Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-25 / 21. szám

A Szentlélek közössége „Az Űr Jézus Krisztusnak kegyel­me, az Istennek szeretete és a Szent­lélek közössége mindnyájatokkal”. (2. Kor 13,13.) Ez az apostoli áldás Isten nevéhez a szeretetet. Jézus Krisztus nevéhez a kegyelmet, a Szentlélek nevéhez a közösséget kapcsolja. A Szentlélek személyére és munkájára nézve tehát az a leg­jellemzőbb, hogy közösséget teremt. Mindenekelőtt önmagával. A Szent­lélek az igében közli magát velünk s ezzel közösségébe von. Ezt csak ő teheti. Igen rászorulunk a vigasz­taló, megvilágosító és eligazító Szentlélekre. De semmiféle erőfeszí­téssel nem tudjuk öt megszerezni, magunkból kicsiholná, csak ha Ö közli magát velünk. A Szentlélek sohasem lehet a mi zsákmányunk. Nem úgy van, hogy közli velünk különféle ajándékait s mi azokat tőle függetlenítve megtarthatjuk. A Szentlélek mindig csak a vele való közösségiben közli velünk magát és ajándékait. A Szentlélek közössége azt is je­lenti, hogy közöttünk is közösséget teremt. Első pünkösdi cselekedete az volt, hogy a tanítványok „mindnyá­jan egyakarattal együtt voltak”. Luther Márton úgy énekelt, hogy a Szentlélek „sok népet egy hitre vive” * azt tanította^ hogy a Szentlélek „az egész keresztyénséget... gyűjti”. A Szentlélek legfőbb műve a kö­zösségteremtő összegyűjtés. Ez az anyaszentegyház. összetársulni és szövetkezni természetesen Szentlé­lek nélkül is lehet, de az igazi egy­ház igazi közössége mindig csak a Szentlélek közösségszerző műve le­het. A Szentlélek közlő közösséget te­remt közöttünk. Pál apostol ezt sze­reti a test hasonlatával szemléltetni. Ahogyan a test tagjai nemcsak szer­ves egységbe tartoznak, hanem ösz- szedolgoznak, örömüket, fájdalmu­kat kölcsönösein megosztják, a Szentlélek egyházbeli közösségének tagjai között ugyanilyen megosztó és közlő szolgálat folyik. Ebben a közösségben senki seon olyan sze­gény, hogy ne volna admivalója a másiknak és senki sem lehet olyan gazdag, hogy ne volna kapnivalója a másiktól. Azért ebben a közös­ségben senkinek sincs joga, félrehú­zódni és senkinek sem kell magát elhanyagolt árvának éreznie. Pün­kösdnek az a nagy örömhíre, hogy a magával és egymás között közös­séget teremtő Szentleiket az Igében mindenki veheti. „A Szentlélek -kö­zössége mindnyájatokkal“. Szabó József „A reménység prédikálója légy!" Május 18-án, vasárnap délelőtt a 10 órai istentisztelet keretében ik­tatta be Koren Emil esperes a kő­bányai evangélikus egyházközség újonnan megválasztott lelkészét: Veöreös Imrét. Az esperes 2. Tim. i,7. alapján tartott beiktató beszé­dében azt kívánta a gyülekezet lelki- pásztorának, hogy az erő, a józan­ság és a szeretet leikével végezze Szolgálatát. Veöreös Imre beköszöntő beszé­dében Ef 1,15—23, a vasárnapra elő­írt perikopa alapján többek közt a következőket mondotta: „Amikor a gyülekezet szolgálatát átveszem, Is­ten munkája ragyog fel előttem. Az is, ami már ebben a gyülekezetben eddig elvégeztetett. Amikor belépek a szántásba, mögöttem már virágzik a vetés, amit mások munkáltak. Most pedig azt kérdezem: mit akar az Isten elvégeztetni itt énvelem? A feleletet e kérdésre a keresztyén reménység két mondatában találom: Krisztus uralkodik az egész világ­ban, és Krisztus élteti az ő egyhá­zát. Mindezt testi szemeinkkel nem láthatjuk, hanem hinnünk kell, de áldott világító igék vezetnek mint falra vetített írás. Most ezt a mon­datot olvasom