Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-25 / 21. szám

BÉKE ÉS BARÁTSÁQ JEQYÉBEN

ÜDVÖZLET SZÁSZORSZÁGBÓL

Joggal szokták Szászországot a reformáció hazájának nevezni. Hiszen Wittenbergben bontotta ki Luther a reformáció zászlaját s innen indult az el hóditó útjára. A reformáció azóta is rányomta bélyegét erre a német tartományra. Itt él Németország legnagyobb evangélikus egyházkerülete, több mint 4 millió lélekkel. Egy másik 1 milliós egyházkerület az unióit protestáns egyházókhoz tartozik s a római katolikusok száma mindössze félmillió,

S most szeretnélek benneteket kedves testvérek kézetníognd és úgy mutatni meg szeretett szűköbb bar zamat.

Déli határainkon

a cseh érchegység hegycsúcsai integetnek; Ezen a vidéken sokhelyütt áíllmk még a régi templomvárak vaskos falakkal, amik a vallásháború idején egész falvak lakosságának nyújtottak oltalmat. A hegyi lakók szorgalmas és ügyes népe odaadóan ápolja ősi hagyományait. Karácsonyidőben sok háznál látni a művészi gonddal kifara- gott karácsonyi „piramisokat.“ E többemeletes gúla alakú építmények nagy kézügyességgel kifaragott apró figurái bibliai történeteket ábrázolnak, mikor aztán eljön a karácsonyi ünnep, gazdag gyertyafényben ragyog a színes kis műremek s míg egy ügyes gépezet lassan forgatja a piramist, körülüli az egész csalód s felcsendülnek a meghitt karácsonyi énekek. Néhol a templomokban is látni ilyen piramisokat,

Az ország belsejében

vannak a nagy ipari városok. Chemnitz (Kari Marx—Stadt) Z\yic- kau és Plauen. A háború itt szörnyű pusztítást végzett. A bombaszőnyegek feldúlták e városokat s nem kímélték a templomokat sem.

A háború után Isten segítségével nagy lendülettel indult az újjáépítés. A gyülekezetek nagy áldozat- készségével, az állam hathatós támogatásával és más egyházak testvéri segítségével elkészültek a legszükségesebb helyreállítások. Az újra megszólaló harangok hívó szavára mindenütt megteltek a templomok. A hívők közül sokan felismerték: őszinte bűntoánatot kell tartanunk azért, hogy az elmúlt háborús esztendőkben nem voltunk hívebb keresztyének és bátrabb hit- vallók. Hiszen mindazért, ami történt az egyházat is terheli felelősségi

A gyülekezetnek van arculata — mert van élete. A gyülekezet egy élő szerv, amelyik nemcsak egyszerűen van, hanem mozog, tevékenykedik. A gyülekezet nem egy szobor, amelyiknek megvan ugyan a keze, lába, arca, de mozgatni nem tudja, hanem egy élő, húsból, vérből való test, amelyik mozgatja kezét, lábát, arcát, sőt formálódik is, mint ahogyan az ember arca is csecsemő korától felnőtt koráig állandóan formálódik.

Milyen a gyülekezetnek az arca ?

A keresztyén gyülekezeti életnek vannak sajátosságai. Ezt az élete, tevékenysége határozza meg. Szoktunk hitben erős és gyenge gyülekezetekről beszélni. Van adakozó, rendezett, templomos és más jelzőkkel ellátott gyülekezet. Ezek a jelzők a gyülekezet sajátosságából adódnak. — Tehát ahogyan kifelé mutatkozik a gyülekezet élete — azt a gyülekezet formálódó arcából lehet meglátni. Két héttel ezelőtt a gyülekezeti alkalmakról beszéltünk. Az is a gyülekezet arcát mutatja, hogy milyen alkalmakat teremt magának az ige hirdetésére, a Szentlélekkel való közösségre, és hogy hányán vesznek azon részt. De az is a gyülekezet arcát mutatja, hogy a hirdetett ige nyomán milyen gyümölcsök teremnek a gyülekezet tagjainak életében. A gyülekezeten kívül élők előtt abból rajzolódik ki a gyülekezet arca, hogyan élnek a keresztyén emberek.

Égy régi képeslapban láttam egy ügyeskezű művész fényképét. Különböző emberek sok kicsi fényképét úgy rakta össze, hogy amikor lefényképezte az összerakott fényképeket, az egy híres színész arcképét mutatta. — Valahogy ilyen a gyülekezet arca is.

Nem magától alakul ki a gyülekezet arca

Azok alakítják, formálják, akik a gyülekezetnek tagjai. Ezért van az, hogy minden gyülekezet arca más. Nem sablonos, vagy minta után formálódik egyformára minden gyülekezet. — A kerámikus elkészít egy sablont, és avval sokszáz egyforma kerámia-figurát készít. A gyülekezet

Ütünk során a híres vásárok városába, Lipcsébe érünk. Itt áll az ősi Tamás-templom, ahol egykor Bach János Sebestyén muzsikéit s ahol a mester szelleme tovább él a híres-nevezetes Tamás-énekkar hangversenyeiben.

Drezda,

„az Elba-parti Firenze”, az esztelen háború áldozata lett. Aki ismerte egykori szépségében (majdnem olyan szép, kedves testvérek, mint a ti Budapestetek), s viszontlátta 1045. nyarán, csak sírná tudott felette. Ám a romokból új élet támadt. Állam és társadalom együttes erőfeszítésével felépülnek a híres műemlék-épületek. A templomok is egymásután megnyitják kapuikat. Él a gyülekezet s Isten igéje éleszti az új életet.

Az Oberlausitz regényes tájain emelkedik az 1000 éves Bautzen városa, melynek falai között sok emlék Corvin Mátyás magyar királyt idézi.

E vidék egykor egy ideig a cseh korona tartománya volt s így maradt meg lakossága nagy többségében római katolikusnak. Itt élték a vendek e legkisebb szláv néptörzs, mely híven őrzi ősi népviseletét, szokásait. A falvak, utcák feliratai jórészt kétnyelvűek. Az evan- géllkusság itt szórványban él, alig 10-% a lakosságnak.

Utunk végéhez érünk

Nálunk is minden faluban templom áll s vasárnapról vasárnapra hirdetik az evangéliumot. Az idők során népünk is nagy változásokon ment át. Isten iránti hálával ismertük fel, hogy Krisztus egyháza nincsen államformához, vagy társadalmi rendhez kötve. S az Űr híven vezeti egyházát; csak az egyház is engedelmesen kövesse Urát. Az elmúlt évszázadokban egyházunk túlságosan is összefonódott az uralkodó osztályokkal, sőt egy időben az uralkodó házzal is. Mindez a

nem lehet ilyen sablon-figura. Minden egyes keresztyén család, minden egyes keresztyén ember hozzájárul a maga hitével, a maga gyülekezeti, otthoni, munkahelyi életével gyülekezete arcának formálásához.

Egy közös vonása mégis van a gyülekezetek arcának

Ahogyan az a művész a sok különböző fényképből kiábrázolta a színész arcát, úgy kell a sok különböző gyülekezeti tagnak a gyülekezetben eggyé formálódva kiábrázolni a Krisztust. Mit értsünk ezen? Azt, hogy a gyülekezet kiformálódott arcából mindenki láthassa, hogy az a gyülekezet valóban a Krisztus teste, hogy ott valóban jelen van Krisztus* mert valóban Őt hirdetik, és hogy ott valóban úgy élnek a hívek, ahogyan Krisztus tanította. Erre azért van szükség, mert így lesz kedvessé, vonzóvá a gyülekezet arca. — Senkinek nem tetszik egy pattanással, sö- mörgözéssel teli arc. Ahogyan mi élünk és hiszünk a gyülekezetben, ahogyan mi gyakoroljuk keresztyén- ségünket — vagyis, ahogyan mi formáljuk a gyülekezet arcát —, abból ítélik meg mások a keresztyénséget és sokszor aszerint hisznek, vagy nem hisznek Krisztusban.

A konfirmáció után ti is a gyülekezet felnőtt tagjai lesztek. Nem mindegy tehát, hogyan éltek a gyülekezetben és hogyan hisztek, mert magatartástokkal, hitetekkel, a gyülekezeti életben való részvételetekkel most mér ti is hozzájárultok a gyülekezet arcának formálásához. Rajtatok keresztül is megítélik; csúnya-e, vagy szép gyülekezetetek élete. Ebből a szempontból is felelős tagjai lesztek a gyülekezetnek. És most már arra is ügyelnetek kell, hogy életetekkel el ne rontsátok a gyülekezet arcának jó összhatását.

A gyülekezet arcát elsősorban Isten formálja

Éppen az által, hogy hirdeti benne az evangéliumot és kiszolgáltatja az úrvacsorát. Bűnbocsánatot ad, új életre indít. Szentlelkével megvilágosít, eligazít, erőt ad. — Cselekedje ezt mindig veletek is.

