Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-06-08 / 23. szám

Kicsoda az én Aki ezt a kérdést feltette, nem választ keresett egy fontos kérdésre, hanem kibúvót egy neki kényes helyzetből. Tudvalévőén az írástudó kérdezte ezt Jézustól, akkor, amikor a „nagy parancsolatról” volt szó: „Szeresd felebarátodat, mint maga­dat...” (Lukács 10,25—37). S ez az írástudó nyilván nem szerette és nem is akarta szeretni felebarátját. Sőt azt sem akarta, hogy neki le­gyen felebarátja. „Igazolni akarta magát” — írja róla Lukács evangé­lista és ezzel azt akarja mondani: győztesként akart kikerülni a vitá­ból úgy, mint akinek igaza van*, mint aki emelt fővel távozhat. Be akarta bizonyítani Jézusnak, hogy ez a parancs teljesíthetetlen, hogy nem lehet megállapítani, voltakép­pen ki is a mi felebarátunk, ki az, akit szeretni tartozunk. Ezt a ravasz és konok írástudót leplezi le Jézus az irgalmas sama- ritánusról szóló példázattal. Mert ebből az tűnik ki: igenis van fele­barát, mindnyájunk számára leg­alább egy. Az vagy azok, akiket Is­ten állít az utunkba. A jerikói utast utonállók sebezték meg. S a meg­sebzett emberrel Isten állja el a pap és lévita útját. Nincs kitérés, vála­szolni kell a nagyon is gyakorlat­ban felvetett kérdésre: mi dolgod a vérző másik emberrel, mivel tarto­zol neki? Hol keressük ? Ezt a felebarátot mindig valahol a közelünkben kell keresnünk és megtalálnunk. Az újszövetségi ere­deti görög szöveg megfelelő szava is erre utal. Valaki a szomszédságból, akit útban találok, akit útközben állít elém az Isten. Igazság van ab­ban, hogy könnyű a távolból távo- liakat szeretni. A társbérlőket, szomszédokat, utitársakat zsúfolt járművön sokkal nehezebb. És a családtagokat. Különös, de így van: ők is felebarátaink s őket is így kellene szeretni: felebaráti szeretet­tel, tehát önzetlenül, nem azt keres­ve, hogy mit kaphatunk tőlük, ha­nem mit adhatunk nekik; felebarátom ? Jézus azt is megmutatja a vitázó írástudónak, hogy mindig az ember­rel találkozunk s az embert kell te­kintenünk. Nem az elveit, a nemze­tiségét, bőre színét, vagy a pártál­lását, vallási meggyőződését és egyéb nézeteit, hanem őt magát, az embert, aki sokban különbözhet tő­lünk — s miért is ne különböznék — egyben azonban bizonyosan egy velünk: az emberségben. Hitünk szerint Isten teremtménye s az Atya, gyermeke, velünk együtt. S ennek az egy dolognak erősebbnek kell lennie a többi valamennyinél. A felelet Ezért a kérdésre: kicsoda az én felebarátom, a felelet így hangzik: akit ma Isten eléd állít. Minden nap újra meg kell találni, fel kell fedezni azt, akinek épp reám van szüksége, akinek én ma a feleba­rátjává lehetek. Az írástudó el akarta kerülni fele­barátját és Jézus Krisztusba ütkö­zött. Ez mindig így van. A pap és lévita is Jézust kerülték el, amikor a megsebzettet otthagyták. Jézus tá­maszt igényt velünk szemben, amikor a felebarát dolga elénk kerül. Sze­retsz-e engem? — így kérdez az, aki mindnyájunk igazi nagy felebarátja. Aki nem hagyott minket útszélen, aki felvette ügyünket, aki könyörült rajtunk, aki mindent megtett értünk, egészen életének odaadásáig. Abban van a legnagyobb szeretet, aki életét adja felebarátjáért (János 15,13). És őt nem lehet másként viszontszeret­ni, mint a