Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-07-19 / 29. szám

KP. BERM. BP, 72. I XXIV. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1959. JŰLIXJS 19. ARA: 1.40 FORINT ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HE T I L A I Sanghaji prédikáció — János 15:1—8 — Elmondta KALDY ZOLTÁN püspök 1959. június 14-cr a sanghaji Moor emlék-templomban. 17" edves Testvéreim, a Jézus Krisztusban! Boldog vagyok, hogy hazámtól, Magyarországtól 10 000 km távolságban így szólíthatlak Benneteket: „Testvéreim, a Jézus Krisztus­ban’’. Igen, mi t e s t v é r e k v a g y u n k a mi Urunk Jézus által. Jézus Krisztus ugyanis áldozatos halálával megszünte­tett minden távolságot és ledöntött minden válaszfalat a Ben­ne hivök között. Mi magyar és kínai keresztyének az egy meny- nyei Atyának vagyunk drága véren megváltott gyermekei és egymásnak édes testvérei. Pie a kínai és a magyar nép azért is közel került egymás- hoz, mert mindkét nép hozzátartozik a szocializmust építő népek nagy családjához. Míg 20—30 évvel ezelőtt a két nép vajmi keveset tudott egymásról, egymás életéről és mun­kájáról, ma Kínában és Magyarországon lépten-nyomon át­éljük a két nép „egy családba való tartozását”, őszinte barátságát és kölcsönös segítségnyújtását Ebben is jel kell ismernünk Isten ajándékát Tj'lhoztam Néktek a magyarországi protestáns egyházak és azokon belül az egyes gyülekezetek testvéri üdvözletét és meleg jókívánságait. A mi gyülekezeteink és híveink kíván­nak néktek Jézus Krisztus által igaz békességet, sok örömöt és boldog életet. Azt üzenik a mieink néktek, hogy szívből szeressétek Jézus Krisztust, Aki meghalt a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkra, szolgáljatok Néki örven­dező szívvel és élő reménységgel. De szeressétek kínai hazá­tokat is és mint keresztyén emberek is lelkesen munkálkod­jatok nagy és szép hazátok előrehaladásáért és jólétéért. JVTekünk keresztyéneknek — Kínában és Magyarországon egy- aránt —a mi mostani időnkben nagyon fel kell figyelni arra az Igére, amelyet előttetek felolvastam. Jézus ezt mondja: „Én vagyok a szőlötő, ti a szőlővesszők.,. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek.” Ügy tu­dom, nálatok itt Kínában nem annyira ismert a szőlő és a szőlő­tőke, mint nálunk Magyarországon. Mindenesetre, tegnap itt Sanghajban meglátogattunk egy városnegyedet, ahol a szép új munkáslakásokhoz tartozó egyik óvoda udvarán örömmel fe­deztem fel néhány szőlőtőkét. Így nyilván nem teljesen isme­retlen előttetek. Magyarországon az én régi gyülekezetemben Pécsett láttam egy 200 esztendős szőlőtőkét, melynek ágain sokszor több száz szőlőfürt csüngött. Mindenki megcsodálta ezt a tőkét, hogyan is tud ilyen sok gyümölcsöt teremni. Én ennek a szőlőtőkének a láttán értettem meg igazán Jézus sza­vát: „Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők... Aki énben- nem marad, az terem sok gyümölcsöt.” A mikor Jézus magát szőlőtökének mondja, ezzel elsősorban ^ azt nyilatkoztatja ki, hogy Benne hatalmas erők vannak. Ereje nem elképzelt, hanem valóságos erő. Kimeríthetetlen erő. Nem mozdulatlan, nyugvó erő, hanem szünet nélkül mun­kálkodó, teremtő erő. Ereje által — amely mindenek előtt az evangélium hirdetésén és a szentségek kiszolgáltatásán keresz­tül nyilatkozik meg — szegény bűnös embereket ragad meg, formál újjá és vesz fel a Vele való közösségbe, hogy aztán I bennük és rajtuk keresztül mutassa meg a világban hatalmát és erejét, Nekünk arra a Jézus Krisztusra kell néznünk, aki legyőzte a halál hatalmát és aki ma is megújító, megszentelő és gyümölcstermő erejével munkálkodik az egyházban. J ézusnak a szőlőtőkéről és a szőlövesszökröl mondott sza­vai azonban azt is jelentik, hogy nekünk keresztyének­nek, mint szőlővesszőknek Jézus Krisztus belénk áramló ereje által gyümölcsöt kell teremnünk. Textusunk­ban állandóan ismétlődnek ezek a kifejezések: „gyümölcs... sok gyümölcs... több gyümölcs.. .”­e mik ezek a gyümölcsök, amelyeket nekünk keresztyé­neknek teremnünk kell? Pál apostol azt írja a Galátziai levélben: „A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béke­tűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség”. Mind­ezekből hadd emeljem ki első helyen a szeretetet. A keresz­tyéneknek ma hordozniuk kell a világban Jézus Krisztus ál­dozatos, határtalan, személyválogatást nem tűrő szeretetét. Mindig és mindenütt úgy kell szólniuk és cselekedniük, hogy szavaikon és cselekedeteiken keresztül megérkezzék az embe­rekhez Jézus Krisztus mentő, segítő szeretete. A szeretet mel­lett ott kell csüngenie a keresztyének életfáján az igazi öröm­nek és a békességnek. A szeretet cselekedeteit örömmel kell végezniük és az elnyert békesség birtokában a békesség munkálóinak kell lenniük az egész világon. I e a gyümölcs elsősorban nemcsak egyes lelki ajándékot jelent, hanem állandó cselekvést. Nekünk állandóan él­nünk és cselekednünk kell Jézus Krisztus akaratát. Nem jó keresztyének azok, akik csak imádkoznak és részt Vesznek az istentiszteleteken, de nem élik azt, amit Uruk pa­rancsol nékik és nem használják fel mások javára azt az erőt, amit az igehirdetéseken keresztül és imádságaik által nyernek. A keresztyéneknek tudatosan fáradozniuk kell azért, hogy az embereknek már itt a földön boldogabb legyen az élete, több legyen a kenyere, jobb legyen az egészsége, szép legyen a csa­ládi otthona. Ez az állandó cselekvés a jóért az igazi gyü­mölcs. Az is gyümölcs, amikor az igazi keresztyének hitből azért -rL fáradoznak, hogy megelőzzék a háborút és munkálják a békét. Fáradoznak azért, hogy megszűnjék a népeknek gyar­mati vagy félgyarmati sorsa és szabadságban éljenek. 'I1 extusunkban azt olvassuk, hogy Isten levágja azt a szőlő­vesszőt, amely nem terem jó gyümölcsöt. Isten megítéli a terméketlen keresztyén életet. Megítéli már most és meg­ítéli az utolsó napon, amikor eljön ítélni élőket és holtakat. Azon az utolsó napon Jézus Krisztus a gyümölcstelen „keresz­tyéneket’’ kárhozatba veti. Sokat tudnék beszélni orréi, hogyan D D Hazaérkezett a Kínában és Szovjetunióban járt egyházi delegáció A protestáns egyházi delegáció, amely egy hónapot Kíná­ban és egy hetet a Szovjetunióban töltött, visszaérkezett Ma­gyarországra. Visszaérkezésük alkalmával Káldy Zoltán püspök kérdéseinkre a következőket mondotta: — Tele szép élményekkel