a magam számára: A reménység prédikálója légy”. Istentisztelet után díszközgyűlés volt, amelyen a pesti evangélikus egyházmegye nevében Götíche Er­vin egyházmegyei felügyelő, a kőbá­nyai református egyházközség nevé­ben Kara Pál lelkész, az izraelita hitközség nevében dr. Schwartz Mór főrabbi, a pesti lelkészi kar és a lel­kész! munkaiközösség nevében d,r. Kosa Pál, az Egyetemes Sajtóosz­tály nevében Groó Gyula köszön­tötte a beiktatott lelkészt. Különö­sen megható volt a kecskeméti evan­gélikus gyülekezet 25 tagú küldött­ségének búcsúja és köszöntése. Ez­után a kőbányai egyházközség pres­bitériuma, ifjúsága, gyermekbiblia­köre és nőtagjai köszöntötték új lelkipásztorukat. Gyülekezeti hírek — Pünkösd ünnepén az oltár­terítő színe: piros. Pünkösdvasárnap oltári igéje Jn 14,23—31; szószéki igéje: Ef 2,19—22. Pünkösdhétfő ol­tári igéje: Jn 3,16; szószéki igéje: Ef 4,11—16. • FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMlAltA Evangélikus egyházunk leendő lelkészei­nek kiképzése a budapesti Teológián tör­ténik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételü­ket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához cí­mezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, VI., Lendvay u. 28.) A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) szüle­tési bizonyítvány, b) a legmagasabb isko­lai végzettség bizonyítványa, c) hely- hatósági, vagy más olyan bizonyítvány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és ke­reseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) ke­resztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társa­dalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az ille­tékes lelkésznek és esetleg még a vallás- tanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a je­lentkezőt részletesen jellemző bizonyít­ványa a lelkészi pályára alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben közvetlenül az Aka­démia dékánja címére küldje meg. — Az okmányokat eredetiben kell bekül­deni, de indokolt esetben hiteles máso­latokat „egyházi használatra“ megjelö­léssel egyházközségi lelkész is hitelesít­heti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egyidőben a je­lentkezők kérjék felvételüket az Evan­gélikus Lelkésznevelő Intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hiva­talba küldendő, részletes önéletrajz kísé­retében. A férfi hallgatók elhelyezéséről, a tartlsdijró! stb. az Intézet igazgatója (ríme: Budapest, VIII., Üllői út 24.) ad felvilágosítást levélbeni megkeresésre. — Kérjük a lelkészeket, szíveskedjenek íaz érdeklődők figyelmét erre a hirdet­ményre felhívni, Hz ilyeneket megbecsültétek Az ó'rálló Pál apostol írja a korinthusi le­vélben, hogy amint a testben min- den tagnak megvan a maga külön hivatása, ugyanúgy az egyházban is megvan a különbség a hívek ke­gyelmi ajándékai között. De amint a testben minden tag az egy testért fáradozik, úgy az egyház minden szolgájának is csak egy lehet a munkája: Jézus Krisztus szolgálata. Amint végighordozzuk a tekinte­tünket az egyház szolgáin, találunk olyanokat, akik vasárnapi szolgála­tukért érdemlik meg megbecsülé­sünket. De vannak Istennek olyan szolgái is, akik sokszor alig észre­vehetően végzik szolgálatukat a munkás hétköznapokon, és hálátla­nok lennénk szolgálatukkal szem­ben, ha nem vennénk észre annak a munkának az értékét, amelyet ők végeznek. Örálló — milyen különös is ez a név! De talán keresve sem