Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-07-05 / 27. szám

A Hirosima-bűnbánati nap elé

D. Bohusláv Pospisil, a Prágai Comenius Teológiai Fakultás ökumenikus Intézetének az igazgatója, a Csehszlovákiai Egyházak ökumenikus Tanácsának a titkára, a Prágai Keresztyén Békekonferencia főtitkára, régi ismerőse lapunk olvasóinak. A Debreceni Református Teológiai Akadémia május 22-én avatta tiszteletbeli doktorává s ezen a réven még szorosabb kapcsolat teremtődött a csehszlovákiai és magyarországi protestantizmus között.

Ez a törékeny testalkatú, de lángoló lelkű békeharcos a nemzetközi egyházi kapcsolatok egyik legtiszteletreméltóbb alakja. Életének irányát és munkásságát meghatározza mély hite. Az egyház élő Urához törhetetlenül ragaszkodik, népét szereti, annak boldogulását szívén hordozza s ugyanakkor a saját személyében is felelősséget hordoz szívében és agyában az egész világ béaz illető ún. felelős államférfiú, vagy pedig olyan szerkezet, amely egy pillanatra csődöt mond. Vagy talán egy pilóta, akinek az idegei felmondják a szolgálatot.“

„Nem arra van szükség, hogy „valamit tegyünk.“ Arról van szó, hogy mozgósítanunk kell mindent és mindenkit ez ellen a veszély ellen. Nem mintha nem volna Istennek hatalma arra, hogy teremtését megtartsa, amelyet úgy szeretett, hogy Fiát adta oda érte. Nem mintha Isten olyan gyenge volna, hogy nélkülünk nem tudná megmenteni az emberiséget... Arról van itt szó, hagy Isten nagy vizsga letételére szólítja fel a jelenlegi helyzetben egyházát. Ez nem bölcselkedés a történelemről, hanem hitünk meg- vallása. Itt és most, ebben a konkrét formában kell eldőlnie, hogy mire képes a hitünk, hogy a keresztyén ember felelősségéről elhangzott minden

küzd azért, hogy a világ keresztyénéi egymásra találjanak a ma legidőszerűbb kérdéseknek a megoldásában. Mint lelkipásztor s professzor, abban foglalatoskodik szűkebb hazájában és az ökumenikus találkozásokon egyaránt, hogy Krisztus követségében járva, példázzuk meg az embereknek a felebairáti szereteted. Semmitől sem húzódozik, ami jó és Isten dicsőségét szolgálja. Élete sem drága neki, csakhogy elvégezhesse azt a küldetést, amit az egyház Urától kapott.

D. Bohusláv Pospisil a Prágai Keresztyén Békekonferencia főtitkára, ö ennek a mozgalomnak a lelke és legoda- adóbb munkása. Az ő javaslatára született meg és ügybuzgalma növesztette kicsi mustármagból fává, amelynek az árnyékában Nyugat és Kelet keresztyénéi évről évre találkoznak és ébreszthetik a maguk és a világ lelkiismeretét. Lényegében az ő javaslata volt az is, hogy a Prágai Keresztyén Éékekonferencia indítson az egész világ keresz- tyénségét átfogó mozgalmat a Hirosima-bűnbánati nap megtartására augusztus 9-én.

Pospisil nem a beszéd, hanem a cselekvés embere. Az emberek sokat beszélnek a békéről. A »béke« szót ma mindenki tudja már ragozni — maguk az atomháborús politika hívei és szószólói is, ők talán a legjobban értenek hozzá.“ Ne beszéljünk és ne vitatkozzunk azonban azokkal, akik terméketlen vitatkozással csak félre akarnak vezetni bennünket, hanem cselekedjünk. „Mindenkit konkrét munkára hívok: Fogjunk

kezet egymással éppen azokban a dolgokban, amiknél el akarnak szakítani bennünket egymástól! Teremtsünk testvéri közösséget egymással! Ne álljunk meg a mezsgyén, hanem lépjük át és közeledjünk egymáshoz! Keressük egymást — akkor is, ha keresztutakon állunk, akkor is, ha határok közé vagyunk szorítva! Keressük meg a hidegháború áldozatait. De azokat is, akik még nem estek a latrok kezébe. A világnak ma is szüksége van samaritánusokra és a Jeruzsálembe vezető úton áldozatok hullái feküsznek. Még a bűnösöket se kerüljük ki. Ne felejtsük el, hogy Isten igéje a látszólag lehetetlen dolgokat is képes elvégezni!

