közülünk való, velünk eggyé lesz. Nem fenn a csúcson, ahol az emberi dicsőség és erőszak trónol, hanem lenn a mélyben, ahol kiszolgáltatottak sóhaja kél és vére hull. Az erőszak áldozatai vérének a vádja csak súlyosodik azzal, hogy Jézus a másoktól való szenvedés pokoli kínját megosztotta velük. Ez vonatkozik Hirosimára és Auschwitzra is, mint az ezereken való gonosztett legiszonyatosabb példáira korunkban, de vonatkozik az útból való félretevés más rafinált módszereire és eseteire is. Talán mi magunk is beleremegünk ebbe, mert ha nem nyújtottunk is segédkezet a kínzáshoz és az elpusztításhoz, a hatalmasnak hízelgő ajkunk, vagy féltünkben elnémulásunk mindig merészebbre bátorította őket. Ha netalán süketek volnánk a vádoló vér kiáltására, Istennek még mindig van módja büntetni, de úgy, hogy még Kain is magába roskad: „Nem bírom...” S odaáll Krisztus o gyilkos helyébe és bírja. így szerez a bűnösnek bűnbocsánatot és új életlehetőséget. Ennek a kifejezésére kevés Ábel esete. Mert „Krisztus vére jobbat beszél, mint az Ábelé”. Zsid. 12, 24. Ezen. az alapon még Kain is újat kezdhetne! Szabó Lajos A TU 104-es gép június 4-én leszállt velünk a pekingi repülőtéren. Megérkeztünk Kí- «iába, ahova már hetek óta bizonyos belső izgalommal, nagy érdeklődéssel és a baráti nép iránt érzett szeretettel készültünk. Hirtelen egy egészen más világ vett bennünket körül, mint amiben eddig éltünk: más arcok, más környezet, más szokások. De d repülőtér hangszóróján keresztül felhangzó pentqtonikus kínai dalok máris kapcsolatot teremtettek közöttünk, hiszen a mi népdalaink is ilyen pentatónikusak. Ügy látszik, valahol a múltban találkozott a kínai és a magyar nép. Majd a bennünket fogadó kínai barátainkkal - váló rövid beszélgetés arról győzött meg, hogy nemcsak a múltunkból folyólag van kapcsolat a két nép között, hanem méginkabb összefűz bennünket a jelenünk és a jövőnk: a szocializmus világa. Bennünket kínai és magyar keresztyéneket pedig mindezeken felül összekapcsol még Jézus Krisztusban való közös hitünk is. Így aztán a nagy távolság és a más környezet ellenére is hamarosan otthon érezzük magunkat a kínai földön. Új, boldog világ... A repülőtérről Peking városába vezető nagyszerű új műutat, majd a város új negyedeit, épülő, új hatalmas parlamentjét és más szép középületeit, továbbá az új munkáslakások ezreit látva, azonnal tapasztaltuk: új világ épül Kínában. Ugyanezt . az épülő új világot láttuk később napról napra, amikor Peking, Sanghaj, Nanking, Hangchow, Shenyang, Anshan utcáit jártuk, vagy amikor meglátogattuk a nankingi autógyárat, a sang- haji új munkásnegyedet, napközi otthonokat, óvodákat és a csodálatosan szép környezetben épült sanghaji munkás hegyi szanatóriumot, a shenyangi szerszámgépgyárat, a hangchowi selyemszövőgyárat, az an- shani acélműveket, a különböző kommunákat, kulturális és egyházi intézményeket. Ezt az újat sugározták az emberek szemei, a gyermekek és az ifjak jókedve, az öregek derűje, a munkások lelkesedése. Egyszóval azt kell mondanom, magában a levegőben benne van ez az új, boldog világ. A régi világ szolgaságában Ez az új világ éppen tíz éve épül Kínában. 1949. október 1-ón kiáltották ki Kínában a Népköztársaságot és azóta hatalmas lendülettel épül itt a szocializmus világa. Ennek az új világnak a nagyszerűsége akkor tűnik ki igazán, ha ezt összehasonlítjuk azzal a világgal, amely a felszabadulás előtt volt Kínában. Arra nincs módunk, hogy Kína sok évezredes történelmét áttekintsük, í gy csak a felszabadulás előtti időre kell gondolnunk. Kína a felszabadulás előtti időkben a külföldi gyarmatosítók és a hazai feudális uralkodók szolgaságában élt. 1516-ban Kantonban partra lépő első európaiak ellenséges magatartásukká} letették az idegengyűlölet alapkövét. Az 1700-as években az angolok behozták az ópiumot és ezzel sok nyomorúságot zúdítottak a kínai népre. A 19. és 20. század fordulóján szinte valamennyi imperialista hatalom igyekezett megvetni lábát Kínában és arra törekedett, hogy'annak csodálatos kincseit a maga számára szerezze meg. Megszervezetten folyt Kína népének kiszipolyozása. Kína 50 legjobb kikötője a gyarmatosítók kezébe került. Leginkább azonban Sanghajban rakták hajóra Kína kincseit és vitték idegen országokba. A