Juhász Géza

múlté. Megújulásunk feltétele, hogy megtanuljunk sókkal figyelmesebben Krisztusra tekinteni s öt hitben s a szeretet cselekedeteiben is követni.

A magyarországi testvéregyházzal a múltban is sok szál fűzött össze minket s ez így van ma is. A két ország s (nép kapcsolatai is élénkek, Országútainkon ott futnak a ti szép Ikarus-autóbuszaitok s az asszonyaitok bizonyára szívesen hordják a nálunk készült Perion harisnyákat s gyógyszereink a ti betegeitek szenvedéseit is enyhítik. Mindezek mellett mélyek és erősek a hitben való közösség kapcsai Együtt valljuk Urunknak Krisztust s imádsággal és hitvallással együtt hirdetjük Európának és az egész világnak: „Béküljetek meg Istennel és egymással!“

Gottfried Zimmermann

evangélikus lelkész, Schmeckvitz

Régi hasonlat a bábról és a pillangóról

Óh ember, ki a csillagokba nézel És fürkészed a végtelenség titkát, Bús vagy, mert szemed gyenge és

[amit Iát

Csak pár felvillanó, szegényes

[fényjel.

És átkozod léted, a szűk kalitkát. Mit nem feszít vergődésed

[széjjel.

S azt gondolod: Ö fújt gonosz

[szeszéllyel

Szemedbe ködöt s tett utadra

[sziklát.

Ne hidd, hogy Isten sorsod

[megalázta.

Láttál pillangót? Emlékezz a bábra, Hogy csüng mereven egy vékony

[fonálon..,

De burka barna börtönébe zárva Már nő a lepke kényes, könnyű

[szárnya,

Hogy egyszer fénybe és magasba

[szálljon! Fumy Erzsébet

ISTENTISZTELETI REND

BUDAPESTEN, PÜNKÖSDVASÁRNAP

Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Ordass Lajos, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. fél 10 Mezősi György, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du, 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de fél 10 (úrv.), de. 11 (úrv.).\— Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 (úrv.). — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyal Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. — Zügló de. 9 (gyerm.) Scholz László, de. 11 (úrv.) Scholz. László, du. 6 Drenyovszky János.

— Gyarmat u, 14. de. fél 10 (úrv.) Drenyovszky János. — Rákosfalva du. 5 (úrv.) Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.-konf.) Bencze Imre. dú. 6 szeretetvendégség. — Soroksár-újtelep de. fél 9 (úrv.) Szabó István. — Rákospalota MAV-telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3.

— Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós, de. 10 (német, úrv.), de. 11 Várady Lajos, du. 7 Madocsai Miklós. — Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9. Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Budakeszi de. 9 Csonka Albert.

— Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Sztehló Gábor. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Ken- deh György, du. 6 (úrv.) Bottá István.

— Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Bottá István. — Albertfalva reggel 7 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Schreiner Vilmos. — Csillaghegy de. fél io Kaposvári Vilmos, — Csepel de. 11, d u.7,

PÜNKÖSDHÉTFŐN

Deák tér de. 9 (német, úrv.); de. 11 (úrv.), du. 6. — Fasor de. 11 (úrv.), dú. 7.

— Üllői út 24. de. 11, du. 7. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), du. 7. — Karácsony S. u. 31. du. 6. — Thaly K. u. 28. de. 11, du. 6. — Kőbánya de. 10, du. 7.

— Utász u. 7. de. 9 — Vajda Péter u. 33. de, fél 12. — Zugló de. 11 (úrv.), du. 7. Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.). — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) — Váci út 129. de. 8.

— Újpest de. 10 (úrv.) — Pesterzsébet de. 10 (úrv.), du. 7 (úrv.).

Bécsikapu tér de. 11, du. 7. — Toroczkő tér du. fél 7. — Óbuda de. 10 úrv., du. 7 (úrv.). — XII., Tarcsay V. u, 11. de. 11, du. fél 7. — Kelenföld, de. 11 (úrv.), du. 6. — Németvölgyi út 138. du. 5. — Kelenvölgy de. 9 — Budafok de, 1L — Nagytétény du. 3.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VHL, Puskin u. 12; Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft.

Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—VHL 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős; Bolgár Imre,

Konfirmandusoknak

AZ EGYHÁZ FELNŐTT TAGJA LESZEK: ÉN IS FORMÁLOM A GYÜLEKEZET ARCÄT

\ Szovjetunióban járt egyházi személyek sajtókonferenciája

A Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala május 13-án, az Újságíró Szövetség székházéban sajtófogadást rendezett, amelyen megjelentek a Szovjetunióban járt római katolikus, református és evangélikus egyházi személyek, továbbá a sajtó és a Rádió munkatársai is.

A sajtóértekezletet Horváth János, az Egyházügyi Hivatal elnöke nyitotta meg. Bevezető előadásokat tartottak dr. Langmár Lipót siófoki római katolikus apátplébános és dr. Vargha Zsigmond debreceni teológiai akadémiai tanár. A sajtó képviselői részéről feltett kérdésekre válaszoltak többek között: dr.

Hamvas Endre Csanádi római katolikus püspök és Darányi Lajos tiszáninneni egyházkerületi református püspök is. Evangélikus részről Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár szólalt fel. Felszólalásában visszautasította a külföldi sajtónak azokat a rosszindulatú híreszteléseit, mintha az egyházi személyek valamiféle kényszernek engedve látogattak volna el a Szovjetunióba. Felszólalásában kifejezésre jutott az útitársaival együtt érzett hála és öröm a meghívásért és azért, hogy olyan gazdag tapasztalatokkal és felejthetetlen élményekkel térhettek vissza erről a szép utazásról.

A pesti villamoson történt...

Almos döcögéssel indul a két sárga kocsi a végállomásról, a város szíve felé. Vidám, pajkos, bolondos áprilisi délelőtt. A kocsi lassan megtelik a koradélelőtt jellegzetes utasaival. Bevásárlásra siető háziasszonyok, öreg, nyugdíjas nénik, bácsik, lábbadozó betegek, egy-két diák, kik többre becsülik a ténfer- gést, mint a tanulást. Az egyik ablak mellett fiatal anya ül, aranysárga hajú kislányával. A gyermek csillogó szemekkel, mohón szívja magába az ablaküvegen túli világ végtelen színben nyüzsgő életét.

— Hát mért nem hoztad el a szép babádat? — kérdi tőle nevetve a kalauz —, hiszen tegnap azt Ígérted, hogy elhozod és megmutatod nekem.

A gyerek fölpillant a kérdezőre, elkomolyodik és a világ legtermészetesebb hangján válaszolja:

— Elvitte a Jézuska a babát.

Mint lenge szellő csókjától nyugalmas tó tükre, úgy bodrozódik fel a csodálkozó mosoly az arcokon. A kalauz is meghökken, leesik a nevetés arcáról. Igazít egyet a táskáján, feltolja a sapkát a homlokán, ránt egyet a csöngő bőrfogantyúján.

— Nem baj kedves, majd a nyuszi visszahozza.

Végállomás. Kászálódunk lefelé, hogy belemerüljünk a nagyváros forgatagába:

— Karácsony előtt elromlott az alvás babája — mondja mögöttem a kislány mamája. Azt mondtuk neki, hogy most odaadjuk a Jézuskának, majd ö megjavítja és karácsonyra visszahozza. De bizony a javító még máig sem hozta rendbe az elromlott játékot. Ezért mondja Nórika mindenkinek, aki kérdezi, hogy elvitte a Jézuska a babáját.

A kalauz óvatosan teszi le a gyermeket a kocsiból. A kislány visszafordul, és odaselypíti neki:

— Ha a nyuszi visszahozza, akkor megmutatom neked a babát, jó?

— Jó.

Felszabadulton nevetnek bele

mindketten a vidám délelöttbe. v

Budám zörög velem a hatos. Fent feszesre kihúzott kék ég ragyog. Velem szemben fiatal emberpár ül, közéjük préselődve nagyobbacska gyermekük. A gyerek egyik karja kendővel a nyakába kötve. Illedelmesen, szótlanul, mint maga a megtestesült szelídség, viselkedik a fiú.

— Látod fiam, annak a kisfiúnak ott ■— mutat az apa egy távolabb ülő szülőszomorítóra — nem repedt el a karja, ő biztosan vigyáz, szót- fogad szüleinek, nem rohan meredek, veszélyes helyeken a rollerjével. Csak te vagy engedetlen, rossz kisfiú.

Rosszul esik az apai korholás a gyereknek. Szemeiben kihalnak a fények. Komollyá ámyékolódik az arca. Unottan nézegeti az ablakon

túl mászkáló várost. Egyszercsak megélénkül, gyorsan, izgatottan kapkodja a levegőt, megrántja az apja kabátját, ujjúval az ablakra bök:

— Apu, nézd milyen klassz meredek. Onnan, lejönni rollerrel sóhajtja.

Apuka, anyuka elmosolyodnak. A

gyermek szürke szemeiben fényeket

gyújt az örvendező lélek.