lehetne jobb elnevezést találni számukra. Valóban őrállók ők, akik úgy szol­gálnak, hogy vigyáznak a nyájra akkor is, amikor a pásztor szeme nem ér el hozzájuk, vagy szolgálnak úgy és akkor, ahogyan és amikor Isten elvárja tőlük. Ismerek egy gyülekezetét, ahol az örállók úgy szolgálnak, hogy nagy buzgósággal látogatják a gyülekezet tagjait, -mert tudják, hogy az együt­tes igeolvasás és az imádkozás, az őszinte beszélgetés és a szív feltá­rása jó fegyver a bűn és a kísérté­sek elleni harcban. Egy másik gyülekezetben az őr- állók legfontosabb feladata az, hogy a betegeknek szolgáljanak. Szolgád latáról nemrégen ezt mondotta egy őrálló: „Sokszor buzdítottam már a híveket a templombaj árasra. Szol­gáltam szóval, de szolgáltam csele­kedettel is. Egy alkalommal egy be­teg asszonytestvérünket látogattam meg. Sírva mondotta, hogy napok óta nem evett, mert nem volt, aki ételt készítsen neki. Egyszerű csele­kedet volt, hogy enni adtam neki, de tudom, hogy azt a szolgálatot vé­geztem akkor én is, amire Jézus Krisztus tanította a tanítványait”. Egy kicsi szórványgyülekezet jut az eszembe. Alig vannak néhányan, de mégis erősek a hitben és a sze­reiéiben. Erősek, mert van közöttük egy, aki nagy lelkesedéssel végzi azt a munkát, amelyet nem embe­rek, hanem maga az Isten bízott reá: az őrálló szent és Istennek ked­ves szolgálatát. * Ha sötétben gyufát gyújtunk, vi­lágossága beragyog körülöttünk mindent, s utolsó lobbanása mindent mélyen az emlékezetünkbe vés. Ez a sorozat kicsi gyufaszálnak a fel- lobbanása, hogy észrevegyük azo­kat, akik Isten szolgáiként végzik munkájukat közöttünk. Ez az utolsó lobbanás gyújtsa meg szívünkben a szeretet csodálatos meleget árasztó tüzét, hogy szeretettel és megbecsü­léssel vegyük körül azokat, akik közöttünk végzik Istennek tetsző szolgálatukat. Harkányi László — Vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban május 25-én, délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető Lajos püspök. — A budavári gyülekezet belül­ről megújított templomát május 18-án szentelte fel D. dr. Vető La­jos püspök, a 11 órás istentisztelet keretében. A templom újjáépítésére és a felszentelési ünnepségre követ­vetkező számunkban visszatérünk. — A gyömrői evangélikus gyüle­kezet a béke és barátság hónapja alkalmából május 18-án vallásos es­tet tartott, amelyen művészi számok keretében Croó Gyula, az Egyete­mes Sajtóosztály ügyvivője tartott előadást múlt évi németországi út­járól és a gyülekezeti bibliaszolgá­latról. — A győri gyülekezet a béke és barátság hónapja alkalmából május 11-én „Békesség szolgálatában” címmel műsoros szeretetvendégséget tartott. — Az abaújszántói gyülekezet­ben és szórványaiban Káposzta La­jos teológus végzett szupplikációs szolgálatot. A kis gyülekezetben 884,60 forint volt a szupplikáció összege. — A Bydapest-fasori gyülekezet­ben május 18-án Harmati Béla teo­lógus végzett szupplikációt. — A Somogy—zalai egyházmegye lelkészt munkaközössége április 28— 29-én tartotta gyűlését Gyene3diá- son. Szolgáltak: Lágler Béla espe­res, dr. Pusztay László, Jakus Imre, Szende Sándor, Szomjas Hegyháti János, Vértessi Rudolf, Dubovay Géza és Kiszely Sándor lelkészek. A munkaközösség az egy­ház békemunkájával kapcsolatban nyilatkozatot tett, amelyet megküld­ték az Evangélikus Békebizotíság- hoz. — Nagykanizsán a barátsági hó­nap keretében május 18-án ünne­pélyt rendeztek, amelyen „Átok vagy áldás” címmel Koczor