Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-25 / 21. szám

1

=^^ifa» fiwíL

Lühnsdorf Károly utolsó napja

„ »És kötélből ostort fonván, kiűzi őket cl templomból” — Aki valaha hallotta rádión, vagy hangversgny- terembon Kodály Jézus és a kufárok című hatalmas kórusművét, erre a mondatra feltétlenül emlékezik. Nem régen érdekesen nyilatkozott a 75 éves szerző erről a művéről. A győri napok zenei ünnepségei alkalmából a „Kisalföld” c. lap egyik munkatársa többek között ezzel a kérdéssel fordult hozzá: Hogyan értelmezi Mester napjainkban a Jézus és a kufárok című művét? — A kissé váratlanul jött kérdésre Kodály Zoltán figyelemreméltó és példásan bölcs feleletet adott:

„Ez nem szorítkozik kifejezetten a templomra, hanem minden emberi intézményben vannak ilyen jelenségek. Minden hivatal templomnak tekinthető és akik benne nem végzik el jól munkájukat, azokat ki kell kergetni. Nagyon örülök annak, hogy ma erőteljes harc indult a vagyon pazarlói ellen, a ma kufárai ellen. Az újságokban is olvasható, hogy a bíróságok hathatós intézkedéseket hoznak a kufárok megbüntetésére. A téma nem szorítkozik vallási dolgokra, szimbóluma lehet minden intézménynek.”

Példaadóan bölcs felelet, mert ki ■ ne örülne annak (a kufárokat kivé- ce), hogy ma erőteljes harc indult a vagyon pazarlói ellen. Hiszen csak egy egészen kis falusi Népboltban 10 OOO forintot tudnak egy évben „megtakarítani” — maguknak — az alkalmazottak dekás elmérésekből. Hát még ahol nem dekáznak! Luther a Nagykátéban írja: „A nyílt kizsákmányolás és rablás őrületének korlátok közé szorításához olyan felsőbbség kell, amelynek van szeme és bátorsága ahhoz, hogy rendet teremtsen és tartson mindennemű foglalkozásban és kereskedelemben, hogy ne lehessen agyonterhelni s nyomorgatni a szegény népet, és viszont ilyesmiben maguk se legyenek mások bűntársai.”

Példaadóan bölcs felelet azért is, mert a közismerten vallásos meggyőződésű, hívő katolikus Kodály Zoltán úgy tudott rámutatni arra, hogy az egész emberi élet, annak minden területe Isten hatalma alatt áll, hegy tudva vagy tudatlanul mindenütt az Ö igénye érvényes mindnyájunk javára, vagyis, hogy ilyen értelemben „minden hivatal templomnak tekinthető”, hogy szavai se bántóan agresszívek, se kegyesen semmitmondóknak nem tűnnek fel. B. L.

A lelkész! munkaközösségek életéből

A kelet-békési, nyugat-békési és csongrád-szolnoki egyházmegyék lelkészeinek Orosházán, 1958. május

16-án tartott közös értekezlete a következőket jelenti ki:

1. Elfogadja és magáévá teszi az Evangélikus Egyház és az Állami Egyházügyi Hivatal között lefolyt tárgyalásoknak az Evangélikus Elet 1958. január 26-i számában közzétett nyilatkozatát.

2. Ennek a nyilatkozatnak szellemében készséggel támogatjuk nép- köztársaságunk kormányát minden olyan munkájában, amely magyar hazánk és népünk anyagi és szellemi életszínvonalának felemelését, valamint a külső és belső béke megőrzését célozza.

3. Magyar hazánk életébe tartozik bele evangélikus egyházunk élete is. Ezért fájdalommal látjuk egyházunk életének bizonyos rendezetlenségét. Tudomásul vettük, hogy Ordass püspök úr a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészeinek kérésére, a tárgyalások megszakadása után, újra felkereste az illetékes állami vezetőket és a tanácskozásokat újra megkezdte. Fájlaljuk, hogy

ezek a tanácskozások előttünk ismeretlen okokból megszakadtak, de azzal a jóreménységgel vagyunk, hogy a még fennálló nyitott kérdések rendezése lehetséges. A megnyugtató megoldást mi magunk is elő szeretnők segíteni.

4. Ennek érdekében kívánatosnak látjuk az egyházkerületi presbitérium mielőbbi összehívását, amely egyházi törvényeinkben néki biztosított jogánál és kötelességénél fogva segítse elő az egyházkerületnek az államhoz való viszonya rendezését, az egyházkerületi elnökség békés együttműködését és biztosítsa az egyházkerületnek az egyetemes egyházzal és annak elnökségével való szerves együttmunkálkodását. Ennek nyomán egyházkerületünk élete újból törvényes és normális mederben folyhatik.