és gazdag tapasztalatokkal érkeztünk haza Kínából és Szovjetunióból. Felejthetet­len emlék maradt számomra mindaz, amit láttam, hallot­tam és tapasztaltam. Az útóbbi másfél esztendőben többször jártam külföldön, köztük nyugati országokban is, de a legnagyobb élményt mégis a kínai és a szovjet­uniói út jelentette. Szeretnék majd az Evangélikus Élet­ben folyamatosan beszámolni utunkról, most csupán né­hány dolgot említek meg. » ‘— Kb. 25 000 fcm-t tettünk meg repülőgéppel, vonattal és autóval. Kifelé a TU— 104-es szovjet repülőgéppel mentünk átlagban 10 000 m magasságban és 900 km-es sebességgel. Ez azt jelenti, hogy gépünk percenként 15 km-t 'tett meg. Leszálltunk Moszkvában, majd a Nyugat- szibériai Omszkban, aztán a Keletseálbéniai Irkutzkban s úgy érkeztünk Kína főváro­Önfegyelem Ha azt tűzöd ki magad elé célul, hogy a szabadságot megszerezd, meg kell tanul­nod kormányozni előbb — ez az első lecke —, agyad és szí­ved. Ne kívánság űzzön, tag­jaid csaljanak szeszélyes sod­rással arra-erre, lelked és tes­ted szemérmes féltéssel óvd meg másoktól, te rendelkezz vele. Tudattal igázd le, hogy csak az elébe kitűzött célt és ne egyebet keressen. Más áron senki nem leli meg titkát a bujdosó szabadságnak, csak önfegyelemmel. Tett Merd választani köztetszés helyett az igazságot, és véghez is vidd. Felhőkben szálló el­méletek helyett a tények szö­vevényébe nyúlj itt. Ne gon­dolatokkal játszadozzál, a sza­badság tényekben ölt testet. Lépj az események vihar­közepébe aggályt és tétovázást bátran levetve. Ne hajtson más, csak Isten parancsa és azontúl személyes hited, s új- jongva mondhatja magáénak lelked a szabadságot, mit ke­resett. Szenvedés Észbontó változás. Tetterős Sába, Pekingbe. Visszafelé repülőgépünk leszállt Mongó­lia fővároséban Ulan Bátor­ban is. Maga ez az utazás is naigy élményt jelentett. Nagyon szép vidékek, folyók, hegyek felett szállt a gépünk. Maradandó emlék marad szá­momra a Gobi sivatag felett való elszállásunk is. ■ — Kínában is nagy területe­ket jártunk be. Voltunk Pe- kingben, Sanghajban, Nan- kingban, Hangchowban, She- nyangban, Anshanban és több kisebb kínai faluban is. Szov­jetunióban pedig Moszkvában és Leningrádban voltunk. • — Kínában és Szovjetunió­ban az említett városokban mindenütt együtt voltunk a protestáns egyházak vezetői­vel és a gyülekezetekkel. Ta­lálkoztunk Y. T. Wu-val, a kí­nai „Három-önmozgalom” elnö­kével, Ting nankingi püspök­kel, Tseng Chien-yi püspökkel, C. W. Li-vel a „Három-önmoz­galom” titkárával és még sok más lelkésszel és gyülekezeti kezeid öledben hervadnak gúzsba kötve. Ajultan, társta- ian tűnődhetsz, tetteid küz­delmes utakon hová vezettek. De fellélegezve, az igazság ügyét erősebb kézre bízhatod s üldözötten is megnyugszik lelked, ez elvehetetlen vigasz­talásod. Egyetlen tűnő pilla­natra épphogy érinthetted a szabadságot, hogy aztán Isten­nek add át, ki tökéletessé te­szi a rész szerint valót, Halál Jöjj, örök szabadság útjá­nak toros ünnepe halál! Rontsd le múlandó testünk és káprázó szemünk bús cella­falát. Oldozd le gyötrelmes láncait, hadd lássuk hát, amit hiába űztünk, amit saj­náltak tőlünk ideát. Szabad­ság! — lemondás, tettek