Miklós mérnök tartott előadást, és Inger­lői Zelma születésének 100. évfor­dulójáról megemlékezett Fónyad Pál lelkész. — A pesthidegkúti templomban (II-, Szent István u. 9.) kirándulók részére minden vasárnap istentisz­teletet tartanak, reggel 8 órakor. A templom a hűvösvölgyi autóbusz végállomástól 1 percre van. — A szabadsághegyi templomban (Diana út 17.) kirándulók részére minden vasárnap fél 9 órakor isten­tiszteletet tartanak, — A dunakeszi gyülekezetben áp­rilis 24—27-ig Rimór Jenő gyömrői lelkész tartott igehirdetés-sorozatot a „Feltámadott hívása” címen. — A pestimrei fiókegyházközség­ben Barcza Béla és Gerhát Pál teo­lógusok kisegítő szolgálatokat vé­geztek. — Balassagyarmaton május Jl-én Rimar Jenő gyömrői lelkész hirdette az igét. A 2104 forintos offertóriu- mot a gyömrői lelkészlak építésére adományozták. — 5 szobás családi ház mellékhelyisé­gekkel Rákosszentmihály belterületén be­költözéssel eladó, esetleg leválasztással Is. Cím: Ev'ang. Lelkész! Hivatal, Rákos­szentmihály. — Templomok építését, tatarozását vál­lalom. Cím a kiadóban. — Lindholm-harmőnlum, jókarban levő 5 oktávos, 7 regiszteres, 2 térdregiszteres eladó. Hegedűsné. Budapest, VI., Bokányi (Bajnok) U. 30. H. 19. Szenteld meg az ünnepnapot! SZÓRVANYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK Pünkösdvasárnap — Ef 2, 19—22. Kriaxtua Lelke sxünteleniil munkálkodik ! t. Pünkösd is, mint minden egyházi ünnep Krisztusünnep, Krisztus Lel­kének kitöltését ünnepeljük ekkor. Mégis elüt ez az ünnep a többi ünnepektől, mert nem csupán egy egyszer történt, .soha meg nem ismét­lődő eseményre emlékezünk — az első pünkösdi csodára — hanem Krisztus ma is, szüntelenül munkálkodó Lelkét ünnepeljük. Milyen munkát is végez ez a Lélek? Erről beszél ez az ige: Isten gyermekévé teszi az Istentől elidegenített embert és szüntelenül építi az Isten szent hajlékát az egyházat. Isten gyermekévé teszi az Istentől elidegenedett embert. Amit itt Jézus Krisztus három éves földi működése alatt tett, ti. hogy kereste az elveszetteket és visszavezette őket az Atyához, azt folytatja a Szent Lélek Úristen. Szüntelenül hívja és Isten köré gyűjti az atyai háznak hátatfordított tékozló fiakat. Ezt a munkáját úgy végzi, hogy szüntelenül Krisztusra mutat, öt teszi naggyá az emberek között, öt, aki helyreállította a helyes viszonyt az ember és 'Isten között. Aki eddig Istentől idegen volt, akinek semmi köze nem volt Istenhez, aki nem várt és nem kért semmit sem Tőle, az ezentúl Isten házanépéhez tar­tozhat, jogos örökös lehet az Isten családjában. Az, hogy élnek keresztyének ma is, az hogy emberek képmutatás nélkül őszintén hinni tudnak, az hogy emberek megszentelt, istenes életet élhetnek, az a Szent Lélek Űristen munkájának köszönhető. Szüntelenül építi Isten szent hajlékát, az egyházat. Krisztus Lelke nem csak egymástól független egyes emberekben munkálkodik, hanem ezekből az emberekből mindig egyházat formál, nem hagyja őket magukra, nem hagyja őket testvéri kapcsolat nélkül mindig gyüle­kezetei teremt, Krisztus Lelke a közösség Lelke. Ez azt jelenti, hogy az egyház nem emberi munka, tervezés és fáradozás eredménye, hanem Krisztus Lelke munkájának eredménye. Mi emberek ezen a csodálatos épületen csak segédmunkások lehetünk, de az építő mester a Krisztus Lelke. Ennek az épületnek a fundamentuma az apostolok és a próféták, szegeietköve pedig Krisztus. Pál apostol olyan korban írta ezeket a