"*

Az est rádobta sötét fátylát a városra. Ragyogó csillogással futnak a sárga kocsik. A Gellért-hegy lábánál vagyunk. Páran ülünk a kocsiban. A kalauz a sarokban vacsoráját fogyasztja.

Velem szemben jól öltözött férfi ül. Középkorú, táskájáról ítélve ornos. Arcának meredt mozdulatlansága elárulja, hogy csak testben utazik velünk. Lelkében? Talán mint rövidnadrágos diák labdázik társaU val. Talán most lép be először, dobogó szívvel, az egyetem komor, nehéz ajtaján.

Hirtelen feláll és a kocsiajtó felé indul. Mozdulataiban fiatalos köny- nyedség.

— Kérem a jegyeket ellenőrzésre átnyújtani — állja útját az ellenőr.

Gyors mozdulattal benyúl az egyik zsebébe, majd a másikba.

— Nincsen jegyem — mondja halkan, szégyenkezve.

Büntetőelismervény, jegy. Kifizeti. Mindez egyszerűen, szó nélkül. Tömött pénztárcából szedi elő a pénzt. Leszáll. Utánanézek. Fejét lehajtva ballag. Lassan eltakarja előlem az est sötétje.

Érzőin, tudóm, hogy néni akart lógni, nem akart potyázni. A lelke színes álmaiba zsongult bele.

Hiszem, hagy a szürke aszfalton tovább szőtte benne álmait a lelke. $

Végállomás. Leszállók én is. Ábrándozva lépegetek a nehézillatú, mámoros tavaszi éjszakában. Mellei* tem kanyarodik, siet éjszakai pihenésre sárga barátom: a villamos. Nézek az elkanyarodó kocsik után. Meleg pillantással kísérem, simogatom tovatűnő hideg, élettelen testeiket.

— Esőben és meleg napsütésben egyre csak szaladták — gondolom ma-, gamban —, éjszaka is csak egy-két órára hunyjátok le villany szemeiteket. Pajkos, csintalan gyermekek lába tapos fényes testeitekben. Szakadatlan szorgalommal hordjátok az embereket, válogatás nélkül, jókat és rosszakat egyaránt. Azon sem sértődtök meg, ha az emberek unalmasnak mondanak titeket. Ha nagyon felfortyantok, gorombán neki rohantok egymásnak, vagy leugro- tok vaspályátokról, mint rossz gyér* mekek a járdáról. Ilyenkor szidnak benneteket, megrémülnek tőletek.

Fáradoztok éjjel-nappal, és hűséges munkátokért az a jutalom, hogy néha-néha szép csillogó sárgára festik be megkopott, munkátoktól ki- fakult testeiteket.

Szeretlek titeket kedves, guruló, cammogó, rohanó, döccenő sárga kocsik. Mosolyokat, hangtalan vagy hangos zokogásokat, csendes imákat, hangos átkozódásokat, meghitt beszélgetéseket, lármás veszekedéseket — egyszóval mindent, ami emberi —, egyforma türelemmel szállító barátaim. Engem nem untattok, én nem félek tőletek.

Lépegetek tovább a csodálatos tavaszi éjszakában könnyű, vidám lélekkel. Fentről szikrázó csillagok vigyázzák lépteimet. Lábam alatt illatozó, drága föld nyújtózkodik, mint ébredő óriás.

’— hjl —s

■llllllilllllllilllllilllllllillllilllll!lllllll!lilll!lilllllllilinilllll!lllllllllllllllll]llllllllllllillílllllllllll!l!lllllilllllll!lll!lllllíl!lll!l'l!lllllilll!lllllilll]llllllllllllltl!llll

NAPRÓL—NAPRA

HÉTFŐ: — Hős. 4, 1. — Az Űr mindaddig nincs megelégedve a föld lakóival, amíg hiányzik a szeretet, igazság és az Ö ismerete.

KEDD: — Ézs. 37, 16. — Hiszem, hogy Isten teremtette a mennyét és a földet.

SZERDA: — Jób. 35, 7. — A mi igaz voltunk Isten megigazító kegyelméből van.

CSÜTÖRTÖK: — Zsolt. 31, 17. — Könyörgünk Urunk, fordítsd felénk orcádat.

PÉNTEK: — 5. Móz. 4, 32. — Isten a történelemnek is Ura, a világ és az egyház múltja is erről beszél.

SZOMBAT: — Zak. 6, 15. —< Isten a Jézus Krisztus által a föld minden részén építi az ő egyházát. J. g,