Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-25 / 21. szám

^Pünkösd a fatemplomßan... Bizonyára kevesen tudják, hogy nem messze Budapesttől, Vecsésen van a magyar evangélikusok egyet­len fatemploma. Gesztenyefák csen­desen átölelő árnyékában úgy vár­ja vasárnapról vasárnapra az embe­reket, mint valami pihenő otthon, ahol új erőre, új örömre izmosod­nak a hozzá érkezők. Kétszer is jár­tam ebben a szép kis fa templomban és mind a kétszer éreztem, hogy ez a hely valóban a lélek pihenője, ahol az Istennel való egy (ittlét csendes órájában a Szentlélek erejétől fris­sül fel az ember. Ennek a kis fatemplomnak és a hozzá tartozó gyülekezetnek érdekes történetéről szólnak ezek a sorok.;. Ha egy gyülekezetről el lehet mondani azt, legalább is emberileg, hogy pünkösdi gyülekezet, akkor ezt mindenképpen el kell mondani Ve- csésről, hiszen ennek a gyülekezet­nek sorsdöntő eseményei, történeté­nek szép emlékei mind a Pünkösd ünnepéhez fűződnek. Pünkösdi pásztorok... Luther írja a Kis kátéban a Szent­lélek Úristen munkájáról: „A Szent­lélek ... a földön élő egész anya- szenitegyházat hívja, gyűjti, megvi- lágosítja, megszenteli és Jézus Krisz­tusnál megtartja az egy igaz hitben.” — Mi tudjuk, hogy a Szentlélek mindig emberek munkáján, szolgák szívén át végzi ezt a munkát. Az élet egyik legszebb pillanata az, amikor egy emberi szívbe belekap a Szentlélek lángja és ettől a pilla­nattól kezdve ez az ember szent nyugtalansággal és boldog tékoz­lással az áldás eszköze lesz az élő Isten kezében, A vecsési gyülekezet életében is így látjuk a Szentlélek munkáját pásztorok szolgálatán át. Elszálló esztendők és emlékezetes események, ünnepek és emberek így tartozn ál- össze a történelemben. Egy évszam egy esemény. Egy pünkösd, egy egy pásztor. Pünkösdi pásztorok templomépítő mozdulatában el le­hetne mondani a gyülekezet egész történetét. 1923. Pünkösdhétfő. — Az első I templomépítés. Az első pünkösdi pásztor ekkor még a szívekből építi meg a gyülekezet templomát. Ekkor alakul meg itt az egyházközség. So­kan ismerik és szeretik a fehérhajú, nyugdíjas püspököt Kuthy Dezsőt. Akkor még ő volt az egyetemes egy­ház főtitkára. Nevéhez fűződik a gyülekezet születése. Ö gyűjtötte össze a vecsési evangélikusokat és buzgó lelkésztársaival együtt ha­vonta egyszer, később havonta két­szer is végezte az istentisztelet szol­gálatát. Ügy érzem, hogy le kell írni ide a nevüket is: Abaffy Gyula, Rohm János, Dr. Gaudy László, Gyi- mesy Károly, Hamvas József, Nand- j rássy Elek, Papp Ferenc. Ruttkay Miklián Gyula, Szabó Aladár és Szuhovszky Lajos voltak Kuthy Dezső buzgó munkatársai ebben a gyülekezetépítő szolgálatban. Az „Aranykönyv” emlékező soraiban ott olvassuk buzgó gyülekezeti tagok neveit is: Götz Adám felügyelő, Dió- szeghy Lajos, Klein Lajos, Bender Mihály, Burger^ Pál. Bickel János, Grescho János, Allman István, Chrappán András. Horvay Sándor. Fritzius Henrik, Farkas László. De ki tudná elsorolni azoknak a nevét, akiket megérintett és szolgálatba küldött Isten Szentlelke ennek a kis gyülekezetnek a megépítésére. Még vannak, akiknek a hite ma is bele­forrósodik a pünkösdi imádságba, de sokan már ott vannak, ahol nin­csen templom, csak otthon, Isten szívének szerető örök otthona ..: 1932. Pünkösdhétfő. — A második pünkösdi pásztort dr. Helle Ferencz- nek hívták, ö kövekből épített templomot. Mint gimnáziumi tanár költözött Vecsésre. de mint felszen­telt lelkész szívesen szolgált lelkész­ként is a gyülekezetben. Isten Szent­lelke a kőből való templomépítést bízta a kezeire és a szívére. 