Valljuk, hogy ennek a kívánatos állapotnak elérése egyházunk életérdeke és éppen ezért várjuk, hogy annak megvalósítására egyházunk sorsát szívükön hordozó felelős tényezők minden tőlük telhetőt megtegyenek.

PÜNKÖSD ÜNNEPE

A Népek Barátsági Hónapjának egyházi hírei

Május 13-án, Tatabányán, az. újvárosi református templomban, a megyei Hazafias Népfront rendezésében a Komáromi Református Egyházmegye és a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye lelkészei közös lelkészértekezletet tartottak. Dr. öveges József Kossuth-díjas fizikus professzor „Átok, vagy áldás” címmel tartott naigyhatású előadást az atomenergiáról. Dr. Bárdos László, a megyei könyvtár vezetője Zelma Lagerlöf Nobel-díjas írónőről tartott előadást, akiről a Béke Világtanács felhívására szerte a világon megemlékeznek születésének 100 éves évfordulója alkalmából. Az értekezlet megnyitó álhitatát Mezei Lóránd református esperes, a záróáhitatot Görög Tibor evangélikus esperes tartotta.

■

A Népek Barátságának Hónapja alkalmából egyházunk lelkészei és presbiterei számára körzeti konferenciáikat rendeznek. Az első Orosházán volt május 16-án. A konferencián a kelet-békési, nyugat-békési és csongrád-szolnoki egyházmegye lelkészei vettek részt. Bártfai Lajos mezőtúri lelkész megnyitó áhítata után Húszak József kardoskúti lelkész „A népek békéje és barátsága” dr. Gubcsó András medgyesegyiházai lelkész pedig „Mit tehet egyházunk a népek békéjéért és barátságáért??” címen tartott előadást. Ezután Grilnvalszky Károly egyetemes főtitkár szovjetunióbeli élményeiről számolt be.

A körzeti konferencia résztvevői az előadások után a következő nyilatkozatot fogadták el:

Ml — a Csongrád—Szolnoki, Kelet-Békési és Nyugat-Békési egyházmegye lelkészi kara

1, aggodalommal látjuk mindazokat a jelenségeket, amelyek a világ békéjén Jk felborítására és egy új háború kitörésének előmozdítására irányulnak;

2. aggodalommal látjuk, hogy a nyugati hatalmak Nyugat-Német- országot atomfegyverekkel látják el, és a letűnt fasiszta hadsereg újraéledésén fáradoznak;

3. aggodalommal látjuk, hogy a népek oékeakaratát semmibe véve, Nyagat-Németerszágban katonai támaszpontokat, sőt, rakétakllövó pályákat létesítenek;

4. aggodalommal látjuk, hogy — jóllehet a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette a nukleáris fegyverekkel való kísérletezést — a nyugati hatalmak erre a lépésre nem hajlandók, hanem tovább fokozzák ez- irányú kísérleteiket;

5. aggodalommal látjuk, bogy a külügyminiszteri és kormányfői csúcsértekezlet előkészítése helyett, tartósítják az ún. „hidegháború” frontját.

Mindezekkel szemben ünnepélyesen kijelentjük, hogy

1. csak azokkal a megmozdulásokkal tudunk egyetérteni, amelyek a világ békéjének megóvására és a kérdések békés rendezésére irányulnak;

2. elítéljük Nyugat-Némctország felfegyverzését, rakétatámaszpontok létesítését és a nukleáris fegyverekkel való további kísérletezéseket;

3. örömmel üdvözöljük a Szovjetunió humánus álláspontját, a nukleáris kísérletek megszüntetésére vonatkozólag;

4. Ielkipásztori szavunkkal és magatartásunkkal, a magunk helyén, mindent megteszünk népünk felvilágosítása, a háború elkerülése és a világbéke megmentése érdekében;

5. hisszük, hogy ezzel az Egyház Urának parancsát teljesítjük, aki azt kívánja, hogy az emberek közötti békesség és jóakarat munkáiéi legyünk!

•

Ugyancsak körzeti békekonferencia lesz május 20-án Miskolcon, május 21-én Pécsett és Győrött, május 28-án Budapesten.

J.G.

„MIKOR A PÜNKÖSD NAPJA

eljött, mindnyájan együtt voltak egy helyen”, — mondja a pünkösdi történet (Cseh 2, 1). ősrégi aratási hálaadó ünnep volt ez a nap a régi zsidóknál. Az Öszövetség a törvényben tesz róla említést, „aratás ünnepének” (2. Móz, 23, 16), vagy — gyakoribb nevén — „hetek ünnepének” (2. Móz, 34, 22; 5. Móz 16, 10; 2. Krón 8, 13) nevezi. Mint ilyen a három föünnep közé tartozott: 2. Krón 8, 13 mint ilyet említi együtt a kovásztalan kenyerek ünnepével ég a lombsátor ünneppel. De amíg a két utóbbi egy-egy történeti eseményre — az egyiptomi szolgaságból való kiszaba/dulásra ás a pusztai vándorlásra — utalt vissza, addig a „hetek ünnepe” az aratás évenként visszatérő örömének hálaadását vitte Isten színe elé.

PALESZTINÁBAN az aratás közvetlenül a páska-ünnep után kezdődött: niszán hónap 16-án mutatták be áldozatul az aratás kezdetéül az első árpakévét és hét héttel utána ünnepelték az aratási hálaadó ünnepet. Ezért nevezték az aratási hetekre gondolással „hetek ünnepének” és ünnepelték a niszán hónap 16-tól számított hét hét utáni első, tehát az 50. napon. Görögül ezt az 50. napot mondták „pen- tékoszté”-nak és ez a név már Jézus korát megelőzően átment a görögül beszélő szórvány-zsidóság szóhasználatába. Innét az ünnep görög neve, amelyet az Újszövetség is ismer (Csel. 2, 1; 20, 16. 1. Kor. 16, 8). Belőle lett a magyar „pünkösd” szó.

AZ ARATÁSI HALA ADÓÜNNEPET a jeruzsálemi templomban külön ünnepi áldozatokkal ülték meg. A szokásos áldozatokon túl .nemcsak hét bárányt, egy fiatal bikát és két kost, hanem az új gabonából készült ételá'ldozatokaf is mutattak be (3. Móz 23, 18—22; 4. Móz 28, 27—31). Amikor a jeruzsá- 1 cm" templom elpusztult és az áldozatok bemutatása megszűnt, az ünnep eredeti jellege elvesztette értelmét. Ezért a Kr. u. 2. századtól fogva az ünnep hangsúlyát arra tették, hogy 2. Móz 19, 1 és 11. szerint a Sinai hegyi törvény.adás az Egyiptomból való kivonulás — tehát az első páska — után a harmadik hónap harmadik napján, tehát az ötvenedik napon ment végbe. Ezért a pünkösdöt azóta első sorban, mint a törvényadás emlékét ünnepük meg.

A „hetek ünnepének” a zsidó naptár szerint történt kiszámítása szolgál alapul az egyházban is pünkösd ünneplésére: ezért ünnepeljük a húsvét vasárnapjától számított ötvenedik napon, mindig vasárnapon. Pünkösdnek az egyházban azonban nincs már semmi köze az ószövetségi „hetek ünnepéhez”. Az egyház nem is ezt vette át, hanem ünnepet ül azért, mert a pünkösdi történet szerint a zsidó „hetek ünnepének” napján töltötte ki Isten a Krisztus által megígért Szentleiket a tanítványokon és ekkor tértek meg háromezren Péter apostol prédikációjára. A Szentlélek kitöltése, az első gyülekezet és vele együtt az egyház megalakulása tehát pünkösd ünnepének az alapja.

EGYHÁZ ÉS SZENTLÉLEK elválaszthatatlanul összetartoznak: egyik sincs a másik nélkül. Ezért

is szükséges, hogy pünkösdkor mindkettőről együtt emlékezzünk meg. Az egyház azonban az Újszövetség szerint nem valami emberi .egyesülés és szervezet, nem is a püspökök és papok által vezetett sereg, legkevésbé pedig emberi célok érdekében kialakult hatalmi tömörülés. A történelem folyamán persze többször elhajlott és elferdült, sőt eltorzult az egyház ilyen irányban. Ki ne hallott volna a pápaság által irányított egyház hatalmi törekvéseiről és ki ne tudna arról, hogy a „papi hatalom” kísértése meg tudta időnként ejteni a protestáns egyházakat is. Ma a hatalom kísértésének veszélyét egyházunkban jobban kell, hogy lássuk, mint régebben: ezért nemcsak ellent kell neki állanunk, hanem le is kell mondanunk róla. De a történelem tanúsága és hitünk szerint az egyház nem is emberi egyesülés közös vallásos célok, például közös istentisztelet tartása érdekében. Nem is ilyen érdekből jött létre. Az Újszövetség szavával élve: az egyház Isten népe, amelyet üstén a Szentlélek munkája által gyűjt össze és amelyben a Szentlélek által munkálkodik. A Szentlélek azonban nem valami földöntúli titokzatos bölcsesség, amint azt sokan gondolják, hanem Isten munkálkodása az ágén, tehát Krisztus és az apostolok, illetve az egész Szentírás beszédén keresztül, valamint a keresztség és úrvacsora által, Jézus és az apostolok tanítása által szólaltatja meg Isten az evangéliumot. Rajta keresztül adja Szentlelkét, amikor megnyitja emberek fülét, hogy azt necsak hallják, hanem meg is értsék és be i3 fogadják.

NEM KISEBB JELENTŐSÉGŰ

a Szentlélek munkája és az egyház léte szempontjából a keresztség és az úrvacsora sem. Az Újszövetség bizbnyságtétele egybekapcsolja a keresztséggei a Szentlélek ajándékát. Ezt megint nem szabad úgy érteni, hogy a keresztségnél Isten az emberbe valami titkos természetfeletti bölcsességet tölt. Arról van szó, hogy Isten a kereszt- ségtől fogva a Lélek ajándékával munkálkodik a megkereszteltben. Ez történik akkor, amikor a kisgyermeket az anya imádkozni tanítja, amikor értelme fejlődésével őt a jóra neveljük, amikor megismertetjük vele a Szentirást, hirdetjük neki az evangéliumot és amikor ő is naponta kezébe veheti az írást és olvashatja azt. Az úrvacsorára nézve is azt mondja Pál apostol, hogy „mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1. Kor 12, 13). Amikor halljuk és hittel tudjuk fogadni a bűneink bocsánatáról szóló evangéliumot és az úrvacsorában mindig újból beleépülünk Krisztus testébe, az egyházba, hogy Istennek tetsző, megújult életét éljünk: ez is a Lélek ajándéka.

A Szentlélek pedig az egyházba gyűjti a keresztyénieket Nem egymásról mitsem tudó vagy egymással nem törődő remete-keresztyéneket nevet, hanem Krisztus testébe, az egyházba építi őket be: egy testté teszi őket, •

dr. Karner Károly

Az önmagához igazán őszinte ember rájön, hogy kicsit mindig önző. Olykor talán a barátja kárára is. Valami ilyesmit tapasztaltam én is, amikor sehogy sem sikerült gyógyulnom a vírusos influenzából s már-már ott tartottam, hogy lemaradok az egyházi csoport Moszkva—Leningrad—Tállinn-i útjáról. Igaz jóakaró kollegáim az orvosnál lelkesebben és meggyőzőbben bizonygatták, hogy nem szabad elhamarkodni a felkelést, legjobb volna itthon maradnom.

Visszatértünk után a sok hasonló hang között felfigyeltem egy ilyen őszinte baráti szóra is: „én is szívesen elmentem volna erre az útra — helyetted.” Mégis úgy esett, hogy most nem ők, hanem én vázolhatom fel utunk rajzát. Azzal vigasztalom őket, hogy bár mi voltunk az elsők az ilyen úton, de ők, majd ha mennék, nálunk is többet fognak látni.

A kérdések özönének eleje szinte kivétel nélkül ez volt itthon: milyen érzés a TU— 104-gyel utazni?

Ott lépkedtem beszállódkor a génhez telt lépcsőn Hamvas r. k. püspök mögött. S ha már éppen ezt a jelenetet közölte fényképen az Érdekes Üjság, hadd mutatók a kép mögé: mire gondoltam abban a pillanatban.

Arra, hogy milyen izgalmas élmények jutottak a mi generációnknak, benne nékem is osztályrészül, nékem~több mint három évtizeden át, attól a pillanattól kezdve, amikor először csodálkoztam rá kisdiák szemmel a Bunsen-lámpa lángjában olvadó és színt játszó üvegcsőre, egészen eddig a pillanatig, amikor 43 éves fejjel beszállók a TU—104-es lökhajtásos személyszállító gépbe. Arra gondoltam, hogy mi mindent fognak látni a jövőben ennyi idő alatt a fiaim, akik élménysorozatukat nem a Bunsen-lámpa fényénél fogják kezdeni, hanem valahol ott, ahol én most tartok, mert hogy hamarosan elviszem

°ilti jegyzeted

őket, hacsak normális repülőgépen is, legalább a Keresztapához Szombathelyre, az'biztos.

Ott fent a kényelmes fotelban pedig, amikor egyre csőik emelkedett a gép s nem a földnék, de már a negyedik felhőrétegnek is messze fölötte jártunk s alattunk úgy gomolygott ragyogó hóhegyekként a felhővilág, mint taA Leningradszkája Hotel éjszaka

Ián egykor a teremtés hajnalán a káosz, a tohu-va-bohu s fölöttünk valami kifejezhetet- len mély kék csillogásban tündökölt az ég, megcsendült bennem újra Grundtvig éneke, amit húsz éve lopott a szívembe egy messzi északi dallam: t,A világ oly szép s hogy ragyog a Teremtő kék ege!” Azért imádkoztam, hogy bármi csodát fognak látni még esztendők során a fiaim, ezt a csodát mindig észrevegyék.

A gép közben mozdulatlanul látszott fiig- geni a tizenegyezer méteres magasságban,

pedig valójában 900 km-es órárískénti sebességgel fúrta magát előre s míg kint —50 fokos hideg volt, bent kellemes melegben asztalt terített elénk a steward és pompás ebédet tálalt. Északi ízeket kóstolgattunk inár, mert a meleg sült mellé a kétféle kenyér, ”aj és kaviár természetszerűen sorakozott.

Amikor a csodálkozásokba már-már beln- szríktunk, ismerkedni kezdtünk a gép belsejével s a 75 ülőhely között sétálgatva nézegettük a mosdófülkét, a konyhát, a garde- robot, ahová kabátjainkat akasztották s lapozgattunk a szalonban a képesújságok között. Többen fékvőre eresztették a 'kényelmes ülőhely támláját s a kerek kis ablakon besütő napsugár melegét élvezték.

A pesti utas, aki a mi indulásunkkal egy- időben szállt vonatra, hogy — mondjuk — Karancslapújtőre utazzék, még fele utón sem döcöghetett, amikor nekünk már jelezték: ereszkedünk! Fölénk kerültek ismét a felhőrétegek s pillanatok múlva simán futottunk le a Moszkvától. 34 km-re fekvő repülőtér beten jár a.

Rövid, kedves fogadtatásban volt résziMk. Vendéglátóinknak, a szovjetunióbeli Egyházügyi Tanács vezetőinek arca itt még új cs ismeretlen volt előttünk s csak később nőttek közénlk-tartozóvá útimarsalunk, az örökké mozgó, beszédes és vidám Szmimov s a tolmácsunk Borisz, aki kedvesen csengő moszk- vavidéki tájszólásban beszélte édes amya- • nyelvünket.

Nem tudtuk, álomból kell-e ocsúdnunk, amikor a széles betonúton 80—100 km-rel futó nagy ZIM kocsik ablakából megpillantottuk a Lomonoszov-egyetem főépületének felhőkbe nyúló torr.yát s percekkel 'később a Kreml fala mellett suhantunk el. Hiszen alig több, mint két órája annak, amikor Pesten búcsúztunk szeretteinktől s most onnan 1800 km-re Moszkva széles útjain kanyar- gurik a hallatlan autóforgalomban. A külföldjárás nagy élményét ez a rendkívül rövid utazási idő hol csökkentette, hol a szokottnál is nagyobbra növesztette.

Szállodánk merészen felszökő felhőkarcoló. Belül az orosz barokknak különös csillogású kiképzési formái: sima falfelületek, dúsan aranyozott barokk cikomyával tömött kazettás mennyezet, rendkívüli ízléssel és csínnal berendezett lakosztályők, dúsan alkalmazott függöny-szőnyegek, pompás csillárok és televízió. Lépcsőn nem lehet járni, csak liften. Minden emeleten csendes, a lépés zaját is elnyelő szőnyegékkel teli társalgók. Az egyik ilyenben terítettek másnap számunkra ünnepi fogadást, ahol az (szaki, előételekkel teli étrend mellett, pohárköszöntők csengésében melegedtünk össze vendéglátóinkkal, élükön az Egyházügyi Tanács vezetőivel, Puzin elnökkel. Minden felszólalásban a béke és barátság melege csengett. Egész utunkat is a béke és barátság készítette elő, szervezte meg és vezette le. A béke és barátság jegyében töltöttük el a tapasztalatokban rendkívül dús két hetünket, ami elé talán éppen azon az első fogadóesten tekintettünk a legjobban felfokozott érdeklődéssel. Hiszen szemünket és képzeletünket már megcsiklandozta az új világ s kihegyezett ceruzákkal vártuik a látni és hallanivalókat, az új világ új emberét, életformájő.t s az új élet új életformái között az egyházak útját. Várakozásunkban nem csalatkoztunk, mert mindezekből bőven kaptunk ízelítőt. Folytatja k.)

Korén Emil