és szenvedés árán akit kerget­tünk, halál réve után az Isten arcán végre szemlélhetünk. Dietrich Bonhoeffer után (1906—45) (Bonhoeffer tudós német teológust, aki kritizálni meré­szelte a nemzeti szocializmus politikáját, előbb fogságba zárták, majd 1945-ben kivé­gezték.) vezetővel. Gyümölcsöző tár­gyalásokat folytattunk velük, melyeken megbeszéltük az egy­házainkat érintő közös ügye­ket. A tárgyalások középpont­jában az egyháznak a szocia­lizmusban való útjáról folyó megbeszélések álltak, melyek jó eredménnyel végződtek. Ta­lán legjellemzőbben Wu el­nök foglalta össze a megbeszé­lések eredményét, amikor azt mondotta: „eddig kapcsolatok voltak a kínai és magyarországi protestáns egyházak kö­zött, ezután együttműkö­dés lesz.” Szovjetunióban tárgyalást foly­tattunk Zsitkov baptista el­nökkel és Leningrádban Orlov felügyelővel. — A szolgálatra is bőven volt alkalmunk. Én magam prédi­káltam Pekingben, Sanghaj­ban, Moszkvában és Lenin­grádban. Ezen felül több elő­adást tartottam és több meg­beszélésen beszámoltam a ma­gyarországi protestáns egyhá­zak életéről és munkájáról. Az istentiszteleteken mindenütt igen sokan vettek részt és hall­gatták Isten igéjét. — Kínában nemcsak az egy­házak életét tanulmányoztuk, hanem alkalmunk volt bete­kinteni a kínai nép hatalmas építő munkájába is. Jártunk gyárakban, kommunákban és a kulturális élet legjellegzete­sebb helyein. Megragadott ben­nünket az a nagy lelkesedés, amivel a kínai nép építi a szo­cializmust. A Szovjetunióban ugyanezt a nagy és csodálatos építőmunkát láttuk. • — Mind Kínában, mind a Szovjetunióban nemcsak egy­házi körökben, hanem minde­nütt, másutt is, igen nagy sze­retettel fogadtak bennünket és szinte utólérhetetlen vendég­barátsággal vették körül dele­gációnkat. Naponta átéltük azt, hogy népeink beletartoz­nak a szocializmust építő né­pek családjába.. • — Csak hálával és köszönet­tel tudok gondolni a kínai és szovjetuniói protestáns testvé­rekre, a kínai, a szovjetuniói és a magyar állami egyházügyi hivatalokra, amelyek lehetővé tették számunkra szép és ta­nulságos utunkat. Azt remé­lem, hogy látogatásunk előse­gítette egyházaink és népeink kapcsolatainak elmélyedését. rÄ tettek emEereí Nyári vasárnapok... Váro­son, aki csak teheti, megy ki a zöldbe vagy víz mellé. Fa­lun a szorgos mezőgazdasági dologidő miatt üresebbek ilyenkor a templomi padsorok. A fokozottabb pihenés vagy a fokozottabb munka miatt ja« kóbbak ezek a vasárnapok az egyházi életben. De aki eljön templomba vagy e sorokon ke­resztül részesedik a vasárnap egyházi tartalmában, vihet magával áldást az egész hétre, A mostani vasárnap az egy­házi év rendjében a cselekvő keresztyén életet állítja hom­lokterébe. A vasárnap ősi és későbbi igéiben a Szentlélek munlcája nyomán jelentkező gyümölcsökről, Isten akaratá­nak teljesítéséről van szó. Isten, amikor meg akarja mozdítani az embert, lel­kének és életének minden területén ragadja meg. De ha valaki szigetelt helyen áll, ár­talmatlan lesz számára az áram ütése. „Jólszigetelten” hallgatjuk mi Isten szavát; s ezért marad sokszor hatásta- lan az életünkben. Nagyon érdekes, hogy olyan emberek, akik pedig munka­körüknél és élethelyzetüknél fogva hétfőtől szombatig két lábbal élnek benne a mai élet­ben, a templompadban szinte muzeális lényekké válnak, és úgy hallgatják a prédikációt, mintha annak semmi köze nem lenne a körülöttünk lük­tető élethez. A cselekvő ke- resztyénséghez „szigetelés­mentes” igehallgatás kell! És az a jószándék, hogy valami megvalósuljon rajtunk, tet­teinken keresztül Isten jósá­gos akaratából a földi élet ke­retei között! így csillanhat meg a szeretetnek, örömnek, békességnek, béketűrésnek, szívességnek egy-egy aranyló sugara hétköznapi helyzetek­ben, egy-egy szürke monda­tunkból vagy gesztusunkból. A tömött villamos és a búgó cséplőgép, a család . esti együttléte a konyhában é? egy lábát megütött kisfiú sírása az utcán, egyaránt alkalmat ad­hat, hogy aprópénzre váltsuk hitünket. Volt idő, amikor az elmél­kedő ember, a bölcselet mű­velője volt a kor kifejezője. A mi korunkra a tettek embe­rei jellemzők. Csak a keresz­tyének maradnának el ko­runktól?! Veöreös Imre A szabadsághoz vezető út stációi I ítélte meg Isten Magyarországon a keresztyénséget, mivel az nagyon satnya gyümölcsöket termett. Megítélte a mi keresz- tyénségünket, mivel az összeszövődött a feudalizmussal és ne­héz időkben sem tudott a szegények és elnyomottak oldalára állni és azok érdekeiért harcolni. D mi azt is tudjuk, hogy Isten nemcsak ítélő Isten, ha­nem kegyelmes Isten is. Ö nemcsak levágja a gyümölcs­telen ágakat, hanem tisztogatja is azokat az ágakat, amelye­ken mégis mutatkozik egy kevés gyümölcs. Tisztogatja ezeket az ágakat, hogy azok több gyümölcsöt, sok gyümölcsöt és jó gyümölcsöt teremjenek. Isten napjainkban tisztogatja a kínai és a magyar keresztyénség életét, hogy hatalmas erejének munkálkodása révén olyan mértékben jelenjenek meg életünk fáján a gyümölcsök, mint a pécsi szőlőtökén. Isten azt akarja és munkálja, hogy mélyebb legyen a hitünk, nagyobb a sze­retetünk, igazibb az örömünk és cselekvőbb az egész keresz­tyén életünk. AJ i akkor tudunk gyümölcsöt... több gyümölcsöt... sok gyümölcsöt teremni, ha megmaradunk a szőlőtőkén, Jé­zus Krisztuson. A mi textusunkban nyolcszor fordul elő ez a szó: „maradni”. Jézus azt akarja, hogy maradjunk Benne. Igen, maradjunk... maradjunk Benne. Mit jelent ma­radni? Jelenti az O Igéjének állandó hallgatását, a szentségek­kel való élést, a buzgó imádkozást. Mindezt így foglalhatom össze: maradni annyit jelent, mint hinni Benne ! Amikor Jézus azt mondotta, hogy maradjatok bennem, akkor ezzel azt mondotta, hogy higgyetek Bennem. Arra kérem az én kínai keresztyén testvéreimet, hogy maradjanak meg a Jézus Krisz­tusban való hitben és naponta teremjék a Lélek gyümöl­cseit Isten dicsőségére. A ti keresztyén életetek gyümölcsei hadd dicsőítsék Istent, a mi mennyei Atyánkat és irányítsák sok ember figyelmét a mi Urunkra, Jézus Krisztusra. J sten áldja meg az egész kínai keresztyénséget, a gyüle­kezeteket, azok vezetőit és lelkészeit és az egész kínai népet. Legyen a kínai nép jólétben élő, boldog nép. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek sze- retete. és a Szentléleknek közössége legyen Veleték. Amen,

Next

/
Thumbnails
Contents