1932. Pünkösdjén az 6 szolgálata idejében szentelik fel a megépült templomot. 1935. Pünkösdhétfő. — A harma­dik pünkösdi pásztor Mina János segédlelkész. Ezen a pünkösdön há­rem felvirágzott harangot állnak körül a hívek. Az 6 szolgálata a harangszóból való templomépítés. A következő pünkösdi pásztor, aki egyben a gyülekezet első megvá­lasztott rendes lelkésze, Hegedűs Lajos, aki majdnem 20 évig szolgált a gyülekezetben; Pusztító viharok... 1944 december... A háború ször­nyű vihara veri végig az országot és a világot. Otthonok és templomok, emberek és boldogságok pusztulnak el. Amikor vége van a viharnak a vecsési templom és lelkészlak he­lyén csak romok maradnak és pusz­taság. A szép templom csak 12 évig lehetett a vecsési evangélikusok lelki otthona. Isten Szentlelke azonban nem hagyja otthontalanul a sokat szen­vedett gyülekezetei. Svájcból ekkor kapják a kész fatemplomot, amit úgy hoznak vonaton és itt állítják össze, hogy újra az életük központja legyen. 1946-iban nyílik meg a kis fatemplom ajtaja az Istennek kö­szönetét imádkozó hívek előtt. A buzgó kis gyülekezet 1947-ben fagerendákból ácsolja össze új ha­rangláb j át. Ez azonban gyengének bizonyul. A mostani vasszerkezetű haranglábot 1956-ban készítik el. 1954-ben a templom elpusztulá­sának évfordulóján ott voltam én is a kis fatemplomban az emlékező emberek között. Sohasem fogom el­felejteni azt a jelenetet, amikor jöttünk kifelé a templomból a hívek pásztori leikével él közöttük. Vasár­nap kétszer is van istentisztelet Vecsésen. A lelkész az oltárnál, a felesége a kis harmonium mellett. Még arra is telik erejéből, hogy három másik helyen tartson isten­tiszteletet: Ganz-telepen, Pestimrén és Üllőn. Legutóbb voltam Pestim­rén is. Itt viszont a reformátusok­nak van ugyanolyan fatemploma, mint a vecsésiaknek. Ebben a fa- templomban ültünk együtt a refor­mátus testvérekkel a szeretetven- dégség megterített asztalánál. Cso­dálatos tanításként éreztem ott is, hogy Isten előtt, Isten szere tétének gazdagon megterített asztala mellett meg kell férnie minden embernek. A vecsési fatemplom népe csendes és békés imádság között pünkösdi lélekkel tervezi a holnapok életét. A régi romok helyén szeretnének egy kis lelkészlakot építeni gyüleke­zeti teremmel, hogy a lelkész ott él­hessen a templom tövében. Jó lenne — mondja a lelkész bú­csúzóban — ha egyszer egy nyug­díjas lelkész telepedne le Pestimrén, aki pünkösdi lélekkel pünkösdi pásztora lenne ennek a kicsi nyáj­nak is. Tervek, álmok és imádságok, em­lékező és reménykedő könnyek csil­lognak fel a vecsési fatemplomban. A gyülekezet pünkösdre készülő­dik. Egy áldottlelkű (házaspár for­golódik a templomban. A férfi az oltárt nézi. rendben van-e minden az asszony virágot hozott az oltárra, ök gondozzák a kis fatemplomot. A lelkész a pünkösdi igehirdetésre készül, hogy minden szépen és rend­ben menjen, és áldott ünnep legyen a pünkösd a vecsési fatemiplombam. Amikor eljövök, szép énekverset kapok 'ajándékba a lelkésztől. Ö maga írta ezt 1947 pünkösdjén. Ide is írom, hogy hadd legyen kedves olvasmánya sok pünkösdre készülő testvéremnek. „Jövel