felebarátban, a másik en- berben. Egy hónapig a népek közötti béke és barátság gondolatában éltünk. E gondolat mélységes vágyat fejez ki, mely ott él a népek, az emberek szí­vében. Jézus tanítványait Uruk pa­rancsa kötelezi, hogy mindent meg­tegyenek e gondolat valóra váltásá­ért. Hogy elmenvén, miniden ember­társukkal akkép cselekedjenek, amint Uruk velük cselekedett. Groó Gyula MÁTRASZENTISTVÁN Bizonyára sokan vannak egyházi munkásaink és híveink között, akik számára e név sok kedves emléket idéz fel. Talán eszünkbe jutnak a íiifc- kasztóan meleg nyári napok, ami­kor a mátraszentistváni üdülőben kellemes enyhülést találtunk, vagy a csendes őszi séták az ezerszínű er­dők között. S talán vannak olyanok is, akik kíváncsian tekintenek fe­lénk most, a nyár kezdetén azzal a kérdéssel, hogy vajon hol töltsék szabadságuk idejét, hol nyaraljanak. Ha most azok, akik évről évre itt pihennek, s talán egyre gyakrabban gondolnak közeledő üdülésükre, fel­jönnének közénk, nem nyaralókat, hancurozó gyermekeket, vagy csen­desen lépegető öregeket találnának itt, hanem nagy lendülettel folyó munkát. Most folyik az üdülő új ru­hába öltöztetése, kicsinosítása, a házak meszelése és takarítása. Az egyik ház előtt ma még hatalmas malterosláda áll, a másik előtt nagy halom avar ég, de a harmadiknak már új ajtaja van, s a negyedik előtt már szorgos kezek ültetik a virágokat, hogy néhány nap múlva eltűnjenek az állványok és a szer­számok, s helyüket benépesítsék az üdülők. A munka ma még folyik, hogy mire a vendégek megérkeznek, új kapu köszöntse az érkezőket, s min­denki úgy érezze, hogy nem ide­genbe, hanem hazajött, ahol kipi­henheti magát és felüdülést talál­hat. Nyári otthon akar lenni ez az üdülő azok számára, akik lelkészt, vagy más egyházi szolgálatukban néhány hétre megpihenni kívánnak. Nyári otthon akar lenni az édes­anyák, a pihenésre, csendességre vágyó nagyanyák és nagyapák szá­mára, de azok számára is, akik nem egyházi alkalmazottak, de a gyári vagy hivatali munkájukban elfáradtak, s így keresik fel üdülőn­ket. Otthon akar lenni a városi gyermekeknek., akik a város kőren­getegéből néhány hétre kikerülnek, vagy az alföldi gyermekeknek, akik számára mindig nagy élményt jelent a hegyek és völgyek szépsé­ge, az erdők rejtelmessége. Amint mi várjuk az üdülés ide­jét, úgy vár ez az üdülő szeretettel mindnyájunkat! Harkányi László Az angyalföldi gyülekezet Váci út 129. számú gyülekezeti termében május 18-án vasárnap, ün­nepi istentisztelet keretében oltár­kép-avatás volt. Az oltárképet, mely az ajtón zörgető Jézust ábrázolja, Fa Ferenc másodfelügyelő és neje, szül. Bánszky Mária festtette és ado­mányozta a gyülekezetnek. Füzessy Fa Ferenc festőművésznek, az aján­dékozó unokaöccsének alkotása mél­tán járul hozzá a Váci úti istentisz­teletek áhítatának elmélyítéséhez. Az oltárképavatásról nemcsak azért kö­zöljük e sorokat, hogy szerte az or­szágban élő hittestvéreink is részt- vegyenek az örömünkben, hanem azért is, hogy más, kicsiny gyüleke­zetek is erősödjönek a templomuk szeretetében és szolgálatában. A Váci úti gyülekezeti terem alig ötven embert tud befogadni. Fa Ferenc és neje egy esztendő alatt ellátta oltá­rát az egyházi esztendő minden al­kalmára a megfelelő liturgikus