sorait, amikor a keresz­tyének még nem mondhattak magukénak egyetlen templomot sem, akkor még a kicsinyek és kevesek vallása volt a keresztyénaég és olyan városiba írta levelét, amely messze földön hire« volt pogány temlomáról. Efezus Pál korában a világ egyik legismertebb városa volt, mintegy 200 000 lakossal s benne a Diana istenasszony temploma a világ egyik csodájá­nak számított óriási méreteivel (ISO m hosszú, 70 m széles volt!) Ehhez a templomhoz egész Kisázsiából zarándokoltak sokan. Ez a díszes templom régóta tönkrement, ma már csak régi leírásokból olvashatunk róla, de ez a templom amiről Pál beszélt még ma is meg van, sőt Károly,' álillandóan épülőben van: ez az anyaszentegyház temploma, az igaz Isten igazi, maradandó hajléka. Pál ebben a fejezetben csak a zsidókat és görögöket említi, mint akikből formálja a Lélek isten hajlékát, azóta sok sok nép gyermekei beletartoznak ebbe az épületbe. Hisszük, hogy senkinek sem szabad idegennek éreznie magát ebben a házban, senkisem vendég csupán, itt mindenki otthon lehet s mindenkinek azonos jogai vannak, a gyermekek jogai. Pünkösdkor el kell csodálkoznunk az évszázadok óta új és új tégla- sorokat rakó Lélek munkáján. Együvé tartozunk! Nagy közösség az anyaszentegyháa a múlt nemzedékeivel, régin elhunyt őseinkkel, előző századok keresztyénéivel és nagy közösség ez a mi nemzedékünk Krisztus-híveivel. Sok a különbség közöttük, de ebben egészen egyek lehetünk: a nagy építőmester, a Lélek felhasználható, az Ő épületéibe beleülő tégláik lehetünk. Hafens eher Károly 2. 3. PÁLYÁZATI felhívás A Magyar Evangélikus Egyházegyetem Sajtótanácsa pályázatot hirdet a követ­kező vallásiam könyvekre: Általános iskolai I. osztály Bibliai tör­ténetek. Általános iskolai III. osztály Bibliai tör­ténetek. A tankönyveknek az új tanterv irány­elvei szerint kell elkészülni és az ott megjelölt anyagot kel! tartalmaznia. A tantervét az érdeklődőknek a Sajtóosz­tály rendelkezésére bocsátja. A pályázóknak a nyomdai szabályok szerint elkészített kéziratokat legkésőbb folyó évi június hó 30-ig koll 3 példány­ban, jelige alatt az Egyetemes Sajtó- osztályhoz: Budapest, VIII., Puskin u. 12. eljuttatni. Az Egyházegyetem Sajtótanácsának elnöksége A Sajtóosztály HÍREI — Közöljük a lelkészi hivatalok­kal és vevőinkkel, hogy Sajtóosztá­lyunk e hó végén átköltözik az Ül­lői út 24. szám alatti Egyetemes székház épületének I. emeletére. Iratterjesztésünket és könyvelésün­ket május 25-től már ott keressék fel. Postán küldött megrendelései­ket is erre a címre küldjék. Sajtó- osztályunk csekkszámlaszámai és telefonszáma változatlan marad. — Mivel a konfirmáció legkésőbbi időpontja június L, ezért minden­nemű rendelést, amely a komfirmá- cióval kapcsolatos, csak május 27-ig tudunk, felvenni. — Ismételten kérjük a lelkésze­ket, hogy azokat a papírhengere­ket, amelyekben a konfirmációs em­léklapokat postáztuk, postafordultá­val küldjék vissza irat terjesztésünk­nek. Ellenkező esetben a papírhen­gerek árával kénytelenek vagyunk a lelkészi hivatalokat megterhelni. — Múlt számunkban közültük, hogy a konfirmációra ifjúság szá­mára készült imakönyv jelenik meg. Sajnos, nyomdatechnikai okokból e kiadványunk megjelenése késni fog. AZ EGYIK EMBER HISZ, a má­sik nem. Így volt mindig, így van ma is. Ezzel a ténnyel maga az élet veti fel a kérdést: mi a hit titka? Ez a semleges, elméleti probléma sokak számára azonban személyes, gyötrő kérdésükké