győzelemnek Lelke Segíts minket győzelemre! Ha még a test szerint járunk, Szilárdítsd meg botló lábunk. Győztes Krisztusról tanú légy. Szívünkön győzelmet Te végy, Hogy így bűnön és halálon Lelkünk diadalmat találjon: Jöjj, pünkösdnek ígérete!” Friedrich Lajos Szentlélek nélkül és Szentlélekkel PÜNKÖSD ÜNNEPE arról be­szél, hogy Szenlélek nélkül nincsen egyház, nincsen keresztyénség és nincsenek egyes keresztyének sem, mert a Szentlélek teremti az egy­házat, a keresztyénséget az egyes keresztyéneket is. Szentlélek nélkül az egyház leg­feljebb csak hasonlít az igazi egy­házra, a keresztyénség az Igazi ke- resztyénségre, olyan mint egy szo­bor, vagy festmény, amely a meg­szólalásig hasonlíthat valakihez, mégsem él, olyan mint a kiszáradt fa, az alakja megvan, de haszna már nincsen, olyan, mint a motorkerék­pár gyújtás nélkül, mint a telefon- készülék áram nélkül, mint a vil­lanykörte vezeték nélkül, mint a vi­torláshajó szél nélkül. Élettelen, használhatatlan, fáradságot okozó, időt lopó. felesleges. Jézus Krisztus pedig nyilván nem ilyennek akarta az egyházat, ö azért jött, hogy ta­nítványainak életök legyen és bő- völködjenek, hogy szolgáljanak az emberek között és segítsenek rajtuk. Szent Lélek 1 nélkül a templom a múzeum egy fajtája lesz, ahol kü­löncködő emberek jól érzik magukat, amikor összejönnek. Szent Lélek nélkül a lelkész szó­nok lesz és uralkodni akar szolgálat helyett. Szent Lélek nélkül a gyülekezeti tag. csak ..páholy-keresztyén”, aki csak bírálgatni tudja az egyház éle­tét, de részt nem vállal belőle. Szent Lélek nélkül a Biblia holt tantételek gyűjteménye, nem ke­nyér, hanem furkósbot, nem erő­forrás, hanem fárasztó unalmas el­avult könyv. Szent Lélek nélkül az imádság nem hatalom többé, hanem köteles­ség, egy a sok között, nem lehető­ség. amivel élhetnek az Isten gyer­mekei, hanem erény, különbnek tudhatja az ember magát a másik­nál, aki nem imádkozik. Szent Lé­lek nélkül a bibliaórák, vagy más alkalmak öncélú asztaltársaságok, baráti körök összejövetele lesz, ahol néhányan együtt vannak, egymást szeretik (de csak egymást), jól ér­zik magukat, csinálnak is valamit, csak éppen nem azt, amit kellene, ahogyan olvassuk a húsvét után, pünkösd előtt, tanúskodás helyett halászgató tanítványokról. (Jn. 21, 2—3.) Szent Lélek nélkül az egyházi éneklés hanggyakorlattá lesz, az él­vezet egy fajtája, a gyönyörködtetés vagy bosszantás egy neme. Különböző módon kifejezve mind- ez azt jelenti, hogy az egyház az a! hely, ahol semmi sincsen önmagá­tól és semmi sincsen önmagáért. Itt minden Istentől van és Istenért van: AZ ELŐBBI SOROKAT bírálat­nak is olvashatjuk s az ilyen bírálat nagyon jól esik az embereknek, amíg másokról szól, de hasznos csak ak­kor lesz, ha maga felé is fordítja; Mert a bírálatból megújulás csak úgy lesz, ha nem csupán gyakorol­juk, hanem el is fogadjuk, s ez már nehezebb. Pedig az első pünkösdkor is ez történt! Péter apostol kemé­nyen bírálta a gyülekezetét „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.;; és a hallgatók ezeket' hallván meg- keseredének és mondának Péternek és a többi apostolnak: Mit csele­kedjünk atyámfiai férfiak? Péter pedig azt mondta nékik: Térjetek meg! . : . és veszítek a Szent Lélek ajándékát”. PÜNKÖSDKOR VIZSGÁLAT ALÁ kell vennünk keresztyénsé- günket, mi benne a Szent Lélek­től való és mi Szent Lélek