Jangce torkolatába érkező hajók pedig ópiu- mos-ládákat raktak a partra. Miközben Sanghaj angol- francia—amerikai koncessziós negyedeiben a gyarmatosító hatalmak éltek Kína kincseiből, a munkásnegyedben egy pohár ivóvíz -ára ugyanakkora volt, mint az olajé és az elnyomott munkásság az utca járdájára fektetett gyékényen és rongydarabokon töltötte az éjszakát. A Huangpo1 folyó partján épült park bejáratánál pedig ott állott a megszégyenítő tábla: „Kutyákat és kínaiakat bevinni tilos!" Az ópium-barlangok serege növelte a nyomort és a leánykereskedelem ördögi gonosz tettei is alázták a kínai népet. Eközben a termékeny kínai földeken 500 millió kínai paraszt alig tengette éleiét és boldog volt, ha naponta egy marék rizshez juthatott. 1942—43-ban egyetlen tartományban, Honanhan négymillió ember halt éhen. A folyók, (különösen a Sárga folyó, áradásaikkal nagy pusztítást végeztek. A különböző fertőző betegségek tizedelték a kínai népet. Ez volt a fel- szabadulás előtti helyzet A kínai nép új élete... A Népfelszabadíitó Hadsereg küzdelmes, szívós harcai után elérkezhetett a félgyarmati sorsban és a feudális uralkodók igájában sínylődő kínai nép számára a győzelem napja. A kínai nép felszabadult, nemcsak a nemzeti elnyomás, hanem minden társadalmi elnyomás alól is, és Mao Ce-tung vezetésével elindult a szocializmus útján. A nemzeti függetlenség birtokában a kínaiaké lett a föld minden kincsével és termékenységével együtt, övéké lettek a gyárak. Megszűnt az egyik osztálynak a másik által való kizsákmányolása és a szocializmus a legegyszerűbb tömegek számára is kézzelfogható valósággá lett. A szocialista rendszer ereje által az eddig elnyomott és kisemmizett nép a maga lábára állt, maga vette kezébe sorsának irányítását és jövendőjének építését. * Ma Kínában nincs még paradicsom és az életszínvonal sem olyan magas még, mint a többi szocialista országokban, de azok a hatalmas kincsek, amelyek Kínában vannak és a kínai nép lelkes munkája lehetővé teszik, hogy ez a nép rövid időn belül elérje azt az életszínvonalat, amely nem lesz kisebb a többi szocialista országénál, sőt azokkal együtt, túl fogja szárnyalni a Nyugatot. * Káldy Zoltán Sangháji gyermekek között Kegyelmi idő Az idő elválaszthatatlanul hozzátartozik a világmindenséghez. Még a hegyeknek is van történetük, csak évmilliókkal mérjük.1 Az ember életében is minden idői keretben megy végbe. Egy munka elvégzése, vagy egy betegségből gyógyulás időtartamhoz van kötve. Az idő számunkra akkor válik izgalmassá, amikor lejár. Dolgozatot írnak az osztályban. Csengetnek. Aki nem jutott a számtanpélda végére, doigavégezetlen kell becsuknia a füzetét. Húsz-huszonkét éves fiatalok nem sokat törődnek az esztendők múlásával. De amikor az öregedés » kezdete' meglegyinti őket, egyszerre mohón nyúlnak futó éveikhez. Isten kegyelmének is van ideje. Kezdete és vége. Története. Ezért nevezi a Biblia az idők csúcspontjának Jézus születését. Ezért nagy dolog a ..szürke” keresztség. Ekkor lép be Isten kegyelme az egyén életébe. De Isten bűnbocsátó, üdvözítő irgalmának is van huszonnegyedik órája. Jöhet pillanat, amikor már becsapódik valaki előtt a Mennyei Atyának tékozló fiait és leányait hazaváró, nyitott ajtaja. Nemcsak az egyes ember, hanem az emberi közösségek életében is mozog előre Isten kegyelmének óramutatója. Jézus fájdalmasan sír Jeruzsálem felett, hogy nem ismerte fel személyében Megváltóját, amíg közöttük járt. Luther pedig arról beszél, hogy Isten igéje és kegyelme hasonló a futó záporesőhöz. Nem tér vissza oda, ahonnan egyszer tovavonult. Milyen jó, hogy ma tart a kegyelmi idő. A magyar ke- resztyénség életében számtalan jel bizonyítja, hogy Isten jósága és szeretete nem fordult el tőle. Nem lett igaza azoknak, akik a háború végén a reánkkövetkező új hel-zet- ben az egyházi élet halálát jósolgatták ... E sorok olvasói is bizonyosak lehetnek arról, hogy bármi vétek vagy Istenhez való hűtlenség terheli is őket, vár még reájuk türelmesen, irgalmas szívvel az Isten. Ez a mai vasárnap felemelő üzenete. • De van figyelmeztetése is. Hangsúly esik a „még” szóra. Nekünk addig keil elfogadnunk Isten kegyelmét, amíg kínálja. Ez Isten szeretetének sürgetése. Dobbanjon meg tőle a szívünk boldogan még ma! Veöreös Imre