Ennek a samaritánus szeretetnek az időszerűsége abban van. hogy az atomkorszakban élünk és az egész emberiség feje fölött Damokles kardként függ egy atomháborús katasztrófának a lehetősége. Egyikünk sem tudja, hogy kinek a kezében van az az olló, amellyel a kardot tartó szálat el fogja vágni, Lehet, hogy

csupán, vagy pedig ott van mögötte az ember. Vannak pillanatok, amikor a döntések kikerülése önmagunk megtagadását jelenti.“

„Egyik lelkésztestvérem mondotta nekem nemrégen, hogy keresztyén életünknek az értelme és, célja abban van, hogy úgy imádkozunk, mintha az imádságtól várnánk mindent és semmit sem várnánk a munkánktól — és úgy kell dolgoznunk, mintha mindent a munkánktól várnánk és semmit sem az imádságunktól. Ügy hiszem, ez fejezi ki legjobban azt a feladatot, ami elé a béke és háború kérdése állítja ma a keresztyénsé- get... “

A Hirosima-bűnbánati nappal kapcsolatban az alábbi üzenetet küldi Pospisil főtitkár az Evangélikus Élet olvasóinak: Az üzenet magyar nyelven érkezett és így hangzik:

„Valahogyan, valamilyen formában már mindegyikünk találkozott Hirosimával. Van, aki könyvet olvasott róla, van aki szemtanú elbeszélését hallotta. Másoknak a film mutatta meg az első atombomba le- dobását és ennek látása mindenkit a második világháború valamelyik szakaszára emlékeztetett, amiről szintén sokat hallott, vagy pedig saját maga személyesen átélte annak borzalmait. Én ez év májusában önöknél találkoztam a legmegrázóbban Hirosimával. Ez a találkozás akkor volt, amikor a szolnoki lelkészkonferencia után dr. Márton József lelkésztestvérem a saját műtermében, Törökszent- miklóson egy szobrot mutatott nekem: a szobor egy torz női alakot ábrázolt. A szobrász szerint ez a női szobor a második vagy harmadik hirosi- mai nemzedékhez tartozik. Azoké, a szülőké, akik átélték a hirosimai pusztulást és ki voltak téve a rádióaktív sugárzásnak, aminek következményei kiütköznek az utánuk

következő nemzedéken is

__a

fi

ákban, harmad- és negyed- íziglen!

Én ebben az asszonyban szószólóját láttam mindazon nemzedéknek, akik ezután születnek meg, de már születésük előtt közelednek felénk és fölrázzák, felelőssé teszik a lelkiismeretünket. Vádolják a mi közönyösségünket, gyengeségünket, cgmvaságunkat abban az órában, amikor még volt idő (és ez most van!), amikor még meg lehetett volna akadályozni az emberiség orvgyilkosait, az atomfegyverekkel kísérletezőket.

Dante írja, hogy a pokol tornáca fölött ez a felirat áll: Hagyj föl minden reménnyel! Hirosima az a kapu, amelyen keresztül az emberiség az atomkorszakba lépett. Ma még

HÚSZ JÁNOS

1415: július 6-án Konstanz- ban, a városon kívüli hatalmas máglyát állítottak fel. Hosszú, súlyos börtön hónapok, rövid kihallgatás után egy férfit vezettek a máglyáihoz és megkötözték. Néhányan odakiáltottak neki, hogy megmenekülhet, ha tanítását visz- szavonja, de akkor kiegyenesedett a hajlott hát és hangosain, hagy a körülötte állók jól hallják, megszólalt a halálraítélt: „Mit mondjak? Azt, hogy nem tanítottam hamis dolgokat? Én az embereket a bűntől akartam elszakítani, és amit írtam és szóltam, az az igazságért volt, a színtiszta igazságért!” És akkor lángra- lobbantották a máglyát. A száraz rőzse először gamolygó füstoszdoppá, majd csattogó láraginyalábbá vált, és benne égett a hős. Húsz János. De ez a máglya lángralobbantott egy vallásháborút is, amelyet azután a vallásháborúk egész sora követett.

1369-ben Husinetzben született. Harmincéves korában már a prágai egyetem tanára. Ez azért döntő és fontos Húsz életében, mivel a fél évszázada megalapított egyetem vonzotta nemcsak a hazai, de a szomszédos országok ifjait is. Ugyanis hasonló intézmény egész német földön nem volt ebben az időben és ez az egyetem megadta Csehországban a vallási reförm-mozgalomnak azt az erőt és állandóságot, amit különben nélkülözött volna.

1402-ben a prágai Betlehem- kápolna prédikátora. Mái- ifjúkorában magába szívta a szabad szellemet és az egyetemen akkor divatos Wycliffe tanításokat. (Wycliffe Anglia elő- reformátora.) Gyakori felkiáltása volt: „Óh Wycliffe, óh Wycliffe, te sokak szívét fogod megzavarni!” Az angol tanítómester eszméit ékesszóló prédikációkban terjesztette, amelyek nagyban hozzájárultak a cseh nyelv fejlesztéséhez. Húsz nem ismert habozást. Vallotta, hogy a hitnek végső próbája a Szentírás, és hogy a pápának csak addig kell engedelmeskedni, ameddig ez a Szentírással egybehangzóan történik. Ebből következett minden egyéb: a papi szegénység, a predesztináció tana, a bűnbocsátó cédulák elítélése. Olyan nyilvánvalónak látta ezeket az igazságokat, hogy el; sem hihette, hogy másokra nem hatnak ugyanolyan kényszerítő erővel, ha egyszer megmagyarázták nekik; Kivételesen tiszta és komoly jellemű, szorgalmas, hazafias ember volt, ékesszóló prédikátor, aki mindenek előtt a cseh egyház romlottságát támadta. Keményen tagadta, hogy ő eretnek. Hogyan lehetne eretnek az, aki állandóan magának Krisztusnak szavaira és tekintélyére hivatkozik? Húsz munkája, a cseh puritanizmus nemcsak vallási mozgatóerővel volt tele, hanem szorosan összefüggött a nemzeti büszkeséggel, és a politikai függetlenség vágyával. A mozgalom célja valóban elsősorban a feslett életű, lusta és tudatlan papság reformálása, másrészt azonban a 'nemzeti alapra helyezett cseh egyház megteremtése, a németek kiűzése, vagy legalább is alárendelt helyzetbe szorítása volt. A prágai egyetemen sikerült Húsznak Venczei király segítségével a német tanárok előnyét megszüntetni és helyette a cseh tanárok jogait kiszélesíteni. A német tanárok és diákok (több száz diákról van szó) megsértett büszkesége hozta létre a lipcsei egyetemet, de ugyanakkor szívós gyűlöletet teremtett a cseh ügy iránt, ami később, a vallásháborút még inkább elmérgesítette.

Az egyházi felsőbbséggel foltyatott harca dicstelen fejezete a római egyháznak. Húsz működése egybeesik a nagy egyházszakadással (1378—

1417). Minden gondolkodó ember egyetértett abban, hogy az ellenpápák uralma olyan botrány, amelynek véget kell vetni. Általános volt az óhaj amely véget vet ennek az áldatlan állapotnak. És amikor végre 1409-ben a bíborosi kar e célból ülésezett, nemhogy üresedést állapított meg a pápai székben, hanem két vetélkedő pápa helyett háromnak látványával szégyenítette meg Európát.

Ilyen körülmények között tiltották meg prédikálását, közösítették ki és részesítették egyházi átokban. Ilyen helyzetben kellett bújkálnia barátai birtokain, váraiban. De népe átérezte tanítása igazságát, elítélte a római egyház bűneit és ragaszkodó szeretettel vette őt körül. És mert ügye a nemzet ügye

volt, uralkodója is kiállt érte. Vencel és később Zsigmond király békés úton kívánta rendezni viszonyát Rámával. Zsigmond a konstanzi zsinatra menlevelet is adott Húsznak.

A konstanzi útra három cseh nemes kíséri. Minden állomáson prédikál, mindenkit meggyőzően tanít. De a középkor egyháza nem tudja még elviselni az új tanítást. Alig érkezik Konstanzba, börtönbe vetik. Június 5., 7., 8- án kihallgatják, és mit sem ér a császár menlevele, július 6-án megégetik Halála napja sokáig nemzeti ünnep.

A huszitizmus elsősorban a protestáns reformáció előjátéka. De jelentős úgy is, mint az egyik szláv nép visszahatása a német, teuton előnyomulás és uralom ellen. Húsz János mozgalma egy nép törekvése is', amely a nálánál népesebb és terjeszkedő fajjal szemben akarja lelki szabadságát megvédeni A fegyelem és önfeláldozás sorsuk uraivá tette a cseheket, de a győzelem gyümölcseit kiragadta kezükből a nemesség kapzsisága. A vallásháborúk után itt legyőzték a protestáns ügyet és a hegykoszorúzta kis ország belekerült Ausztria és a katolicizmus hálójába. Sorsuk ezidőtájt rokon a magyar nép sorsával. A közöl szenvedések a két kis közép-európai népet sokszor összehozták és vallásukért és szabadságukért egy zászló alatt szálltak síkra. Rédey Pál

Felvétel a Teológiai Akadémiára

Evangélikus egyházunk leendő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik.

Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a Dékáni hivatalhoz (Budapest,

VI., Lendvay u. 28.).

A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és kereseti, ill. Szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működéséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges, továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. — Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatokat is lehet mellékelni. A másolatokat „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő.

A felvételi kérvénnyel egy- időben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást- kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba küldendő, részletes önéletrajz kíséretében. A férfi hallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az Intézet igazgatója (címe: Budapest, VI., Lendvai u. 28.) ad felvilágosítást levélbeni megkeresésre. — Kérjük a lelkészeket, szíveskedjenek az érdeklődők figyelmét erre a hirdetményre felhívni.

léHtezfetoj

Július 7.

1531-ben halt meg Tillman Biemenschneider német szob- rész. Würzburgban működött: Többnyire fából faragita ki szobrait. A késő gótika kiváló mestere volt Neve az egyház- művészet terén is nagy.

Július 8.

1681-ben halt. meg Neumark György német énekszerző, ö írta 1640 körül szép énekünket: „Ki dolgát csak Istenre hagyja“ (373). Dallamát is ő maga szerezte.

Július 9.

1777-ben született Ruotsalai- nen Pál, az ún. finn „paraszt- próféta“. A finn nép széles köreit ragadta meg hitébresztő tevékenysége. Paraszti munkájában és életformájában megmaradva, végezte fáradhatatlanul és bátran keresztyén bizonyságvetö szolgálatát. Az ő nevéhez fűződik a finn kegyességi irányok közül a felébredtek mozgalma. 1852-ben halt meg.

Július 10.

1509-ben, 450 évvel ezelőtt született Kálvin János, a genfi reformáció egyik vezéralakja. Már szülőhazájában, Francia- országban csatlakozott a reformációhoz. „Tanítás a keresztyén vallásra“ című munkájának 1536-ban megjelent első kiadása egyszerre híressé tette a fiatal tudós newt. Genfi működését megszakította ugyan három évi kényszerű strassz- burgi távolléte, de reformátort tevékenysége és híre Genf városához fűződik. Itt azon munkálkodott, hogy Genf egész életében Isten törvénye érvényesüljön. Géniből aztán iratai, levelezése és a genfi akadémia útján kisugárzott a hatása Európa számos országába, a magyar népre is. Reformátort tanításában néhány helyen mást hangsúlyozott, mint Luther, azért kialakult a reformáción belül a külön kálvini irány. Ennek és a másik svájci iránynak, a Zwingli által kezdett iránynak az ösz- szeegyeztetéséből jött aztán létré a református egyház!

Július 11.

1725-ben halt meg Franck Salamon német énekíró. 1659- ben Weimarban született. Arn- stadtban, majd szülővárosában élt. Több éneke közül mi is éneklünk egyet: „Légy velem, Istenem! Ö nyújtsd felém kezedet“ (32).

WEIMAR

Weimarban (NDK) teológiai professzorok és lelkészek konferenciát tartottak, melynek témája: „Az új erkölcs és a béke” volt. Dr. Schmauch greisfwaldi teológiai profesz- szor előadásában a Hegyi beszéd magyarázatából kiindulva, szólt a keresztyének felelősségéről, a békéről. Krisztus követői felszabadultan működhetnek együtt a béke megteremtésén nem keresztyénekkel is, akik a józan ész indítására fáradoznak ugyanezért a célért. A konferencián előadást tartott dr. H. V. Bartsch (Giessen, Nyugat-Németország) professzor is „Keresztyén prédikáció a békéről” címen. A konferencián részt vett többek között Dedo Müller, Wiesner és H. Müller professzor is.

A konferencia során őszinte és baráti beszélgetésre is sor került a konferencia egyházi résztvevői, valamint a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és a párt részéről megjelentek között.

A konferencia résztvevői (a Német Demokratikus Köztársaságból 8 teológiai profesz- szor, 11 szuperintendens, 151 lelkész és számos vendég. Nyugat-Németországból 12 lelkész és professzor és 3 nem- lelkészi résztvevő) nyilatkozatot adtak ki, amelyben többek között a következőket olvassuk:

„Alulírottak Németország mindkét részéből való gyülekezetek tagjai és képviselői egyetértünk abban, hogy még gondolni is bűn arra, hogy az embert, akit Isten úgy szeretett, amint azt Jézus Krisztus evangéliuma tanúsítja, tömeg- pusztító fegyvereknek szolgáltassák ki. Vétkeznénk, ha Krisztus nevével visszaélve próbálnánk igazolni csoportosulásukat, ahelyett, hogy a tőle kapott szabadsággal a felcbaráti szeretet parancsának engedelmeskedve keresnénk az igazságot és a békességet. A hidegháborút be kell fejezni és a fenyegetett békét megállapodásokkal kell biztosítani, melyek minden népnek biztonságát és a jövendőben fejlődési lehetőséget nyújtanak.

A német nép és a két német állam kormánya különösen is felelős ebben a kérdésben. Németországban ma ki kell venni a hatalmat azoknak kezéből, akik népünket és a népeket már kétszer háborúba sodorták. Ezért:

Tárgyalásokat kell Indítani a két német állam kormányai között a fokozatos újraegyesítés céljából;

Nem szabad tűrni német területen nukleáris fegyv ereket és rakéíatámaszpontokat;

Mindkét német államot ki kell vonni a katonai szövetségekből és az atommentes zóna részévé kell tenni.

Azt reméljük, hogy a Genf- ben megkezdett tárgyalásokat folytatni fogják és ezek legmagasabb síkú megbeszélésre fognak vezetni.

Mostani munkánk hozzájárulás akar lenni az emberiségnek ahhoz a szolgálatához, amelyre az evangélium kötelez.”

Weimar, 1959. június 24.

A nyilatkozatot Schmauch, Bartsch, Müller, Wiesner professzorok és számos lelkész Németország keleti és nyugati részéből írta alá.

az ember hatalmában - van a döntés, ma még határozhatunk, hogy milyen felirat ékesítse ezt a kaput. A Török- szentmiklóson látott szobor megmutatja, hogy lehetséges szörnyű reménytelenségbe dönteni az emberiséget, lehetséges annak a teljes kiirtása. Az első atomreaktorok örömteljes jövőnek és a boldog életnek a nagy lehetőségét hordozzák. Hirosima azonban intő jel, az emberiségnek szóló figyelmeztetés: vagyvagy! Minket keresztyéneket az írás világos beszédre hív. Nekünk jól kell értenünk és másoknak megmagyaráznunk a történelemnek ezt az intő jelét. Feleletünk Hirosimára csak a nem lehet. Tudtuk, hogy igen sokan még határozatlanok. Vannak olyan emberek is, akik egyenesen keresik a halált. A hit és az engedelmesség azonban nem a halált, hanem az életet keresi — és találja meg!“

Dr. Pálfy Miklós