nélküli; Pünkösdkor mindenek előtt Szent Lelket kell kérni, mert minden nélkül meg lehet az egyház, a ke­resztyénség, az egyes keresztyén, csak Szent Lélek nélkül nem. Ha az egyháznak van pünkösdi .Lelke úgy mindene van: igazi istentiszte­lete, jó igehirdetői, őszinte imádsága, hasznos tagjai. Ha nincs, úgy min­den csak döcög, vánszorog, nyiko­rog. AZ EGYES KERESZTYÉN ÉLE­TÉBEN is akkor megy minden, ha a pünkösdi Lélek teszi foglyává az embert, akkor az életben nem több de igazabb cselekedetek mutatkoz­nak, nem több beszéd, hanem oko­sabb beszéd, nem több imádság, hanem őszintébb imádság, nem több magunkápolása, hanem több tanús­kodás jelentkezik a Lélek gyümöl­cseképpen. Pünkösdkor vizsgálat alá kell vennünk egyéni keresztyén éle­tünket! Mi benne a Szent Lélektől való és mi Szent Lélek nélküli. Meggyőződésem, hogy Isten ma is akarja adni Lelkét. Meggyőződésem, hogy legnagyobb bajunk ma is a „Lélektelenség”. Ügy lesz igazán pünkösdünk idén is, ha merünk a pünkösd egyháza, pünkösdi keresztyének lenni! Hafenscher Károly A kölesei gyülekezel" jubileuma D. Dr. Vető Lajos püspök Rogate vasárnapján a Túr patak partján élő kölesei gyülekezetét látogatta meg. A püspöki látogatásra kettős jubileum adott alkalmat. Az egyik az, hogy a kölesei gyülekezet 150 évvel ezelőtt, 1808-ban alakult meg a nagykárolyi anyaegyházközséghez tartozó leányegyházközségként, a másik pedig az, hogy a kölesei evangélikusok 90 évvel ezelőtt épí­tették templomukat. E két évforduló körül azonban nagy események cso­portosulnak. Már az 1700-as évek utolsó évtizedeiben Felső-Zemplén, Sáros és Abauj megyék több közsé­gének lakói járnak le Szatmár me­gyébe aratási és egyéb nyári mező- gazdasági munkák végzésére. Elein­te télire hazamennek, később azon­ban nyári munkahelyükön teleped­nek le. Az 1800-as évek elején a Kölesén és környékén letelepült evangélikusok már szervezkednek és leányegyházközséggé alakulnak. Nagykároly, az anyaegyházközség elég messze van, ez azonban nem gátolja őket abban, hogy evangé­likus ősi hitüknek megfelelő gyüle­kezeti életet éljenek. A szívük pa­rancsol. hitben akarnak élni és kö­zösséggé forrasztja őket az élniaka- rás. Istentiszteleteiket házaiknál tartják, énekelnek, prédikációs és imádságos könyvekből olvasnak fel akkor még szlovák nyelven. A zsel­lér földmunkások életmódjukban és vallásos igényeikben is egyszerűek. Imádkoznak és dolgoznak. Együtt építik otthonaikat és az egyházat. 1854-ben harangot öntetnek. Eb­ben az időben már tanítójuk is van Fábián Márton takácsmester szemé­lyében. 1862-ben már annyira ha ladnak, hogy megválasztják első lel­készüket, Mikler Sámuelt. De temp­lomuk még nincsen. A szorgalmas nép azonban együtt küzd a földért és> a templomért. Gyűjtést indíta­nak és maguk is szinte erejükön fe­lül áldoznak, úgyhogy 1867-ben megkezdik a templomépítést. A lel­készeik azonban gyakran változnak. A küzdő gyülekezetből jobb helyre kívánkoznak a pásztorok, úgyhogy öt év alatt. 