válik abban a pil­lanatban, amikor úgy érzik, hogy szeretnének hinni, de nem tudnak. Ugyanígy válik fájdalmas, gondter­helt kérdéssé az olyan hivő szülők­nél, akik szeretnék átplántálni a hi­tet gyermekükbe, de nem sikerül. Ha őszinték vagyunk, mi egyház, — meg kell vallanunk, hogy a vallá­sos hit sok esetben lelki alkat és gyermekkori beidegződés velejárója. Némelykor az életkor is belejátszik: az öreg emberek például sokszor könnyebben reagálnak vallásos be­hatásokra, mert az életük elmúlása I és a halál közeledése túlvilági igé­nyeket ébreszt bennük. Mondanom sem kell, hogy az egy­ház az ilyen emberi módon szár­mazó „hitet” sohasem tarthatja igazi hitnek. Sőt hálásak lehetünk, ha olyan világban élünk, amely határozottan rámutat az ilyen vallásosság nagyon is kimutat­ható földi gyökereire. De az is örömmel tölthet el bennün­ket, hogy a mai ideológia és nevelés ezt a fajta vallásos hitet a felvilágo­sítás eszközeivel alapjaiban rendíti meg. OLYASMI TÖRTÉNIK körülöt­tünk, mint amikor a melegházi pa­lántákat kiültetik a szabadba, s éj­szakai fagyok jönnek rájuk- Kiderül, hogy melyik volt csak üvegházi élet­re alkalmas, ég melyik életképes. Ma sok esetben pusztul el hit, mert nem volt más, mint a gyermekkori ne­veltetés következménye, s nem bírja ki az élet szabad, kemény levegőjét. Persze, mi egyházi emberek sem tudjuk megkülönböztetni, hogy mi­kor van ál-hitről és mikor igazi, de gyenge, kétségekkel küzdő hitről szó. Ezért kell segítségére sietnünk azoknak, akiknek megrendül a hitük. kényszerítő jellegű. Rettenetes hibát követne el az az apa, aki őzzel for­dulna fiához: Megpofozlak, ha néni mégy templomba. De a „Van-e Is­ten?’’-kérdésnek súlya alatt megren­dült lelkeket sem lehet azzal elin­tézni: Hidd ezt, mert máskülönben elkárhozol. Ellenben elő kell ven­nünk beszélgetésben azokat a kéte­lyeket, amelyek felébredtek, és na­gyon becsületesen szembe kell néz­nünk egyenként velük, MINDENESETRE az igazi hit szü­letése a ml meggyőződésünk szerint egy láthatatlan, nem földi tényező­nek: a Szentlélek munkájának kö­szönhető. Ennek munkáját kinyo­mozni vagy hatalmunkban tartani nem lehet Gsak annyit tudhatunk; hogy ez a titokzatos folyamat mindig a keresztyén igehirdetés és a bibliaolvasás nyomán megy vég­be. De azért nem mindenki, hanem in­kább kevés ember jut el az Atya, Fiú, Szentlélek Istenben való hitre azok közül, akik hallgatják a prédi­kációt vagy forgatják a Bibliát. Ez minden esetben Isten szabad tetszé­sétől függ. Viszont reménységes do­log ezt csinálni, mert a Szentlélek többször csodálatosan megbizonyí­totta, hogy van hatalma ezek nyo­mán egészen hitetlen szívben is igazi, mély hitet ébreszteni. Aggódó hivő szülők, vagy a hitért tusakodó lelkek próbáljanak imád­kozni azért, hogy a Szentlélek hasz­nálja fel a Bibliát, prédikációt gyer­mekük vagy saját maguk lelkében a megfejthetetlen titok — az igazi keresztyén hit —- létrehozására. A MOST MAGYARUL úira meg­jelent híres Nóbel-díjas regényb&o, a. Thibault-család-ban többek között van egy megrázó jelenet. Egy pappal beszélgetve az egyik főhős, az Isten­ben nem hivő kiváló orvos, Antoine, ezeket mondja: „Talán több hitetlent láttam meghűlni mint ön, s az em­lékeim olyan szörnyűek, hogy ha a betegeimnek egy hit-injekciót ad­hatnék ..Hét ez az, amit nem lehet! De az valóban igaz, hogy jó dolog hittel élni és meghalni. Jö­vel Szentlélek Űristen! Veöreös Imre

Next

/
Thumbnails
Contents