ol­tárterítővei. Kispénzű, nehézsorsú, sokat betegeskedő emberek, de ne­héz sorsukban állandóan megtapasz­talták Isten gondviselő és Krisztus­ban megmutatott bűnbocsátó szere- tetét. Ennek a szeretetnek visszhang­ja az ő áldozatuk. És ebből az áldo­zatból nemcsak a kis templomterem, de az ő szívük is nagyon meggazda­godott, megtelt istenáldotta örömmel és jóérzéssel. Adjon Isten egyházunknak sok hálából áldozó, örvendező egyház­tagot. G. A. Mill NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — 1 Sáni 17,47. — A mi Urunk a világ békességét nem fegy­verekkel akarja megőrizni. KEDD: — 4 Móz 6, 24—26. — Ez az áldás hangzik vasárnapról vasár­napra istentiszteleteinken. Könyörögjünk azért, hogy legyen foganatja is. SZERDA: — Zsolt 130, 4. — Jézus Krisztus szerezte meg nekünk ha­lála által az Atya bocsánatát. CSÜTÖRTÖK: — 5 Móz 32, 39. — A mi Urunk egész életünkre igényt tart, mert egyedül Ö az Isten. PÉNTEK: — ßzs 49,10. — Ö viszont úgy vezeti a mi életünket, hogy mindent megkapunk tőle. SZOMBAT: — 3 Móz 19,31. — Minden babonát, tévhitet ki kell vet­nünk magunkból. Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap — Ap. Csel. 4, 32—33. Az elmaradhatatlan következmények Aki továbblép ott, ahol szakadék van, lezuhan, Ha vízbefúló meg« ragadja a feléje dobott kötelet, kihúzzák. Az elsőhöz hasonló a bűnbe­esés törvénye, a másikhoz a kegyelemé. Az Isten iránti engedetlenség vaskövetkezetességgel vonja maga után a zuhanást, Istentől el a lelki halálba. A hit magatartása, mely nem mentséget keres, hanem bűnbocsá­natot s bízik is abban, bizton számíthat Jézus Krisztus kegyelmes követ­kezetességére: „Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (Ju 6, 37) A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok nagy általénosságíjan arról üzennek, hogy Isten elfogadott kegyelmének mik az elmaradhatatlan következményei életünkben. „Mindenkinek haszonra adatik a Lélek kije­lentése“! (Kor. 12, 7) Istennek egyetlen ajándéka sem vitrintárgy, hogy el lehetne zárnunk' a magunk számára s így kellene megbecsülnünk és megőriznünk. Éppen ez lehetetlen. Tovább kell adnunk! Alapigénk azt mondja el: miként érvényesült ez az első gyülekezet életében. Mindenük közös volt. S ezt önként és örömmel vállalták! A Jézustól kapott szeretet áttörte a „természetes“ önzés korlátáit s isteni természe­tet juttatott érvényre (2 Péter 1, 4). Gondoskodtak egymásról, mint egy test tagjai, hiszen „szívük-lelkük egy volt“, hogy is lehettek' volna kö­zömbösek egymás nyomorúsága iránt! S mindennek a titka; Krisztus, a Fő, aki eggyé tette őket. így hát belülről indult ki ez az elképesztő változás (különben nem is lett volna benne köszönet). Jézustól, aki Úrrá lett bennük. Ö került a középpontba, s ennek következményeképpen egy­szeribe „érdekes“ lett a másik ember, a testvér. Ez mindenesetre érzé­keny fokmérője annak, mennyire vesszük komolyan a mi Urunkat. Az a „hatalmas erő“, amellyel az apostolok a Feltómadottról. tanús­kodtak, számtalan módon s alkalommal kiábrázolódott a gyülekezet éle­tében. Nem emberi ügyeskedés, lélektani ráhatás, prédikátori lelkesedés, de még csak nem is egyszerűen a jó példa szerzett híveket Neki, hanem ő maga tette hatékonnyá az igét s bizonyította meg magát. S ahol egy ember kitárta előtte a szívét, annak életében nem maradhattak el az áldott következmények, a hit gyümölcsei. Ahogyan a tavasznak számta­lan jele van, úgy rengeteg kis és nagy dologban mutatkozik meg, ha Jézus Krisztus átvette a hatalmat bennünk. így dicsőítheti öt égés 2 életünk, ha készek vagyunk engedelmességet tanulni Tőle. A hit magatartása szüntelen folyamat, rohanó sodrás, szolgáló kész­ség, cselekvő hálaadás, hiszen az idézte elő, hogy Jézus Krisztus minden­nél döntőbben jutott szóhoz életünkben. S ez még másoknak is jó, mert aki észreveszi, hogy van Atyja, az testvéreit sem tévesztheti szem elől, S az a közösség, amely már itt a földön megtapasztalható a Krisztusban hívők között, még mindig csak halvány előképe az eljövendő dicsőségnek. De ha tudjuk, hogy mi felé tartunk, mi sem természetesebb, mint hogy 'a kifejezhetetlen teljesség előjelei valahogyan mégiscsak világosan ki­fejeződnek rajtunk. Bodrog Miklós­......... -t^ ■*» ■ Gyü lekezeti hírek — Szentháromság utáni 1. vasár­nap az oltárterítő színe: zöld. Oltári ige: Lk. 16,19—31. — Szószéki ige: Csel. 4,32—35. — A Gyülekezeti Segély egyház- megyei előadói május 27-én Buda­pesten Koren Emil országos előadó elnökletével ülést tartottak. Meg­hallgatták az 1957. évi gyűjtésről szóló jelentést, majd elkészítették az 1958. évi segélyezési tervet. Az érte­kezlet szeretetadományokra és ál­talában a segély szétosztására ja­vaslatot tett az illetékes kerületi, illetve az egyetemes presbitérium­nak. — A kaposvári gyülekezet a ba­rátsági hónap keretében május 11-én ünnepélyt rendezett, melyen Déván László elektromérnök atomfizikai, Hernád Tibor, a gyenesdiásdi otthon lelkésze irodalmi előadást tartott. — A mátraszentistváni evangéli­kus üdülő június 1-én ismét meg­nyílt és szeretettel várja az üdülni kívánókat. Felvilágosítást a Diakó- niai Osztály üdülő szakosztálya nyújt (Bp. Vili. Üllői út 24. I.). — A hévízgyörki gyülekezet buz­gó tagjai Isten iránti hálából és egy­házuk iránti szerétéiből kimeszelték templomuk belsejét, — A nádasdi gyülekezet templo­mának új padjait pünkösd héttőjén avatta fel Xekus Ottó esperes. A templomot építő gyülekezet a pado­kat saját erejéből a hívek adomá­nyaiból készítette. — A csornai gyülekezet ünnepély hereiében emlékezett meg Öreg Acs Mihály énekköltő lelkészről halála 250. évfordulója akalmáböl, aki fa- rádi lelkész volt, így bizonyára az akkori csornai evangélikusok papja is volt, mert még 30 évvel ezelőtt is Farad volt Csorna anyagyülekezete. — A székesfehérvári gyülekezet pünkösd vasárnapján a Népiek Ba­rátsági Hónapja keretében irodalmi délutánt rendezett. Igehirdetést tar­tott Nagy Tibor lelkész, Lagerlőf Selmáról megemlékezett Zsigmondy Árpád lelkész, Áldás vagy átok cí­men az atomenergia felhasználásá­ról Szendrei Miklós tartott előadást, harmóniumon játszott Czéh Erika, szavalt Nagy Anikó. — Kalavszky Kálmán szarvasi lel­készt és Selmeczi János tatabányai lelkészt hűséges és áldozatkész bé­kemunkájukért az Országos Békela- nács oklevéllel tüntette ki. — A gyenesdiási Kapernaumban egész nyáron üdültetés lesz. Szere­tettel várjuk azokat, akik egyénen­ként, vagy csoportosan itt szeretnék tölteni szabadságukat. Lelkészeknek különösen augusztus elejét ajánljuk. Jelentkezéseket „Kapernaum, Gye- nesdiás” címre sürgősen kérünk. A pesterzsébeti gyülekezeti vegyes­kar 10 éves jubileuma alkalmából hangversenyt rendez június 15-én, vasárnap este 7 órai kezdettel a pest- erzsébeti templomban. — Groó Gyula, a Sajtóosztály ügyvivője lelkésze és az Evangélikus Élet felelős szerkesztője D. Hermann Diem professzor meghívására Tü- bingenbe utazott feleségével együtt, hogy az ottani egyetemen előadáso­kat tartson és a gyülekezetekben szolgálatokat végezzen. Ütjáról e hó végén érkezik vissza. — CSALÁDI HÍREK: Madarász Ist­ván somogyvámosi lelkész és Pleskó Tünde május 18-án tartották eskü­vőjüket a szegedi templomban. — Sonkoly Pál hittestvérünk 95 éves korában elhunyt. Temetése május 27-én volt Szarvason. 24 unokája és 29 dédunokája gyászolja. — Kalmár Zoltán, a nagykanizsai gyülekezet 21 éven át volt felügyelője május 22-én 65 éves korában meghalt. — özv. Horváth Sándomé a volt) csabdi lelkész özvegye 64 éves korá­ban elhunyt. Temetése május 31-én volt Csabáin. — Budapest X. kér., evangélikus gyüle­kezet egyházfit keres. Az állás elfoglalása csak budapesti lakáscsere útján oldható meg. .Érdeklődés a lelkészi hivatalban: X., Kápolna u. 14. Telefon: 148—636. — Templomok építését, tatarozását vál­lalom. Cím a kiadóban. — Megvételre keresek lehetőleg kézi- hajtásos tolókocsit. Prikkel Gyula, Csög- le Veszprém megye. — Szlovák bibliát, énekeskönyvet és egyéb szlovák egyházi irodalmat eladok. Tel.: 130—310. Este 6 órától. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTIl., Puskin u. 12. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—vm. 10 000 példányban nyomatott, ZRÍNYI NYOMDA Felelős; Bolgár Imre, tte étd ELSŐ PILLANATRA talán töb­bek szemében különösnek tűnik az ilyen összekapcsolás: a mozi — élet- probléma. De rögtön megvilágosodik előttünk ez az összefüggés, ha arra gondolunk: a filmek olyan széles néptömegeket fognak át és olyan mély élményt váltanak ki az em­berekből, hegy nevelő hatásuk, lé- lekformaló erejük egészen döntő je­lentőségű. Ehhez elég egyetlen adat: az elmúlt évben nálunk Magyaror­szágon 35 millió néző látogatta a mozielőadásokat. Külön tanulmány megfigyelni a mozibői kijövő emberek arcát. Rend­kívüli mértékben tükröződik rajta a film hatása. Ez is mutatja, hogy a legtöbb film mozgásba hozza az em­ber egész bensőjét — a gondolatvi­lágot, az érzéseket, sőt a cselekvési készséget is. Olyan szórakozás ez, amely a jelen században életténye­zővé vált igen sok ember életében. Különösen is az ifjúságnál. Egészen nagyméretű lelki változást hoz ma­gával a falu világában. A falusi élet ma már egyébként sem elzárt világ, a filmek pedig még jobban utat tör­nek, hogy korunk gondolkozása és íz­lése behatoljon a falu hagyományos régi lelkiségébe és átformálja azt. A HIVŐ KERESZTYÉN ember örömmel él a technika és a művé­szet e közös alkotásával. A XX. század gyermekének tartja magát, akit Isten helyezett bele korunk nagyszabású lehetőségei közé és aki elé Isten teríti a mozivásznat is. Ahhoz azonban, hogy a film az életünkben jó hatást váltson ki, em­berségünk gazdagodását, keresztyén- ségünk megerősödését hozza magá­val, ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, JÜNIUS HÓ 8-AN Deáktér de. 0 (úrv.) Dóka Zoltán dr., de. 11 (úrv.) D. Ordass Lajos, du. 6. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11. (konf.) Koren Emil, du. 7. Sülé Károly. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10., de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyal Sándor, du. 6. Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10. (konf.) Veöreös Imre, du. 5. (szeretetv.) Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9. Takács József. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Takács József. Zugló de. 11 (úrv.) Drenyovszky János, du. 6. Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuhovszky Gyula. Rákos­falva de. fél 12 Szuhovszky Gyula. Fóti u. 22. de. 11. (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129. de. 8. Dulcz Pál. Újpest de. 10. Blázy Lajos, - Pesterzsébet de; 10; Szabó kixdui válogatnunk és értelmeznünk kell tudni a filmeket. Erre kell másokat is nevelnünk, el­sősorban a felelősségünk körébe tar­tozó fiatalokat. Némely külföldi gyülekezetben szokásos, hogy a hirdető táblák bí­rálatot adnak a filmekről. De énei­kül is tájékozódhatunk arról, hogy melyek a jó filmek. Ha elolvassuk az újságban megjelenő filmkritiká­kat, meghallgatjuk ismerőseink vé­leményét, összetudjuk magunknak állítani az előzetes képet egy-egy filmről. Az ízlések persze különbö­zők, de keresztyén szemmel azt kell mondanunk, hogy jó film az, amely az élet valóságát ábrázolja. Ez akkor is jó film, ha leplezés nélkül mu­tatja az élet árnyoldalait, durvasá­gokat, vagy erkölcsi botlásokat. A jót filmeken keresztül az élet szép­ségei és mélységei tárulnak fel, s nyitogatják a mi szemünket is arra, hogy keressük hitünk fényénél az emberi élet válságainak megoldását; de felfedezzük Istentől kapott szép­ségeit is. Megfelelő szemmel kell tehát tud­nunk nézni a jó filmeket is. De az Isten igéjén nevelődött ember eze­ket az egyezéseket úgy fogadja, mint keresztyén látásának megerősítését. Aki pedig nem él benne annyira a Szentírás világában, annak az a le­hetősége, hogy az emberi értékeket fedezze fel a filmben: az emberi jó­ságnak, szeretetnek, önfeláldozásnak felcsillanó gyöngyszemeit, amelyek a Teremtő kezéből származnak. István, du. 7. Szabó István. Soroksár- újtelep de. fél 9 Szabó István. Rákos­palota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Kp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszent­mihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikaputér de. 9 Madocsai Miklós; de. 11. Madocsai Miklós, du. 7. Várady Lajos. Toroczkótér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. (tanévz.) Komjáthy Lajos de. 10. (úrv.) Sárkány Tibor, du. 6. Sárkány Tibor. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9. Danhauser László, de. 11 Dan­hauser Tjászló. du. fél 7 Ruttkay Elemér. Diana u. 17. de. fél 9. Csonka Albert. Pcsthidegkút de. fél 11 dr. Jánossy Lajos. Kelenföld de. 8. Bottá István, de. fél 10. (gyerm.) Bottá István, de. 11. Bottá Ist­ván, du. 6 Rezessy Zoltán dr. Német­völgyi u. 138. de. 9. Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9. Schreiner Vilmos. Buda­fok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. 8. Visontai Róbert. Csillaghegy de; I fél 10. Kaposvári Vilmos; Csepel de. 11.-;’ I du, S; Veöreös Imre

Next

/
Thumbnails
Contents