1867-ben már a harma­dik lelkészüket iktatják be. A gyü­lekezet ennek ellenére is lanka­datlanul, töretlen hittel küzd a templomért és a templom 1868-ban el Is készül. A gyülekezetté alaku­lástól a templomszentelésig tehát 60 esztendő telt el. A kölesei gyüleke­zet messze hangzó tanítást ad arról, hogy a templom nem épül könnyen, hanem sok imádságban, állhatatos sóvárgásban, ékúakarásban és áldo­zathozatalokban létesül, de ha mindez megvan, teljesedésbe megy a szívek vágya. A templomot. azóta is hűségiesen gondozzák. A Túr-parti evangélikus templom nem volt még elhanyagolt. A mostani jubileumra is 30 000 fo­rintos költséggel rendbehozták a tornyot, de tovább folytatják a mun­kát. Legközelebbi céljuk az orgona kibővítése. Az ünnepségre megérkezett D. Dr. Vető Lajos püspököt az egyházköz­ség vezetősége szíves szeretettel fo­gadta, Balku Judit pedig alkalmi verssel és virágcsokorral köszöntöt­te. Az ünnepi istentiszteleten a püs­pök 1. Tim. 2, 1—6. alapján hirdet­te az igát a templomot egészein be­töltő. áhítatos ünneplő híveknek. A püspök megemlékezett a gyülekezet jubileumáról, szólott az imádságról és kiemelte a másokért, közöttük a nemzet és általában az emberiség vezetőiért való könyörgés jelentősé­gét, mint Isten igéje szerint is a „csendes és nyugodalmas élet” egyik feltételét és ennek kapcsán a világ békéje megóvásának szükségességét. Az istentiszteleten a gyülekezet énekkara is szolgált a „Dicsérd én lelkem ..kezdetű korái eléneklé- sével. Istentisztelet után díszközgyűlés volt a templomban, amelyen végig résztvett az egész ünneplő gyüle­kezet. A közgyűlésen a püspököt el­sőnek az ősz Máté Bálint egyház- községi felügyelő köszöntötte, aki már a negyedik gyülekezeti lelkész működése alatt szolgálja nagy sze­retettel egyházát különböző tisztsé­gekben. Utána a községi Tanács VB. elnöke, majd a református, kato­likus és görögkatoliikus egyházak küldöttei köszöntötték a püspököt. Ifj. Benkóczy Dániel lelkész a gyü­lekezet történetéből olvasott fel részleteket. A püspök egyházunk je­lenlegi helyzetéről adott tájékozta­tót, majd a békére törekvés kérdé­seiről és ennek során a fenyegető atom-háborúról és ez ellen való küzdelemről szólott. Balku Imre kántor vezetésével ismét énekelt a gyülekezet énekkara és ugyancsak Balku Imre erre az alkalomra írt „Emlékezzünk” és „Fohász” c. ver­seit szavalta Máté Ilona és Csopaki Jolán. A kölesei gyülekezet ünnepnapját megelőző este is volt istentisztelet Megyer Lajos esperes szolgálatával, az ünnep reggelén a főistentisztelet előtt a helyi lelkész tartott gyer- meikistentiszteletet, tez ünnep dél­utánján pedig a templomot újból megtöltő gyülekezet előtt Csákó Gyula püspöki titkár hirdette az igét. A kölesei evangélikusok szerel­mesei a munkának. Dolgos kezük nyomán vetemények virulnak a má­jusi napsütésben és szép gyümöl­csösök díszlenek a Túr környékén. De ugyanúgy szeretik a egyházukat is, a Krisztus testét. 150 éves múlt és 90 éves templom áll az alig 500 lelkes gyülekezet mögött. Kérjük, hogy munkálkodjanak tovább szor­galmasan és imádkozunk, hogy mun­kálkodjék bennük is a Szentlélek. TOVÁBB ERJED A FAJI KÉRDÉS dél-afrikAban A múlt év december elején afri­kai lelkészek konferenciára hívtak fehéreket és feketéket, a with- watersandi egyetemre, hogy a dél­afrikai társadalom faji kérdéseit együtt beszéljék meg. A 400 részt­vevő között ott volt a methodista egyház elnöke, két római katolikus érsek, több teológiai professzor, diá­kok, üzletemberek és újságírók. Megjelent a holland református egyház két lelkésze is; ez az egyház a faji kérdésben mindeddig mere­ven elzárkózó álláspontra helyezke­dett. A konferencia résztvevői sür­gették, hogy a szószék, az egyházi sajtó és az iskoláik útján is nevel­ni kell a társadalmat ezekben a kér­désekben. Istentiszteleteken, megbe­széléseken, közös társadalmi alkal­makon, az emberbaráti és a kultu­rális munka területén végzett közös munkában kell különböző fajúak együttműködését előmozdítani. — Jellemző a délaírikai helyzetre: nagy vívmánynak tekintették azt, hogy ez a háromnapos konferencia, amelyen különböző fajúak vettek részt, egy­általán létrejöhetett Midnyájan egy akarattal... Az Egyházak Világtanácsa, mint minden esztendőben pünkösdkor, úgy ezidén is üzenettel fordult a Világtanács tagegyházaihoz. Az üze­netben a Világtanács elnökei s egy­ben képviselői testvéri köszöntésü­ket küldik az öt világrészen és a világtengerek szigetein élő keresz- tyénségnek. „Ma az első keresztyén pünkösd ünnepére emlékezünk, ami­kor a Szentlélek kitöltetett minden testre”. „Párthúsokra, és médekre, elámitákra és akik lakoznak Mezo­potámiában, Júdeábán, Kappadóciá- ban, Pontusban. és Ázsiában, Frigiá- ban és Patnfiliában, Egyiptomban és Libiának tartományaiban, amely Czi- réne mellett van, és a római jöve­vényekre, mind zsidókra, mind pro- Heiitusokra, krétaiakra és arabok­ra...” (Csel 2,9—11). Ez a lélek az egység lelke. „Mind­nyájan egy akarattal együtt valának és megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok kö­zül” (Csel 2,1—3). Könyörögjünk azért, hogy hit által az egység lelke vegyen állandó lakozást bennünk, harmóniában azzal az imádsággal, amit a mi Urunk, az Űr Jézus Krisztus testben lakozásakor utolsó imádságként mondott el. Ez a Lélek az erőnek lelke. „Vesz­tek erőt minek utána a Szentlélek eljő reátok” (Csel 1,8). Az első pün­kösd idején férfiak és nők örnnagu- kon felüj emelkedtek; erőtelenségük erővé változott. Olyan dolgokat cse­lekedtek és vállaltak számos olyan szolgálatot, amiért az egyház ma is naponként dicséri és magasztalja Istent. Ez a Lélek a bizonyságtétel lelke. Bizonyságtétele kettős: önmaga is bizonyságot tesz, de arra is késztet, hogy mi is tegyünk Krisztusról bi­zonyságot. Bizonyságtételünknek az egész világ, minden teremtménye felé kell hangoznia. Ma tehát ne csupán emlékezzünk a Szentléleknek az első pünkösdön történt csodálatos kiáradására, ha­nem Isten kegyelme által keressük azt, hogyan nyerhetnénk ismét el azt az egységet, ami akkor oly meg- ragadóan nyilvánvalóvá lett; az erőt, aminek akkor birtokába jutottak, és amint örvendeztek: és azt a világot átfogó missziói lelkesedést, ami ak­kor minden szívet eltöltött. „Mind- ezzknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetek mint amely a tökéletes­ségnek kötele” (Kol 3,14). sorfala között s egy feketeruhás idős asszony hozzám hajolt: Tiszte­lendő úr, imádkozzanak értünk! Imádkozzanak azért, hogy Isten őrizze meg békében és csöndben a templomunkat, az otthonunkat, a családunkat, — az egész világot... A könnyei ráhullottak a Luther ka­bátomra .» és én ma is reá emlé­kezve (hordom fájdalmának min­dennél többet mondó könnycsepp­jeit... Reménykedő holnapok ... Vecsés evangélikus népe nagyrészt Budapestre jár munkába. Hétköznap ott vannak a gyárban, az üzemben, a hivatalban. Vasárnap pedig eljön­nek a kis fatemplomba, hogy Is­tennek megköszönjék mindazt, amit Tőle mindennap csodálatos ajándék­képpen megkapnak. Marschalkó Gyula a lelkészük, aki a Pünkösd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents